Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-13 / 36. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1973. február 13. ESEMÉNYEK SOROKBAN Hétfőn megkezdődött a fogolycsere Kissinger Hanoiban tárgyal Folytatják s bécsi konzultációt Üjabb megbeszéléssorozat kez­dődött hétfőn Bécsben az európai haderők és fegyverzet csökkenté­sének előzetes konzultációjában. Diplomáciai megfigyelők szerint ezen a héten a megbeszélések még mindig a háttérben, a „dip­lomáciai szalonokban” folynak, minthogy eljárási és szervezési kérdésekben még nincs meg az egyetértés. Hazautazott az NDK-delegáció Az NDK Minisztertanácsa mel­lett működő Ifjúsági Hivatal de­legációja, élén Helmut Opper­­mann-nal, a hivatal vezetőjével tegnap hazautazott. A küldöttsé­get — amely ifjúságpolitikánk ta­pasztalatait tanulmányozta — fo­gadta Ilku Pál művelődésügyi miniszter, Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezető-helyet­tese és Főcze Lajos, a KISZ KB titkára. SS háborús bűnös Serge Klarsfeld, aki Beate nevű feleségével évek óta foglalkozik náci háborús bűnösök felkutatá­sával, vasárnap Hamburgban be­jelentette, hogy a nyugatnémet nagyvárosban nyomára bukkant August Moritz, volt SS-ober­­sturmführernek, akit a lyoni had­bíróság a német megszállás alatt elkövetett bűneiért 1954-ben tá­vollétében halálra ítélt. Moritzot ugyanazon a napon ítélte halálra a bíróság, mint Klaus Barbiet, aki nemrég Altmann néven bukkant fel Bolíviában. Felrobbant a bomba A Belfasttól 20 mérföldnyire fekvő Strangford városban rob­banás történt egy lakóházban. A helyszínre érkezett rendőrség egy férfi és egy nő holttestét találta a házban. Feltehető, hogy robba­nószerkezetet készítettek, s eköz­ben következett be a szerencsét­lenség. 1969 óta az észak-ír tarto­mányban 720-an vesztették életü­ket különböző robbanások, ter­rorcselekmények és az angol ka­tonákkal folytatott csatározások következtében. Hanoi Giam Lám nevű repü­lőterén hétfőn reggel megkezdő­dött a -Vietnami Demokratikus Köztársaság légiterében a háború éveiben lelőtt és foglyulejtett amerikai pilóták első csoportjá­nak átadása. A foglyok szaba­don bocsátására a vietnami há­ború befejezéséről és a béke helyreállításáról Párizsban aláírt megállapodás értelmében került sor. A 116 szabadonbocsátott amerikai pilóta-fogoly közül 10 alezredes, 20 őrnagy, 51 pedig az amerikai légierő századosi rang­ban levő tagja. A 116 fős csoportot három C— 114 típusú repülőgép szállította el Hanoi légikikötőjéből a fülöp­­szigeti Clark légitámaszpontra. Az első gép hétfőn közép-euró­pai idő szerint 6.36 órakor szállt fel a Gia Lam-i repülőtérről, a Vo Dong Giang, a vietnami négyoldalú katonai vegyesbizott­ság DIFK-tagozatának helyettes vezetője vasárnapi nyilatkoza­tában megállapította, hogy a bi­zottságban helyet foglaló ame­rikai és saigoni delegátusok „mindent elkövetnek a bizott­ság munkájának lelassítására”. Nyomatékosan aláhúzta,'hogy a saigoni rezsim felelős a négy­oldalú katonai vegyesbizottság tevékenységének hatástalanságá­ért, a bizottság szerveinek mű­ködésében mutatkozó késede­lemért és a kétoldalú katonai vegyesbizottság tevékenysége megkezdésének elodázásáért. „A saigoni küldöttek — fűzte hozzá — visszautasították a DIFK delegátusainak azt a ja­vaslatát, hogy a tűzszünetről és a katonai vegyesbizottságokról szóló jegyzőkönyv 4. cikkelye értelmében a szembenálló fegy­veres erők parancsnokai talál­kozzanak a helyszínen, hogy megállapodásra jussanak az át­meneti intézkedésekben és ele­jét vegyék a harcok folytatá­másik kettő mintegy félórás idő­közönként követte. A VDK kormánya hétfőn reg­gel az eredetileg tervezett 11,5 amerikai fogoly helyett 116-ot bo­csátott szabadon. Az utolsó pil­lanatban ugyanis emberbaráti okokból szabadon engedte Brian d’ Woods-t, a haditengerészet fogságba esett tisztjét is, akinek édesanyja súlyos beteg. Dél-Vietnamban a fogolycsere a saigoni hatóságok ellenséges magatartása miatt csak nyolc­órás késedelemmel kezdődhetett meg. A Bien Hoa-i táborban sza­­badonbocsátásukra váró hazafiak mindaddig nem indültak út­nak, amíg nem érkeztek meg a helyszínre a négyoldalú katonai vegyesbizottság VDK- és DIFK- tagozatának képviselői. Az utób­biak megérkezését a saigoni ha­tóságok újabb manőverekkel kés­sának. A Vietnami Köztársaság (értsd: sagoni rezsim) és az Egyesült Államok azonban nem volt hajlandó megvitatni e ja­vaslatot”. Vo Dong Giang rámutatott: az Egyesült Államok megszegte a megállapodásokat azzal, hogy osapatkivonásokat hajtott végre a négyoldalú katonai vegyesbi­zottság ellenőrzésének mellőzé­sével, s nem hajlandó leszerelni létesítményeit. Az Egyesült Ál­lamok megsérti a jegyzőkönyv 8/a és 8/b cikkelyét is, és ka­tonai személyzetének egy részét polgári tanácsadóknak álcázva igyekszik Dél-Vietnamban tar­tani. A négyoldalú katonai vegyes­bizottság DIFK-tagozatának he­lyettes vezetője tiltakozott a VDK és a DIFK küldöttségével szemben alkalmazott tűrhetetlen bánásmód miatt is. Mint mon­dotta, a két küldöttség tagjait központi és tartományi szinten úgyszólván bezárva tartják a megállapodás rendelkezéseinek leltették. A hírügynökségi jelen­tésekből kitűnik, hogy a nehéz­ségeket csak nyolcórás tárgyalás árán sikerült elsimítani és ezután Bien Hoa-ban és Loc Ninh-ban megkezdődhetett a hazafiak, il­letve a népi erők fogságába esett amerikaiak szabadonbocsátása. Henry Kissinger, Nixon ameri­kai elnök nemzetbiztonsági fő­tanácsadója vasárnap hat órán át tárgyalt a Demokratikus Viet­nam vezetőivel a VDK és az Egyesült Államok háború utáni kapcsolatairól — közölte Roland Ziegler, a Fehér Ház szóvivője. Az eszmecserén jelen volt Pham Van Dong, a VDK mi­niszterelnöke, Nguyen Duy Trinh miniszterelnök-helyettes és kül­ügyminiszter, valamint Le Dúc Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja PB tagja, Kissinger egykori pá­rizsi tárgyalópartnere is. nem megfelelő helyiségekben, nem rendelkeznek járművekkel, nem biztosítják számukra az előjogokat és több alkalommal durván megsértették őket. Vo Dong Giang végül tilta­kozott a külföldi sajtótudósító­kat sújtó intézkedések miatt is, amelyekkel a saigoni rezsim akadályozza az újságírókat ab­ban, hogy kapcsolatba lépjenek a VDK és a DIFK küldötteivel. A négyoldalú katonai vegyes­bizottság hétfőn reggel ülést tartott. Az ülésen a VDK dele­gációja erélyesen tiltakozott a Ban Me Thuot-i incidens fel­függesztése miatt. Le Quang Hoa tábornok, a négyoldalú katonai vegyesbi­zottság VDK-tagozatának veze­tője a hétfő reggeli ülésen rá­mutatott, hogy a bizottság kép­telen normálisan dolgozni, ha az általa hozott döntéseket nem hajtják végre. A négyoldalú katonai vegyes­bizottság hétfő reggeli ülése három óra hosszat tartott. Az Egyesült Államok megszegi a párizsi megállapodást Világgazdasági híradó Iszmail beszámolt Szadatnak Kairóban tüntettek az egyetemisták Szadat egyiptomi elnök vasár­nap fogadta Hafez Iszmail nem-, zetbiztonsági tanácsadót, aki rész­letesen beszámolt háromnapos moszkvai látogatásáról. Ugyan­csak vasárnap került sor Szadat elnök, Ahmed Iszmail Ali had­ügyminiszter és az Egyiptomban tartózkodó szovjet katonai kül­döttség vezetőjének találkozójára. Kairói vélemények szerint a moszkvai látogatás pozitív hatást gyakorol a jövő alakulására, min­denek előtt az egyiptomi—szovjet kapcsolatok erősítésére, amint azt az A1 Ahram is megállapítja. Aziz Szidki miniszterelnök va­sárnap a parlamentben ismertet­te az új egyiptomi költségvetés­tervezetet. A miniszterelnök beje­lentette: a tervezetben javasolták, ljugy a közel-keleti kérdés végső megoldásának időpontjáig a kor­mánytagok fizetését fagyasszák be, és más területeken is alkal­mazzanak bérkorlátozásokat. Szidki közölte azt is, hogy kor­mánya semmilyen biztosítékot nem lát a válság békés rendezé­sére, és ezért Egyiptomnak fel kell készülnie az Izrael elleni há­borúra. Az új költségvetés téte­leit a megszállva tartott arab te­rületek felszabadításáért folyta­tandó harc figyelembe vételével állították össze. Kairóban vasárnap a rendőrség könnyfakasztó gránátokkal és gu­mibotokkal szórt szét egy né­­hányszáz főből álló egyetemista csoportot, amely tiltakozó menet­ben próbált a kairói egyetemről a város központjába vonulni. A tüntetők, akik letartóztatott társaik szabadonbocsátását köve­telték, a Mena hírügynökség sze­rint ugyanazt a taktikát követték, mint a korábbi zavargások során: gyűléseket tartottak, csatlakozás­ra bújtogatták társaikat és a já­rókelőket. Amikor pedig kudar­cot vallottak, számos társukat és a tanárokat is inzultálták, úgy, hogy többet közülük kórházba kellett szállítani. Mint a nyugati hírügynökségek jelentik, a hatóságok néhány diá­kot letartóztattak, de számukat hivatalosan még nem közölték. A letartóztatottak különböző köve­teléseket tartalmazó röpcédulá­kat szórtak szét a menetben, il­letve osztogatták a járókelőknek. A méltó környezetért (folytatás az 1. oldalról) togatottak, s ahol azokat jól hasznosíthatják majd a méltóbb környezet kialakítására. így pél­dául a tervek között szerepel Kecskeméten, az E—5-ös út mentén, s Baján ugyancsak egy nagykemping építése, Kunfehér­­tón kisebb méretű kemping lét­rehozása és a lajosmizsei ven­déglő bővítése is. A mostani esztendőben azon­­ban — a konkrét fejlesz­tési célok mellett, azokkal pár­huzamosan — már olyan elgon­dolások is foglalkoztatják a DUTIB elnökségét, hogy össze­hangolt távlati tervet dolgozzon ki, s egyben megállapítsa a fej­lesztés fontossági sorrendjét is. E tervek közül egyik legfonto­sabb a Duna-part komplex fej­lesztése, illetve ennek a prog­ramnak a kidolgozása. Ebben a munkában természetesen együtt kell működni a Mecsek-vidéki Intéző Bizottsággal, amely már fel is kérte a DUTIB-ot egy ilyen kooperációra. Ezt az ösz­szefogást az itteni intéző bizott­ság örömmel vállalta, hiszen a megyei tanács építési, közleke­dési és vízügyi osztályán készen áll egy olyan terv, amely a Duna keleti partjának idegen­­forgalmi célú fejlesztését tar­talmazza. Tehát kész anyaggal mehetünk Pécsre, ahol egyez­tetni lehet az elképzeléseket. osszan lehetne még be­szélni a következő évek­re szóló elképzelések, tervek, ötletgazdag javaslatok sokaságá­ról, s arról, hogy egy-egy terü­leten — például a Tisza mentén — milyen eredményeket, remé­nyeket hozott az összefogás és az a szemlélet, hogy az idegen­­forgalom fejlesztése közösségi feladat. Célunk azonban nem ez volt, hanem, hogy ha csupán vázlatosan is, de tájékoztassuk megyénk lakosságát egy társa­dalmi alapon működő, s éppen ezért társadalmi összefogásra „berendezett” bizottság eredmé­nyeiről, szándékairól, törekvé­seiről. Gál Sándor Zambiába érkezett a BT delegációja A világközvélemény tiltakozá­sa ellenére a rhodesiai fajüldö­zők tovább folytatják a Zambiai Köztársaság ellen irányuló provokációikat. A Rhodesia és Zambia közötti határ mentén rhodesiai és dél-afrikai katonai egységeket vonultatnak fel, s nem szűnik meg a felforgató tevé­kenység Zambia határmenti kör­zeteiben sem, ahol a Smith-re­­zsim által felbérelt diverzánsok aláaknázzák a lakott települések­hez vezető utakat. A zambiai határ vidékén ki­alakult feszültség mind nagyobb aggoldalmat kelt Afrika és az egész világ közvéleményében. E nemzetközi segítségnyújtás keretében a Biztonsági Tanács négy tagországának képviselőiből álló delegáció érkezett Zambiába, hogy a helyszínen tanulmányoz­za a politikai helyzetet. Katonai uralom Uruguayban Továbbra is teljes a bizonyta­lanság az uruguayi polgári kor­mány sorsát illetően. Juan M. Bordaberry államfő vasárnap es­te fogadta a lázadó szárazföldi és légierők egy-egy tábornokát, a megbeszélés azonban mindösz­­sze 30 percig, tartott. Minthogy a találkozóról sem a fegyveres erők, sem a kormány részéről nem ad­tak ki közleményt, kézenfekvő az a következtetés, hogy nem született megállapodás. Montevi­deo! megfigyelők szerint nincs kizárva, hogy egy katonatiszt ve­szi át az ország irányítójának tisztét. Montevideóban éjfélkor közle­mény adta hírül, hogy a haditen­gerészet „teljes egészében és fenntartás nélkül csatlakozott a szárazföldi erők, a légierő és a rendőrség célkitűzéseihez”, azaz átállít a zendülők táborába. Xuan Thuy Rómában • Vasárnap Rómába érkezett Xuan Thuy, a VDK párizsi küldöttsé­gének vezetője. Xuan Tliuy Rómában az Olasz Kommunista Párt vezetőivel és más olasz politikai személyiségekkel találkozik. (Tclefoto—AP—MTI—KS) Zárt ajtók a valutatőzsdéken A szombati tanácskozást, me­lyen a francia, nyugatnémet és az angol pénzügyminiszter vett részt, Párizsban vasárnap éjjel újabb csúcstárgyalás követte. A megbeszélésen, amely este kilenc­től hajnali két óráig tartott, a vendéglátó Giscard d’Estaing francia pénzügyminiszteren kívül részt vett Barber angol, Schmidt nyugatnémet és Melagodi olasz pénzügyminiszter, valamint Paul Volcker, az amerikai pénzügymi­nisztérium államtitkára. A mun­kavacsora keretében megtartott tanácskozásról a résztvevők sem­milyen tájékoztatást nem voltak hajlandók adni, s Volcker is csu­pán annyit mondott: „Jelentést teszek az elnöknek”. A szombati tanácskozás ered­ménye csupán annyi volt, hogy a francia és az angol fővárosban hivatalosan bejelentették: hétfőn zárva maradnak a valutatőzsdék. A vasárnap Baselban megtartott tanácskozáson a közös piaci or­szágok központi bankjainak elnö­kei viszont — a kiszivárgott hí­rek szerint — már úgy döntöttek, hogy valamennyi nyugat-európai valutapiacot bezárják, bizonyta­lan időre. Ezeknek az intézkedéseknek az a céljuk, hogy a kormányok időt nyerhessenek a dollárválság ren­dezésére anélkül, hogy az 1971-es washingtoni megállapodás értel­mében tovább kelljen folytatni­uk a dollármentó felvásárláso­kat. A tokiói börzét már szombaton bezárták és működését hétfőn is szüneteltették. Aicsi Kiicsi japán pénzügyminiszter vasárnap kö­zölte ,hogy a tőkés világ 20, gaz­daságilag legerősebb országának pénzügyminiszterei március 26— 27-én rendkívüli tanácskozásra ülnek össze a nemzetközi valuta­­válság ügyében. Eberle, Nixon elnök gazdaság­politikai „utazó nagykövete”, aki a hír szerint „ultimátumot” adott át a japán vezetőknek, elutazott Tokióból. Ezzel egyidőben útnak indult Európába Hoszomi Takasi, a japán pénzügyminiszter külön­leges tanácsadója. Utjának első állomása Bonn lesz, ahol Wech­mar nyugatnémet kormányszóvi­vő vasárnap közölte: az NSZK ragaszkodik eddigi pénzügyi po­litikájához, sem felértékelni, sem „lebegtetni” nem szándékozza a márkát. Koszorúzás a Gellérthegyen Budapest felszabadulásának 28. évfordulója alkalmából hét­főn a budapesti pártbizottság és a Fővárosi Tanács vendégül lát­ta a hazánkban ideiglenesen ál­lomásozó szovjet déli hadsereg csoportjának vezetőit. Az ünne­pi program keretében a Gellért­hegyen megkoszorúzták a szov­jet hősök emlékművét. A koszorút az MSZMP Buda­pesti Bizottsága nevében Né­meth Károly, a PB tagja, a pártbizottság első titkára és a pártbizottság titkárai, valamint a Szovjetunió budapesti nagykö­vetsége nevében V. J. Pavlov nagykövet, a szovjet déli hadse­regcsoport nevében B. P. Iva­nov vezérezredes, F. K. Iscsen­­ko vezérőrnagy és a hadsereg­csoport több tagja he'y ez te el. Megkoszorúzták az emlékmű­vet a budapesti fegyveres tes­tületek, a Fővárosi Tanács kép­viselői, a munkásőrség, a Ha­zafias Népfront Budapesti Bi­zottsága és a főváros KISZ-bi­­zottsága. Százhuszonöt éves a Kommunista Kiáltvány Egy főként német emigráns munkásokból álló for­radalmi szervezet, a Kommunisták Szövetsége, 1847 novemberében megbízta Marxot és Engelst, hogy dolgozzanak ki közzététel céljából egy teljes elmé­leti és gyakorlati pártprogramot. Kettőjük közös munkája nyomán — a végső megfogalmazás Marx­tól származik — két hónap alatt elkészült a kéz­irat. 1848 februárjában egy kis londoni nyomdában megjelent a Kommunista Párt Kiáltványa. Az első kiadást hamarosan újabb kiadások követték. A múlt század hetvenes éveiben a Kiáltvány már a munkásmozgalom alapvető dokumentuma, a munkások legismertebb elméleti olvasmánya volt. A huszadik században tovább nőtt forradalmasító ereje. „Ez a kis könyvecske — írta Lenin — köte­tekkel ér fel: szelleme mindmáig élteti és előre­viszi a civilizált világ egész szervezett és harcoló proletariátusát.” Miből ered a Kommunista Kiáltványnak ez a páratlan történelmi hatása? Mindenekelőtt abból, hogy a Kiáltvány a tőkés társadalom alapvető el­lentmondását, a tőke és a munka aniagonizmusát ragadta meg, s megmutatta a kapitalizmus felszá­molásának egyetlen lehetséges útját, a munkás­forradalmat. Marx és Engels tudományos módszerekkel tárták fel a tőkés társadalom mozgástörvényeit és osz­tályviszonyait. A Kiáltvány mindezt olyan tömören és világosan fogalmazza meg, hogy a történelem materialista felfogása találkozzék a munkások min­dennapi tapasztalatával: meggyőző erővel mutatta meg számukra helyzetük megváltoztatásának for­radalmi útját. A marxizmus—leninizmus és a kommunista mun­kásmozgalom polgári és kispolgári ellenfelei gyak­ran hangoztatják, hogy a Kiáltvány elemzései, a munkásosztály ott megfogalmazott céljai elavultak. Mi igaz ebből? A Kiáltvány egyes tételein valóban túlhaladt az idő. Ezt a marxisták sohasem tagadták, hiszen a forradalmi munkásmozgalom tapasztalatainak gya­rapodásával már Marx és Engels is több ponton helyesbítette, illetve tökéletesítette a Kiáltványban kifejtett programot. Amiről viszont hallgatnak a marxizmus polgári kritikusai: a Kiáltvány alapvető gondolatai időtállónak bizonyultak és ma is érvé­nyesek. A társadalmi termelés és az egyéni kisajá­títás antagonizmusa a mai kapitalizmusnak is alap­vető ellentmondása, sőt élesebben jelentkezik, mint valaha. A munkásosztálynak a Kiáltványban meg­hirdetett forradalmi célja ma már részben valóra vált: több országban győzött a szocialista forrada­lom, kialakult a szocialista világrendszer. Bebizo­nyosodott, hogy a kapitalizmust felszámoló forra­dalmi erő csak a munkásosztály lehet, ezt a fel­adatot semmilyen más társadalmi osztály vagy ré­teg nem képes megvalósítani. A munkásmozgalom több mint egy évszázados forradalmi tapasztalata igazolja azt is, hogy a társadalmi haladásért foly­tatott harc akkor eredményes, ha megvalósul a pro. letariátus internacionalista összefogása. Joggal mondhatjuk: a Kommunista Kiáltvány ki­állta az idők próbáját. Megjelenése után 125 évvel is van mondanivalója számunkra. J. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom