Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-09 / 33. szám
1973. február 9. 0 PETŐFI NÉPE • 5 ÉRDEMES MEGNÉZNI BUDAPESTEN Sok nagy zeneszerzőről tudunk, aki saját vagy mások művelnék kiváló előadója is volt egyszersmind. Régebbi századokban nem is vált külön ez a kétféle tevékenység, sőt egyazon személyen belül szerencsésen egészítette ki és segítette egymást. (Tucatjával sorolhanánk példákat Bachtól Liszten és Bartókon át egészen napjainkig.) Kodály nem tartozott a fentiek közé: soha nem törekedett arra, hogy hangszeres előadóművészszé is váljék. Mint műveinek dirigense azonban nemegyszer állt a nyilvánosság elé, hazáján kívül többek között Hollandiában, Angliában és a Szovjetunióbán vezényelt hangversenyeket. öt zenekari kompozíciójáról (Nyári este, Concerto, Psalmus Hungaricus, Budavári Te Deum, Missa Brevis) felvételt is készített vezényletével a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat 1956— 62 között s ezeket most, a szerző születésének 90. évfordulója tiszteletére ismét kiadta, ünnepi kiállításban. Igor Stravinsky egyik nyilatkozatában a hangfelvételek jelentőségét és létjogosultságát elsősorban az autentikus felfogás megőrzésében látja. Állítása helytálló, de igaz az is, hogy a zenei remekmű nem egyszeri és megváltozhatatlan alkotás (mint mondjuk egy épület vagy szobor), hanem léte az újra és újra megszólaltató gyakorlat során teljesedik ki, mutatja meg Kodály Zoltán saját műveit vezényli igazi gazdagságát, sokrétűségét. Ebből következően nem mindig a szerző interpretálása az egyetlen hiteles és tökéletes, de saját elképzeléseit művéről mégiscsak e felvételek őrzik meg a legmegbízhatóbban az utókor számára. Nem föltétlenül mérceként, de mindenesetre- értékes dokumentumként. Az öt Kodály-mű felvétele idején a magyar hanglemezgyártás meglehetősen kezdetleges volt még. A hangrögzítési technika akkori egyenetlenségeit a felújítás jórészt kiküszöbölte, sőt különleges eljárással a korszerűséghez ma már elengedhetetlen sztereó-hangzást is sikerült megteremteni — utólag. Így a lemezek technikai színvonala is viszonylag kielégíti lett. Külön értéke a kiadványnak, hogy a Psalmus szólójában felidézi tíz éve elhunyt kiváló tenoristánk: Rosier Endre nagy drámai erejű művészetét, szövegét pedig a lemez elején maga Kodály mondja el egy 1961-ben készült, most első ízben publikált felvételről. A kiadás tényén kívül a Hanglemezgyártó Vállalat dicséretes tette, hogy a vezénylő Kodályt fotókon is bemutató kísérőfüzettel ellátott lemezeket a „Zene mindenkinek” sorozatban bocsátotta ki, így kedvezményes áron juthatnak hozzá a vásárlók. Körber Tivadar A Pajtás posta levelet kapott Bácsalmásról, Molnár Hellától, a II. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat titkárától. Részletes beszámolójából néhány szemelvényt közlünk. „A KISZ KB vörös selyemzászlajával kitüntetett 3578-as számú II. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat tevékenyen dolgozik az idén is. Lapunkkal, a Kukkantó szerkesztőségével közösen rajzpályázatot hirdettünk, amelyen a pajtások Petőfi Sándor egy-egy versének illusztrációját készítették el. A határidő lejárt, több mint 30 pályázat érkezett a bizottsághoz. A zsűri most értékeli a munkákat, a legjobbakat a csapat vezetősége jutalomban részesíti. Elkészítettük Petőfi Sándor szülőházának makettjét is, elhelyeztük a házi múzeumban. Most csináljuk a Petőfi-albumokat. A legjobbakat a csapatvezetőség ugyancsak díjazza. A krónikások számára is versenyt hirdettünk. Az úttörőtanács a tanév végén értékeli munkájukat. Lezajlottak a szaktárgyi versenyek. A győztes kisdobosok február 15-én a járási versenyeken vesznek részt. Csapatunk március 24-én bemutatja a Csipkerózsika című háromfelvonásos mesejátékot. A próbákat már megkezdtük, hogy az előadás időpontjára teljesen „olajozottan adhassuk elő”. Nagyszerűen sikerült rajfoglalkozásról számolt be Szalontai Marika és Hencz Edit, a Kecskemét-máriavárosi iskolából. Mint írják, osztályfőnökükkel megbeszélték, hogy a gyengébb tanulók mellé osztályuk jobb tanulóit jelölik ki, hogy együtt sajátítsák el az anyagot. * Baksa Irénke a keserűteleki úttörőcsapat túra vezető je. Mint írja, az elmúlt évben alakították meg a természetjáró szakkört. Azóta két nagyobb túrát szerveztek, az egyiket Mátrába, a másikat a Pilis hegységbe. Most azt tervezik, hogy tavaszra ismét útrakelnek, s így teljesíteni tudják az 50 kilométeres gyalogtúrát. Addig a Szelidi-tóra, illetve a Nánai erdőbe járnak, hogy hozzászokjanak a nagyobb gyaloglásokhoz. * Dóczi Zsolt, a kaskantyúi úttörőcsapat rajtitkára az elmúlt esztendő végén Zánkán, úttörővezető táborban volt. A Pajtás postának erről az időszakról küldött tudósítást. „A zánkai úttörővárosban töltött egy hónap alatt minden délelőtt tanítás volt, délután sportoltunk, járőrversenyen vettünk részt, sőt játszottunk is. Emlékezetes maradt számomra a Ki mit tud? verseny, amelyet a tábor életével, feladatával kapcsolatos kérdésekből állítottuk öszsze. Minden szerdán kirándultunk. . Bejártuk az egész Balaton-feividéket. Ügy érzem, sokat tanultunk valamennyien, akik részt vehettünk a zánkai úttörővezető-képző iskolán.” * Nemrégiben névadó ünnepséget tartottak a kecskeméti 1. számú általános iskolában: a 6/a osztály raja Munkácsy Mihály nevét vette fel — írja Ábel Csilla. Az osztály falát Munkácsy festményeinek reprodukciói díszítik. Igyekeznek elolvasni, felkutatni mindent, ami a nagy magyar festő életével kapcsolatos. Az ünnepélyén az őrsöknek — külön-külön — ki kellett találni egy csatakiáltást, olyat, amelyben a raj új neve is szerepel. A győztes őrs nagy csomag cukrot kapott. • Rejtvényfejtők figyelem! A január 25-én közölt „Mi van a zsákban?” rejtvény. helyes megfejtése: Tatai brikett. A megfejtők között három pajtásnak kedvezett a szerencse: Pap Attilának Akasztóra, Savanya Sándornak Kisszállásra és Dienes Tamásnak Kecskemétre a könyvjutalmat postán elküldtük. A jövő héten a Pajtás posta többfordulós rejtvény közlését kezdi meg. Szeretnénk, ha minél többen bekapcsolódnátok a megfejtők közé, hogy azoknak, akik minden rejtvényt > helyesen fejtenek meg, értékes jutalmat küldhessünk. összeállította: Selmeci Katalin Csak egyetlen példány Joseph Foret könyvkiadó tulajdonát képezi egy 600 milliót érő könyv. Az Apokalipszis című kiadvány egyedi példány, amelynek előállításában olyan neves művészek vettek részt, mint pl. Salvador Dali, Bemard Buffet, Jean Cocteau stb. A könyvet Amerikában nyomtatták, onnan repülőgépen érkezett Angliába. Itt Joseph Foret kiadó azonnal bezáratta egy bank páncélszekrényébe. HANGLEMEZ A parányi csarnok előtt érdemes mindig lelassítanunk. Most éppen — február 11-ig — Hajnal Gabriella kedvéért, aki arra a tíz percre még azt is el tudja fledtetni velünk, hogy az utcáról zajt, rosszkedvet, zűrzavart, fáradságot, vagy vérnyomásunkat veszélyeztető indulatokat hoztunk magunkkal. Az a harmónia, amely mesét „sző" — a szó szoros értelmében, — mindarról, ami bennünk van és ami körülvesz bennünket — úgy eszmélten rá hirtelen a nézőt másfajta, tisztúltabb érzésekre, mintha leszállva a 6-os villamosról egy ládika kincset találna a lába előtt. I. Nagyvárad „Mennem kell tehát. Ügy érzem, az énemnek egy darabja marad itt. Több mint három év óta, emlékekben, verejtékezésekben, könnyekben, buzdulásokban, vércsöppekben, s mindig szeretetben és hálában adogattam át. Megtart magának — ha akar, ha nem — ez a csodálatosan ható, intelligens, modern Nagyvárad. Haza, vágyódva és hálásan fogok gondolni mindig ide. E lappal pedig egy leszek mindenben ... Kérem tartsanak meg engem régi kegyességükben, s emlékezetükben. Én újra, meleg, hálás szívvel mondok köszönetét és búcsút”. A Nagyváradi Naplóban így búcsúzik Ady Endre olvasóitól, miután négyéves váradi újságíráskodás után Párizsba indul. • Ab egykori Fekete Sm Szálló. A Kőrös-parti Párizs — Nagyvárad, mint az Ady búcsúsoraiból is kiderül a legérdekesebb magyar városok egyike a századforduló küszöbén. Ez a város volt az első, amely Adynak igazán megmutatta az életet. Itt csapta meg először a rohanó élet szele. Itt érzett rá— először a társadalom és a világ mozgató erőire, itt ismerte meg a í-.apitalizmus hatalmát. Itt bontakozott ki világnézete és izmosodott meg egyénisége. Ahogy a főutcán sétálva betérek az egyik mellékutcába, egy nagy téren találom magam. A téren kioszkszerű épület ad otthont az Ady emlékmúzeumnak, annak idején cukrászda volt és Ady „Müllernek” nevezte. A látogatót Szervátiusz Jenő hatalmas fából faragott Ady mellszobra fogadja. A tárlókban különböző Ady-kötetek,. korabeli fotók, kinagyított újságkivágások követik végig Ady nagyváradi életét. ^- - J ' •. Ady egész életére kihatott a Nagyváradon eltöltött négy esztendő, s bár szállását ^felcserélte egy -időre a párizsi Rue de Levis 92-vél, s az Emiiét a Grand Café-val, önmaga marad. A költő, , aki egy vidéki redakció íróasztala mellől jut a Szajna-parti városba, fiatalos bátorsággal és okossággal bármihez nyúl is azt mind varázslatossá teszi x a zsenijével, és sohasem marad hűtlen váradi eszméihez. Boros Béla A nőknek különösen sokat mond ez a kiállítás, hiszen a női kézügyesség, a kézimunkázó asszonyhagyományok talajából hajtott ki és bontott különös szirmokat Hajnal Gabriella művészete. Olyan, mint ékes korona az évszázadokon át névtelenül és fásultan öltögető asszonygeneTációk munkásságán. Az anyaggal, textillel, fonállal való bánnitudás, csaknem minden nővel veleszületett képessége, nála alkotó művész fantáziával, és nagy mesterségbeli tudással is párosul. Sokoldalú, a saját anyagával merészen, sőt humorral kísérletező művész. Látványosak, sőt a szenzáció erejével hatnak a különféle applikációkkal még jobban kihangsúlyozott hímzései, mint például az, amelyet József Attila emlékére készített. Talán ő az első alkotó asszony is, aki emlékművet emelt a kötögetés rabszolgasága alól máig fel nem szabadítottaknak. Az óriási — 3 és fél méteres — kötött zokni ironikus emlékmű és megrendítően humoros jelkép: alkotója belekötötte a nők egész életét, azt is, amire a sok kötés miatt sohasem jutott idejük. V. ZS. Amikor ismerkedtem a belvárossal viszonylag könnyen megállapíthattam, hogy itt városépítészeti szempontból jelentős változás nem nagyon történhetett, s egy kis fantáziával könnyen elképzelhettem milyen is lehetett Várad a századfordulón. Néhány korabeli fotó is segít. Megmutatja milyen volt a divat, milyen volt az élet és forgalom, ahol konflist konflis követ. De ha még biztosabb képet kívánunk alkotni magunknak, segítségül hívhatjuk az eléggé nem becsülhető tényeket. Ez idő tájt rendkívül lendületesen fejlődött az ipar és a kereskedelem. Jelentős gyárak voltak a városban. Cipőgyár, gépgyár, vasöntőgyár, bútorgyár, téglagyárak, gőzmalmok. Talán egyik leginkább jellemző vonása ennek a kornak, hogy a városnak 17 bankja és takarékpénztára van. A rendkívül élénk szellemi élet egyik bizonysága, hogy nyolc lap jelenik meg, közülük hat napilap. Az előbb a konflisról írtam, de Váradon akkor már közlekedett a városi villamos. Tulajdonképpen minden, ami egy élénk város szempontjából fontos, azt annak idején egy négyzetkilométernyi területen megtalálhatták. A redakciók, a színház, a fontos középületek, a Fekete Sas Szálló, ahol Ady is lakott, kedvenc kávéháza az Emke és a többi. A redakciók első emeleti hatalmas üvegablakai mögött ma kereskedelmi intézmények, vagy más hivatalok irodái működnek. A színház mellett hamar rátalálni az egykori Emkére, amelyet éppen renoválnak, s melynek falán kétnyelvű emléktábla hirdeti, hogy 0 A váradi Emke. itt tartózkodott Ady legszívesebben. Jó lett volna belépni, s megkérdezni, vajon hol állt az asztala, mit fogyasztott, melyik napszakban járt oda legszívesebben. De hát az idő múlik, az épület kopik, kívülről már rendbehozták, s most majd belülről is. A Fekete Sas, amelynek első emeleti nagytermében egy-egy Ady-mátinét is rendeztek, ma már bem szálloda. A nagy étterem helyét üzletek foglalták el, de az egész épület ma is a századforduló építészeti ízlését hirdeti. A Fekete Sas a maga idejében komoly szálloda volt. Tulajdonképpen anélkül, hogy valaki elhagyta volna az épületet, fedett üvegfolyosóin mindent megtalálhatott a beszálló vendég a szabótól a cipészig, az ékszerésztől a virágüzletig s az ajándéktárgybolttól a cukorkaboltig. Voltaképpen elélhetett itt valaki hetekig anélkül, hogy kitegye a lábát az utcára. Egyszer egy nyugat-európai fővárosban véletlenül betévedtem egy Hilton Hotelbe. Ott dicsekedett valaki a belső komforttal. Dehát a Fekete Sasban a századfordulón mindezt már feltalálták. Hajnal Gabriella faliszőnyegeit A belvárosi kirakatoktól érdemes ellopni legalább tíz percet: ennél többet úgy sem követel a sietős dolgú járókelőktől a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai kiállítóterme. Alig nagyobb, mint egy régi méretű lakószoba, de igényesen válogatott művészeti anyagával mindig ritka csemegével kínálja azokat, akiknek erre vezet az útjuk s akiknek egyébként nem volna idejük arra, hogy órákig bolyangjanak valamelyik múzeum óriástermeiben. ADV \V OMÁB.W