Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-19 / 15. szám

i • PETŐFI NÉPE • 1973. január 19. Savanyúkáposzta exportra i A liszakécskei Tiszagyöngye Termelőszövetkezetben tíz éve foglalkoznak a fejes káposzta ter­mesztésével. Csaknem ugyaneny- nyi ideje, hogy saját üzemükben végzik a feldolgozást. Az elmúlt évben hetven hold­ról szedték fel' a káposztafejeket a szövetkezet dolgozói az ősz fo­lyamán. A 97 vagonos termésből mindössze 6 vagonnal adtak át azonnal a kereskedelemnek, a többit pedig prizmázták, majd a szántóföldi munkák befejeztével megkezdték a feldolgozást. Ta­valy kötöttek először szerződést nagyobb mennyiségű exportra. A Szovjetuniónak savanyítanak 55 vagon káposztát. Exportpartnerük kérésére egy mázsa káposztához 5—8 kilogramm sárgarépát szele­telnek és így érlelik a betonme­dencékben. A Tiszagyöngye Tsz-ben készí­tett savanyúkáposztát belföldön is kedvelik. Legnagyobb vásárló­juk a békéscsabai FŰSZERT Vál­lalat, de kisebb mennyiséget ad­nak a község és a környező fal­vak zöldségboltjainak is. A savanyító üzemben 50—60 szövetkezeti gazda dolgozik, a prizmákból felszedett káposztafe­jeket tisztítják, szeletelik, majd három, egyenként háromvagonos és egy másfél vagonos medencé­be rakják. Amikor elkészül a sa­vanyúkáposzta, 100—200 literes fóliával bélelt fahordóba csoma­golják és így adják át a keres­kedelemnek. D. É. 0 Tisztítás után szeletelik, majd betonmedencékbe rakva savanyít­ják a fejes káposztát. Ez évben összesen 90 vagonnal készítenek belőle a Tiszagyöngye Tsz-ben. • Szovjet exportra készül a sárgarépával kevert káposzta: egy beton- medencében három vagonnyit tudnak savanyítani. 4Tóth Sándor felvételei Ha már villany van... A hegesztő művésznő Petőfiszállás, amely mindmáig megmaradt „tanya-falunak” a ködöket, ónosesőket szitáló tél­ben első pillantásra nem nyújt túl vigasztaló látványt az ide­látogatónak. Ilyenkor mintha sokszorosára nőnének a távolsá­gok ... Mi az, ami mégis legyőzi itt manapság a kilométereket? — A tanya villamosítás — adja meg a tömör választ Kiss Jenő tanácselnök. — A megyében utolsónak villamosított tanyasi iskola a mi területünkön van, a PéterDtó mellett. De ami á me­gyében befejezés, az nálunk a kezdet. Mert decemberben ki­épült a hálózat a Csólyosi úti iskola környékén is, s karácsony­ra 21 tanyában gyulladt ki a fény. A 80—100 éve épült vert falú tanyák lakói — tagjai az Arany­homok Szakszövetkezetnek és a Szabadság Tsz-nek — hozzájáru­lás címén egy hét alatt leszur­kolták a házankénti 15 ezer fo­rintot. Benyitunk a Bajáki-tanyába. A konyha keskeny kis ablakán alig szűrődik be valami az odakint is gyérnek bizonyuló világosság­ból. Délelőtt van, de olybá tűnik, mintha beesteledett volna. S eb­ben a sűrű félhomályban ül az idős, 77 éves házigazda, a felesé­ge, meg a rokonságból egy má­sik öregasszony. Tépik, kötözik a kukoricaháncsot, a kora tavaszi retekcsomók számára. Szemüket egy életen át szoktatták a ho­mályhoz, s most hiába lóg a fe­jük fölött az elegáns, szép csil­lár, eszükbe nem jutna, hogy felkapcsolják. Az ujjaikkal „lát­nak”. A csuhékötözés az alvó csillár alatt — a tettenért paraszti élet­formaváltás drámai pillanata. Az üdvözlés, a bemutatkozás után az első teendőm az, hogy felkapcsolom a villanyt. Megér­zem, hogy ennek a mozdulatnak itt még jelentősége van... Az arcok, a tárgyak hirtelen éles kontúrt kapnak, s az égő fény erejét legalább 60-asra becsü­löm. Eggyel több indok arra, hogy nem a spórolás miatt fe­ledkeztek meg a villanygyújtás­ról. — Amikor az első este kigyul­ladt — mondja Bajáki néni — káprázott, könnyezett a szemem, s csak hunyorogni tudtam. Any- nyira szokatlan volt. Az unokám meg meggyújtotta a petróleum- lámpát, a villanyt lekapcsolta, s úgy hasonlítgatta össze a kétféle fényt, többször egymásután. Be­lekerült eddig több mint 23 ezer­be, de mostmár 50 ezerért sem adnám. A hozzájáruláson kívül a ter­vezés, a belső szerelés, a csillá­rok költsége vetődik fel. De még nincs se mosógép, se tévé. Majd ezután... A tanya öreg épület. — A szüleim 1894-ben költöz­tek ide — mondja Bajáki Lajos bácsi. — Akkor már megvolt. De vannak ennél még idősebb tanyák is. — Soha sem kívánkoztak el innen? — Soha. Egyszer sem. Pedig módunkban állt volna. — Mi volt jó a tanyán? — A megélhetés. Még máma is azt mondom,'' be csak az men­jen, aki havi fizetést kap. A pa­rasztnak a fődjén van a helye. Ez a szélsőséges vélekedés még akkor is tiszteletet érdemel, ha vitatható. Néhány holdjával az öreg szakszövetkezeti tag. Az egyik fia, aki szintén ebben a házban lakik családjával, úgyszintén. Ez a fajta tanyasi ember a homokkal folytatott küzdelemben nem maradt alul. Földjének egy-egy jobb minőségű sarkát — fél holdnál alig na­gyobb területet — kertészeti ter-r mesztéssel hasznosítja. Koráb­ban a borsó, a paradicsom volt a „sláger”. Ügy tíz év óta pe­dig a retek. Ez a növény sok vizet kíván. Előbb vödörrel me­regették rá, majd később min­den tanyán megvásárolgatták a pöfögő benzinmotorokat. De en­nél is jobb lesz most már a vil­lanymotor. A Bajáki család minden ta­vasszal jó 30 ezer csomó retek­kel jelenik meg a félegyházi pia­con és a felvásárló telepen. Ha Bajákiék nem is, de a kör­nyékben már a bekötés előtt megvásárolgatták a hűtőszek­rényt, a tévét, a mosógépet. Egyikkel-másikkal a fiatalok lepték meg az öregeket. S mind­egyikből a legkorszerűbbet vet­ték meg. De rövid évtized alatt több mint száz tanya vált lakatlanná Petőfiszálláson! Ezek többsége már romokban hever. Mert el­bontani sem volt érdemes __ S orsuk fölött siránkozni nem ér­demes, még akkor sem, ha a kül­területi villamosítás, amennyi­ben korábban érkezik, megmen­tette volna egy részüket. Mert azon a tanyán, ahonnan a fiatalok végleg elköltöztek, a villany sem segít sokat. A környékszerte mintagazda­ként ismert Kurucz János, aki elsőként „hozta be” a retket Pe- tőfiszállásra, s aki tanyája kör­nyékét gyümölcsöskertté vará­zsolta, így vélekedik: — Ha már villany van, akár városban is érezhetem magam. Ha eddig nem gondoltam a be­költözésre, ezután méginkább száműzöm a gondolataimból. Sokkal nagyobb baj az, hogy már hatvanöt éves vagyok, s a gyü­mölcsfák egy részét ki kell vag­dosnom, mert fogytán az erőm, nem bírom a sok munkát. Két lányát taníttatta. A na­gyobbik városban ment férjhez, az vissza ide már nem jön. A kisebbik, aki még csak az idén érettségizik, tanítani szeretne, méghozzá itt, Petőfiszálláson. Ha megszerzi az oklevelét, visz- szatér. Ez is része a tanyavilág vál­tozásának. És a megváltozásának is! Hatvani Dániel halászol a triticale Díszmadár tenyésztők magyar díszmadártenyésztők or­szágos egyesületének városi cso­portja. Tizennégy tagja több mint 400 madarat tart, számos ritka fajtát is. A mintegy 30 madár­fajta között van nimfapapagáj többféle díszpinty és egy sereg kanári. A csoport érdekes prog­ramot állított össze. Az idén madárkiállítást rendeznek Kecs­keméten, s erre külföldi te­nyésztőket iS meghívnak. Télen sem szünetel a gabona­nemesítő kísérlet a Kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Inté­zetben. Ilyenkor a növényházban az új nemesitésű gabona hő- és fényigényét tanulmányozzák. Most kalászol a triticale, s né­hány napon belül aratják. A termést beltartalmi vizsgálat után ismét elvetik. A szabadban az őszi vetésű triticale mintegy kétezer kis- parcellán telel. Az utóbbi évek nemesítése során tovább bővült a hibrid-család. A legújabbak új értékmérő tulajdonságokkal rendelkeznek. Alkalmasak in­tenzív termesztésre, s kenyér- nekvalóként is versenytársai a búzának. Az intenzív triticalé- hibridek most már helyet kap­tak a kötöttebb talajokon is. Hazánkban már mintegy ötven­ezer holdon termesztik az új gabonafajtát. A triticale iránt növekszik a külföldi érdeklődés is. A világ minden tájának kutató intézetei kérnek belőle mintavetőmagva­kat, sőt, előállítási szabadalmá­nak megvételére is ajánlatokat tettek. • A tanítvány figyel. A címet adományozó mondat eredetije: j,You are a master in welding” — ön művésze a he­gesztésnek — angolul hangzott el, méghozzá szaktekintélynek számító férfi kollega szájából. A svéd ESAB cég utazó munkása tömörítette a kijelentésbe a vé­leményét, mikor a gyár legú­jabb berendezéseinek bemutató­ján átadta a gépet kipróbálni. ö a mi. hegesztőművészünk — mondja Kacsai János főmérnök, amint a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat tiszakécskei gyáregységének csarnokába néz­zük a felvillanó fényeket. Eláll a szikrazápor, a lovag­kori páncélról mintázott kesz­tyűből vékony kéz, a sisakros télyra emlékeztető védőpajzs mögül egy fiatalasszony, Varga Istvánná arca tűnik elő. Tehát ő a művésznő. — A bemutató óta rámragadt ez a cím, pedig azon a remek gépen szinte játék volt dolgoz­ni — magyarázza, mikor a ti tulust említem. — Hosszú ismer­kedésre sem volt szükség, hi­szen az én masinám is ESAB. csak régebbi típus. Ráadásul hét éve fogyasztom az elektródát, a férjem mellett tanultam meg a széndioxid védőgázos hegesztést — Mi a titok? v — Különösebb ördöngösség nincs, a huzal haladási sebessé­gét és más tényezőket beállítom a gépen, nekem csupán a pisz­toly helyes vezetésére kell ügyel­nem. Vargáné szaktudásáról nem a svéd szerelő elismerése az egye­düli. A minősítő vizsga kérlel- ..hetotlen műbírálók at,. #*deg tárgyilagos masinák Az emberi szem tévedhet, a röntgen J át­ható tekintete előtt azonban nem maradnak rejtve a látszó­lag egyenletes felület alatt meg­húzódó apró repedések, gázbu­borékok sem. A szakítógép po­fái sokezer kiloponddal feszül­nek a .varratnak, s ha tökéle­tesnek, szilárdnak bizonyul, ak­kor lesz készítője igazi hegesz­tő. Tekintetét ismét elfedi a szkafanderszerű ellenző, én is a pajzs sötét üvege mögül figye­lek: a kékeslila fénygomolyag- ban rezzenés nélkül úszik az elektróda izzó pontja, nyomában vörös érben olvad-dermed az acél. P. M. Szerelik az új gépeket Az Alföldi Cipőgyár kiskun­félegyházi gyárában nevezetes esemény történt december utol­só napjaiban: megtartották a két új, összesen 1620 négyzet- méter alapterületű műhelycsar­nok műszaki átadását. Kiss Bá­lint igazgatótól kértünk tájékoz­tatást arról, mi történt az áta­dás óta és mikor kezdődik meg a termelés a két új üzemcsar­nokban. — Ez a 17 millió forintos építkezés gyárunk életében igen jelentős eseménynek számít — mondotta Kiss Bálint — mert nemcsak dolgozóink munkakö­rülményeit tudjuk jobbá tenni munkaterülettel bővülve, hanem 300 új dolgozó foglalkoztatását is tervezzük. Ennek nagysága különösen akkor figyelemremél­tó, ha tudjuk azt, hogy az üzem létrejöttekor hetven dolgozó lá­tott munkához s ma már létszá­munk eléri a 700-at. Az irányí­tógárda oktatása megkezdődött és az újak felvételét áprilisban kezdjük. Részükre is szerve­zünk tanfolyamokat s bízunk abban, hogy a második félév első napjaiban már is termel­nek majd. TMK-szerelőink a napokban megkezdték az új gépek beszerelését, melyek ér­téke 27,6 millió forint. A csarnok végén a korszerű kazánházat és a régi gondot meg­oldó, a szociális létesítménye­ket magában foglaló épületet április végén adjak át az épí­tők. O. L. 0 A szociális létesítményeket magaban foglaló épület alagsorában már megkezdték a három nagy teljesítményű olajtüzelésű kazán üzemi próbáját. Sárkány Sándor lakatos beszabályozza az egyik automata, égőt. • Fricska István és Huszka Csaba szerelő egy talp varró gép beállítását végzi. Minden nyitva áll... Angol-rendszerű, emeletes la­kás a Bartók Béla utca 19. szám alatt. — A lakóink ugyan még nem érkeztek haza, de parancsoljanak, ez itt a szobájuk —^ invitál ben­nünket a földszinti helyiségbe kissé meglepetten, ám barátságo­san a fiataL házigazda: Móczár József. Akár egy szanatóriumi szo­ba . . — ez az ember első benyo­mása. Szép parketta, csillár, pa- tyolattiszta ágynemű. Az ablak közelében levő asztalon tv-készür lék, szép fikuszpéldány és egyéb szobai növények. — Vajon, melyik vállalat bérli ezt a szállást’ — tudakoljuk, s aztán nem akarunk hinni a fü-, lünknek: ez is a Közúti Építő Vállalat szálláshelye! Fentről gyereksírás hallik, a szoba ajtajában pedig megjele­nik, s a kezét nyújtja az első lá­tásra is szimpatikus háziasszony És szabadkozik: — Jaj, nem a legjobbkor jöt­tek! A szőnyeget ugyanis éppen ma mostam ki, ezért üres a pad­ló.. A lakóinkat kérdezik? Na­gyon rendes munkásemberek! Há­rom év óta állandó lakóink. Van- köztük két gépész, esztergályos. Olyan 35—40 év közöttiek... — Mosdási lehetőség? — Itt a fürdőszoba — mutal az előszobából nyíló, közeli ajtó­ra Móczár József, majd hozzáte­szi — Tetszik látni, a bérbeadón szoba teljesen elkülöníthető. De ha történetesen elutazunk vala­hová pár napra, akkor is minden nyitva áll és 'nagyon nyugodtak lehetünk, minden rendben van. — Mennyi bérleti díjat fizet a vállalat? — A takarítást is beleértve, ha­vi kilencszázötvenet. Egy kis jö- vedelemkiegészités... Perny Irén (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom