Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-12 / 292. szám
1972. december H, kedd 5. oldal Paradicsom — meiiékízekkel törvény VL fejezet 25. paragrafus (3) „A településfejlesztés során gondoskodni kell a fiatalok... mozgásigényének kielégítéséhez, testedzéséhez és sportolásához szükséges létesítményekről.” az ifjúságért * ** AZ IFJÜSAGI törvény idézett szakasza mellé rögtön felsorakoztathatnánk egy tucatnyi megállapítást az orvosi és fejlődéslélektani szakkönyvekből, amelyek a fiatal szervezet mozgásigényére, a szabad és tiszta levegő fontosságára figyelmeztetnek. A közeli üdülőterületeken, amelyeket végre kezdünk fölfedezni, adva vannak a legfontosabb természeti feltételek: a víz, a kóborlásra csábító erdő, S annyira balga sem lehet senki, hogy lemondjon az elrendezett természet megnyugtató élményéről. Az ország egyik legszerencsésebb adottságú városában, Baján, földgépekkel el is simították a Sugovica-par- tot, homokot terítetek szét, amivel végre igazi szabadstrandhoz jutottak a fürdő- zők. A Bács-Kiskun megyei üdülőterületek fejlesztése csupán nemrég kezdődött el. Sok páratlan szépségű tájegység korábban csak a magányos természetrajongók, kirándulók, paradicsoma volt Nem azért, mintha nem indulhatott volna útnak errefelé bárki, de a köztudat nem tartotta elég „sikkesnek” például a kiről vdinnyés Tőserdőt, vagy az elhanyagolt tavakat A jelenlegi szakaszban igen nagy szerepet játszhatnának az üzemi, vállalati üdülőépítlcezések abban, hó i/ az eddiginél is többen Juss inak el hosszabb-rövi- debb időre például a Tiszához, s ennek a lehetőségét így ne kizárólag a családi jö-^delmek szintje szabja meg. A KÖZELI természetet up' anis már fölfedeztük és egyúttal kellemessé, különféle szolgáltatásokkal „komfortosabbá” is tesszük. Közben viszont megnőttek a letelepedési árak, s az elmúlt néhány év tapasztalatai meggyőzték a telekosztásra illetékes tanácsok közgazdasági szemlélettel is megáldott vezetőit, hogy azzal még nem építenek fel maguknak nyaralót a több- gyermekes családok, ha mesterségesen leszorítják a parcellák eladási árait. Makacsul érvényesül ugyanis a piaci törvény, s az olcsón vett telkek a kialakult árszínvonalon villámgyorsan gazdát cserélnek, s így végül mégis azok rendezkednek be, akik ezt megengedhetik maguknak. (Azonban meg kell hagyni, hogy elsősorban nem „kispénzű” embereket találunk a csereberélők listáján.) CSUPÁN látszat az, hogy kisebb zsebpénzből is meg lehet élni itt, a Tisza romantikus, holt ágának a partján, a Tőserdőn. Különösebben nem drágán, de fölöttébb kevés adagot mérnek a csárdákban étkeztetés címén. Előbb- utóbb azért ez sem mellékes dolog, bár csodákat ígérő túrákra csábít a ter- mészetileg védett erdő, s a labdázókat, fejelgetőket egy be nem építhető, tágasabb partdarab is várja. Nem messze innen lányokból és fiúkból álló négyes társaságok oldják el a ladikokat a csónakkölcsönzőhelyről. Az evezőlapátok mind lassabban és nyugodtabb tempóban merülnek a vízbe, kellemesen fárad a kar, de egyébként sem érdemes sietni: vízicsibék rebbennek tova a tündérrózsák elefántfül nagyságú, zöld levelein, fehér szirmú, sárga bibéjű virágkehely emelkedik a víz alól a napfény felé. A füzesek, tölgylombok alatt bárki megértheti egy csöndes ladikkiránduláson a régi halászok hosszú életének titkát. Itt lassabban romlanak a sejtek, zavartalanabb a hallás, a sokféle emberi érzékelés. Egy másik helyről, a Kalocsától alig tíz kilométerre „kígyózó”, keskeny és hosszan elnyúló Szelidi- tóról már a törökök kiválóan tudták, hogy gyógyító hatású a vize. A tizen- és huszonévesek — akiknek még nincs szükségük különféle kúrákra — inkább Napközben Ellesett párbeszéd — Egész este kerestem. — Aztán hol találtad meg? — A sarkon; ott, a bolt előtt. Rajta volt ám a lakáskulcs is; az volt a legnagyobb baj. Meg a bv cikli kulcsa. öngyilkos lettem volna, ha nem lesz meg. Kilenc—tízévesek lehet_ nek. Megállók mellettük. — Mit vesztettél el? — A kulcscsomót. Az apukámét. — És miért mondtad, hogy öngyilkos lettél volna? — Hát én azt csak úgy mondtam.. — Kikaptál volna? — Ki; nagyon. Ha rosz- szat csinálok mindig kikapok... Olyankor mindig nagyon elver az apukám. — Az anyukád nem ver meg? — Nem; az nem ver meg soha. De az apukám ötét is megveri. — Sokszor? — ötét nem sokszor; de engem sokszor. Reggel fél nyolc. Iskolába mennek. — Miért pont az öngyilkosságra gondoltál? Tudod te, mi az öngyilkosság? — Ha megöli magát valaki. Az én nagyapám is úgy halt meg; hogy megölte magát. Kecskemét egyik áj iskolájához érünk. — Jó, hogy meglett a kulccsomó? — Jó. Mert ki se kaptam. Azért jó. Elválok tőlük, megyek tovább. S tudom; az ilyesféle szavak, kijelentések csak amolyan gyerekes na- gyotmondások. Mégis olyan érzésem támad: gondolkozni kell ezen az aprósá gon, V. M. azt mondják róla, hogy remek hely. 1972 nyarától aztán még inkább az lett, miután a Kalocsai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága úgy döntött, hogy birtokba veszi a kihasználatlan Szelidi Kastélyszállót, s — kempinggel kibővítve — a fiataloknak rendezi be. A „kastélylakók” és a sá- tortáborozók naponta háromszor meleg ételhez is hozzájutnak. Az árakról az egyik diáklány így nyilatkozott: „Nem vágja a földhöz az embert”, (ami azt jelenti, hogy ki lehet bírni, vagyis viszonylag olcsó). Nagyon igaza van a városi tanács egyik osztály- vezetőjének, aki a szelidi fejleményekről szólva kijelentette: — Az ifjúsági törvényről nem elég sokat beszélni, hanem sokkal inkább tettekkel kell bizonyítani, hogy szeretjük, becsüljük a fiatalságot. AZ PEDIG ne zavarjon és főleg ne gátoljon meg senkit, ha ezek a tettek esetleg mindennapiaknak látszanak, hiszen — csodálatossága mellett — az élet is mindennapi (Vége) Halász Ferenc A párt sza... SZÁMTALAN példa bizonyítja, hogy emberek ezrei, tízezrei válalták sokszor lehetetlennek tűnőfel. adatok megoldását, a közösség összefogását igénylő tettek valóra váltását, a párt hívó, lelkesítő szavára. Igazi emberi példáját láthattuk egy egész község lakossága megmozdulásának, amikor hozzájuk fordult a párt. Tasson kicsinynek bizonyult az általános iskola. A tantestület már régen érezte ennek hátrányait, tudta is, hogy bővítéssel meg lehet szüntetni a gondot, csak éppen pénzük nem volt hozzá. Azt is tudták, hogy a párt községi csúcsvezetőségének sincs pénze, mégis hozzájuk fordultak segítségért. Kovács László — a csúcsvezetőség titkára — meghallgatta a kérést, de nem ígért semmit, sőt még ő is kért: egy kis türelmet Néhány nap múlva ösz- szeült a községi csúcsvezetőség, a tanács és a Hazafias Népfront helyi vezetősége. Itt alakult meg a koordinációs bizottság, amely elhatározta, hogy négy tanteremmel bővítik az iskolát. Persze, előzményei is voltak ennek. Beszéltek — vagy mondjuk inkább, szót értettek — a Rákóczi, a Petőfi és a Lenin Termelőszövetkezet vezetőivel. A párt szava — amely a közös érdeket képviselte — ezúttal is megértésre talált. A Petőfi Tsz vállalta az alapozási munkákat, adja a sódert és a cementet, ígéretet tett a szükséges munkaerő szállítására. A Lenin és a Rákóczi Tsz a sóder és az összes anyagok fuvarozóról gondoskodik. A TERVET a községi tanács építési előadója társadalmi munkában elkészítette. Az építkezést tavasz- szal elkezdik és még 1973- ban befejezik. A napokban a legelteté- községi tanácsot, hogy átadhassa 10 ezer forintos hozzááj árulásukat az építkezéshez. SORSUK alakulását az iskola tanulói sem nézték tétlenül. A községi tanács adott számukra egy 800 négyszögöles gyakorló kertet és szerszámtárolót is épített hozzá. A helybeli ÁFÉSZ már az iskolások által termelt zöldséget, káposztát és karalábot árulta az idén. Céklarépával pedig a dunavecsei napközi otthont is ellátták. A zöldségből származó bevétel 4 ezer forint volt. Jövőre már a négy új tanterem is tanúskodik róla: súlya van a párt szavának Tasson is. Szabó Ferenc Az óvodák új irányítási rendszere Kecskeméten A megyeszékhelyen jelenleg körülbelül háromezer-háromszáz óvodás korú gyermek él. s kétharmadukat sikerült elhelyezni a tizenhárom városi és négy üzemi óvodájában. A túlzsúfoltság szembetűnő: 142 százalékos a helykihasználás. A hetvenkét óvónőre tehát rendkívüli feladatok hárulnak. Az idegőrlő szeptemberek Az óvónők, különösen az intézmények vezetői — Zavaros és „zavaros“ nem tagadják, — félnek a szeptember elejétől. Akkor vannak ugyanis a felvételek az óvodákban. De a harc, a bekerülésért már jóval előbb megkezdődik. Több vezető óvónő az idegösszeroppanás határán van ilyenkor, s alig bírja állni a jogos — és kevésbé jogos — követeléseket. A A NYÁRON többször elromlott a telefonunk. Már untam a 003-at felhívatni vagy máshonnan felhívni. Elmentem tehát a posta megyei távközlési üzemébe, ott nagyon készségesen megígérték a hiba kijavítását. Keresünk egy zavarost, kiküldjük, és majd elhárítja a hibát — mondták. Elmosolyogtam magam, mert rögtön megértettem, mit jelent a zavaros, ötletes alkalmi, üzemen belüli szóhasználat Egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy valamilyen zavaros fejű vagy éppen megzavarodott elméjű embert küldenek kt Mert ki az órás? Akinek köze van az órákhoz, mert azokat javítja. Ki a zavaros? Akinek köze van a telefonzavarokhoz, hiszen azokat hárítja el. Más példák is eszembe jutottak. A szívesek, vagyis a szívbetegek, és az epések, vagyis az epebajosok. Tehát a betegek rövidebb megnevezése. De ugyanígy lehetnek cukrosok, gyomro- sok és májasok is. A SZÍVBAJOS, az epebajos elnevezést a bajos egyéb jelentései zavarják. A szívbeteg és az epebeteg elnevezés pedig németes és nagyon hivatalos hangzású. A betegek nem szeretik, ha a betegségüket emlegetik. A cukros és szíves szavaknak határozottan kedveskedő hangulatuk van. Az említett példák nem köznyelvi alakok ugyan, de a bizalmas társalgási nyelvben nagyon jól megállják a helyüket. Elhatároztam, hogy ... írok majd erről a nyelvi jelenségről. (Bizonyára a mai szélsőséges nyelvhasználat bacilusai kerülgettek, mert majdnem azt írtam, hogy ennek a nyelvi jelenségnek a tárgyalására sor kerül majd a nyelvi rovatunkban. De egyszer majd valóban sorra kerül ez az agyonhasznált, sőt már élősdivé vált „sor kerül”.) A RÁDIÖ mindig nagyon várt, nagyon érdekes és tanulságos szombat déli Magyarán szólva... című rovatában november 25-én szó volt az említett szíves, cukros stb. szavakról. Megrökönyödve hallgattam, hogy az előadó elítéli ezt a fajta szóalkotást, mert ellene van nyelvünk szellemének. Azzal érvelt, hogy ezeket a szavakat a kórházak konyháján agyal- ták ki, hogy rövidítsenek. Sietve fellapoztam a hétkötetes értelmező szótárt, és meg is találtam benne a szíves és az epés szót, a bizalmas stílusban szív-, illetve epebántalomban szenvedő ember jelentésben. A frissen megjelent egykötetes kéziszótárban is benne van ez a két szó ugyanolyan használati és jelentési körben, sőt ráakadtam a cukrosra és a gyomrosra is. MAGYARÁN szólva: nem értem, miért térnek el a vélemények. Talán nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal? '«ss István rohamozásokat. Ä szülők problémája nagy, s kifa- kadásuk emberileg érthető. Ilyenkor persze állandóan csörög a telefon, kopogtatnak a panaszosok, a kérelmezők, a tanácsnál, s a pártszervezeteknél is. Sokan már eleve reménytelennek látják a helyzetüket. ezért nem is jelentkeznek. Ám így is ötszáz kérelmet kellett elutasítani. A 142 százalékos túlzsúfoltság az óvodákban amúgy is gátolja a korszerű pedagógiai munkát, fegyelmet stb. A teendő: bővítés A város vezetői — ha későn is —, felismerték a gond súlyosságát, a helyzet tarthatatlanságát, s, intézkedési tervet dolgoztak ki. Jogosan merülhet fel a kérdés: nem kellene már most, előre gondolkozni az egyre inkább zsúfolttá váló városközpontban egy korszerűen felszerelt, nagyobb létszámot befogadó óvoda építéséről? Itt jegyzem meg, Kecskemét jelenlegi óvodai ellátottsága 70—75 százalékos, míg Nyíregyházán minden jelentkezőt felvettek. Ehhez itt nálunk legalább hat új óvodát kellene építeni. Az óvónő is pedagógus Az óvódákat csak az utóbbi egy-két évitizedben tekintik mindenfelé igazi pedagógiai intézményeknek. Azelőtt inkább amolyan gyermekmegőrző helyként éltek a köztudatban. Az óvónők is ebben az időszakban váltak, elsősorban szakképzettségűk, s jó munkájuk következtében — egyenértékű pedagógusokká. (A múlté már az az idő, amikor egy ünnepséget levezető elnök így kezdte a megnyitóját: „Üdvözölöm a megjelent kedves pedagógusokat, és az óvónőket.) Sokáig az iskolákhoz tartoztak az óvodák, majd különválva azoktól, a vezető óvónők megnövekedett jogkörrel és felelősséggel irányíthatták intézményüket. A szakmai segítségről, s ellenőrzésről a művelődésügyi osztály az óvodai szakfelügyelőn keresztül gondoskodott, a gazdasági ügyeket az iskolák gondnoksága intézte. Egységes irányítás A közelmúltban a művelődésügyi osztályon megszervezték az óvodai igazgatói állást, s így szakmailag, személyileg és gazdaságilag egyaránt egységes irányítás aíá. vonták az óvodákat. A városi tanács művelődésügyi osztályán (Mészáros Sándor osztályvezető és Igó Elekné óvodai igazgató) elmondták: a nehéz körülményeket (zsúfoltság, elavult épületek, szülők „ostroma” stb..) ellenére az óvónők kedvvel és jó szakértelemmel, emelkedett hivatástudattal végzik cseppet sem könnyű de szépnek érzett munkájukat Már csak ezért is megérdemlik — a szülőkkel, gyermekekkel együtt — az eddigieknél is nagyobb támogatást.- Varga Mihály