Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-07 / 288. szám
4 oldal 1972. december 7., csütörtök Jól előkészített taggyűlések A partélet szerteágazó tennivalói nem tűrik a selejtet. A tömegek gondolkodásmódját formálni csak félreérthetetlen ideológiával, egyértelmű állásfoglalással, munkára lelkesítő politikai és gazdasági célok kitűzésével és megvalósításával lehet. A taggyűléseken gyakran születnek olyan határozatok, amelyek egységes cselekvésre késztetik a párttagságot és a pártonkívüli dolgozókat egyaránt. Éppen ezért a párt rendkívüli fontosságot tulajdonít a taggyűlések és vezetőségi ülések alapos, körültekintő előkészítésének, a megtárgyalásra kerülő legaktuálisabb napirendi témák kiválasztásának. Baján, a városi pártbizottság vizsgálta és módszerbeli segítséget nyújtott a városban működő párt- alapszervezeteknek ahhoz, hogyan lehet még eredményesebb a taggyűlés, milyen legyen a jó vezetőségi ülés. A pártmunka minden területén az előkészítésre kell a legnagyobb gondot fordítani. A párttagsággal megvitatott éves, illetve féléves munkaterv már előreveti a soron következő feladatok fényét. Hosszú éves tapasztalatok bizonyítják, hogy ahol a munkaterv elkészülése nem csupán adminisztrációs feladat, hanem a pártmunka alapját képezi, ott a tagság aktivitása is magas szintű. Baján a pártszervezetek munkaterve alapján a pártvezetőség kezdeményezője a taggyűlések előkészítésének. jennél a munkánál mindenkor figyelembe veszik a taggyűlés jellegét. Az esetek többségében közérdekű a taggyűlések témája. Ritkább esetben tárgyalja a pártszervezet „szigorúan belső” életét, s így a taggyűlések többségére pártonkívüli dolgozókat is meghívnak. Az utóbbi időben ennek köszönhető, hogy a taggyűlések mind szélesebb körben válnak közérdekű fórummá. Fokozza az érdeklődést, hogy a korábbi néhány tapasztalattal szemben a taggyűlés már csak egy-két esetben viseli magán a termelési tanácskozás jegyét. Ahol viszont ilyen jelenséggel még találkozunk, annak az a magyarázata, hogy a termelési tanácskozás nem tölti be szerepét, s így a problémák a pártszervezetnél jelentkeznek. A legnagyobb aktivitást azok a taggyűlések váltják ki, amelyeken az alapszervezet területét érintő témákat tárgyalják. Ezek a kérdések a tagsághoz közel állnak, nagyobb az informáltságuk, s így az érdeklődésük is, amelyeket tovább fokoz, ha az általános érvényű politikai témákat a helyi sajátosságoknak megfelelően dolgozzák fel. Erre Baján igen sok példát lehetne felsorolni. Találkozhattunk olyan e.' tekkel is, amelyek ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Ilyenkor maga a párttagság kérte, hogy a beszámolót saját viszonyaikra alkalmazzák. A bajai pártalapszerve- zetekben jónak mondható az az arány is, melyben a vezetők beszámoltatását tűzik napirendre. A pártvezetőségek segítséget nyújtanak a gazdasági vezetők beszámolóinak elkészítéséhez, mégis előfordul, hogy egy-egy szakmai beszámoló kénytelen nélkülözni a politikai vonatkozásokat, nem vonnak le belőle következtetéseket a pártalapszerve- zet számára, vagy éppen hiányzik belőle a politikai összefoglalás. Ez volt tapasztalható a városi párt- bizottság egyik vizsgálata alkalmával az ipari szövetkezetek alapszervezeténél. A bajai városi pártbizottság megállapította a pártépítéssel kapcsolatban, hogy a tagfelvételeket kivétel nélkül alapos, körültekintő. felelősségérzettől áthatott érdeklődés előzi meg. A taggyűlések több-, sége olyan fórum a város alapszervezeteiben, amely alkalmas arra, hogy kialakítsák az akarategységet, amit a cselekvési egység követ a célkitűzések megvalósítása érdekében. Szabó Ferenc Együtt az Először fordult elő Bács* Kiskun megyében, hogy a helyi művelődésügy helyzetét egy nem iskolai párt- szervezet is megtárgyalta. A tataházi Petőfi Termelőszövetkezet a közelmúltban foglalkozott azzal, milyen feladatokat jelent a községben az MSZMP Központi Bizottságának ez év júniusában hozott oktatáspolitikai határozata és az ennek alapján készült megyei feladatterv. Az értekezleten elhangzott beszámoló részletesen ismertette a tataházi általános iskola és óvoda munkáját, gondjait, s a község lakosságával való kapcsolatát. Ahhoz, hogy a nevelés és az oktatás színvonala emelkedjen, meg kell teremteni a minél teljesebb tárgyi és személyi feltételeket — hangsúlyozta a beszámoló. A termelőszövetkezet párt- szervezete vállalta, hogy a szövetkezet párttag dolgozói személyenként tíz óra társadalmi munkát végeznek az iskola és az óvoda fejlesztése érdekében. Jó lenne — javasolták többen —, ha ebben az akcióban minden tsz-tag részt venne. így elérhető, hogy Tataházán is olyan körülmények között tanulhassanak ^ gyermekek, mint egy nagyközségi, városi iskolában. Hogy az oktatási intézményekkel való kapcsolat minél élőbb, eredményesebb legyen, a termelőszövetkezet és a szülők képviselőiből „iskolatanácsot” kívánnak alakítani. Ez a szerv hatékonyan segíthetné a községi művelődés- ügjyi feladatok megvalósítását. Követendő példa a tataháziaké. K. Gy. Klubvezetők, program és pén; 1043/1971. számú kormányhatározat az ifjúságról szóló 1971. évi IV. számú törvény végrehajtásáról (13) „Az önálló keresettel nem rendelkező, arra rászoruló fiatalok részére lehetővé kell tenni a közművelődési intézmények, a színházak, a mozik, a zenei és sportrendezvények kedvezményes látogatását.” Panaszkodik harminchárom madarasi asszony Minden szerdán délelőtt asszonyokkal, lányokkal te. lik meg a madarasi könyvtár. Itt gyülekeznek a Bajai Férfi Fehérneműgyár bedolgozói — harminchármán. Kilenc óra tájban gyűlnek össze és — várnak: leadják a megvarrt anyagot, kötögetnek, megbeszélik a falu eseményeit és olvasnak is. (ötletes terjesztése a műveltségnek: a varróasszonyok többsége rendszeres olvasója a könyvtárnak!) De bizony gyakran sokáig kell várakozniok. És ezért — joggal! — panaszkodnak. Kérdéseik: — Nem lehetne-e úgy szervezni a dolgot, hogy minden héten pontosan ugyanabban az időpontban érkezzék a Fehérneműgyár gépkocsija? S ha valamilyen oknál fogva nem jöhet a teherautó, telefonon vagy táviratban jeleznék ... Ne történjék olyan eset, mint most, november 29—30-án: délelőtt telefonáltak a gyárba; onnan azt jelezték, hogy eljött a kocsi. Délután 4 óra tájban pedig — a második telefonra — •kiderült, hogy nem jött el, nincs anyag ... — Bizonyára van a fehérneműgyárnak hónapokra, hetekre felbontott terve. Miért nem közlik jó előre a bedolgozókkal, mikor, mennyi és milyen munkát várhatnak...?{ Így biztosítani lehetne a folyamatos termelést: ez a gyárnak is jó, s a dolgozóknak sem lenne okuk panaszra. B. A. ÜLÜNk a Pod Jasz- ezuramiban. Boltíves kapualjból nyíló tágas terem. Hajam majdnem súrolja a mennyezetről lelógó díszítéseket: vászonra festett női és férfi arcképek, a napfeljöttét ábrázoló lyukas tölcsérbomba, s a bejárattal szemközi falon lehetetlen nem észrevenni a gyertyaszínű ikonokat, festményeket, grafikákat. Jobbról, a két cirádás, mitológiai figurákkal teli oszlopok között félmeztelen, mezítlábas srácok gitároznak. A rejtett világításban türkizkéken ragyog a pincér fehér kabátja. Matschek, krakkói sétám udvarias idegenvezetője, hogy feloldja a néhány perces szótlanságot, valószínűen vendéglátói gesztusból nyomban megjegyezte: „Sok magyar ifjúsági klubban jártam, nagyon szépek.” Értettem szavaiból: véleményt kell mondanom. Sőt, - azzal is tisztában voltam, hogy Matschek nem az összehasonlításra kíváncsi — hiszen korábban ezt Budapesten öt év alatt ő maga is megtehette, amikor édes. apja a nagykövetségen dolgozott — hanem a Krakkóban szerzett tapasztalataimra. Vagyis, hogyan látom a lengyel ifjúsági klubok működését, helyzetét? Részletesen beszéltem a Michalkowska, Florenska, Taverna Ratuszola, s az UKca Szczepanska elején található Galérija Kristo- fory ifjúsági klubokban tett látogatásomról, s a tapasztalataimról. Részt vettem „rögtönzött” ifjúsági nagygyűlésen, táncesten, hallottam pol-beat műsort, az ifjúsági klubon belül működő, de mégis adc hoc jellegű — akinek jó hangja van, jöjjön jelszóval — énekkari előadást, s önkéntelenül is azt kérdeztem magamban: hogyan csinálják? És kik csinálják? MIKOR Matscheknak is feltettem a kérdést, ezt mondta: Krakkó egyik legrégibb ifjúsági klubja ez, ahol most ülünk, a Pod Jaszczurami. A pinceklub Á vándorköszörűs 01 itt ül a mozdulatlan járgány nyergében, tekeri a pedált derekasan, Tompa egyik széles utcáján egy ház előtt, s harsogva szállnak .szerte szét a szikrák. Lám. ez a szakma sem ment ki még a divatból... Berger Vince,.a vándor- köszörűs javakorabeli, sovány, megtört ember benyomását kelti, ötvenéves. Gondolom, a szakma egyik utolsó képviselője... Hogy honnan tudom meg ilyen hamar az „adatait”? Ahogy odaállok mellé, nézem a munkáját, bizalmatlanul sandít rám oldalt, hivatalos embernek tart, semmi kétség, s már nyúl is a belső zsebébe, veszi elő az iparengedélyét, benne az illetékes rendőrhalósági pecséttel, aláírással. Magyarázni kezd: — Tudja, az úgy van, hogy ahová megyek, ott mindenütt külön rendőrségi engedély kell... Ha már kezemben az igazolvány, nézem a korábban bejegyzett helységek nevét. Tatárszentgyörgy, Páhi, Kiskunhalas, Bácsalmás ... Mindezt hangosan mondom. Az utolsónak említett helységnél felcsillan a szeme. — Ott töltöttem a gyermekkoromat, Bácsalmáson. Most is nagyon szeretem azt a vidéket. Régi, csontnyelfl borotvakés pengéje feszül a forgó korongra. A penge cik- cakkos, akár a fűrész. — Jó anyagból van ez, csak el lett hanyagolva. Beszél az életéről. Negyven év óta vándorköszörűs. Többször megpróbálta abbahagyni — nem sikerült. Néha, hónapokra elmegy egy-egy üzembe. A leghosz- szabb időt — három és fél évet — egy fővárosi textilfestő üzemben töltötte. Legutoljára a Gyapjúmosó Vállalat festőműhelyében dolgozott, mint raktáros és anyagkiadó. Aztán újból nyeregbe ült. Azt mondja, van vagy A húsz ledolgozott éve. Nyugdíjat tehát kap majd, ha arra kerül a sor. Meg köszörülget mellé... Feleségével is vándorlása közben ismerkedett ösz- sze. Szlovákiában — átjárt oda is valamikor. Laktak sokfelé. Most Pomázon élnek, ám Kiskunhalasra készülnek költözni. Mivelhogy ott vannak ismerősök, rokonok. És az asszony is tud munkát vállalni valahol. Van egy kis megtakarított pénzük, majd építenek. 1/ érdem, hogy vándor- 18 lásaihoz mit szól a feleség. — Köszörűs voltam akkor is, mikor elvettem. Tudta, hogy ez lesz a sorsa ... Nyáron, ha úton van, éjszakára istállókban, pajtákban száll meg. Mindig faluhelyen! Ha van vendéglő, ott étkezik, ha nincs, munka fejében kosztot is elfogad. Most persze nem marad itt éjszakára, este visszamegy busszal Halasra, a járgányt betolja valamelyik házhoz. Dicséri a biciklit: — Tizenhárom éve vettem, de nem volt ezzel semmi baj, láncot is csali egyszer kellett venni rá. Mentem vele vagy százezer kilométert... Oldalt függőlegesen egy kopott kasza van fészeréivé. Amikor a falut járja, ócska fogaskereket ütöget hozzá — ez a reklám. A csengés-bongás hallatára a háziasszonyok sietve nyúlnak a kredenc fiókjába, előkapkodják a kicsorbult élű késeket, ollót, miegyebet, s máris kiabálnak utána. — Van ám nekem bélyegzőm is — dicsekszik, s mutatja máris, nehogy eszembe jusson kételkedni. — Ez akkor kell, ha vállalatnak dolgozok. Erre fizetnek ... Az ám, milyen a megélhetés ebből a szakmából? — Ez bizony változó — feleli tűnődve. — Ha jó napom van, megvan a két- három száz, máskor csak ötven, vagy hatvan. Nyáron a Duna-kanyar nagyon jó. Akkor rendszeresen megvan a havi három és fél. N 'hány éve bővítette is az ipart. Vett mu- taványos bódét, lovat is hozzá. A bódéban lakni is lehet, amikor úton van. Sőt a járgány is elfér rajta. így aztán lehet gyakorolni mindkét ipart. öt lányt és egy fiút nevelt fel. Az utóbbi apja nyomdokaiba lépett, sőt az is itt van most ebben a helységben, csak egy másik utcában járkál. A borotvakés pengéjének egyenetlenségei eltűntek. Metszőén csillog a fém. Leállítja a korongot a mester, lapos fenőkövet vesz elő, megköpködi, s most következik a „finom élezés”. Czidja a mostani kö- ^ szörűköveket. Puhák, hamar elkopnak. A régiek keményebbek és tartósabbak voltak. — Olyan ez is, mint az ember — bök a korongra. — Forog ide-oda, aztán elkopik. Mit lehet erre mondani? A kijelentés nem több, és nem kevesebb, mint egy élet- tapasztalat összefoglalása. Különben — s ez már csak egy másik faluban jut eszembe — elfelejtettem megköszörültetni öreg bicskámat, amit húsz év óta áh landóan magamnál hordok mint egy kabalát. Hatvani Dániel azért kapta ezt a nevet —, — őskígyó alatt —, mert a város alatt annak idején alagútrendszert építettek ki, amelyeket évszázadok alatt váltakozva hol eltorlaszoltak, hol pedig ismét járhatóvá tettek. Nos, ezek az — immár eltorlaszolt — alagutak kimeríthetetlen lehetőséget kínálnak a krakkói ifjúságnak. így alig több, mint 10 év alatt kétszázvalahány ifjúsági klubot alakítottak ki a hat- százezres lélekszámú városban a fiatalok. AZ IFJÚSÁGI klubok működésének azonban, noha alapvető kívánalom a megfelelő helyiség, három feltétele van: hozzáértő klubvezető, megfelelő program és pénz. Most, hogy ezt tisztáztuk, Matschek kérdezett vissza: Hogyan álltok ezzel a kérdéssel? A tapasztalatok szerint az ifjúsági klubok jelentős része önellátó. Mit jelent ez? A hartai ifjúsági klubban például hónapok óta csak táncesteket rendeznek. Miért? Mert az egyéb, nevezzük igényesebb rendezvényekre 20 forintos belépődíjat szednek. A klubvezetők azzal érvelnek, hogy mivel a községi tanácsnál nincs ifjúsági alap, másképp nem tudják fenntartani a klubot. Pedig Har- tán három jól működő termelőszövetkezet van, de a gazdasági vezetők egy fillérrel sem támogatják a hartai fiatalokat. Kevés a jó klubvezető. Leginkább a KlSZ-alap- szervezet tagjai közül kerülnek ki az ifjúsági szórakozóhelyek irányítói, akik általában lelkes tagjai az ifjúsági szövetségnek, de többnyire hiányos a felkészültségük. az érdekes, figyelmet lekötő programok szervezéséhez. A községi iskolák pedagógusai nem vállalják ezt a feladatot. A tanács, mondván, ez ifjúsági téma, nem foglalkozik a klubok működtetésével. a végeredmény tehát majdhogynem mindenütt egyezik: az ifjúsági klubok működésének feltételei, vagyis a hozzáértő klubvezető, a megfelelő program, s a pénz hiányzik. A különböző fórumodon meddig kérdezgetjük még egymástól: vajon miért bem látogatják a fiatalok az ifjúsági klubokat? Tárnái László
