Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-24 / 19. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. január 24. Közelebb kerültünk egymáshoz IFJÚSÁG IFJÚSÁG IFJÚSÁG l-től további koncentrációt va­lósítanak meg, vagyis a járás összes szövetkezeteit, amelyekhez 60 község tartozik — egyesí­tik. A programban szerepelt egy szövetkezeti üdülőtelep megtekin­tése is. Alustában a tengerparton fekszik az üdülő. Négy épület­ben 550 dolgozó pihenhet, most készül az ötödik épület. Az üdü­lés 24 napra szól, naponta 1 ru­belt kell fizetni. Az üdülőtelep­hez számos kulturális szolgálta­tás tartozik, többek között klub és 60 ezer kötetes könyvtár. Jaltában impozáns látvány volt az új, legkorszerűbb techniká­val felszerelt áruház. Szövetke­zeti szaküzletekkel, áruházakkal és vendéglátó egységekkel Raz- dolnoje járási központban és a járás területén levő Partovoje községben is ismerkedett dele­gációnk. A barátság számtalan jelével találkoztunk utunk so­rán. Az egyik péküzemben az igazgató és a főmérnöknő — ré­gi ukrán szokás szerint — ke­nyérrel és sóval fogadott ben­nünket! A pékség az ottani szö­vetkezeté, korszerű félautomata berendezéssel működik, naponta 60 tonna kenyeret és pékárut termel. Mellette húsfeldolgozót épít a szövetkezet. A látogatás negyedik napját Szevasztopolban töltöttük. Lerót­tuk kegyeletünket a hősök teme­tőjében. Innen utaztunk Bahcsi- szerájba. Az ottani áruházban is kedvesen fogadtak. A háromszin­tes, önkiszolgáló rendszerű áru­ház a szövetkezet saját kivite­lezésében épült. Gazdag áruvá­lasztékkal találkoztunk, különö­sen a cipőosztályon. A vevők ké­nyelmére számos szolgáltatást ve­zettek be. Több vendéglátóegységet is megtekintettünk itt. Nagyon tet­szettek a keleti stílusú épületek. Látogatásunk utolsó napján fo­gadott bennünket a krími terü­leti pártbizottság első titkára Kiricsenko elvtárs is. Tárgyalásaink eredményesek voltak. 1973-ban — megbeszélé­seink szerint — szövetkezeti he­tet rendezünk Kecskeméten és Szimferopolban. Ez alkalommal a két megye fogyasztási szövet­kezetei kölcsönösen bemutatkoz­nak egymásnak. Eladással egybe­kötött árubemutatót is rende­zünk, amelyet esetleg árucsere is követhet. Megszervezzük a szövetkezeti kultúrcsoportok cseréjét is. Szim- feropoli barátaink külön kérték, hogy segítsük elő szakembereik rendszeres tapasztalatcseréjét, fő­ként a vendéglátóiparban. Ügy véljük ennek semmi akadálya. Krími barátainktól, a nagyon kellemesen eltöltött öt nap után, a Szimferopolban levő Kecske­mét étteremben rendezett búcsú- fogadáson köszöntünk el. Abban az étteremben találkoztunk, ame­lyet a két város testvéri kap­csolatai alapján hoztak létre, mintegy a barátság jelképeként. Brachna János a MÉSZÖV elnöke Több mint 10 évvel ezelőtt kezdett kialakulni Bács-Kiskun megye és a Szovjetunió Krím te­rületi párt- és állami intézmé­nyeinek szorosabb testvéri és baráti kapcsolata, amely állan­dóan bővül. Évente számos ese­ményre, kölcsönös látogatásra ke­rül sor, és ezek méginkább erő­sítik a kapcsolatokat. A közelmúltban háromtagú szövetkezeti delegációval jártunk a Krímben. E látogatásnak és az ottani tárgyalásoknak köszönhe­tően az idén a fogyasztási szö­vetkezetek között is erősödnek a baráti szálak. Küldöttségünket meleg fogadta­tásban részesítették Szimferopol­ban az ottani szövetség vezetői. Azonnal megkezdtük a tárgyalá­sokat és még aznap városné­zésre, különböző szövetkezeti egy­ségek, intézmények megtekintésé­re indultunk. Külön is meg kell említeni azt a korszerű — ke­reskedőket képző — szakmunkás- iskolát és kollégiumot, ahol hat­százötven, faluról bekerült fiatal tanul. Az oktatást filmvetítő, magnetofon segíti és minden szakmának külön tanulóterme van. A szövetkezeti dolgozók kép­zésére igen nagy gondot fordíta­nak. Nem véletlen, hogy a szak­mai képzettség aránya magasabb, mint nálunk. Meglátogattuk Szimferopol kö­zelében a dvartojszkojei fogyasz­tási szövetkezetét, amely —, amint annak elnöke tájékoztatott bennünket — kísérleti jelleggel működik. Ennek lényege, hogy a dolgozók anyagi ösztönzésében új módszert vezettek be. A szö­vetkezet elnöke tájékoztatást adott eredményeikről. Éves for­galmuk 13 millió rubel. Ez kör­zeti szövetkezet, de ez év január • A bahcsiszeráji szövetkezetben — ukrán népi szokás szerint — kenyérrel és sóval fogadták delegációnkat. • Ugyancsak Bahcsiszerájban a szövetkezeti áruház előtt. Megalapozni a jövőt Vízmű utca 1. Emeletes, lapos- tetős épület. Már a lépcsőházban is kellemes meleg, tisztaság. Az emeleti rész az Észak-Bács-Kis- kun megyei Vízmű Vállalat mun­kásszállása. — Négy szobánk van, összesen negyven ággyal és jelenleg tíz la­kónk — magyarázza a gondnoknő. — Ezek szerint harminc helyük üres ? — Előfordult már, hogy telt volt a szállás? — Még nemigen, de előfordul­hat. Az asszonyka végigkalauzol bennünket a szálláson, s a ta­pasztalataink igen kedvezőek. Tá­gas. központi fűtéses szobák, ben­nük tíz-tíz ágy. Kettőben öt-öt lakó, kettő pedig „tartalékban” áll. Eszembe jut a Fémmunkás Vál­lalat Dózsa György utcai lehan­goló szállásbérleménye, s arra gondolok: két szomszédos válla­lat — vajon nem egyezhetnének meg egymással legalább az egyik szoba albérletbe adás-vételében. — Ez meg itt a mosdó — tuso­ló helyiség — vezet bennünket tovább a gondnoknő. A tusolók tágas előterében néhány pár tisz­tara mosott gumicsizma sorako­zik. A vízműves dolgozók nélkü­lözhetetlen lábbelije. Szemközt — főzési lehetőséggel együtt — étkezőhelyiség. Az asz­talnál egy fiatalember, Nemcsók Károly gépkocsivezető vacsorá­zik. — Hogyan érzem itt magam? Részemről nagyon jól. Vagyis in- kább prímán, mert igazán jó munkahelyem van! Egy éve ke­í ültem a vállalathoz. Különben kiskunmajsai vagyok, ahova időn­ként motorral szoktam hazaruc­canni. Van énnekem odahaza egy portám, de azt hiszem, hamaro­san eladom, s itt nézek helyette valamit. Mert szeretnék végleg a vállalatnál maradni. Kecskemé­ten letelepedni. Tessék mondani, lehet ennél jobb sora egy legény­embernek? Száz forintért szinte mindenem megvan. Meleg szállás, fűtés, világítás, hideg-meleg víz. Így lehet spórolni, előkésziteni a jövőt, a családalapítást! (Folytatása következik.) Perny Irén (Pásztor Zoltán felvétele) A Tinédzser brigád iC? r ■' H Säte 1 ** A Beatles, Rolling Stones min­dennapos vendég a Habselyem- és Kötöttárugyár kecskeméti gyárának szabászüzeméoen. Mun­kakezdés előtt szinte ösztönös mozdulattal kattintják fel a tás­karádiót, s a hosszú terítőaszta­lok, vagy a villanyfűrészek mel­lett magukban dúdolgatják a már jól ismert dallamokat. A zenével kötött barátság volt talán az első jele a tíz lány összetartozásának. Aztán egyre jobban megismerkedtek egymás­sal, egyre több szó esett közöt­tük a munkáról, magánéletről, szórakozásról. Hamarosan kide­rült, hogy nagyon sok mindenben megegyezik a véleményük, közös a gondolkodási módjuk, az ér­deklődési körük. Alig több, mint egy évvel ezelőtt vettek egy fü­zetet, s az első oldalára nagy betűkkel felírták: Tinédzser bri­gád. Mind a tízen beírták nevü­ket, Szijj Éva pedig, a szakszer­vezeti bizottság titkára elé tette a naplót. — Mit szól hozzá? — kérdezte kissé félénken Éva. — A gyár­ban még nincs ifjúsági brigád, s mi úgy gondoltuk, hogy bene­vezünk a vállalati szocialista munkaversenybe. Csak arra kér­ném, hogy segítsen majd nekünk a vállalások összeállításában. Rózsi Lászlóné, a szakszerve­zeti bizottság titkára azóta is gyakran részt vesz a tinédzserek brigádértekezletén. Tanácsokat, javaslatokat ad a fiataloknak. S most együtt izgul velük: tavalyi munkájuk alapján a lányok va­jon elnyerik-e a szocialista bri­gád címet? — Én világéletemben optimista voltam, szerintem április 4-én megkapjuk az oklevelet — je­gyezte meg Boda Klára. — Hi­szen majdnem minden vállalá­sunkat teljesítettük. A norma­táblázat is mutatja: a 100—110 százalékot minden hónapban „hoztuk”. Senki sem késett, vagy mulasztott igazolatlanul. Vigyáztunk a szabvány minősé­gére, nem terítettünk hibás anya­got. Nagyon hasznos újítás, hogy a maradék szövetet még egyszer felterítjük, s így sokkal gazda­ságosabban dolgozhatunk. — De necsak az itteni mun­kánkról beszéljünk — vette át a szót Makkány Zsuzsa. — Hisz sokat dolgoztunk mi a kerek­dombi termelőszövetkezetben is. A gyár ugyanis egy telket vásá­rolt a tsz-től, ahol egy üdülőt építünk majd. A telek árát tár­sadalmi munkában ledolgozzuk. Az 5 ezer órából már 4 ezret teljesítettünk, persze nem csak mi, hanem a többi brigád is. Sző­lőt kötöztünk, szüreteltünk. Az itteni munka után kész felüdülés volt a szabad levegőn dolgozni. Két héttel ezelőtt a kecskeméti Hírős étteremben pótszijvesztert tartottak a lányok. Mindenki arról beszélt, hogy mi minden történt velük egy év alatt. Elő­ször is azt állapították meg, hogy el sem tudnák képzelni a szabászüzemet egymás nélkül. Nagyon örülnek, hogy Szijj Éva, azaz Lakatos Sándorné kisbabát vár, csak azt sajnálják, hogy né­hány hónapig nem lehet közöt­tük a brigádvezető. Majd gyak­ran meglátogatják, hisz mind­annyian barátok. Tárnái László • Boda Klára és Makkány Zsuzsa egymásra terítik a leheletfinom selymeket. (Pászor Zoltán felvételei.) • Kovács Péterné csipkeblúzt szab a villanyfűrésszel. • Lakatos Sándorné brigádveze­tő: „Betanított munkások va­gyunk. Néhány évvel ezelőtt varrónőknek vettek fel ben­nünket, aztán átkerültünk a szabászüzembe, fgy találkoz­tunk egymással...” FOGJUK RÖVIDRE A SZÓT! A manapság eléggé gyakori tanácskozásoknak, értekezleteknek kétséget kizáróan megvan a ma­guk célja és haszna. Életünk demokratizmusának jó kifejezői ezek a megbeszélések. A kisebb vagy nagyobb közösségek ilyen alkalmakkor újabb és újabb információhoz jutnak, elmondhatják észre­vételeiket; kritikai megjegyzéseik és javaslataik beleszólást és egyben segítséget jelentenek, hogy kevesebb legyen a gond, jobb a munka, a mun­kahelyi légkör. Nem közhely, ha ismételten arra hivatkozunk, ami tulajdonképpen hosszú idők ta­pasztalata: a kollektív bölcsesség adta tanácsokat még a legjobb, a legismertebb vezetés sem nélkü­lözheti. Egy-egy értekezlet hasznosságát elsősorban a té­mája fémjelzi. Ha a téma időszerű, a mondanivaló nem elvont a vita polemikus, s a szükséges következtetés, tanulság nem kizárólag egy kisebb csoport érdekeit szolgálja, hanem magasabb célok­hoz is kötődik — akkor pedig ezek az együttes tanácskozások meg is hozzák az eredményt. A téma időszerűsége és konkrétsága azonban a dolognak csak az egyik oldala. Legalább ennyire fontos, hogy lehetőleg minél több ember kapjon módot véleményének elmondására. Mit érnek azok a tanácskozások, amelyek bár három, négy órát, olykor többet is igénybe vesznek, az órák számá­nál alig valamivel többen kapnak szót? Miért? Mert akik — a jelentkezés sorrendjének megfe­lelően — lehetőséget kapnak a felszólalásra, túl­ságosan hosszú ideig beszélnek. A szószaporítás közben elsikkad a lényeg, elkalandoznak a témá­tól, a hallgatóság türelmetlenné válik; az egyik rajzolgat, a másik a szomszédjával sustorog, a harmadik már-már szunyókál. Jó néhányan meg arra gondolnak: az ördögbe is, rám már bizto­san nem kerül sor, hosszúra nyúlt ez az értekezlet, pedig egy fontos dolgot el akartam mondani... A felszólalások tartalmasságát sohasem az adja, hogy valaki hosszadalmasan beszél. Amiről beszél és ahogyan vélekedik — ez a lényeg! öt, tíz perc alatt sok okos dolgot el lehet mondani. Es sokkal érthetőbben, érdekfeszítöbben. A frappáns, átgon­dolt, lényegre törő beszéd nemcsak lebilincseli a hallgatóságot, hanem újabb és újabb gondolatok serkentője lehet, hevítheti az egészséges vitát. S nem utolsósorban — jól gazdálkodva a drága idő­vel — nem foszt meg másokat véleményük el­mondásának lehetőségétől. Félreértés ne essék: senki sem vitatja a hosz- szadalmasan beszélők jó szándékát. A „sok be­szédnek” ezernyi oka lehet. Például a kifejező- készség hiánya éppúgy vagy az, hogy a felszólaló úgy érzi, egy szuszra „mindent" el kell mondania. A sokféle okon sokféleképpen segíthetünk. Azon vi­szont, hogy a kisebb-nagyobb kollektívák tanács­kozásain minél többen szót kaphassanak, csak egyféleképpen. Fogjuk rövidre a szót! Eleinte talán nehéz lesz. De csupán szokás kérdése az egész ... —a — ó

Next

/
Oldalképek
Tartalom