Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-18 / 65. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM •MŰVÉSZET* IRODALOM • MŰVÉSZET Solohovnál Vesenszkajában Hogyan fogadta Petőfit A Rosztovi Tájtörténeti Múzeumban mintegy 400 példányt őriznek a Csendes Don különböző nyelvű kiadásaiból. Van köztük egy 1930-as cseh nyelvű példány, melyet Kvetoslav Kostka nyomdász juttatott el a múzeumba a következő szavak kíséretében : „Nagy örömmel olvastam a Csendes Dont, és megőriztem a háború idején is... Most szívesen bocsátom az Önök gyűjteményének rendelkezésére”. Mihail Solohov a Don vidékén írta meg a Csendes Dont. Rokonai elmondták, hogy bezárkózott a szobába; és reggeltől estig írt. — Mit írsz? •— kérdezték tőle. — Regényt. — Regényt? Mindjárt elsőnek' — tréfálkoztak a húszesztendős íróval. j . — Mi lesz a címe a regénynek? — „Csendes Don” .. . A teljes mű 15 eszte*deig készült. Solohov, re- gényhőSei szűkebb hazájában. Vasenszkajában, a kis kozák faluban telepedett le, s ma is ott él. Vesenszkaja a Don magas partján terül el. Lejjebb a folyó mentén kisebb települések húzódnak: Lebjazsij, Andropovszkij, Gracsi. Kruzsilin, Solohov Kruzsilinben született 1905. május 24-én, a tanyán ma is ott áll a nádfedeles kozák ház. melyet még az író apja. Alekszandr épített. Az író házában korán kezdődik a munkanap. Reggel ötkor már az íróasztalnál ül. A második világháborúról szóló regénye ,,A hazáért harcoltak” folytatáson dolgozik. Az új mű egyes fejezetei különböző szovjet újságokban és folyóiratokban már megjelentek. — Tíz esztendeig vittem a postát Solohovék házába — meséli Glafira Miskina. aki nyugdíjazásáig levélkihordóként dolgozott., — Naponta többször is érkezett levél a legkülönbözőbb helyekről. Solohov maga vette át őket; és amikor aláírta az ajánlott levelek átvételi elismervényét. mindig leültetett, „Pihenj egyet, Ivanovna” — mondta. — „A levelezőim egész kimerítenek téged. Igyál egy kis teát. Aztán tréfásan hozzátette: .Pihensz egyet, megteá- zol. aztán együtt fogunk válaszolni”. Miről írnak az emberek Solohovnak? Sokféle levél érkezik, akad köztük panasz, kérés. Egyetlen levél se marad megválaszolatlanul. Egy alkalommal Karginszkaja Sztanyica kolhozparasztjai azzal a kéréssel fordultak Sölohovhoz, mint képviselőjükhöz, járjon közbe, hogy új iskolát kapjanak. Solohov ez idő tájt kapta meg a Lenin-díjat Feltört ugar című regényéért, és az összeget az új iskola építésére adományozta. — Vegyék úgy hogy az alapok már le vannak rakva — mondta egy beszélgetés során földijeinek. Gyakran érkeznek ide fiatal írók és költők, hogy elbeszélgesselek Solohovval. Már sokszor megkérdezték tőle: — Mit tart most a legjelentősebbnek a szovjet irodalomban? — Nagyszerű-nemzedék lépett a nyomdokunkba! — mondta Solohov. — Különösen örvendetesnek tartom, hogy annyi fiatal tehetség tűnik fel. Ne feledje, hogy ezek között vannak olyanok is, akiknek szülőföldjén a Nagy Októberi Forradalom előtt ismeretlen volt az írásbeliség. Itt van például a kirgizföld fia, Csingiz Ajtmatov. Mi szovjet írók, művészetünkkel segítjük a népek elnyomásának minden formája ellen folytatott harcot. Minden író munkásságát, bárhol éljen is, a szabadság, a haladás, a testvériség eszméi kell, hogy éltesse. P.iotr Jasenko Párizs, Moszkva? Ady zaklatott, nyugodt soraid ra kellett gondolnom: „Szegény, szegény Petőfi Sándor, külföldre vágyott — és nem mehetett”. Párizs. Petőfi álmainak világfelforgató fővárosa. Ady „szép ámulásainak” szent varosa. Nem mindenki jut el ide ma sem. Annál nagyobb lehet az örömünk és büszkeségünk, hogy Petőfi Sándor nem névtelen, rang nélküli vendég a francia főváros kifinomult ízlésű irodalmi köreiben, vagy akár a világ más nagyvárosaiban. Hírneve egyre fény- lőbb. Erről győzött meg Garai Gábor, a Magyar Írószövetség főtitkárhelyettese, aki Szabolcsi Miklós professzorral részt vett és közreműködött á Petőfi-év- forduló alkalmából rendezett irodalmi esteken. Párizsban a strasbourgi egyetemen. — A első találkozón, február 22-én zsúfolásig megtelt a párizsi Magyar Intézet előadóterme. Érkezésünk előtt jelent meg az Európa folyóirat különszáma, a Petőfi-évforduló tiszteletére. Költészet és forradalom címmel. A folyóirat főszerkesztője Pierre Abrahám is szólt ezen az estén. Véleménye szerint a mai Magyarország irodalmi élete biztatóan és egészségesen fejlődik: jó könyveket adnak ki, jó íróktól és ezek a könyvek eljutnak az 'olvasók széles köréhez. Azt sem titkolta, hogy ők sokkal rosszabb helyzetben vannak. A közönség rákapott az értéktelen fércművekre, az írók jó része pedig bezárkózott a művészet „elefánt- csonttornyába”, vagyis végzetesen elszakadtak az élettől és az olvasótól. A Petőfi-estre nemcsak a fran-, T?T TD ADL1 cia élet kiválóságai: Vercors, EiUilVl Hj Dobzynaki, Lucien Hervé költők, *•»•* Perrault, Voison és J. M. Darry asszony, a párizsi egyetemek professzorai és sokan mások. Olyan vendégek, akik nem most hallottak először Petőfiről és akiket az is érdekel, hogy hol tart, mire képes a mai magyar költészet? így aztán nagy tetszés fogadta Garai Gábor „szereplését”, aki saját verseiből olvasott fel magyarul és francia fordításban. Ö azonban főleg annak az ajánlatnak örült, amelyet Madeleine Braun asszony, az Éditeur Francais Rénuis — a Francia Kommunista Párt Kiadójának — igazgatója tett, egy mai magyar költői antológia megjelentetésére. Megállapodtak, hogy a francia kiadó vállalja a megjelentetést, az Írószövetség, valamint az Akadémia Irodalom- tudományi Intézete pedig- összeállítja a kötetet. Az Európa folyóirat, Petőfi- különszáma. HONISMERET Szarvas Gábor a magyar tájnyelvért Téjnyelv—irodalmi nyelv címen igen értékes írás jelent meg Bajái testvérvárosa, Zombor, Du- natáj című lapjában Herceg János tollából. A neves és nálunk is ismert jugoszláviai magyar író abból az alkalomból emlékezik Szarvas Gáborra, hogy száz éve (1872) indította útjára a Magyar Nyelvőrt. Cikke nemcsak bajai vonatkozásai miatt érdemel figyelmet, de azért is, mert ismerteti Szarvas Gábor törekvéseit, küzdelmeit, amelyeket a a tájnyelv, a magyar népnyelv elterjedéséért vívott. A megyét a magyar nyelv mozgalmában — a cikkíró szerint — jóval megelőzte két bácskai város: Baja és Szabadka. Szarvas Gábor Baján járt középiskolába, később itt lett tanár is és érlelődött benne az ellenállás szelleme a Bach-korszak alatt. Nagy hatással volt rá a szerbek nyelvi reformátorának példája, akinek mozgalmáról Baján, Bogoboj Atanackovic szülővárosában — mint diák — sokat hallott. Kazinczy- nyelvi újításai a nagy európai nyelvek példáit követték, s kizárólag a nép használatában hagyták a tájnyelvet, amelyről az volt a vélemény, hogy magasabb szintű szellemi régiókban elveszti kifejező erejét. Ezzel a tévhittel szállt szembe Szarvas Gábor, a Magyar Nyelvőr megindításával. E vállalkozásért Szarvas Gábor nem csekély támadásoknak volt kitéve. Még ,szűkebb pátriájában, Bácskában is. De harcában melléje állt az akkori magyar szellemi élet olyan kiválósága, mint Arany János, aki készséggel írt a folyóiratba. Szarvas Gábor mozgalmat csinált a nyelvészetből, annak biztos hitében, hogy a nyelvművelés munkája csak akkor lehet sikeres, ha tömegek állnak mögéje. Bárdos Ferenc Simonka György: A nagy rutinier kiállításán Rajzaidon a hfis finomaái, festményeiden az erő. Külónüs kis művészi ország! népies és előkelő. Paraszti vér. szalónl szellem, breton ború, párisi fény, amott az árny, emitt a kellem lendül merész formák Ivén, — magasrendű — és hogy egyéni, elismerem, ez sem vitás, s mégis van benne némi szemfényveszejtő ámítás, mert téma. séma, forma, színek — mind: érzelemffllöttiek, 1 nem mondanak semmit a szívnek, csupán a tudás tölti meg minden zegét-zugát művednek, csupán a rutin, mint a víz kristály-öblét a díszüvegnek, de nem bor az, nincs benne Íz — lehet oeuvre-öd bármily művészi, reális bár, mégsem igaz tőle szivem meg nem igézi sem meghatottság, sem vigasz, műved üres palota, benne soha még senki sem lakott, s ahol a nap belésűthetne, befalazták az ablakot. ( 1823 U1AHROP ÍIETEDH 1973 , Y I Moszkvában, a Csehov Múzeumban kiállítást rendeztek a költő és korát bemutató eredeti dokumentumokból. A kiállítás meghívója. BAJAI KÉPZŐMŰVÉSZEK • Klossy Irén: Fametszet. Nagy István, Rudnay Gyula városában ma is több tehetséges képzőművész él. Munkásságukat érdemes figyelemmel kísérni, valamennyiök pályája biztatóan alakul. A lapunkban ma bemutatott alkotások készítői közül Klossy Irén a legismertebb. Műveiből már több alkalommal rendeztek önálló kiállítást. Sólymos Márta és Jenei László grafikái is i több helyütt szerepeltek, gazdagították már lapunk Művelődés, irodalom, művészet rovatát is. * \ • Jene! László: Vízpart. • Sólymos Márta: Magány, • A Csehov Múzeumban tudományos konferenciát is tartottak Petőfi a világkultúrában címmel. A képen a magyar résztvevők közül Fekete Sándor író (jobbszélen) és Sőtér István akadémikus, a Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének igazgatója (balszélen) látható. Demény Ottó költő, a moszkvai Petőfi-emlékest magyar küldöttségének résztvevője azt mondja, őt személy szerint az lepte rneg legjobban, hogy Petőfit már nem is úgy ünneplik, mint a mi legnagyobb költőnket, hanem mint az övékét. — Kell ennél nagyobb élmény egy költőnek? Azt tapasztalni, hogy ebben a hatalmas országban, ahol igazán nincs hiány költői és írói nagyságokból, ilyen nagy és őszinte kultusza van a mi Petőfinknek? Apránként felelevenítjük a moszkvai Petőfi-emlékest felejthetetlen emlékeit. Február 20-án rendezték meg, s több mint ötszázan ültek a nézőtéren Nyiko- laj Tyihonov megnyitóbeszédében hangsúlyozta: „Petőfi mindenkié, aki a népek szabadságáért és függetlenségéért küzd, szerte a világon”. Majd a legjobb szovjet műfordítók és költők szavaltak Petőfi-forcjításo- kat orosz, türkmén, ukrán, belorusz, tadzsik és lett nyelven. — A moszkvai magyar követség fogadásán személyesen is találkoztunk a költő kollégákkal, akik óriási lelkesedéssel beszéltek Petőfiről. Volt cflyan közöttük, aki nagyon szépen beszél magyarul, de a többieknek igen kiváló nyers-fordítói gárda áll a rendelkezésükre. Ezt abból is megítélhettük, hogy az oroszul elhangzó vers dinamikájából mindig rájöhettünk melyik Pe- tőfi-verset szavalják. Egyébként a Szovjetunióban a Petőfi-évforduló alkalmából legalább 8— 10 új Petőfi-kiadvány látott napvilágot. Legjobban a letteké tetszett. Udvarias, figyelmes gesztus volt az is, hogy érkezésünk előtt megjelentettek egy antológiát nagy magyar költők verseivel. Fellapozzuk a kötetet, Demény Ottó versei sem hiányoznak belőle. Jelentett az valamit, amikor kint jártak? — Nagyon sokat. Egyébként is annak a ténynek, hogy az ember költő — óriási a vonzása a Szovjetunióban. Ahol csak megjelentünk, — úgy is mint költők, orkánszerű tapssal fogadtak. Érződött, hogy ebben az országban szeretik a _költészetet és igazi, őszinte élményt jelent számukra, hogy láthatnak két költőt Petőfi hazájából. Szinte közös élménye, tapasztalata a különböző országokban, városokban megforduló küldöttségek tagjainak: aki ma Petőfi Sándor „ajánlólevelével” utazik, — mindenütt tárt ajtókra, lelkes barátokra talál. így — épül be utódaiba — a költő, így találnak rá szavainak igazságára, testvér- öccsei a forradalomban és az élet szeretetében. Erről vall Demény Ottó: Petőfi című verse, amely az Élet és Irodalom legutóbbi számában jelent meg, Az utolsó szakasz olyan, mint egy üzenet: köztetek élek és élni nem lelitek meg síromat soha amíg magyarul létezik a szó — Forradalom — én kézietek leszek nincs haló porom csak élő szavam csak szépségem csak Igazságom csak forradalmam — elévülhetetlen a szivetekkel vagyok azonos Vadas Zsuzsa LÁTÓHATÁR Fodor András: Kettős rekviem A líra barátainak szánt, bibliofil igényű sorozat a Mikrokozmosz Füzetek. A gyomai Kner Nyomdát dicséri; a Szépirodalmi Könyvkiadó vállalkozása. A sorozat negyedik kötete a Kettős rekviem, melynek gondos nyomdai kivitelezése méltó a művészi tartalomhoz. A versciklus megrendítően emberi elsiratása a két jóbarátnak: Fülep Lajos művészettörténésznek és Colin Mason angol zeneesztétának. Mindkettőjükhöz igaz és mély barátság fűzte Fodor Andrást. A Kettős rekviem „nehezen emészthető”, dúsan intellektuális töltésű, érzelmileg gazdagon árnyalt versek fűzére. A barátság, az egész életre szóló elkötelezett összetartozás; a közös emlékek, az elmúlt évek, fel-felvillanó, el nem mosódó képei; alig hallható, mégis erősen kiérezhető tiltakozás az értelmetlen halál ellen — erről vallanak a Rekviem versrészletei, a külön-külön is egészek, s a mégis annyira egy- betartozók. A költő, befelésírva az eltávozottakat kutatja, megidézi tűnt alakjukat azáltal, hogy az immár múlttá lett volt-együttléte- ket élővé teszi, elénk varázsolja. A két baráttól egyenlően búcsúzott el örökre a költő. Egyik az időben — magas kora rniatt —, másik a térben — a távoli Angliában — volt messze tőle —, s mégis mindketten valójában oly nagyon közel állottak hozzá. Mert a barátság — mint a szerelem — széttöri az idő és a tér falait. Fülep Lajos filozófus-tudósnak aligha volt hűbb és jobb értője és Colin Masonnak is aligha igazabb ismerője. S íme, az emléküket megőrző mű: a Kettős rekviem itt van az asztalunkon. Varga Mihály
