Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-21 / 17. szám

1973. január 21. • PETŐFI NEPE • 3 Lék horgászat # <\ horgászok lélen is hódol­hatnak szenvedélyüknek So­kan próbáltak szerencsét a gödi Duna-ág jegén vágott lék melleit. (MTI folo — KS> Miért fő a nő? Egyidöben gyakran töpreng­tem annak okán, miért vált szinte általánossá a férőhely megjelölés akár istálló, akár gyermekintézmény nagysága ke­rül szóba (vagy valamely írásos előterjesztésbe). Aztán több ér­dekes összehasonlító példa nyo­mán rájöttem a megfejtésre. Nevezetesen: olykor egy-egy modern, gépesített istálló, amely 100, 200, vagy ennél is több zarvasmarha férőhelye — fény­űzését tekintve különb, mint né­mely sokszemélyes óvoda. Azt hiszem ezért megy egyre itt is, ott is a férőhely. Elvégre istál­ló esetében mégsem mondhat­juk, hogy százszemélyes ... S most, íme, itt az új felfe­dezésem! Mármint tudniillik, azon is sokáig törtem a fejem, ha nőkről van szó; miért •hang­zik el értekezleteken, miért fog­laltatik a különböző jelentések­be így: közülük kb. ennyi és ennyi fő a nő... Ha férfiakról van szó, nincs ott a „fő”. Egy­szerűen csak így: ennyi a férfi. Nem mintha a férfiak nem len­nének fők, hanem ... Tessék a megfejtés: a nő azért fő, mert bizony az ő feje a napi máso­dik műszak megannyi gondja miatt mindig fő! —y —n Segítenek a város­ellátásban Az érsekcsanádi Búzakalász Termelőszövetkezet termékei kö­zül legismertebb a savanyított paprika, a káposzta és uborka, valamint az ecetes torma. Ta­valy szeptembertől december végéig 25 vagon savanyított árut adtak át a Csongrád Bács- megyei Élelmiszer Nagykereske­delmi Vállalatnak. A legked­veltebb almapaprikából mint­egy 1U0 ezer üveggel. Ezekből vásárolhatnak a megye városai­nak lakói, de a fővárosi embe­rek is. A szövetkezetben nagy terü­leten termesztenek lencsét. A múlt évben 120 tonnát adtak el. Mintegy negyven tonnányit fcgy-félkilós tasakokban csoma­golva az önkiszolgáló boltok ré­szére. Hatvan mázsát a bajai csemegeboltnak közvetlenül ad­tak át, így a városban lakók mindig tudtak vásárolni ebből a főzeléknek valóból. A megye városaiban — első­sorban Bajára — rendszeresen szállítanak élő-baromfit (tavaly mintegy 30 ezer darabot vittek), jércetojást és zöldségféléket. A lakosok szívesen vásárolják a szövetkezet áruit, nemcsak azért, mert jó minőségűek, hanem minden esetben olcsóbban kap­ják meg a n^pi piaci árnál. A községről sem feledkeznek meg. Az érsekcsanádi lakosokat a már felsorolt áruféléken kívül még tejjel is ellátják. Az idén továbbfolytatják ed­digi; hasznos városellátó tevé­kenységüket. Mintegy 180 tonna lencsét termesztenek, a tartósí­tó üzemükben pedig 70 vagon- nyi savanyúságfélét készítenek. Kísérleti jelleggel 18 holdon fű- szerpaprikát is ültetnek külön­böző fajtákból. Kiválasztják a legmegfelelőbbet, amelyből jö­vőre nagyobb területen kezdik meg a termesztést. Cs. I. A zárszámadás tükrözze a valóságos helyzetet Beszélgetés Szabó Istvánnal, a TOT elnökével Munkatársunk leiKeresle Szabó Istvánt, a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökét, hogy a most sorra kerülő zárszámadásokról be­szélgessen vele. — Nem én vagyok az első — mondotta beveze­tésül Szabó István —, aki erről a témáról a ma­gyar sajtóban nyilatkozik. Ügy gondolom, hogy a kérdést nem árt több oldalról megvilágítani. Nagy ügyről van szó. A termelőszövetkezetek, halászati szövetkezetek, szakszövetkezetek és közös vállal­kozások éves mérlege kereken egymillió magyar állampolgár ügye, szántóföldünk 86 százalékát érinti és — a háztáji gazdaságokkal együtt — mintegy százmilliárd forintnyi termelési értékről ad számot. Milyen átfogó értékelést ad­hat a TOT elnöke az elmúlt esztendőről, a zárszámadások várható eredményéről? — Nincs két egyforma esztendő és nem talál­ható két egyforma határ sem. Ennek következté­ben nincs két egyforma zárszámadás. Általában azonban elmondhatjuk, hogy amit az agrárpoliti­ka előrelátóan sugallt, amin a szövetkezeti gazdák erejüket megfeszítve munkálkodtak, azt lényegében sikerült is teljesíteni. A tavaszi szá­razság, a nyári sok csapadék, az évvégi állat­megbetegedések ellenére jó évet zárnak, sőt he­lyenként kimagaslóan jó, rekord esztendőt. — Az átlagot azonban sokoldalúan kell megvi­lágítani. A gazdaságok több mint kétharmadában egyértelműen örömteljes munka az összesítés. To­vábbi két csoportban — a gyenge adottságú és a gyenge vezetésű szövetkezetekben — ezidén is csak kevés helyen tudnak megszabadulni az is­métlődő gondoktól. VéCTül a negyedik csoportban nem gyenge és nem rosszul vezetett gazdaságok találhatók, hanem inkább olyanok, amelyek is­mertek, jónevűek, hosszú időn át mondhatni rep­rezentálták a magyar mezőgazdasagot A nagy ira­mú fejlődés, a jelentős beruházások, s az előre nem látható körülmények együttes hatása miatt kerültek átmeneti, de súlyos gondok közé. — Erre való tekintettel nemcsak a hatóságok, de .talán elsősorban a tagok a gondok okait na­gyon megfontoltan elemezzék. A következmények alól a vezetést felmenteni persze nem lehet. De más a helyzet ott, ahol a hozzá nem értés, és más, ahol éppen a jóakarat és az ezt keresztező külső körülmények alakították ki a mai állapoto­kat. Milyen tanácsot ad Szabó István a politikus és gyakorló tsz-elnök: hogyan készítsék el a szövetkezetek a zárszámadást? — A zárszámadás tükrözze a valóságos helyze­tet. Mindenkinek ez az érdeke, az államnak, az országnak és a helyi közösségnek is. Azt vegyék számba, ami van, ne többet és ne kevesebbet. A „kozmetikázás" talán ígérhet pillanatnyi előnyö­ket, de nem csupán a hatóságokat, hanem a tag­Rakétások... ságot is félrevezeti, végső hatása pedig biztos, hogy káros lesz. mindenkire. — Ehhez még azt teszem hozzá: nem okos do­log a személyes jövedelem minden áron való nö­velésére törekedni. Az_ elmúlt esztendők bebizo­nyították, hogy aki túlzásba vitte az osztást, és — részben emiatt — gazdasága bajba került, azon nagyon nehéz volt utólag segíteni. Viszont a tartalékolt összeg a szövetkezet tulajdonában ma­rad, azt nem veszi el senki. Mi parasztok tudjuk, hogy kicsit még most is ,,az idő a gazda”. Ta­valy végeredményben minden egyenesbe fordult, de ki szavatolja, hogy ez az idén is így lesz? Sok tsz valósággal retteg a részesedés gyors emelkedése után fizetendő jövedelemnövek- mény-adótól. A tartalékolással megelőzhető ez? Sajnos nem mindenütt. Ahol például nem nyolcvan, hanem háromszáz mázsát termett a hagyományosan művelt cukorrépa, ott a részt a többlet után is ki kell adni. Ahol viszont új nagy- beruházások léptek üzembe, ott a frissen alkal­mazott nagytudású szakemberek, szakmunkások fizetése okozott ugrást. A „regulativ” kategóriába tehát elkerülhetetlenül éppen olyan gazdaságok kerülnek be, amelyek sokat termelnek. — Elfogadjuk azt az elvet, hogy az államnak szabályoznia kell a piacon vásárlóerőként jelent­kező pénztömeget, de a minisztériumokkal egyet­értésben küzdünk az ellen, hogy a keresetszabá­lyozás a termelési fékező erőként működhessen. Amiről eddig beszélgettünk: vezetők, szakemberek ügye. Le­het-e, kell-e szerepet adni eb­ben a folyamatban az egyszerű szövetkezeti gazdának? — Mindenképpen kell, mert ez létkérdés. A többi között ez adja mozgalmunk szövetkezeti jellegét. A zárszámadás előtt, közben, vagy utó­lag mindenütt meg kell és meg lehet találni a módját, hogy a kérdésekkel érdemben foglalkoz­zanak. Brigádgyűlésen, részközgyűlésen, csoportos találkozókon lehet beszélgetni, az eldöntendő kér­désekről kikérhetik a vezetők a tagok véleményét, azt a javaslatokba beépíthetik. Legfontosabb pe­dig, hogy a tagokkal együtt vonják le az elmúlt esztendőből adódó következtetéseket. — A jónak látszó, vagy valóban jó; a gyengé­nek tűnő, vagy valóban gyenge gazdaságokban egyaránt van a tagnak véleménye, ötlete: mon­danivalója. Ha ez a beszélgetések során felszín­re kerül, ha a mérleg és a már elkezdődött új gazdasági évre szóló koncepció erre támaszkodik, akkor több az esélyünk, hogy a következő zárszám­adáskor sem kell a tartalékhoz nyúlni; hogy a mezőgazdaság, a termelőszövetkezeti mozgalom folytatja azt a felfelé ívelő szép fejlődést, amely­nek az utóbbi években tanúi és — minden ma­gyar állampolgárral együtt — élvezői lehettünk. F. B. Levél egy munkás elvtársnak Sajnáltam, hogy a meglehetősen elhúzódott beszámoló tag-* gyűlésük után — amely végül is inkább termelési tanácsko zássá lett — nem sikerült személyesen beszélgetnünk. A szó kimondóan őszinte bírálatáról szerettem volna önnel véle ményt cserélni, s főként egy kérdést feltenni. Igyekszem ezúton pótolni, amire ott a helyszínen nem nyi lőtt módom. Annál is inkább, mert kritikájának van egy na gyonis megszívlelendő tanulsága. Engedje meg elmondanom — Nem a beszámolóval kap­csolatos, de szóvá kell tennem... — kezdte mondani az alapszer­vezet tagjainak feszült figyel­métől kísérve. És így folytatta: — Én 1971. június 28-án levelet írtam a pártvezetőségnek a mű^ helyben levő problémákról, de válaszra a mai napig nem érde­mesítettek. Szeretném tudni, számíthatok-e egyáltalán a vá­laszra? A levelem másolatát még őrzöm ... Nem tudom, hogy a pártveze­tőség tagjai mit éreztek közben, de döbbent egymásra pillantá­sukról leolvashattam, hogy a mondanivalója hideg zuhany^ ként hatott. Aztán a titkár elv­társ kérdése után kiderült, hogy a pártvezetőségnek az a tagja, akinek a levelet átnyújtotta, nincs jelen a taggyűlésen. Az sem igen oldotta a hangulat fe­szültségét, amikor a párttitkár bejelentette: holnap az lesz az első teendő, hogy utána néznek az érthetetlenül elkallódott le­vélnek, s ha nem találják meg, a másolatát kérik el öntől. Bevallom, nagyon kényelmet­lenül éreztem magam és is, aki vendégként vettem részt a tag­gyűlésükön. Felszólalásának hal­latán szinte felszisszentem: va­jon mire számíthatnak gyáruk­ban a munkások, ha egy kom­munista segítő szándékú levelé­vel több mint másfél év eltelté­vel ez megtörténhet?! (A fela­dás dátuma ugyanis 1971. június 28!) Lehetséges, hogy az akkori problémák ma is fennállnak a műhelyükben? Hiszen a szocia­lista építő munkánk tömérdek új eredményét könyvelhettük el ez idő alatt. S ha nem változott a helyzet, és maradtak a gon­dok, ön, aki annak idején, a levél megírásával segítő Szán dékának adta tanújelét, ezeddig bele tudott törődni a helyzet változatlanságába? Hiszen la valy is tartottak beszámoló tag gyűlést! És azon kívül is csak nem havonta tanácskozott a kommunista kollektívájuk Le hetséges, hogy levelének sorsa nem izgatta volna azóta? És ku lönben is. a pártvezetőség tág­jaival — azzal az elvtárssal is. akinek a levelet személyesen át­adta — hányszor, de hányszor találkozott azóta?! Resteilte ta Ián megkérdezni? Vagy netán önnek is csak most, másfél év múltán jutottak újra eszébe a műhelybeli problémák? Ezekről szerettem volna ön nel szót érteni, e kérdésekre választ kapni. Hiszem ugyanis, hogy abban egyetért velem: a bírálat nem önmagáért való hanem célja a fogyatékosságok, a visszásságok feltárására, kö­vetkezésképpen a segítés Nyilván ez vezette önt is. ami kor 1971. nyarán tollal ragadott De miért, és hogyan tudott ida ig várni a kérdésével? Ugye, éi- zi, hogy a segítőszándéka követ­kezetességének híján ön sem teheti szívére a kezét ezzel en időben megtettem a tőlem tel hetőt. Remélem, ha jócskán késve is. azóta napirendre került a mű­helybeli gondok megvizsgálása, s talán megoldásukra is történt intézkedés. Azt is bizonyosra veszem, hogy levelének elsikka- dása, eltűnése emlékezetes ta­nulságul szolgál pártvezetősé­gük tagjának. De hiszem, hogy az esétből ön is okult. Elvtársi üdvözlettel: Perft.v Irén A sziken nőtt csenevész erdő szélén hajnal óta szinte der­medt mozdulatlanságban álltak a járművek. Fiatal katonáink — alig-több mint egy éve tel­jesítenek szolgálatot — várakoz­tak az indulást jelző parancsra. A motorok még álltak, nem fe­szült bennük erő, a karcsú ra­kétákra, lokátorokra, a gépko­csik tetejére fehér dérfátyiat borított az egyre erősödő hideg. A tájon némaság honolt, ame­lyet még egy-egy fészkéről fel­szálló madár szárnycsapása sem zavart meg. Olykor halk recse­gés hallatszott .a rádióban, s ilyenkor a katonák felkapták fejüket, s a' rádiós kézlegyin­tésére isméi szótlanul néztek maguk elé. Talán azokat a ten­nivalókat ismételték el maguk­ban, amelyeket hónapokon át gyakoroltak erre a nem min­dennapi erőpróbára készülve. A megyénkben állomásozó egyik katonai alakulat tisztjei, tiszthelyettesei, katonái első ra­kéta éleslövészetüket hajtják végre, amelyhez a különböző rádió, elektronikai, fegyverzeti ismereteken túl nagyon pontos és szoros együttműködés szük­séges, hogy megszerezzék az el­ismerést, bizonyíthassák pa­rancsnokaik, egész népünk előtt: jól felkészültek a haza, az. or­szág védelmére. Váratlanul hangzott fel a pa­rancs: — Motort indíts!... Indulás! A kis erdő szinte megrázkó­dott, amikor felbőgtek a moto­rok. Kékes füst szállt fel a ki­pufogó-csövekből, s az álcázás­nak használt elsárgult lombok pilleként szóródtak szét az ön­járó rgkétalövegről. A tájék te­le lett mozgással. A rakéták után a különböző rendeltetésű tehergépkocsik sorakoztak fel, hogy elfoglalják a tüzelőálláso­kat ... Eközben a gyakorlat vezetői — • magas rangú tisztek —, s a két megyéből meghívott vendégek a térképen tanulmányozták azt a feltételezett helyzetet, amely­ben a rakétásoknak csapást kell mérniök az ellenségre. Alig fe­jeződött be a tájékoztató, már­is feltűntek a rakétalövegek. A parancsszavakat szinte el­nyomta a dübörgés, mely jelez­te, rövidesen végrehajtják fela­datukat a katonák. Bámulatos gyorsasággal dolgoztak az idő­járásjelzők, a lokátorosoV ■* lőelemszámlálók, s természete­sen maguk a rakétatüzérek is, akik tűzkész állapotba hozták ezt a félelmetes fegyvert. Né­hány perc telt csupán el, ami­kor a parancsnok jelentette: — Készen állunk a tüzelésre. A tüzelőállásban néhány tíz méterre az élesre töltött raké­tától egy hadnagy, aki az el­múlt évben végzett a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, nem kis izgalommal tartotta kezét az indító gombon. — Eddig sikerült minden mozzanatot időnormán belül teljesítenünk, s amiért eddig dolgoztunk, most válik el, si­kerül-e? Én bizakodó vagyok, sikerülnie kell!. .. Megkezdődött a visszaszám­lálás. Az arcokon feszültség, iz­galom tükröződött. — Három . . . kettő ... egy .. . zéró! Iszonyú dübörgés hallatszott ebben a pillanatban, s a raké­ták mint tüzes nyilak vágódtak bele a szürke égboltozatba, sár­ga tűzcsóvát húzva maguk mö­gött ... Negyedóra múlva a gyakor­latvezető tett jelentést az ala­kulat parancsnokának és a meg­hívott vendégeknek. Rakétása- ink kiváló eredménnyel fejez­ték be ezt a gyakorlatot. Gémes Gábor Mint üstökös, vágódik ki a rakéta. • :\ tüzelóáilás felé halad a harcászati rakéta. • A gyakorlatvezető jelentést tesz a feladat végrehajtásáról i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom