Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-05 / 286. szám
1972. december 5.„ kedd 7. oldal 200 nap Kubában Ó, ha ilyet hozna a Mikulás! Örök barátok lettek. Jobbról a második, Tegzes József S okat álmodozik az ember, de ilyenről nem... Csupa érzelemtől fűtött szó. ti így egymás mellé fűzve, mait egyetlen boldog sóhaj... Mint mikor szép álomból ébred az ember. Pedig nem afféle törékeny, ábrándos tekintetű ifjú merengett most el pár pillanatra, hanem egy jó kötésű, szép szál kőműves legény, Tegzes József. De ha egy 28 esztendős fiatalembernek annyi kivételes élményből kijut 200 nap alatt, mint másnak egy életen át se, hogyne fognának tüzet a szavai. Mintha mesében történt volna. Hiszen a fiú neve is olyan népmeséi hangzású, romantikus: Tegzes Jóska. Hét gyerek közül ő a hatodik a családban. Majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt asztalbon- tas után volt már a család a pirtói vasutaslakásban. A nők még tettek-vettek a vacsora és lefekvés közt, a férfiak meg nekikönyö- feölve, heverészve idézgették, amit aznapról érdemes yolt feleleveníteni. Amikor kopogtak. — Vajon ki lehet? — Biztosan a MIKULÁS ... Sok dolga van, azért kezdi egy estével hamarabb a műszakot. E kkorra már „Szép jó estét”-tel be is toppant a „Mikulás”. Fehér szakáll nélkül, mert, hogy Por László, a Bacs megyei Állami Építőipari Vállalat KlSZ-bizottsagának titkára éppenhogy fekete — hajra is, szemre is. Csak éppen a pápaszeme lehetne „mikulási”. A szokatlan időpont is sejttette, nem akármiért tért be a vendeg, aki előtt még jókora út állt Pir totói Kecskemétig. Szinte ocsúdni se volt érkezese Tegzeséknek, mikor már a „tárgynál” tartott a látogató. Először amolyan „politikai” szövegre figyelhettek. Hogy Jóska is biztosan emlékszik a DÍVSZ havannai nagygyűlésének határozatára, amelynek értelmében a világ fiatalságának küldöttei a szigetországgal való szolidaritás jeléül iskolát építenek — Kubának. A következő mondatoknál azonban akkora lett az ámulat, mint a mesében pzokott. Ezt hallották: — Vállalnád-e, hogy az öttagú magyar brigád tagjaként te is segítenél?... Szívesen kimennél-e Kubába? Ha a ház eltűnik a fejük felöl, nincs olyan mély Csend, mint ekkor. Csoda, ha az első hangok a szülői féltésből fakadnak fel? A hatodik gyerek ... — Jaj, hogy mennél olyan irdatlan messzeségbe! Mire a lánytestvér. — Csak hadd menjen a Jóska. Lásson világot. E ttől kezdve csakugyan minden olyan volt, mint az álom. Már az események felgyorsulása, soha nem képzelt fordulatai miatt is. 1972. január 14-én a KISZ, KB-nál találkozik először az öttagú magyar ^kő- művesbrigád. Vezetőjük Paksi Pál, a Budapesti Tervező Vállalat mérnöke. A többiek: a miskolci Kati Károly, a baranyai Kovács Imre, a 13-as Építőipari Vállalat szakmunkása, Gáspár Bertalan, s a mi Jóskánk Firtóróí, Aztán indult a mesebeli varázsszőnyeg, a repülőgép. Budapest—Prága—Montreal —Havanna — végig egy suhanás. No persze egy-egy kis „szünettel”. Amelyek alatt szintén egyik álomszerű varázslatból a másikba estek. Prágában például már mintegy harmincra szaporodtak a Kubába tartók. Iraki egyetemista, szudáni jogász, keletnémet mérnök, gépszerelő, burkoló, nyugatnémet villanyszerelő, egyben jogász, cseh kőműves, francia burkoló, román ács- és épületszerelő brigád ... Czorongás, amikor a ^ vén Európa határa ködbe vész alattuk, s a tenger tükrösen-szelíden redőzött türkizkék végtelensége meg a világűr be- láthatatlansága között úsznak ... Aztán valami óriási fehérség közeledik lent a vizen... Grönland jeges háta ... Montreal.. New York, Florida csodái még emlékezetük filmszalagján vibrálnak, amikor leereszkedik a gép. Nyári ragyogásban, erdők, mezők, virágok színpompájában. Nemrég a hócsata hidege sütötte nyakukat, most pedig még a lélegzés is nehéz. Plusz 30 fok. Fiatalok sorfala, virágcsokrok. Újságírók, tv- és rádióriporterek özönlik el az óriási termet. Fekete, fehér, sárga, kreol, csokoládé színű arcok, bábeli hangzavar. Négy kontinens ifjú képviselőitől szomjasan várják a legérdekesebb, legjellegzetesebb tudnivalókat — hazájukról, az útróL Máris megszólal a legérthetőbb nemzetközi „nyelv”. Csodálatos kubai zene, amire lehetetlenség nem táncolni. Tegzes Józsefnek amúgy is mindene a tánc, a zene. S ez a kubai ritmus! De milyen esetlenek, lassúak az európaiak ezekhez a szilaj latinokhoz képest ... Később tapasztalhatták, hogy ha a kubai fiatalok elfáradtak a munkában, a zenében, táncban találtak felüdülést. Míg az öreg Európa gyerekei a kimerítő munka, s előadások után pihenőre tértek, addig az idevalósiak a rögtönzött zenekar ütemére több órán át táncoltak. Az első alvás — szúnyoghálós baldachin alatt. Ébredés az első reggelre, amikor a jó magyar cseresznyepálinka rázza életre a többi külföldit is. De ez még jobban dobogtatja a szívet, amikor a dús termésű kókuszpálmát, pálmaligetet, citrom-, s narancsültetvényeket látva — mindenhogy a hazai nyárfák, akácok jutnak eszükbe... Az első lubickolás az Atlanti-ócenán vizében. Csúnya nagy szél fúj, kétméteres hullámokat vet a víz, de oda se neki. Nyugtat a felfedezés, hogy a kubai fiatalok önkéntelenül védőövezetté alakulva für- denek körülöttük. El ne kapja a tenger ezeket az aranyos pajtásokat, akik — nyolcvanheten — a világ minden tájáról, 29 országból jöttek el hozzájuk, hogy felépítsék azt a háromemeletes, betonlábakon álló iskolát. Távol lakott területtől, a fővárostól mintegy 45 kilométerre. ^Luayabalban, „főhadi- szállásukon”, ahol fél évre tanyát vertek, citrom- és narancsligetben, álltak már a csinos faépületek. Ez volt a tábor, ahová több száz kubai fiatal kísérte el őket az érkezési helytől számított egy kilométeres útszakaszon. Az iskolát január 28-án kezdték el építeni. Országosan tipizált szerkezetű iskola, sokat látni már ilyet Kubában. Az előregyártott elemekből összeszerelhető, mintegy kétmillió dolláros költséggel készülő intézmény hagyományos építési időtartama ott egy év. De minden építkezés csak akkor minősül befejezettnek, ha már a berendezés, a felszerelés is a helyén áll, s a hozzá vezető bekötőutak, parkok, pálmaligetek is elkészültek. ök az egyéves munkát hat hónap alatt szándékozták elvégezni. Július 26- ára, Kuba nemzeti ünnepére. Ügy kétszázan láttak hozzá, együtt a 120 kubai ifjúkommunistával. Nem álltak külön-külön nemzeti brigádokba. A magyarok is szétszóródtak a „nagyvilágba” — s főleg vietnamiakkal, szudániakkal, japánokkal, panamaiakkal, s természetesen honiakkal dolgoztak együtt. Szinte minden szakmunkás a szocialista országokból való volt. Hallgattak hát rájuk, tisztelték véleményüket. Volt élmény — kifogyhatatlanul. S beszéd is — ha nem is járt együtt nyelvtudással. Mi újság Szudánban, mi van a magyar futballal, nálatok most nagyon hideg lehet Finnországban ... Irtotta a bozótot az iraki egyetemista, emelte a vasat a perui diák, kapált a vékonycson- tú vietnami lány, cipelte a maiteres ládát a marseille- si francia... Ezer és egy színes program ... Fogadás, a felejthetetlen karnevál, bejárni a forradalom emlékhelyeit, a Sierra Maestro nyaktörő útjain. Az Ifjúság Szigetén töltött órák. Az élet örök tavaszhangulata, hiszen itt a közel 50 ezer lélek átlagéletkora 23 év ... Július 26-án, a forradalom évfordulójára rendezett nemzeti ünnepen a magyar brigád képviseletében Tegzes József ült a dísztribünön. Fidel Castro közelében ... A propos — Castro! — ” A munkakezdést követő napon éppen ebéd utáni szendergésben volt a tábor. Egyszercsak arra ébrednek, hogy odakint mind erősebben hallatszik a lelkes kiabálás: „Fidel — Fidél!” Nosza kiröppent az álom a szemekből. Mire Tegzes Jóska is odarohant, Fidel Castrót már a fiatalok forró, lármás gyűrűje vette körül. A tábor közepén az építőtábor parancsnokával beszélgetett Kuba első embere. Kérdezgetett, mire van szükségük, gondosan, gyorsan feljegyzett mindent, s mondta, hogy személyesen fog intézkedni. Aztán végignézett a tömegen, fürkészett, vizsgálódott, majd megszólalt: — Szerintem — erre az építkezésre sok ennyi ember. Ha már itt vagyunk, miért ne lehetne az iskolán kívül lakásokat is építeni? Szocializmusban a magasabb szintű tudáshoz a jobb életkörülmények is hozzátartoznak ... Így alakult meg a JMikrobrigád”, amely fél év alatt 28 lakást adott át, eleget téve a szakmai és esztétikai követelményeknek. f\e másról is emléke- zetes ez a látogatás. A Castróhoz legközelebb állók közül kilép egy temperamentumos olasz ifjúkommunista. Átöleli, megropogtatja a forradalmárt, s már kapja is le annak fejéről a világszerte népszerű fazonú sapkát. Tartja is a sapkát, s mondja lendületes tálján módján, meg mutatja is, hogy írjon rá autogramot Fidel Castro és adja neki emlékül. Mint képünk is bizonyítja, kívánsága teljesült. Kis beszédet is rögtönzött Castro. S benne ilyet is mondott. — Kubaiak! Ügy dolgozzatok, hogy a munka befejeztével ne csak azt halljam, a szovjet és a magyar fiatalok tettek ki magukért igazán... De jó volt ezt hallani, több, mint tízezer kilométerre Magyarországtól... A tábor parancsnoka sem egyszer mondta el a magyar brigádról a látogatóknak. — Los hungaros trabajon extraordinariamente. — A magyarok rendkívül jól dolgoznak. A kis brigád szakmai, elméleti tudása, szervező- készsége jelentősen hozzájárult, hogy július 1-én már készen állt a hatalmas iskolakomplexum. Berendezett tantermekkel, felszerelt laboratóriumokkal, bútorozott hálókkal, csiszolt gránitpadlóval — és pálmafákkal. Sportpálya, uszoda, sőt víztorony is készült a teljes „önellátásra” képes iskolához. Fidel Castro éppen a Szovjetunióban tartózkodott, amikor táviratban értesítették az eseményről... Castro a nagy nemzeti ünnepen, óriási tömeg előtt mondott köszönetét a szép munkáért. Tegzes Jóska és a többiek mind a vendéglátóktól, mind a DlVSZ-től emlékdiplomát és brigádzászlót kaptak. Helytállásukat itthon is honorálták. A kis delegáció minden tagja dicsérő oklevelet kapott Bondor József építési és városfejlesztési minisztertől. Paksi Pálnak KISZ- érdemrendet, a többieknek pedig aranykoszorús KISZ- jelvényt adományoztak... E zek után csoda-e, hogy amikor mindezekről már itthoni akácfák, nyárjasak közt, az új kiskunhalasi kórház monumentális épülettömbjei tövében emlékezik a deltas, barna ifjúmunkás — az az örömsóhajos mondat önkéntelenül kicsúszik a száján. — Sokat álmodozik az ember, de ilyenről nem .. . Az érzelmes pillanatot mindjárt elröppenti a próza. — Hová vigyük ezt legközelebb, Józsi? — áll meg mellettünk egy gumicsizmás, mészporos munkaruhás ember, s mutat valami kézi gépszerszámot. — Ama saroknál folytassák — nyújtja hosszú karját a leendő fertőzőosztály épülő falai felé Tegzes József. — Mindjárt megyek én is — szól a távolodó munkás után. Rágyújt, hogy legyen idő még egy kis visszacsöppe- nésre. Még azt elmeséli, mennyire nem győzi a válaszokat az ezernyi kérdésre, milyenek a kubai üzemek, hogy élnek a parasztok, milyen a lakásuk, szépek-e a lányok, belevalók-e a fiúk? — Sok levelet kaptam azóta is ... Kubai lányoktól is — villan a szeme huncutul. — De megannyi jóbarátom lett négy kontinensről ... Én is sóhajtok, mikor " elköszönünk. De elhallgatnám még. Ám hétköznap van, s ő a 10 hónapos művezetői tanfolyamnak nemcsak résztvevője, hanem brigád vezető je is. Tóth István Jobb kazetták LakiteEekrof A magnókazetták jobb minőségben készülnek decembertől a Lakiteleken létrehozott tanácsi üzemben, amely szorosan együttműködik a BRG kecskeméti gyárával. A nullszéria már megszületett, s kiállta a próbákat. A korábbihoz képest az a fő változás, hogy kis vezetőbetéteket szerelnek a kazettákba, amelyek megakadályozzák a 60 és 90 perces műsor felvételére, illetve lejátszására alkalmas magnetofonszalag beszorulását. A hazai gyártmányok így a len- jobb külföldi termékekkel is felveszik a versenyt. Különleges autogram.
