Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-03 / 28. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1973. február 3. Levél Bácsalmásról Gyakori beszédtéma a mezőgazdasági üzemek belső tártaié* kainak feltárása, a jobb munkaszervezés szükségessége. Sokszor elhangzik, hogy most már nemcsak emlegetni kellene, hanem a gyakorlatban is többet tenni érte. Néhány helyen több, kevesebb sikerrel próbálkoztak is. Az egyik követendő módszert a Bácsalmási Állami Gazdaság dolgozói, vezetői alakították ki. Erről számolt be Ferenczi Gyula, a gazdaság főmérnöke. D. E. A szikrai módszer Munkások 1972-ben kezdődött meg az új sertéskombinát kivitelezése. A tervezéssé’ kapcsolatos bonyodalmak, a tereprendezési műveletek elhúzódása nem tette lehetővé a kora tavaszi munkakezdést, így a Bács megyei Építőipari Vállalat a kiegészítő létesítmények megépítését nem tudta vállalni, a munkák a gazdaságra maradtak. Tudtuk, hogy a dolgozók segítsége nélkül nem uirkózhatunk meg a feladattal. Termelési tanácskozást hívtunk össze, őszintén elmondtuk a problémákat, azt, hogy milyen sorrendben és mikorra kell a létesítményeket megépíteni. A szocialista brigádvezetők egymás után jelentették be vállalásaikat, lelkesen bizonygatták: elvégzik időben a munkát. A lelkesedés a tanácskozással nem ért véget, élt a nehéz hónapokban is, amikor napokon át esett az eső és képtelenek voltak kimenni a munkahelyre, vagy álltak az akadozó anyagellátás miatt. Jómagam a munkaidőmnek több mint a felét az építkezéseken töltöttem. Az olt dolgozók gyakran megkerestek egyéni és munkahelyi problémákkal egyaránt és én is elmondtam naponta az észrevételeimet. Egyszer, amikor indultam hazafelé, odajött hozzám az egyik vasbetonszerelő és felháborodva mondta, hogy egy hét múlva elfogy a betonacél, már szóltak az építésvezetőnek, de nem intézkedik. Utánanéztem, valóban így volt. A művezető szerint a tervben előírt mennyiséget beszerezték és annak a vasanyagnak elégnek is kell lenni. Hamarosan ' bebizonyosodott, hogy a tervben összeadási hiba volt, s az anyag semmiképpen sem lenne elegendő. Ha a vasbetonszerelő nem szól, két-három hetet is késünk. Legnagyobb gondunk a 8500 tonnás terménytároló elkészítése volt. Ez a létesítmény mindennek a központja, ide kerül a földekről a kukorica, a betakarítás időpontjáig feltétlenül el kellett készülnie. A segédüzemek összefogtak: az alapozás földmunkáját a traktorosok, a fogadó-szárító részt a tejszerviz, a betonozást és a kiegészítő létesítményeket az építők, a toronysilókat a motorjavító, és a központi műhelyek dolgozói építették. Hiába igyekeztek, egy hónapot késett az alapozás. A toronysilók összeszerelésére mindössze 40 napunk maradt, szinte lehetetlennek tűnt a tíz torony felállítása. Az első siló szerelésénél nem törődtünk a teljesítménynyel, de igyekeztünk minden fogást alaposan elsajátítani. Tizenhárom nap múlva lett készen, a hátralevő kilencet viszont már egyenként két és fél nap alatt felépítették. Október 10-re elkészült a tároló, megkezdődhetett a kukorica szárítása, tárolása. Dolgozóink még többet is tettek. mint amit tulajdonképpen vállaltak. Bebizonyosodott, hogy milyen sokat ér, ha őszintén elmondjuk a nehézségeket, kérjük a segítségüket: akkor valóban segítenek Is. Az elmúlt hónapok során tapasztaltam, mennyit jelent a személyes kapcsolat, vállalásaik rendszeres értékelése. Ezt kellene bevezetni a versenymozgalomba is — havonta, hetente, vagy akár naponta ellenőrizni, elismerni munkájukat. Tavaly 17 ezer hektáron termesztettek a megyében zöldségféléket. A vetésterület az utóbbi években sokat csökkent, 1972- ben viszont már nagyobb érdeklődést tapasztaltunk megyeszerte a gazdaságok részéről a fontosabb konzervipari fajták iránt. Ez elsősorban a kormány zöldségtermesztési programjának köszönhető, melynek fontos célkitűzése a gazdaságokban a termelés teljes gépesítése. Enélkül ugyanis nem juthatunk előre, hiszen a munkaerő mindinkább csökken, és hovatovább oda jutunk, hogy nincs aki leszedje a termést. Egyes zöldségfélékből tavaly növekedett a vetésterület, ide tartozik a paradicsom is. A Kecskemét-szikrai Állami Gazdaságban az elmúlt esztendőben hozzáláttak e fontos növény korszerűsítéséhez. Sikerült megvalósítaniuk a teljes gépesítést, , a szedésig- bezárólag. Százhúsz hektáron 36 fajtát ültettek, hogy ezekből válogassák ki a legjobbakat. Két betakarító gépsort kaptak állami támogatással. Az úgyneveztt FMC amerikai termelési rendszer gépei jól beváltak. Az idei tervekről Magyar Ferenc, a gazdaság igazgatója a követkéz őket mondja: — Ebben az évben 16 fajtát vetünk, ezek közül kiválogatjuk azt a néhányat, amelyeket a továbbiakban termelünk. A gazdaság szakemberei kidolgozták a paradicsomtermesztés gépesített módszerét, amelyet szakmai köfökben szikrai rendszerként emlegetnek. — A technológia kidolgozásába bevontuk a Budapesti Kertészeti Egyetem kecskeméti főiskolai karát, a Zöldségtermesztési Kutató Intézetet, a Kecskeméti Konzervgyárat. Külön szaktanácsadó csoportot hoztunk létre, melynek vezetője Deák István kertészmérnök. Legnagyobb érdeklődést a tiszakécskei termelőszövetkezetek, valamint a tassi termelési körzet gazdaságainak részéről tapasztalunk. Véleményünk szerint sikerült az amerikai termesztési rendszert. hazai viszonyainkra átültetni. Ezt bizonyítják már az elmúlt évi tapasztalatok. Számításaink azt tükrözik, hogy 350 mázsa hektáronkénti hozamot meghaladó üzemi termelési átlag esetén gazdaságos a paradicsomtermesztés. A Szikrai Állami Gazdaság az idén már 200 hektáron termel paradicsomot és újabb két betakarító gépsorral bővül a technológia. A kecskeméti kertészeti napokon nagyszabású tapasztalatcserét tartanak, amelyen bemutatják a szikrai paradicsomtermesztési módszert. A gazdaság igazgatója az elmúlt évben az Egyesült Államokban járva tanulmányozta a korszerű paradicsomtermesztést. Mint mondja, az ottani tapasztalatok sok segítséget adlak. Hozzájárultak a hazai viszonyokra alkalmazott technológia kidolgozásához. K. S. Új év - új szervezéssel Pálmonostorán, a Keleti Fény Termelőszövetkezetben is teljes erővel készülnek a zárszámadásra. Arra kértük Takács Ferenc elnököt, adjon tájékoztatást a múlt esztendőről, s ha már szakít néhány percet is számunkra, örömmel hallanánk az idei év várható kilátásairól Ferenczi Gyula főmérnök tapasztalatairól levélben számolt be a MEDOSZ megyei bizottságának. Szabó Ferencnek, a megyei bizottság titkárának javaslatára a levelet sokszorosították és rövidesen elküldik a mezőgazdasági üzemek vezetőinek. A bácsalmási beszámoló ugyanis azt a módszert Ismerteti, ame!yet minden gazdaságban követni kellene. — A múlt évben számos akadály nehezítette a gazdálkodást — mondotta az elnök. — Mindezek ellenére, míg tavaly a zárszámadó közgyűlésen 41 millió 724 ezer forint bruttó termelési értékről számolhattunk be, addig most azt közölhetjük tagjainkkal, hogy szorgalmas munkával elértük a 43 millió 150 ezer forintot. Pedig, nagyon nehéz volt az év. A csapadékhiány mellett például kertészetünkben felütötte a fejét egy új növénybetegség, amely ellen még nem tudunk védekezni. Átmenetileg kénytelenek vagyunk megszüntetni a szántóföldi kertészkedést, s a területet más módon hasznosítani. Újdonság lesz, hogy megszüntettük a korábbi üzemegység szervezeti formát, ezentúl üzemágaink lesznek. Állattenyésztő, növénytermesztő és dohánytermesztő územágak működnek, a jövőben. A dohánytermesztés nagyon régi hagyomány nálunk és a tavalyi 210 holdat újabb húsz holddal növeljük. Sajnos, a múlt esztendőben későn érke zett a Kanadából rendelt dohánykofnbájn, az idén azonban már jelentősen megkönnyíti a dohányosok munkáját. Remélem nemcsak a meglevő, hanem az az új is, amit most akarunk vásárolni. Több mint 110 szarvasmarhánk van, ez képezi állattenyésztésünk gerincét. Ebben az évben 100 vemhes üszőnk tovább gyarapítja az állományt. Az elmúlt két évben összesen 6 millió forintot fordítottunk gépek beszerzésére, s mondhatom, jói gépesített a gazdaságunk. Ezután átmenetileg az épületekre költünk többet. Még ebben az évben építünk egy 130 vagonos magtárt, megf el elő szárítóberendezéssel. Korszerűsítünk egy 100 férőhelyes szarvasmarha- és egy 50 férőhelyes elletőistállót. Építőbrigádunk jelenleg a területünkön levő 94 elhagyott tanya lebontásán fáradozik, s ha az idő engedi, hozzálátnak egy új, korszerű 100 férőhelyes istálló építéséhez. Ez az épület lesz az első az új szarvasmarha-telepünkön. Ugyancsak az idén kezdjük meg üzemi konyha és étkezde építését. Állattenyésztésünk szépen fejlődik. Ezres juh-törzsállományunk egy részét az idei bárányokkal felfrissítjük úgy, hogy visszatartunk az exportból vagy 300 kisbárányt. Opauszky László Budapestje A tv-ben minden szombaton többet tudunk meg arról a Budapestről, amely arról is nevezetes, hogy itt született érdeklődött, erősödött a magyar munkásmozgalom. Budapestről szól de nemcsak a budapestieknek. Mindazoknak az országban, akiket érdekel: hogyan bontakozott ki a magyar munkásmozgalom, hol lelhetők fel a régi, kegyeletes emlékek és a még ma is élő emlékezők? Ezért kértük fel a sorozat szerkesztőjét, Nagy Zoltánt, hogy ismertesse, miért, milyen célból készült a sorozat és milyen időszakot ölel fel? • A ma látható Sólya téri hétköznapok című film forgatása közben Szepesi György és Kovács Árpád nyugdíjas hajógyári munkás az 1930-as „bedó-sztrájk” emlékét idézik fe — Kovács Árpád tanítványaival. Az új esztendőt, amely egyúttal Buda, Óbuda és Pest egyesítésének centenáriumi éve is, több érdekes műsorral köszönti a Magyar Televízió. Ehhez a nevezetes eseményhez kapcsolódva készült el a Munkások Budapestje gyűjtőnévvel ellátott 12 részes sorozat is. A sorozat filmjei az első világháború előtti időtől 1944-ig idézik fel a magyar munkásmozgalom számos — többnyire névtelen — helyszínét, s a helyszínekhez fűződő eseményeket. Akik figyelemmel követték az eddigi adásokat, tapasztalhatták, hogy a filmek szereplői, a régi események egykori szemtanúi: munkások; az ő valamikori világukat kívánták, illetve kívánják a műsorok felidézni. • Vitaszek Antal nyugdíjas munkással készít riportot Kovalik Károly, a Csepel szikrái című, január 20-án bemutatott filmhez. Ki emlékszik ma már az egykori sztrájktanyákra, A Városliget mögötti „sörcsarnok”-okra és „nagyvendéglők”-re, a TrLszti Nőre, az Alpesi Vadász-ra és társaikra? Ki tudja — az idős, szervezett építőmunkásokat kivéve —, hogy a hajdani MÉMOSZ- épület előtti területet az építőmunkások „Marxplacc”-nak nevezték? Talán nem hat szónokinak a kérdés, de vajon tudjuk-e, hogy az erzsébetvárosi utcák és terek nevelték a mozgalomnak a Vll-ea ifik és az Országos Ifjúsági Bizottság, az OIB nem egy vezetőjét. Innen indult el Ságvári Endre is, és nem messze a Klauzál tértől, a Kazinczy utcában áll az az épület ma is, melyben a legkisebb, de az egyben legbaloldalibb szakszervezet, a nemesfémes szakma működött. Ide járt — amikor szabadlábon volt — Sollner József, a nemesfémesek és a magyar munkásmozgalom kiemelkedő jelentőségű alakja. Ki tartja számon, hogy a „Franzstadt” kopott, öreg bérkaszárnyáiban — például a Gát utcában — illegális Vörös Segély gyűjtőhelyek mű- Belvárost, hahem otthonukat: Angyalföldet, a Tisza utcát, Dráva utcát, a Hétházat és a Tizenháromházakat idézik fel, amikor a múltna emlékeznek? És megnézzük-e a szürke vagy fekete márványlapos emléktáblákat? Egy szűk terézvárosi utca, a Hajós utca egyik házának falán is ott van a tábla. De az emlékezés márványba vésett betűi sem mondhatják el mindazokat a hosszúra nyúló beszélgetéseket, vitákat, feszült félelemmel töltött perceket és órákat, melyeket az 1944 végén itt ülésező illegális Központi ködtek, vagy hogy a régi V-ös ifik nem a gazdag Bizottság tagjai átéltek. (Itt adta át a már felszabadított területekről érkezett két kommunista futár: Kos,sn István és Sárközi Sándor a párt üzenetét.) • Forgatás közben a MÁV Északi Járműjavítóban. Készül a január 27-én bemutatott Soriűz a gyárudvaron című film. # Vidám tere-fere dohánycsomózás közben. Jó hangulatú a 16 tagú munkacsapat, évek óta dolgoznak együtt. A múlt évben tizenkét holdat műveltek, de az idén az ő területük is megnövekszik legalább két holddal. (Kovács János felvétele) A főváros nemcsak a budapestiek szívügye, hanem mindannyiunké. A múltja is. Az is, ami nincs benne az utazási irodák színes prospektusaiban, sőt a műemlék-nyilvántartások kartotékaiban sem. Erre a múltra, a külvárosok kopott kis utcáira, szakszervezeti helyiségekre, munkásotthonokra, sztráiktanyákra és sötét, szűk üzletekre emlékezhetünk most, a hajdan volt idők szemtanúinak, résztvevőinek, a Munkások Budapestje sorozat szereplőinek segítségével. yz — • Molnár József és Kovalik Károly a Lehel téren beszélgetnek az 1912. május 23-1 nagy tüntetésről, a „vérvörös cstitörtök”-ről. („Vérengzés m Váci úton.”) (Nagy Zoltán felvételei) MÚZEUMAINK KINCSEI Fülbevalók az V—VI. századból Télen inkább kenyeret, mint gyógyszert Kunszentmiklós határában, a Bak-ér partján, c sőfektetés közben bukkantak a mai számunkban bemutatott almadinköves arany fülbevalópárra. A közelben egy fiatal gyerek csontváza és több borostyángyöngy is előkerült. A csontváz érdekessége, hogy koponyáján mesterséges deformálást (torzítást) hajlottak végre, rituális okokból. A leletek alapján germán vagy alán népességhez tartozhatott az itt eltemetett. Az arany fülbevalópár a Katona József Múzeum tulajdona. (A felvételt Kiss Béla készítette.) H. T. E. A napsugárban ■ szegény téli időszakban a fokozott kenyérfogyasztás különlegesen jelentős az ember szervezete és idegrendszere szempontjából, állapította meg egy svéd—finn kutatócsoport több éves táplálkozási vizsgálatok után. amelyben háröm éven át téli táplálkozási tesztek is szerepeltek. Ebben számos különböző korcsoportba tartozó és különböző foglalkozást űző férfi és nő vett részt. A tudósok megállapították, hogy a téli fokozott kenyérfogyasztás lényegesen hozzájárul az általános szervi és testi megerősödéshez és valamennyire pótolja a nyári napsugárérlelte növényi táplálékot. Azt javasolják ezért, hogy hideg évszakokban együnk kétszer annyi kenyeret. Téli vásár a» Alföld Áruházban (A NAGYTEMPLOM MÖGÖTT.) 1973. JANUAR 29-TÖL FEBRUÁR 10-IG. 20—30—40% ENGEDMÉNNYEL. Gazdag áruválaszték! Női csizmák Női nylon harisnyák Lányka műszőrme bundák Férfi műszálas öltönyök Sportzakók Női gyapjúszövetek Női nylon kombinék Női télikabátok műszőrme gallérral Lányka—bébi kabátok 331
