Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-09 / 33. szám

1973. február 9. • PETŐFI NÉPE • 3

Félévszázados az AEROFLOT

Centralizmus és decentralizmus

A felvásárlási áremelés, a termelők és a feldolgozók közös anyagi érdekeltségen alapuló egyre .iobban elmélyülő kapcsolata, s a jelentős gépesítési támogatás megnövelte a termelők érdeklődését. Ezt bizonyítja, hogy például az 1972-re tervezett 27 ezer holdat 500 holdal „túlszerződték” a termelők. Az idei előirányzat 28 700 hold. s ennek a területnek máris több mint 95 százalékára van szerződéses termelőpartnere a dohányiparnak.

A termelők és az ipar részben kooperációs szerződésekkel, vagy társasági szerződések alapján alkalmazza a közös anyagi érdekeltség elvét. A dohányipari üzemek három év alatt 23 millió forinttal „szálltak be” a különféle együttműködések finaszírozásába.

1973-ban a gazdaságok 51 hagy teljesítményű külföldi dohánykombájnt állítanak munkába, a minőség javítására 42 szárítógépet szerelnek fel a nagyüzemekben.

A dohánygyárak idén 90 millió forintos beruházást valósítanak meg. A nyíregyházi gyárban 35 millió forintos költséggel korszerű fermentáló berendezést helyeznek üzembe, ezzel kezelik majd a hazai dohánytermésnek több mint a felét.

Az idei lesz az első év, amikor a cigaretták több mint fele filterrel kerül az üzletekbe. Az elmúlt évinél 1 milliárddal több füstszűrös cigarettát hoznak forgalomba, miután 21 millió forintos költséggel két új gépet szerelnek fel a pécsi dohánygyárban.

• Sztojanovics Márta a gyufaszálakból épített Eiffel-tornyot nézve azt gondolja: a türelem tornyot terem”?

Az asztalifoci ügyesség, izgalom — ráadásul kollektiv játék.

• A szovjet polgári légiflotta büszkesége, a szuperszónikus TU—144-es

A Szovjetunióban a közlekedés egyik leggyorsabban fejlődő ága a repülés. 50 évvel ezelőtt, 1923. február 9-én alakították meg az Állandó Légiközlekedési Tanácsot, s ezzel a nappal kezdőéit az Aeroflot krónikája. A légijáratok ma három és fél ezer szovjet várost és települést kötnek össze, és a gépek a legutóbbi két év alatt 169 millió utast szállítottak.

Hihetetlenül rövid idő alatt kialakították a légiközlekedés tudományos és termelő bázisát, létrejöttek a tervezőirodák, amelyek élén olyan kiválóságok álltak és állnak, mint Andrej Tupoljev, Alekszandr Jakovlev,

Szergej Iljusin, Nyikolaj Polikarpov, Mihail Mii és tanítványaik. Az AEROFLOT 1935-től kizárólag szovjet gyártmányú gépekkel üzemel. A belföldi utasszállítás és teherforgalom mellett nagy nemzetközi forgalmat bonyolít le. A belföldi járatok teljes hossza eléri a 800 ezer kilométert, a nemzetközié pedig meghaladja a 225 ezer kilométert. Az első külföldi járat 1922- ben indult Moszkva és Berlin között, ma 63 ország repülőterein landolnak a jól ismert TU, IL, AN, JAK márkájú gépek.

Az AEROFLOT harminc gazdasági feladatot is ellát. Tavaly például a mezőgazdaságot ki(Foto APN—KS)

szolgáló gépekről több mint 85 millió hektárt műveltek, több mint 700 millió hektár erdőt óvták, 200 mentőállomásról szálltak fel, hogy gyors orvosi segítséget biztosítsanak a rászorulóknak. S akkor még nem szóltunk azokról a jelentős szállításokról, amelyek nehezen megközelíthető körzetekben segítik elő a hatalmas méretű építkezések folyamatos munkáját. A jubileumi évben az AEROFLOT-ra nagy feladatok várnak: 90 millió utast és körülbelül 2,2 millió tonna árut kell eljuttatniok rendeltetési helyükre. Ehhez nyújt segítséget az automatizálás és a számítástechnika alkalmazása is.

Este az ifjúmunkásklubban

A rexasztal mellett a legkedveltebb játék az asztalifoci. Az üveg alatt ketten-négyen záróráig „rúgják” a labdát.

Itt az ifjúmunkásklubban is szombaton és vasárnap este vannak a legtöbben. Ilyenkor minden szék, minden asztal foglalt, a klub nyüzsög. A kötött programok sem azt jelentik, hogy azokon kötelező mindenkinek

részt venni. Ha előadást, vagy hanglemez-bemutatót tartanak, a másik termekben akkor is lehet televíziót nézni, sakkozni, rádiót hallgatni, vagy asztalifocizni. A klub fennállása óta eltelt félév bizonyította, hogy a munkásfiatalok igénylik a kulturált, társas együttlétet.

Csaté Károly (Tóth Sándor felvételei)

Az SZMT Művelődési Központ ifjúmunkás klubja a megyeszékhely fiataljainak közkedvelt találkozóhelye. Bodor Ágnes, a klub vezetője elmondta, hogy naponta negyven-hatvan fiatal tölti itt kulturált szórakozással a szabad idejét.

A tagok közül többen képzőművész szakkörbe járnak, s munkáikat klubtárlatokon bemutatták. Az elmúlt hónapban egy-egy hobby kedvelőjére is gondoltak, s kiállítást rendeztek Jójárt Sándornak a világ minden tájáról összegyűjtött képeslapjaiból. Vele együtt mutatkozott be Lévai Kálmán fiatal autószerelő, aki gyufaszálból készítette el a párizsi Eiffel-tornyot. Fantáziáját és formaérzékét dicsérik fémből készült, hegesztett, halakat ábrázoló ízléses dísztárgyai. Az ilyen kiállításoknak jelentős szerepe van abban is, hogy ösztönzi a fiatalokat a szabadidő hasznos eltöltésére.

• A „zsibongó”, ahol nagyokat lehet beszélgetni, sakkozni és olvasni.

I» V RTS/ I RM / í S — RÁ R I I RÁ \ \ ÍTÁS

„Kikapcsolt ” város

Tisztelettel bejelentem az olvasóknak, hogy Kiskunfélegyházáról Kecskemétre este 7 óra SO perc után nem lehet elutazni, sem vonattal, sem autóbusszal, sem repülőgéppel, sem rakétával — taxival azért nem, mert a viteldíj horribilis.

Erre úgy jöttem rá, hogy a minap Kiskunmajsáról a 10 óra 40 perckor induló Kiskunfélegyházáig közlekedő személyvonatra — átszállással — jegyet akartam váltani Kecskemétig.

— Kérem, csak Félegyházáig adhatok menetjegyet, mert onnan Budapest felé Kecskemétig csak reggel négy óra után van csatlakozás.

A jegyet megváltottam — gondolván — majd autóbusszal folytatom az utam. Vonatom 19 óra 45 perekor érkezett Kiskunfélegyházára. Kimentem az autóbuszmegállóhoz, ahol a 19 óra 50 perces kecskeméti busszal már nem tudok elmenni, mivel az idd 19 óra 55 perc.

A televízióban a maci maga mellé vette a bohócot és aludni tért, mint az ország érrendszeréből kikapcsolt város, ahonnan az esti mese után mintha senki sem akarna soha Kecskemétre, a megye székhelyére utazni.

— csató —

KÉPERNYŐ

Verseny — izgalom nélkül

A tévé Petőfi Sándor Szavalóversenyének második elődöntője sem hozott izgalmat. Sőt, most művészi élményt sem, mint első alkalommal a kitűnő Andresz Katalin jóvoltából, — leszámítva azt a néhány pillanatot, amikor Valachi Mária József Attila Babitshoz írt levelét mondta úgy, hogy bizony borsódzott a hátunk hallatára. Kár, hogy a levélhez kapcsolódó verset színtelenül tolmácsolta.

A versmondók közepesek voltak, a verseny továbbra is szürke, döcögős, a szünetekben az interjúbetétek1 szokványosak unalmasak.

Amit dicsérni lehet, az a két új zsűritag: Szinetár Miklós és Mensáros László egy-egy jólsikerült értékelése, bár azt is meg i kell említeni, hogy nem ártana a versenyek előtt egyformán magasra húzni a mércét. Túl elnéző, és túlságosán szigorú bírálatot is hallottunk. S a zsűri elnöke (vagy ahogyan a riporter tegnap bemutatta: „állandó tagja”) bizony vasárnap este sem remekelt — enyhén szólva. Túlbonyolított mondatai egyszerkétszer a saját nyaka köré tekeredtek.

A második elődöntőn a legörvendetesebb az volt, hogy tízezernél több szavazatról számolhattak be a verseny rendezői, az első „forduló” után. Lám, nem csak a táncdalfesztiváloknak van tábora, hanem a költészetnek is.

V. M.

Nagy Lajos

A tények tisztelete, az igazság szolgálata a legfontosabb mindvégig Nagy Lajos számára. Az Apostagon 90 esztendeje született lázadó ember az élet kis- és nagy ügyeiben a valóság bűvöletében élt és írt. Lelkesedve, törekvéseket támogatva, helyeselve sem hunyt szemet gyarlóságok, balgaságok láttán.

A televízió jó válogatással idézte föl kedd este munkásságát, elsősorban filozófiáját és sajátos novellaszerkesztését. A feszes, tömör, a lényeget hangsúlyozó elbeszélések kitűnően érvényesültek a képernyőn. (A legkevésbé az egyetlen ötletre alapozott Kávéházi történet tetszett,) Sztankay István sokoldalú színész, most is tisztességgel helyt állt, de bennünk valahogyan másfajta Nagy Lajos kép alakult ki.

Mostanában sok szó esik a tévé irodalmi műsorairól. A Krétarajz Nagy Lajosról — Illés Endre bevezetőjével — feltétlenül a jobbak közé tartozott.

Nyitott boríték

Hol bújkál az igazság, miként deríthető ki, hogy ki képvisel helyes álláspontot és ki tévését. Történt-e jogsértés, ért-e méltánytalanság valakit — ilyen és ehhez hasonló témákkal foglalkozik hosszú idő óta a pompás és oly szükséges Nyitott boríték című műsor, közvetlenül az apoHagi származású írót bemutató összeállítás után. Óhatatlanul arra kellett gondolnom: milyen remek, Nagy Lajos tollára méltó konfliktusokat, típusokat láttatott Molnár Margit műsorvezető-szerkesztő. Sokakat foglalkoztató kérdésekben foglalt állást ezúttal is — nyíltan és meggyőzően — a Nyitott boríték. Jó műsor. Több: hasznos.

H. N.

• Egy párltaggyűlcsi hozzászólásban hangzottak el a következő szavak: „Az utóbbi időben már eleget beszéltünk a demokratizmusról. most a centralizmus erősítésén van a sor.” A Központi Bizottság 1972 novemberi határozatának értelmezésével kapcsolatban fogalmazódott meg ez a vélemény, amit — érthetően — nagy vita követett.

A legélesebb ellenvéleményt az említett hozzászólás azzal váltotta ki, hogy megengedhetetlenül elszakította és szembeállította egymással a demokratikus centralizmus két oldalát. Helyesen mutattak rá a vitában, hogy a két oldal feltételezi egymást, egységet alkot, s egyiket sem lehet a másik nélkül, különösen pedig a másik rovására fejleszteni. Eddig sem az volt a probléma, hogy nagy teret kapott a demokratizmus fejlesztése, hanem az, ha egyidejűleg egyes helyeken nem fordítottak gondot a centralizmus következetes érvényesítésére is. A pártnak eddig is az volt az álláspontja, hogy a pártdemokráciát csak a demokratikus centralizmus keretében lehet és szükséges fejleszteni, s a másik oldalt, a centralizmust sem szabad elhanyagolni. Ugyanez áll most a centralizmus erősítésére is.

„Akkor hát mi most az újszerű ebben? — vetődött fel a kérdés az említett taggyűlés vitájában. — A Központi Bizottság határozata ezek szerint semmi újat nem tartalmazna a centralizmussal kapcsolatban?” Ügy vélem, helyesen érveltek azok, akik úgy foglaltak állást, hogy e tekintetben is újszerű mozzanattal találkoztunk a határozatban. Azzal, hogy a X. kongresszus határozatainak következetesebb végrehajtásáért száll síkra és nagyobb határozottságot követel a párt politikájának egységes értelmezésében, kétségtelenül a centralizmus erősítését is hangsúlyozza. A centralizmus erősítését jelenti az is, hogy a pártegvség összetevői közül nagyobb követelményeket támaszt a pártpolitika gyakorlati megvalósítására irányuló cselekvési egységgel szemben.

• A centralizmus ilyen értelmű erősítéséhez, a félreértések elkerülése végett, két megjegyzés kívánkozik. Először is: nem arról van szó. mintha ezek az új mozzanatok a demokratikus centralizmus értelmezésének valamiféle elvi revidiálását jelentenék. A demokratikus centralizmus fejlesztésére irányuló eddigi törekvéseink egyáltalán nem voltak hibásak, és ezért nem is szorulnak korrekcióra. A centralizmus erősítése tehát nem azért szükséges, most. mintha eddig „túltengett” volna a demokratizmus, hanem, mert egyes területeken a X. kongresszus határozatainak végrehajtása vontatottan, következetlenül történt, helyenként a gyakorlat nem mindenben felelt meg a párt politikai irányvonalának.

Súlyosan téved azonban, aki úgy képzeli, hogy most háttérbe szorulhat a demokratizmus és mindenekelőtt a pártdemokrácia fejlesztése. Erről nem lehet szó, ha felelősségteljesen akarunk érvényt szerezni a kongresszus határozatainak. A Központi Bizottság határozatából következően most a demokratizmusnak azokat a lényeges elemeit szükséges erősíteni, amelyek fokozzák a párttagság politikai aktivitását, szélesítik bevonását a végrehajtás ellenőrzésébe. Hiszen munkánk eredményessége most nagyban függ attól, mennyire tudjuk politikai céljaink megvalósítását az egész párttagság, a dolgozók széles tömegeinek ellenőrzése alá helyezni. Ez nem jelent semmiféle bizalmatlanságot az intézményi, vállalati vezetőkkel szemben, de bármilyen tökéletesen is végezzék munkájukat, nem pótolhatják ezrek és tízezrek kritikai észrevételét, minden lényeges részletre kiterjedő figyelmét.

A politika milliók ügye — abban az értelemben is, hogy csak azok tevékenységében valósulhat meg. Ahogyan nem nélkülözhetők a termelésben, úgy a vezetésben sem pótolhatja aktív közreműködésüket semmilyen más módszer.

• A demokratizmusnak számos olyan eleme van, amely a legszervesebben kapcsolódik az eredményes végrehajtáshoz, az egységes cselekvéshez. Ilyen például a jó tájékoztatás, amely sokoldalú és tartalmas választ ad az embereket foglalkoztató miértekre, ismerteti a végrehajtási megoldásokkal kapcsolatos elképzeléseket. A Központi Bizottság határozata nyomán az állami—társadalmi intézmények, vállalatok vezető szervei különféle intézkedéseket dolgoznak ki a X. kongresszuson meghatározott politikai célok hatékonyabb megvalósítására. Ezek az intézkedések a pártszervezetek, a párttagok politikai mozgósító munkájával válnak az emberek meggyőződéses tevékenységének programjává. Ezzel kapcsolatban nem téveszthetjük szem elől, hogy ami a vezetők számára egy döntéssel kapcsolatban magától értetődő, nem valószínű, hogy minden párttag számára is ugyanilyen nyilvánvaló. Gondolni kell rá, hogy a sokféle döntési lehetőség között megfelelő tájékoztatás híján aligha igazodnak el. s enélkül a meghozott intézkedés mellett sem tudnak síkraszállni.

Ami pedig a demokratizmus olyan elemére vonatkozik, mint a párton belüli viták, itt is sajátos módon és bizonyos tekintetben újszerűén jelentkeznek a feladatok. Ma elsősorban az olyan vita vezet célhoz, amely a végrehajtás legelőnyösebb és legkedvezőbb feltételeit tárja fel. ami nem elodázza, hanem meggyorsítja a cselekvést, a feladatok megvalósítását. Most. amikor számos konkrét intézkedés kidolgozására kerül sor. óriási jelentőségű a párttagság véleményének számba vétele. A különböző tanácskozások, megbeszélések annál inkább szolgálják politikai céljainkat, minél inkább felszínre hozzák a párttagok észrevételeit, gondolatait. Az ilyenfajta viták szintén fontos alkotó elemei a demokratizmusnak. s ebben az értelemben nélkülözhetetlen feltételei a centralizmusnak.

A demokratizmus fejlesztése útján biztosítható az a légkör, amely növeli a vezető posztokon dolgozók felelősségét a munka jobb megszervezésében. Ez is a két oldal egységét tükrözi.

• A demokratikus centralizmus elve biztosítja pártunkban az eszmei-politikai-cselekvési egységet, amely erejének, ütőképességének legfontosabb feltétele. Ezért továbbra is együttesen szükséges fejlesztenünk, erősítenünk a demokratikus centralizmus mindkét oldalát. Rákos Imre

Újabb beruházások a dohányiparban