Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-11 / 8. szám

1973. január 11. • PETŐFI NÉPE • 5

Borostyán, a vándorszínész

IFJÚSÁ G

Az úgynevezett alkalmi színdarabnak a magyar színház történetében szép hagyományai vannak. Ezeknek a műveknek a megszületését mindig külső szempont irányította, de ez a külső szempont — szerencsés esetben — az író és a színpadra vivő belső hitével, belső kényszerével párosult. Ezeknek az alkotásoknak sohasem az író, sohasem a színész és a rendező a hőse, hanem az, akit megünnepelni összefogtak.

Az eseményre fényt elsősorban nem az előadás részvevőinek buzgalma és teljesítése vet, hanem az, aki halhatatlan egyénisége, példája sugárzása okán már eleve ünneppé teszi azt az estét, amikor az életének valamely momentumát megidéző színdarabra felmegy a függöny.

Akár tetszik, akár nem, az ilyen alkalmi színdarab előadásának eleve pátosza van. Talán felesleges is megemlíteni, hogy amikor Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára színdarab írására kértük fel Fekete Sándort, mi azt az okos, értelmes pátoszt vártuk tőle, amely nem nagy, kongó és elcsépelt szólamokból áll, hanem Petőfi példáját megidézve, megindultam, de világos, egyszerű szavakkal az ünnep emberi tartalmának természetes átélésére int.

Ezért örültünk Fekete Sándor elképzelésének, hogy a legkevésbé ismert és leginkább félreismert Petőfi Sándornak, a színésznek, kecskeméti napjaiból kerekít nekünk hangulatos játékot.

Vajon miért jó ez, hogy a teljes élet eme igazán nem legfontosabb eseménye kerül színpadra Petőfi születésének 150. évfordulóján? Azért, mert Bács- Kiskun megye nagy szülöttjét Bács-Kiskun megye színháza így ünnepelheti igazán bensőségesen — az üstökösként feltűnő zseni

ifjúságából ragadva ki a kecskeméti színészi hónapokat. Ez az epizód Petőfi életében nem túlságosan jelentős, de igazán emberközelbe tudja hozni az útját, hivatását, pályáját még kereső zseni örömmel, de inkább búval teli ifjúságát, érzékeltette a 20 éves Petőfi későbbi életútját.

És a műben az egyszerű tükörből visszanéző Petöíi-arc, — nem szokványosán emlékeztet arra az oszthatatlan Petőfire, akinek magatartása egy múlt századi vidéki színésztársaság és kisváros belső harcaiban — olykor alpári konfliktusban — is előviláglik. Az a Petőfi tükröződhet vissza a felismerés, az új élmény erejével, aki nem alkudva, mindig a legmagasabbra tört, aki hajlíthatatlan gerinccel járta a maga útját, harcolt meggyőződéséért, s akinek költői demokratizmusa már a színész művészet-felfogásában is jelesül megmutatkozott.

S ily módon a magunk számára is hasznos Petőfivel, a színésszel megismerkedni. A belenyugvás, a rutinban való kir fulladás mételyei ellen példájával gyógyírt ad.

Fekete Sándor — adatokra támaszkodva — elképzelt magának egy reformkori kis vidéki társulatot, felelevenítette a reformkori magyar haladó vígjáték hagyományát is. Modern szemlélet és a hagyomány olykor anakronisztikus felhasználása egyesül darabjában, stílusa a kettősség által egységes.

Előadásunkban mi is e kettősség korszerű összhangjára törekszünk. Játszani akarunk a lehető legtermészetesebben, mintegy Petőfi elveinek a jegyében, hogy így hódolhassunk méltón, emlékidézőn a 150 éve született „pályatárs"’ előtt.

Turián György rendező

Ki volt az a dajka, aki a „fölkapi nótával” altatta a kis Sándort? Istenes József kutató szerint három dajka nevét kell feljegyezni. Az első, a költő nagynénje, a Petrovicsékkal közös háztartásban élő Htvlz Anna. A rokonlány 1823. áprilisában ment férjhez, költözött Vadkertre.

Távozása után a szomszédban lakó, akkoriban megözvegyült Kurucz Pálné Wrbovszki Anna segített a beteg PeUovicsnénak. Gyakran előfordult, hogy a kisfiúra Kuruczné lánya, a tízesztendős Zsuzsa vigyázott. Hamarosan meghalt Wrbovszki Anna és az árva kislány Petro- vicsékhoz szegődött. Elkísérte a családot Félegyházára, majd Szabad- szállásra is. Petőfi elsősorban rá emlékezhetett, hiszen gyerekkori emlékei vele kapcsolatosak.

így történt, történhetett, hogy az irodalomtörténet és a közvélemény egyedül Kurucz Zsuzsannát tartja dajkának. Noha ezt a hiedelmet, megállapítást módosítani kell: tisztelettel gondolunk rá. Én úgy gondolom, hogy méltán vésték a dajkát idéző dalt az ő sírkövére. Még annyit róla: kétszer ment férjhez, dédunokája ma is él és aki valamikor a Cserebogár, sárga cserebogár dallamával altatta esténként Sándorkát, ma a kiskőrösi temetőben nyugszik.

(A felvételt a 621-es szakmunkásképző intézel szakköre készítette.)

Bemutatjuk a Kecskeméti Fúvósötöst

A megyeszékhely zenei élete az utóbbi időben örvendetesen fejlődik. A zeneiskolák, kórusok mellett a zenekaroknak, együtteseknek is egyre nagyobb szerep jut.. A szimfonikus zenekar,, a Kecskemét Vonósnégyes és a Collegium Musicum mellett az 1961-ben alakult Kecskeméti Fúvósötös is gyakran hallat magáról mostanában.

Felszabadulási ünnepségen mutatkoztak be a Kecskeméti Katona József Színházban. Nagy kedvvel kezdtek el dolgozni. A/, első időkben szép sikereket könyvelhettek el maguknak, bár akadályozta őket, hogy nem volt helybeli kürtjátékosuk. Amikor Kovács János letelepedett Kecskeméten, ez is megoldódott; Az együttes tagjai‘még: Maczelka Ferenc (fuvola), Lukács János (oboa). Kovács Sándor (klarinét) és Sipos Károly (fagott).

s afc fúvósötös tagjai egyben a kecskeméti szimfonikus zenekar szólistái. Valamennyien pedagógusok, zenét tanítanak.

Különösen emlékezetes volt számukra az 1971-es esztendő. Egy év alatt tíz alkalommal adták elő Mozart: Esz-dúr Simfonia Concertante című művét, az Országos Filharmónia rendezésében. Mindenütt sikerrel léptek a közönség elé, megkedvelték őket.

Az elmúlt esztendőben (különösen büszkék lehetnek erre) elsősorban a „Bács-Kiskun megye, bemutatkozik Budapesten” rendezvénysorozatban hallhatta őket a fővárosi közönség, két alkalommal is, a Történeti Múzeum gótikus lovagtermében és a Zene- akadémián. Ugyancsak tavaly arattak sikert műsorukkal külföldön is, Jugoszláviában.

Legközelebb január 15-én este 7 órakor a Kecskeméti Városi Művelődési Központ nagytermében klasszikus és modern műveket adnak elő. Terveik között szerepel még többek között az ifjúság zenei nevelése és a felnőtteknek szánt zenei ismeretterjesztő program.

V. M.

Múzeumaink kincsei

Őskori cseréphombár

Lelőhelye: Tiszaugtópart. A község évszázadokig Kecskemét vonzáskörébe tartozott, jelenlegi közigazgatási központja: Szolnok. Jelentős révátkelö hely, kereskedelmi csomópont. Szabó Kálmán irá nyitásával 1920—21-ben •végzett területén fontos ásatásokat a Katona József Múzeum.

A Tisza kanyargós morotvájának termékeny ma gaslatain korán megtelepült az új kőkor kezdetleges földművelést folytató embere. Az Észak-Balkán vidékéről kirajzó és a folyóvölgyekben felhúzódó ún. Körös-kultúra népének tiszaugi telepéről származik a hatalmas gabonatároló edény. Köles vagy primitív búzafajták őrzésére használhatták időszá mílásunk előtt 3000 évvel, ötezer esztendeje.

A jól iszapolt agyagból (hurkákból) jelépitett, s az úgynevezett veregető tecnikával formait edény készítése és szabadtüzű égetése, fazekas mestermunka. Díszítményei az ujjbenyomásokkal mintázott agyagrészek és ellapított bütykök a télen, telten súlyos és értékes edény használatát könnyítették.

(H. Tóth Elvira)

Ú j lenini dokumentumok

Befejeződött V. I. Lenin összes műveinek 55 kötetes kiadása. Ez a szovjet állam megalapítója műveinek legteljesebb sorozata. Különösen érdekes az utolsó, az 55. kötet. Ebben Vlagyimir IIjics Leninnek olyan kéziratai, levelei és más anyagai vannak, amelyekről nemrég még semmit sem tudtak. Csupán a legutóbbi időkben 2500 új okmányt találtak az állami levéltárakban, illetve kaptak a lakosságtól.

Sok anyag jött külföldről. Lengyelországból például 290 dokumentum érkezett, ezeket Lenin abban az időben írta, amikor az első világháború küszöbén ebben az országba.) tartózkodott. Számos kéziratot küldtek az NDK- ból, az rfSZK-ból, Belgiumból, Franciaországból, Olaszországból, az Egyesült Államokból.

A Művelődésügyünk új száma

A megyei továbbképzési kabinet vezetőjének, Schvób Péternek szerkesztésében s a megyei művelődésügyi osztály kiadásában jelenik meg ez a folyóirat jellegű antológia, mely a megyében élő pedagógusok hasznos fó-- rumán..k bizonyult.

A Művelődésügyünk időnként egy-egy nem pedagógiai: közművelődési. kulturális cikket, tanulmányt is közöl, elsősorban olyanokat, melyeket a tanítók, tanárok segédanyagként használhatnak. E mostani számukban megjelentették Kőhegyi Mihály régész tanulmányát, Madaras köz ség történetéről.

Az óvodai gyermekközösségek fejlesztési lehetőségeiről ír a folyóirat új számában Gloviák Mária. Dánfy Benő az orosz nyelvoktatás tematikus tervezéséről, dr. Benedict Jánosné a gyógy testnevelési kísérleti okta - tásról, Szőts Rudolf pedig a latin nyelv tanításában alkalmazható számrendszeres oktatási segéd-, eszközökről közöl beszámolót.

A következő témákról olvasha. lünk még cikket, tanulmányt a Művelődésügyünk új számában. az elbeszélő fogalmazás, a napközi otthonokban folyó képző- művészeti és zenei nevelés (Rajz Istvánná cikkei), valamint a megyében végzett pályaalkalmassági vizsgálatokról és az óra alatti frissítő tornapercekről.

E szám érdekessége, hog> csaknem teljes egészében a gyakorló pedagógusok kaptak benne helyet tapasztalataik elmondására.

A tennivalókról

Szép feladatok a KISZ-szervezetek előtt

Az év végén a KISZ Központi Bizottságának mezőgazdasági ifjúsági tanácsa megtárgyalta az idei tennivalókat. A tanácskozáson nagyon sok hasznos javaslat, ötlet hangzott el.

Az idén tovább fokozódik a zöldség- és gyümölcsfogyasztás, ami azt jelenti, hogy a termelést is fokozni kell. Jelenleg és a jövőben is nagy jelentőségű* a hús- és állati termék feldolgozása. A január 1-én életbe lépett kormányhatározat megteremtette a szarvasmarha-tenyésztés gyorsabb fejlesztésének alapját. Ezek a kérdések főleg az életszínvonal és a nemzetgazdaság miatt jelentősek. Ebben a munkában részt venni és eredményesen dolgozni igen szép feladat, különösen a fiataloknak. Az ifjúsági tanács arra hívta fel a KlSZ-szer- vezeteket, s a falusi fiatalokat, hogy önállóan és tevékenyen vegyenek részt ezeknek a tennivalóknak a végrehajtásában. Ehhez kapcsolódik az is, hogy novemberben rendezték meg az élelmiszeriparban dolgozó fiatalok első országos aktívaértekezletét, ahol azt a fontos feladatot tűzték célul, hogy a nyolc osztályt nem végzetteket segítik tanulmányaik befejezésében.

Az élelmiszeriparban dolgozó fiatalok közül minden negyedik faluról vagy tanyáról jár be dolgozni, tehát szabad idejét falun, tanyán tölti. Helyesek tehát azok a törekvések, amikor az üzemi KISZ-szervezeten belül lakóterületi felelősöket bíznak meg, akik együttműködnek a falu vagy a tanya KISZ-szervezetével.

A Berlinben megrendezésre kerülő VIT jelszava: antiimperialista szolidaritás, béke és barátság. E gondolatok jegyében kell a KISZ-nek mozgósítania tagjait és az egész if jóságot. Gondolniuk kell arra is, hogy az idén újabb nagy lehetőségek nyílnak, és egyre nagyobb feladatok lesznek a falusi munkában. Fontos, hogy a falusi KlSZ-alapszerve- zetek élén olyan ifjúsági vezetők álljanak, akik megértik, hogy helyben, a községi tanáccsal, a helyi gazdasági egységekkel kell felvenniük a kapcsolatot, s ugyanakkor politikailag felkészültek, erkölcsi tulajdonságaikban és vezetési készségeikben pedig alkalmasak a fiatalok nevelésére és vezetésére. A KISZ ifjúsági tanácsának tagjai javasolják, hogy a falusi alapszervezetek bátrabban támaszkodjanak azokra a fiatalokra, akik korábban az egyetemeken vagy a honvédségnél már megfelelő mozgalmi tapasztalatokra tettek szert. Az ifjúsági szövetség országos vezetői jó kezdeményezések sorában említették Bács- Kiskun megyét, mivel különböző főiskolákon saját megyei klubot hoztak létre. A kluboknak azok a fiatalok a tagjai, akik a megyéből kerültek az egyetemre vagy főiskolára és a megyei vezetés így kívánja kifejezni, hogy tanulmányaik befejezése után visszavárják őket.

V. Zs.

Kis matematikusok

A kisgyermekes szülők gyakran mondogatják egymás között: „Nahát, már az óvodában számolni tanítják az apróságokat. Mit fognak tanulni akkor az iskolában?” Erre a kérdésre keresett választ szibériai utazásán Horti József.

Az ifjú tudós matematikusokkal foglalkozó iskola a Szovjetunióban mindössze négy van: Moszkvában, Leningrádban, Ki. jevben és Novoszibirszkben, de a legnagyobb és a legelőször létrejött iskola a novoszibirszki. Ennek az a feladata, hogy az Uralon túli területekről kiválogassa a matematikában legtehetségesebb gyermekeket és a legjobbakat egy bentlakásos iskolában, speciális tanterv alapján készítsék fel az egyetemi tanulmányokra.

A gyerekek különböző matematikai vetélkedőkön vesznek részt. Az első akadályon túljutott diákok a területi versenyen folytatják a selejtezőt, majd ha ezen is megfeleltek, a nyári szünidőben Novoszibirszkbe utaznak a döntőre. Az elmúlt év. ben például több mint 13 ezer gyermek kezdte a vetélkedőt, és 530 kisdiák kapott meghívást a novoszibirszki döntőre. Itt foglalkoznak velük a pedagógusok, de az egyetem előadói, sőt még az akadémiai intézetek kutatói is ellenőrzik a feladatok megoldását, elbeszélgetnek a gyerekekkel. S hogv mindez mennyire komolyan történik, jelzi, hogy például az elmúlt évben a felvételi bizottság elnöke az egyetem rektora, Beljajev professzor volt.

A képzés célja, hogy a tanulók elsajátítsák azokat a legfontosabb ismereteket, amelyek az „egyszerű” középiskolai programban szerepelnek, de a matematika. fizika, kémia tantárgyakból sokkal mélyebb képzést kapjanak és nemcsak elméleti téren.

hanem gyakorlatban is. Ennek érdekében a 9. és 10. osztályos tanulók részt vesznek az Aka- gyengorodok 24 kutatóintézete valamelyikének a munkájában úgy, hogy a hét négy napján az iskolában tanulnak, két napot pedig az intézetben dolgoznak. Minden tanulónak — az egyetemi oktatáshoz hasonlóan — félévenként vizsgát kell tennie.

A tanítás módja újszerű. Vannak természetesen osztályfoglal- kozások is, de az igazán eredményes munka a kiscsoportos foglalkozásokon történik, ahol szemináriumi módszerrel beszélik meg a pedagógusok a tananyagot.

A tanárok közül viszonylag kevesen dolgoznak csak az iskolában. Egyes tanárok az egyetemen is előadnak, ugyanakkor azonban az egyetemi előadók és az intézeti kutatók is vállalnak munkát az iskolában. Ez azt jelenti, hogy nagyon jól szervezett együttműködés valósul meg a középiskola, az egyetem és a kutatóintézetek között. Nyilvánvaló tehát, hogy a tanulók nagy része egyenes úton jut a középiskolából az egyetemre, majd dolgozni valamelyik intézetbe.

Bőven érkeznek látogatók is. Szakemberek adják a kilincset egymásnak. Nekünk, magyaroknak még sok pótolnivalónk van ezen a téren: hazánkból még nem látogatták meg a novoszibirszki intézményt a szakemberek. Pedig valószínű, hogy nálunk is szükség lenne egy ilyen iskolára

• Egy különleges iskola