Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-03 / 52. szám

1973. március 3. • PETŐFI NÉPE • 3 Hűségben van az erő • Kis Károlyné személyzetis „majdnem egy hó­nappal öregebb” törzsgárdista, mint Füzesi Im­re párttitkár, Egy üzem erejét több ol­dalról igazol­hatjuk. Meg­szoktuk, hogy mindenekelőtt gazdasági té­nyezőkkel bi­zonyítsunk. Hogy például; mi volt akkor és mi van m a? Az „akkor” rendszerint — és érthetően — a beszélgető partnerek mun­kába állásának időpontja. Mint most 1949, amikor Füzesi Imre párttitkár belépett a — mostani nevén — Kecskeméti Baromfifeldol­gozó Vállalat kiskunhalasi gyárának kapuján, ö mondja. Akkor: Szezonális jellegű mun­ka folyt, 4—5 hónapig tartott a rendszeres foglalkoztatás. 200 és 1000 között ingadozott a létszám. A feldolgozás egyéni gazdaságok­ból kikerült baromfira,' tojásra épült. Két műszakban, elég rend­szertelenül, túlórázásokkal. Ma: 800 körüli a létszám — körülbelül 60 százaléka nő —, s egész éven át van munka. Csak nappali műszak vari, gondol­hatjuk, milyen jól jönne ez a családanyáknak. Akkor: A feldolgozásnál gépi berendezés nem volt; a hűtő és a maiakhoz kezdetleges tojásosztá­lyozó gépek jelentették a felsze­reltséget. Fűtetlen helyiségek. Óránként 2 és fél liba kézi ko- pasztása volt a norma. 60 sze­mélyes szalaggál számolva, ez 150-es teljesítménynek felel meg. Ma: Ugyanennyi munkásnő 600 libával végez ezalatt, s ebben a zsigerelés is benne van. S néz­zen körül bárki az új feldolgozó csarnokban, ahol 120—130 nő dolgozik az egészséges, világos, légkondicionált helyiségben. Igaz, a régi szalagokon, műhelyekben még nem ilyen ideáilisak a mun­kakörülmények. Elég szűkös a hely, nehéz a levegő és itt-ott locspocs foltozza a betont. Akkor... A szociális létesít­mények „akkor”-ját vegyük ki a többi közül, mert szívet melen­getőén éppen ezek tanúskodnak amellett, mennyire az ember- központúság vezette akkori intézkedéseinket is. Láttuk, gépe­sítettség dolgában igen „eleresz­tett” üzemet ért az államosítás, a munkakörülményeken se lehe­tett máról holnapra gyökeresen változtatni. Fürdőről, zuhanyozó­ról, étkeztetésről azonban rövid­del az államosítás után gondos­kodtak a vállalat új gazdái. Ugyanígy üzemi bölcsődéről, óvodáról is. Egy pillanatra lépjünk ki a pártiroda elé. A szűk összekötő folyosó túloldalán a termelési osztály, a főmérnök, s az árufor­galmi csoport szobái sorakoznak. Belül itt is, ott is párnázott ajtók. Fehérköpenyes műszakiak várnak egymásra, az üzemben körülnéző főnökre. Idegen nyelvű, színes reklámok, grafikonos áb­rák, térképes táblázatok a fala­kon, asztalokon. Egy exportáló üzem belső képéhez ez is hoz­zátartozik. • Az egykori üzemi óvodás, Kristóf Jánosné most saját kislányát, Juditot fésüli a vállalati óvodában. (Szabó Ferenc felvételei.) — Ezekben volt akkor a böl- csődés óvoda — int az ajtókra Füzesi Imre. Visszalépünk a délelőtti na­pos oldalon levő párthelyiség­be. Míg leülünk, a párttitkár az ablak alatt elfutó tetőzetre mu­tat. — Mikor az angol vécét csi­náltatta annakidején az igazgató, szigorúan megfigyelmeztették a „fekete beruházásért”. Pedig bon­tási anyagokat használtunk csak fel... Szegények voltunk, az még luxusnak számított. Beruházási fegyelem volt a javából... 1949-ben az egyetlen mérnöki beosztást 6 általános iskolai vég­zettségű ember töltötte be. Az igazgatónak se volt magasabb is­kolája. Értelmiséginek a főköny­velőt, s néhány adminisztrátort számították. Felsőfokú képzettsé­gű vezető nem is volt. — Ma pedig?... — Homlokát simítva töpreng Füzesi Imre, az­tán a telefonhoz lép. — Ehhez már Kiss Károlyné segítsége kell. Fejből nem tudnám pontosan. — Kéri a személyzetis elvtársnőt. Megbeszélik, milyen nyilvántar­tást hozzon magával. Megérkezik a fehér köpenyes asszonyka. Egy-két szó arról, hogy is volt akkor. Kis Ká­rolyné jókedvűen bizonygatja. — Én öregebb törzsgárdista vagyok, mint Füzesi elvtárs. Ezerkilencszáznegyvenkilenc ok­tóber tizedikén léptem be, ő ... — Én pedig csak november másodikán. Igaza van, — bazsa- lyog kis bajsza alatt a párttit­kár. De már is jelez a Kissné kezében szétnyitott kimutatásra. Érdekes megjegyzésekkel. — Azelőtt a „legalacsonyabb” em­berek irányítottak, most pedig ... művezetőtől felfelé közép- vagy felsőfokú végzettségűek. — Ol­vassák mindketten. — Hatan egyetemen, tizenhatan valamilyen felsőfokú tanintézetben, főisko­lán végeztek és hatvannyolc kö­zépiskolás bizonyítvánnyal dolgo­zik. Más feljegyzéseket is hozott Kis Károlyné. Magyarázza is. — Ma voltunk éppen párttit- kjár elvtárssal az igazgatónál. Előre felhívjuk a figyelmét, hogy csak 5 éve nálunk dolgozó törzs- gárdistánk is 81 lesz az idén. Húszán 10., tizenheten 15., né­gyen 20. és hárman 25. évüket töltötték be itteni munkásságuk­ból. Nemcsak a jelvényekről kell gondoskodni november 7-re, ha­nem munkabérük megfelelő szá­zalék szerinti emeléséről is ... Tavaly már 315 törzsgárdistá­ja volt az üzemnek az 5 éves kategóriában, 152 a tíz, 52 a ti­zenöt esztendősben. Száztizenegy meg afölött. Ebben van az igazi erő itt. A munkahelyhez való hűségben, ra­gaszkodásban. Hogy ennyi a „nagy” törzsgárdista. Az „akkori” állapotokból elsősorban az ő kitar­tásuk emelte az üzemet a „má”- val lépést tartó színvonalra. A december 31. óta nyugdíjas Halász D. Vencelné kislányként jött ide. Most megy nyugdíjba Lázár Imre, aki 1924-től járta az üzembe vezető, nem is min­dig „macskaköves utat”. A negy- venkilencesek közül Mostoha Ist­vánná művezető, Banais József- né, Vincze Benőné csoportvezető azóta... A párttitkár amolyan „fregoliként” kezdte, ládaszöge- zéstől kezdve csirkerakodásig mindent megcsinált. Kis Károly- nét kopasztólánynak vették fel. Az akkori óvodások közül töb­ben dolgoznak az üzemben, akik, mint Kristóf Jánosné is, már sa­ját nebulóikat kísérik reggelente a vállalat — most rnár moder­nebb — óvodájába. Tóth István Szervizszolgálat —100 gépkocsival Két év alatt ugrásszerűen ja­vult, a mezőgazdaság alaktrész- ellátása. Az 1969—70. évi rendkívüli ki­egyensúlyozatlan ellátás nyomán a MEZŐGÉP Tröszt öt nagy al­katrészgyártó bázist épített ki. Mintegy 60 millió forintos beru­házással rövid idő alatt magas műszaki színvonalon álló közpon­tokat szerveztek az ország kü­lönböző vidékein. Üj alapokra helyezték a félkésztermékek elő­állítását is. A gyors átszervezés nyomán lehetővé vált, hogy az évi 2,5—3 milliárd forintos mezőgazdasági alkatrészforgalomból mintegy 1,2 milliárd forintot a tröszt üzemei biztosítanak. A gyártmányfej­lesztés olyan magas színvonalat ért el, hogy egyre gyakrabban előfordul: az üzemek külföldi gé­pek alkatrészeit gyártják, de nemcsak hazai ‘megrendelésre, hanem külföldi kérésre, sokszor éppen a gyártó cég megbízásá­ból. A tröszt vállalatai az idén 25 000 féle alkatrészt állítanak elő. Száz gépkocsiból álló szervizszol­gálatot is szerveztek a felújítá­sok, javítások meggyorsítására; a szolgálat megkezdte munkáját. Húsvétra készülnek A Magyar Édesipar az idén 65 tonnával több csokoládétojást, bárányt és nyuszit készít: össze­sen 575 tonna húsvéti csokoládé- figurát szállítanak az üzletekbe. A vevők 47 féle figura között válogathatnak. A gyárakban múlt év december végén kezdték el a húsvéti szezonédesség gyártását és március közepe táján fejezik be a munkát. Ezt követően min­den üzletbe jut bőven húsvéti nyuszi, bárány és csokoládétojás. A Termény- és Állatforgalmi Vállalatnál pedig máris megtet­ték az előkészületeket a húsvéti pécsenyebárányok szállítására. Az olaszok az idén félmillió úgy­nevezett tejesbárányt rendeltek tőlünk, s a közkedvelt pecsenyé- nekvaló pár héttel húsvét előtt indul majd útnak hazánkból Olaszországba. Biztosított borravaló Mostanában mindent elmondhatunk a vasútról, csak azt nem, hogy hidegek a vonatfülkék. Az ember beül a mozgó gőzfürdőbe, lángol rajta a ruha, csizma, szakad róla a víz, a torka majd szétreped a szárazságtól. Már indulna innivaló után, amikor megjelenik a büfés­fiú, udvariasan, hófehér kabátban, karján csörgő Colás-üvegekkel telirakott kosárral. Ez az igazi, úri kiszolgálás, a Szeged—Budapest között járó dél­utáni személyvonaton! Az utas még azt is szó nélkül hagyja, hogy nincs választék, csak Cola van, legfeljebb azt kérdezi meg illő tisz­telettudással hogy mivel is tartozik a házhozszállított üdítőitalért? A fiú hasonlóan tisztelettudó hangnemben visszakérdez, hogy a kedves utas üvegbetéttel, vagy anélkül parancsolja-e az áhított nedűt, majd meg sem várva-a választ, önhatalmúan levonja az előzőleg átadott tízesből a betétdíjat is. Egy kerek fémtizesből 7,50-ct vág zsebre, a visszajáró pénztöredéket kissé megvető, de előkelő mozdulattal szá­molja le az utas tenyerébe, majd távozik. Kisvártatva visszajő, változatlanul udvariasan, de villámgyorsan elkapja az üres üveget és már nem is látni. Sem őt, sem a visszajáró betétdíjat. Ez is egy módja a borravaló megszerzésének, illetve „be­biztosításának”. Az eladó így „biztosan” nem fizet rá a boltra. Az utas meg örüljön, hogy egyáltalán szomját olthatta, 7,50-ért.., V—s Shakespeare-tragédia bemutatója Kecskeméten III. RICHARD Tréfásan azt szoktuk monda­ni, hogy Shakespeare igazi „há­ziszerző” nálunk. Elég idézni az emlékezetes Othelló-t, a Szent- ivánéji álom, a klasszikus érté­kű nagy vígjátékok majd min- denikének előadását. Most a leggyakrabban játszott király- dráma, a III. Richard került műsorra, nem utolsósorban azért, mert e rendkívül bonyo­lult és nagy színpadi appará­tust mozgató mű előadásának meg volt a legfontosabb sze­mélyi feltétele. A III. Richard előadása azért is a legsúlyosabb feladatok kö­zé tartozik, mert tartalma és mondanivalója széles körű tör­ténelmi ismereteket tételez fel a néző részéről. Aki meg akar­ja érteni a Richard körül nyüzs­gő történelmi alakok tetteinek indítékait és el akarja helyezni őket a vértől gőzölgő korai szá­zadok politikai sakktábláján, köteteket kellene átbúvárkod­nia. Shakespeare saját korának nézője által jól ismert kormány­zati pletykákra utal, a hősök tetteinek, történelmi útjának előzményei a „Richardot” meg­előző drámákban keresendők. És ha a rendezői koncepció nem tartalmaz a mai néző szá­mára is könnyen érthető vala­mifajta jelzésrendszert, köny- nyen eltévedhet az események szemlélője annak megítélése te­kintetében, hogy vajon bérgyil­kos, vagy trónját vesztett ural­kodó, miniszter, vagy polgár- mester, anyakirálynő, vagy egy­szerű komoma mondja-e dik- cióját a színpadon. Hátha még ráadásul a hatalmas statisztériát felvonultató III. Richardban az egymást követő események for­gatagában alig-alig elmaszkíro­zott színészek egymásután több szerepet is vállalnak. Egyetlen szilárd pont, ami köré a ma színháza fölépítheti ez a költői szépségekben gaz­dag, ritka emberábrázoló érté­keket felmutató tragédiát a színpadon: maga a főszereplő: III. Richard alakja. Számunk­ra ennek a különös uralkodó­nak kissé más a színezete, mint ahogy saját korában értékel­ték. Az alakoskodás képessége, a diplomáciai hazugságok mi­nél szellemesebb megkonstruá­lása. a pillanatnyi érdekeknek leginkább megfelelő szerepját­szás, a méreg, a tőr felhaszná­lása, az udvari praktikák szö­vevényeinek bonyolítása; mind­ez a sikeres uralkodó társadal­milag elismert jellemvonásai közé tartozott. Machiavelli erre tökéletes recepteket szolgálta­tott és férfias, hősies uralkodó­nak tartotta és nem utolsósor­ban dicséretre méltó férfiúnak olyan jellemeket, mint III. Ri­chard. III. Richard rendkívül sok ré­tegből összetett egyéniség. Nem­csak kitűnő cselszövő és kegyet­lenül gonosz, hanem okosabb is, mint környezete, műveltebb és tudatosabban cselekvő, mint az udvar legsikeresebb diplo­matája. És valami megmagya­rázhatatlanul torz tragikai nagy­ság is társul ennek a termé­szettől fogva is torz figurának a jellemvonásaihoz. Nem egy­szerűen gyilkos, nem egyszerűen alakoskodó, nem pusztán ke­gyetlenkedésekre hajlamos, ha­nem a darab törvényei szerint — Shakespeare költői nagysága jóvoltából — bukása valóban tragikus. A kecskeméti előadás két nagy értéket mutat fel. Az egyik a rendezői koncepció szellemes­sége, sokrétűsége, ötletgazdag­sága, a másik pedig a főszere­pet játszó Piróth Gyula érett. gazdagon színezett, művészi esz­közökben bővelkedő játéka. Ruszt József bár beírta ne­vét a kecskeméti színház kró­nikájába egy izgalmas, sok vi­tát kiváltó Hamlet előadással. A Hamlet nem volt annyira al­kalmas, hogy a korabeli szín­játszás külsőségeit mint sajátos fűszert belekeverje a játék ízei. zamatai közé. Most a Richard alkalmat adott erre. A színpad közepén felállított alacsony kör­alakú dobogó, s mögötte a sti­lizált lépcsősorral megtoldott erkély állandó szereplője a já­téknak, csak egészen szűkszavú jelzések utalnak az egymást gyorsan váltó színhelyekre. Ér­dekes újdonság, hogy a színpad hátterében kétoldalt a jelmezü­ket cserélgető színészek mint nézőközönség vannak jelen. A dráma folyomatába való bevo­násuk abban a pillanatban kez­dődik, amikor felállnak a ré­szükre kijelölt pádról és meg­teszik az első lépéseket. Ez vi­zuálisan a valamikori, londoni Globe színház jellegzetességeit idézi, hiszen akkor a nézőtéren helyetfoglaló egyszerű nép nem­csak a színészek játékában gyö­nyörködhetett, hanem elbá­mészkodhatott a színpad hátte­rében felállított díszes székeken ülő legelőkelőbbek díszruháin is. Érdekes és véleményen sze­rint jó színfoltja ez az egész előadásnak, mert a színpad el­rendezés (Csányi Árpád Jászai- díjas műve) is a Shakespeare korabeli technikátlanságot jut­tatja eszünkbe, amikor gyak­rabban nem is jelölték meg konkrétan a helyszínt, legtöbb­ször feliratokkal, vagy a szín­pad állandóan hasonló funkciót betöltő szektorába való átlépé­sükkel közölték a színészek, hogy milyen helyszínt képzelje­nek el a nézők a következő je­lenethez. Ez az eszköztelenség is a historikus ízű súlyos dísz­letelemek teljes száműzése tet­te lehetővé tulajdonképpen azt a páratlan bravúrt, amit a ren­dező és a színészek közösen produkáltak a játék sebességé­nek hallatlan felgyorsításával. Emlékszem Nemzeti Színházi előadásra, ahol majdnem teljes öt órát tett ki a dráma előadá­sa. Nálunk, Kecskeméten nem egészen három óra alatt a tel­jes darab lepereg a néző előtt, de mintha ez a nagy sebesség különösen az előadás második felében, picit megbosszulta vol­na magát. Vannak olyan pilla­natok, amikor a sebesség miatt a néző képtelen teljes művészi sokrétűségében érzékelni a szí­nészi és rendezői teljesítményt. Elmosódnak a figurák, csak a nagy megállások pillanataiban — így a két bérgyilkos hátbor­zongatóan szép jeleneténél, vagy az egymásra rálicitáló király­nők monológjainál, no és nem utolsósorban a kitűnő beszéd- technikával szerepét tolmácsoló Piróth Gyula csodálatos szépsé­gű monológjainál van időnk Shakespeare teljes költői nagy­ságát nemcsak felfogni, hanem élvezni ‘is. A darab második felében szin­te csak arra figyeltünk, mikor teljesedik be egy-egy szereplő sorsa, mikor lebbentik fel a he­lyére a fehér lepedőt az újabb politikai gyilkosság jelképe gya­nánt. A halott szereplők hadának háttérben való állandó jelenlé­te is izgalmas, jellegzetes han­gulatot ébreszt. A színpadon könnyen komikumba fullaszt­ható vívások, csata jelenetek tel­jes kikapcsolását teszi lehetővé a darab utolsó jelenetében, amikor Richard áldozatainak szellemcsapata állja körül a csa­tamezőn elpusztuló főhőst. (Na­gyon halkan hözzá kell ten­nünk, hogy az utolsó felvonás csatát megelőző jeleneteiben • Piróth Gyula mint III. Ri­chard. (Pásztor Zoltán felvétele.) viszont az egyébként jól funk­cionáló színpadi masinéria nem jelzi világosan a helyszínt. Itt már több segítséget kellett vol­na adni a nézőnek, hiszen gyak­ran még azt sem igen lehetett határozottan megítélni, hogy melyik párt hívei vannak ép­pen a színen.) A történelem kérlelhetetlen forgásának érzé­keltetése indítja állandó zakla­tott körbenjárásra a szereplőket is. Egyik gyilkosságtól a másik­ig a darab minden résztvevőié­nek meg kellett tenni a maga jó egynéhány méteres, történet­szabta vándorútját. Piróth Gyula III. Richard sze­repében a nagy vállalkozáshoz méltó felkészültséggel lép szín­padra. Képes Richard jellemé­nek majd minden rétegét érzé­keltetni. Talán az uralkodói ra­vaszság, okosság hiányzik egy- egy pillanatra játékából. Szö­vegmondása kitűnő, a sokat emlegetett kezdő, nagymonológ minden szépsége jelen van tol­mácsolásában. Erőltetettség nél­kül érzékeltette Richard testi hibáját. Sietős nekilódulásai pillanatában például nem is bi­cegett. Piróthnál ezek a sántító taktusok a színlelést nyomaté- kositó fogások. Kerül tehát Pi­róth Gyula minden erőszakolt naturalizmust. (Tiszteletreméltó egy ilyen hajszolt ritmusú elő­adásban a rendezői koncepció diktálta fizikai igénybevétel el­viselése is.) A szereplők népes gyülekeze­téből érdemes megemlíteni Székhelyi József kultúrált, túl­zásoktól mentes Richmond ala­kítását. Szép teljesítményt nyújt Dévay Camilla, Koós Olga és Mojzes Mária. Szabó Éva mint Lady Anna, rövid jelenetében talán egy csipetnyivel több hisztériát kever játékába a kel­leténél. Nem elég hiteles a je­lenet végén az a bizonyos ér­zelmi átmenet, amikor megadja magát Richardnak. Úri István Buckinghamja lágyabb, líriku- sabb a kelleténél. Megállja a helyét Jánoky Sándor és Feke­te Tibor is, de a több szerep terhét vállaló népes gárdából is ki kell emelnünk Kölgyesi Györgyöt, Baranyi Lászlót, a beteg királyt alakító Juhász Ti­bort. Greguss Ildikó jelmezei korhűségre törekedtek, de az egymást váltó szereplők felis­merését félreérthctetlenebb jel­zésekkel lehetett volna segíteni. Ruszt József és az együttes játékának értékelése talán-ta- lán vitára ad majd alkalmat. Egy bizonyos: az idei évad leg­nagyobb élményét nyújtotta a produkció és ismételten tanú­ságot kell tennünk amellett, hogy Shakespeare jelen volt a kecskeméti színpadon, semmi sem történt az egymást követő jelenetekben az ő „megkérde­zése” nélkül. Csáky Lajos Lakásépítési kedvezmények pedagógusoknak Az idén is ezer pedagógus épít­het otthont magának a pedagó­gus lakásépítési kölcsön segítsé­gével — tájékoztatták a Magyar Távirati Iroda munkatársát. A pedagógus lakásépítési akció mel­lett számos egyéb kedvezményre is lehetőség nyílik. Mit nyújt a pedagóguskölcsön? Az igénybe vehető kölcsön felső határa 140 000 forint, az építkezés he­lyén eltöltött 15 évi szolgálati idő után állami hozzájárulás jár, ennek felső határa 45 000 forint. A kölcsön után évi 1 százalékos kamatot kell fizetni, ezt azonban az állami hozzájárulással csök­kentett összeg után számítják fel. A családi házak építési köl- csönei közül tehát ma is ez a leg­kedvezőbb. Abban az esetben, ha ezt a formát választók egyedi, több­szintes lakóházat építenek: az előírt feltételeknek megfelelően szociálpolitikai kedvezményre is jogosultak. Ez gyermekénkén!, eltartott családtagonként 20 000 forint. Telepszerű többszintes tár­sasház építésekor ugyanez a helyzet, ám itt a szociálpolitikai kedvezmény gyermekenként már 30 000, egyéb eltartott családta­gonként pedig 20 000 forint. Kü­lönösen a fiatal pedagógusok számára kedvező, ha az általános feltételeknek megfelelően igé­nyelnek OTP-kölcsönt. Ebben az esetben a szociálpolitikai ked­vezménnyel csökkentett építési költség 70 százalékáig terjedhet a kölcsön, és az új rendelkezések szerint a kamatterhek is mérsék lődtek. A választás a különféle kedvezmények között tehát attól függ, hogy az alacsonyabb össze­gű havi törlesztés kedvezőbb-e (ez a pedagóguskölcsön nagy elő­nye), vagy kevesebb készpénzzel ugyan, de vállalni kell a maga­sabb havi részleteket. Természe­tesen annak sincs akadálya, hogy közös építéskor a különböző köl­csönöket igénylő pedagógus és egyéb dolgozók társuljanak. Különösen érdemes mérlegelni a lehetőségeket a telepszerű többszintes lakóház építésekor, ha az szövetkezeti formában épül, vagy abban az esetben, ha a ta­nács jelöli ki az OTP-beruházás- sal épülő házban levő lakás ve­vőjét. Ilyenkor az építkezőnek — vásárlónak — 25 százalékos elő­törlesztést kell fizetnie, és az építési költség 75 százalékáig kaphat OTP-kölcsönt. Szövetke­zeti építkezéskor a kamat 2 szá­zalékáig kaphat OTP-kölcsönt. Szövetkezeti építkezéskor a ka­mat 2 százalék. A tanácsi kije­lölés alapján történő OTP-lakás- vásárláskor a kölcsön 80 százalé­káig évi 2 százalék a kamat, e határ felett pedig évi 6 százalék.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom