Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-06 / 54. szám
1973. március 6. • PETŐFI NÉPE • 3 Javult a nők helyzete Huszonöt éves a felnőtt oktatás A legfőbb feladat szakképzettségük fokozása A SZOT nőbizottsága felmérte a nőpolitikái határozatok végrehajtásának menetét, összegezve a tapasztalatokat és a további tennivalókat. A SZOT-ban az MTI munkatársának elmondták, hogy a nők helyzetének javítására egész sor figyelemreméltó intézkedés történt, jóllehet a teljes megoldás hosszan tartó folyamat, nagy erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy a nők hátrányos helyzete megszűnjön. A legnagyobb előrehaladást szociális területeken sikerült elérni. Szinte valamennyi vállalat javította a kis keresetű nők, áz egyedülálló és nagycsaládos anyák helyzetét. A legkisebb béreket az elmúlt egy másfél évben általában 200—300 forinttal emelték, a textiliparban, a v^sipar egy részében és más iparágakban is általában megszüntették a nők szombat éjszakai műszakját. A terhes anyák számára egész sor helyen, mint például a Szegedi Textil művekben, a Minőségi Cipőgyárban, a Chinoinban, a Kőbányai Gyógy- szerárugyárban délelőtti kismama-műszakokat szerveztek, a szokásosnál kötetlenebb munkaidőkezdéssel. Egyes helyeken, mint például a Budapesti Mezőgazda- sági Gépgyárban, ingyen üdül- tetik a nagycsaládosok gyermekeit, másutt 300—600 forint iskoláztatási segélyt kapnak a rászorulók. Sok más, hasonló kézKÉPERNYŐ Szombat Figyelembe veszi-e a televízió műsorszerkesztősége, hogy a szombat más, mint a hét többi napja. Más a hangulata, a ritmusa; az emberek napi életrendje is eltér a megszokottól. A szombat sokaknál a hét utolsó munkanapja, több százezer dolgozó számára pedig a pihenés kezdete. Határozott igennel válaszolhatunk fentebb megfogalmazott kérdésünkre. Sikerült kialakítani az ismeretterjesztés és a szórakoztatás megfelelő arányait, elsősorban a képernyőre kerülő műsorok gondos megválasztásával. Minden szombaton ellátogatunk a kamerák segítségévéi' — ha úgy tetetik — a magyar valóságba. Érdekesek, izgalmasak ezek az utak, lelkesítenek és elgondolkoztatnak, kielégítik a tények, a dokumentumok iránt növekvő igényt. Az elsődlegesen a szórakoztatást, a „kikapcsolódást” szolgáló filmek, tévé-játékok többsége színvonalas alkotás, egyik-másik kitűnik problémaérzékenységével is. A művészetek és a sport kedvelői is megkapják a maguk „jussát”. A felsorolt elveket eléggé következetesen alkalmazzák az illetékes szerkesztők, mégsem merevedett el a szombati program, ellentétben a vasárnapi műsorrenddel. (Utóbbibán — úgy érezzük — több az állandó rovat a szükségesnél.) Külön-külön is tetszettek a szombati műsorfűzér egyes darabjai. A kémcsőtől a betegágyig képsorait feszült figyelemmel néztük. Az Emberek az átlagok mögött a társadalmi rétegeződés folyamatait jelezte, hétköznapjaink bonyolultságát érzékeltette. A szerkesztő riporter elsősorban a tények csoportosításával érvelt és azt bizonyította, hogy — minden gondoskodás ellenére — a nagycsaládosok nehezebben élnek, mint ahol két-három ember között oszlik meg az egy-két kereset. Nehezebben, de olykor jobban, okosabban, szebben. A vámos gyerekei a naív festők műveihez csinált kedvet, míg a Legenda a térről a „hetes ifik” hajdani mozgalmi tevékenységét idézte, kicsit sematikusan, kevés jó ötlettel. Pécsi Sándor miatt vártuk nagy érdeklődéssel a Szerelem jutányos áron című filmet. Kellemesen szórakoztunk, mégis némi hiányérzetet okozott ez az alkotás. Több volt a témában, mint amit Bán Róbert filmjében láthattunk, ö sem tudta elkerülni a magyar vígjátékok, vagy vidám játékok buktatóját; különféle stíluselemek keverését. A szatíra és a bohózat eszköztárából egyaránt merített Bán Róbert —, sajnos. A Szerelem jutányos áron így is a jobb tévéjátékok közé sorolható, nem utolsósorban a remek színészi alakítások miatt. Hadd emeljük ki külön is Pécsi Sándort, Váradi Hédit. Örömmel láttuk a képernyőn a kecskeméti társulat két tagját: Mezei Lajost és Orbán Tibort. Helyszűke miatt Komlós János mostani műsoráról csak annyit: friss volt, szellemes, hasznos. H eltol Nándor deményezés is történt, számos alapvető kérdés azonban még megoldatlan. A férfiak és nők bére közötti aránytalanságok továbbra is jelentősek. Ezért a vállalati nőbizottságok, és a szakszervezeti szervek nagy figyelemmel kísérték a március elsején életbe lépett központi bérintézkedések végrehajtását, amelyeknek elvei erőteljesen szorgalmazzák a nők helyzetének javítását. A tapasztalatok szerint ezek az elvek érvényesülnek a vállalatoknál, s ha máról holnapra ez nem is lehetséges, a legtöbb vállalatnál igyekeznek, hogy a lehető legrövidebb időn belül érvényesítsék az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. A nők felemelkedésének egyik alapfeltétele, hogy szakképzettségük tovább növekedjék. Ma még sajnos az a helyzet, hogy a szakmunkásoknak csupán 17 * százaléka nő, holott a dolgozók között 43 százalék az arányuk. Az állam igen jó lehetőségeket bitosít ahhoz, hogy a legelfog- laltabb nődojgozók is növeljék ismereteiket, képzettségüket. A kisgyermekesek és a nagycsaládosok például munkaidőben is részt vehetnek továbbképző tanfolyamokon. Hasonlóképpen sokat kell még tenni a nők munkakörülményeinek javításáért. Ma még csupán a leggondosabban vezetett textilipari, bőripari, vasipari, építőipari és vegyesipari vállalatnál szüntetik meg a nagy zajt, a port, a hőséget, s csupán néhány bőr- és cipőipari üzemben tettek hatékony intézkedéseket a munka monotonitásával járó ártalmak ellen. Gyakori a nehéz fizikai munka, főként a rakodás. A kereskedelemben dolgozók helyzetén már sokat javított az élelmiszerek előre csomagolása, a kézi targoncák alkalmazása, de továbbra is nagy teher hárul azokra, akik a kisebb boltokban dolgoznak, s nincsenek kisegítő munkásaik. A háztartási gépek elterjedése lényegesen könnyítette a nők otthoni munkáját. Sok azonban még a lakóhelyi probléma, különösen a külső kerületekben még ma sem kielégítő az áruellátás, a szolgáltató hálózat. Ezért a SZOT nőbizottsága helyesnek tartaná, ha a rövidesen sorra kerülő tanácstagi választásokon az eddiginél is több nőt vonnának be a közéletbe, hiszen ők ismerik a legjobban a lakóhelyi problémákat. Március 8-án bizonyára valamennyi vállalatnál köszöntik a nőket, sok helyütt kedveskednek a nődolgozóknak virággal, némelyik fcelyen az arra rászorulóknak vásárlási utalvánnyal is. A SZOT nőbizottsága ezt annak jelképeként is értékeli, hogy az egész társadalomnak érdeke a nőkről való gondoskodás. Hivatása: köztisztviselő Naszvadi Mária alighahem a megye legfiatalabb tanácsi vezetőinek egyike, nemcsak korban de beosztásában eltöltött idejét tekintve is. 1972. november elsején lett a Szalkszentmártoni Községi Tanács vb-titkára. Most kétszeresen is nehéz a dolga: a tanácselnök féléves iskolán van, s így a vezetés gondja teljes egészében rámaradt. Ráadásul betegség miatt, az -apparátus létszáma sem teljes. Kezdő a mély vízben? Tagadólag rázza a fejét. Már nem kezdő a tanácsi munkában — csak jelenlegi tisztségében. — Előzmények? — Érettségi után egy évig képesítés nélküli tanító voltam Kunadacson, majd 1966 végén, a szalkszentmártoni tanácsapparátusba kerültem. Először adóügyi előadóként — két év múlva pedig csoportvezetőként dolgoztam. E néhány év alatt megerősödött bennem a szándék, hogy végérvényesen a köztisztviselői pályát választom. — Mit kellett tudnia egy vb- titkárnak? — kérdem, s beszélgető partnerem nagyot sóhajt. Nehéz örökséget hoztunk magunkkal — sok mással együtt — a múltból. Több százezer ember hiányos iskolai végzettséggel, sokan analfabétaként lépték át azt a történelmi küszöböt, amelyet számunkra a felszabadulás jelentett. De már az első esztendőkben teljesen egyértelművé vált, hogy tanulnunk kell, hogy befogadhassuk és alkalmazni tudjuk mindazt az újat, amely az ország építéséhez nélkülözhetetlen. Huszonöt esztendeje — március 5-én — állami határozat született a felnőtt- oktatás megszervezésére, továbbképzésére. S attól kezdve ezrek ültek esténként az iskolapadokban, pótolták azt, amit legtöbbször saját hibájukon kívül mulasztottak el. Elnehezült kezekkel fogták a tollat, Írták a házi feladatokat, oldották meg a matematikai példákat. A legtöbben az általános iskola utolsó két osztályát pótolták, bár igen sok helyen a négy felső osztályt is megszervezték, mert különösen vidéken az első néhány osztály elvégzése után munkába állították a gyereket. A háború előtti években hazánkban 900 ezer írástudatlant tartottak nyilván Ez világosan mutatja, hogy milyen hatalmas történelmi feladatra vállalkoztak a felnőttoktatás szervezői és azok a tanárok, akik a nappali munkájuk után este újra kezdték az oktatást. A felnőttoktatás nagy missziót töltött be, de illúzió lenne azt hinni, hogy két és fél évtized alatt teljesen sikerült felszámolni egy egész történelmi múlt kulturális bűnét. Sokan voltak, akik szégyel- tek iskolába járni. Mások úgy vélték, „ha eddig jó volt, ezután is jó lesz”. De még az ilyen visszahúzó erő ellenére is óriási eredmények születtek. A háború előtt 900 ezer volt az analfabéták száma, 1970-re ez már 187 ezerre csökkent. Viszont ez a szám még mindig azt mutatja, hogy a munkát nem fejeztük be. A dolgozók általános iskoláiban a legnagyobb érdeklődés az 1963—64-es tanévben volt, akkor az esti tagozaton 100 ezren tanultak. 1971-ben 17 365-en iratkoztak be ilyen iskolákba. Víz érdeklődés is csappant, de a szükséglet is kisebbé vált. A negyedszázados évforduló új feladatokat, korszerűsítési tennivalókat állít az oktatás irányítói elé. Az esti és a levelező tagozatokon tanulók aránya részben eltolódott a felsőfokú intézmények felé, az elmúlt 25 év alatt összesen 78 ezren szereztek diplomát főiskolákon és egyetemek esti és levelező tagozatain. De egy legutóbbi összesítés alapján — az adat 1972-es — még mindig másfél millióan nem fejezték be az általános iskola utolsó két osztályát. Tavaly ősszel minden megyében vizsgálták a felnőttoktatás helyzetét és az általános tapasztalatok értékelése alapján született az a miniszteri utasítás, amely ez év január 1-től lépett érvénybe. Eszerint a művelődésügyi miniszter és az érintett szaktárcák miniszterei a továbbképzés alapfeltételének tekintik az általános iskolai ismeretek elsajátítását és ezért rövidített tanfolyamok szervezését tették lehetővé. Ehhez különleges óratervet és tantervet dolgoztak ki, sőt, több helyen vizsgákra előkészítő tanfolyamokat indítottak. Elsősorban magának a tanulni vágyó felnőttnek érdeke ismereteinek gyarapítása, mert szakmájában is így tud előrelépni, fejlődni. Közös érdekünk, hogy műveltebbek, szakképzettebbek legyünk. Olajkutatás a szomszéd városban — Sok mindent. Tavaly nyáron befejeztem tanulmányaimat a Tanácsakadémia kétéves bentlakásos tagozatán. Az államigazgatási szaktárgyak, s a jogi kérdések mellett politikai és vezetésismereti képzést is kaptunk. Mindez jelzi, hogy aki tanácsi szolgálatra adja a fejét — nem kis feladatra vállalkozik. — Követelmény önmagával szemben? — Egyelőre ennyi: lelkiismeretesen elintézni az emberek ügyes-bajos dolgait és segíteni őket állampolgári jogaik, kötelességeik megismerésében, gyakorlásában. Személyes terveim között szerepel a jogi egyetem elvégzése. Ez is, az is — rajtam múlik. * — Szépen fejlődik a község, de még nagyon sok feladat vár megoldásra. Melyiket tartja d legsürgősebbnek ? — Valamennyit — mondja mosolyogva, majd hozzáteszi: most mégis az iskola bővítését kell elkezdenünk, hogy megszűnjön a zsúfoltság, a délutáni tanítás. Aztán pedig sorban a többi, aszerint, hogy mennyire futja a pénzünkből. Az igények és a lehetőségek összhangja alapján. Beszélgetésünk itt véget ér: Naszvadi Máriát többen is keresik. Az április 15-i választások gondos előkészítése sok munkával jár. Nyugodtan, s nem csekély határozottsággal tárgyal a szobájába lépő emberekkel. Aki nem ismeri, aligha gondol rá, hogy mindössze négy hónapja ül a vb-titkári asztal mögött. S, hogy nem véletlenül került oda, azt nemcsak eddigi munkája bizonyítja, hanem a Tanácsakadémián megszerzett oklevél is, melynek minősítése: jel6S Szabó Attila Amikor a hatvanas évek végén kirajzolódott a Szeged környéki szénhidrogénmező képe, a geofizikai tapasztalatok arra mutattak, hogy a város alatt is tároló rétegeknek kell lenni. A feltételezések igazolására a Szegedi Kőolajfeltáró Üzem 1971. november 6-án a Shell töltőállomás mögött, a Vám téren megkezdte az 1. sz. kút fúrását. Mint annak idején a lapok is beszámoltak erről — a munka sikerrel járt, — olajat és gázt találtak. fi további kutatások — amelyekhez hasonlóra a magyar olajbányászat történetében még nem volt példa — éppen a különösen nehéz körülmények a lakott terület közelsége miatt nagy körültekintést igényeltek. A Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem a Szegedi Városi Tanács, a tűzoltóság, az Építési és Városfejlesztési Minisztérium, az Országos Bányaműszaki Felügyelőség szakvéleményét és engedélyét is megkérte. A további kutatásokra csak ezek alapján kerülhetett sor az új-szegedi szabad strandon, a híd mellett, a Fonógyári út és a város közötti területen, valamint a Bajai út szomszédságában. A szegedi vágóhíd és a textilművek melletti fúrásokat már befejezték. Szabó Sándor, a Szegedi Kőolajfeltáró Üzem vezetője elmondta. hogy a körzet biztonsága érdekében a legmegbízhatóbb. legkorszerűbb kitörésgátló és kútfejszerelvényeket, acélcsöveket használják, a környezet szennyeződését is megakadályozzák. A fúrótornyoknál a legképzettebb olajbányászok dolgoznok, Nagy Lajos, Kiss Ferenc és Vad János Állami-díjas főfúrómesterek irányításával. A vizsgálatokat Bíró Jenő és Pataki Ferenc brigádjai végzik. Figyelmet érdemel, hogy a brigádok éjjel és nappal URH-rádióösszeköttetést tartanak fenn az üzem központi ügyeletével. Az esetleges műszaki balesetek elhárítására a műszaki mentőbrigádokat állandó készenlétben tartják. A Tűzrendészeti Országos Parancsnokság előírása alapján percenként 15 köbméter víz utánpótlásáról gondoskodtak minden kút mellett, a rétegvizsgálatok során esetleg felszínre kerülő szénhidrogént pedig zárt tartályokba gyűjtik és azonnal elszállítják. A legmerészebb és legérdekesebb kutatás az új-szegedi parton történik. Itt arra is felkészültek, hogy áradás esetén rendkívül rövid idő alatt befejezzék a fúrást és a berendezést leszereljék. Szabó Sándor elmondta, hogy a szegedi kutatások során a körülményekhez képest igyekeznek minél kevesebbet kellemetlenkedni a torony szomszédságában élőknek. Éppen ezért a legkisebb zajjal dolgozó berendezéseket használják. A további kutatásoknál is azon fáradoznak, hogy az olajkutatás érdekeit összeegyeztethessék Szeged érdekeivel. M.* I. 0 Két torony a város közepén. Az egyik acélból készült fúrótorony, a másik téglából, a hires Fogadalmi templom, Szeged jelképe. # • Kecskeméti antiportálok Portale — a lexikon szerint olasz szó, s eredeti jelentése: diadalkapu. A szó rangos tartalma miatt nevezik portaiénak az építészetileg hangsúlyozott, díszesebben kiképzett kapuzatot is egy épület homlokzatán. De „por- tál"-nak hívják az üzletek elé épített kirakatot és hirdető- táblát is. A lényeg azonban minden jelentésében: a díszes, ékes, tetszetős, Ezek a kecskeméti portálok ellentmondanak ennek. • Hírlapbolt a Móricz Zsigmond utca elején. Milyen új hírek lehetnek az ilyen kirakatba tett hírlapokban? Szerencsére a belülről világító neoncső és a „képbe nyúló” autó megnyugtat: korunk egyik korszerűtlen kirakatatát látjuk. • „Mi a túró?” — fakad ki az ember önkéntelenül is. Hát ez milyen dekoráció a megyeszékhely legszebb útjának elején? Aztán a Rákóczi úti üzlet cégtábláján olvashatja: valóban, „túró” la kapható odabent, a tejboltban. A portál elé glé- dába állított tejeskannák tényleg „hangsúlyozzák” az üzlet jellegét, csak éppen disztelenítik. A boltot is, az utat is. • Ha úgy vesszük, hogy szinte „agitációs skanzen” ez a bánatos kirakatsor. hiszen hangsúlyozza a vele szemben ragyogó ÁBC-áruház, s a piac modernségét, egymás mellett mutatja a múltat és a jelent, akkor gilt. De mivel ezek nem boltmúzeumok, hanem működő üzletek portáljai, szerényen csak annyit mondhatunk: csúnyák! Tóth I.—Tóth S.
