Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-10 / 7. szám

1913. januar 10. • PETŐFI NÉPE • 5 Múzeumaink kincsei Ősgím-koponya A Tisza menti lösztáblákat a szabályozás sok helyen átvágta és igy a felszín kopottságától függően 6—8 méteres, sőt vastagabb löszréteg alól kerülnek elő a jégkori állatok: a gyapjas orrszarvú mamut fa legnagyobb százalékban), ősbölény, jávorszarvas, őstulok sib. csontjai. A meredek partfalakról a Tisza eróziója következtében folyamato­san újabb csontvázrészek jutottak a mederbe. Eddig a folyó mentén hasonló gazdag állatcsont-anyag nem került elő és egyelőre az egy­kori ember létét megyénk e részén nem sikerüli bizonyítani. Bizo­nyos jelek arra vallanak, hogy a folyó felső és középső szakaszán — így megyénkben is — feltehetően megtelepedlek a jégkori embe­rek. (Itt említjük meg, hogy a keceli téglagyár löszrétegéből jégkori tűzhelymaradványok kerültek elő és délen, Madarason is találtak csiszolatlan kökorszakbcli tűzhelyei és kőeszközöket.). A képen látható, kora jégkorszaki ösgim koponya és agancstöredék a Katona József Múzeum tulajdona. Töredékes állapotában az aqancsok szélső csúcsai között méri távolság: 129 cm. (H. T. E.) Magyarország története tíz kötetben »Dunakeszi őrs« — Kákáson A sükösdi művelődés házában A sükösdiek nagy örömére, 1972. május 1-re elkészült az új, modern művelődési ház. Ellátogattunk hozzájuk, hogy meg­tudjuk: milyen tapasztalatokról, eredményekről számolhatnak lw> fólÁi, »Ítéltével? A közeljövőben napvilágot lát Magyarország tíz kötetre terve­zett történetének első kötete, s ezt folyamatosan követi a többi. Joggal vetődik fel a kérdés: mi tette szükségessé a történettudo­mánynak ezt a nagy vállalkozá­sát? Mindenekelőtt az egyre na­gyobb társadalmi igény, amely mind jobban sürget egy olyan összefoglaló, a marxista történet- tudomány eddigi eredményeit szintetizáló, több kötetes munkát, amely az egész magyar múltról egységes marxista szellemű átte­kintést nyújt. Másrészt marxis­ta történettudományunk több, mint két évtizedes fejlődése is sürgeti az elmúlt időszak kutatá­si eredményeinek összegezését és olyan összefoglalás készítését, amely megfelel a történettudo­mány iránt támasztott növekvő igényeknek és a kor marxista tu­dományos színvonalának. Így született meg 1965-ben az a határozat, amely elindította Magyarország története tízköte­tes vállalkozását. A kötetek fe­lett a Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottsága vállalt „védnökséget”, irányítása, s egyben a munka is az akadé­mia Történettudományi Intézeté­ben folyt és még folyik is. A kö­zel 100 szerző a történészkollek- líva jeleseit tömöríti, s munká­jukat egy általános és minden kötet irányítására külön is ala­kult szerkesztő bizottság fogja össze. Mint említettük, a csaknem -tíz-, éves vállalkozás befejezéséhez közeledik. A kötetek nagy része már végleges kéziratban, egy ré­sze pedig már az Akadémia Ki­adónál van, s várható a közeljö­vőben folyamatos megjelenésük. A szintetizáló munkák befeje­zése után joggal elmondhatjuk a szerzők jól sáfárkodtak azzal a gazdag anyaggal, amelyet a ma­gyar marxista történetírás két - évtizedes feltáró, elemző és fel­dolgozó munkája során elért. A szerzői kollektíva, nagy figyelmet fordított arra, hogy a magyar múlt fő társadalmi mozgató erőit a maga bonyolultságában, folya­matában és összefüggéseiben mu­tassa be. Feltárta a különböző történeti korok sajátosságát, de egymásba kapcsolódását is, s ez­zel a magyar nép több mint ezer­éves történetének egységes marxista elemzését adta. Fontos feladat volt az új szintézisben szakítani a hungarocentrikus szemlélettel és Magyarország tör­ténetének egyetemes történeti összefüggéseit is kimunkálni, s a marxista összehasonlító módszer eddigi eredményeit e nagy mun­kában alkalmazni. Délelőtt érkeztünk. Zárva min­den ajtó. Ebéd után megjön Bolvári Istvánná igazgató. A szép épület belseje kitárul előt­tünk. Lehangoló a hideg; irodá­ban, folyosón, s a termekben egyaránt. — Jó lenne központi fűtés — mondja az igazgatónő, aki ki­lenc éve egyik gazdája Sükösdön a kulturális életnek. Elkedvetlenít, hogy se virág, s szőnyeg nem díszíti a helyisé­geket. Nincs kép a falon. Az aj­tókon primitíven felragasztott kis cédulák. „Ifjúsági klub”, „Felnőtt klub”, „Játékterem”, „Művészeti csoportok próbaterme”. — Elcsúfítják az épületet — mondom. A folyosón aranykeretben egy tábla: „Ügyeljünk a tisztaság­ra”. Arra gondolok, milyen kár, hogy félév kevés volt arra, hogy az ablakpárkányokról lemossák az építkezéskor rárakodott festé­ket. — Ma estére milyen program­juk van? — A KRESZ- és szabás-varrás- tanfolyam. A tízkötetes munka elsősorban tudományos jellegű, s minden ed­diginél sokoldalúbb és gazdagabb adat- és ismeretanyagot dolgoz fel. A sorozat nagy vállalkozása az is, hogy az eddigi történeti össze­foglalókból jórészt még hiányzó művelődéstörténeti — különösen az anyagi, technikai, kultúra- és az ideológiatörténet eredményeit figyelembe vevő — áttekintést is kíván adni, továbbá részletes, a magyar történetírás egész eddi­gi eredményeit számba vevő és kritikailag elemző historiográfiai összefoglalást is nyújt. Az egyes kötetek gazdag mel­léklettel jelennek meg. A gondo­san kiválogatott képillusztrációk, metszetek a magyar történeti fej­lődés minden fontosabb esemé­nyét bemutatják. Hasonló szere­pet kapnak a társadalmi, politi­kai, gazdasági, kultúrtörténeti és hadtörténeti eseményeket megele­venítő térképek is. Végül ide so­rolnánk az olvasóközönség tájé­kozódását jól segítő időrendi táb­lázatot is. A tízkötetes Magyarország tör­ténete nyilván tovább növeli a történelmi munkák iránti érdek­lődést, egyben emelni fogja a magyar történettudomány meg­becsülését. Dr. Pintér István Lapozgatom az éves tervüket. Honismereti szakkör, tanfolya­mok, énekkar, irodalmi színpad, színjátszó csoport. Am gyorsan megtudom: az énekkar feloszlott, a színjátszók nem dolgoznak. Sa nők klubja tulajdonképpen sza­bás-varrás tanfolyam, azt neve­zik annak. Az ifjúsági klub, az más; tagsági igazolvány, rendsze­res összejövetel. Legfeljebb a 284-es taglétszámot tartom sok­nak. — Ennyien eljárnak ide? — Hetenként legalább egyszer a tagok 60—70 százaléka megfor­dul nálunk. Naponta összejönnek legalább harmincan-negyvenen. — Nagyobb rendezvény, me­lyen a felnőttek is részt vesznek? — Az ORI-előadások. Táncdal­estek. Ezeken háromszázan is vannak. És havonta egyszer- kétszer a Déryné Színház is ját­szik nálunk. De a kecskeméti színház évek óta nem jön el. összevesztünk velük egyszer, azóta nem jönnek. — Ez a művelődési ház inkább a fiataloké, ugye? — A felnőtteket nehéz ide csa­Dunakeszi Kunbaracstól gyors - futású autóval is más/él órás út. A kákási iskola további hét ki­lométer. A kátyús makadám mel­lett fakó rétek, keszeg cserjék. A „kintlakók” kétszer is meg­gondolják, amíg elindulnak va­lahová. Főként a gyerekek, aki­ket a munka, a kötelesség ritkán szólít fényes városokba. A tanyai iskola diákjai emiatt sokáig csak leírásokból, hallo­másból ismertek olyan dolgokat, tárgyakat, eszközöket, amelyekkel a városiak otthon, az utcákon sé­tálva szinte észrevétlenül barát­ságot kötnek. Látogató is ritkán vetődik Kákásra. A cikkünk ele­jén emlitett Dunakesziről az el­múlt év nyaráig talán soha sen­ki sem utazott az istenhátamö- götti pusztára. Azért utaltunk a tanyai gye­rekek hátrányos helyzetére, kény­szerű elzártságára, mert szeret­nénk maradéktalanul érzékeltetni a kákási gyerekek augusztusi fénytfogadó örömét. Egy hatodi­kos kislány szavaival idézzük fel a nagy eseményt és magyarázzuk, hogy miért is került a két emlí­tett település neve írásunkban egymás mellé. „A mi iskolánkba is megérkezett a villany, hála a MÁV Dunakeszi Járműjavító dol­gozóinak. Egy kommunista szom­bat eredményét, ötvenezer forin­tot ajánlották föl az iskolának. Azóta is sokat segítettek, köny­veket hoztak. Helyi áramforrást kaptunk. Diafilmeket nézhetünk, mozizhatunk. Az iskolánk gazda­logatni. De — mivel a különbö­ző politikai tanfolyamoknak, to vábbképzéseknek helyet adunk — hetenként legalább háromszáz felnőtt megfordul az épületben. A könyvtár is a művelődési házban van. Azt is leginkább a fiatalok látogatják. ♦ A sükösdi művelődési ház még fiatal. Az épület korszerű, szép. De a berendezése hiányos: ami benne található, kölcsönben van ott. Az igazgatónő régi szakem­ber; körzeti igazgató is egyben. Négy község és hat termelőszö vetkezet tartozik hozzá. A pénzük kevés. Azt mondják, ezert oszlott fel az énekkar, a színjátszó cso­port is. És ezért kopaszak a fa­lak. Ezen a helyzeten most javít valamicskét az a harmincezer fo rint, amit a megyei tanácstól vá­sárlásra kaptak. Megtudtuk, hogy az értelmiség egy része szívesen kapcsolódik be a közművelődési munkába. Ez megkönnyítheti a törekvé­sük, hogy mielőbb sokszínűbb, elevenebb munka folyjék e falak között. Ehhez a helyi és a járási vezetők segítsége is kell, de méginkább bátrabb kezdeménye­zés. S az, hogy mielőbb több sükösdi embert megnyerjenek ügyüknek. Varga Mihály gabb lett, a mi napjaink vidá­mabbak.” A lelkesültséget csak azok ért­hetik meg, akik ültek hosszú té­li estéken pislákoló petróleum- lámpa mellett. A munkások, a városiak segít­ségét a kákásialc korábban is ta­pasztalhatták. Korábban a szek­szárdiaktól kaptak egy minivizor tévét. Az időnként szükséges ak- kummulátorcsere lebonyolítását a kecskeméti VOLÁN darabárus részlegének fizikai dolgozói vál­lalták. A legtermékenyebb és legtar­tósabb kapcsolat a Pest megyei vállalattal alakult ki. A kunba- racsiakat többször is meghívták üzemlátogatásra, baráti találkozó­ra. A dunakesziek többször vi­szonozták a látogatást. Nem eszem-iszomra, parédára érkez­tek. Körülnéztek, hogy mit segít­hetnek. Mindig találtak valami tennivalót: a kút várt javításra, központi fűtést szereltek a tan­termekbe ... A végzős gyerekek közül töb­ben tervezik, hogy a Járműjaví­tóhoz mennek dolgozni. Tehát gyümölcsöző, hasznos és a nagy szavakkal takarékoskodó újságíró szerint is lelkesítő a barátság. Most tudtam meg: az egyik kákási úttörő őrs felvette a Du­nakeszi nevet. Számukra a munkás-paraszt szövetség nem elvont fogalom. HeHai Nándor Petőfiről „ képekben A kiskőrösi evangélikus egy­ház anyakönyve szerint 1823- ban elsőként Stephanus Petro- vics és Maria Hruz gyermekét, Alexandert keresztelték. Mar- tiny Mihály lelkész ismerte a családot, mert Hruz Mária, egé­szen fiatalon nála szolgált Mag­lód községben. A székbérlet megszerzésében is segítette a pap Petrovicsékat. A képünkön látható ónkan- csót 1840-ig használták a kis­kőrösi evangélikus keresztelő­kön. Ma a szülőházban látható, mint az emlékkiállítás egyik be­cses, feltétlenül hiteles ereklyé­je. (Kiss Béla felvétele) Dokumentumfílm a »farkaiveremről« A Lengyel Televízió egy for­gatócsoportja Mieczyslaw Sroka rendező vezetésével dokumen­tumfilmet készített a „Farkasve- rem”-ről, Hitler egykori főhadi­szállásáról. Hitler 1941-ben, a Szovjetunió elleni agresszió megkezdése után költözött néhány náci vezetőivel és a vezérkarral a Mazuri ta­vaknál Iciépitett vasbeton erőd­rendszerbe, amely a .,Wolf- schanze” fedőnevet viselte. A führer egészen 1944. november 24-ig volt a „verem” lakója. A többi között itt követte el elle­ne 1944 július 20-án von Stauffenberg ezredes a sikertelen merényletet is. A több mint 50 nagy vasbeton- erődből álló egykori föld alatti főhadiszállás romjai a lengyelor­szági Ketrzyn város közelében, a gierliozi erdőségben vannak. 1945 januárjában a visszavonuló náci csapatok az összes bunkert felrobbantották. A mostani tv-film forgatócso­portja váratlanul egy épen ma­radt 6X6 m-es helyiségre buk­kant, amely a Hitler, Coring és Keitel bunkerét összekötő alag­útból nyílik. Nemzetközi gyermekrajzpályázat Összetett probléma A debreceni városi tanács mű­velődésügyi osztálya az idén is meghirdeti — immár harmad­szor — a nemzetközi gyermek- rajzpályázatot. Célja, hogy be­mutassa a képzőművészeti ne­velés eredményeit, fokozza a gyermekeknek a művészet irán­ti érdeklődését, fejlessze esztéti­kai ízlésüket. A pályázaton részt vehetnek azok a szocialista országokban élő gyermekek, akik 1958. de­cember 31-e után születtek, és hatodik életévüket már betöl­tötték. Egy pályázó legfeljebb öt, 1971—72-ben készült eredeti, önálló, kiállításon még nem sze­repelt művet küldhet be. Cím: Debrecen, Vöröshadsereg útja 20. A rajzok hátlapján fel kell tüntetni az alkotó nevét, nem­zetiségét, pontos címét és szüle­tési időpontját. A nemzetközi bíráló bizottság által elfogadott müveket ez év júliusában kiállításon mutatják be. A legjobb rajzok készítőit a rendező szervek díjazásban és jutalomban részesítik. Az elmúlt évi pályázatra mint­egy 7000 gyermekrajz' érkezett A magyar gyermekek közül két Bács-Kislcun megyei pajtás is szép eredményt éri el. A nyolc­éves Moravcsik Ákos, kiskőrösi iskolás kapta a Népművelési In­tézet igazgatójának diját, Lovak című rajzáért. A nagyobbak kö­zül a keceli Szilvölgyi Ottiliát jutalmazták második díjjal. Rajzának címe: Napra'orgóve- rök. Képeinken: két külföldi pálya­mű a tavalyi kiállításról. Az intézmény, ahol dolgozom nem nagy. A munkában sem szakadunk meg. A fizetés meg­felelő. Egyik osztályunkon azon­ban nemrég kijelentették, hogy létszámcsökkentés vált szükséges­sé. Azt mondták: amit eddig em­beri munkaerővel képtelenek vol­tak megoldani, megoldják a tu­dománnyal. Más szóval, a felesle­gessé vált embert elektromos számítógéppel helyettesítik. A gép a termelékenység növelésére hi­vatott. Ki is nevezték a beren­dezéskezelőt, akinek — első fel­adatként — a fenti elképzelés hasznosságáról mindenkit meg kellett győznie. Am ebédszünetben így szólt hozzá Tucskin, az egyik munka- iá rs: — Ide figyelj öregem: engem nem lehet klszuperálni. Nekem ehhez elegendő szolgálati időm van! A főnökség most is örökké azért rágja a fülemet, hogy to­vábbképzési tanfolyamra men­jek . .. Aztán telefonált Nagolkin: — Te, én szóba sem jöhetek! A helyi szakszervezeti bizottság tagja vagyok! A technikus is félrehúzta: — Próbálj meg meneszteni... Csak próbálj!... Legalább kilenc kitüntetésem van! Kétszer prémi­umot is kaptam, az szent! Hogy néha bepiálok? No és? Csak ün­nepélyes alkalmakkor! Litkina is szaladt és titokzato­san kijelentette: — Ha engem elbocsátanak, a bíróság úgy is visszahelyeztet, mert rövidesen szülési szabadság­ra megyek. Aztán Nagolkin újra telefo­nált: i — Jegyezd meg, a helyi szak- szervezeti bizottság tagja va­gyok. Nitikov, kezében egy sárga papírral hadonászva egészen hazáig kísérte: — Ide süss! Itt van, láthatod, rajta van a papíron, én raktam le az első alapköveket... Hát pótolhat engem egy rohadt gép?! Otthon névtelen levél várta, és Nagolkin újra telefonált. — El ne felejtsd, a szakszer­vezeti bizottság tagja vagyok! .. Másnap a berendezéskezelő néhány hivatalos beszámolót ka­pott, egyenesen az eletromos szá­mítógépnek címezve, ezenkívül két minősítést, orvosi igazolást, lakhatási engedélyt.. Egy hét múlva aztán, az intéz­mény összes dolgozói előtt el­hangzó létszámcsökkentéssel • fog­lalkozó beszámolóját a kompu­terkezelő ezzel fejezte be: — Tapasztalatom szerint, a tudomány még nem képes a sür­gető létszámcsökkentést érintő probléma megoldására. De vala­kit csak el kell bocsátani. És elbocsátották a komputer­kezelőt. (Sz. Koniísszarenko) (Fordította: Krecsmáryné Baraté Rozália.) • A tűzzománc képek hazai úttörője. A tűzzománc ősi festészeti technika, amelyet a XX. század elején fedezett fel újra az európai képzőművészet. Hazánkban 8—10 éve kezdték felhasználni a tűz­zománc sajátos lehetőségeit a művészek. A tűzzománc felhasználá­sának magyarországi úttörői közé tartozik Lörincz Vitus fóti fes­tőművész is, aki 1961 óta foglalkozik tűzzománc képek készítésével. Képünkön: a művész „Kendős lány” cimű alkotása. (MTI foto: Király Krisztina felv. — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom