Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-30 / 75. szám

1973. március 30. • PETŐFI NÉPE • I HARTAI JEGYZETEK Értelmiség és közművelődés „Értelmiségiek, gépek, korszerű módszerek a hartai terme­lőszövetkezetekben” — ezt a címet is adhatnánk az Illés Sán­dor tollából a Magyar Nemzetben néhány hete megjelent írás­nak. A falu rohamos átalakulásának, az urbanizációnak a je­leivel naponta találkozó újságírót is meglepték a hartai válto­zások. Az értelmiség mind nagyobb szerepet kap a gazdálko­dás szervezésében, megfelelő módszerek kialakításában. Ők az újítások kovászai. És a közművelődésben? A művelődési ház parányi iro­dájának a falát plakátok tapé­tázzák. Kitűnő művészek jártak az elmúlt másfél évben Hartán. Többek között Mensáros László, Bálint András. Márkus László, Psota Irén előadóestjét rendezték meg a községben. „Húzó nevek” — így mondják a szakmában. Az 1970-es népszámlálási ada­tok szerint 335 szellemi' foglalko­zású él a faluban. Az irodalmi es­teket átlagosan negyvenen-hatva- nan látogatják. — Néha ráfizetünk, de akkor sem bánkódunk — mondja Sza­bó Gábor igazgató —, a jövőben sem tesszük lejjebb a mércét. — Az intézmény kéri-e a dip­lomások támogatását, segítségét? — kérdezem az intézmény ve­zetőjét. A válasz kicsit bizonytalan. Lá­tom, hogy az igazgató nem szí­vesen panaszkodik, de a tényeken nem változtathat. Az értelmiséget kevéssé ér­deklik a helybeli kulturális ese­mények. (Még a színházi estekre is alig lehet száz-kétszáz embert toborozni.) A szakkörökben, mű­vészeti csoportokban vezetőként, vagy tagként működő diplomáso­kat két kezünkön megszámlálhat­juk. (Többször elhangzik dicsé- rően Rétfalvi Teofil tanárnak, a helytörténettel foglalkozó peda­gógusnak a neve; feljegyzem, hogy dr. Kákonyi' Antal orvosra is mindig számíthatnak. Az egyik pedagógus most az énekkar meg­erősítésén fáradozik ...) A visszahúzódás okait keresem. Szebb épületet is láttam már a hartai művelődési háznál, de van olyan falu, ahol még ezt is elfo­gadnák. Mondják, hogy egyik­másik helyi szövetkezet klubja modernebb, mint a községé. Nem ritkák a zártkörű névnapi és egyéb alkalmi összejövetelek, be­felé forduló társaságok alakulnak ki. amelyekbent a jövedelemtől függ a tekintély. A pedagógusok is többet tehetnének a közmű­velődésért. ha végre megszűnne a központi iskolában évek óta ta­pasztalható széthúzás. A fiatalok? Hideg szélben fu­tunk keresztül a szabadtéri szín­padként is használt udvarön a pinceklubhoz. A „nézőtér” szélén üresen szomorkodik a gólyafé­szek; a tavasznak egyelőre se hí­re, se hamva. A -klub barátságos, ápolt. Itt látható az intézmény ötletes emlékkönyve. Az egyik oszlopra maguk a vendégszereplő művészek jegyzik fel az esemé­nyeket. Az ifjak — tájékozódá­sunk szerint — jól érzik magukat klubjukban, szívesen járnak a hangulatos helyiségbe. Hetente kétszer próbálnak öhl Jánosné vezetésével a néptánc- csoport tagjai. A nyári fellépé­sekre készülnek — a legnagyobb izgalommal a helyi műsorra. A község újratelepítésének kétszáz­ötvenedik évfordulóján tartandó ünnepségen felújítva mutatják be a hartai lakodalmast, a német tánchagyományokat pompásan öt­vöző összeállítást. Az ünnepségek programja még nem végleges. A tanács az elmúlt év végén felkérte a lakosságot, hogy mindenki juttassa el javas­latait a rendezőséghez. Dicséren­dő elhatározás. Az már kevésbé, hogy az előkészületekbe eddig nem vonták be a kulturális intéz­mények vezetőit. Ottjártamkor még nem ismerték feladataikat. (Hallottak arról, hogy az illeté­kesek elfogadták a falu új címe­rének tervezetét. Örömmel tájé­koztattak a gyarapodó helytörté­neti gyűjteményéről is.) A községi könyvtár ajtaját rit­kán nyitják a kora délutáni órák­ban. Az intézmény vezetője, Wach- ner Éva — bár az előírt szak- képzettséget még nem szerezte meg — szorgalmasan, lelkiisme­retesen dolgozik. Sajnos, a könyv ebben a faluban nem olyan ke­lendő, mint másutt. Sem a ma­gyar. sem a német nyelvű. A fiatal könyvtáros német nyelvű kötetekre mutat. — A hartai németek nagy ré­sze erős tájszólásban beszél. Nem értik az irodalmi nyelven írt könyveket. Igyekszünk az állo­mányt tovább bővíteni, frissíteni. Ebben az évben felemelte a ta­nács a vásárlási keretet. Jegyezzük fel; a hartai könyv­tárból évek óta egyetlen kötet sem veszett el. Megkezdték a községre vonatkozó írások gyűj­tését is. A sarokban két általános is­kolás diák válogat elmerülten. Szóba elegyedek velük. Scherer Henrik tekintélyes házikönyvtár tulajdonosa. Szüleitől és az egyik rokonfiútól rendszeresen kap könyveket és ha neki megtetszik valamilyen ifjúsági regény, vagy szakkönyv, édesapja megvásárol­ja részére. Még polcot is fabri­kált a gyereknek, hogy legyen hol' tartani a bővülő állományt. Kamp János is „jóban van” a be­tűkkel. Az ő házikönyvtára va­lamivel szerényebb. Henrik gép­szerelő, vagy technikus szeretne lenni, a motorok rajongója. János az állatokat, különösen a lovakat kedveli. Mezőgazdasági jellegű középiskolába kívánkozik. Két jó­barát, egyforma — dicséretes — bizonyítvánnyal, mindkettőjük édesapja traktoros, egy faluban laknak — és mennyire eltérő az érdeklődésük. ígv kerek a világ. Félnapos látogatásom nem tette lehetővé, hogy alapos, minden részletében árnyalt képei alakít­sak ki magamnak a jómódú köz­ség kulturális színvonaláról. Nem is ez volt a célom. Arról szeret­tem volna elsősorban beszámolni, hogy a mérnökök, pedagógusok, jogászok, orvosok stb. jelenléte a faluban felhalmozódó szellemi energia miként befolyásolja az emberek tudatát, hogyan hat a hartai közművelődésre. A valóság hűséges krónikása­ként azzal a tanulsággal kell zár­nom cikkemet, hogy tovább kell keresni az értelmiség aktivizálá­sának a formáit, módszereit. Csak így válhat harmonikussá a köz­ség gyarapodása. Heltai Nándor. Jeszenyin új szobra MÚZEUM ÉS OLVASÁS A Szergej Jeszenyin nevét vi­selő moszkvai sugárúton fel­avatták a költő szobrát. Jeszenyin Rjazanyban, paraszti családból született. Szülőfaluja iránti gyengéd szeretetét egész életében megőrizte. Költészete csupa zene, érzékenyen tolmá­csolja a mély érzelmeket. Az is­meri szobrász, Vlagyimir Csigái hosszú ideig kereste a legmegfe­lelőbb módot Jeszenyin ábrázolá­sára. Azt a pillanatot örökítette meg, amikor Jeszenyin először jött Moszkvába Rjazanyból — fiatalon, csinosan, szőkén, egy­szerű orosz parasztingben. (APN) Az elmúlt évben több könyv jelent meg a múzeumlátogatók örömére a Szépművészeti Múze­um anyagával kapcsolatban. Végh János: XVI. századi német táb­laképek c. kötetét a Corvina je­lentette meg. Harasztiné, Takács Marianna: Rubens és kora c. könyve a múzeum flamand fest­ményeivel ismerteti meg az olva­sót. Genthon István: A romanti­kától a posztimpresszionizmusig c. művében a XIX—XX. század francia festményeket mutatja be, egyebek között Delacroix, Corot, Manet, Monet, Gaugin Cézanne és Utrillo műveit. G. Aggbázy Mária könyve, a Leonardo-lovas- szoborról bizonyítja be, hogy a reneszánsz művészfejedelmétől, Leonardo da Vinci-től szárma­zik. Ember. Ildikó: Tiepolo-ja a XVIII. sz. velencei festészet ki­magasló alakját Giovanni Battis­ta Tiepolo-t mutatja be. E ran­gos mesterről magyar nyelven még nem jelent meg önálló könyv. Pataky Dénes: Pisarro — c. kötete az impresszionisták el­ső nemzedékének legidősebb tag­jával ismerteti meg az olvasót. Ketten Dohányozzunk, vagy ne? a győztesek közül DIÁKOK NIKOTINELLENES AKCIÓJA A napokban rendezték meg Kecskeméten a gyulai Erkel Diákünnepeket előkészítő megyei bemutatót. Az itt nyújtott telje­sítmények alapján döntötte el a zsűri, kik azok, akik a rangos országos találkozón májusban képviselhetik majd megyénk di­ákságát, amatőr művészeit. A győztesek közül most kettőt mutatunk be olvasóinknak. Kávássy Gabriella, érettségire készülő negyedikes a kecskeméti ének-zeneiben. Szegedre szeretne menni főiskolára. Az Állami Ze­neiskolában magánéneket is ta­nul. Gyulán ismerős már: négy aranyérmet hozott, iskolatársai és szülei nagy örömére. Ének­léssel és zongorázással. Ezt mond­ja erről: — Soha nem felejtem el a szü­leim táviratát, melyen ez állt: „Az akarat mindent legyőz". — Melyik szólista, vagy együt­tes tetszett legjobban a „verseny­társak” közül? — A Berkes Fe­renc Irodalmi Színpad; és a ba­jai kislány: Kővári Andrea szép éneklése. Örülök, hogy tovább jutott ő is. Kun Éva gyönyörű átéléssel, értőn, szép hangon mondta el Váci Mihály egyik versét. Nagy sikert aratott vele. — Mióta mond verset? — Ötödikes korom óta. A családunkban „tradíció” a vers szeretete; a nővérem is sza­valóversenyeken szerepelt. — Mi akar lenni? — Pedagógus; ének­tanár. — Ügy tudom, nem először megy az idén Gyulára?* — Nem; voltam már az ének­karunkkal. Aranyérmet nyertünk. — Szintén tanul zenét? — Éne­kelni és zongorázni is tanulok az Állami Zeneiskolában. — Énekkarnak is tagja? — Az is­kolai kamarakórusnak, a Katona József Gimnáziumban. V. M. • Gyakran találkozunk az utcán nemcsak tinédzser, hanem még azon is aluli korú gyerekekkel, akiknek a szájában vígan füstölög a cigaretta. Bár nem. vitás, hogy a címünkben szereplő kérdésre egy­értelműen tagadó a felelet, nem minden esetben könnyű ezt megér­tetni, s a magát ily módon felnőttnek képzelő srácot jobb belátásra bírni. A lebeszélést, a nikotinellenes felvilágosítást okos szóval, az egész­ségügyi tudomány eszközeivel igyekezett hatékonyabbá, meggyőzőbbé tenni a Kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium Ill/a osztálya. A KISZ- vezetőség kezdeményezésére a közelmúltban kampányt indítottak. Egy hónapon át az iskola faliújságján cikkek és illusztrációk figyel­meztettek a dohányzás káros voltára. • Az akciót érdekesen rendhagyó osztályfőnöki óra zárta be és tette teljessé. Ennek keretében a KÖJÁL munkatársai szóban és ~ gyakorlati módszerekkel is érveltek a téma mellett. A növendékek először is interjú során kértek és kaptak választ kérdéseikre. Egye­bek közt a nikotin méregjellege, hatása, a sport és a dohányzás ösz- szefüggései, a nikotinfogyasztásnak a különböző szerveket romboló ártalmai, s az ellene való védekezés módjai szerepeltek a párbeszéd­ben. Majd pedig állatkísérlet bizonyította, hogy egy cigaretta nikotin- tartalma elegendő egy patkány elpusztításához. ® Pedagógusok és diákok véleménye megegyezett abban, hogy az egyhónapos felvilágosító tevékenység elérte hatását: a már dohány­zókat elgondolkozásra, s előbb-utóbb talán a cigaretta végleges leté­telére készteti, a többieket pedig segít elrettenteni a nikotinnal való „kacérkodástól”, örvendetes és dicsérendő, hogy az egészségvédő moz- galmat — a nevelőmunkát ezzel is segítve — a tanintézet ifjúsági szervezete szorgalmazta és bonyolította le. Félegyházi A kívül-belül lehangolóan csúnya Móra Ferenc Művelődési Ház látványa elkedvetlenít. A bejáratnál szánalmasan ronda felirat hirdeti: hetenként két­szer próbál a Petőfi Kórus; a folyosón nyomtatott plakát, he­lyesírási hibával: ekkor és ekkor társas tánctanfolyam. Az igazgató mérges: már mh- gint otromba „nyomot” hagyott egy részeg a folyosón, aki lusta volt megkeresni a WC-t. — Gyakran van ez így? — Sajnos, igen. Nincs „kishelyisége” a földszinti borozónak. A főtéren jövő-menő-sétáló, s padokon pihenő emberek. Az út túloldalán a híres Hattyú-ház, lelket vidító világosra festve, a tér fái között Petőfi szobra, a lábainál sok-sok koszorú; az ün­nepi megemlékezés, a tisztelő szeretet beszédes nyomai. Egy piros ruhás kislány jó­kedvűen járkál a szobor körül, édesapjával. — Hogy hívnak? — Nemcsok Edina. — Hány éves vagy? — öt. — Kit ábrázol ez a szobor? — Petőfit. Ki volt, mit csinált? — Mesét írt. Csak mesét? — Nem. — Te tudsz ver­set írni? — Tudok... Azt, hogy „Ej, mi a kő tyúkanyó”. Egy idős bácsi jön, karján ha­talmas kosárral. — Tudja milyen ház az ott szemben? — A Hattyú-ház. — Miről nevezetes? — Hogy könyv­tár van benne; meg presszó. — Ismeri Petőfit? — Nem én! — Nem hallott róla? — Nem. — Idevalósi? — Felcsillan a szeme, s ezt mondja: •— „Itt születtem én, ezen a tájon...” — Tudja tovább is? — Tudom: „Az al­földi szép. nagy rónaságon.” Friss ásás nyomai, földhányá­sok; parkosítanak. Egyik padot] fiatal nő, bundában. — Mit ol­vas? — Kolozsvári Grandpierre Emil: Nők apróban. Amikor be­szélgetni kezdünk, elmondja: J. T. mozaik szerette, s becsülte Mezősi Ká­rolyt, a neves Petőfi-kutatót. — Ismerte is? — Nem, de sokat olvastam róla, és tőle. * Az újságos pavilonnál. — Miből ad el legtöbbet? — Ludasból. Négyszázötvenet is. S még? — A Nők I,apjából százat. Dugva árulom, mert sokkal több kellene. — S irodalmi lapot? — Tisza- tájat, például kettőt, hármat. — Nagyvilágot, Üj írást? — Tíz—tizenötöt.— Mennyi a heti forgalma? — Átlagban tizenkét- tizenháromezer forint. Néhány lépésnyire ide a köny­vesbolt. Benn tíz-tizenöt vásárló válogat. A havi forgalom? — Kettőszázötvenezer forint átlago­san. — Mit keresnek leginkább? — Mai magyar szépirodalmat. És az ismeretterjesztő műveket. A gyógyító értelem címűből pél­dául ezernél többet vesznek meg. Az Üj Magyar Lexikon-nak há­romszáz előfizetője van. * Arrébb, a* tér túlsó oldalán néhány ittas ember egycsomó- ban. Otromba, durva beszéd, dűlöngélés, káromkodás. — Meg­kockáztatom a beszélgetést: — Maguk szabadnaposak? Röhögés, összevigyorgás: — Azok hát. uram! Vagy elv­társam? Mindegy! — Hol ittak? — Mindenfelé, ahol lehetett. — S most hová mennek? — Hová? Hát iszunk valamit, azután visz- sza dolgozni! * Petőfi városa. Zsúfolt üzletek, rohanó forgalom, nagyvárosi nyüzsgés; mindjárt szombat dél lesz. Az első igazán szép meleg tavaszi nap, jókedvre hangoló. A szép városháza árkádjai ajatt megtörik a fény, a szellő az ar­cot simogatja. Tavasz van. Varga Mihályi Együtt az ifjúmunkások • Többször is szerveztek már KlSZ-műszakot az ifjúkommu- nisták Fülöpszálláson, a Fő­városi Vasipari Vállalat helyi telepén, ahol a 150 dolgozó egynegyede még nem töltötte be a 25. életévét. Ilyenkor rendszerint szó esik a minő­ségi munka további javításá­* ról. Most éppen az ajtópánt préselését értékeli Zilahy László KISZ-titkár, az üzem diszpécsere. A háttérben Föld­vári Mária párttitkár figyeli a fejleményeket. (Pásztor Zoltán felvétele) 23. BOGÁR IMRE A híres betyár, Bogár Imre ne­ve már az előző fejezetben is em­lítésre került. Azonban nem csak egyszer állt. az úriszék elé ez az ember, hanem más esetekben is, amikor több vétekkel terheltetett. Érdekes tanulsága azonban ezek­nek az ügyeknek, hogy Bogár Im­rét egyetlen alkalommal sem merték súlyosan megbüntetni. Ügy- látszik tekintélye volt a bírák előtt is. vagy féltek attól, hogy ha vasra verik és hosszabb időre tömlöcbe zárják, pártfogói, cim- borás pajtásai rajtuk verik el a bosszú csípős porát. A per Lehoczky Istvánnal in­dult, ő volt a fővádlott. „Le­hoczky István, már több ízben fenyíttetett gonosztevő társával ez év márciusában, a 26. napra virradóra a kétskei határrészből Nagykőrösi Árendás Salkovitzki Mihálynak két teheneit és hat rúgott borjait ellopván, azokat Monostorra, Bogár Imréhez hajtotta, hol azokat a helybéli üldözők megtalálván, a tulajdo­nosnak vissza téritettettek. Kü- lön-külön terheltetnek ezen ra­bok a követkfező vétkekkel. Ne­vezetesen: Lehoczky István a Nagyságos Kiskun Jurisdictiónál raboskodó Benke Pál nevű nagy gonosztevőnek 30 forintért két hamis passzust írt. Szegedi La­jos Veszelka János tanyájára va­lamely Péter nevű desertornak és hat másnak társaságában reá ütvén, onnan két lovakat nyei^g- szerszámmal, több rendbéii ru­hákat elrablóit. Bogár Imre különösen terhel - tetik azzal, hogy a fent említett desertort, ki ezen tájon sok nagy gonoszságokat követett el, maga mellé vette és lappangtatta. Hogy a Félegyházán raboskodó Kotsis Pálnak egy kövér tehenét, mely e rabnak gondviselése alatt volt, alattomban által adta és eképp elsikkasztotta... Bogár Imre terhes gyanú alá jön, hogy azon két teheneket, amelyeket a ketskeméti. üldözők, mint bitangokat e rabnak szá­madása alatt levő barom között metaláltak, a rab lopta légyen, de melyek eránt a tulajdonos ez- idáig nem jelentett. Midőn az el- tolvajlott marháknak keresésé­ben az üldözők fáradozásának, a móritzi pusztán éiszakának ide­jén, ezen rabok Tóth Ferenccel, Lehoczky Istvánnal és Fekete András nevű göbölyössel ló hátakon és töltött fegyverekkel kó­borolva fogták el...” S most jön a tulajdonképpeni csattanó: ..Mindezekért Bogár Imre egy­szerre elveendő 40 pálezákra ítéltetett.” Nem oktalan tehát az a feltételezésünk, hogy tartottak Bogár Imrétől. Hiszen — amint később látni fogjuk — volt eset. amikor egyetlen lopott marháért felakasztották a tolvajt. Bogár­nak pedig sokkal több volt a ro­vásán hiszen ha hevenyészve öszeszámoljuk két ló szerszám­mal, egy kövér tehén és két to­vábbi tehén. Nem beszélve ar­ról. hogy őket lóháton, fegyvere­sen találták meg az üldözők. To­vábbá nem beszélve arról sem, hogy Bogár Imre neve mellett már régóta szerepel, hogy több ízben érzékenyen fenyíttetett go­nosztevő. Nem derül ki az ira­tokból, hogy mi történt a tár­sakkal, különösen a fővádlott­ként szereplő Lehoczky István­nal, de ez a mi szempontunkból nem is érdekes, hiszen Bogár Imrét akartuk — ha csupán vil­lanásszerűen is — bemutani. Nem árt azonban bizonyítékot szolgáltatnunk azon érvelés mel­lett, hogy noha Bogár Imre nagy­hírű betyár volt már ezekben az időkben (az idézett jegyzőköny­vet 1818-ban készítették), az úri­szék nagy vétkeiért mégsem húz-’ ta magasba, nem akasztatta fel. Holott másokat, kisebb kapcabe­tyárokat, szinte tucatjával vé­geztek ki Kecskeméten, a Nyo­máson volt akasztófánál. íme a bizonyíték erre: „Hovai János, többszöri fenyített go­nosztevő azért, hogy az 1824-es esztendő március 8-án Pálmafi Fülöp úr juhaiból a szenttamási pusztán a juhászoknak lekötözé- sével 15 darab juhait Sánta Jó^ zseffel és Kiss Pállal elrablotta é# elemésztette, keréken törés által halálra, valamint az kárnak az ő vagyonából történő megfizeté­sére ítéltetett. Sánta József, már máskor is fenyített gonosztévő, mint az előbbeninek társa hason­lóan ítéltetett meg. Kiss Pál, minthogy büntetve még nem volt, másfél év rabságra, 150 pálezákra, kenyérre és vízen töltendő hetenkénti kétszeri böjt­re ítéltetett...” Ez utóbbi, siralmas történet­ből több is kiviláglik. Nevezete­sen az, hogy az úriszék igen nagy súllyal vetette latba a büntetett előéletet. Észre vehetjük, hogy milyen szakadékszerűen nagy differencia van a másfél évi börtön és az akasztófa, illetve a kerékbetörés között, noha Kiss Pál is ugyan azokban volt vét­kes, mint kivégzett társai, csak­hogy neki még nem volt priusza. Voltak aztán — még a kurta szavú korabeli jegyzőkönyvek­ből kivehetően is „megrögzött és gátlástalan gonosztevők, akik nem néztek se istent, se embert. Loptak, raboltak, öltek. Előbb- utóbb azonban elkapták őket és siralmas véget vetettek földi pá­lyafutásuknak. Ezek voltak a kapcabetyárok. Következik: Juhász Demeter. lVxlcn, lH6í-ik évi jii 1 iiiH 19-én ruglonilélüliiruxagilug kivégzelt • Egykorú rajz Bogár Imréről.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom