Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-25 / 71. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM »MŰVÉSZET* IRODALOM

ŰVÉSZET

A kecskeméti alkotóház művészei

A Műkert öreg iái között van Kecskeméten a képzőművészek alkotóháza. népszerűbb nevén: a művésztelep. Hosszabb, rövi- debb ideig tartózkodnak itt az ország minden részéből érkező alkotók.

Az utóbbi időben különösen a fiatalabb művészgeneráció tagjai látogatnak el ide szívesen, mint például a jelenleg is az alkotóházban munkálkodó Havasi Eszter grafikus és Túri Endre tűzzománcművész, akiknek egy- egy rajzát mutatjuk be ezúttal.

Csizma a perzsaszőnyegen

„Az asszony. Az tehet róla. Nem kocsmáztam én azelőtt, de most már nem akaródzik hazamenni. Hat évig gürcöltem, ahogy mondani szokás: látástól vaku- lásig, mint egy állat, hogy fölépüljön a házunk. Fölépült. Hazaadtam minden fillért, sokszor még egy szál cigarettára sem adott pénzt az asszony, de nem szóltam semmit, megértettem, kell a pénz, sok a kiadás, a részlet, a kölcsönöket vissza kell adni, a gyerekeket ruházni kell, éhen sem halhat az ember. Mondom, fölépült a ház. Április 16- a volt, amikor költözködtünk, s azt mondhattam; saját házam van.

Gondolhatja mennyire feszített az öröm. A több éves görcsös akarást valahol fel akartam oldani, pontot tenni a végére, hogy utána új mondatot kezdjek. Szólok az asszonynak adjon 300 forintot, elmegyek a kocsmába, tudja, sokat segített néhány sógor, jó cimbora, nem várhattam,, hogy ők fizessenek. Az asszony hallani sem akart róla, azt hajtogatta, kell a pénz a kerítésre, bútorra, gépre. Egyszóval nem adott. Nem veszekedtem én, nem vagyok kiabálás fajta, csak a fogaimat szorítottam össze, kimentem az udvarra, arrább rúgtam a kutyát, s éreztem, valami megpattant bennem.

Gürcöltem tovább. Nem mondom, az asszony is sokat dolgozott, négy gyereket nevelünk, van velük gond mindig. Múltak az évek, elvállaltam minden különmunkát, volt amikor napszámba is eljártam vasárnaponként, így aztán lett kerítés, bútor, ami egy mai lakásba kell. Egyetlen szórakozásom az volt, ez sem mindig sikerült, hogy kéthetente, amikor itthon játszott a községi focicsapat, akkor kimentem őket megnézni. Igaz, ez is kín volt, a mérkőzés befejezése

előtt néhány perccel mindig meglógtam, nehogy valaki hívjon a kocsmába, s üres zsebbel szégyenkezzek.

Vettünk egy tévét. Nem sok műsort néztem én meg, mert vagy valami sürgős munka akadt, vagy olyan fáradt voltam, hogy elaludtam közben. Ilyenkor aztán megtörtént, hogy leesett egy- egy hamudarabka a földre. Másnap aztán óriási patáliát csapott aZ asszony, hogy ezért takarít ö, ezért mos?? Én csak hallgattam, mit is mondhattam volna. Hallgattam.

Egyszer aztán megelégelte, s kerek-perec kijelentette, hogy a szobában többé nem dohányozhatok, mert olvasta valahol, a füst tönkreteszi a bútort. Na akkor aztán elment a kedvem a tévétől. Csak a dohányos ember tudja, hogy van ez, idegesítő, ha nem lehet rágyújtani. Annál jobban kívánja.

Ekkor pattant meg bennem valami újra. Kint ücsörögtem a konyhában, lefeküdni sem tudtam, mert zavart volna a tévé, nem találtam a helyemet, inkább kimentem a kertbe, volt úgy, hogy a holdvilágnál kapáltam. Talán az idegességemet, vagy valami ismeretlen keserű ízt akartam önmagambái kidolgozni. A szomszédok meg kinevettek, a szemembe mondták nem egyszer, hogy ostoba vagyok, próbáltak tüzelni az asszony ellen, a téeszben volt aki gúnyolódott is, de nem bosszantottam magam, rájuk hagytam, lassan lecsendesedtek, elfogadtak olyannak, mint amilyen vagyok.

Hanem aztán betelt a pohár. Hetvenegy májusában történt, délután, nagy zápor volt, fogatos vagyok, rengeteget bajlódtunk aznap, szörnyen elfáradtam. Nyolc óra is elmúlt, amikor megyek haza. Az előszobaajtóban elém áll az asszony, valami pa■V V

éV

pucsot dug az orrom alá. Azt mondja, vegyem le a csizmámat, vett egy szőnyeget, valódi perzsát, a lakásban csak papucsban lehet lenni. Meg azt is mondta, hogy ne rondítsam össze a lakást. Csak álltam, mint akit fejbekólintottak, az első pillanatban nem is értettem, miről van szó. Az meg csak káricsál tovább, dühítette, hogy hallgatok, egyre jobban belelovalta magát. Vegye már le, mindent csak összerondít, nem lehet egy valamirevaló vendéget fogadni, tegnap is otthagyta a csikket a konyhaasztalon, egész éjjel ott büdösödött, meg ilyeneket mondott. Csúnyán kiborultam. Kieresztettem a hangomat, a híjnye a kutyaúristenit! Félretoltam az elnémult asszonyt, sáros csizmával berontottam a szobába, megláttam a szőnyeget, félrerúgtam az asztalt, tört a váza, fölkaptam a perzsát, s kidobtam az udvarra. A sárba. Az asszony sival- kodva jött utánam, de elkaptam, s megértettem vele, hogy egy lépést sem tovább, mert megfojtom. El is hallgatott.

De nekem ez sem volt elég. Szégyellem már: fogtam a szőnyeget, mint valami gaz ellenségemet, s bedobtam a malacok alá, hogy tapossák össze! így könnyebbültem meg.

Akkor aztán véglegesen megpattant bennem az a bizonyos valami. Jól vagyok éh az asz- szonnyal, nem mer az már szólni, pedig hangos szót csak akkor mondtam azóta, amikor először adtam neki fizetéskor ötszázzal kevesebbet.

Itt estézek a kocsmában, havonta elmegy öt-hat piros. A meccs végét felemelt fejjel várom meg, ha akarom, vendégül látok mindenkit, nincs aki ellent- mondjon. No, ezért járok én kocsmába. Érti?”

Értjük? Lezsák Sándor

,t»i BŐD A ISTVÁN:

Ház

az országúton

*4*

4*4

Y

Y

»4*

*4*.

*4*.

4*4

Y:

*4*,

*4*4

4*4’

*4*4

4*4’

Díszkíséret nélkül bandukolva feketegyöngyök kristály gyalogútjain ... Menedék készül.

Végvár, egyetlen strázsa. Vén baka gyalogol, bármikor hazatérhet, emlék és Illat várja.

Felhők a habos égen. Jegenyék talpig zöldben. Férfiak szívig gondban. Asszonyok feketében.

Kredenc, feszület sorban. Elvásott ingek a szélben. Száradó verejték-álom árnyékra dől a fasorban.

S bandukolva a tépett remények dac-sugarában, a lélek csakazértis Itt lel már menedéket!

4*4’

*4*4

4*4’

*4*4

4*4*

*4*4

k*4*

'4*4

1*4*

»4*4

RADNAI ISTVÁN:

Altató

4*4

*4*

4*4

4*4*

V:

4*4

'?!

4*4

*4*.

4*4’

*4*.

4*4

*4*.

4*4’

*4*.

9

,»«* mák adj könnyű álmot

fűcsomó nyúl zöld határ

VENDÉGÜNK VOLT

Bárta János professzor

A vidéki tudományos élet nagy öregjei közé tartozik a debrecen egyetem tanszékvezető professzora. (A jelző — miért és meddig kel hangsúlyozni — csupán működési területet, lakhelyei jelöl és nen minősít.) Barta János megnyilvánulásait, negyedszázados tiszántúl tartózkodás után is, országos figyelem kíséri. Korát cáfoló buzgalommal, energiával dolgozik a Magyar Irodalomtörténeti' Társaság elnöki tisztségében. Hamarjában nem tudnék a debreceni tudóson kívül mást megnevezni, aki távol a fővárostól irányít egy nagy tekintélyű országos testületet. Megállapításainak súlya van, egy életmi fedezetét érezzük tömör, feszes mondatai mögött. Már 1935-ber Baumgarten-díjjal tüntették ki és három év múltán újra öt találják érdemesnek erre a megtiszteltetésre. A felszabadulás után egyetem docens Budapesten és ő ezek után költözik, telepedik vidékre, aho, kiteljesedik tehetsége, ahol „a végekről a magyar tudományossáí csúcsaira emelkedett”.

iV

’•’i

>v

.v

’4*4 *4*

'4*4

,V mák adj könnyű álmot »’* átlépem a mezsgye vár fűcsomó nyúl zöld határ J.i mák mák adj könnyű álmot

"»»j mák adj könnyű álmot Í4Í az ölemben kuporog .»»' gyúlnak öröm-csillagok »»»■

mák mák adj könnyű álmot *»’■

fc’.'

’í’; mák adj könnyű álmot

félig hunyva két szeme '»».

zárul rózsaláncszeme mák mák adj könnyű álmot

*»*. .. , " **»•

Az irodalomtörténeti társaság Bács-Kiskun megyei vándorgyűlésének második napján, a zsúfolt szombati program után beszélgetünk. Mint mindig, most is pontosan, fogalmaz, szerényen elhallgatja saját érdemeit.

— Szíveskedjék tájékoztatni lapunk olvasóit az irodalomtörténeti társaság terveiről, törekvéseiről.

— Évtizedes probléma foglalkoztat a jelenben és a közeljövőben bennünket. Szeretnénk teret adni a korlátozott lehetőségeik, túlságos elfoglaltságuk miatt a tudományos tevékenység számára kallódó irodalomtanároknak. Tehetséges emberek nem bontakozhatnak ki. nem kerülhetnek érintkezésbe az irodalomtörténet fő vonalaival, mert kedvezőtlen körülmények között élnek, őket akarjuk elszigeteltségükből kiemelni. lehetővé téve műveik megjelenését.

A tudományos társulatok másik, szintén régi problémája az újabb eredmények mikénti közvetítése. A társaság a szaktudomány gyarapítását nem tekinti kizárólagos feladatának, fáradozik az eredmények hasznosításán. Részben ennek a törekvésnek a jegyében jött létre három évvel ezelőtt a tanári tagozat, és a társulat folyóiratának a melléklete. Az 1972-es év irodalomtudományi terméséből — például — több íves ismertetés készült (a nyíregyházi főiskola tanári karát illeti ezért elismerés) az alapos és gyors tájékozódás segítésére.

— A professzor úr hogyan értékeli az idei vándorgyűlést?

— Petőfi-év annyi erőt mozgatott meg és annyi irányban adott módot a megnyilatkozásokra/ a költő életművével összefüggő alapvető kérdéseket e fórumok annyira elemezték, hogy nehéz volt olyan témakört, részterületet a tárgyalás fő vonulataként meghatározni, amely nem ismétli a már publikált tényeket, következtetéseket. Ezért Petőfinek kortársaihoz és az európai irodalom néhány nagy egyéniségéhez fűződő kapcsolatát, viszonyát tettük meg központi témának.

Kezdeti nehézségek után sikerült egy jó előadói gárdát megszervezni. a minden tekintetber megfelelő előadókat megtalálni Ami itt az első két napon elhangzott. az jelentős részben új ku tatómunkán alapszik, Petőfi köl tészetéből olyan elemeket, rétegeket tár föl, melyekkel eddií tüzetesen nem foglalkoztak. A vándorgyűlés eredményességét tu. dományos szempontból vitatha tatlannak érzem. Érzésünk szerin a közönségsiker is megfelelő volt Jó benyomást keltett, hogy a ..hivatásosokon” kívül Kecskemétről is sokan érdeklődtek. Amil kitűztünk, azt sikerült elérnünk Az új kutatási eredményekei olyan helyeken hoztuk előszói nyilvánosságra, ahol helyileg is foglalkoznak Petőfi-kutatással.

— Szeretnénk saját tud.)''lányos terveiről hallani. Milyen témák foglalkoztatják?

Huszonöt éve oktatok egyetemen. Ritkán ismételem meg elő adásaimat. Arra törekedtem, hogy ha nem is minden évben, de bizonyos időközökben újat adjak s hallgatóknak. Sokszor egy évfolyam nem is tudta, hogy bizonyos tudományos teóriákat ők halla nak tőlem legelőször. Egy munka indítása, egy téma megkezdésére, probléma fölvetésére bőségesei nyújt alkalmat, de kevéssé teszi| lehetővé, hogy az ember ezeke be is fejezze, kidolgozza. Fiók jaim telve vannak, félig elkészí tett tanulmányokkal, vázlatokkal töredékekkel.

Közelebbről: Arariy'JáHos epi kus életművében van valami kü lönös sajátosság, amit eddig ne fejtettek meg. Kétrhárom éven ként vissza-vissztértem ’ ehhez témához. Ügy derengett, lassa: megtaláltam a megoldást és 66 67 éves fejjel megértem az epi kus Aranyt. A megértésből ei tanulmánysorozat terve született. A Vajda János kritikai kiadás támogatására is felkértek. A kéziratok tanulmányozása közben annyira foglalkoztatott Vajda János emberi, írói egyénisége, hogy elhatároztam: kisebb terjedelmű,! rendszerező tanulmányt készítek| róla.

4*4

__________ *4*,

*

1*4 vizsla-úlmot nem talál [J]

mák mák adj könnyű álmot »*4’

Y;

4*4* mák adj könnyű álmot ‘V

átlépjük a mezsgye vár }««, földöntúli megyebál *

a*. mák mák adj könnyű álmot 4*4'

Barta János írta egyik értekezésében: „Nagy írónak lenni nemcsak! tehetség dolga. Társadalmi tisztánlátás és jellembeli következetesség\ is kell hozzá; kell, hogy az író jó sáfára legyen a maga tehetségének.” Mindezek a követelmények a maradandó értékű tudósi munkálkodáshoz is szükségesek. A „debreceni végeken” is országos. európaiI látókörű Barta János nincs híján ezeknek az adottságoknak, tulaj-\ donságoknak. H. N.

A munkásoké lett a gyár

Á llamtitolc

Délután Esztergár már határozott javaslattal fordult a soron következő feladatokról tárgyaló értekezlethez. Másnap reggel pedig így szólt a jóval hét óra előtt bekopogó Bánátihoz:

— Ide figyeljen, Bánáti elvtárs. Amit most mondok, az államtitok. De ne ácsorogjon ...

Bánáti most nem vetette le a lódenkabátot, úgy ült le, hogy sapkáját a térdére helyezte. Arcán nem látszott semmiféle csodálkozás, csak figyelem.

— A száz munkásnál többet foglalkoztató ipari üzemek államosítása most huszonhatodikán, pénteken lesz. Egyszerre az egész országban, meglepetésszerűen.

— Nagypéntek — mondotta halkan Bánáti.

— Nagypéntek. A tőke nagypénteke. A feltámadás reménye nélkül. Péntek reggel Gerő elvtárs bejelenti az államosítást, de ugyanakkor már meg is kezdődik a végrehajtása. Van néhány üzem, amelynél különös gonddal kell eljárni, mert rendkívüli esetek. A nyilvánvaló külföldi érdekeltségeket egyelőre nem államosítjuk. De ahol nem bizonyos a külföldi érdekeltség, ott államosítani kell. És ahonnan utólag érkezik tiltakozás, ott a tőkés nyilvánvalóan

• Részlet Hegedűs Géza: Az állam én vagyok c. regényét*!.

csak meg akarja játszani a külföldi érdekeltséget. Ilyen a Fábián-gyár, amelyet maga is jól ismer, és ahol már jól szerepelt. Ez nagyon fontos üzem. Nagy, kitűnően felszerelt gyár, és most főleg nem is szerszámgépeket, hanem mezőgazdasági eszközöket készít. Falusi politikánk sarkkérdése, hogy el tudjuk-e látni a falut ekével és egyéb nélkülözhetetlen eszközzel. Ott államosítani kell, biztosítani a munka folytonosságát, gondoskodni a nyersanyag-utánpótlásról, és hamarosan növelni a termelékenységet. A munkások elégedetlenek. Jól kézben kell tartani őket. Ügy gondoltuk, hogy maga lesz az államosított vállalat, a nemzeti vállalat új munkásigazgatója: a vállalatvezető.

— Értem — Bánáti csak ennyit mondott.

— Akar tudni előzetesen valamit a gyárról? Vigyázzon. Az államosítás titok.

— Köszönöm. Amit tudni kell, azt hiszem, tudom. Mielőtt kimentem oda ünnepi beszédet tartani, megtudakoltam, amit még nem tudtam. De már a Bar- tók-ügy idején is kénytelen voltam sok mindent megismerni a gyár történetéből és helyzetéből. Azt hiszem, ezt a Kramolint egyelőre nem kellene elkül- denünk.

— Ezt hogyan gondolja? A tőkésnek vagy megbízottjának el kell hagynia ...

— Várjon csak, Esztergár elvtárs. Ez a Kramolin nem tőkés. Fábiánék bizalmas főkönyvelője volt. Ök tették meg igazgatónak, de tulajdonképpen fizetett alkalmazott. Elvileg tehát megtartható. És ez hasznos lehet. Mert Fábiánná külföldön van. A részvényekkel nem tudjuk mi van. Kramolin úr bizonnyal jobban tudja az igazságot. Ha idővel Fábiánná valami mesterkedéssel úgy akarná feltüntetni, hogy a részvények nem az övéi, hanem külföldieké, akkor Kramolin úr, mint a gyár egyik igazgatója, jogérvényesen állíthatja, hogy az államosítás pillanatában ő mit sem tudott arról, hogy Fábiánná a főnöke. És minthogy a hasznot az ő számára helyezte a bankszámlára, ellenkező utasítást nem kapott, tehát az államosítás jogszerű. Az elbocsátott Kramolin az ellenségünk lehet. Az igazgatói címmel megtartott Kramolin ragaszkodik az állásához és a címéhez, tehát, ha nem is a mi emberünk, mégis a mi érdekünket szolgálja.

— Maga valóban ért ezekhez a dolgokhoz.

— Nem ezért kaptam a megbízást?

— Nézze, a maga tervére pn most nem tudok válaszolni, mert nem tudom, van-e egyáltalán lehetőség erre a megoldásra. Holnapig válaszolok. Maga pedig még azt se említse Pestszentivánon, hogy péntektől nem maga a párttitkár.

— Tehát még három nap. Addig is ritkán lehetek otthon. Az Országházban is újra igényt tartanak rám. Tegnap az a Csanaki osztálytanácsos is kért, hogy ma látogassam meg, mert ki szeretne küldeni valahova.

— Csak menjen. Három napig még szónoklatokat is tarthat. Utána egy ideig nem lesz módja az effélékre. De holnap még okvetlenül keressen fel! Nem telefonon. Személyesen. Addigra megadom a választ Kramolin úr ügyében. A viszontlátásra, Bánáti elvtárs.

— Holnap itt vagyok. Szabadság!

• Frans

: A