Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-06 / 30. szám
1973. február 6. • PETŐFI NÉPE • 5 A pályaválasztás tapasztalatai Bácsalmási örömök A gyakorló pedagógusok, a pályairányítással foglalkozó szakemberek gyakran találkoznak — szülő és gyermek részéről egyaránt — olyan továbbtanulási elképzelésekkel, amelyek nincsenek összhangban a képességekkel, a tanulmányi eredménnyel. A Bács-Kiskun megyei Pályaválasztási és Munkapszichológiai Tanácsadó munkatársai többszáz hetedikes — jelenlegi nyolcadikos — tanuló pályaválasztási terveit vizsgálták meg az elmúli esztendőben. A felmérés több szempontból is értékes, a további munkában jól hasznosítható tapasztalatokat hozott. Az előzetes érdeklődés során kiderült, hogy a különböző iskolatípusokba jelentkezni kívánó tanulók — esetleg szüleik — vágyai nem egy esetben irreálisak. Feltűnő a valóság félreismerése, amikor gyengébb tanulmányi eredményű gyerekek gimnáziumba szeretnének járni, holott ez az iskola éppen a legjobb értelmi képességűelcnek való — hiszen itt elsősorban a főiskolai, egyetemi továbbtanulásra készítik elő a diákokat. S az egyetemi felvételben alig reménykedhet, aki az általánosban közepes vagy még ennél is gyengébb eredményi ért el. Sajnos, ezt sokszor maguk a szülők sem gondolják meg kellően, mielőtt határoznának gyermekük jövőjéről. A következő tanévben több mint kétszeres túljelentkezés várható a megye 12 szakközépiskolájában. A tény nemcsak a népszerűség bizonyítéka, hanem „életrevalóbb” szülői, tanulói pályaválasztás jele is. Ez azonban nem egyértelmű, ugvanis a szakközépiskolát választó hetedikesek tanulmányi átlaga roszszabb a gimnáziumba igyekvőknél — 40 százaléka közepes, elégséges. Legmérsékeltebb az érdeklődés a gépipari, a vízügyi és a mezőgazdasági szakközépiskolák iránt, míg a kereskedelmi, egészségügyi és közgazdasági intézményekbe 3—4-szer többen szeretnének menni a felvehetők létszámánál. Változatos képet mutat a szakmunkásképző intézetekbe kívánkozók választása. Néhány divatos szákma — jellegük szinte évről évre változik — áll az előtérben; elsősorban a műszer-, ruha-, szolgáltató ipar és a kereskedelem. Viszont más ágazatok — építőipar, gépipar, mezőgazdaság — iránt meglehetősen nagy az érdektelenség. A szakmát választó diákok húsz százaléka hetedik osztályban elégtelen tanulmányi eredményt ért el. Kétséges, hogy ez a csoport eleget tudna tenni a szakmunkásképzők egyre fokozódó követelményeinek. A felmérés tanulsága szerint a korábbi évekhez képest csökkent a továbbtanulni nem szándékozó tanulók száma és ez népgazdasági szempontból is jelentős tény. Zakar András tanár, a PMT munkatársa A látszat nyomában Bócsán „Az ifjúsági részleg olvasóinak a száma 1972-ben 708. (Csak a központi könyvtár adatai.) Az általános iskolások 77 százaléka beiratkozott olvasó. A kölcsönzött kötetek száma: 43 997. (Csak ifjúsági!)” Részletek a Bácsalmási Vörösmarty Mihály Könyvtár jelentéséből. Szokásom, hogy egy faluba, városba érkezvén megkérdezem a járókelőket: Merre haladjak, ha a művelődési háiba igyekszem, miként találom meg a könyvtárat, vagy éppen az ifjúsági klubot. Azt is bevallom, hogy e rögtönzött felmérés tapasztalatai befolyásolják egyegy adott intézményről kialakuló vélernénvemet. Szorgosabb, alaposabb vizsgálódás után rendszerint bebizonyosodott, hogy ahol négv-öt megszólított közül csak egv-ketten tudtak kellően útbaigazítani, valami hibádzik. Bácsalmás nagyközségben a könyvtár hollétét 1 irtató tudakozásomra apróságoktól és idősebbektől igencsak gvors és oontos felvilágosítást kaptam Többen névszerint említették az igazgatót is: Fekete Dezsőt. Ha alkalmi ismerősöm még kevés nvarat látott, így: Dezső bácsi! A válaszolók szemeiből ' azt olvastam ki: hogyne tudnám merre kell menni, hiszen bejáratos vagyok oda én is. Ezért kértem el az évvégi statisztikai kimutatást, amelyből most az ifjúsági részleg munkájára vonatkozó adatokat kötöttem csokorba. Az összes olvasó 39 százaléka 14 éven aluli. A beiratkozottak az ifjúsági részlegben tizennyolcezer alkalommal cseréltek könvvet. A kimutatás egy picit sántít. mert_ az idősebb nénik, bácsik is szívesen kölcsönöznek meséskönvvet. ifjúsági regénvt. Igaz. az is gvakran előfordul, hogy úttörők a felnőtt állományból kérnek olvasnivalót, főként szakK'önv veket. folyóiratokat. A nagvobb diákokra sincs panasz. Ők már természetesen nem az ifjúsági részleget keresik fel. A helybéli középiskolások 77 százaléka látogatja kisebb nagyobb időközökben a Vörösmarty Mihály Könyvtárat. Ők azonban kevesebbet olvasnak, főként a kötelező és javasolt irodalmat viszik. • A könyvtárosok — ludom — több módszert megpróbáltak, hogy felkeltsék a szakmunkástanulók között a könyvek, a nyomtatott betű útján történő önképzés iránti vágyat. Az eredmény — eddig — nincs arányban a fáradozással (tíz ipari tanuló közül átlagosan hárman váltottak olvasójegyet), de újra és újra próbálkoznak. Meglepően sok diák látogatja az olvasótermet is, nézegeti, ta• A Hunyadi János Gimnázium tanulói anyagot gyűjtenek. (Szénási Lászlóné felvételei) Mit írnak az újságok, folyóiratok? nulmányozza a katalógusokat. 1972-ben — például — 141 évfolyam folyóiratot kértek a középiskolások. Minek tulajdonítható a szokatlan érdeklődés? A könyvtárosok a tárgyszókatalógus segítségével a régi periodiákat (időszaki kiadványokat) is élővé teszik. A fontosabb cikkekről, tanulmányokról katalógus-cédulát, készítenek és ezeket rendszerezik. A tanulmányi versenyekre, dolgozatírásra készülő diákok nagy haszonnal kamatoztatják az így feltárt szellemi tőkét. Időnként a könytár külön is feldolgozza a fontosabb témákra vonatkozó irodalmat. Legutóbb a Petőfiről szóló írásokat összegezték. Gondosan, pontosan, szakszerűen. Ők már így szokták meg, tőlük ezt várják. Heltai Nándor • Szép, új épülete van a tanácsnak Megszüntették a bócsai művelődési otthont — hallottuk. Vajon miért? Nincs rá szükség? Nem töltötte be a hivatását, nem volt megfelelő? Siettünk körülnézni a helyszínen. Mielőtt erről részletesebben beszámolnánk, máris sietünk leszögezni: helyes volt az intézkedés. Mert nem a művelődési otthont (illetve termet) szüntették meg, csupán annak látszatát. Tehát a halálra ítélt látszat nyomában jártunk Bócsán, ebben a rokonszenves, barátságos és eléggé romantikus községben. Jakabszállás és Soltvadkert közt fekszik. És mekkora óriási területen! Alig lehet bejárni a határát. (A községi orvos aztán tudna beszélni erről!) Kétezerhétszáz lakosa van. Tizenhétezer kát. hold a földterülete. Két szakszövetkezete és egy tsz-e van. A lakosság 84 százaléka tanyán él. A tanyaépületek száma — a 28 üresen állóval együtt és a negyven romosat nem számítva — 792. A belterületen csupán száznegyven ház áll. Ennek több mint a fele új. Szorgos nép lakik itt. szeret építkezni. Sok a sertés, évente 7—8 ezret adnak el. Szépen von szőlő is, gyümölcs is Beszélgetésünkön — melyen Molnár Ferenc tanácselnök és Szomor Sándor titkár van jelen és dr. Swarcz László orvos — a fő téma: a kulturális élet. Adatokat sorolnak, amelyekkel a tágabb értelemben vett kulturális fejlődést bizonyítják. Minden kilencedik lakosra jut egy motorkerékpár, minden huszadikra egy tv-készülék. Van négyszáznál töob bejelentett rádió. 1971-ben a községben a napilapok közül százharminchatezer példányt adtak el. — S a művelődési otthon munkája? — Amit most megszüntettünk? Az csak egy ócska terem volt; egy „hodály”. Inkább magtár nak vagy raktárnak való. (Megnéztük: tényleg olyan.) — Az is lesz most belőle? Raktár? — Már felkínáltuk eladásra a gazdasági szerveknek. Most még hetenként egyszer filmvetítés van, a mozisok bérlik. Nehezen fűthető, csúnya, alkalmatlan az igényesebb kulturális munkára. Néha gyűléseket tartanak benne a szövetkezetek. — Színházi előadást? — Nem is volt soha; nincs öltöző sem. I — Könyvtár? — Az van, külön épületben. Ám sajnos, kicsi az egyetlen helyiség a négyezer kötethez és a halszáz beiratkozott olvasóhoz. Később megkérdeztük Csábi Istvánt, az iskola igazgatóját, aki a művelődési terem tiszteletdíjas vezetője volt. Ezt mondta: • — Jó, hogy megszüntették. Alkalmatlan épületben nem lehet jó munkát végezni. Ha beválik a község terve, az megoldja ezt a problémát. Nézzük közelebbről. A szép, új iskola mellé egy nagy tornatermet szeretnének. Színpaddal, öltözőkkel, ruhatárral. Helyet kapnának benne az iskolai és felnőtt sportolók, meg a klubok, szakkörök, művészeti csoportok. Itt bonyolítanák le az egyéb kulturális rendezvényeket is. Színházi előadást, filmvetítést, ankétot, kiállítást. A7 elnök elmondta, hogy a lakosság felajánlotta: jelentős társadalmi munkával segítene ebben, amint ezt már megtette többször is. Például a Pipagyújtó csárda építésekor: több százezer forintot érő segítséget nyújtottak hozzá. Addig is, amíg ezt sikerül nyélbe ütni (két-három év, eset• Villamosítják a tanya világot (Pásztor Zoltán felvételei) leg több is kell hozzá), úgy segítenek magukon, ahogyan tudnak. Egyik tanyai iskola tantermét átadták a KISZ-eseknek. Egy másik tanyabokorban a már eddig is meglévő termet igyekeznek élettel megtölteni. A tanyai iskolákat villamosították, hálózati villannyal vagy aggregátorral. Minden iskolában van televízió Ezeket a környékbeliek naponta nézhetik. És nézik is. Az elnök: — Nehéz az embereket meggyőzni róla, hogy nem lehet mindent egyszerre. Az igények bizony nőnek és követelőznek. Azt mondják: az adót ők is fizetik, nekik is jár kint a tanyán minden, amit a belterületiek megkapnak. Sok mindent kell segíteni, de a sorrend a legfontosabb. — S a fiatalok? — Sokan elmennek; a nyolc általános után ötven százalékuk. Negyedrészük szakmát választ, a másik negyedrész itt marad a mezőgazdaságban. — Hol szórakozhatnak? — Tévét néznek, moziba mennek időnként, meg bálba, nagyritkán. És itt a Pipagyújtó. Oda is eljárnak, most már szép környezetben. Néha nótaestet rendeznek ott. — Ez bizony szegényes lehetőség. — Az. De mit tehetünk, amig jobb nem lesz? Ezt nehéz lenne megmondani. Az iskolához több kulturális tevékenységet kellene kapcsolni? Fel kellene támasztani a honismereti szakkört? Több ismeretterjesztő előadást kellene tervezni? Erősíteni a KISZ kulturális szerepét? S közben sürgetni a „megváltó” tornaterem felépülését? S előre tervezni, mintegy „beleálmodni” a későbbi munkát? Vagy mindezt együttvéve? Döntsék el ezt a bócsaiak maguk. Képesek rá. Varga Mihály ÉRDEMES MEGNÉZNI BUDAPESTEN A Petőfi-emlékkiállítás • A „halálraítélt'* művelődési terem A modern „Pipagyújtó” csárda A fővárosi gyerekek irodalomórája új látványossággal, pontosabban, felbecsülhetetlen értékű szemléltető eszközzel gyarapodott: a Károlyi palota hat termében berendezett állandó Petőfi-emlékkiálJ.itásnak főleg kisdiákok az állandó látogatói. Remélem, ez a kiváltság nem marad egyedül csak az övék. A Bács- Kiskun megyei iskolások kirándulási programjából már csak azért sem maradhat ki ez a múzeum, mert együtt, egy helyen láthatják mindazokat a használati tárgyakat, amelyekről a költő verseiben megemlékezik, s amelyeket nagyszüleik még használtak. A kísérő tanároknak azonban előre felhívom a figyelmét: ne essenek néhány budapesti kollégájuk hibájába. Ne akarjanak mindent,, a legapróbb részletekig, főleg a tanl-iönyvben használatos szavakkal elmagyarázni. Legalább itt engedjék meg a gyerekeknek az önálló érdeklődést. A kérdezősködést. Vagy azt, ha úgy tetszik menjenek csak el amellett, amit nem találnak eléggé érdekesnek. Az ország legnagyobb és legteljesebb Petőfi-kiáUítása ugyanis éppen hatalmas tárgyi bősége miatt nehezíti meg — még egy felnőttnek is — a szervezett tájékozódást, a mindenre odafigyelést. Miután félóráig böngésztem egy vitrinre való eredeti kéziratot, lemondtam az adatok szorgalmas begyűjtéséről és rábíztam magamat cgv éppen becsoszogó osztály nem túl irodalomcentrikus csemetéire. Mentein utánuk, titokban, és egyre lelkesebben, mert a gyerekek, eleresztve fülük mellett a tan-Nagy István emléke Baján Baján nagy megbecsülés övezi a modern magyar festészet egyik illusztris képviselője, Nagy István emlékét. A művész életének utolsó tíz évében Baján élt és alkotott. Az idén emlékünnepségeket rendez a délvidéki város a kiváló festő születésének 100. évfordulóján. Nagy István életművét kiállításon mutatják majd be a múzeumban, a városi tanács pedig felállíttatja a festőművész szobrát, amelyet Varga Imre budapesti szobrászművész készít. könyvek unalmát árasztó tanár muszáj-tárlatvezetését, hangos örömmel tapintottak rá a lényeges különbségekre. Petőfi pipájáról az jutott eszükbe, hogy az akkori emberek nem „cigiztek”, fokosáról, ruhájáról, nemzetőri kardjáról, az, hogy „jé, ma már ilyet nem" hordanak”, viszont a látott bútorok, képek, tárgyak környezetébe állítva, eredeti ruháiba felöltöztetve már kezdett kialakulni bennük egy senki másra nem hasonlítható kép. Petőfi képe, amelyhez már érdemes lehet kitalálni azt is, hogy mi érdekelhette, mit szeretett, mit gyűlölt, — vagyis így lelhetnek összefüggést a múzeumban látottak és a tanult, olvasott versek között. A tizenévesek érdeklődése főleg az ismeretlen, eredetiben so-, ha nem látott tárgyaknak szól és már az is jó, hogy láthatnak ilyeneket. A nagyobbakban, akik értőbb, kutatóbb szemmel közelítik meg a vitrinekben őrzött irodalmi és történelmi ereklyéket: — Szendrey Júlia varróasztalkáját, az első kiadású Petőfiköteteket, 48-as kokárdákat, Petőfi rajzait, Írásait — az ámulat keveredik a felismerés döbbenetével: hogyan tudta a maga 26 évében megélni, kiteljesíteni és bevégezni mind azt, amire másnak száz esztendő is kevés lenne? Honnan tudta azonnal, kétségek nélkül és türelmetlenül a maga dolgát, ezen a számára arasznyi létezésre, ám örökkévaló jelenlétre kijelölt földön, honnét volt rá hite, ereje, tehetsége és ideje, hogy dolgaiban túlélje önmagát? Az alig javított eredeti kéziratok száguldó gondolatsorai, találóan egyszerű, nyugodtan „modernnek” nevezhető rajzai, az a tény, hogy ilyen fiatalon és abban a számunkra ólomlábakon közlekedő korban, szinte az országban mindenütt megfordult és többet tudott az emberekről, jobban ismerte egyszerű életüket, használati eszközeiket, gondolataikat, mint ma némelyik szép kort megélt, koszorús irodalmár, — csodálatot, tiszteltet vált ki a látogatókból. Pc-sze, csak akkor, ha van idejük a nézelődésre, tűnődésre, a meglevő és újon ián szerzett ismeretek egybevetésére. Ez egy kicsivel több időt rabol el mástól, de megéri... V. Zs. Múzeumaink kincsei: NAGYSZÍJVÉG HMMB Az avar birodalom központja a Kárpát-medencében volt. Bács-Kiskun megye területéről is sok emlék, lelet került elő, amelyek segítségével sokat tudunk a kalandozó népről. A képünkön látható nagyszljvég gátéri lelet. Az arasznyi nagyságú, két részből öntött és összeszegecselt bronzdíszt a fegyveröv oldalt lefüggő végére szerelték. A tárgyat laposlevelü indákkal díszítették. Számtalan — a gátérlhez hasonló — motívumot Ismerünk. Meglepő, hogy a minták hasonlósága ellenére eddig két teljesen egyező darabot nem találtak. Feltehető, hogy minden mintát más-más öntőformából készítettek. Valószínű, hogy olyan anyagba mintázhatták, faraghatták az előképeket, amelyek az egyszeri öntés során tönkre mentek. A nagyszljvég a Katona József Múzeum gyűjteményének értékes darabja. (Kiss Béla felvétele.) H. T. E. /
