Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-16 / 12. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. január 16. T ervezés széles látóhatárral Jobb kedvvel dolgoznak A gazdasági tervezéshez — amely emberek sorsát befolyásolja — elválaszthatatlanul hozzátartozik a különböző szinten dolgozó vezetők állandó eszmecseréje. Az ágazati minisztériumok, valamint a megyei párt- bizottság és tanács között olyan munkakapcsolat alakult ki, amely jótékonyan érezteti hatását az iparfejlesztésben. A szakemberek kölcsönösen tájékoztatják egymást a távlati, illetve a menet közben felvetődő elképzelésekről, problémákról. A jó együttműködés a reális tervek kidolgozásában és a mindennapi munkában egyaránt kamatozik. Az ipar rendkívül jelentős szerepet játszik az életforma-változásban. Nagyon sok embernek teremtődött meg az a lehetőség, hogy a lakóhelyén találja meg a kereseti forrást. Több ezren viszont még most is arra kényszerülnek, hogy máshová járjanak dolgozni, ingázzanak az otthon és a munkahely között. A városokból már jórészt sikerült száműzni ezt a gondot, de 12 nagyközség továbbra is várja az odatelepülő vállalati egységeket, hogy eltűnjön végre a napirendről a foglalkoztatási kérdés. \ A megyei part- és tanácsi vezetők legutóbb a Kohó- és Gépipari Minisztérium képviselőivel találkoztak. Ennek az ágazatnak egy önálló vállalatánál — a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban — és tizennyolc gyári telephelyén nem kevesebben, mint 2U ezren dolgoznak Bács-Kiskun határain belül. A létrehozott termelési érték évente meghaladja a 2 milliárd forintot, s ez tavaly tovább növekedett A továbbképzéshez létrejött az elrugaszkodási alap. A jövő — a kis és elaprózott üzemek helyett — mindenképp a koncentrált fejlődésé, hogy gazdaságosabban lehessen kihasználni a termelő berendezéseket, fokozódhasson a hatékonyság, szervezettebb legyen a termelés. Az elképzelések szerint nagyobb arányú beruházás valósul meg például a következő ötéves tervben a VBKM kunszentmiklósi gyárában. Üj akkumulátor gyár alakulna itt ki a hazai igények kielégítésére. Számottevően fejlődik a Ganz-MÁVAG kiskunhalasi üzeme és az EKA kalocsai gyára is. Bács-Kiskun továbbra is várja a Budapestről kitelepített vállalatok leköltözését, amihez — egyebek között — jó munkaerő- helyzetet kínál. A megye rövidesen eléri azt a szintet, hogy a szakmunkások 10 százaléka érettségi vizsgával rendelkezik, s újabb iskolák építésével, bővítésével, kollégiumok létrehozásával segíti elő a szakmunkásutánpótlás növelését. A hasonló eszmecserék hatása túlmutat a szűkebben vett üzemi érdekeken. Az összehangolt fejlesztések kisugároznak az egyes települések lakóinak életére. A Ganz Villamossági Művek bajai készülékgyára például óvodát rendezett be, s ugyanilyen fontos a lakásépítkezések támogatása is, amire szintén bőven akad példa. A soron következő, 5. ötéves terv körvonalai mind határozot- tabbakká válnak. S nagyon jó dolog, hogy ez széles látóhatárral, az országos és a helyi érdekek egybehangolásával történik. H. F. Lángmentes védőruhák A Komáromi Kőolajipari Vállalat dolgozóit fokozatosan ellátják lángmentes védőruhákkal. A ; munkások testi épségét legjobban védő és legcélszerűbb ru- “WSkhf" sokrétű vizsgálatsorozattal választották ki. Részt vettek a kutatásokban orvosok, ruházati szakemberek és a SZOT Munkavédelmi Tudományos Intézetének munkatársai is. .Együttes munkával és külföldi tapasztalatok figyelembevételével alakítottak ki olyan ruhaanyagot. amely robbanás, tűz esetén meghatározott ideig védi a dolgozót a lángoktól, a sugárzó hőtől és csökkenti a sérülés mértékét. A Komáromi Kőolajipari Vállalat munkahelyeinek többségén már az új lángmentes ruhákban dolgoznak Jó itt a levegő. Távolról soklakásos bérháznak véli az ember a Honvédkórház északnyugati sarkával szemközti új épületet. Valójában az is. Pontosabban: kis kiigazításokkal ilyen rendeltetésűvé vedlik majd vissza a Széchenyiváros N jelű épülete. Addig viszont a nagy kiterjedésű új városrész építőinek átmeneti szállása. Két- százkilencvennégy ember otthont pótló hajléka, a Rákócziváros- ban 1975-ig tető alá húzandó 500 személyes munkásszálló elkészültéig. Kora este van, mindjárt hat óra. Sűrűn nyűik a lépcsőházi ajtó. Pufajkában, munkaruhában, szatyorral vagy kopott aktatáskával térnek haza a szállás lakói. Mozgásuk elnehezedett, az izmaikban viselik a napi műszak súlyát. A bajáratnál elhelyezett hosszú asztalnál éppen szállodai „ügyeletet” bonyolítanak. — Tizenöt forint... — közli az asszonyka egy útrakész fiatalemberrel, aki fizet, s oda ka- nyarítja a nevét a nyugta alá. — Biztosan másfelé szólítja a munka, vagy szabadságra megy, ezért egyenlíti ki a havi szállásdíjat — magyarázza a fiatalember mögött az ügyeletes gondnoknő, Gyenes Sándorné. Majd megtoldja: — A térítés a szálláshelyeinktől és a dolgozók családi állapotától függően háromféle kategória szerint történik. Tizenöttől kilencven forintig ... A mi lakóink között van néhány család is, gyerekekkel együtt. Mert a férj, s a feleség is a cégünknél dolgozik. Elhelyezésük családonként egy-egy szobában van, a konyhát pedig közösen használják... Jobbra kanyarodva a lépcsőházi folyosón, székekkel teli terembe érünk. A tv-szoba. Minden este benépesül — tudjuk meg a gondno'.asszonytól. Rendszeresek itt az ismeretterjesztő előadások ég a filmvetítések is. A folyosó túlsó végén két kisebb terem. Az egyik közülük az olvasószoba. A sarkában, kis zászlócskával a tetején, lelakatolva egy szekrény. Üres. Pedig a könyvállományra lennénk kiváncsiak. A gondnoknő a társaságunkhoz szegődött munkaruhás fiatalemberre tekint kérdőn. Ö pedig egy ugyancsak lelakatolt ka- tonaládafélére irányítja a tekintetünket. — Abban vannak a könyvek. Még nincsenek kipakolva — vi-. lágosít fel Jenei Sándor. — Hová valósi? — Én kérem, Baranya megyébe. Egy nagyon kicsi faluba ... Gépkezelői tanfolyamra jelentkeztem a Bács megyei építőknél. Már túl is vagyok rajta, de tetszik tuoni, itt maradok. Megszerettem ezt a vállalatot, meg különben a levegő is jobb errefelé, az Alföldön! Petőfi is jobban szerette ... (Folyt, köv.) Perny Irén Rend. A kezdő kép láttán ez a szó jut eszünkbe. Ez a "benyomásunk a kecskeméti Üj Tavasz Termelőszövetkezet központi majorjának egészéről is. Ki gondolná, hogy 1971. januárjában gidres-gödrös terep, rendetlenség, szemét volt ezek helyén, s a műhelyek színeknek tűntek inkább vakolatlan falukkal, tört üvegű ablakaikkal, elhanyagolt tetőzetükkel. S a lakatos és gépjavító műhelyben? A rossz ajtók, ablakok miatt hideg. Mert ugyan mit ért a fűrészporos fűtés. A gépek műszaki állapota, elhelyezése egyaránt szabványellenes volt. De hisz’ ki ismerte a szabvá nyelőírásokat is? A munkavédelmi minősítő ellenőrzés során annyi hibát, szabálytalanságot tárt fel Székely Árpád, az SZMT munkavédelmi felügyelője, hogy azok után csak „nem megfelelőnek” minősíthette az állapotokat. Galisz György, a mostani elnök éppencsak pár hetes új ember volt még akkor. Látta, mit vett át, s dicséretére legyen mondva, sóhajtozás helyett rövid idő alatt következetes munkába kezdett. Kiépítette a munkavédelmi szervezetet, s ennek elére biztonsági főmegbízottként az ugyancsak új szakembert, Muraközy György agrármérnököt állította, akinek főbeosztása állattenyésztési agronó- mus. Nemcsak munkavédelmi szabályzatot, intézkedési tervet készítettek, vizsgáztattak, biztonsági szemléket tartottak előírás szerint, hanem még abban az évben 384 600 forintot fordítottak . a munkavédelem anyagi feltételeinek megteremtésére. Vízvezeték, üzemanyagtárolótelep épült, mikrobuszt vásároltak a dolgozók és az ebéd- szállítására, 68 öltözőszekrényt, védőruhákat — eszközöket szereztek be. 1972-ben folytatták a fejlesztést 150 000 forintot költöttek önműködő védőberendezésekre, az elektromos hálózat korszerűsítésére, védőfelszerelésekre, utakra, munkahelyek felújítására, továbbképzésre, — hogy csak a nagyját említsük 2 év gyakorlati intézkedéseinek. Olyan fehércsempés, zuhanyzós, kádas, olajkályhás fürdőt, Öltözőt építettek, hogy lehetne párját keresni más téeszekben. „Félelmetes”, hengeres törzsű, csillogó csőcsápos, „álarcos” alkotmány áll a lakatosműhelyben; olajtüzelésű hőlégbefúvó a becsületes neve, s önműködően szabályozva magét, biztonságosan fűti a tágas csarnokot. A múlt év első két hetében, aki csak mozogni tudott, részt vett az általános rendcsinálásban, tereprendezéstől kezdve, villanyszerelésen át a műhelyi járóutak festéséig. A nagytakarítás egyik „mutatója”: mintegy 50 vagon vasanyagot adtak át a MÉH-nek. — Félmillió forint értéket termelhettünk volna azalatt, — de ez jobban megérte — véli most Galisz György elnök. — A jobb munkakörülmények, az üzemorvosi ellátás, étlap szerinti étkeztetés a szövetkezeti vendéglőből szállított készétellel, a tisztálkodási lehetőségek, a tiszta, rendes műhelyek növelték az emberek munkakedvét. Szinte ugrásszerűen emelkedett a termelékenység, legalább egyharmadával. (Fényképezte: Fodor Zoltán) Muraközy György egy kis statisztikával támasztja alá az elhangzottak: 1969-ben 23 baleset történt a téeszben, tavaly már csak 9. Ugyanebben a viszonylatban 304-ről 138-ra esett az elveszett munkanapok száma. Halmozatlan termelési értékben számítva 59 584 forintról 24 048 forintra csökkent a munkavédelmi mulasztásokból bekövetkezett kár. Az 1971. januárjában alaposan elmarasztalt szövetkezetről elismeréssel szól ma már a megyei munkavédelmi felügyelet. Példaként hozzák fel annak bizonyítására, hogy ahol így megváltozik a vezetői szemlélet, meglepő gyors az előrelépés. Tóth István Hulladékanyagokból értékes gyanta A Tiszai Vegyikombinátban két éven át tartó kutatómunka során a szakembérek olyan technológiát dolgoztak ki, amelynek alkalmazásával a hulladékhidrogénekből nagy értékű gyantát állíthatnak elő. Az így nyert stirol- és indén- gyantákat az építőipar és a mezőgazdaság is célszerűen felhasználhatja. E célból kísérleteket folytattak a Szőlészeti Kutató Intézet kecskeméti gazdaságának szőlészetében. A folyékony gyantából készített speciális anyaggal permetezték be a talajt, s az eredmény kiváló. A talaj megőrizte nedvességtartalmát, a folyékony gyanta kipusztította a gyomot. A hét végén a Tiszai Vegyikombinátban megkezdték a hulladékhidrogénekből a gyanta üzemszerű gyártását. A most épülő olefin-üzem indulása után 1000 tonnás tételekben gyártható majd a melléktermékekből ez a gyantaféleség. Leleplezés Egy ház üzelmei Rohamosan csökken a tárgyak hivatástudata, különösen az építmények tartozékai idegenkednek funkciójuk betöltésétől. Szinte mindennapos dolog, hogy még ragad a falon a festék, még meleg az úton az aszfalt, mikor kékruhás, svájcisapkás szerelők jelennek meg, bontják a betont, verik ki a falat, hogy helyükre toloncolják a vonakodó csatornát, a lakásban a makacsul kimaradó víz- és villanyvezetéket. Az olvasó kapásból tudná folytatni a sort a hallott építkezési rémtörténetekből vagy saját tapasztalataiból. Ám a listán nemcsak ilyen, aránylag kis terjedelmű holmik találhatók, amelyek viszonylag könnyebben tűnhetnek el a kavarodásban. Adott esetben sikerülhet ez egy egész háznak is. A kecskeméti Nagykőrösi utca 35. szám alatti ház feléről van szó, amely fondorlatos módon kijátszotta a homlokzatfelújitást. Ravaszul kibújt ,a kozmetikai kezelés alól, amelyet kimért rá a sors és a Kecskeméti Ingatlan- kezelő Vállalat sortatarozási terve. Július vége felé, annak, rendje, módja szerint, felvonultak a mesterek és beállványozták az épület emeletes utcai frontját, de a földszintes rész sunyin meglapult. A maltertól irtózó házat terveinek megvalósításában segítették a körülmények K Megtévesztő módon különbözik ugyanis a 35-ös számú épület egyéb részeitől. Egy fejjel, pontosabban egy emelettel alacsonyabb. Az emletráépítés alól műemlék jellege mentette ki; 1910—1912 között falai adtak otthont Kacsóh Pongrácnak, a híres zeneszerzőnek. Az emeletes fronton van a két kapu is, bár a másodikon az udvarba jutva kiderül a két ;rész összetartozása, úgy látszik mégsem akadt, aki erre felfigyeljen. Így a 35-ös számú ház egyik fele hűvös idegenként szemlélte, hogyan vakarják másik feléről a vakolatot. Mint minden bűnöst, az elszánt házat is bátorította üzelmeiben a laza ellenőrzés. A jámboran ténykedő kőműveseket, festőket és a mesterkedő épületet sem zaklatták a három hónap alatt akadékoskodó művezetők, ellenőrök. Ezekkel tehát könnyű volt megbirkózni, de a tatarozás — tételezzük fel — tervszerű végrehajtása is támasztott bizonyos nehézségeket, bűnjeleket. Hogyan? Laikus elképzelés szerint úgy fognak hozzá, hogy a ház ennyi és ennyi négyzetméter, ehhez kell x mennyiségű állvány, ennyi és ennyi malter, festék stb. Ezekből corpus delictli-ként valamennyi megmaradt. Hogy, hogy nem, ezen sem bukott le. Tény. hogy szándékát keresztülvitte és novemberben mikor a festők a jól végzett munka tudatával elvonultak, a házrész elégedetten húzta ki magát: — ezt megúsztam! Ám ez a hetykeség lett a veszte. Szemetszúrt, ahogyan a frissen festett rész mellett kérkedett hosszú repedéseivel, hámló vakolatával. Olyan éles volt a különbség, hogy elhatároztam, kinyomozom magyarázatát. így fedtem fel a ház mesterkedéseit, a bűnöst pedig az Ingatlankezelő Vállalat kezére adom: nyerje et megérdemelt tatarozását. P. M. Mivel lehet egy napot elrontani? Vannak emberek, akik azzal szereznek maguknak jó napot, hogy valakiét elrontják. Miért? Mert ilyennek születtek. Az összeférhetetlenség kiváltságával, mint régen a főrangú emberek. — Uram, ez már mégis több a soknál! Szálljon le rólam! Mi az megsüketült? Semmi jele annak, hogy érti: hozzá beszélek. A nagy, bivalyerős férfi nekem támaszkodik, nincs kétség, ki akar nyomni a sorból, a helyemre pályázik, hogy engem megelőzve ő számolja le előbb a forintjait az üvegablaknál. Á helyszín ugyanis a posta. Munkaidő után. Tömeg. Nehezen mozduló sorok, pénzeső. Ellenfelem egyre szívósabb és könyörtelenebb. Mindent elkövet, hogy a lehető legközönyösebb képpel kinyomjon a sorból. Magas és erős. Kemény, gyilkos profilja van — kézigránáttal lehetne csak szétrobbantani. Eszembejutnak a háborús filmek, mennyit szidjuk manapság őket, azzal érvelve, hogy az embereket ma már riasztja annyi kegyetlenség, de most itt ugyanaz játszódik le körülöttem és bennem, ami ezeken a filmeken. Ez a férfi belekönyökölt az emberi méltóságomba, s a helyemre pályázik. Az Én helyemre. Kisebb is vagyok, meg gyengébb is, de tudom a dolgom — sok háborús filmet láttam! — mozgósítom a még öntudatlan tömegeket. Sikerül is kivívnom a körülöttem állók osztatlan rokonszenvét, bár véleményük elszántságomat illetően nem egyöntetű. A mögöttem álló ugyan megsúgja, hogy együttérez velem, de kér: ne húzzak újat egy „ilyen alakkal”. „Mit lehet tudni? Az ilyenekkel nem érdemes kikezdeni!” Megalkuvása még nagyobbra szítja felháborodásomat. Feláldozni az* igazságot? Hagyni, hogy erőszakkal,, jogtalanul vegyék el becsületesen megszerzett helyemet? Soha! Mindenki megértőén bólogat, sajnálnak, mert holnap esetleg őket érheti hasonló inzultus, de nincs egy hangos szavuk, elvégre most nem őket akarják félre szorítani. Már csak egy asszony áll előttem, a férfi úgy nehezedik rám, mint a Kékestető, megrakva síelőkkel. „Hagyja békén” — olvasom ki az emberek tekintetéből —, de egy gazellaszökkenéssel máris a pénztár ablak előtt termek. Győztem! — Ez az utalvány nem jó! — közli gépiesen a pénztáros. — A „t” betű szárán két áthúzás van. Nem érvényes. Ellenvetés nincs! Legyőztek. Most az egyszer nem könyökkel, fizikai erővel, hanem bürokráciával. Ezt pedig már annyira megszokhattuk, hogy már csak az zökkentene ki nyugalmunkból, ha gyorsan, rugalmasan, reánk való tekintettel intéznék ügyes-bajos dolgainkat. Vadas Zsuzsa
