Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-28 / 49. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. február 28. Arányosabb feladatelosztást A tárgyalóteremből Lóháton Olaszországba Munka a „senki földjén ” Annak idején glosszát közöltünk „Senki földje — Jánoshalmán” címmel. Cikkünk a nagyközség határába telepített konfekciéüzem felépítését .sürgette. Megírtuk, hogy lassan halad a kivitelezés, felhalmozott anyagok mennek tönkre a helyszínen. A helyzet azóta alapvetően megváltozott jól szervezett munka folyik a Hódmezővásárhelyi Divat- Kötöttárugyár telephelyén. Az eredetileg tanácsi irányítású üzemet átvette a nagyobb fejlesztési lehetőséggel rendelkező, országos rangú HÓDIKÖT, s 1971. október végén zümmögni kezdtek a gépek. Az üzemben százhetvenhatan találtak eddig kereseti lehetőséget. A helyi, valamint a környékről bejáró asszonyok két műszakban dolgoznak. Ezen túl mégegyszer ennyi embernek akad még munkaalkalom, ami jelentős mozzanata annak, hogy eltűnnek a foglalkoztatási gondok. A létszám állandóan gyarapszik. A jánoshalmi telephely — bár a kezdet időszakát éli —, a tavalyi, első teljes termelési esztendőt mégis várokozáson felüli eredménnyel zárta. A tervezett 317 ezer helyett 330 ezer férfi-, női- és gyermekpulóvert, kardigánt, pólóinget lőtt át a megrendelőknek. Az eddigi teljesítmény biztos alapot teremtett a továbblépéshez. Brigádok alakulnak, amelyek az összefogás többleterejét adják ahhoz, hogy a betanulási idő után minél többen elérjék a száz százalékos teljesítményt. A munka ugyanis — a kötött kelmék láncöltéssel történő összevarrása — feszült figyelmet, nagy kézügyességet és türelmet igényel. Különösebben nem lehet csodálkozni rajta, hogy az indulástól eltelt másfél év még nem.hozott mindenütt kielégítő megoldást. Az asszonyok első helyen a közlekedési nehézségeket említik. Az üzemet négy kilométer választja el a nagyközség központjától, s a rossz idő beálltával bizony kényelmetlen, fárasztó az idejutás. Ki gyalogosan, ki kerékpárral kénytelen megközelíteni a munkahelyet. A vállalat, a községi tanács és a VOLÁN — esetleg öszszefogva a dolgozóikat már szállító tsz-ekkel — megszervezhetné a buszközlekedést is. Annál is inkább, nrtert ilyenre akad példa másutt, mégpedig Bács-Kiskun hasonlóan iparosodó nagyközségeiben. A tapasztalatokért tehát pem kellene messzire menni, s az erre illetékesebbek még csak pem is gyalogosan, vagy két kerékén kellene megtenni ax utat, — ami egyébként valóban időrabló dolog. Haláss Ferenc • Légrádi Zoltánné művezető tanáccsal segíti Cser. nák Máténé munkáját, aki 42 évesen tanult az új szakmába. (Tóth Sándor felvétele.) Elektromos Üzemanyag-ellátás Sok figyelemre méltó, s a további munkát illetően tanulságos tapasztalatot kínálnak — a megyeszerte immár a befejeződéshez közeledő — pártszervezeti beszámoló taggyűlések. Érdemes szemügyre venni közülük például a pártmegbízatások aránytalanságára utalókat. Annál is inkább, mert a párt Szervezeti Szabályzata minden kommunista kötelességévé teszi — egyebek között — a pártéletben való tevékeny közreműködést, valamilyen pártfeladat végzését. A beszámoló taggyűlések, illetve az azokat előkészítő pártcsoport-értekezletek jó alkalmat jelentenek a megbízatások ellátá. sának egyenkénti értékelésére. A megye pártszervezeteinek többségében — s elsősorban ott, ahol létrehozták, és működnek a pártcsoportok — nem is maradt el ez a dicsérettel, néhány jótanácsesal, vagy éppen észrevételezéssel záruló kontroll. Szembetűnő azonban, hogy a legjobb példákat kínáló taggyűléseken, illetve pártcsoport-összejöveteleken sem terjedt ki az egyénenkénti értékelés az alapszervezet valamenynyi tagjára. (Itt természetesen nem a pártmunka végzése alól felmentett idős, vagy beteg elvtársakról van szó.) Értékelni, mérlegelni csak valamit lehet. Nyilvánvaló tehát, hogy a személy szerinti értékelésből azok maradtak ki. akiknek nem volt megbízatásuk. Ugyanezt erősiti meg az a nemrégiben befejezett — a megye pártszervezeteinek 20, s a párttagság mintegy 25 százalékára kiterjedt — felmérés, amely a kommunisták pártfeladatokkal való ellátását vette számba. Kitűnik ugyanis a felmérésből, hogy a vizsgált pártszervezetek mintegy 6800 tagja közül indokolatlanul több mint nyolcszáz személynek nincs semmilyen megbízatása. Ugyanakkor a pártáiét aktív részeseinek mintegy 30 százaléka egyidejűleg két, vagy ennél is több pártfeladatot lát el. Ez az aránytalanság pedig mindenképpen indokolatlan. Megtalálni a „testhez szabott” feladatot és bátran megbízni vele a pártpolitikai munka különböző területein még kevésbé jártas kommunistákat — a pártvezetőség számára fontos tanulságként kínálják ezt a beszámoló taggyűlések. Végül, de 'nem utolsósorban az is a pártmegbízatások arányosabb elosztása mellett szól. hogy ne legyenek túlterhelt emberek. Hiszen a párt tagjainak is van magánéletük. Vannak gyermekeik, akiknek kommunista szellemben való nevelése is rendkívül fontos feladat, felér egy pártmegbízatással. Nem szólva arról, hogy mindenkinek szüksége van a pihenésre. művelődésre, szórakozásra. tömören: új erővel való telítődésre. Ez pedig nemcsak a kenyérkereső munkához, ugyanúgy a pártpolitikai feladat jó elvégzéséhez is nélkülözhetetlen. P. I. Ezentúl az autóbuszvezetőknek kiadott kis kartondarab helyettesíti az eddig a gazdasági hivatalból kapott benzinutalványokat. A gazdaság, a gépkocsi, a benzinrajta és a „gyújtási kulcs” code-számaival ellátott kartont beillesztik a benzinkútnál elhelyezett elektronikus berendezésbe. A többit mind automata végzi: a betöltést, a számbavételt, a számla benyújtását a banknak, valamint a bank számlájának kiküldését az autós gazdaságnak. Néhány ezer ilyen „hitelkártya” segítségével csupán a novoszibirszki területen évente 26 millió benzínutalványt tesznek feleslegessé. Ennek megfelelően csökkenthetik a mindezek számontartásával foglalkozó, valamint az ellenőrzést, s végső fokon az utalványok elégetését végző könyvelési apparátust. Ezáltal jelentősen megnő az automatikus üzemelosztó állomások teljesítőképessége és sek üzemanyagot takarítanak meg. A tapasztalatokat ki akarják terjeszteni más vállalatokra és töltőállomásokra, s később az egész novoszibirszki területre. Ravasz csapda hölgyeknek Deauville francia városkában az egyik női cipőszalon új reklámhadjáratot indított. Színes táblák hívják fel a járókelők figyelmét, hogy a cipőszalon minden egyes hölgylátogatója 10 százalék engedményben részesül, ha képes tíz perc alatt cipőt vásárolni. HOGYAN vetődhet fel egy termel ("»szövetkezeti takarmányos agyában a gondolat, hogy lóháton disszidálni kellene Olaszországba? Nem mindennapi ötlet az biztos, de nem is szokványos körülmények késztették erre Pólyák Antalt, aki Madarason az I. István utca 79. szám alatt lakik Ugyanazok az okok tették szimpatikussá a gondolatot Balázs István, Madaras, Tisza utca 2. szám alatti lakos előtt is, aki mozdonyfűtőként dolgozik a MAV-nál. Balázsnak korábban esze ágában sem volt ilyesmi, de az első szóra „vette a lapot” és teljes gőzzel nekilátott az akciónak. Pólyák Antal az ügy másodrendű vádlottjával, Szalui Imrével (Madaras, Hámán Kató utca 22.) hordta a takarmányt az említett szövetkezet libatelepére. Részben a kombájszérűről, részben pedig a raktárból vitték a tápot a libáknak, de nem kellett nagy ész hozzá, hogy rájöjjenek: senki, soha nem ellenőrzi menynyit. vittek ki a raktárból és abból mennyit raktak le a telepnél, mert ott Senki nem vette át tőlük a zsákokat. Nos 1972. augusztusában megbeszélik, hogy kihasználják ezt a lehetőséget, s a maguk zsebére is dolgoznak, fgy is tettek. Hamarosan az orgazdák egész hálózata alakult ki, s így a Bajai Járásbíróság dr. Isaszegi büntetőtanácsa előtt már tizedmagukkal álltak. Először Molnár Anzal (Madaras, Tanya 83.) udvarába fordultak be, s hamarosan meg is alkudtak öt zsák libatápra, zsákonként 100 forintért. Pár nap múlvia már hat zsákot raktak le Molnárnál, s ezért hatszáz forintot kaptak. A tizenegy zsák takarmány értéke megközelíti a háromezer forintot. Ezután Vörös burányi Sándornénak (Madaras, Táncsics utca 28.) adtak el öt zsák tápot, majd Rapcsák Istvánnak (Madaras, Ságvári u. 22.) négy zsákkal. Beszervezték azonban — a biztonság kedvéért — Lajdi Mihályt, a termelőszövetkezet vontatóvezetőjét is, aki nem sok rábeszélés után hat zsák libatáp tulajdonosa lett. Szintén hat zsákkal vásárolt Litvai Mihályné (Madaras, Árpád utca 12.) összesen hatszáz forintért, noha a tényleges érték 1700 forint volt. ÜGY LATSZIK már elterjedt a híre annak, hogy Pólyáktól tápot lehet venni. így aztán a fiatalember nem is csodálkozott azon, amikor a községi italboltban Selymest Mihály (Madaras, Tanya 19.) benyújtotta az igényét: libatáp kellene. Néhány napon belül ' a Pólyák—Szalai kettős négy zsák tápot adott el Selymesinek 400 forintért. Utolsó akciójuk Rauzs Péter nevéhez fűződik (Madaras, Tanya 166.), aki hat zsák tápot vett, noha tudta, hogy azt a két eladó a termelőszövetkezettől lopta. Pólyák Antal és Szalai Imre öszszesen 11816 forinttal károsította meg a közös gazdaságot, beleértve a zsákok értékét is, mert nagyvonalúan azokat is otthagyták. Szeptember 21-én — az elmúlt évben — Pólyák Antal szomorúan italozgatott Madarason, s az italboltban találkozott Balázs Istvánnal. Pólyák úgy látszik nem akarta abbahagyni a lopást, és felvetette Balázsnak: a tsz-től tápot kellene lopni még most éjszaka. Azt eladnák és lenne pénzük. Balázs azonnal harapott az ötletre, s hamarosan felültek Balázs robogójára, s irány az istálló, ahonnan először lovat, kocsit akartak szerezni, aztán azzal mentek volna a holmiért. Babinyecz Máté éjjeliőr azonban megakadályozta őket a lopásban: nem adott lovat, még akkor sem, amikor felajánlották neki, hogy ő is részesedni fog a pénzből. Elkergette a fiatalembereket, de äzok nem mentek messze. MEGBÚJTAK a közeli kis erdőben és tanakodtak: arra a megállapításra jutottak, hogy az éjjeliőr bizonyára jelenteni fogja reggel a vezetőségnek, hogy ők mit akartak. Legjobb lenne diszszidálni! Ebben megegyezték s elhatározták, hogy két lovat ' lopnak az istállóból. Azonban az éjjeliőr tetten érte őket, amikor már felkantározták a Fecske és a Kedves nevű lovakat, s nem engedte elvinni az állatokat. A tolvajok újra á kiserdőbe mentek. Tovább vártak. Az éjjeliőr joggal gondolhatta, hogy hazamentek. így aztán mikor lejárt a szolgálati ideje, ő is hazafelé indult. Pólyák Antal és Balázs István ekkor elhozták a két lovat, pontosabban Pólyák ment értük, társa addig várta az erdőben, s gondolkozott. Mire Pólyák Antal oda ért a két lóval, Balázs nem volt a helyszínen meggondolta magát elrejtőzött, s hiába szólítgatta a másik, nem jött elő. Ekkor a húszéves fiatalember felpattant az egyik lóra és irány a határ. Felváltva ülte meg a lovakat, s mikor a határhoz ért, éppen a Fecske hátán ült, de mielőtt az ország területét elhagyta volna — szándéka az volt, hogy Olaszországba megy, ott eladja a lovakat és lesz „induló tőkéje” — a Kedves meggondolta' magát. Kiszakította a kantár szárát tolvaja kezéből, s vissza iramodott az istáilóba. Pólyák bosszúsíin tovább lovagolt és már Jugoszlávia területén nyargalt, valahol Bezdán környékén. Délután azonban rájött, hogy nincs értelme a dolognok és visszafordult lovastól. A határőrök karjaiba futott. Mellesleg a Fecske nevű ló értéke nyolezezer forint, a Kedvesé pedig hatezer forint volt. A BAJAI JÁRÁSBÍRÓSÁG Pólyák Antalt halmazati büntetésként két évi börtönre ítélte. Szalai Imre egy év négy hónap börtönt kapott, míg Balázs Istvánt öt hónapi szabadságvesztéssel és 1500 forint pénzbüntetéssel sújtották, de a szabadságvesztés végrehajtását három évi próbaidőre feltételesen felfüggesztette a bíróság Balázs Ist,ván esetében. Az említett orgazdák ezer és kétezer forint közötti pénzbüntetést, illetve felfüggesztett szabadságvesztést kaptak. Gál Sándor GÁL SÁNDOR: 1. MI VOLT AZ ÜRISZÉK? „A földesúri bíráskodás a feudális társadalmi rendnek jellemző vonása. Mindenütt, ahol kifejlődött a jobbágy—földesúri viszony, ezzel együttjárt a földesúr ítélkezési joga. a fennálló társadalmi viszonyok megőrzésének, a jobbágyok elnyomásának, kizsákmányolásának legfontosabb eszköze. Hazánkban is a feudalizmus fokozatos kifejlődése idején, a XIII. században megállapítható ennek a földesúri jognak az érvényesülése. Ezután az úriszék intézménye több. mint félezer éven át, 1848-ig végigkíséri a magyar parasztság nehéz sorsát, viharos történetét. Ennek legsötétebb része, a jobbágyok legkeményebb elnyomásának ideje az a korszak, amely a Dózsa-/éle felkelést követi és a XVIII. századig tart...” így jellemzi a földesúri bíráskodást, az úriszéket Eckhart Ferenc a neves jogtörténész 1954- ben megjelent könyvében a földesúri büntetőbíráskodás a XVI —XVII. században című tanulmányában. Idézhetünk más forrásmunkából is. annak ellenére, hogy az úriszékek működésének meglehetősen kicsi az irodalma, történetük még ma sincs teljes egészében feltárva, s mind a korabeli, mind pedig a későbbi irodalom is hiányos. Idézzünk azonban az Akadémia Kiadó 1958- ban összeállított Űriszék (XVI— XVII. századi perszövegek) című, az Országos Levéltár anyagaiból válogatott kötetének előszavából: „A parasztsággal folytatott szakadatlan osztályharcban az elnyomók legélesebb fegyvere a köznemesség számára a vármegyei jogszolgáltatás apparátusa, a nagybirtokos földesurak részére pedig az úriszék volt... A tényleges, teljes büntető hatalmat a földesurak a XIII. századin elterjedt immunitásjoggal, illetve a XIV. század közepe táján feltűnő pallosjoggal szerzik meg. A pallosjog birtokába jutott földesúr nemcsak saját népei, hanem a birtokain tetten ért. illetőleg ott elfogott, bűnösnek talált egyének fölött is Ítélkezési jogot nyert... A halálos ítélet kiszabásáig terjedő büntetőeljárásnak nem jelentéktelen velejárója a kínzás joga (facultas tormentandi). amit a pallosjogot adományozó oklevelek a földesúr által birtokain felállítható kivégző eszközök — akasztófa, karó. kerék — vagy a bűnösökkel szemben alkalmazható eljárások — lefejezés, felnégyelés, csonkítás stb. — felsorolásával kapcsolatban említenek ...” A testi és szellemi elnyomás fokozódásával azonban fokozódik a jobbágyok ellenállása is. Ez természetesen csupán amolyan „csendes szabotázs”-nak nevezhető, mert például abban nyilvánult meg. mint a robotra rendelő parancs nem teljesítése. Előfordult, hogy a falu bíráját és az ispánt nem engedték be az udvarukba a munkára parancsoló cédulával, kizavarták házaikból az uraság rendelkezéseit hozó szolgát. A másik módja az ellenállásnak. hogy elmentek ugyan a robotra, de nem dolgozták ki a napot, trágya helyett szalmát szórtak a szőlőbe, s inkább nem tartottak igás állatot, csakhogy ne kelljen fuvarba menniük stb. Az úriszéki "bíráskodás, mint említettük, a jobbágyokra terjedhetett csak ki. Volt azonban lehetősége a földesúrnak arra is, hogy nemes embert állítson a szék elé, de csak abban az esetben, ha tetten érték, illetve — emberölésnél, gyilkosságnál, súlyos testi sértésnél — ha „vérben fogták”. Azt jelentette ez, hogy nem tettenérésről, hanem már menekülésről volt szó, de a tettes még áldozatának vérét vitte magán. Kecskeméten Koháry István 1736-ban kapott pallosjogot a o i*±+«***r-7» ÍClwr, bf'aJlÍ vmJv W-jMw Ia -4 ^ <». a l'wl • *■ Jegyzőkönyvi részlet. császártól. Ezután, de ezt megelőzően is, találkozhatunk meglehetősen kegyetlen, a bűnnel arányban nem álló büntetésekkel. Ekkor már volt fellebbezési joga a vádlottnak, s gyakorta tapasztalhatjuk, hogy a curia nem hagyta helyben az elsőfokú ítéletet, azt lényegesen enyhítette, megváltoztatta. Különösen gyakorolta ezt a kegyetlenséget a kecskeméti úriszék az erkölcsi ügyekben, a házasságot semmibe vevőkkel, a gyermeküket eltékozló leányanyákkal, s a pásztorok körében óriási mértékben elszaporodott marha-, ló-, és birkatolvajlások elkövétőivel szemben. Mostani megyénk székhelyének sajátos helyzete volt az úriszékek rendszerében: szabados város volt, s így itt jobbágyokat nem találtunk. Az ítélkezés azonban ugyanúgy zajlott le, mint máshol, a földesúr nevében és személyes képviselőjének elnöklése alatt. Talán éppen ezért nincsenek is olyan levéltári anyagok, a*nelyek robot megtagadását, az úr intézkedései elleni lázadást tartalmaznának. Ügy gondoljuk azonban, hogy ha az úriszéki bíráskodásról írunk, nem szabad kihagyni az ilyen, leginkább jellemző ügyeket sem. Ezért közlünk néhány esetet más területek történeti anyagából a már említett Országos Levéltár gyűjtésének felhasználásával. Az esetek zöme azonban kecskeméti, illetve környékbeli. Következik: Zendülő jobbágyok.