Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-27 / 22. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. január 27. Az Ernst Thälmann brigád • Most a gépek javításának van az ideje. A brigád négy tagja egy kombájnt vizsgál át alaposan. A középen (fedetlen tövei) a brigádvezető. (Tóth Sándor felvétele) A hartai Lenin Termelőszövetkezetben 14 brigád küzdött tavaly a szocialista címért, vagyis a dolgozó tagok egyharma- da vett részt a nemes vetélkedésben. Az idén tovább fejlődik a versenymozgalom — állítják a szövetezet vezetői. Ez a véleménye Szabó Andrásnak is, aki a termelőszövetkezet javítóműhelyében dolga- zó Ernst Thälmann brigádot ve- vezeti. Beszélgetésünk elején a brigád nevének története is szóba kerül. — Termelőszövetkezetünket baráti kapcsolat fűzi a Német Demokratikus Köztársaság egyik közös gazdaságához. A ^ Teut- schenthal-Steudenben levő Szocializmus Győzelméért nevű termelőszövetkezetről van szó. Ennek egyik szocialista címért küzdő brigádja, amely szintén a javító műhelyben dolgozik, közvetlen kapcsolatot vett fel a mi brigádunkkal. A kölcsönös látogatások során határoztuk el, hogy nevet változtatunk és így került sor arra, hogy ők Mün- nich Ferenc brigád néven működnek, mi pedig a német munkásmozgalom kiemelkedő alakjának Ernst Thälmannak a nevét vesszük fel, akit a fasiszták a buchenwaldi koncentrációs táborban gyilkoltak meg. A kölcsönös látogatások tapasztalatcsere jellegűek voltak. A brigádok tagjai tanultak egymástól. annál is inkább mert azonos munkakörben dolgoznak. — Ügy vélem német barátainknál egyes vonatkozásban szervezettebb a munka. Több praktikus kisgéppel teszik köny- nyebbé a javításokat — fűzi tovább a szót a brigádvezető. Az idén ismét meglátogatja egymást a két brigád. A hartai termelőszövetkezet gépműhelyének irodájában ott függ a német Münnich Ferenc szocialista brigád tagjainak képe. Életerős, vidám munkásarcok tekintenek le a tablóról. A Szabó-féle brigád minden évben megújítja versenyvállalását. Az elmúlt esztendőben is sikerrel tevékenykedtek. A szövetkezet vezetői szerint az ő jó munkájuknak köszönhető, hogy egyáltalán nem volt gépállás. A nyáron és az ősszel is a nagyobb esők előtt sikerült betakarítani a termést, ezzel milliós értéket mentettek meg a pusztulástól. Mikor erről esik szó, a brigádvezető szerényen elhárítja a dicséretet. — A másik műhelybrigád a Magyar—Szovjet Barátság nevű is legalább annyit tett. mint mi. Jó módszer az, hogy saját gépeinket magunk javítjuk. Ügy dolgozunk, hogy ne legyen baj a nagy munkák ideién. Az előzetes értékelés szerint az elmúlt évi vállalását teljesítette a brigád. A tervezettnél 5 ezer munkaóránál kevesebbet fordítottak javításra és az alkatrészeknél mintegy 100 ezer forintot takarítottak meg. K. S. Amit tudni érdemes. . . • Horváth Pálné csoportvezető szakmai tanácsot ad Fábián Teréznek. A vidéki iparfejlesztésbe a minisztériumi irányítású vállalatok mellett a szövetkezetek is bekapcsolódtak. Kalocsán például a Budapesti Járműszövetkezet alakított' ki olyan telephelyet, amely a hazai járműprogram megvalósításához járul hozzá. Solton pedig az ugyancsak fővárosi, Üj Egység nevű ruházati és ipari szövetkezet ad munkát a helybelieknek. Tavaly szép műhelycsarnokot is birtokba vett az itt foglalkoztatott 135 ember. A tárgyi feltételek létrejöttek ahhoz, hogy felvegyenek akár további 30—40 jelentkezőt. A beruházással együtt — másoknak is példát mutatva — korszerű szociális létesítményekhez ugyancsak hozzájutottak a nagyközségben dolgozó lányok és asszonyok. A solti üzemben jól begyakorolták a szükséges ismereteket. Bizonyítékkal szolgálnak a számadatok: tavaly 22 ezer férfinadrágot készítettek, aminek egy része libanoni üzletekben került forgalomba. Az NS?K-nak és Hollandiának 23 ezer női konfekció ruhát gyártottak — a megrendelőktől kapott anyagból és minta szerint.. Az idén tovább növekszik ez a mennyiség. Csupán egy-egy művelet mechanikus ismerete azonban nem elégíti ki sem a Soltiakat, sem a szövetkezet vezetőit. A központ szakmai továbbképzéseket szervez, ahol alapfokú szabászatot, anyagismeretet tanulnak a résztvevők. Nemrég hatvanan kezdték el a tanfolyamot. H. F. • Markó Mihályné és Pálfi Andrásné *a külföldi megrendelésű pantallókat vasalja. • Exportszállításra készek a bérmunkában varrt női kabátok. (Pásztor Zoltán felvételei) KlSZ-munka A pápaszemek mesterei a halasi járásban Januárban a halasi járásban valamennyi üzemben és gazdaságban elkészítik az ifjúsági szervezet elmúlt év mérlegét. Ezt tette a KISZ járási bizottsága is, ahol végrehajtó bizottsági, valamint kibővített bizottsági ülésen Simon Gábor járási KISZ-titkár értékelte az elmúlt év munkáját. Megállapította, hogy az 1972. évi feladatokat járásunk fiataljai sikeresen végrehajtották. Tovább erősödött a szervezeti élet, javult a fiatalok kulturálódási, táborozási és sportolási lehetősége, Alapszervezeteink mintegy 60 százaléka csatlakozott az általános munkaverseny felhívásához, és az eredmények értékelése éppen most történt. Különböző kategóriákban induló alapszervezetek közül az értékelés folyamán első helyezést a kiskun- majsai MEZŐGÉP, a jánoshalmi ÁFÉSZ, illetve a harkakötönyi Egyesülés Tsz KlSZ-alapszerve- zete ért el. Az 1972. év értékelése után az 1973. évi irányelveket fogadta el a végrehajtó bizottság. Ez évi feladatainkat a Petőíi- évforduló, a X. VIT, valamint a vezetőségválasztó gyűlések köré csoportosítottuk. Az irányelvek figyelembevételével alapszervezeteink hozzáláttak az akcióprogram összeállításához. Várnai Erzsébet Nemrég tartoták meg Esztergomban az első magyar látszerész kongresszust. Ebből az alkalomból a műszaki múzeum érdekes kiállításon mutatta be a szemüveg hazai történetét. Az emberiség talán egyik legáldásosabb találmányát, a szemüveget a tizenharmadik században Észak-Itáliában találták fel. A velencei tanács már 1301-ben rendeletileg szabályozta a szemüveg készítését. A tizenötödik század második felében a könyv- nyomtatás feltalálása adott nagy lendületet elterjedésének. A Duna tájára — a történészek szerint — a tizennegyedik század közepe táján került a szemüveg, amikor az Anjou uralkodók alatt megerősödött az észak-itáliai kapcsolat. Közvetítői az- akkor Magyarországon már 38 kolostorral rendelkező, tudómányt művelő domonkos rendi szerzetesek lehettek. A tizenötödik század végéig — amint a korabeli festmények is megörökítették — általában a szegecselt „pápaszem” volt használatos, övön függő tokkal. A bőrkeretű szemüveg a tizenötödik század végén tűnt fel. A pápaszemekről és a szemüvegkeretek készítéséről szóló legrégibb hazai írásos emlékeket a Nádas- dy-család leveles- és számadáskönyvei őrzik. Különösen érdekesek a Budai Várban talált tizenhetedik századbeli szemüvegkészítő műhely, vagy kereskedés régészeti leletei, amelyek közül kiemelkedik az ezüstkeretes, kristálylencsés, csuklós szemüveg. Érdekes azonban, hogy még a tizenhatodik században is idegenkedtek a szemüveg használatától. Az egyik püspök így írt erről: „Szeretnék a szembajomon segíteni, ha nem kellene félnem, hogy az orvosságban több veszély rejlik, mint magában a bántalom- ban. A tizennyolcadik század közepére azonban jobban megismerték a szem anatómiáját, és a szemüveg látásjavító hatását. Először az oktatás, majd az egészségügyi felvilágosító irodalom segítségével üzentek hazánkban is hadat a korábbi maradi felfogásoknak. Természettudományos alapon bizonyították, hogy a jó szemüveg hasznos és nem rontja a látást. A kiállítás bemutatta az első képzett magyar optikusnak, dr. Erlanger Ludvignak a tizennyolcadik század végén, a tizenkilencedik század elején végzett munkásságát. Az 1827-ben kiadott címjegyzék négy pesti látszerészt és szemüveg-kereskedőt tartott nyilván. A tizenkilencedik század második felében már sok, nemzetközileg elismert látszerész működött Magyarországon. A balázspusztai A Balázspusztán lakó tanyasi emberek, a köz- igazgatási hovatartozáson túl, soha nem kötődtek különösebben Szabadszálláshoz. Nemcsak a majd 15 kilométeres távolság volt ennek az oka, hanem az is, hogy a népes tanyavidékre a „város” édeskevés gondot fordított. Egészen a legutóbbi évekig. Alig pár esztendeje, hogy Szabadszálláson megépült a vízhálózat, s az eképpen feleslegessé vált törpevízművet a nagyközség „odaajándékozta” a balázspusztai Zöld Mező Tsz tagságának. A kövesút mellett, a tsz-központ szomszédságában épp akkortájt kezdtek el építkezni a munkahelyhez és a villanyhálózathoz közelebb kerülni akaró szövetkezeti gazdák. S miután vízmüvet is kaptak, az érdeklődés egyszerre felerősödött. A kis tanyai lakótelepen már 19 új ház épült meg. Számuk pár éven belül — Varga Károly tsz-párttitkár számítgatása szerint — eléri a 25-öt. * — Igazából az elindulás volt nehéz — vélekedik a párttitkár. — De most már nincs szükség szervezésre. Ez a lakótelep fejlődőképes. Azért, mert a háztáji állattartás lehetőségei nem sorvadnak el. Főleg akkor nem, ha az építkező gazda a tanyáját is megtartja, s nyárára oda költözik ki. Az bizonyos, hogy itt az „egy tanya, egy tehén” akciót nem szükséges meghirdetni. Mindig is népszerű volt a háztáji szarvasmarhatartás. Az adatok azt mutatják, hogy a 142 tanyában 349 szarvasmarhát nevelnek. A közös ezt a törekvést is támogatja; az a tag, aki két szarvasmarhát tart, méltányos térítés ellenében három hold legelőt kap. * A szövetkezet áldásos támogatásának is része van abban, hogy itt a hagyományos és az új életforma nem ütközik, hanem békésen megfér egymással. Az persze nyitott kérdés, hogy meddig .. Az mindenképpen kedvező folyamat, hogy a régi tanyai közösségek nem hullottak szét, a valamikori hosszú téli esték unalmát kártyázással, bandázással, „padkaporos bálákkal” elűző családok, vagy egyre inkább azok utódai az itteni iskolában kialakított klubban találkoznak, ahol van könyvtár, magnetofon, tévé, tanyai téli tanfolyam. ♦ Rendek Sándor, a tsz építőbrigádjának vezetője korábban egyszoba-konyhás tanyába lakott, két kilométernyire a lakóteleptől, s csak száz méternyire a kövesúttól. — Volt egy kis megtakarított pénzünk, s felvetődött a családban, hogy mire fordítsuk, gépkocsit vásároljunk-e, vagy pedig építkezzünk. Az utóbbi mellett döntöttünk. Az első az, hogy az embernek megfelelő otthona legyen. Központban levő házuk gonddal, igénnyel készült, s ez kívül-belül meglátszik. Nem véletlen, hiszen a házigazdának kőműves szakmája van. A legtöbb munkát ő maga végezte. A kis tanyát eladták, az 25 ezerért kelt el. A ház viszont eddig belekerült 160 ezerbe... tanyasoron • Rendek Sándor, háztáji sertéseivel. • Balázspusztai tanyasor, 1973 telén. Vajon tanyasi embernek érzi-e még magát Rendek Sándor, aki négy éven át Pestre járt el dolgozni, de a nagyvárossal mégsem kötött szoros barátságot? — Ha itt benn vagyok, akár egy városszéli családi házban is érezhetem magam. Csak ha kilépek a kapun, akkor érzem, látom, hogy a tanyavilág vesz körül. De arra soha nem gondoltam, hogy bent Szabadszálláson építkezzem. Mert hiszen nem a tanyától, hanem az idejétmúlt tanyasi életformától kívánt szabadulni. —i. —I. Az önérzet védelmében em mindig vonzó és előnyös tulajdonság a túlzott önérzet. Jelentéktelen okok miatt is halálos sértődésekre, gáncsoskodásra, bakafántoskodásra hajlamosít. Szélsőséges megnyilvánulásaiban jellembeli elhajlásnak is felfogható, reális a veszélye annak, hogy a túlzásba vitt önérzettel sújtott ember nemcsak a saját, hanem közvetlen környezete életét is megkeserítheti. Talán furcsán is hat, hogy éppen az önérzet védelmében írott. cikket kell ilyen mondatokkal kezdeni. De erre nem ama bizonyos „arany középút" egyszerűsítő, tehát illuzórikus, hamis igénye késztet. Csupán azt kívánom jelezni, hogy az önérzet túlzásai nem kellemesek. S ez általában másfajta túlzásokra is vonatkozik. Friss levegő helyett tömény oxigént lélegezni — káros a szervezetre. A lényegnél vagyunk: az oxigénhiány hatása mindenki számára egyet jelent: az elhalást, a pusztulást. Az önérzet ekképpen a tudat éltető eleme, nélküle emberi mivoltunk teljességéről kell lemondanunk. A nemtörődömség megnyilvánulásait például az élet ezernyi területén felpanaszoljuk. De ennek a nemtörődömségnek majdnem mindig az eltompult önérzet a lélektani alapja. Ha egy dülöút járhatatlanná válik, mert hiányzik 2—3 kátyújából egy-egy szekérderék- nyi homok, ha egy tanyasi iskolában évek óta nem cserélik ki a törött lábú asztalt, ha a pénzes postás a címzett kárára téved, ha a felépült gazdasági létesítmény nem alkalmas rendeltetésszerű használatra, ha háztartási gépeink javítását még külön borravaló ellenében sem hajlandók elvégezni, ott az önérzet elcsökevényesedését érhetjük letten. Divatos manapság emlegetni az életritmus felgyorsulását, a hajszolt- ságot, a frontátvonulásokkal is összefüggő idegességeket Csakhogy az önérzetsorvadásban leledző — és sajnos, nem szenvedő — emberek nemhogy feleslegesen, de még a szükséges mértékben sem idegesítik magukat. Egyszóval nekik teljesen mindegy... ök azok, akik „semmiből sem csinálnak problémát", még abból sem, ha netán kigyullad és leég fejük fölül a tető. Az elszikesedett önérzet a passzivitásnak, a beletörődésnek, a re- zignációnak a termőtalaja. És természetesen a restségé. De nem a megfáradásé! A patópáloknak nincs mibe belefáradniuk. Csak azoknak, akik nem restellnek utánajárni a köz elintézetlen dolgainak, akik kopogtatnak hivatali ajtókon, akik elismert tekintélyekkel vitatkoznak nem magán-, hanem, közérdek ügyében. Igen, az ilyen típusú embereknek volna mibe belefáradniuk, ha nem lennének tudatában annak, hogy korunkban ez káros fényűzés volna. A meghunyászkodás és az önérzet egymást kizáró fogalom. Az önérzetes ember, aki ad magára, aki hivatottnak érzi magát mások védelmére is fellépni, nem, képes a megalázkodásra. Nem vitás ezért, hogy az önérzet olykor ellenérzést kelt. Hatását csak úgy tudja kifejteni, ha a cselekvés eszközei láthatóvá válnak Az önérzetes embernek — ha tulajdonsága nem beteges mimózatermészet — nincs takar- gatnivalója. A jófiúskodó alázat a rejtőzködés álszent, kétes értékű erényével kérkedik. A lehúzott sisak mögött azonban a gyávaság és a semmittevés kap menlevelet. Olykor nem árt a sisak mögé nézni. H. D. Tiszakécskén A múlt év októberében Tisza- kécske nagyközség párt- és tanácsi vezetői, élükön Ormándi Jánossal, a, kecskeméti járási párt- bizottság titkárával felkeresték a Budapesti Likőripari Vállalatot, amelynek igazgatójával, Kupái Sándorral és dr. Sólyom Lajos főmérnökkel üdítőitalt gyártó üzem létesítésére kötöttek megállapodást. Az egyezség szerint a község megteremti a feltételeket a Coca-cola gyártó, palackozó és szeszes italt készítő üzern, valamint szociális létesítményeinek felépítésére. A beruházás anyagi fedezetét viszont a vállalat nyújtja. Azóta a Likőripari Vállalat 1,4 millió forintért megvásárolta a tiszukécskei ÁFÉSZ 17 ezer négyzetméter területű régi pálinkafőző telepét. Ily módon az építkezéshez szükséges terület már rendelkezésre áll. Közben elké- , szültek — és jóváhagyást nyertek — az építési tervek. Ezek szerint a Coca-cola gyártására, palackozására és szeszes ital készítésére egy 1720 négyzetméteres, könnyűszerkezetes csarnokot építenek, s negyven egyműszakos dolgozót figyelembe véve, szociális helyiségeket létesítenek. Az üzem építését a Tiszakécs- kei Nagyközségi Tanács Költség- vetési Üzeme végzi -és még az idén befejezi. Jövő ilyenkor már a Csehszlovákiától vásárolt gépsorokat szerelik, amelyek műszakonként 96 ezer üveget töltenek majd meg Coca-colával. Az üzembehelyezésre 1974. második negyedévében kerül sor és ettől az időtől kezdve Tiszakécskéről látják el Kelet- és Délkelet-Ma- gyarországot Coca-colával. N. D.
