Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-09 / 57. szám

1973. március 9. • PETŐFI NÉPE • 3 A VERSENY HASZNA Százmillió forintot meghaladó árengedmény 60 tanácstaggal beszélgettek A KGM árosztályának adatai szerint a rendelések elnyerésé­ért immár érzékelhető verseny van kialakulóban egyes vállala­tok között. Legalábbis erre utalj hogy tavaly mintegy 20 gépipari vállalat árengedményekkel igye­kezett árujának versenyképessé­gét növelni, s a piacon megelőzni valamely más üzemet. Az áren­gedmények összege tavaly túl­haladta a százmillió forintot. A Villamos Berendezés és Ké­szülék Művek egymaga 35 mil­lió forinttal mérsékelte árait, hogy hazai vagy külföldi ver­senytársait megelőzve elnyerje a rendeléseket. Bizonyos fajta szárazelemeket például összesen 3,4 millió forinttal olcsóbban adott a belkereskedelemnek, s ennél is nagyobb árcsökkentés­sel adott el különféle lámpates­teket és villamossági termékeket a VILLÉRT-nek, a RAVILL-nak és a KERAVILL-nak. Az Alumíniumárugyár egyes alu­mínium edényeket és háztartási készülékeket hozott forgalomba kedvezményes áron, a Magyar Acélárugyár az autórugókat ad­ta olcsóbban, a Budapesti Rá­diótechnikai Gyár megnetofon- készleteit igyekezett jelentősebb mértékben csökkenteni azzal, hogy a készülékeket olcsóbban adta a kereskedelemnek. A vál­KONAKOVÓI PORCELÁ N A Szovjetunió európai részén fekvő Konakovó híres porcelán- gyáráról. Sokféle díszvázát, kész­letet, tálat és porcelán edényt gyártanak itt. A gyerekek és a felnőttek egyaránt kedvelik a különféle játékos teve- és ele­fántfigurákat, szélestarajű ka­kasokat, zsiráfokat, mesebeli aranyhalakat. A konakovói gyár több mint 160 éves. A szovjethatalom évei­ben új automata gépsorokkal, fél­automata formázógépekkel, nagy teljesítményű égetőkemencékkel és más modern technikával fel­szerelt üzemrészeket nyitottak. Az igények kielégítésére a gyár­tást tovább bővítik. 1975-ben már 1 milliárd 140 millió porce­lán, fajansz, és majolikaterméket gyártanak, vagyis kétszer többet, mint 1970-ben. (APN — KS) Köszöntjük a homok nagy tudósát Szerény fiatalember kopogtatott hatvanhúrom esztendeje a kecs­keméti Műkért szomszédságában működő földműves iskola igazgató­jánál. Kezében két bizonyítvány. Az egyiket szülővárosában, a modori tanítóképzőben állították ki, a másik azt igazolta, hogy kitűnő képe­sítéssel fejezte be tanulmányán a keszthelyi felsőbb gazdasági inté­zetben. Westsik Vilmos tudta, hogy jó helyre jön, hiszen Grasseli Mik­lós. a kecskeméti igazgató kiváló gazda hírében állt és az 1895-ben alapított iskola is kitűnt kezdeményezéseivel. Gazdagyerekeket taní­tottak itt korszerű mezőgazdasági tudományokra és főként gyakor­latra. Az ifjú gyakornokot szívesen fogadták és a pályakezdőnek kijáró figyelemmel segítették, buzdították. Elsősorban Grasseli Miklós, aki sokban példaképe lett n fiatal mezőgazdásznak. Csodálta igényessé­gét, határtalan szorgalmát, pedagógiai érzékét. Westsik közben maga is tanult és a következő esztendőben megszerezte a gazdasági szak­tanári képesítést, egy újabb év elteltével kinevezték segédtanárrá. Rö­vid jászberényi tartózkodás után már tanárként tér vissza a hírős városba, az újonnan szervezett szaktanítóképző intézetbe. Tanítványok százainak adta át tudását. Már ekkoriban foglalkozott a sokak által mihasznának tekintett homoktalajok megjavításának a lehetőségeivel Stúdiumait, kísérleteit az első világháború átmenetileg megakasztotta. Leszerelése után ismét Kecskeméten dolgozott, ahol 1921-ben gazda­sági felügyelői munkakörrel is megbízták. Működési területe kiter­jedt Kiskunfélegyháza városra és járásra is. Három évig töltötte be ezt a kettős munkakört, amikor ideiglenesen nyugalomba kellett vo­nulnia első világháborús sérülései miatt. Negyvennégy éve nevezték ki a nyíregyházi Homokjavitó Kísérleti Gazdaság vezetőjének, ahol nagyszerűen hasznosíthatta a „másik”, a Kecskemét környéki talajokon szerzett tapasztalatait. A megbízatás. Az alföldi futóhomoktalajok korszerű mezőgazdasága című, nagy feltű­nést keltett könyv szerzőjének is szólt. Szabolcsban is megkedveltette magát és tudományos munkásságával növelte saját maga, intézete jó hírét és mérhetetlen hasznot hozott a legszegényebb talajjal küsz­ködő embereknek. Tudományos pályája a felszabadulás után ívelt a legmagasabbra. Államunktól megkapott minden lehetséges támo­gatást és elismerést: már 1952-ben Kossuth-díjas, két esztendő múltán a Munka Vörös Zászló Érdemrend kitüntetettje, 1958-tól az Akadémia tagja. Kilencvenedik születésnapján a jól végzett munka tudatában tekint vissza az „elillant évek szőlőhegyéről” az eddig megtett útra. Ifjúko­rát idézve bizonyára szívesen gondol a Kecskeméten töltött másfél évtizedre. Mi is jeleseink sorában tartjuk számon öt, tudományos éle­tünk kimagasló egyéniségét. Tisztelettel köszöntjük kilencvenedik születésnapján. Heltai Nándor lalat ugyanakkor a korábbinál jóval olcsóbb, s a célnak mégis megfelelő magnetofonokat kost- ruált, amelyek még az idén megjelennek a piacon. A M1GÉRT bizonyos asztali számológépek helyett a jövőben csak a gépek alkatrészeit vásá­rolja meg külföldön, az alkatré­szeket az Irodagéptechnika Vál­lalat szereli össze, s a kész gé­pek így jóval olcsóbbak az im­portáltnál. E módszerrel tavaly 20 százalékkal csökkenthették e számológépek árát, ugyanakkor még további 19 millió forint többlet-nyereség is származott, amin a két vállalat osztozott. Új tárolók, malmok épülnek Az utóbbi két évben gondot okozott a gabonatermés elhe­lyezése, ezért meggyorsítják a tárolóépítkezéseket. A gabonaiparban a gabona- siló-építési beruházásokra az idén 372 millió forintot költenek. Ez az összeg biztosítja a már fo­lyamatban levő vasbeton- és fémsilóépítési program egy ré­szének befejezését. 1973-ban üzembe helyezik az egyenként 2000 vagon befogadó képességű mohácsi és ceglédi tárolókat, valamint az 1000—1000 vagonos csornai, berettyóújfalui és sze­gedi vasbetonsilókat. Fémből készült tárolókat adnak át Gyu­lán, Makón, Devecserben és Vésztőn. Ebben az évben látnak hozzá a 2000 vagonos marcali és az 1000 vagonos nyíregyházi tá­roló kivitelezéséhez. A vállalati beruházásokkal nemcsak tárolókat, hanem mal­mokat is építenek; ezek az új létesítmények is elősegítik majd a termés szakszerű és gyors fo­gadását. Az idén fejeződik be a napi 120 tonna teljesítményű nyíregyházi malom építése. Mo­hácson kétszer ekkora teljesít­ményű takarmánykeverő üzemet adnak át, a környező gazdasá­gok takarmányellátásának meg­javítására. A gabonaipari beruházásokkal javítják a belkereskedelmi ellá­tást is. Az egri malomban pél­dául a csomagolás korszerűsí­tésére szerelnek fel új berende­zést. (MTI) • A Hazafias Népfront kiskun­félegyházi városi elnökségének tagjai 60 tanácstaggal beázélget- tek mintegy két hónap leforgása alatt. Körültekintő, tapintatos volt már ennek előkészítése is. Figyelmesek voltak még a hely, környezet kiválasztásában is, hogy minél kötetlenebb legyen a baráti eszmecsere. Az időpon­tot is úgy választották meg, hogy ne hátráltassák munkájában a tanácstagot. A beszélgetések tapasztalatait, tanulságait, s a kölcsönösen le­vonható következtetéseket külön összefoglalóban elemezte a nép­frontbizottság. Nagy érdeme en­nek a kis értékelésnek, amely végeredményben két esztendő ta­nácstagi munkájának közös fej­töréssel, számbavétellel összeál­lított „mérlege”, hogy főként azt feszegeti, hol kell javítani a ta­nácstagoknak jogaik és köteles­ségeik gyakorlásában. Érdemes néhány gondolatkört közelebbről szemügyre venni. Kezdjük a testületi élettel. 1971- ben 4 tanácsülés volt Kiskunfél­egyházán, s ezeken különböző té­mákhoz 40 hozzászólás hangzott el. Bozóki László és Kluppa Gyu­la —, a 19-es, illetve 22-es körzet képviselői minden alkalommal felszólaltak. Turcsányi Lajos (1-es választói körzet). Kovács Sándor (24 vk.), dr. Szabó Endre (34. vk.). Szabó Ernő (4 vk.). és Ben- cze Sándor (27. vk.) három ta­nácsülésen szólalt fel, míg Oláh Károly (7. vk.). dr. Hideg Ferenc (48. vk.). Oláh István (15. vk.), és Sípos Lajos (46. vkj két tanács­ülésen hallatta szavát. A többiek egy-egy alkalommal szerepeltek. Általában hárman-öten interpel­láltak. 1972-ben 5 tanácsülést tártot­tak. összesen 61 hozzászólás és 31 interpellációs kérdés hang­zott el. • Ne adjunk itt „abszolút” szá­mok összevetésével értékelést a tanácstagok aktivitásáról. Inkább a népfrontbizottság konklúziójá­ból említsünk egy-két megálla­pítást. „Ha — a tanácstagok — mindannyian lelkiismeretesen ol­vassák el az anyagot, eredmé­nyesebben tudnak részt venni a tanácsi munkában, és több lesz az alkotó, javaslattevő hozzászólások száma.” Az eddigieken kívül mire ala­pozza még észrevételét a nép­front? Arra, hogy például 1971- ben a tanácsülés anyagával, az előterjesztéssel kapcsolatban mindössze egy-két esetben kértek módosítást a tanácstagok. Általá­ban tehát úgy fogadták el, ahogy írásban olvasták. ­A dolognak azonban két ol­dala van. A tanácstag annál „ér­dekeltebb” a tanácstól kapott anyag tanulmányozásában, átgon­dolásában, minél mélyebben von­ja be őt ügyeinek intézésébe a tanács, elsősorban a területét — körzetét — érintő döntésekbe az­zal, hogy előtte kikérik vélemé­nyét. Így válik teljessé, élővé a tanácstag előtt a tanács műkö­désének megismerése. Erről pedig éppúgy kötelessége tájékoztatni választóit, mint a tőlük kapott megbízatások teljesítéséről. Erre valók az évenkénti be­számolók. Ezek megtartására pedig annál jobb kedvvel készül a tanácstag, minél több közérdekű kérés, meg­bízás teljesítéséről tudhat számot adni, különösen, ha a körzetében elért eredmények sem hiányoz­nak abból. • Ez a beszámoló — olvashat­juk a népfrontbizottság elemzé­sében — „több tanácstagunknál elmaradt. Hogy miért? Mert a választóktól kapott közérdekű megbízásait valamilyen oknál fogva nem tudta megoldani. Ezért nem vállalja a kiállást.” Márpedig gondoljunk bele: a tanácstagi beszámoló fő alkotó­eleme — a megbízatások teljesí­tése. Több beszélgetésben szóvá tették a tanácstagok, hogy ha körzetükből közérdekű ügyben keresik fel az osztályokat, „azok iparkodnak minél előbb, az ügy elintézése .nélkül túltenni a ta­nácstagon”. Nem egyszer téves válaszokat adnak. Ha csak végigfutunk a beszél­getésekről külön-külön is készült feljegyzéseken, szembetűnik, hogy a 60 tanácstag közül kevés tudott kézzelfoghatót mondani a társa­dalmi munkáról. Kiérződik, hogy pedig ilyen igények, kezdeménye­zések indultak volna a körzetek jelentős részéből. Ezeket továb­bította is a tanácstag a tanács­hoz azzal, hogy a szervezést vál- . ’alja, de itt már elakadt, segítsé­get, tehát végeredményben meg­bízást a másik irányból — nem kapott. Az embernek önkéntelenül eszébe jut, hogy hosszú évek so­rán hány szívdobogtató akcióval, anyagi és szellemi mozgással bi­zonyította a kiskun város népe nemes patriotizmusát, tettekben megnyilvánuló szeretetét szülő­földje iránt. Most is csak elra­gadtatással tudja szemlélni az idelátogató, milyen tekintélyes méretű városrendezés, építkezés, fejlesztés folyik — főleg a köz­pontban. Emlékezünk rá, milyen okos céltudatossággal nyerte meg a városvezetés az ipari üzemek anyagi hozzájárulását a Kiskun­félegyházához méltó művelődési ház létrehozásához. Azaz, jól, nagy hatékonysággal sáfárkodik az összefogásban rejlő lehetősé­gekkel „vezetők közötti szinten”. Közben azonban elterelődött a figyelem, hogy parlagon hever egy ideje a lakosság, a körzetek népének összefogásában adott energia. Pedig ez — érzik, tudják a tanács- és népfronttagok — „felszabadításra vár”, hiszen ha csupán az út- és járdaépítést számítjuk, van felébreszteni való kezdeményezőkészség, de már meglevő tettrekészség is olyan népes körzetekben, mint a 42-es — Bankfalu — és az 53-as-ban, a Petőfivárosban. Jól érezte ezt eddig is a ta­nácstagság. s a népfront, és a szeptemberi—októberi nagy be­szélgetés méginkább tudatossá tette: tovább kell mozdulni a stagnálásból Ezért is hangzott el a népfrontbizottság részéről a ja­vaslat a november 15-i tanács­ülésen: adjon lehetőséget (!) a tanács társadalmi munka végzé­sére; jelöljenek ki a tervosztá­lyon olyan embert, aki ezt a té- rületet összefogja. Tapasztalni fogják, hogy milyen mozgásba lendül a lakosság is, mihelyst kevésbé lesz gazdátlan a társadalmi munka lehetőségei­nek feltárása. Látni fogják a ta­nácsvezetők, milyen hatalmas erő van a tanács—népfront együtt­működésben. • Nem arról van itt szó, „me­lyik dicsőbb, melyik nagyobb”, hanem arról a kézenfekvő igaz­ságról, hogy a népfront akkor igazán tömegbázisa a tanácsnak, ha a tanács erre a bázisra meg­győződéssel támaszkodik is. An­nál könnyebb lesz minden területen a közös munka, minél inkább elhullanak a formális ele­mek ebből az együttdolgozásból. Tóth István Figyelemreméltó házi kiadvány Szálloda épül Balatonföldváron „... Ila nem is mindig a szi­gorú tudományosság igényével vizsgáljuk a városiasodás, a la­kásépítés, közművesítés, a tele­pülésegészségügy, kulturális, szo­ciális ellátás, stb. területeit, de egy-egy kérdés megoldásának gyakorlati tapasztalatai közreadá­sával, vagy a megelőző tájékozó­dás eszközével szeretnénk első­sorban a tanácsi apparátusban dolgozók részére segítséget ad­ni ...” — olvastuk egy, a napok­ban kézhez kapott kiadvány elő­szavában. Minthogy ezzel a cél­lal látott napvilágot egy figye­lemre méltó házi folyóirat: „Kecs­kemét Városi Tanács VB Műsza­ki Osztálya Időszakos Közlemé­nyei” első száma. A 34 oldalas, borítólapján a megyeszékhely térképével, házi­lagosan előállított és 100 példány­ban megjelent kiadvány tartal­mát hadd érzékeltessék csupán a címek: Tompái Géza: A külterü­leti urbanizáció, Juhász István: Kecskemét műemléki szegénysé­géről, Mayer Antal: Gondolatok a kecskeméti zöldterületekről, Leitner László: Kecskemét város relatív elmaradottsága és végül — a tervosztály közlése alapján közreadott — hírek. Megannyi ér­dekes, egy-egy témakört sokrétű­en felvető, gondolatokat ébresztő olvasmány. A negyedévenként rendszeresen megjelentetni tervezett „házi” fo­lyóirat kezdeményezése a műsza­ki osztály öntevékenységét, s hadd tegyük hozzá ez önnön mun­kája iránti igényességét dicséri. Amikor a kezdeményezés indí­tékairól kérdeztük Leitner Lászlói, a szakosztály fiatal ve­zetőjét, a következőket mondot­ta: — A tanácsapparátusban dolgo­zók munkája — a szakigazgatás bármely területén tevékenyked­nek is — szorosan összefügg. Fon­tos tehát, hogy ismerjék egymás munkáját, gondjait, törekvéseit, hiszen’ a várospolitikában, 'a vá­rosépítésben nélkülözhetelen az összehangoltság. Ez az egyik in­díték. Nem mellékes azonban az sem, hogy egy-egy cikk, kis ta­nulmány megjelentetésével fóru­mot nyernek az apparátus dolgo­zói a munkájukkal összefüggő gondolataik, így például különbö­ző alternatívák közreadására. Ez szerintem feltétlenül serkentő az öntevékenységre, az alkotókészség kibontakoztatására. És az is csak hasznos lehet, ha egy-egy cikkel vitát ébresztünk a házon belül. S ha már vitát említett a kiad­vány főszervezője, hadd vigyük tovább a gondolatát: még további haszonnal is kecsegtethet, ha ezt a „házon belüli” vitalehetőséget oly módon is kiszélesítenék, hogy az első példányszám megjelenésé­vel útjára bocsátott kiadványból a továbbiakban a tanácsi testület valamennyi tagjának is jutna. Egy-egy várospolitikai témakör szélesebb körű ismerete, vagy egy feladat megoldásának több alter­natívát tartalmazó felvázolása csak gondolatokat ébreszthet és gyümölcsözhet a testületi jó el­határozásokban is. P. I. • Márton István építőművész (Lakóterv) tervei szerint még ebben az évben megkezdik Balatonföldváron a már korszerűtlenné vált motelek helyén egy B-kategóriájú szálló építését. Képünkön: A 400 személyes Neptun Szálló makettje. (MTI Foto Balassa F. felv.—KS) »Kényes egyensúly« Előre gyártott válaszfalelemek Tavaszi vásár Lipcsében A Modern Kamaradráma Esték so­rozat hatodik előadásán Edward AI- bee: Kényes egyensúly című művét mutatják be a Katona József Színház művészei március 13-án, kedden este hét órai kezdettel a Kecskeméti Vá­rosi Művelődési Központ Rákóczi úti nagytermében. Közreműködik: Ats Gyula, Balogh Rózsa, Dévay Camilla, Koós Olga, Páifi Gabi m. v, és Perényl László. Az előadás utáni beszélgetést Udvaros Béla rendező vezeti. A magyar építőipar fejleszté­sében előtérbe került a válasz­falak építésének korszerűsítése. Sok jel mutat ugyanis arra, hogy már jó néhány építőipari vállalatnál gazdaságtalan, ráfi­zetéses munka a vakolt tégla­válaszfal építése, ezért az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium az utóbbi években központi támogatással ösztönöz­te azokat a vállalati kezdemé­nyezéseket, amelyek korszerű válaszfalgyártó beruházások megvalósítását célozták. Ugyan­is az előre gyártott válaszfalelem elkészítése és felszerelése fele, vagy egyharmada annyi munká­ba kerül, mint a téglából fala­zással készített. Az új termék felhasználásával mellőzhető a helyiségek falainak kiszárítása is, tehát meggyorsítható az épü­let átadása. A március ll-én nyíló lipcsei tavaszi vásárról a HUNGEXPO- szakemberek jelentették, hogy megérkezett a jelentős nemzet­közi kereskedelmi találkozóra a magyar kiállítási anyag utolsó szállítmánya is. Az idén a tava­lyinál több, összesen 34 külke­reskedelmi, valamint önálló ex­portjoggal felruházott vállalat 210 magyar üzem, szövetkezet és kutatóintézet termékét mutat­ják be a lipcsei vásáron. A ma­gyar kiállítók, a többi szocia­lista ország vállalataival együtt, valamennyi szakosított pavilon­ban központi helyen ismertetik a KGST-országok szocialista in­tegrációjának eredményeit és terveiket. A lipcsei tavaszi vásár arany­diplomájáért folytatott verseny­be a METRIMPEX bélyegárusító automatával, a Videoton pedig az Elektron—24 jelű tv-készü- lékkel nevezett be. Szentendrei Teátrum Az idén nyáron új darabbal lép a közönség elé a Szentendrei Te­átrum. A város főterén felállított színpadon július 6uától kezdődő­en tizenegy alkalommal Shakes­peare: Vízkereszt, vagy amit akartok című darabját mutatják be. A vígjátékot Iglódi István rendezi. A szereplők között lát­hatjuk majd Béres Ilonát, Jobba Gabit, Lukács Sándort, Zala Már­kot, Szacsvay Lászűót és öze La­jost.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom