Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-17 / 89. szám
1OTS április 11. • PETŐFI NEPE • 5 A diákok testneveléséről Hajrá, hetedik! Lassan negyedszázada, hogy búcsút mondtam a középiskola padjainak, de ma is jól emlékezem az iskolai, tavaszi sportversenyek jó ízeire,, izgalmaira. Március közepén megkezdődött a gimnáziumi labdarúgó-bajnokság második része, versengtek az asztaliteniszezők, vívók és volt olyan év, hogy Osztály ok közötti sakkcsapatversenyt is szerveztek, A tízpercekben mindig sokan állták a sportkör hirdetőtáblája előtt, hogy megtudják a következő forduló párosítását. az eredményekét. A szombat délutáni mérkőzéseket mi, a diákok rendeztük, a tanárok a nézőtéren foglaltak helyet. A felszerelésen kívül az intézettől semmit se kaptunk, még a focipálya „bérletét” is mi adtuk össze. Tulajdonképpen csak a gondnok ügyeleti díját kellett — „fillérekért” megtéríteni, az egyesület csupán tiszteletjegyeket kért. El-eljárogattak a vezetők a versenyekre, mécsesekre és a tehetséges gyerekektől megkérdezték, hogy nincs-e kedvük náluk sportolni. Nekik így is megérte. Mondani se kell: a diákoknak is. Olykor még az is előfordult — ritkán —, hogy edzésre is megkaptuk a szép nyárfákkal -övezett „stadiont”. Hanem, az se volt baj, mert a gimnáziumnak volt egy játéktere, ahol minden nap gyakorolhattak az atléták, futkározhatott, focizhatott, akinek éppen erre támadt kedve. Mindenki! Ügyesek, erősek, kétballábosok, lomhák egyaránt. Mostanában több iskolában érdeklődtem a házibajnokságok felől. Keresem a hirdetőtáblákon a testneveléssel kapcsolatos közleményeket. Keresem, de ritkán találom. A gyerekek panaszkodnak, hogy nincs hol mozogni. Hiába áll össze három-négy fiú fejelőbajnokságra: nem találnak tenyérnyi szabad zöldet. Egyikmásik iskola udvarából is kitiltják a diákokat. (Mi még a tízpercekben iS fociztunk. Láttam olyan tanintézeteket, ahol a két óra között is csak lépésben, sorban sétálhattak a gyerekek.) Később iszonyúan hiányoznak majd ezek az elmulasztott, soha nem pótolható, lélekfrissítő, lazító játékok, izmokat erősítő futások, a többiekért, a csapatért, az osztályért vívott mérkőzések. A szó elsődleges értelmében teret kérnek a fiatalok, sürgősen. Jó, hogy építünk modern stadionokat, de még fontosabb lenne diák sporttelepek kialakítása. Az ifjúság sportolásának az iskola kell legyen a bázisa. így van ez a nagyszerű eredményekkel büszkélkedő Német Demokratikus Köztársaságban is. Nálunk a sportkörök, sportiskolák elsősorban a kiemelkedő lehétségűek- kel foglalkoznak, azoktól várják az egyesület színeinek méltó képviseletét. Ezért már fiatal korban megkezdődik a rekordok hajhászása, ami nem minden esetben válik az egészség hasznára. A kiugró eredmények pedig inkább riasztják, kedvetle- nítik, mint követésre csábítják a többieket. Az iskoláknak egyelőre a testnevelési órák megtartása is gondot okoz. Bács-Kiskun megye 62 községében egyetlen tornaterem, vagy tornaszoba sincs. A kecskeméti járás 11231 általános iskolai diákját mindössze 5 szakképzett testnevelő oktatja, a többiek más jellegű pedagógiai képzettséggel rendelkeznek. A 115 iskolában mindössze 9 tornaterem található. (Az egész halasi járásban: 8.) 37 általános iskolában — megyénk területén — nem tudják szakos tanárral betölteni a testnevelő tanári állást. Különösen rossz a helyzet a kecskeméti, a halasi és a bajai járásban. Kedvezőbb képet kapunk, ha jó időben látogatjuk meg az általános iskolákat. Az utóbbi években — részben társadalmi összefogással — több iskolai sportudvart alakítottak ki. (Ki kell emelni az MTS és a KISZ megyei bizottsága támogatását.) Az 55 szabadtéri sportpálya és '. i sp;rtuávar ősszel, tavasszal kedvezőbb körülményeket teremt az iskolai testnevelési órák számára is. Az általános iskolák negyed része — mint ez a megyei tanács művelődésügyi osztályának gondos felméréséből kiderül —: még udvarral sem rendelkezik. A középfokú iskolai testnevelés feltételei — Bács-Kiskun megyében — lényegesen kedvezőbbek. A tanácsi irányítású intézményeknél a tornatermi ellátottság 70 százalékos. A diákokat szinte kivétel nélkül szakképzett pedagógusok oktatják. A különböző tárcákhoz tartozó középfokú intézetekben már rosszabbak a tapasztalatok. Aggasztóan rosszak a szakmunkás- képző intézetekben a feltételek. Minden ötödik iskolának van tornaterme, az órák kétharmadát nem szakember tanítja. A rhe- ■ gyei tanács említett összesítése tényként állapítja meg, hogy az iskolai sporttevékenység (a ta- . nítási órán kívüli tömeg- és versenysport) az utóbbi évtizedben észrevehetően visszaesett. E megállapításnak látszólag ellentmondanak a középiskolás országos versenyeken elért megyei sikerek. (Kézilabda, kosárlabda, torna, atlétika tartozik elsősorban a sikeres sportágak közé.) Az eredmények sajnos viszonylag kisszámú diák erőfeszítéseinek tulajdoníthatók, a többség nem sportol. Az iskolai nevelés-oktatás színvonala ma közügy. Ezért kell a társadalomnak is segítséget nyújtani ahhoz, hogy az oktatási intézményekben — a szemléletben és a gyakorlatban — érvényesülhessen a régi elv, követelmény. Ép testben ép lélek. A növekvő szellemi igényeknek csak az erős, edzett, öntevékeny ifjúság felelhet meg. Mivel a fiatalság mintegy 80 százaléka 18 éves koráig rendszeres iskolai oktatásban részesül, nem lehet senki számára sem közömbös, miként töltik el a testnevelési órákat a diákok és mennyit mozognak szabad idejükben. Zúg-e szombatonként az osztálytársak biztatása: Hajrá ötödik, hajrá hetedik ! A megyei tanács végrehajtó bizottsága az elmúlt napokban foglalkozott az iskolai testnevelés és sporttevékenység továbbfejlesztésének feladataival. A tartalmas vita tanulságairól és a kedvező változásokkal biztató határozatokról legközelebbi számunkban írunk. Heltai Nándor Ilyen volt őseink malma Még a múlt század elején is használták • A Gellért Legendában olvasható: amikor Walter pap kíséretében Gellért püspök Magyarországra érkezett, az egyik udvarban meglátott egy leányt, aki két egymásra tett malomkövön búzát őrölt és közben gyönyörűen énekelt. Gellért püspök Így szólt kísérőjéhez: — Hallod-e, Walter, milyen szépen szól a magyarok szimfóniája! A legendában szereplő malom „testvérét” találták meg a napokban földforgatás közben a Fejér megyei Vál község egyik házának kertjében. A legidősebb váliak szerint hasonló kézi malomkövet még a múlt század elején is használtak — sótörésre. A különleges leletet a váll községi múzeumban helyezték el. (Fotó: Balogh József) »BÉKE VIETNAMBAN« IRODALMI PALY AZ AT 130 ezer szakember évente Másfél millió felsőfokú képzettségű szakember dolgozik az ukrán népgazdaság és a kulturális tudományos élet területén. Ukrajna 139 felsőoktatási intézményeiből évente összesen 130 000 mérnök, orvos, agronó- mus, tanár kerül ki. Ukrajnában a többi szovjet köztársaságból érkező diákok is tanulnak és minden köztársaság iskoláiban is találhatók ukrán fiatalok. Béke Vietnamban címmel irodalmi pályázatot hirdet az Országos Béketanács, a Magyar írók Szövetsége és a Kommunista Ifjúsági Szövetség. A pályázat célja, hogy az irodalom eszközeivel is kifejezzük együttérzésünket, töretlen szolidaritásunkat, segítő szándékunkat a béke helyreállításáért, a háborús sebek begyógyításáért, áz újjáépítésért küzdő vietnami néppel. Ezzel a pályázattal is köszöntjük Magyarországról a békeszerető erők világkongresz- szusát, amely Moszkvában lesz ez év októberében. íróktól, újságíróktól várnak pályaműveket — műfaj szerint: verset, novellát és más prózai műveket, például hangjátékokat, riportokat is. A verskategóriában 3000, a prózai műfajban 4000 forint lesz áz első díj. A pályaműveket összesen 15 000 forinttal jutalmazzák, s közülük a legjobbakat megjelentetik. Csak olyan művel lehet pályázni, amelyet még nem publikáltak. A kéziratokat jeligével ellátva az Országos Béketanácshoz (1360 Budapest, PL: 6. Belg- rád rakpart 24.) kell beküldeni, szeptember 1-ig. Az apróhirdetések stílusa Petőfiről képekben Nyelvi szempontból nagyon érdekes tapasztalatokra tehetünk szert, ha néha az apróhirdetéseket is átolvassuk. Már azt hittük, hogy néhány, régen feleslegesen használt német szó végleg kikopott nyelvünkből. Nem örülünk, hogy most újra előkerül egypár közülük. Az eladó lakás adatainak felsorolásában olvasható a speiz, vagy spájz is. Ne használjuk ezt a ma már vulgárisnak minősített szót, inkább éléskamrát mondjunk helyette! Más valaki spar- heltot szeretne venni. Régen így hívták a tűzhelyet. Méltó társa volt a spájznak. örüljünk, hogy nyelvünk egyszer mái- megszabadult tőlük. Sokszor olvassuk, hogy igényesnek eladó pl. Zsiguli személygépkocsi, vagy Antilop kabát. (Az antilop nagy betűvel van írva, hogy nagyobb tekintélye legyen.) Ilyenkor az ember arra gondol, hogy nem a vevő, hanem az eladó igényes (több pénzt akar). Az autókat újszerű állapotban kínálják eladásra. Itt az a lényeges, hogy az új szó benne legyen a hirdetésben. Pedig az újszerű itt nagyon szokatlan, ezt az apróhirdetési jelentését az értelmező szótár sem ismeri. (A „kissé választékos” jelzésű szó jelentése ott: a megszokottól eltérő, eddig nem tapasztalt.) Szerencse, hogy néha magyarosabb megjelöléseket is olvashatunk: kifogástalan, jó, megkímélt, felújított állapotban, vagy esetleg felújítva, generálozva. Autókról szólva: a „nulla km-es Zsiguli” helyett nem lenne jobb a „teljesen új Zsiguli”? Sok a szórendi hiba is. A szórendre vonatkozólag azt az általános szabályt alkalmazhatjuk, hogy ha több jelző van, a legfontosabb kerül a jelzett szóhoz legközelebb. Nézzünk egy példát! Az eladásra kínált „kisipari dió kombinált szobabútor” jelzőinek sorrendje helytelen. A bútornak az anyaga a leglényegesebb (diófa), azután, hogy milyen jellegű (kombinált), és legvégül a készítés módja (ikisipari.) így tehát „kisipari kombinált diófa bútor” a helyes. A szobabútor megjelölés is felesleges, mert diófából nem szoktak konyhabútort csinálni, legfeljebb a népdal szerint koporsót. Többször olvasható a „minőségű hús hízott sertés”. Itt már könnyű megállapítani a szórendi hibát: hússertésről van szó. Tehát „minőségi hízott hússertést” akarnak eladni. Furcsa az „inga járó óra” is. Nyilván olyan ingaóráról van szó, amely jár is, tehát használható. Ilyenkor írjunk „járó ingaórát”. Az „első emeleti Kecskemét, Árpád körúti garzon szövetkezeti lakás” helyett is jobb lenne, ha „Kecskemét, Árpád körúti szövetkezeti garzonlakást” írnának. Egy bajai vállalat hirdetését helyesírási hiba tette nevetségessé. A vállalat ugyanis alacsony nyomású kazánfűtőt keresett. Eszerint arra gondolhatnánk, hogy a leendő kazánfűtőnek orvosi bizonyítvánnyal kell , igazolnia, hogy nincs magas vérnyomása. Vagy talán virágnyelven azt adták tudtára, hogy ne legyen iszákos, mert hiszen a részegesekről mondják, hogy magas a légkörnyomásuk. De ha csak helyesírási hibáról van szó, akkor, rögtön megérthetjük, hogy nem a fűtőnek kell alacsony nyomásúnak lennie, hanem a kazán az alacsony nyomású. Tehát a vállalat egy alacsony nyomású kazánhoz kereseti fűtőt. Kiss István A kisdiák 1831-ben befejezte elemi iskoláit Kecskeméten. Szülei elhatározták, hogy továbbtaníttatják. A tavaszi hónapokban hazakerült a Szabadszálláson jó módban élő szülőkhöz, ahol Újlaki/ István vállalta Sándor gyerek előkészítését. „Iskolámba a gyermeket befogadtam, mivel korához képest mélyebb tudományra volt fogva: én őt tanítványaim legkisebb osztályába soroztam, hol többen voltak jelesebbek nála." A tanító őszintesége dicséretes, de a teljes igazság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy Petőfi a szokottnál korábban kezdte meg iskolai tanulmányait és nyilván ezért került a legalsó osztályba, ősszel azután édesanyja kíséretében jelentkezett a sárszent- lőrinci esperes oskolában. Itt a jegyző várta szállással — mint Dienes András kutatásaiból tudjuk. Bizony nagyon sokba került a gyerek taníttatása, de a szülők ekkor még vállalhatták ezt az áldozatot. Amikor a jegyző elköltözött Német Ferenc tanítónál volt Petőfi kosztosdiák. A Balatonhoz közel levő Sárszent- lőrincen jól érezte magát a kisdiák és jól is tanult. 1833. nyaráig gyarapította itt tudását a kiváló Lehr András irányításával. Képünkön: a sárszentlőrinci iskola látható. (-1 -r) Születési helye: Kecskemét TALÁLKOZÁS PIROS ILDIKÓVAL Két nappal az érettségi előtt már tudta, hogy felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Színésznő lesz — ez zsongott a fejében, amikor a vizsgatételeket húzta, ebben a tudatban élte, szorongta át a szünidőt, 1966 nyarán. Az öröm hol felkapta, magasba röpítette, máskor meg mozdulni sem tudott a rátörő félelemtől: mi lesz ezután? Amikor a tv-ben meghallod tárh, hogy jelentkezni lehet a színművészeti főiskolára, gondoltam. mi történik, ha megpróbálom? Nem vettem komolyan. Mint gimnázista tagja voltam ugyan a kecskeméti Kelemen László Irodalmi Színpadnak, de rajzszakkörbe is jártam, zongorázni is tanultam, annyi minden érdekelt! Ha a főiskolára nem vesznek fel egyből, soha többé eszembe nem jut, hogy ismét jelentkezzem. Minek köszönheti, váratlan, látványos sikerét, hogy első nekifutásra felvették több száz jelölt közül? A szépségének? Tényleg nagyon szép. Pedig az arca festetlen — még a kamerák előtt ’s zavarja a nagyon erős „kiké- a, ;tés”. Megírt és megírásra váró St.jrepek „.láttatására” alkalmas, rzékeny szépség az övé, nincs benne semmi mesterkéltség, kihívó önmutogatás — talán ezért is figyeltek fel rá első látásra. Talán azt is észrevették, hogy ezt a félénk tekintetű fiatal lányt nem a tükre csábította, biztatta erre a pályára. Akkoriban ar.nylt tudott csak magáról, hogy „érzékenyebb” másoknál. Ha látott egy filmet, napokig nem tudott szabadulni a hatása alól. Átélés volt ez is, játék, bár csak öszI tönösen. — A főiskolán, persze, mindent élőiről kellett kezdeni. A szépség itt nem előnyt jelentett, sőt, a tanáraim folyton ugrattak miatta. De tőlük tanultam meg, hogy az ember anélkül, hogy megtagadná a külsejét és erőnek erejével boszorkányokat, játszana, mégis tudatosan alakíthatja, valósággal átformálhatja magát, ahogyan azt szerepei megkívánják. Már a főiskolán kiderült, hogy nemcsak szép. hanem tehetséges is. Mégis, amikor a Madách Színházban megkapta első szerepét, megijedt. Rájött, hogy a szín- pádon nem elég az, amire a főiskolán megtanították. Az alapvető dolgokat megtanultuk, de a többit bizony nekünk kell ellesni a „nagyoktól”, vagy kitalálni. Ezért vágyom mindig arra. hogy a rendezők többet mondjanak, mert én ugyan „ráérzős” típus vagyok, de sokszor rengeteg instrukcióra lenne szükségem, hogy elinduljak a helyes úton. Sok jó szerepet kapott már. Most Tamási Áron Énekesmadarában játszik. Legjobban mégis Tolsztoj Rakétája nőtt a szívéhez. — Harmadéves főiskolás koromban játszottam. Életem első sikeres szerepe volt. A kiindulópont. Azóta várok. Nem, nem vagvok igazságtalan, vagy pesz* szimista. Nagyon szép feladatokat kaptam Csehov. Shaw, Sar- kadi darabjaiban. Pontosan tudom, hol tartok a pályámon, tehát azt is. hogy a nagv szerepálmoknak a Desdemonáknak, a Júliáknak még nincs itt az idejük. Júlia a nagy szerelem, de ítélek is tőle. a következő években még nem szeretném eljátszani, , ; A következő témát a színésznő fia. a 3 esztendős Andris szállítja: alaposan megtépázott, ákom-bákommal telerajzolt forgatókönyveket rak az ölembe. A soron következő tv-filmek: Mark Twain: A szüzek városa, Ana- tole France: Lúdláb királynő. Megannyi „terhelő” bizonyíték anyu ellen: alig van otthon, mindig dolgozik. — Sajnos, semmire nincs időm, amit szeretek. Zenére például. Színházba még eljutok, de sohasem tudok nyugodtan végigülni egy előadást, mint néző. Szeretnék felrohanni a színpadra, egyszerűen képtelen vagyok ..lent’ lenni. A gyerek is sokai jelent, hiszen, ha van két szabad órám, akkor vele foglalkozom. Talán nyáron, ha nem jön közbe semmi, sikerül pár hetet Jugoszláviában töltenünk a férjemmel. Ránk fér egy kis pihenés. Hét esztendővel ezelőtt egy izgatott és teljesen ismeretlen diáklány szállt fel Kecskeméten a Budapestre induló vonatra. Ma már bárhova megy megismerik, rámosolyognak, a nevén szólítják. Sok fiatal lány szeretne hasonlítani hozzá. Sok fiatal lány gondolja titkon, ha olyan szép lenne, mint Piros Ildikó, akkor neki sem kellene kenyeret mérni, írógépet verni, más kedvét keresni. mert akkor az övét keresnék, őt tapsolnák ki minden este a függöny elé. Rengeteg levelet kap 14—16 éves lányoktól — fiúktól alig —, mind azt tudakolják, hogyan lett színésznő? Az egyik kislány ezt írta: „Láttalak a Veréb is madárban. Nagyon tetszettéL” Már megint a szépség. Mit hozzon fel „mentségül”? Azt nem tudom milyennek látta magát diákkora régi tükrében, szépnek, vonzónak, bájos csitrinek? •— de ez a mostani arc már szakértőbb. kutatóbb. másabb szemmel nézi magát a tükörben. Szerepek néznek vissza rá: Tamás Áron tv-novellájának, fenyvesillatú. forrás tisztaságú várandós, kicsi asszonya, vagy egy sápadt, fiatal lány az állomáson Örkény: Az utolsó vonat — c. tv-novellá- jában — ahogy odatartja meggyötört arcát egyetlen pillanatra az élet. a szerelem simogató melegének — szerepek, amelyeket már eljátszott és szerepek amelyek még várnak rá valahol. De amikor hazamegy Kecskemétre a szüleihez és találkozik a volt iskolatársnóivel. ugyanaz a régi, jókedvű elven teremtés, aki volt. Nem sztár, aki fennhordja az orrát és elvárja, hogy ünnepeljék. A múltkor is egyik osztálytársnőjével átbeszélgettek pgy éjszakát. Mint akkor, amikor még gimnazisták voltak. Mert „ebben a tekintetben semmi sem változott”. Vadas Zsuzsa
