Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-20 / 42. szám

I 1973. február 20. • PETŐFI NÉPE • 5 KÖNYVESPOLC Észak-Bácska A Mezőgazdasági Könyvkiadó gondozásában megjelent vaskos könyv, az Észak-Bácska című monográfia nem éppen olcsó ki­advány, 125 forint az ára, de azért a háromezer példány bizo­nyára elfogy majd e táj lokál­­patriótái, nem éppen szegény gazdaságai, elszármazott fiai, a honismeret hívei, s határon túli barátai között. Mert nagyon szép a könyv. Számos grafika, térkép, fotó és hetvennél is több színes fénykép díszíti. (A rajzo­kat nem tudjuk ki készítette, a felvételek Neményi Ferenc mun­kái.) S lehet, hogy a szerzők jobban találnak bénne hibát, de az olvasó szemével nézve mégis csak az örömteli felfedezés az első: készült a Petőfi Nyomdá­ban, Kecskeméten. A könyv jellegét az előszóban dr. Romány Pál fogalmazza meg találóan: „Nem útikönyv ez, an­nál jóval többet nyújt egy táj­ról és embereiről. De nem is szociográfia, hiszen múltat is idéz, jelenről is szól — s ki­csit a jövőbe is mutat... Sok­színű és sokat adó munka ez, akárcsak a Bácska és emberei.” Mint a bevezetőben Szabó Im­re és dr. Gajdócsi István írják: „Észak-Bácska feldolgozóinak majdnem töretlen úton kellett haladniuk, hiszen e dús televé­­nyű földről sohasem jelent meg önálló mű.” A hajdani monog­ráfiák egymást ismétlik, gazda­ságtörténeti részeik igen gyen­gék, s a helytörténeti tanulmá­nyok sem voltak rendszerezet­tek. A könyv szerzői, szerkesztői természetesen nem vállalkozhat­tak a hiányok teljes pótlására, csak valamelyest az összefüggé­sek felvázolására, megrajzolásá­ra. Az arányokon még érezni, hogy nem volt könnyű eldönte­ni, mi kerüljön most e kötet­be. Bizonyára közrejátszottak az arányok kialakulásában a szub­jektív körülmények, a személyi adottságok, a megrendelés és vállalkozás egybeesései is. Hé­zagosak még például a munkás­mozgalomról szóló feljegyzések, melyekből nagyobb összefoglaló mű készül. Hasonlóképpen Ba­ja város sokszínű arculata, gaz­dag története és Ipari fejlődése, a tájban és települési környeze­tében betöltött szerepe külön feldolgozást kell, hogy érdemel­jen. Több mint száz oldalt kapott — Kőhegyi Mihály a szakavatott szerzője — a történelmi rész, melynek az őskortól kezdődő fe­jezetein érződik a szerzőnek a té­makörben való otthonossága. Kissé soványnak érezzük a hosszú időt átfogó korszak leí­rásában a gazdaságtörténeti ré­szeket és összefüggéseket. Igen hasznosak a közölt táblázatok Sajnálatos, hogy ezeknek a ké­sőbbi időszakra vonatkozó ada­tai nem találhatók a további fejezetekben. (Pl. a népesség számának községek szerinti el­osztása, a lélekszám alakulása, foglalkozás szerinti megoszlás stb.) Itt ütközik ki, hogy az egyes szerzők nem azonos elvek és módszerek szerint dolgoztak, illetve munkájukat ilyen szem­pontból nem hangolták össze. A helytörténeti leírás szépírói színekkel vegyül a Kunszabó Ferenc által készített Űj kor­szak kezdetén című fejezetben. S ugyancsak a szociográfus pon­tosságával, alaposságával mér­te fel a Rétegek és vágyak cí­mű részben a társadalmi fejlő­dés nem mindig kedvező voná­sait, melyek sok tanulságot rej­tenek magukban a jövő alakítá­sa szempontjából is. Kitűnő és élvezetes tanul­mányt készített a vidék nép­rajzáról — életmód, szokások, népviselet stb. — Sólymos Ede. A változó környezet — kultu­ráltabb életmód című rész Mé­száros Sándor munkája, a me­zőgazdaság fejlődését Barcza Egon, az iparét Kalász László foglalta össze, zárszót Gyenes Antal írt a »kötet végére. Sajnálatos, hogy a könyvet nem lehet megkapni a könyves­boltokban. Egyáltalán hasznos lenne, ha a megyében megjele­nő helytörténeti kiadványokat állandóan és rendszeresen áru­sítanák az arra kijelölt boltok­ban. T. P. Ritkaságok Kecskeméten % • Kivételes ritkaságokkal dicse­kedhet a Kecskeméti Reformá­tus könyvtár, amelyet egyúttal múzeumnak is nevezhetünk. Itt őrzik például a legelső magyar nyelven megjelent nyomtat­ványt, a Szilveszter bibliát, amely a világ egyetlen épség­ben megmaradt példánya. Ér­téke pénzben már-már kife­­jezhetetlen. A könyvet 1541- ben Sárvár-Űjszigeten készí­tették „a Magar nipnek Ke­resztén hitben való épüli­­sire.. r • r uj szama A napokban hagyta el a nyomdát a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának kiadá­sában megjelenő Művelődésü­gyünk című folyóirat új, tizen­kilencedik száma. Ezúttal teljes terjedelmét az oktatás korsze­rűsítésének, s annak Bács-Kis­­kun megyei eredményeivel fog­lalkozó írásoknak szentelte. Az elmúlt év nyarán pedagó­giai tanácskozás volt a megye­­székhelyen, az alábbi címmel: „Az oktató munka korszerűsíté­se, hatékonyságának növelése a tudományos-technikai forrada­lom időszakában”. Ennek előa­dásait és korreferátumait köz­ük a szerkesztők: Schvób Pé­ter és dr. Krajnyák Nándor. Dr. Szarka József, az Orszá­gos Pedagógiai Intézet főigazga­tója Oktatásügyünk és a társa­dalmi igények című cikkében az oktató-nevelő munka korszerű­sítésével kapcsolatos teendőkről és gondokról, Dr. Fülöp Tamás­­né az oktatás korszerűségéről és A megyei levéltárnak aján­dékozta nagyapja mérnöki ok­levelét dr. Gyenes Sándor nyug­díjas kecskeméti közjegyző. Az oklevelet Gyenes Pál ne­vére állították ki Pesten 1848- ban. Az okmány aláírói között ott szerepel Jedlik Ányos neve is. A dinamó felfedezője mint „Szépművészeti és bölcsészetta­­ni tudor, a természettan és erő­műtan tanára, a bölcsészkar ez­­idei dékánja” — írta le szabá­lyos apró betűkkel nevét. hatékonyságának növeléséről, Schvób Péter a megyénkben folytatott kísérletekről írt fi­gyelmet érdemlő cikket.. Dr. Ili Mártonné a matematikaoktatás­ban tapasztalható korszerűsítési törekvésekről számol be. Érdekes Ignácz István cikke a soltvadkerti általános iskola pedagógiai kísérleteiről és ta­pasztalatairól. Ebben az iskolá­ban az új törekvések eredmé­nyeképpen a legutóbbi két év­ben felére csökkent a bukottak száma. A Művelődésügyünk új szá­mában olvasható még — többek között — dr. Szvétek Sándor: Nevelés, oktatás, kollégiumi ta­nulás, Tövis Ferencné: Óvodá­ink nevelő-oktató munkája az új nevelési program tükrében és‘Kiinger Ádám: Tennivalóink a szakmunkásképzés területén a jelen és a jövő érdekében című írása is. V. M. • Crasztali pohár, amelyet 1657- ben készített Bíró János és Bereghi János kecskeméti öt­vösmester. A pohár felirata a következő: Keczkeméti kerez­­tien ecclesia ur vaczoriához való pohara Bíró János és Be. regi János által A. D. 1657. Jókai Mór szobatársa volt Az 1877-ben elhunyt Gyenes Pál erdöinspector azonban mi­előtt Pest-Budára ment tanul­ni, itthon Kecskeméten, két évig Jókai Mór szobatársa volt. A vele egykorú fiatalembert ugyanis a Gyenes család fogad­ta be otthonába, kosztos diák­nak. Gyenes Pál pedig még idős korában is sokszor megemléke­zett a Jókai Móriccal együtt töltött két esztendőre. • A kor leghíresebb magyar öt­vösművésze készítette ezt az úrvacsoraosztó kelyhet 1848- ban. Szentpéteri József (1781— 1862) aranyozott ezüstből for­mált kelyhét — amely a fen­tiekhez hasonlóan védett tárgy — Leonardo Utolsó vacsora című festményének domborí­tott változata díszíti, de a po­hár oszlopa, talpazata is gaz­dagon cizellált belülről dom­borított művészi munka. (Pásztor Zoltán felvételei) A korszerű ismeretterjesztésért Interjú dr. Szodfridt Istvánnal A múlt év végén a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei közgyűlésén — Kecskeméten — megválasztották dr. Szodfridt István kandidátust a megyei szervezet új elnökévé. Most, néhány hónappal megválasztása után felkerestük, hogy nyilatkozzon olvasóinknak új társadalmi mebízatásáról — és elképzeléseiről. — Hogyan látja a TIT szere­pét általában? — Napjainkban a tudományok szerepe rohamosan növekszik, s közvetlen termelőerővé válása világjelenség. így van ez nálunk is. A 130 éves múltra visszate­kintő Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat ezeket a törek­véseket a maga sajátos eszközei­vel segíti. Tevékenységének fő célja, hogy az általános művelt­ség megszerzését elősegítse és a tudomány újabb eredményeit terjessze. A TIT munkája ily módon sokoldalú társadalmi te­vékenységet jelent, mert a köz­oktatáson kívül a közművelő­désben is jelentékeny szerepet játszik. — Hallhatnánk néhány szót a megyei szervezetről? — A nemrégiben lezajlott VI. országos küldöttgyűlésen elfoga­dott alapszabály a társulati fel­építésben a területi elv alkal­mazását szorgalmazza. Vagyis: a TIT-munkában a járási, városi szervezetek a korábbihoz képest nagyobb mértékben vesznek részt. A helyi munkák végrehaj­tásában fokozottan támaszko­dunk a községi TIT-csoportok­­ra. Mostanában több járási, vá­rosi elnökségi ülésen vettem részt. Ügy érzem, lelkes, szak­maszerető munkatársakkal ren­delkezünk, akik szeretik a szak­májukat. Az egyes járások és városok munkája közötti rang­sort nehéz lenne meghatározni. A munka jellegénél fogva nem is lehet összemérni a tevékeny­séget, hisz a kis létszámú ren­dezvény is lehet tartalmas, hasz­nos. Legutóbb Kiskőrösön meg­lepődve tapasztaltam, hogy eb­ben a gyengébb adottságokkal rendelkező járásban és város­ban milyen élénk és elmélyült a TIT tevékenysége. Pedig tény, hogy viszonylag kevesebb az ér­telmiségi; így tehát az ismeret­­terjesztésben részt vállalók, a TIT céljait megértők és támoga­tók kiválasztása nehezebb. En­nek ellenére rendkívül lelkes és szorgalmas munka tapasztalatai­val jöttünk el Kiskőrösről. A területi elv érvénvrejutta­­tása mellett természetesen nem szabad megfeledkeznünk a szak­osztályi munkáról sem. Jelenleg megyénkben 17 szakosztály mű­ködik. A mezőgazdasági, peda­gógiai és az egészségügyi szak­osztályok a legnépesebbek, de nagy az érdeklődés az irodalmi, jogi, földrajzi, művészeti szak­osztályok munkája iránt is. Egy­re többet hallat magáról a had­tudományi szakosztály. Ugyan­akkor a műszaki, filozófiai, csil­lagászati, idegennyelvi szakosz­tályok tagsága az előzőekben felsoroltakétól elmarad. örvendetes jelenségnek kell tar­tanom, hogy a tagságban nem az ismeretterjesztéssel hivatássze­rűen foglalkozó pedagógusok vesznek részt nagyobb számban, hanem a más foglalkozások kép­viselői. A mezőgazdasági szak­osztály létszámaránya a legna­gyobb, a rendezvények témáját nézve azonban az agrárjellegű előadások, tanfolyamok száma nincs arányban a szakosztályi tagság arányával. A rendezvé­nyek látogatottsága szerint ' a művészeti, pedagógiai, egészség­­ügyi kérdések vonzanak a leg­több hallgatót. — Milyen feladatokat tűztek maguk elé? — Megyénkben több sajátos adottsággal kell számolnunk. Említsük a legfontosabbat: Bács> Kiskun megye egyik alapvető problémája a tanyakérdés. Egy korábbi felmérés szerint az 1968- ban tartott előadások 24 száza­léka tanyás körzetben zajlott le. Ez szép szám, de további bőví­tés szükséges. Ebben a terme­lőszövetkezetek, mezőgazdasági nagyüzemek nagyobb támogatá­sára számítunk. Kedvező válto­zás van a tanyai iskolák villa­mosításában. Elsősorban a kecskeméti járás tanyai területein folyik élénk TIT-munka. Más körzetekben kisebb egyenetlenségek vannak. Érdekes, hogy Kiskunhalas vá­ros tanyai körzeteiben eredmé­nyes munkáról kaptunk jelen­tést, a halasi járás egyéb tanyai körzeteiben viszont némi lema­radás mutatkozik. Fájó pontunk az eddig tanyai munkára hasz­nált gépkocsi leadása. Ezen a hiányon szerencsére a művelő­dési autók némileg enyhítenek, sőt — örömmel mondhatom — több nagyközség is segíti a ren­dezvények vezetőinek, előadói­nak a helyszínre szállítását. Kö­vetendő e tekintetben a lajos­­mizseiek példája. Másik fontos tevékenységi terület az ipari munkásság körében végzett is­meretterjesztés. Számolnunk kell azzal, hogy az ipari munkásság összetétele időről időre változik, állandó az átrétegződés, emel­lett jelentős a bejáró és kétlaki munkások aránya. Ezek az em­berek igazában csak most for­málódnak munkásokká. Leg­főbb gondjuk a munkájukhoz szükséges technikai ismeretek elsajátítása. Az általános mű­veltség megszerzése, fokozása ezért még háttérbe szorul. A TIT-munkát tehát , differenciál­tan, az ipari üzemek jellegének, körülményeinek figyelembevé­telével kell megszerveznünk. A TIT a maga sajátos eszközeivel örömmel vesz részt az ifjúság nevelésében is. tudatának for­málásában. készséggel támogat minden olyan törekvést, amely az ifjúság körében is gyarapít­ja a kiművelt emberfők soka­ságát. — Hogyan képzeli el a TIT- munka korszerűsítését, milyen elképzelései vannak a TIT to­vábbi tevékenységével kapcso­latosan? — A korszerűsítésen általá­ban látványos és demonstratív újszerűséget szoktak érteni. Ilyen jellegű — a külsőségek­ben is feltűnő — korszerűsítés­re az ismeretterjesztésben alig­ha lehet számítani. Inkább las­súbb folyamatok érlelődéséről beszélhetünk. Számolnunk kell azzal, hogy az emberek életrit­musa, életkörülménye alaposan megváltozott. Ehhez kell igazod­nunk, új formákat kell keres­nünk, figyelembe véve ezeket a változásokat. Szokás említeni, hogy a televízió elvonja a hall­gatóságot rendezvényeinktől. Akik ezt mondják, elfelejtik, hogy a televízió magas szinten terjeszt ismereteket. A TIT- nek tehát a televízió mellett kell vonzó hatásúnak lennie, esetleg éppen arra kell építenie. Ügy gondolom, ezért az előadások megtartása mellett nagyobb fi­gyelmet kell szentelnünk azok­nak a formáknak, amelyek a hallgatóságot passzív hallgató­ból aktív résztvevővé változtat­ják, Az ankétok, kerekasztal-be­­szélgetések számát célszerű lesz fokoznunk. Természetesen nem mindenütt. Ezt a hallgatóság összetétele is meghatározza. A jövőben több vitadélutánt szer­vezünk a szélesebb rétegeket érintő kérdések megvitatására. A TIT ilyen módon — alkalmas területeken — nagyobb mér­tékben válhat alkotóműhellyé. Számolnunk kell azzal is, hogy erősödik a szakmai jellegű to­vábbképzéssel foglalkozó intéz­mények tevékenysége, ezért fe­lesleges párhuzamok elkerülésé­re ezekkel a társintézményekkel szorosabb kapcsolatot, helyes arányú koordinációt igyekszünk kialakítani. Uj feladatot jelent a TIT növekvő szerepe a kör­nyezetvédelmi teendők tudato­sításában, beleértve a termé­szetvédelmet is. — Milyen érzéssel fogadta, hogy a TIT megyei elnökévé vá­lasztották? — Idestova 15 esztendeje fog­lalkozom hivatásszerűen kuta­tással. A kutató csak akkor le­het elégedett önmagával, mun­kájával, ha tevékenységének eredménye mások tulajdonává válhat. Ezt a célt alig lehet másként elérni, mint ismeretek közlésével, legyen az akár szó­beli, vagy írásban megjelent ta­nulmány, vagy testesüljön meg valamilyen alkotásban. Ezért az ismeretterjesztés nem idegen számomra. Más azonban szakmabeliek­nek ismereteket átadni, mint a nagyközönség számára népsze­rűsítő tevékenységet kifejteni. És megint más közvetlen elő­adóként megjelenni valahol, és mint egy testület elnökeként bi­zonyos irányító feladatkört be­tölteni. Bevallom, nem könnyű dolog. Hisz a TIT által átfogott ismeretkörök olyan szélesek, hogy ezekről még csak halvány tájékozottsága sem lehet ma már egy embernek. De talán átsegít a nehézségeken a szak­mám, az erdészet. Az egyete­men megtanítottak a növény­tantól kezdve a hídépítésig és geológiai alapismeretekből a geo­déziai munkáig, sokmindenre. Ez a sokoldalúság megkönnyíti számomra azt, hogy időnként kilépjek a szakmámból és, ha nem is tudok valamihez hozzá­szólni, érdeklődéssel forduljak mindenhez, amivel a TIT fog­lalkozik. V. M. Érdekes Petőfi levelei Wagnerné szerepében Silvana Mangano, a „Keserű rizs” felejthetetlen hősnője játssza Luchno Visconti legújabb filmjének, az Istenek alkonyának női főszerepét. A film alaptémá­ját a Richard Wagner és mecé­nása, II. Lajos bajor király kö­zötti viharos kapcsolatok ^alkot­ják. A nagy olasz művésznő Wag­ner feleségének szerepét ala­kítja. öskrokodil-tojás 2000 éves krokodil tojást ta­láltak krokodilembrióval együtt a felső-egyiptomi Kom Ombo mellett. Nagysága körülbelül megegyezik egy kacsa to jóséval. Nem messze ettől a lelettől több mumifikált krokodilra leltek. Volt köztük 25 cm-es és 4 mé­teres állat is. Az új lelet az asszuáni múzeumba kerül. Allergiás férfiak Az angliai Margate-ben egy tájjellegű kiskocsmában női fe­hérnemű-üzletet rendeztek be. „Ezzel az ötlettel akartam meg­kímélni a férfiakat attól a fur­csa, zavart érzéstől, ami akkor keríti őket hatalmába, ha nor­mál melltartó-szaküzletbe lép­nek be, hogy ajándékot vásárol­janak a feleségüknek” —> jelen­tette ki az üzlet tulajdonosnője. Petőfi prózájában levelei is nagyon jelentősek. Az Arany Jánoshoz írottakat közvetlen, őszinte, kedélyeskedő hang, az őszinte baráti érzés megnyilat­kozása jellemzi. Petőfi már elismert nagy köl­tő, amikor Toldijával Arany az ismeretlenségből tör fel az elsők közé. Petőfi első levele még mértéktartó, de a másodi­kat már így kezdi: „Lelkem Aranyom! Nem veszed tán rossz néven, ha elhagyom az önözést. Én olyan ember va­gyok, hogy amely házba be­megyek. szeretem magamat ha­nyatt vágni a ládán ...” Mindig közvetlen, baráti hangon szó­lítja meg új barátját: Te ara­nyok Aranya! Imádott Jankóm! Aranyos szájú szent János ba­rátom! Bájdús Jankóm! Ko­szorús Jankó (ficz)l (Szójáték: kófic) Hazánk östökös csellagja, Nagyrabecsült barátom! Kedves Jankóm! Arany még örökös csipkelő­dései miatt sem haragudott meg rá. Házassága után Petőfi így hívta meg őt Pestre: „Ké­szíti már komáma^szony az elemózsiát az útra? Siessen, kedves komámasszony, az isten áldja meg, avval a libapecsenyé­vel, a sonkával és a pogá­csával ... Laci, te meg ne pi­­tyeregj aztán, ha eljön apád, lásd, Julcsa nem sír, hiszen nem lesz itt apátoknak semmi baja, legfölebb a pénzét lop­ják ki a zsebéből, az megesik az olyan ostoba falusi embe­­ren.” 1848 januárjában azt írja ne­ki: „Bújj el Jankó, mert hábo­rú lesz, már itt van a szom­szédban, Olaszországban... de szeretnélek látni lóháton avval a pörge kalapoddal.” Amikor Arany Arad alatt nemzetőrködött, tréfálkozva írta Petőfinek, hogy ő már szagolt lőport, Petőfi még nem, pedig már kapitány volt. Ez kellett csak Petőfinek! Két levélben is tréfálkozik vele: „Hősök virága, Jankó! Meghallod-e az erdődi magány szende fülemüléjét a te hadi pályád dicsőségének Chimborassoján?” Következő levelében is folytatta a tréfál­kozást: „Óhajtva óhajtom látni cserfakoszorús füleidet...” 1849. febr. 14-én már a pus­kaport szagolt költő ír barát­jának: „Kedves öcsém, illetőleg bátyám! élsz-e még? én még élek, pedig ott jártam, ahol a ha­lál kézzel-lábbal dolgozott, s dőlt belé az ember, mint a bőgő­be a huszas. Bem táborába tetet­tem át magamat, s Bem adjután­sává tett, s csak az tudja, mi a csata, aki Bem oldalán van, mint én voltam öt véres ütközet­ben.” Kiss István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom