Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-14 / 11. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. január 14. Három évtized mérlege A/ idén ünnepli fennállásá­nak 30. évfordulóját a kecske­méti Zöldségtermesztési Kutató Intézet. A jubileumról egész esz­tendőben megemlékeznek ren­dezvényeik alkalmával a tudo­mányos kutatás e fellegvárá­ban, amelynek kiváló eredmé­nyei túlnőnek az ország határa-, in és előkelő helyet foglalnak el a nemzetközi ranglistán is. Az intézetet dr. Mészöly Gyu­la alapította, aki jelenleg %is e kutatási bázis tudományos ta­nácsadója, a paradicsom neme­sítés irányítója. Csak az elmúlt évben — meggyengült egészsé­gi állapota miatt — mondott le az igazgatói teendőkről. Addig az intézet élén állt és az ő irányításának köszönhetően szü­lettek a nemzetközileg is elis­mert eredmények. Mint a kecskeméti Parasztfő­iskola fiatal szaktanára kezdte el a kutató munkát. Izgatta a nagy kérdés, hogyan lehetne többet termelni a homokon, ja­vítani az életkörülményeket a mostoha vidéken. Kecskemétén és környékén akkor már hagyo­mánya volt a kisparaszti gaz­daságokban a zöldségtermesz­tésnek. Dr. Mészöly Gyula így emlé­kezik az akkori időkre: — Az intézet jogelődje az ál­lami kertészeti telep, amelynek szervezését még 1942 őszén meg­kezdtük. Az akkori városi tanács egy 18 hektárnyi területet ela­dott az államnak arra a célra, hogy segítsék a konzervgyáriás alapanyag-ellátását. Egyik fon tos feladat volt, hogy a legal­kalmasabb paradicsomfajtákat keressük meg erre a célra. Lét­rehoztunk egy fajtagyűjteményt, és megkezdtük a válogatást. Számottevő fejlődés csak a háború után következett be. 1948-ban az átszervezés után az Állami Kertészeti Kísérleti Te­lep nevet kapta. Két év múlva Kecskeméti Kísérleti Gazdasag lett, majd 1955-től 1970-ig Du­na—Tisza közi Mezőgazdasagi Kísérleti Intézet. Jelenleg mint ismeretes Zöldségtermesztési Ku­tató Intézet a neve. Az 50-es években kezdtük el­érni az első sikereket a kuta­tásban. 1952-ben ismerték el az első új paradicsomfajtát a Kecskeméti 363-at, amelyet szá­mos követett. A három évtized munkássá­gát és eredményeit . új növény­fajták és termesztéstechnikai el­járások jelzik. A paradicsomon kívül egyéb zöldségnövénnyel takarmányokkal, gabonával is foglalkoznak. Harminc év alatt, összesen huszonnyolc államilag elismert új növényfajta született az intézetben. Előzetes elisme­rést hat növényfajta kapott, or­szágos fajtakísérletben jelenleg is 23 nemesített növényük van. Ez utóbbiakat már dr. Balázs Sándor az intézet igazgatója mondja el. Egyúttal tájékoztat arról is, hogy valamennyi idei bemutatón és tapasztalatcserén ismertetik a három évtizedes eredményeket. — Január elsejétől tovább bő­vül tevékenységünk, mert az intézethez csatolták az eddig a Kertészeti Kutató Intézet irá­nyítása alatt álló szentesi tele­pet. Itt a káposztafélék, vala­mint a csemegepaprika nemesí­tésével foglalkozunk. Dr. Kiss Árpád az intézet • igazgatóhelyettese, a világhírű tudós, akinek triticale fajtáit ma már több országban ter­mesztik, részletesebben ismer­teti az idei programot. — Június végén homoki ve­tésforgó kísérleteinket, valamint új triticale fajtáinkat mutatjuk be. Egy hónap múlva a korai paradicsomfélékkel, valamint egyéb zöldségnövényeinkkel kapcsolatos kísérleteinket láthat­ják. Ezek közül érdemes meg­említeni az uborkát, a tojás­gyümölcsöt. Üjdonság a cseme­gekukorica. Sok dolgunk lesz a kecskeméti kertészeti napokon, amelyet augusztus 15. és 31. kö­zött rendeznek. Már a rendez­vénysorozat első napján tartunk bemutatókat. Október végén gomba termesztési tapasztalat- cserét rendezünk. Minden alkalommal összekap­csoljuk a programot a 30 éves jubileummal. A kertészeti na­pokra szeretnénk megjelentetni az intézet eddigi munkásságát összefoglaló kiadványunkat Balázs Sándor végezetül el­mondja ' — November elején tudomá­nyos tanácskozást rendezünk, amelynek előadásai a harminc évi kutatómunka eredményeit tükrözik majd. A megemléke­zés-sorozatot lényegében ezzel zárjuk. K. S. Dr. Bontovics Lajosné laboráns és Szabó Imre tudományos ügy intéző a sűrítményeket vizsgálja. (Tóth Sándor felvétele) Villanásnyi embersors A Bács-Kiskun megyei Építő­ipari Vállalat négyezernél több munkásának tekintélyes hányadát teszik ki a vállalati szálláshelyre szoruló munkaválla­lók. Számukra Kecskeméten öt helyen tart fenn átmeneti ott­hont a vállalat. A legismertebb •íeözülük a Kurucz körút 23. szám alatti nagy munkásszálló. Körsétánk első állomásaként ezúttal tudatosan inkább egy ke­vésbé népes pótotthont, a Szé­chenyi- tér 14. szám alatti női szállást tekintettük meg. A kitárt nagykapun belépve, fény sehonnan nem szüremlik ki az udvarra. A fabódéból előke­rülő, meglett korú férfi azonban a segítségünkre szegődik, s ma­gyaráz: — A lakók közül még senki sincs itihon, de ilyenkor öt-hat óra körül szoktak hazatérni. A szállást azonban szívesen meg­mutatom . Máris fényt gyújt az épület­rész udvari bejáratánál, s vilá­gos PVC-borítású, szűk folyosó­ra tessékel bennünket. — Nyolc kétágyas szoba van itt és jelenleg tizenhét lakó. Kár, hogy nincsenek itthon, de azért betekinthetnek bármelyik szo­bába, vág# a tisztálkodó helyi­ségbe ... — közben máris nyitja a 3-as számút. Kicsi, de barátságos, rózsaszí­nű lányszoba. Két fehér vaságy, tiszta ágynemű, középütt szek­rény. A tetején három könyv. Kettő közülük Zola-regény. Mozgás hallik a folyosóról, va­laki megérkezett. A 8-as szoba előtt apró termetű lány. Betes­sékel bennünket, s kérdéseinkre szomorkás egykedvűséggel vála­szol. — A Szabolcs megyei Öfehér- tóról a nyáron, júliusban jöttem a vállalathoz, segédmunkásnak. Családi okok miatt. .. .Itt, a szálláson jó. Nem járok sehová. A szobntársnőm sem, aki irodis­ta. A többiek el-elmennek a moziba, vagy a Hírősbe szóra­kozni. Olvasni szeretek. Most már a munkámmal is megbarát­koztam. Elvégeztem a könnyű­gépkezelői taníolyamot, nemrég volt a vizsga. A munkahelyem az előregyártóknál van, a Lenin- város mögött. Ez sokkal jobb, mint amikor segédmunkás vol­tam. Merthogy ilyen kicsi va­gyok, ott még a 16 éves gyerek­lányok is parancsolgattak. Innen a szállásról velem együtt hár­man vizsgáztunk a könnyűgép­kezelőiből ... Majd csak alakul valahogy az életem itt. Kecske­méten ... — szegi be a válasza­it a 19 éves korát meghazudto­lna n komoly M. Erzsi. Mielőtt elbúcsúznánk tőle, egy halk kérdéssel véletlenül ráhi­bázok valamire, ami szerepet játszott Erzsi életének sorsfor­dulójában, abban, hogy számára jelenleg az építők kecskeméti női -szállása jelenti az otthont. — Hányán vagytok testvérek? — tudakoltam négyszemközt. — Négyen. De kettőnknek- kettónknek külön apja van ’.. Talán ebben rejlik az a bi- z.onvos „családi ok”? — Igen — feleli lehorgasztott fejjel. Aztán felnéz, s a félénk- bánatosan rám szegeződó tekin­tetéből kiolvasom- látoga­tás alkalmatlan qjJPWSbbi fag- gatózásra. Ärny Irén (Folytatása következik.) (Pásztor Zoltán felvétele) Petőfiről képekben Kilenci'enkét esztendeje vették ünnepélyesen köztulajdonba Petőfi szülőházát és ekkor nyitották meg az első emlékkönyvet. Jelenleg a harmincha­todikba jegyzik nevüket a látogatók. Ebben a szá­zadban félmillió ember tisztelgett a múzeumban. Hosszan idézhetnénk az érdekesebbnél érdeke­sebb véleményeket, a meghatott sorokat. Már a múlt század végén elzarándokoltak ide a külföldi Petőfi-rajongók. Jártak itt angolok, németek, oro­szok, svájciak, törökök, csehek... Itt voltak a köl­tő rokonai, többek között második unokanövére. A lapok őrzik a történelem változásait. „Ez a ház, ahol élt a magyar költö — irta egy szovjet gárdaalhadnagy 1945. szeptember 19-én. — Na­gyon kívánom, hogy ilyen írói legyenek a magyar nemzetnek.” Egy vietnami egyetemista sorai ta­núsítják, hogy ma is lelkesítenek Petőfi szavai: „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk”. Fotókópiánkon Móricz Zsigmond bejegyzését lát­hatják olvasóink. ‘^^-A o c\/^/1"** 4* «tu 7\ i j v* i tjj $ . O* « , /ÍT Ketten Kunszentmiklósról A Csepel Autógyár kapuján kigördülő vadonatúj járművek többezer dolgozó összmunkájá­nak „végtermékei”. A „készbe” mindenki beleadta a maga szak­értelmét, igyekezetét, az a csak­nem 300 Bács-Kiskun megyei be­járó is, akik becsült, elismert tagjai a gyári nagy családnak. Sokukat már négy vállalati autó­busz hozza-viszi, vagy 80 fillér­rel több az órabérük, ennyivel járul hozzá a gyár az útiköltsé­gükhöz. A bejárókkal lényegé­ben nem a gyár, hanem a foly­tonos útonievés érezteti, hogy nekik más, nehezebb sors jutott, mint a helybenlakóknak. Hajna­li fél ötkor kelnek, este későn érnek otthonukba, kétszeresen fáradtan. a napi munkától és az utazástól, és akkor még mindig akad tennivaló a ház kórül. Miért vállalják? A nagyobb kenyérért, vagy csak a kenyér­ért. A kunszentmiklósiak nem nagyon válogathattak. Amikor pár éve megszüntették az autó­gyár kihelyezett üzemét, aki te­hette, felkötötte a vándorcipőt és ment a gyár, a pénze után. A járműgyárban ötvennégyen dolgoznak Bácí-Kiskun megyeiek. Zömmel kunszentmiklósiak, köz­tük a fiatal Rózsakerti Zsuzsa, aki 1970 decemberében kezdte a bejárást. Azelőtt tanácsi, admi­nisztrátor volt. Kíváncsi volnék, mit jelentett ennek a fiatal, a vidék és a csa­lád védőszárnyai alatt nevelke­dett kislánynak belecsöppenni a nagyüzemi életbe, éppen a ha­zai nehézipar egyik fellegvárá­ban? — Kunszentmiklós nagyközség ugyan, de azért igazi falu. Itt valahogy mások, segítőkészebbek az emberek. Nagyon jó közöttük lenni. Az sem lényegtelen, hogy a prémiummal együtt 1800 forint­ra is felmegy a "havi átlagkere­sete. Programozó. Ö számolja ki, vmzí nyilvántartásba, hogy hány­féle és mennyi gépkocsialkat­részt kell legyártatni a műhelyek­kel. ’ Édesanyja a kőbányai konzerv­gyár bejáró dolgozója, egyik bátyja Zalaegerszegen, a másik Kalocsán dolgozik, legkisebb hú­ga pedig nemrég kapott munkát, szintén az autógyárban. Igaz, hogy „vándorcsaládba” született, de nem hive a vándoréletnek. Néhány hónapja a gyári mun­kásszállás lakója lett. Tavaly márciusban kiváló dolgozó ki­tüntetést kapott. A gyáregység egyik alapszer­vének KISZ-titkára, tavasszal kirándulni, télen színházba, mo­ziba viszi a fiataljait. Mit csi­nál legszívesebben, ha ráér? — Mániákusán főzök ... Ennek hamarosan hasznát is veszi. A vőlegénye szintén a gyárban dolgozik. Alig várják, hogy induljon a KlSZ-lakásépí- tési akció, arra szeretnének be­fizetni. Budapesti asszony lesz a kun- szentmiklósi lányból? — Nem egészen — csak Pest környéki. Pestet valahogy nem tudtam megkedvelni. Szerencsére nem azt látta és kívánta meg a városi életből, amit a legtöbb fiatal lány: di­vatos ruhákat, könnyű szórako­zást. Arra a különbségre érzett rá helyesen, amitől más, oko­sabb i.i az élet, mint odahaza. Még nem is tudja pontosan mit jelent számára ez a hely- és életforma-változtatás, de azt tel­jes bizonyossággal érzi, hogy jól választott. Máhler Gyula darukezelő a járműgyárban. Keserű, csalódott ember. Időbe telik, amíg a le­mondó legyintésekkel félbeszakí­tott mondatokból kiteljesedik há­nyatott élete. Közlekedési baleset érte, leszázalékolták, az egyik lába röVidebb lett és még min - dig nagyon fáj. sínbe kellene rakni, de honnan vegyen rá pénzt ? A baleset több mint egy éve történt, nem az ő hibájából, mé­gis azóta állandóan és remény­telenül pereskedik bajának oko­zójával, a kecskeméti ménteleki, most Kossuth Tsz-szei. A tsz nem akar fizetni, neki pedig se pénze, se egészségé. Tavaly 76 napra írták ki, a lába miatt. Hogyan tartson el táppénzből beteg feleséget és 'két kiskorú gyereket? — ez jár állandóan a fejében. Amikor az autógyár kunszent- miklósi üzeme megszűnt, az anyavállalatnál kapott munkát, az állapotának megfelelőt. A könnyű munkáért kevesebbet is fizetnek, meg szívesebben ma­radna Kunszentmiklóson, de ott még ennyi sem jönne össze. Csak portásnak mehente, de ha­vi ezerért? Most 2100 forint a •fizetése, ez háromszázzal keve­sebb, mint amennyit Kunszent­miklóson kapott, viszont havon­ta 150 forintjába kerül a köz­lekedés. És legnagyobb bánata: neki nem adják meg útiköltség fejében azt a bizonyos 80 fillér­rel megfejelt órabért. Érzem, lényegében nem az a 80 fillér bántja, hanem a tudat, hogy már nem teljesértékű em­ber. Minden szóból, vélt, vagy valódi mellőzésből, hivatali el­utasításból ezt érzi ki, ettől lesz (Fényképezte: Baku István) egyre keserűbb és visszahúzo- dóbb. Nem tudom jogilag mit lehetne tenni érte, de emberileg? Talán mégis kaphatna meg­felelő munkát Kunszentmikló­son. vagy annyi kedvezményi itt a gyárban, amennyi másoknak is kijár, állítólag csak neki nem. Filléres tétel, de Máhler Gyulá­nak azt jelentené, hogy olyan értékben „jegyzik”, mint a többi bejárót. * Két ember, két sors, a csak­nem háromszáz bejáró közül. Két portré: az egyik negatív, és ez a ritkább, a másik pozitív: — szerencsére, ez az általáno­sabb. A gyakoribb... Vadas Zsuzsa / ________

Next

/
Oldalképek
Tartalom