Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-20 / 66. szám

1973. március 20. ® PETŐFI NÉPE ® 5 MÚZEUMAINK KINCSEI ír Cserepulya, puplika, vörsnyeg, bújdosó vagy sütőharang a ne­ve a képen láthatár tárgynak. Ez a darab Szeremléről került a bajai múzeumba még az 1930- as években. Magyarországon csak a déli részeken használták, de nem volt általános. Annál in­kább a Balkánon és Romániá­ban. Készítették cserépből, kő­ből és vaslemezből. Udvaron vagy nyitott kéményes konyhá­ban tüzetraktak, a sütőharangot fölé állították, mikor áttüzese- dett, a parazsat félrehúzták, oda­tették a lepényt, máiét, esetleg húst, ráborították a puplikák, parazsai húztak rá, s az ételt így sütötték. Szeremlén, Érsek- csanádon a lakodalmi rétessü­tésre használták. Egyes kutatók nomád népek mozgókemencé jenek tartották. Kérdés, hogy a vándorló élet­módra alkalmas-e? Inkább pász­torok használták, de a falvakban is sokáig megmaradt ez a na­gyon ősi sütési mód. S. E. Újabb fllmdokumentumok Lev Tolsztojról A Goszfilmofon szovjet film­archívum munkatársai különböző archívumokban és múzeumokban nemrégiben filmdokumentumokat fedeztek fel Lev Tolsztojról. A felvételek Tolsztojt 1909-ben Jasznaja Poljanában családja kö­rében és séta közben, valamint a kurszki pályaudvarról elutazá­sakor ábrázolják, amikor sok ezer moszkvai gyűlt össze a híres iró búcsúztatására. Az új film- 'töredékeket 1910-bol származó, már ismert felvételekkel félórás dokumentumfilmmé állították össze és egy moszkvai filmszín­házban bemutatják. Tolsztoj élénken érdeklődött a fiatal filmművészet fejlődése iránt. 1909—1910-ben többször ki­fejezésre juttatta azi a kívánsá­gát, hogy filmforgatókönyvet ír­jon, terveit azonban már nem valósíthatta meg. írói életművét azonban sokszor megfilmesítették. Így keletkezett a Feltámadás, a Karenina Anna és legutóbb Szer- gej Bondarcsuk világszerte is­mert filmje, a Háború és béke. Tanyai gyerekek — városban A kiskunhalasi Alsóvárosi Általános Iskola épületében kapott helyet tavaly szeptembertől kezdve az ötven személyes kollégium. Az ide bekerült gyerekek a Rekettye, Felsőszállás, Tajó, és Kispirtó környéki tanyavilágból jöt­tek, s azóta megszoktak itt; igazi otthonuknak érzik a kollégiumot. A lépcsőkön, folyosón kedves arcú, napsugaras te­kintetű gyerekek. Hangosan-jókedvűek; mozgásuk, csivitelő szavuk, nevetésük tavaszt idéző, betölti az épületet. A falakon: Petőfi élete képekben. Kérdezem itt is, ott is tőlük: hogy érzik magukat, milyen a kollégiumi élet? Ilyenek a válaszok: — Jobb itt; könnyebb a tanulás.. — Itt szebb minden, mint tanyán. — Jó, hogy bejöttem; anya is örült neki, de apa nem. — Itt jobban megy a tanulás, a készülés. Van rá idő is; otthon nem volt. — A kollégiumban az étel is jobb. — Nekem messzire kellett bejárni;' az úgy rossz volt. — Sokat kellett a disznóra vigyázni, meg ilyesmit. — Hát ... azért otthon is jó lenne! Figura Tóni hetedikes. így fogalmaz: — Minden­re megvan a lehetőségem. A negyedikes Ilosvai Gyuri meg így: — Petróleumlámpánál rosszabb volt tanulni. — Anyu, apu nem hiányzik? — De. Mégis jó itten. (Érdekes apróság: az öccse kiselsős, azt kérte jöhessen be ő is. Itt Tanul a bátyja is, meg aztán ő is szeretne kollégista lenni. Kivételt tettek vele, felvették. És jólérzi magát a na­gyobbak között). A folyosón, a diákügyeletes asztalán petróleum- lámpába vezetett villany. Hadd érezze a „nebuló” az otthoni környezet ízét. Faggatom az igazgatót, Bolváry Gergelyt: mit szólnak a szülők? Meséli, hogy a napokban házi farsangi ünnepséget rendeztek. Csaknem valameny- nyi szülő eljött. r,Valóságos lakodalom volt.” Ko­csik, lovak az udvarban. Batyuk, elemózsiás cso­magok a kézben, a padokon. Elözönlötték az épü­letet. Megvizsgáltak alaposan lenlről-fentről, jobb- ról-balról. kívül-belül mindent. Milyen is ez a kol­légium? Jó-e? Nem jó-e? Megcsavarták a víz­csapot: folvik-e belőle a víz? (Folyt!) /S nemcsak a szülők jöttek el De a keresztapák, nagynénik, nagyapák, nagybácsik, távoli rokonok is. Azt mondta egy idős bácsi: Mennyire boldog, hogy az ő gyermeke ilyen helyen lehet. A napirendjük: délelőtt iskola — félkettőig, ebéd, szabad idő, csendes tanulás. Vacsor^, kikérdezés. Hi­deg-meleg zuhany. Ötszöri étkezés. — A tanulmányi eredmény? — Tizennyolo gye­rek javított a nyolcadik osztályos végeredményhez képest. Jónak mondható. — Kulturális lehetőség? — Televízió, rádió, lemezjátszó. Akinek kedve van hozzá, részt vehet a batikszakkörben. Vagy a „Rö­pülj pává”-körben, tánccsoportban. Ötszázötven kötetes házi könyvtár is van. Vannak, akik azt állítják, felesleges a tanyai kollégiumi mozgalom. Azt mondom nekik erre: menjenek el Kiskunhalasra, kérdezzék meg a gye­rekeket. És a szülőket, pedagógusokat. ' És utána mondjanak majd véleményt. Varga Mihály GÁL SÁNDOR: botránkoztató vétkes tettéért egy esztendei rabságra, azalatt fer- tályonkén 25, összesen 100 ki­sebb korbácsokra, minden héten kenyéren és vízen töltendő két napi böjtre, vasban töltendő közmunkára ítéltetett...” Ügy látszik, hogy a bíróságot már akkor sem kötötte a szak- vélemény. Azzal nem volt köte­les teljes mértékben egyetérte­ni, s az ítéletét kizárólag arra alapozni. így történt ez Kiss Ro­zália esetében is, amikor megle­hetősen nagy éleslátással, már- már bölcsességgel figyelembe vette azt is, hogy a gyermek idő előtti és halva lett születé­sét maga a lány any a is okoz­hatta azzal, hogy állapotját szé­gyellvén azt, elszorongatta. Ügy gondolom, hogy ez az ítélet az egyik leginkább megalapozott ázok között, amelyekkel talál­koztam levéltári búvárkodásom idején. Arra csupán sejtésekkel utalhatunk, hogy mi lett az első gyerek sorsa, hiszen — amint olvashattuk — a férj nélkül való Kiss Rozália most másodszor törvénytelenül teherbe. Az első gyerek kétségtelenül élt. Azért érdemes figyelni Kiss Rozália ügyére, mert igen gyak­ran találunk távirati rövidségű bejegyzéseket az úriszéki fenyí- tőiratok között. Például ilyet: „Molnár Erzsébet, mint tulajdon gyermekének szánt-szándékos gyilkossá a hóhér pallosára ítél­tetett ..Aztán • „Ketskeméti András és Ba|i Anna, Krizsán János özvegye, mint első ízben levő unokatestvérek, vérfertőz- tetésben találtattak bűnösnek és ezért a. hóhér pallosára ítéltettek. Perük apelláltatván, a curia Ketskeméti Andrást két eszten­dei rabságra és 80 páltza üté­sekre, Bagi Annát egy esztendei rabságra és 20 páltzaütésekre ítélte..Tudni kell azonban, hogy a curiához apelláta útján felküldött iratok gyakran egy fél esztendő múlva érkeztek vissza. Addig a két szerencsét­len hideg verejtékben várta sor­sa beteljesedését. Viszont ne­künk, kései utódoknak az ő ügyük is azt bizonyítja: kegyet­len volt néha az úriszék. Végezetül ebből a témakörből ■— paráználkodás, házasságtörés, többnejűség, gyermekgyilkos­ság stb. — ismerkedjünk meg egy liliomtipróval, akkori meg­fogalmazás' szerint megszeplőte- lenítővel. Ezt egyáltalán nem olyan szándékkal ástuk ki a fe- nyítőiratok közül, hogy lám, már akkor is voltak liliomtip- rók. Messzebb menő tanulsága, jogtörténeti érdekessége van az esetnek, s a sok rosszízű meg­állapítás mellett némi érdemet is tulajdoníthatunk az úriszék­ié. AZ ORVOSI VÉLEMÉNY Egy 1316-ban keletkezett ügy iratait bogarászva érdekes és meglepő jelenséggel találkoztak: orvosi vélemény hangzott el az úriszék előtt, s az úriszék rész­ben helyt is adott a szakértő megállapításainak. Történt pedig a következő: „Kiss Rozália férj nélkül való most másodszor tör­vénytelenül teherben esvén, vi­selés állapotját nemcsak szünte­lenül titkolta, hanem azt elszül­vén, a gyermeket alattomosan az árnyékszékbe be is dobta, ahonnan halva vétetett ki. Ám­bár az, hogy gyermekét szánt- szándékkal ölte volna el, ellene ki nem jött, merthogy az orvosi vizsgálat szerént a gyermek idő előtt és még az anya méhében meghalva születettnek találta­tott. Mindazonáltal térhessen gyaníttatván nevezett Kiss Ro­zália afelől, hogy a gyermek halva lett születését terhességé­nek titkolása és elszorongattatá- sa által maga is okozta és azt szülés után alattomosan az ár­nyékszékbe el is Ellenkező esetben ugyanis — ha mondjuk „eltökéllett ‘szándék­kal” megölte volna — nem ke­rüli el a hóhér pallosát, s nem kerül ismételten az úriszék szí­ne elé. ben ülő bíráknak. Nevezetesen a körültekintést, az üggyel kap­csolatos bizonyítékok feltárását, s azok értékelését, mérlegelését. Nem kétséges ugyanis, hogy a meggondolatlan Kováts Istvánt minden további nélkül akasztó- fára küldhették volna, ha ügye tárgyalása közben nem bizony­talankodott volna el a tisztelt szék. „Kováts István íeleséges, luthe­ránus ketskeméti illetőségű, Diós Zsuzsanna hajadon, igen fiatal személynek erőszakos megszep- lőtelenítéséért bévádoltatott. De a maga által is elismert paráz­nálkodásnak erőszakkal lett el­követése ellene ki nem bizonyít- tatván, mint nős-parázna és a nevezett Diós Zsuzsannát szü­zességétől megfosztó, egy eszten­dei rabságra és ezalatt vasban töltendő közmunkára, minden héten két napi böjtre ítéltetik. Marasztaítatik továbbá a meg- szeplősített Diós Zsuzsanna 40 forintokban leendő megfizetésé­ben.” Nem kétséges, hogy itt is köz­rejátszott az orvosi vélemény, továbbá az „igen fiatal személy” s az esetleges tanuk vallomása. Az ügy jogtörténeti érdekessége abban rejlik, hogy — ma már köztudott — az igen fiatal sze­mély megszeplősítése, mégha az ő belegyezésével is történt, ha­tályos jogunk szerint erőszaknak számít. Akkor ezt még nem így fogták fel, bár a körülményekből kiviláglik, tényleg erről volt szó. A hajadon kislányt azonban mégcsak feddésben sem része­sítették. A túlzottan fiatal kort így értékelte az úriszék. Következik: A gyerektartás őse. Harcosok, szájhősök, árulók Űj tv-játék felvétele a stúdióban 0 Jelenet a filmből. — Nyissa ki az ajtót és lökje be Bélát! Az ajtó még ki sem nyílt, a kék posztózubbonyos fekete csákós fegyőr úgy meglódítja Pau- dits Bélát, hogy majd kitörik az ajtó. Paudits szemrehányóan meg­jegyzi: „Arról nem volt szó, hogy az ajtóval együtt lökjön be..’.!” A fegyőr — talán katonaviselt ember — a szokott szegletes moz­dulatokkal tisztéleg, majd az elő­írásoknak megfelelően újra be­tuszkolja a cellába a foglyot. Mindez a Margit körúti fegy- házban játszódik le 1919 őszén, amikor a Tanácsköztársaság bu­kása után megkezdte véres mun­káját a fehérterror. Galgóczy Er­zsébet tv-játéka, a „Szájhős” ezl a véres korszakot idézi fel. A 70—80 perces színdarabban fel­tűnnek a szadista rendőrtisztek, a hírhedt kakastollas csendőrök, a kérgeslelkű fegyőrök és áldoza­taik, a kommunisták, amint bo­rogatják összevert társuk sebeit, támaszt adnak a bizanytalanko- dónak és kivetik maguk közül az árulót. Egy- fiatal rendező, Kabay Bar­na diplomamunkája ez a tv-já­ték. Fiatalember, nem élhette át azokat az időket, mégis hátbor­zongatóan pontosan ragadja meg a helyzeteket. Jól formálja meg a kornak jellegzetes figuráit: a snájdig rendőrtisztet (Darvas Iván), aki felhúzza kezére a fe­hér glacé-kesztyűt., mielőtt az előtte ülő fiatalember (Paudits Béla) arcába vágna a kissé lom­ha, de a gyűlölettől izzó, alantas gondolkodású detektívet (Dózsa László); a lagymatag, élveteg szépasszonyt, (Rultkai Éva), aki azt hiszi, hogy a női báj, kacér- ság hat ezekre az elvadult figu­rákra. Folytatódik ^ próba. A szájhős — Paudits Béla — dicsekszik cel­latársainak: — Mindenütt ott voltam, ahol szükség volt rám. Egyszer Duna- patajon jöhettek rám vagy ezren. — Cellatársa leinti: „Te hülye vagy, spicli vagy! Van rá bizo­nyítékuk? Csak azt mondd meg, amire van bizonyítékuk”. E pillanatban újabb forduló­ponthoz és a dráma, belökik az ajtón a vérző Csernyik elvtársat, az egykori Lenin-fiút. Cellatársai, a priccsre fektet'k, törölgetik az arcát. Az egyik megkérdezi: Mi­lesz veled? — Felakasztanak. — Mi a vád? — Gyilkosság, közönséges gyil­kosság! A másik letartóztatott hirtelen rádöbben a valóságra, a helyzet reménytelenségére. — Akkor engem is felakaszta­nak. Pedig ártatlan vagyok, csak azt tettem, ami a kötelességem. A próbát megismétlik. Űjra be­lökik Csernyik elvtársat, aki most nem a priccsre, hanem a földre zuhan. A cellatárs hozza a 'Vöd­röt. letörli a vért a megkínzott ember homlokáról. . A forradalom- elbukott. Fékte­lenül tombol a bosszú. De a kom­munisták hősies helytállása csak­úgy, mint a Lenin-fiúkért rajon­gó kis szói hős naiv hite a re­mény szikráját gyújtja: egyszer majd véget ér a fehérterror és az urak. papok, tábornokok ha­talma véget ér. Sényi Imre NYELVŐR Intézkedünk vagy intézkedés történik? Az ige fajainak gazdagságát, sokrétű képzési lehetőségeit, je­lentésárnyalatainak bőségét szok­tuk említeni, amikor rá akarunk mutatni az ige használatában rej­lő nagy kifejező erőre. Üjabban mind gyakrabban ta­pasztaljuk, hogy az igének ezt a rendkívüli kifejező erejét figyel­men kívül hagyják. Sokszor egészen elsúlytálano- dik, töltelékszó lesz belőle. Pél­dául: „Vállalatunknak súlyponti feladatként jelentkezik gyártmá­nyaink megismertetése.” Folya­matosan és helyesen: „Vállalatunk súlyponti feladata, hogy gyárt­mányainkat megismertesse.” A jelentkezik ige használata telje­sen felesleges. Az igehasználat elleni vétséget fokbzzák a terpeszkedő kifejezé­sek. Ezekben az igének a jelenté­sét főnév fejezi ki, és egy kap­csoló ige kerül melléje. Pl. elin­tézésre' kerül, gondoskodás tör­ténik, átalakítást eszközöl, elin­tézést nyer, kezdetét veszi. Ezek a szókapcsolatok merevvé, színtelenné teszik a kifejezést, a gondolat közlésének személy­telen jelleget adnak. A cselekvő személyt legtöbbször nem is jelö­lik. hanem valamilyen határo­zóval kifejezve háttérbe szorít­ják- Az ilyen mondatok szerint nem is cselekszenek, hanem csak valami történik, végbemegy. Vegyünk példának egy mon­datot! „A javaslat megvitatásra kerül a szövetkezetkezet tagsága által.” Elemezve a mondatot, ala­nya és állítmánya (a javaslat ke­rült) nem utal arra, hogy vala­kik valamit megvitattak.. Helye­sen fogalmazva ez is kiderül: „A szövetkezet tagsága megvitat­ta a javaslatot.” Ez a mondat egyszerűbb is, 'kifejezőbb is amannál. A mondat alanya és ál­lítmánya itt: a tagság megvitatta. Ezt könnyen kiegészíthetjük a tárggyal: a javaslatot. Ma már a vállalatok alig cse­lekszenek, inkább csak a válla­latok házatáján történik vala­mi. Nem véletlen, hogy a kö­vetkező mondatban a történik ige szerepel a terjengős kifeje­zésben : „Intézkedés történik az üzletek áruval való jobb ellátá­sáról.” „Üzemünkben gondosko­dás történt a hibák kijavításá­ról:” Szívesebben olvasnánk ilyen nyilatkozatokat: „Intézkedtünk az üzletek áruval való jobb ellátásá­ról.” „Gondoskodtunk, hogy üze­münkben a hibákat kijavítsák.” Ez nyílt színvallás: megismerjük a cselekvő alanyt, mert a rossz fogalmazású mondatokban csak arról olvastunk, hogy valami tör­ténik a felelősök környezetében. A jól fogalmazott mondatokból kitűnik, ki cselekszik, ki a felelős, mert, ha a cselekvő nem nevezi meg magát, felelősséget sem vál­lalhat. Először csak az alany, ké­sőbb már a felelősség is elmarad. A most tárgyalt esetek a nyel­vi szerkezet elleni vétségek. Sok­kal súlyosabbak, mint pl. a hely-*- télén szóhasználat. Kiss István Köziiletek, vállalatok figyelem! 2 db jó állapotban levő IFA W—50 LA/Z, 2 SK. típusú tehergépjármű eladó Ár megegyezés szerint. ÉBKM. Vízmű Vállalat Kecskemét, Izsáki út 13. Nagy Imre szállításvezető. / 1056 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom