Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-15 / 38. szám

1973. február 15. • PETŐFI NÉPE • 5

Petőfiről képekben

3500 új pedagógusjelölt

„Közvetítők ”

a néző és a film között

:■ ' '♦1x73 ' ' •ff. oA Scl^rrv'^Wcr^- <*«UiÄXA. «&SM-■ ' ‘

■51, iRdJUrw. Swiwo • cAa-it*^ ixiau. xc©^©U©-- JÍt,- í Umlul £0tM©\ eta^ití^xW '90XVV5'

53 &i*t CeAÄ-v-ia. cs‘UAa£,*ÁsJs«4j&, ■i6SO-íé*xti'

fíf, 3úlvs irtiu* 0JL0Js& L&ÍWw. 0u>ft~iej&- ^íS- , ,

o©C iftWu. kJh.«x.

5J" Ä.i*oe4vci dvWeujt. 4<,*vé- wÁí^eu • cA-jölu^Ll k&K. <1©-:

jois??- U’Süuäs,- ia>-uxÁ, -iva^-tec^éL /HJtMn'“

a.O©' u.$i*v*»c wA*

5 ©, ?’S

60

<3ß

C%HJenÁx/i -'" ^HrSUV Á^O'1-'®J^&' &&.1céG®L.

14shÍ yaué^t

su^eLek,' y3^d&*Lb-@4 ieu. j

iű.* tuwíUu ífciuL, uxuxMU. A

SlUvSLS, ä

SÍcLclSU, o'wsi'wäA VulÓl4Áuvc ■ 'i2>K’Í-h.

3c4^-í<4.»í«X*.*<.hÍ,- 3Ja 75

&

sutAúeUj Aiiuöt •W%Ä‘vi'!vÄ/^aj0U>s .eL^A^y?”-MÓDOSULT A PÁLYÁZATI RENDSZER

Március elején teszik közzé azoknak a pedagógus állásoknak a jegyzékét, amelyek a következő tanévben várják az óvónőket, tanítókat tanárokat. Az első összegezések szerint az idén 3500 pedagógusjelölt fejezi be tanulmányait. A bölcsésztudományi karokon közülük mintegy 450-en diplomáznak, a természettudományi karokon több mint 360 jelölt államvizsgázik. Az Agrártudományi Egyetemen 23 mezőgazdasági mérnöktanár nyeri el képesítését, a Budapesti Műszaki Egyetemen pedig éppen 60 építő-, gépész- és villamosszakos műszaki tanár fejezi be egyetemi tanulmányait. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanári szakáról 59, a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola műszaki tanári szakáról 14-en, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanár és karvezető szakáról 13-an, a zene- és énektanár szakáról pedig 143-an állhatnak munkába. A képzőművészeti főiskolán 24 középiskolai rajztanár, a testnevelési főiskolán pedig 60 középiskolai testnevelő tanár végez. Szám szerint legtöbben — 1018-an — a tanárképző főiskolákon kapják diplomájukat.

A gyógypedagógiai tanárképző főiskolán 60, a tanítóképző intézetekben 691-en. az óvónőképző intézetekben pedig 514-en búcsúznak a diákélettől, és kezdik meg pedagógiai pályafutásukat.

Az idei pályázati rendszer újdonsága, hogy külön időpontban nyújthatják be kérelmüket a már alkalmazott pedagógusok és a most végzett hallgatók. A pályázati felhívások a Művelődésügyi Közlönyben március elején jelennek meg.

Pályázat csak egy állásra nyújtható be. A végző hallgatók számára megpályázható állásokat egy évben két alkalommal — áprilisban és júniusban — hozzák nyilvánosságra. A pályázati felhívásokat a pedagógusképző intézményekben nyilvánosan kell közzétenni. Pályázni mindkét pályázati szakaszban egy álláshelyre lehet. Az a végző hallgató, akinek a pályázatát az első szakaszban elfogadták, a második szakaszban nem pályázhat.

Akik pályázatukra elutasító választ kapnak, azokkal írásban kell közölni az elutasítás indokát is.

A pályázati rendszer folytonos

tökéletesítése, az átgondolt képzési terv eredményeként évről évre javul az óvodák, iskolák pedagógusellátottsága, bár a helyzet korántsem kielégítő. Az általános iskolákban a pedagógusok száma az idén például az elmúlt tanévhez képest közel 600-zal növekedett. A pedagógushiány 1105-ről 986-ra mérséklődött. Húsz százalékkal kevesebb pedagógus ment nyugdíjba, mint tavaly, közel százzal kevesebben változtattak munkahelyet az előző tanévben. A középiskolákban a tanári létszám együttvéve százzal növekedett, hiány elsősorban a szakelméletet és a gyakorlatot oktató pedagógusokban van.

Az idén sem lesz gond a fiatal pedagógusok elhelyezése. Az elmúlt évben közel 6 és fél ezer pályázati felhívást tettek közzé, ezek egyharmadát a főváros és a megyeszékhelyek munkáltatói hirdették meg. A betöltésre váró állásoknak több mint fele általános iskolákban. 20 százaléka óvodákban, 16 százaléka pedig középfokú intézményekben volt. Az előzetes jelzések szerint lényeges változás ebben az esztendőben sem várható. (MTI)

A felszabadulás után hosszú évekig sokan abban a tévhitben éltek, hogy a kulturális reform lendülete kiszorítja a mozikból a művészileg értéktelen filmeket. Nem ez történt: kiderült, hogy az Igazán értékes filmeknek nincs vonzereje a tömegekre. Oj, értő nézőközönségnek kell tehát kialakulnia. A közvetítő szerepet a filmvita-klubok vállalták: ezek terjesztik ma Lengyelországban a filmművészet alapismereteit. Hasonló a rendeltetésük, mint a mi filmklubjainknak, de módszereik jobbak.

A vitaklubok tagjai nagyrészt fiatalok. Kezdetben 80 klub működött, amit országos szövetség fogott öszsze. Ma már 300 lengyel filmvitaklubot tartanak nyilván. Tevékenységük alapvető formája a filmbemutató és az ezt követő vita. Tanulmányozzák és a vitaklubok összejövetelein ismertetik Balázs Béla, Pudovkln, Arnheim és a filmművésjfit más klasszikusainak elméleti műveit. A bemutatók utáni vitában rendszerint részt vesz egy-egy Ismert kritikus, rendező, filmművész: a klubtagok velük tárgyalják meg a felvetődött kérdéseket.

A filmvita-klubok hálózata lehetővé teszik, hogy a fiatalok megismerjék a világ filmművészetének legértékesebb alkotásait: Elzenstejn, Bergman, Kuroszava 'és mások filmjeit.

A sokrétű műsorba évente 8—12 film bemutatója illeszkedik. A filmeket a központi filmmúzeum bocsátja a tagok rendelekzésére. A sorozatban a külföldi és a lengyel filmművészet legkiemelkedőbb alkotásait mutatják be. A bemutatókon kívül a filmművészet kérdéseit felölelő szemináriumokat is szerveznek. Az országos fllmvita-klub szövetségnek saját folyóirata van. a „Filmkultúra”.

(BUDAPRESS—TNTERPRESSZ)

Szegény hercegnő

Kiskunfélegyháza és a magyar művelődésügy sokat köszönhet Szalay Gyulának, aki lelkes tájhazafiként gyűjtötte a városa múltjára, jeleseire vonatkozó adatokat, dokumentumokat. Elévülhetetlen érdemei vannak a múzeum megszervezésében. Már a századfordulótól értékes adalékkal gazdagította Petőfi Sándorra és családjára vonatkozó ismereteinket.

Sajátkezűleg készítette a mai múzeum alapját jelentő gyűjtemény lajstromát. A XX. század első harmadában készült leltárban már több Petőfi-relikvia szerepel.

Kép: Szalay Gyula leltára. (Tóth Sándor felvétele.)

A jövőből érkezett vendégek

Suzanne Kowalski, Babylon amerikai kisváx-os egyetlen szállodájának szobalánya, miután befejezte a takarítást, kis időre leült, hogy olvasgassa azt a fényes, tarka borítólapú könyvecskét, amelyet az egyik vendég felejtett ott. A címe után ítélve, a könyv fantasztikus írásmű volt, Susanne pedig szenvedélyesen kedvelte a fantasztikus regényeket és már előre is örült a gyönyörűségnek. Amikor azonban a címoldalra pillantott, elsápadt és hanyatt-homlok a tulajdonoshoz rohant: a címoldalon ugyanis a következő dátum ékeskedett: „New York 2024”.

Az esetet sürgősen jelentették az állam fővárosába, onnan azonnal bizottság érkezett, élén egy civilruhás ezredessel. Idő-Színes

gyermekvilág

Az offenbachi Klingspor Múzeum minden évben egyszer három hónapra feltárja mesebirodalmának kapuit a gyermekek előtt. A nemzetközi könyvművészet gyűjtő- és kiállító intézete immár tizenhetedszer mutatja be a gyerekek és felnőttek körében egyaránt kedvelt kiállítást: „Színes gyermekvilág — A világ legszebb képeskönyvei” címmel. A kis látogatók kényükre-kedvükre turkálhatnak a különböző szép képes- és meséskönyvek között, saját maguk is rajzolhatnak, festegethetnek — vagy részt vehetnek egy bábszínház-előadáson, felolvasásokon és felkereshetik a boszorkánylakot, ahol különböző számtanpéldák és mulatságos figurák várnak rájuk. 20 ország gyermek birodalmát lehet itt megcsodálni. Különösen nagy az érdeklődés a vidám, ún. „pop-up játékkönyvek” iránt (felvételünk).

közben előkerült a könyv tulajdonosa, aki visszakövetelte a „New York 2024”-et.

A „jövőből érkezett vendéget” a bizottság elé tessékelték.

— Mi tudjuk, kicsoda ön — kezdte erélyesen az ezredes.

Egy órával később a bizottság megszüntette tevékenységét és eltávozott Babylonból.

Kiderült ugyanis, hogy a vendég a „New York-i Chrononauták Társasága”, vagyis az időben utazók társaságának elnöke. Minthogy az időgép tervei sorra meghiúsultak, az elkeseredett clirononauták maradék pénzükből kiadták saját, gyengécske tudományos-fantasztikus elbeszéléseik gyűjteményét. A könyvet, saját maguk vigasztalására, 2024-ből keltezték ...

Az északnyugat-bulgáriai Vraza helység mellett földmunkálatok közben, az időszámításunk előtti IV. századból származó sírokra bukkantak. A feltárásnál az egyik sírban férfi és nő csontvázat találtak; a régészek „a trák hercegnő sírjának” nevezték el. A férfit, egy trák nemest, gazdag ajándékokkal temették el.

A legértékesebb lelet ezüstből készült, aranyozott térdvédő volt, az egykori trák fémművesség egyik legszebb példánya.

Az akkori szokások szerint a férjjel együtt eltemették valamelyik feleségét is, akit a szertartás után rövid, kétélű tőrrel szúrtak le. A trák nemesúr mellé egyik 19 éves feleségét választották ki, akinek csontváza mellett szintén sok értékes tárgyat találtak. A koponyát 250 gramm súlyú aranykoszorú övezte, valamivel távolabb egy pár filigrán munkával készült arany fülönfüggőt fedeztek fel.

Találtak a sírban üveggyöngyökből fűzött nyakláncot, valamint több aranytűi és egy bronz tükröt is: a koponya körül több mint 50 szépművű edény hevert.

(Ford.: Cornides Ilona)

lliliilil

MÉG EGYSZER A GYEREKMŰSOROKRÓL

A kisgyermekek nevelésében is mindinkább számolni kell a televízióval, mint a tömegkommunikáció egyik rohamosan terjedő eszközével.

Január eleje óta rendszeresen figyelemmel kísértem a gyermekműsorokat, kizárólag abból a szempontból, hogy ezek menynyiben felelnek meg az óvodás korú, tehát a 3—6 éves gyermekek életkori sajátosságainak és kielégítik-e megnyugtatóan a

A SZÜLÖK VÉLEMÉNYE

A szülőket is kértem, mondják el tapasztalataikat gyermekük és a tv-mese kapcsolatáról

Az esti mesétől azt várják a szülők, hogy a mesére figyelő, érzelmileg kitárulkozó gyerek feszült várakozása, egész napi nyugtalansága feloldódjék, a lefekvés előtti percek zaklatottságát derűs megnyugvás váltsa fel. A mese vezesse át a gyereket eleven dinamizmusából a csendes lecsillapodás állapotába.

De semmiképpen sem abban a formában, ahogyan az pénteken este a Pitti fáradt című bábfilm. befejezésekor történt. Szó szerint ez a felhívás hanggyermekek mindennapi meseigényét.

Egy-egy hét kiemelkedő vagy elmarasztalható műsoráról azóta minden kedden röviden beszámoltam a Petőfi Népe Képernyő rovatában. Mivel a mese a gyerekek „mindennapi kenyere”, ezért elsősorban az esti mesékről kérdeztem meg különböző korú gyermekeket, hogyan vélekednek a Maci meséjéről. (Petőfi Népe, 1973. január 30.)

zott el a gyerekekhez: „Ne feledjétek, ha fáradtak vagytok, feküdjetek le inkább félórával előbb! Jó éjszakát, gyerekek!” A tanmese, a tanulság ilyen "31- rekt levonása a szülőknek kényelmes lehet, hiszen a gyermek előtt a televízió, a Maci tekintélyére hivatkozhatnak nevelési szempontjaik érvényesítéséhez. A gyereknek viszont csalódást okoz, mert ő nem kioktatást vár, hanem mesét, amelynek varázslatos világába önfeledten belemerülhet, azonosulhat a jót, az igazságot képviselő hősökkel és elítélheti 1 rosszakat, együttérezhet a rokonszenves szereplőkkel és megvetéssel sújthatja a negatív tulajdonságú figurákat.

A SZERKESZTŐK FELELŐSSÉGE

Nagy felelősség hárul a gyermekműsorok szerkesztőire, hogy olyan irodalmi, esztétikai és nevelési követelményeknek megfelelő meséket, sorozatokat sugározzanak, amelyek elősegítik a gyermek képszerű látásmódjának fejlesztését, a szép iránti fogékonyságának növelését, érzelmi életének gazdagítását, ismereteinek bővítését.

A mennyiségi problémákból adódó nehézségekre "korábban már utaltam. A halványabb, erőtlenebb műsorok vetítését a hatalmas arányú meseigény kielégítésével még magyarázhatjuk, de a gyenge alkotások kép ernyőre kerülése semmiféle ki fogással nem menthető.

A „családi” mesélést viszor nem pótolhatja hiánytalanul televízió. A képernyőről hallót látott mese nem adja meg gyereknek azt az érzelmekkt átszőtt mesehangulatot, meghii melegségei, amit az élő mesél

— szülő, nagyszülő, testvér stl

— meg tud teremteni. Ezért n hagyatkozzunk csak a tv meséi re, hanem at otthon légköré ben is meséljünk a kisgyerek nek.

Dr. Losonca Mihályn;

A Bánk bán még mindig siker Grúziában

Rendezte: Berényi Gábor, a fővárosi József Attila Színház főrendezője

Grúziában ajtókat nyit, barátságokat kovácsol a magyar szó. Aki járt már ebben a távoli,^ szép országban, nem fogy ki itthon az emlékekből. És mindig jólesően gondol vissza a grúzok túláradó és közvetlen vendéglátására szívélyes figyelmességére irántunk. Az ünnepi asztalok zengő szavú felköszöntőjére, a tamadára, aki dehogy mulasztaná el annak hangsúlyozását, hogy „mi, magyarok, grúzok oly nagyon egyformák vagyunk ízlésünkben, temperamentumunkban és rengeteg másban is.” Rokonszenvük egyik szép megnyilvánulása, hogy több klasszikus és mai témájú darab közül éppen a Bánk bánt, nemzeti drámánkat választották ki bemutatásra, a magyar drámák szovjetunióbeli fesztiválja alkalmából.

A Bánk bánt 1971 tavaszán állította színpadra Berényi Gábor, a fővárosi József Attila Színház főrendezője. Beszélgetésünkéit azzal kezdi, hogy a megbízatás őszintén szólva egy kissé váratlanul érte...

— A grúzok azt kérték, hogy a rendező, a jelmez- és díszlettervező magyar legyen, de azt is kikötötték, hogy olyan rendezőt küldjenek, aki még életében nem rendezte ezt a darabot.

Ügy tudom, a fordítás nem eredetiből, — hanem oroszból történt. Ez a többszörös nyelvi áttétel nem vált a darab kárára? Vissza tudta adni ennek a sajátosan magyar drámának nemcsak a veretes, súlyos nyelvezetét és a tartalmát, hanem a szellemét is?

— Mikor először kimentem, hogy megismerkedjem a társulattal, még nem volt meg a fordítás. Mivel az idő kevés volt, magam is aggódni kezdtem: hogyan lesz itt bemutató? Szerencsére, a grúzok egyik legkiválóbb költője, Miha Kvlividze (aki legutóbb személyesen is ellátogatott hazánkba), — boldogan elvállalta a fordítást. Miután sorról sorra összevetettük az orosz fordítást az eredetivel, éjt nappallá téve dolgozott és időben elkészült a nagy munkával. Aztán már minden simán ment. Merem állítani, hogy szinte az olvasópróbától kezdve tökéletes volt az összhangunk az egész együttessel, pedig hát ők grúzul játszottak, jómagam oroszul instruáltam őket egy jellegzetesen magyar darabban.

A színészek megértették a darab lényegét?

— Azért is volt számomra olyan nagyszerű élmény együtt dolgozni velük. Ök lelkesedtek a darabért, én — őszintén szólva — értük is. Valósággal beleszerettem ebbe a színházba. Miért? Rusztavi ugyan a fővárostól nem messze fekvő gyárváros, mégis nagy szó önként lemondani mindazokról az előnyökről, amelyeket egy fővárosi vezető színház jelenthet. Ezek a kitűnő, fiatal színészek — még mind innen a negyvenen — pedig saját elhatározásukból jöttek el Tbilisziből — otthagyva előnyös és rangos pozíciójukat, — mert konzervatívnak tartották ottani színházuk repertoárját és játékstílusát. De talán éppen ezért, ennyi odaadást, lelkesedést, tehetséget és szakmaszeretetei még egyetlen színházi együttesnél sem tapasztaltam. Náluk bevett dolog, hogy aki nem játszik a darabban, az a többiek mellett akár statisztál is. Ezért például a magyarországi gyakorlattal ellentétben valamennyi békétlent jeles, érdekes színészegyéniség játszotta.

Ügy gondolom, a hazai előadások egyik legnagyobb buktatója, hogy a drámát úgy tisztelik, mint egy érinthetetlen nemzeti ereklyét.

— Az már a megbízatásom utáni első percekben világos volt előttem, hogy ha megkapaszkodom a hazai előadások tradícióiban, akkor itt, Grúziában senki sem fogja megérteni. Úgy kellett tehát színpadra állítanom a Bánk bánt, hogy azok a színészek és azok a nézők is érteni, követni tudják a cselekményt, akik iskolában nem tanulták, sőt teljesen járatlanok, tájékozatlanok a magyar történelemben. Meggyőződésem egyébként, hogy ez a hazai közönség egy jelentős részére is vonatkozik.

A rendezőknek mindig szembe kell nézniök a drámaíró Katona nagyságával és a dramaturg Katona szinte teljes színpadi járatlanságával. Gondolom, hogy ez a kettőség már régebben is okozott gondot?

— Hevesi Sándor már 1924-ben- felvetette a Bánk szövegkönyvének revízióját. Szerinte, ha

Katona Józsefnek lett volna színpadi gyakorlata,

• Ha ez a két idős grúz férfi nem öltött volna

nemzeti viseletét, akár alföldi kunoknak L nézhetné őket az ember. (Radó Gyula felvétele)

nvilván már a maga idejében, önként vállalta volna a módosítást: miért ne végezhetné ezt el utókor anélkül, hogy a művet meghamisítaná? Ebből természetesen annak idején nagy felzúdulás lett és Hevesinek végül is visszakoznia kellett.

— Az én helyzetem természetesen lényegesen egyszerűbb volt Grúziában. Anélkül, hogy a szövegbe egyetlen betűt is beleírtam volna, bízónyos átcsoportosításokkal megpróbáltam felfűzni a cselekményt, egy szorosan egymásba kapcsolódó — a bál estéjétől másnap kora délelőttig tartó — logikus időrendi fonalra. A darabot egyébként öt felvonás helyett két részben és nyolc képben 3átszőttük. Az "említett változtatástól valahogy minden teljesen világosan követhetővé vált, egészen mást ritmust kapott, gyorsabb, feszesebb, élőbb lett. Elképzelhető, hogy itthon nem mertem volna ilyen bátran hozzányúlni az anyaghoz, de ha ma itthon kellene színpadra állítanom, ezentúl mar szerkezetében, építkezésében, képbeosztásában is ehhez a kipróbált és bevált „grúz variánshoz ragaszkodnék.

Akik nem láthatták a grúz Bánk bánt, bizonyára azon is elgondolkodnak: a drámának azt a fajta „magyarságát”, amely nemzeti értékké avatja, hogyan tolmácsolhatták más nyelven, más nemzet színészei?

— A sikerben természetesen nagy része volt a fordítónak. Kvlividze nagyszerű költő, azonkívül Rusztaveli nyelve és a mai grúz beszéd között nincs akkora távolság, mint Katona korának nyelve és a mai beszélt magyar nyelv között.

Berényi Gábor egyébként azt sem tartaná kegyeletsértésnek egy magyar előadás esetében, ha változtatásokat végeznének a szövegen is.

— Természetesen nem arra gondolok, hogy le kellene faragni a veretességét, á göcsörtjeit, mert ezek mind hozzátartoznak a-mű lényegéhez. Csak így, ezzel együtt él, hathat ma is. Nem az erejétől kellene megfosztani, nem mai nyelvre „lefordítani”, de olyan kisebb igazításokra, értő és óvatos retusálásolcra gondolok, amitől Katona gondolatai könnyebben felfoghatóbbá, világosabbá válnának.

Lassan két éve, hogy Rusztaviban a Bánk bánt bemutatták. Azóta sem vették le a műsorról. Azóta változatlanul siker a magyar Bánk ott, a messzi Grúziában.

Vadas Zsuzsa