Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-21 / 67. szám

1973. március 21. PETŐFI NÉPE • 3 Négyen a törzsgárdából Dr. Szarvas Béla Dr. Csorba Sándor Puliusz Tiborné Bálint Lászlóné IFJÚSÁGI TURIZMUS Csekkfüzetek országjáróknak Nyolcvanezer fiatal üdüléséhez — a tavalyinál 30 000-rel több­nek — nyújt különféle kedvez­ményeket idén az Országos Ifjú­ságpolitikai és Oktatási Tanács. A mezőgazdaságban dolgozó ifjak és lányok első csoportjai már ki­használták az egyhetes kedvez­ményes pihenést, amely a buda­pesti Hotel Ifjúságban szemé­lyenként mindössze 150 forintba került. Az idén háromezer mező- gazdasági fiatal üdülhet kedvez­ményesen. ' Az ifjúsági turizmus fellendíté­sét szorgalmazó és a kormány ál­tal is támogatott program szerint az OIOT az idén jelentősen bővíti a fiataloknak nyújtott kedvezmé­nyeket. A tavaly már megked­velt ifjúsági kempingakciót az idén tovább fejlesztik. 25 000 csekkfüzetet osztanak szét hama­rosan, főként az ifjúsági klubok segítségével. A füzet az 50 szá­zalékos utazási kedvezményen kí­vül arra jogosít, hogy tulajdono­sa hat éjszakára kapjon szállást az ország bármelyik kempingtá­borában, vagy Express üdülőjé­ben. A füzet tartozéka hat ebéd­jegy is, darabonként 7,50 forintos értékben, amelyet az önkiszolgáló éttermek, vagy a vendéglők be­számítanak az árba. A füzet cél­ja: az országjáró, hazánk tájait megismerni akaró fiatalok „ván­dorolhassanak”. A tavaly kiosz­tott hasonló füzetek ugyanis csak egy meghatározott helyre voltak érvényesek. Állami támogatással 2100 ifjú­munkás töltheti szabadságát a SZOT üdülőiben, s idén első al­kalommal nyári egyetemi táboro­kat nyitnak az Express már meg­levő táboraiban. Verőcén. Bala- tonföldváron, vagy Kiliántelepen. Olcsón táborozhatnak a középis­kolások is. Az OIOT anyagilag járul hozzá ahhoz, hogy minél több fiatal jusson el a baráti szocialista or­szágokba. A megyei tanácsok és a KISZ-szervezetek közvetítésé­vel az idén az ifjúsági klubok 3100 tagjának juttatnak 300, 500, vagy 600 forintos utalványt. Töb­bek között a bulgáriai Kamcsia sátortáborban 1400 magyar diák költségeihez járulnak hozzá 500— 500 forinttal. Az ősember „kézjegyei” Az Aral-tó és a Kaspi-tenger között fekvő Usztyjurt síkságon a legkorábban itt élt emberek nyomaira bukkantak az Üzbég Tudományos Akadémia Karakal­pak részlegének archeológusai. Ak-Tajlak település helyén idő­számításunk előtt a IV—III. év­ezredben már élt ember. Kerá- miaedény-darabok, kő munkaesz­közök — késszerű és nyúzószer­számok, nyílhegyek — valamint kagylókból és csontokból készült ékszerek kerültek felszínre. Húsz esztendő az egészségügy szolgálatában — nagy idő. Tíz- meg tízezrek gyógyulását előse­gíteni, az állandóan fejlődő tech­nika eszközeivel, s ami ennél is több, mélységes humánummal: a legszebb feladatok egyike. Hon- . védkíórházunknak — hivatalos nevén a Magyar Néphadsereg Kecskeméti 2. Katonai Kórháza — ezekben á napokban ünnepli fennállásának két évtizedes for­dulóját. Ahelyett, hogy a kórház történetét foglalnék sorokba, ismerkedjünk meg néhánnyal azok közül, akik ott voltak az egész­ségügyi intézmény „bölcsőjénél”, a kapunyitásnál. Lényegében többedmagukkal ők „írták meg” különböző jellegű, de egyaránt becsülettel végzett tevékenysé­gükkel, a kórház „életrajzát”. Ismerkedjünk hát velük, hallgas­suk őket. • * Dr. Szarvas Béla orvos-alezre­des: — A gyógyító munka bizonyos eseteiben perdöntő a sebész be­avatkozása. Azt, hogy valaki se­bésszé válik, egyrészt az érdek­lődés dönti el, másrészt az élet adta körülmények hozzák ma­gukkal. Sokan feltették már a kérdést: voltaképpen a sebészet mesterség, tudomány, technika vagy művészet-e? Szerintem va­lamennyi ötvözete. Jómagam a hasi sebészetet választottam élet­hivatásul. Hazánkban —, s ez talán a táplálkozási szokásokra is visszavezethető — gyakoriak az epekő-megbetegedések. A műtétek jelentős részét is ezek, illetve szövődményeik adják. Feltétlenül meghatározó ténye­ző a vezető sebész munkája, hoz­záállása, de nem vitás, hogy az eredmények végső soron a jó együttes tevékenységének kö­szönhetők. E tekintetben öröm számomra, hogy az osztály jól összekovácsolódott, egymást min­denben kiegészítő kollektíva. Dr. Csorba Sándor orvos-alez­redes: — Ezelőtt hat esztendővel a fejlődés diktálta szükség paran­csára alakítottuk ki a baleseti sebészetet. A gépesítés, a techni­kai forradalom következtében a balesetek száma rohamosan emelkedik. Az osztály ma már a lehető legkorszerűbb szinten látja el a sérülteket. Valaha pél­dául egy lábszártörés szinte több hetes tortúrát jelentett. Napjaink­ban lényegében annyi, mint egy egyszerű vakbélműtét. A műté­tek végzését egyebek közt tele­víziós képerősítő segíti, ami sok­szorta előnyösebb a röntgenfel­vételnél, illetve azt hasznosan egészíti ki. Hetenként két alkalommal az osztályon felvételi ügyeletet ve­zettünk be. Ily módon egyrészt a megyei kórház hasonló osztályát igyekszünk tehermentesíteni, más­részt — ami a fiatal orvosok szakmai gyakorlata szempontjá­ból lényeges — alkalom nyílik a hadsereg betegeitől eltérő jel­legű sérülések, baleseti károsodá­sok tanulmányozására és gyó­gyítására. Puliusz Tiborné főnővér: — Tizenötödik esztendeje lá­tom el a jelenlegi munkakörö­met. Korábban ideg-, majd sze­mészeti osztályon tevékenyked­tem. Az osztály munkájáról szól­va, hadd emeljem ki a pár éve létesített toxikológiai részleg te­vékenységét. Itt a növényvédő szerrel mérgezettek gyógykezelé­sével foglalkoznak, ami megkü­lönböztetett bánásmódot és foko­zott felügyeletet igényel. Jól bevált, hasznos intézmény az úgynevezett sürgősségi felvé­teli napok rendszere is. Meghatá­rozott időközönként a városkör­nyéki települések gyors orvosi ellátásra szoruló betegeit fogad­juk. A leggyakoribb esetek az infarktus, a gyomorvérzés, a ve­se-, tüdő- és szívelégtelenség. Az én legnagyobb büszkeségem egyébként, hogy a két évtized során öt főnővért neveltem, akik a gyógyító munkában jól megáll­ják a helyüket. Az ő képzésük­re fordított idő és energia sok­szorosan megtérült, és végső so­ron a betegek gondos, alapos el­látásában kamatozik. Bálint Lászlóné, segédápolónő: — A megyei kórházban kezd­tem el dolgozni. Onnét egy idő­re más munkaterületre kerültem, de a szívem visszahúzott a bete­gekhez. Hiszen nincs annál sz.ebb, emberségesebb feladat, mint ellesni apró kívánságaikat, kedvükben járni, számukra jó hangulatot, nyugodt közérzetet teremteni! Amikor — éppen ma húsz éve —> idejöttem, még betegeink sem voltak. Az első, ápolásra jelent­kező katonát valósággal dédel­gettük ... A törzsgárda többi tagjával sokszor felemlegetjük a „hőskort”, a kezdet napjait. S hogy azóta a gyógyítás, a beteg- ellátás mit fejlődött, azt a leg­jobban mi tudjuk lemérni. Több mint húsz éve a kórházi pártalapszervezet tagja' vagyok. Megértő, harmonikus, összefor­rott kollektíva a miénk. A be­osztásbeli különbség ellenére is egyformák, hiszen kommunisták vagyunk, akiket csakis a párt­hűség, a tapasztalat és a tett- rekészség rangsorolhat» S az is jól eső érzés, hogy párt- és szakszervezet mindenkor segítő­készen áll mellettünk az élet apróbb-nagyobb alkalmainál. Minderre sok-sok példát lehelne felsorolni ... Még csaknem egy évtizedem van hátra, amit munkában tölt- hetek. És talán nem elérhetetlen az a kívánság, hogy majd innét szeretnék nyugállományba vo­nulni. * Négy ember a gyógyítás front­járól. — négy őszinte, emlékező vallomás. Amikor megnyilatko­zásaikat közreadjuk, mi magunk is — lapszerkesztők és olvasók — további eredményes évtizede­ket kívánunk a honvédkórház dolgozóinak az egészséget, az életet szolgáló szép munkájuk­hoz! Jóba Tibor Március 21 A MAGYAR NÉP történelmi sorsfordulóit jelző nagy dátumok minden tavaszon szinte egymásba ölelkeznek: március 15. március 21. és április 4. Persze, hirtelenjében egy másik dátum is eszébe ötlik e sorok írójának: a 29 évvel ezelőtti március 19., né­met fasiszta csapatszállító junkersek röpködtek a levegőben, SS-had- osztályok léptek át a magyar határt és terepszínű autóikkal szágul­doztak országutakon, városokban, falvakban, hogy rémítsék a hábo­rútól már egyébként is irtózó népünket, hogy jelezzék leigázotlsá- gunkat. Ettől a szomorít naptól és az utána következő vérszomjas hónapoktól a szovjet csapatok szabadítottak meg bennünket. S azóta minden év tavaszán szinte a felszabadulási évforduló előestéjének számít március 21., a dicsőséges Tanácsköztársaság immáron 54. évfordulója. Miért olyan felejthetetlen számunkra ez a nap? Az idő múltával miért fényesebbek az erre emlékező történelmi művek lapjai? Mert ez volt az első igazi ünnep a magyar népnek, amikor tudta és érez­te, hogy nemcsak az első világháború rémétől, hanem elnyomó uraitól és az ezt képviselő egész rendszertől szabadult meg; azért, mert napok alatt olyan intézkedéseket hozott törvényes álon, amely­nek annak előtte a parányijára sem volt képes még a leghaladóbb képviselője sem, a magyar népnek. Új korszak, új világ született ezen a napon, a magyar nép életének nehéz történetében. Sajnos, mindössze 133 napig tartó korszak. Micsoda ünnep volt ez akkor! A nép tulajdonába vette azt, amit kisajátítottak tőle. Az ország lerongyolódott állapotban volt, de a munkás, paraszt dolgozó milli­ók telve voltak hittel és reménnyel. Ezért fogtak fegyvert szerte az országban, ezért szerveződtek a munkás-hadosztályok, hogy védjék az 1917-es szovjet diktatúra után létrejött első munkáshatalmat Európában. Kecskemét és az egész megye sok-sok emlékművön és sok-sok ház falán elhelyezett márványtáblába i'esett betűkkel őrzi ennek az időszaknak eseményeit. De bátran kijelenthetjük, hogy a legszebb szó is, a legjobban méltatni akaró hangvétel is kevés ah­hoz, hogy igazi jelentőségében emlékezhessünk századcleji történel­münk hatalmas, s mindenkor messzelátó obeliszkjére. Az utána következő negyedszázados ellenforradalom ocsmány mó­don megcsúfolta 1919 diadalmas történetét. Horthyék minden gaz­ságukat hervadhatatlan érdemként tüntették fel, s ennek lett „gyü­mölcse" az ellenforradalom elkerülhetetlen pusztulása. ''TULAJDONKÉPPEN AZ 54 ÉV ELŐTTI forradalom elsőszámú tanulsága volt az, hogy a nép, haladó érőinélc vezetésével, képes szétverni és a történelem szemétdombjára hajítani at ellen- forradalom rendszerét, urait és gondolkodásukat. Nehéz időket élt át negyedszázadon a magyar nép. Légjobbjiit adta áldo­zatul az ügy szolgálatában. Sokakra emlékezhetnénk, akik daru- tollas pribékek áldozatai leltek, külföldi emigrációba kerültek, vagy az országon belül illegalitásba kényszerültek. Bár még mindig az az érzésünk, hogy nem teljes a névsor, de nem teljes azok éle.ének ismerete sem, akik az akkori idők borzalmainak útját megjárták. Még több márványtábla őrizhetné nevüket, még több aranybetűs felírat jelezhetné azokat a relikviákat, ahol az akkori történelem gyorsan pergő élete zajlott. A FELSZABADULÁS ÖTA eltelt, csaknem három évtized, hű volt 1919 örökségéhez. Beváltottuk az akkori, az egész nép szívét megdobbantó reményeket, kisebb nagyobb terveket. Beváltot­tuk 1919 történelmi küldetését: megvalósítottuk a magyar nép leg­nagyobb alkotását, a nép hatalmát. Ennél többet egy nép nem tehet önmagáért. Többet csak úgy tehet, ha saját hatalmút még mélyebb­re gyökerezteti, ha napont i javuló feltételeket teremt boldogulásá­hoz, életének szépüléséhez, az utána következő generációk még szebb jövőjéhez. Bizonyos, hogy ennek ma is nélkülözhetetlen kelléke, valamikori 133 napos viadalunk egyik legfőbb kísérője: a lelkesedés és a tuda­tosság. Akkor a lelkesedés volt a fő hajtóerő, a szinte minden em­berben felhalmozódott céltudatos akarat, a holnapban bízás, a nép tiszta szándékaiba vetett csalhatatlan hit, az alkotni vágyás és a szüntelen tenniakarás, a lehetetlent, a felemet nem ismerő maga­tartás. 'T'EHÁT A LELKESEDÉS legyen manapság is, de a jövőben is tetteink fő mozgatócreje. Nagy út van mögöttünk, megválto­zott, megszépült az egész magyar nép élete, de a történelem nem ismer még pillanatnyi clcsodálkozást sem, alkotásaink fölött. Hi­szen éppen tetteink bizonyítják, hogy van erő. van jószándékkal pá­rosuló tennivágyás, megértés az egész ország dolgozó népében. Tehát tenni, lelkesedni, az ügyért szívet-lelket odaadóan élni, — így emlékezünk igazán elődeink 1919-es nagy tetteire. Kopott gumiabroncs • • A TANÁCSOK ÉS A LAKOSSÁG GYÜMÖLCSÖZŐ KAPCSOLATA Eredményes két év a halasi járásban Napjainkban az ország lakosságát leginkább a közelgő ta­nácsválasztások foglalkoztatják. Megyénkben, járásainkban is túl vannak a félidőn a jelölő gyűlések, ahol a tanácstagje­löltek részletesen ismertetik azokat a feladatokat, melyeket a következő években a lakosság segítségével szeretnének megol­dani. A beszámolókban általában kevesebb szó esik a már el­végzett munkáról, pedig sok szép eredményről lehetne számot adni. Megdöbbentő látvány — ugye kedves olvasó — ez a fejtetőre állt NISA mikrobusz? Mi lehetett az oka, hogy az AT—56—32 for­galmi rendszámú, a mezőgazda­ság szolgálatában álló jármű ilyen meglehetősen furcsa hely­zetet vett fel? A kopott gumiab­roncs ! Lapunk hasábjain már jó né­hány esetben elmondtuk, hogy milyen rendkívüli veszélyt jelent a közúti közlekedésben a futófe­lülettel egyáltalán nem, vagy csak alig rendelkező gumiabroncs használata. A lekopott gumiab­roncs — ez fizikai törvényszerű­ség — képtelen tapadni az út fe­lületéhez. fékezéskor, kanyaro­dáskor. előzéskor könnyen meg­csúszik, s akkor a vezető bármit tesz, a jármű abba az irányba halad, amely felé lendülete viszi. Ezenkívül az úton elszórt szög, vagy hegyes, éles tárgy könnyen kivághatja, felsértheti a vászon­felületet. s emiatt bekövetkezik minden gépkocsivezető réme, a durrdefekt... A képen látható mikrobusz nyíllal jelölt kerekén jól látható a futófelület teljes kopása, amely tulajdonképpen a fejetetejére ál­lította a járművet. Á gépkocsiban több ezer forintos anyagi kár ke­letkezett, de könnyen ember, vagy emberek életét olthattá vol­na ki ez a felelőtlenség. Az okos ember a más kárán tanul! — tartja a közmondás. Magángépkocsi-vezetőink, de a vállalati gépjármű-előadóink, re­méljük okultak ebből a példából. G. G. Erről beszélgettünk Búza De­zső elvtárssal, a kiskunhalasi já­rási hivatal elnökével. — Hogyan alakult az eltelt két évben a kiskunhalasi iárás vá­lasztópolgárainak életszínvonala, s hogyan járult ehhez hozzá a já­rás területén működő termelőszö­vetkezetek. szakszövetkezetek és közös vállalkozások eredménye? — Járásunk területén 46 ter­melőszövetkezet és szakszövetke­zet. valamint közös vállalkozás közül az elmúlt évet 44 nyereség­gel zárta. Ez a korábbi évek leg­kiemelkedőbb eredménye annak ellenére, hogy az időjárás a me­zőgazdaság Számára nem volt kedvező. Szövetkezeteink 145 mil­lió forint nyereséget értek el, ami 1971-hez képest 50 százalékos emelkedést jelent. Mezőgazdasá­gunk helyzete jórészt meghatáro­zója életszínvonal-politikánk ala­kulásának. ezen túl kihat más ágazatok helyzetének alakulására is. Ha a lakosság pénzbevételi jövedelmét vizsgáljuk, ilyen szempontból is kedvező a hely­zetünk. Több mint 26 millió fo­rinttal növekedett a szövetkezet tagjainak közösből származó jö­vedelme. ami a tsz-eknél 1971­hez képest 8,5, a szakszövetkeze­teknél 26.1 százalékos emelkedést jelent. Annak ellenére, hogy ipari szö­vetkezeteink nettó árbevétele csökkent, mégis pozitív a fejlő­dés az ipar területén. A gazda­ságos termeléssel 25 millió forin­tot realizáltak az elmúlt évben. Különösen kiemelkedő a Kiskun- majsai Cipész Szövetkezet 17,6 százalékos, a Mélykúti Vegyes­ipari Szövetkezet 11,8 százalékos, valamint a Tompái Vegyes- és Építő Szövetkezet 11 százalékos nyereségével. Eredményes munkát végzett a minisztériumi ipar, de a tanácsi ipar is. Egy jó példa a Kiskunmajsai Drótfonatgyártó Vállalat, ahol az egy dolgozóra eső nyereség a bázishoz képest 15 százalékkal emelkedett. — Milyen eredményeket értek el a lakásépítés, a kulturális és szociális ellátás fejlesztésében? — A települések képét ma már főként az új lakónegyedek, az épülő házak sora teszi változa­tossá. Elsősorban a többszintes la­kóházak építése kezd előtérbe kerülni, bár ennek üteme még nem kielégítő. Harkakötöny, Kun- fehértó. Tompa, Jánoshalma, Mélykút. Kiskunmajsa és Kele- bia lakásépítési terveit 1971—72- ben időarányosan teljesítettük, sőt a tervezett 772 lakás helyett 900 lakás éoítését fejeztük be a járás községeiben. A negyedik ötéves terv során a rendelkezésre álló pénzeszközök 70 százalékát út-, járda, villany, vízellátás, la­kásépítés és telekkialakításra for­dítják tanácsaink. Húsz százalé­kát kulturális célokra, elsősorban az általános iskolai oktatás fej­lesztésére, míg 16 százalékot az egészségügy fejlesztésére költe­nek a tanácsok. Járásunk terüle­tén elkészült 20 kilométer vízve­zeték, négy kilométer belterületi út, 7 kilométer járda, 24 kilomé­ter villanyhálózat és egy műve­lődési ház Kisszálláson. Jelentős társadalmi összefogással 18 ta­nyai iskola villamosítását fejez­tük be az elmúlt évben. Gondolom, érdemes megemlíte­ni a sokirányú fejlesztések közül a Kiskunmaisán épülő 216 sze­mélyes általános iskolai diákott­hont. melyre 13 millió forintot fordítunk. Hasonló erőfeszítéseket követel Mélvkúton a nagyközség vízellátásának első üteme, ami 22 millió forintba kerül. Jánoshal­mán. Kiskunmajsán ebben az év­ben kezdődik egy-egy ABC-áru- ház építése, melynek emeletén la­kásokat helyezünk el. — Mindehhez hogyan járul hozzá a lakosság? — A lakosság és a tanácsok célkitűzése legtöbbször teljes mértékben egybeesik, ezért is tá­mogatja a fejlesztést a járás la­kossága társadalmi munkájával. Ennek értéke évente mintegy 10—12 millió forint. 1970-ben az egy lakosra jutó társadalmi mun­ka értéke 90 forint. 1971-ben 144 forint. 1972-ben 163 forint volt. Számos községben szép példáját lehet látni az összefogásnak nem­csak társadalmi munkával, ha­nem abban is, hogy az üzemek és tanácsok közösen vállalják egyes intézmények fenntartását, üze­meltetését. A művelődési házak működési költségének, fenntartá­sának szép példáját mutatták Ré­men. ahol a Dózsa Termelőszö­vetkezet. és Balotaszálláson, ahol a Kossuth Termelőszövetkezet a tanáccsal együtt oldja meg ezt a feladatot. Csupán néhány példát említet­tem járásunk területéről a teljes­ség igénye nélkül. A jelölő gyű­léseken megismerhetik a válasz­tópolgárok azokat a terveket, cél­kitűzéseket, melyeket velük együtt szeretnénk megvalósítani a következő tanácsi tervciklusban. Tanácstagjainknak az új válasz­tások után lesz mire építeni, van világos fejlesztési célkitűzés. Ügy vélem, hogy jelentős útravalót kapnak a most folyó jelölő gyű­léseken a járás lakosságától. A közösség felemelkedése, a telepü­lésfejlesztés, az életszínvonal emelése, a szocializmus építése mind olyan cél. amelyért dolgoz­ni megtisztelő feladat minden ta­nácstag számára — fejezte be nyilatkozatát Búza Dezső elvtárs. Sz. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom