Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-24 / 19. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. január 24. Közelebb kerültünk egymáshoz IFJÚSÁG IFJÚSÁG IFJÚSÁG l-től további koncentrációt valósítanak meg, vagyis a járás összes szövetkezeteit, amelyekhez 60 község tartozik — egyesítik. A programban szerepelt egy szövetkezeti üdülőtelep megtekintése is. Alustában a tengerparton fekszik az üdülő. Négy épületben 550 dolgozó pihenhet, most készül az ötödik épület. Az üdülés 24 napra szól, naponta 1 rubelt kell fizetni. Az üdülőtelephez számos kulturális szolgáltatás tartozik, többek között klub és 60 ezer kötetes könyvtár. Jaltában impozáns látvány volt az új, legkorszerűbb technikával felszerelt áruház. Szövetkezeti szaküzletekkel, áruházakkal és vendéglátó egységekkel Raz- dolnoje járási központban és a járás területén levő Partovoje községben is ismerkedett delegációnk. A barátság számtalan jelével találkoztunk utunk során. Az egyik péküzemben az igazgató és a főmérnöknő — régi ukrán szokás szerint — kenyérrel és sóval fogadott bennünket! A pékség az ottani szövetkezeté, korszerű félautomata berendezéssel működik, naponta 60 tonna kenyeret és pékárut termel. Mellette húsfeldolgozót épít a szövetkezet. A látogatás negyedik napját Szevasztopolban töltöttük. Leróttuk kegyeletünket a hősök temetőjében. Innen utaztunk Bahcsi- szerájba. Az ottani áruházban is kedvesen fogadtak. A háromszintes, önkiszolgáló rendszerű áruház a szövetkezet saját kivitelezésében épült. Gazdag áruválasztékkal találkoztunk, különösen a cipőosztályon. A vevők kényelmére számos szolgáltatást vezettek be. Több vendéglátóegységet is megtekintettünk itt. Nagyon tetszettek a keleti stílusú épületek. Látogatásunk utolsó napján fogadott bennünket a krími területi pártbizottság első titkára Kiricsenko elvtárs is. Tárgyalásaink eredményesek voltak. 1973-ban — megbeszéléseink szerint — szövetkezeti hetet rendezünk Kecskeméten és Szimferopolban. Ez alkalommal a két megye fogyasztási szövetkezetei kölcsönösen bemutatkoznak egymásnak. Eladással egybekötött árubemutatót is rendezünk, amelyet esetleg árucsere is követhet. Megszervezzük a szövetkezeti kultúrcsoportok cseréjét is. Szim- feropoli barátaink külön kérték, hogy segítsük elő szakembereik rendszeres tapasztalatcseréjét, főként a vendéglátóiparban. Ügy véljük ennek semmi akadálya. Krími barátainktól, a nagyon kellemesen eltöltött öt nap után, a Szimferopolban levő Kecskemét étteremben rendezett búcsú- fogadáson köszöntünk el. Abban az étteremben találkoztunk, amelyet a két város testvéri kapcsolatai alapján hoztak létre, mintegy a barátság jelképeként. Brachna János a MÉSZÖV elnöke Több mint 10 évvel ezelőtt kezdett kialakulni Bács-Kiskun megye és a Szovjetunió Krím területi párt- és állami intézményeinek szorosabb testvéri és baráti kapcsolata, amely állandóan bővül. Évente számos eseményre, kölcsönös látogatásra kerül sor, és ezek méginkább erősítik a kapcsolatokat. A közelmúltban háromtagú szövetkezeti delegációval jártunk a Krímben. E látogatásnak és az ottani tárgyalásoknak köszönhetően az idén a fogyasztási szövetkezetek között is erősödnek a baráti szálak. Küldöttségünket meleg fogadtatásban részesítették Szimferopolban az ottani szövetség vezetői. Azonnal megkezdtük a tárgyalásokat és még aznap városnézésre, különböző szövetkezeti egységek, intézmények megtekintésére indultunk. Külön is meg kell említeni azt a korszerű — kereskedőket képző — szakmunkás- iskolát és kollégiumot, ahol hatszázötven, faluról bekerült fiatal tanul. Az oktatást filmvetítő, magnetofon segíti és minden szakmának külön tanulóterme van. A szövetkezeti dolgozók képzésére igen nagy gondot fordítanak. Nem véletlen, hogy a szakmai képzettség aránya magasabb, mint nálunk. Meglátogattuk Szimferopol közelében a dvartojszkojei fogyasztási szövetkezetét, amely —, amint annak elnöke tájékoztatott bennünket — kísérleti jelleggel működik. Ennek lényege, hogy a dolgozók anyagi ösztönzésében új módszert vezettek be. A szövetkezet elnöke tájékoztatást adott eredményeikről. Éves forgalmuk 13 millió rubel. Ez körzeti szövetkezet, de ez év január • A bahcsiszeráji szövetkezetben — ukrán népi szokás szerint — kenyérrel és sóval fogadták delegációnkat. • Ugyancsak Bahcsiszerájban a szövetkezeti áruház előtt. Megalapozni a jövőt Vízmű utca 1. Emeletes, lapos- tetős épület. Már a lépcsőházban is kellemes meleg, tisztaság. Az emeleti rész az Észak-Bács-Kis- kun megyei Vízmű Vállalat munkásszállása. — Négy szobánk van, összesen negyven ággyal és jelenleg tíz lakónk — magyarázza a gondnoknő. — Ezek szerint harminc helyük üres ? — Előfordult már, hogy telt volt a szállás? — Még nemigen, de előfordulhat. Az asszonyka végigkalauzol bennünket a szálláson, s a tapasztalataink igen kedvezőek. Tágas. központi fűtéses szobák, bennük tíz-tíz ágy. Kettőben öt-öt lakó, kettő pedig „tartalékban” áll. Eszembe jut a Fémmunkás Vállalat Dózsa György utcai lehangoló szállásbérleménye, s arra gondolok: két szomszédos vállalat — vajon nem egyezhetnének meg egymással legalább az egyik szoba albérletbe adás-vételében. — Ez meg itt a mosdó — tusoló helyiség — vezet bennünket tovább a gondnoknő. A tusolók tágas előterében néhány pár tisztara mosott gumicsizma sorakozik. A vízműves dolgozók nélkülözhetetlen lábbelije. Szemközt — főzési lehetőséggel együtt — étkezőhelyiség. Az asztalnál egy fiatalember, Nemcsók Károly gépkocsivezető vacsorázik. — Hogyan érzem itt magam? Részemről nagyon jól. Vagyis in- kább prímán, mert igazán jó munkahelyem van! Egy éve keí ültem a vállalathoz. Különben kiskunmajsai vagyok, ahova időnként motorral szoktam hazaruccanni. Van énnekem odahaza egy portám, de azt hiszem, hamarosan eladom, s itt nézek helyette valamit. Mert szeretnék végleg a vállalatnál maradni. Kecskeméten letelepedni. Tessék mondani, lehet ennél jobb sora egy legényembernek? Száz forintért szinte mindenem megvan. Meleg szállás, fűtés, világítás, hideg-meleg víz. Így lehet spórolni, előkésziteni a jövőt, a családalapítást! (Folytatása következik.) Perny Irén (Pásztor Zoltán felvétele) A Tinédzser brigád iC? r ■' H Säte 1 ** A Beatles, Rolling Stones mindennapos vendég a Habselyem- és Kötöttárugyár kecskeméti gyárának szabászüzeméoen. Munkakezdés előtt szinte ösztönös mozdulattal kattintják fel a táskarádiót, s a hosszú terítőasztalok, vagy a villanyfűrészek mellett magukban dúdolgatják a már jól ismert dallamokat. A zenével kötött barátság volt talán az első jele a tíz lány összetartozásának. Aztán egyre jobban megismerkedtek egymással, egyre több szó esett közöttük a munkáról, magánéletről, szórakozásról. Hamarosan kiderült, hogy nagyon sok mindenben megegyezik a véleményük, közös a gondolkodási módjuk, az érdeklődési körük. Alig több, mint egy évvel ezelőtt vettek egy füzetet, s az első oldalára nagy betűkkel felírták: Tinédzser brigád. Mind a tízen beírták nevüket, Szijj Éva pedig, a szakszervezeti bizottság titkára elé tette a naplót. — Mit szól hozzá? — kérdezte kissé félénken Éva. — A gyárban még nincs ifjúsági brigád, s mi úgy gondoltuk, hogy benevezünk a vállalati szocialista munkaversenybe. Csak arra kérném, hogy segítsen majd nekünk a vállalások összeállításában. Rózsi Lászlóné, a szakszervezeti bizottság titkára azóta is gyakran részt vesz a tinédzserek brigádértekezletén. Tanácsokat, javaslatokat ad a fiataloknak. S most együtt izgul velük: tavalyi munkájuk alapján a lányok vajon elnyerik-e a szocialista brigád címet? — Én világéletemben optimista voltam, szerintem április 4-én megkapjuk az oklevelet — jegyezte meg Boda Klára. — Hiszen majdnem minden vállalásunkat teljesítettük. A normatáblázat is mutatja: a 100—110 százalékot minden hónapban „hoztuk”. Senki sem késett, vagy mulasztott igazolatlanul. Vigyáztunk a szabvány minőségére, nem terítettünk hibás anyagot. Nagyon hasznos újítás, hogy a maradék szövetet még egyszer felterítjük, s így sokkal gazdaságosabban dolgozhatunk. — De necsak az itteni munkánkról beszéljünk — vette át a szót Makkány Zsuzsa. — Hisz sokat dolgoztunk mi a kerekdombi termelőszövetkezetben is. A gyár ugyanis egy telket vásárolt a tsz-től, ahol egy üdülőt építünk majd. A telek árát társadalmi munkában ledolgozzuk. Az 5 ezer órából már 4 ezret teljesítettünk, persze nem csak mi, hanem a többi brigád is. Szőlőt kötöztünk, szüreteltünk. Az itteni munka után kész felüdülés volt a szabad levegőn dolgozni. Két héttel ezelőtt a kecskeméti Hírős étteremben pótszijvesztert tartottak a lányok. Mindenki arról beszélt, hogy mi minden történt velük egy év alatt. Először is azt állapították meg, hogy el sem tudnák képzelni a szabászüzemet egymás nélkül. Nagyon örülnek, hogy Szijj Éva, azaz Lakatos Sándorné kisbabát vár, csak azt sajnálják, hogy néhány hónapig nem lehet közöttük a brigádvezető. Majd gyakran meglátogatják, hisz mindannyian barátok. Tárnái László • Boda Klára és Makkány Zsuzsa egymásra terítik a leheletfinom selymeket. (Pászor Zoltán felvételei.) • Kovács Péterné csipkeblúzt szab a villanyfűrésszel. • Lakatos Sándorné brigádvezető: „Betanított munkások vagyunk. Néhány évvel ezelőtt varrónőknek vettek fel bennünket, aztán átkerültünk a szabászüzembe, fgy találkoztunk egymással...” FOGJUK RÖVIDRE A SZÓT! A manapság eléggé gyakori tanácskozásoknak, értekezleteknek kétséget kizáróan megvan a maguk célja és haszna. Életünk demokratizmusának jó kifejezői ezek a megbeszélések. A kisebb vagy nagyobb közösségek ilyen alkalmakkor újabb és újabb információhoz jutnak, elmondhatják észrevételeiket; kritikai megjegyzéseik és javaslataik beleszólást és egyben segítséget jelentenek, hogy kevesebb legyen a gond, jobb a munka, a munkahelyi légkör. Nem közhely, ha ismételten arra hivatkozunk, ami tulajdonképpen hosszú idők tapasztalata: a kollektív bölcsesség adta tanácsokat még a legjobb, a legismertebb vezetés sem nélkülözheti. Egy-egy értekezlet hasznosságát elsősorban a témája fémjelzi. Ha a téma időszerű, a mondanivaló nem elvont a vita polemikus, s a szükséges következtetés, tanulság nem kizárólag egy kisebb csoport érdekeit szolgálja, hanem magasabb célokhoz is kötődik — akkor pedig ezek az együttes tanácskozások meg is hozzák az eredményt. A téma időszerűsége és konkrétsága azonban a dolognak csak az egyik oldala. Legalább ennyire fontos, hogy lehetőleg minél több ember kapjon módot véleményének elmondására. Mit érnek azok a tanácskozások, amelyek bár három, négy órát, olykor többet is igénybe vesznek, az órák számánál alig valamivel többen kapnak szót? Miért? Mert akik — a jelentkezés sorrendjének megfelelően — lehetőséget kapnak a felszólalásra, túlságosan hosszú ideig beszélnek. A szószaporítás közben elsikkad a lényeg, elkalandoznak a témától, a hallgatóság türelmetlenné válik; az egyik rajzolgat, a másik a szomszédjával sustorog, a harmadik már-már szunyókál. Jó néhányan meg arra gondolnak: az ördögbe is, rám már biztosan nem kerül sor, hosszúra nyúlt ez az értekezlet, pedig egy fontos dolgot el akartam mondani... A felszólalások tartalmasságát sohasem az adja, hogy valaki hosszadalmasan beszél. Amiről beszél és ahogyan vélekedik — ez a lényeg! öt, tíz perc alatt sok okos dolgot el lehet mondani. Es sokkal érthetőbben, érdekfeszítöbben. A frappáns, átgondolt, lényegre törő beszéd nemcsak lebilincseli a hallgatóságot, hanem újabb és újabb gondolatok serkentője lehet, hevítheti az egészséges vitát. S nem utolsósorban — jól gazdálkodva a drága idővel — nem foszt meg másokat véleményük elmondásának lehetőségétől. Félreértés ne essék: senki sem vitatja a hosz- szadalmasan beszélők jó szándékát. A „sok beszédnek” ezernyi oka lehet. Például a kifejező- készség hiánya éppúgy vagy az, hogy a felszólaló úgy érzi, egy szuszra „mindent" el kell mondania. A sokféle okon sokféleképpen segíthetünk. Azon viszont, hogy a kisebb-nagyobb kollektívák tanácskozásain minél többen szót kaphassanak, csak egyféleképpen. Fogjuk rövidre a szót! Eleinte talán nehéz lesz. De csupán szokás kérdése az egész ... —a — ó
