Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-08 / 32. szám

1973. február 8. • PETŐFI NÉPE • S PARÓKA — tizörnyfl dolog történt velem, vonszolt le kedvenc borkimérésébe Bux Márton barátom. Képzeld, nem Ismertem meg a nejemet — Izabellát? Pedig öt nehéz Össze­téveszteni! — válaszolom finoman. — Biztosan sokat Ittál. — Az Igaz, de ez eldfordult velem miskor is. Mindig megismertem Iza­bellát, ha másképp nem a hangjá­ról. Ami most történt az valóságos krimi. Gyorsan lehajtott három deci csen­­gádlt és belekezdett a történetébe. — Képzeld, hazamegyek és csendes a lakás. Amikor betoppantam nem fogadott nyájas köszöntés, amit úgy megszoktam éveken át: hol voltál te utolsó disznó ...? Egyszóval azonnal hiányérzetem támadt. A konyha üres. A kis szoba is, ahol eddig var­­rogatni szokott a drága. Üres volt a hálószoba is. A gyerekek szobájából azonban fény és halk muzsika szű­rődött ki. Benyitok. A gyerekek mag­nója szól. A tükör előtt egy vörös nó üldögél, előtte konyakos üveg. A nő bámulja magát a tükörben, iszik és dohányzik. Óvatosan kémlelek át az ajtón: ki lehet ez a nő? Izabella pongyolája van rajta és a haja ... — Ne a hajáról mesélj, a lényeg­ről! — Az a lényeg. A nő hajzata vö­röses Illa rolnikba csavart ferde to­ronyszerüség. A loknik és gyűrűk valósággal ellepték ezt a hajzatot. — KI volt a nő, megmondanád végre? • — Igen. A nejem, Izabella ült a tükör előtt. Miért nem Ismertem fel? Nos, azért mert parókát viselt. — Parókát? — Igen. Nyolcszázért vásárolta. Az egész káestém rámenti De még ezt se bánnám. A baj az, hogy hordja is ezt a szörnyűséget. Nemcsak ott­hon, hanem a hivatalban, a Közért­ben, mindenütt. Amióta megvan ez a paróka a szomszédok nem váltanak jegyet a cirkuszba. — A paróka nagy divat 1 — A paróka nagy marhaság. Egész­ségtelen és ronda. — Nincs Igazad. Praktikus és csl­— Nem láttad Izabellát! — A nők ezzel sok Időt takaríta­nak meg. Nem kell többé a fodrász­nál ülni. — Az Igaz. Viszont úgy cserélik külsejüket, ahogy akarják. Tegnap Izabellám szőkén Jött haza. Az ő vö­rösét elcserélte a személyzetis Mar­góval. Lehet, hogy holnap egy hü­­lyegyerekes szőkére cseréli el ezt a feketét. Saját férjük nem Ismer rá­juk. Éjjel nappal töröm a fejem, ml lesz ennek a vége? — Aki sokat töpreng annak kihul­lik a haja. Mit szól hozzá a nejed, ha egyszer bllllárdkopaszon Jelensz meg? — Kopaszon, én? Majd vásárolok egy göndörfürtü parókát magamnak. Elvégre egyenjogúság van, vagy ml a fene! Abai Pál Építik a Balaton-partot Kecskeméten, az Ady Endre úton van a központi épülete. Az esti egyetemből és a pártiskolá­ból alakult át, 1967. szeptembe­rében. Az igazgatóság keretében az alábbi oktatási formákkal találkozunk: marxizmus-lenin­izmus esti egyetem (3 éves álta­lános tagozat, 2 éves szakosító, 1 éves kiegészítő és speciális kollégiumi tagozat), összesen 1244 hallgatóval. öthónapos bentlakásos pártiskola 81, és marxista-leninista esti középis­kola 1490 hallgatóval. Az okta­tást 11 függetlenített és 47 tisz­teletdíjas tanár végzi. Kecske­méten kívül még Kiskunhala­son, Baján, Kiskunfélegyházán, Kiskőrösön, Solton, Kunszent­­miklóson, Kalocsán és Tisza­­kécskén vannak kihelyezett osz­tályok, összesen 29. Kezdődik a nap Az igazgató irodájában együtt a vezetőség: dr. Tóth József né és Szűcs Béla tanszékvezetők, Sza­bó Lajos igazgató, dr. Harsányi Ernő igazgatóhelyettes, Borsódi Györgyné. A szokásos heti meg­beszélés. íme, a hosszú című első napirendi pont: „A vezető­képző speciális kollégiumok el­ső félévi tapasztalatainak érte­kelése.” . Szűcs Béla előterjesztését el­fogadják. Elismerésüket fejezik ki neki jó munkájáért. Jöhet a következő téma. A jövő tan­évre szóló felvételi vizsgák el­készítése. Számok: a 3 éves alap­tagozaton 14 új osztályt indíta­nak, a 2 éves szakosítón négyet. Egyéves kiegészítő tagozat indul filozófiából, politikai gazdaság­tanból, s magyar munkásmozga­lomból. Speciális kollégium Ba­ján, Keiskeméten és Kalocsán. Kilenc óra, kezdődnek a fog­lalkozások. A tanszékvezetők osztályaik után néznek. Egyik előadó megbetegedett, pótolni kell. Másutt a vizsgákat ellenőr­zik. Napközben — Mi ez a sok vaskos borí­ték? — kérdezem Bézi Béláné adminisztrátort. — A tanárok­nak küldjük; vázlatok a tan­anyaghoz. — Utána mit fog csi­nálni? — Sokszorosítjuk a fris­sen elkészült óraelosztási terve­ket. Dr. Harsányi Ernő az igazgató­­helyettes. — Hová siet? — kér­dezem. — Az Ezermester Ktsz­­ben előadást tartok. — A címe? — A szocialista közgondolkodás. — Sok előadást tart? — Nem panaszkodom. (Zárójelben: ő ezen a napon nem ebédelt; kol­lokviumot látogatott, a pénztá­ri bizonylatokat ellenőrizte, nem jutott rá idő.) A könyvtárban többen válo­gatnak. Szvorány Jánosné könyv­táros szívesen segít a hallgatók­nak, a beiratkozott látogatóknak. Éppen húsz év óta végzi ezt a munkát. Van hát elég gyakor­lata hozzá. — Hány kötet könyvük van? — Harminchatezer. — Az össze­tétele? — Elégedettek lehetünk. S az olvasóink is azok; meg a kutatók, akik rendszeresen hoz­zánk fordulnak munkájuk köz­ben. — Az olvasók száma? — ötszáznál több a beiratkozott.— Probléma? — Akad. Például szűk ez a kölcsönző- és olvasó­szoba. Látja: mozogni alig le­het benne, ha négyen-öten be­jönnek. Űj előadótermet rendeztek be. A vaskályhákat kicse­rélték olajkályhákra. A kényel­mes, szépen berendezett szobák­ban 2—3 bentlakásos hallgató laxik. (Nyolcvanegyen vannak jelenleg.) így zavartalanul lehet pihenni, tanulni. Délután az igazgatóval végigjárjuk az épü­letet. Az egyik szobában hár­man vannak: Szabó Béláné, Ba­kó Józsefné és Szabó Ilona. De­rűsen mondják, milyen jó itt. Remekül érzik magukat. — Nem hiányzik az otthon? — Hiány­zik, dehogynem hiányzik. De ha az embernek célja vgn, félre tudja tenni az ilyesmit. Magunk­„A muzsikát muszáj szeretni „ Hangulatos, L alakú terem a földszinten. Zajos zene. Idő kell hozzá, hogy hozzászokjon a fü­lem, beat, jól felerősítve. Dzsessz és beat-klub. Az asztaloknál fiatal lányok és fiúk, férfiak és nők; hallgatják a zenét. Málnát, jaffát, sört isznak. Három hét­tel ezelőtt alakult a klub, a Fegyveres Erők Klubjának épü­letében. Studer Béla a titkár, vele be­szélgetünk. — Miskolc, Székesfehérvár, Szeged és más városok után Kecskeméten is van egy olyan hely, ahol az igényesebb köny­­nyűzene kedvelői találkozhat­nak. Bárki jelentkezhet, aki al­kalmazkodik az itteni szabályok­hoz. Tagsági igazolványt adunk, a szalagokat, lemezeket minden­ki maga hozza. Időnként együt­teseket is meghívunk. — Sokan szeretik a dzsesszt? — Nem. Inkább túlságosan is kevesen. S a művészi igényű beat-zenét sem kedvelik még annyian, mint szeretnénk. A dzsessz olyan ma még, mint a sportban a kardvívás; soká lesz annyira népszerű mint a labda­rúgás. — Milyen a klub összetétele? — Hivatásos és amatőr zené­szek járnak ide elsősorban. Ám sokan olyanok is, akik nem ját­szanak hangszeren, de szeretik, élvezik a jó muzsikát. — Dzsessz és beat: hogy jön ez össze? — A legmagasabb szinten e két­féle zene csaknem összeolvad. Mindkettő igényesebb muzsika. — Hány tagjuk van? — Nyolcvan. De szívesen látunk újabbakat is. Ritkán hallható hanglemezeket szoktunk bemu­tatni, bevezető előadás mellett. Például az Emerson—Lake— Palmer trió lemeze is ilyen. — Erői Gamer dzsessz-zon­­gorista, az USA-beli modem Dzsessz Kvartett, Ray Charles: lemezeken, hangszalagokon. S hangszerek: a gépi és az élő zene váltakozik a klub foglalko­zásain. Szünet. Jó a csend, nem titkolom. Nem az én fülemnek, idegzetemnek való a hangerő, dehát ez a klub nem értem van. Akik idejárnak, így szere­tik, így jó nekik. Nem hiszem, hogy ez különösebben elítélendő lenne. Jó alkalom ez a kevéske csend arra, hogy a tagokkal beszélges­sek. Hamar megtudom, hogy szeretik a klubot az idejáró fia­talok, rajonganak a zenéért. Íme néhány vélemény: Virágh Judit: „Szeretem a ze­nét; énekes tagozatú osztályba jártam, a Bányaiba.” Tamási Gabriella: „A muzsikát muszáj szeretni...” Garaczi Sándor: „Otthon nincs rá módom, hogy a nekem legjobban tetsző zenét hallgassam. S itt még tanulha­tunk is.” (Rágja a rágógumit.) Babarás Béla: „Jó együtt lenni a hasonló érdeklődésűekkel.” Közben megjön a mai vendég­együttes. Egy trió. Játszani kez­dik Kozma József: Hulló faleve­lek című dzsessz-variációját. — Hát nem szép? — Kérdezik többen is. — De, szép ... V. M. A Balaton déli oldalán megfi­gyelhető erős hullámverés, az időnkénti magas vízállás állan­dóan formálja a partot, veszé­lyezteti a parti területeket. Szükségessé vált tehát, hogy végleges keretek közé szorítsák a tavat. A gazdaságossági szem­pontokkal kialakított új vonal az elképzelések szerint már leg­feljebb centiméterekkel változ­hat. Az új parti létesítmények­nek ehhez kell igazodniok, s ennek megfelelően építik ki a végleges partvédő művet. A táv­lati tervek egyik legérdekesebb része az, amely szerint a Bala­ton állandó jellegű szabályozási vonala mentén közterületi sávot — parti körsétányt — alakíta­nak ki. Másfélezer éves az egyes szá­mú felvételünkön látható múmia, melyet a közelmúltban világítot­tak át röntgensugarakkal Han­noverben. Ez a vizsgálat érdekes, s meglepő eredményekhez veze­tett. A hannoveri Radiológiai Intézet tudományos munkatársa, dr. Peter Röseler, aki az Alsó­szász Tartományi Múzeum egyik tudósával (alsó képünk bal olda­lán dr. Röseler társaságában), dr. Hans Becherttel egy szokat­lan etnológiai kutatómunka-so­rozaton dolgozik, kifejtette, hogy a dél-perui tengerpartról szár­mazó múmia egy 35 éves korá­ban meghalt indián nő múmiá­ja, akinek fogszúvasodása és tu­berkulózisa volt és akit röviddel halála előtt minden valószínűség szerint megsebeztek. A két tudós a radiológiai kutatások által el­sősorban azokból a kultúrákból próbál új felismerések birtoká­ba jutni, melyekből nem marad­tak írásbeli feljegyzések. • Vezetőségi megbeszéléssel kezdődik » hét. 1500 év múlva jött az orvos „szép Almokat motorkerékpár „ A molyzsákba tett kétkerekű Foglalkozásokon A nagyteremben nők, férfiak jegyzetelnek. Dr. Bognár László előadó Magyarország felszaba­dításáról beszél. „Néhány adat arról, hazánkban milyen pusztí­tást végzett a hazai és német fasizmus.” Hároméves, általános tagozati, harmadik évfolyam. Elkérem az órarendjüket. Heten­ként egyszer foglalkozás, előa­dás vagy szeminárium. Fő téma a munkásmozgalom története. Egy másik teremben szemi­nárium van. Szakosító, első év­folyam. Téma: a Magyar Ta­nácsköztársaság. Éppen Fehér György beszél, az egyik hallga­tó: Kun Béláról kérdez vala­mit. A tanár: dr. Pál József készségesen válaszol. Mehetnek tovább. Mi is menjünk, ne za­varjuk őket. — Aktívak a hallgatók? — kérdezem az igazgatótól. — Elé­gedettek vagyunk velük általá­ban. Felkészülnek, s bátran vet­nek fel problémákat. Kérdez­nek, vitatkoznak. Természetesen nem mindenütt és nem minden­ki. Itt is, mint mindenütt, sok­féle ember van. Olyan is, aki nem szeret beszélni, bár tudja az anyagot. Késő este Nyolc óra régen elmúlt. El­mentek a hallgatók, „letették a lantot” a tanárok, csend lett az épületben. Barátságos meleg­ben, meghitt környezetben be­szélgetünk Szabó Lajos igazga­tóval, az irodájában. — Mi a legszebb a munkájá­ban? — Talán az, hogy sok em­bernek segíthetünk a marxista­­leninista műveltség megszerzé­sében. Külön öröm, ha látjuk: hallgatóink nem csak elmélet­ben ismerik az alapvető elveket, de ennek segítségével szocialista emberhez méltóan tudják az életüket alakítani. — Lemérhetik a munkájuk eredményét? — Sajnos nem. Számokban nehéz mérni ezt. Az talán mutat mégis valamit, hogy első évben 57 hallgatónk volt, ma csaknem ezerháromszáz. — S osztályzatokban? — Inkább az élet méri le az eredményt. Jóleső érzéssel halljuk, hogy az itt végzettek közül sokan ered­ményesebben dolgoznak, hasz­nosítják a nálunk tanultakat. Így válik igazi értékké az elméleti tudás. Amikor a késő esti órában elbúcsúzunk, a Honvéd Kórház, á KÖJÁL épülete és a Széche­­nyivárosi új lakóházak kivilá­gított ablakai hunyorognak ránk a hidegben. Varga Mihály Amikor ősziesre válik az idő, és szél fúj, nem öröm a , motorkerékpározás. Mikor pedig havazik és '.súszós jég borítja az utakat, végképp le kell mondani róla. Ugyanakkor tenni kell egyet-mást a motorkerékpár téli álmáért. MEG KELL ELŐZNI A TAROLÁSSAL JÄRÖ KAROKAT! Miként lehet elkerülni a korró­zió okozta károkat és megőrizni a motorkerékpár forgalmi és üzembiztonságát? A tárolóhely száraz és levegős legyen, elsősor­ban azonban a tűzvédelmi köve­telményeknek megfelelő. A ben­zintartályból és a karburátorból amelyeket a felfröcskölő víz és az utca szennye ér. Szétszerelés és megtisztítás után ezeket füg­gőlegesen felfüggesztjük és alapo­san beolajozzuk — míg cíak az alsó végén ki nem csurrán az olaj. Ehhez leghelyesebb injek­ciós fecskendőt használni, a tűt a burkolat és a sodrony közé dugjuk be. NEM PUSZTÁN SZÉPSÉGÁPOLÁS nak tanulunk, megérezzük még ennek a hasznát. A büfé előtt három férfi be­szélget. Halutkai István, Gyóni József és Túrán István. Ponto­san gzt mondják, amit az asszo­nyok. Egyikőjük szép mondatát szó szerint feljegyeztem: „Amit itt tanulunk, abból igazán majd a mindennapi munkánkban vizs­gázunk.” Gondok, problémák Kevés a helyük, szűkén van­nak. Kellene a hallgatók sza­badidejére játékterem, klubszo­ba, a könyvtárnak olvasószoba. Igaz, hogy a főfoglalkozású ta­nároknak van irodájuk, de hi­ányzik a kollektív élethez, kö­zös munkához szükséges nagyobb munkásszoba. Hiányo­sak, szegényesek a szem­léltetési eszközeik. Kevés a diavetítő. Filmvetítőjük van, de rossz. Nagy gond, hogy nem egy épületben van az intézmény: nehéz szállítani egyik helyről a másikra, mondjuk a vetítőgépet, de más eszközöket is. Külön gondot okoz a tanárok utaztatá­sa is, ha a Kecskeméttől távo­labbi helyekre mennek előadást tartani stb. Amíg a motorkerékpár téli ál­mát alussza, az akkumulátorte­lepnek nem szabad pihennie! Ki­szereljük és levegős, rozsdamen­tes helyiségben őrizzük. Az elekt­rolit-szintet 6—8 hetes időközök­ben megvizsgáljuk és szükség esetén desztillált vizet öntünk hozzá, lehetőség szerint utántöl­tést hajtunk végre. A kerekeket, a küllőket és más csupasz fémrészeket úgy konzer­váljuk, hogy vékony zsír- vagy viaszréteggel vonjuk be, a lak­kozott felületeket a kereskede­lemben kapható lakkápolószerek­kel kezeljük. A nyugalmi idő alatt a viaszhártya jó védelmet nyújt a külső hatásokkal, az idő­járás viszontagságaival szemben. A téli szünet az az idő, amikor a tartozékokat kiegészíthetjük. Az utolsó művelet: a motorke­rékpárt pormentesen letakarjuk, de úgy, hogy azért érje a levegő. Aki szereti motorkerékpárját, ne sajnálja ezt a fáradtságot. A tárolás okozta károk nemcsak a tavaszi örömöket zavarják meg, pénzbe is kerülnek — esetleg ja­vítási költségekkel, várakozási idővel járnak. A motorkerékpár is jobban fut„ ha jól kialudta magát! • A könyvtárban. ki kell üríteni az üzemanyagot és kannában őrizni, tavasszal azon­ban nem szabad mindjárt az el­ső startnál felhasználni, mert a hosszabb tárolás minőségcsökke­nést okoz. Hogy a motorban el­kerüljük a rozsdásodást, ki kell csavarni a gyújtógyertyát, né­hány köbcentiméter olajat a mo­torba kell önteni és a berúgó se­gítségével néhányszor átforgatni, hogy az olaj jól eloszolhasson. Azonkívül ellenőrizni kell és szükség esetén kiegészíteni a haj­tómű olajszintjét. A hajtólánc különleges figyel­met érdemel, elsősorban akkor, ha nem teljesen burkolt. A szét­szerelést. a benzinfürdőt és az utána következő beolaj ozást, vagy melegített zsírral bekenést hosz­­szú élettartammal és üzembiztos működéssel hálálja meg. Hasonló gondosságot igényelnek a bow­­den-láncok, főként azok a részek, Egy nap az oktatási igazgatóságon

Next

/
Oldalképek
Tartalom