Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-31 / 307. szám
Vllá? proletárjai, egyesüljelek! XX,TTT *"a 307. szám 1872. dec. VASAKNAP Ara: 1 forint Tegnap egésznapos ünnepi rendezvény színhelye volt a járási székhelyű nagyközség, Petőfi Sándor szülőfaluja, az utóbbi években rohamos fejlődésnek indult Kiskőrös. Kettős esemény kapcsolódott egybe ezen a napon Kiskőrösön: a település megkapta a városi rangot, s ugyanakkor ünnepelték Petőfi születésének 150. évfordulóját. Az Országos Petőfi Emlékbizottság és Kiskőrös tanácsa által rendezett városavató ünnepi tanácsülés és Petőfi-jubileumi emlékülés .délelőtt tíz órakor kezdődött a jó ízléssel tervezett és határidő előtt kifogástalanul felépített úi művelődési központban, amelynek meghitt hangulatú nagytermét zsúfolásig töltötték meg nemcsak a kiskőrösiek, hanem a megye, sőt az ország különböző tájairól érkezett vendégek. Az ünnepi ülést a kiskőrösi Petőfi-énekkar nyitotta meg a Himnusszal, majd Piróth Gyula, a Kecskeméti Katona József Színház művésze A XIX. század költői című Petőfi- verset adta elő. Dr. Gajdócsi István, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnöke köszöntötte ezután az ünnepség résztvevőit, közöttük Losonczi Pált, az Elnöki Tanács elnökét, az Országos Petőfi Emlékbizottság elnökét, Tadeusz Anczeket, a Lengyel Nép- köztársaság Budapesten akkreditált nagykövetét, dr. Romany Pált, a megyei pártbizottság első titkárát, dr. Ortutay Gyula akadémikust, a Petőfi-emlékbi- zottság tagját, Ben esik Istvánt, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárát, Buda Gábort, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettesét és dr. Tillinger Istvánt, Székesfehérvár Városi Tanácsának elnökét. A megyei tanács elnöke a továbbiakban ismertette az Elnöki Tanács 16/1972. számú határozatát, amellyel Kiskőrös nagyközséget várossá nyilvánította. A határozat ismertetését hosszan tartó vastaps fogadta, az egész terem örömtől, boldogságtól sugárzó arcokkal ünnepelte a nagy pillanatot. A taps elcsitu- lása után Loson ezi Pál elvtárs mondotta ünnepi beszédet Losonczi Pál beszéde Tisztelt ünnepi tanácsülés. Kedves elvtársak! Történelmének mérföldköves állomásához érkezett el Kiskőrös. Jeles napon, szülöttének és nagy fiának, a szabadságharcos és forradalmár költőnek. Petőfi Sándornak 150. születésnapján éri a megtisztelő elismerés, hogv megbízottai és képviselői átvehetik a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Taná- j esának. Kiskőrös várossá nyilvánításáról kiállított oklevelét. Az egykor és ma itt élők régi vágya teljesedik be ezzel. Talán az itt élő nép és a helység történelmi lapjainak. elő-előtűnő dicsősége, talán Petőfi tettének és nevének tündöklése sarkallta a vágyat, a szándékot, hogy kiverekedjék Kiskőrösnek a városi rangot. Ezért tartiák önök számon, mindenkinél jobban az országban, hogy Zsig- mond király ideiéből származó, megsárgult, latin i nyelvű, 1396-ban kelt oklevélen esik említés először e településről. Csaknem száz ávyal később. H9Sban Mátyás király is említi. Ám, újabb kétszáz év múlva az országos tragédia, a török dúlás másfél százados halotti leltárában, az 1696-os összeírásban már elhagyott kun településként kerül a történelmi veszteséglistára Kiskőrös. Arra a sorsra jutott, amire az ország nagy része Mohács után. A törökök kiűzése után. szlovák telepes lakosság fogott; hozzá az elvadult, mo- csaras-láoos vidék felélesztéséhez. Kemény munkával tették termővé, szőlőt tele- (Folytutát a i. atfqipaj * Egy esztendő múltán A z év vége sajátos alkalom arra, hogy a társadalom, de az egyén is — az.egymásra torlódó pihenőnapokon — számot vessen arról, hogy miként, milyen eredményekkel, gondokkal telt esztendeje, és mi az, amire az új évben vállalkozni akar. Jó szerencsénk, hogy az emberi alkat mindig a többre, jobbra igyekszik, és éppen ezért bízunk abban, hogy ez a kisebb-nagyobb méretű számvetés érdekes és előrevivő következtetéseket von maga után. A búcsú az óesztendőtől tehát nemcsak a koccintások, üdvözlések, jó kedvű ujjongások közepette merül ki, hanem egyfajta meditációban Is: mit tettünk jól, s vajon — máskor elkerülhető módon — hol hibáztunk. Az emberi optimizmus hajlamos arra, hogy a múltat csupán az eredményekben jelenítse meg. De a szocializmus alkotójából nem hiányozhat a kritikai véna sem, amely azt mondatja vele: itt és itt tévedtünk, elmaradtunk, későn vettünk észre fontos dolgokat; egyszóval önnön jövője érdekében boncaid veszi: hogyan is volt az év háromszázhatvanöt napján? Optimizmusunk indokolt Sokat tett a dolgos kéz, az egész társadalom, a haza, egészen pontosan a szocialista haza érdekében. A türelmetlenség helyenként termelt ugyan némi aggodalmat, pesszimizmust, de azt még a legsötétebben látók sem mondhatják, hogy nem jutottunk előbbre, hogy nem a nép, a nemzet egyetemes érdekei domináltak. S ennek eredője a párt valóságot elemző politikai gyakorlata; úgy is mondhatjuk: az elmélet és a gyakorlat egységé. Ez esztendő végén abban a helyzetben vagyunk, hogy az MSZMP Központi Bizottsága értékelte a X. kongresszus óta eltelt időszakot, és szinte patikamérlegre téve vette figyelme alá, mit tettünk, és ami még ennél is fontosabb, mit kell termünk. A politikai, ezen belül gazdaságpolitikai kérdések ilyen kezelése tulajdonképpen jellemzője a párt állandó munkastílusának, azt bizonyítva, hogy a párt nem önmagáért, hanem a népért, a nemzetért Van. Ua csupán a megyében nézünk kö- ■* rül, szinte felsorolhatatlan azoknak az emberi tetteknek, lelkes cselekvéseknek, építményeknek a száma, amelyek gazdagítottak bennünket. Egyetlen esztendő alatt is sokat változott az élet. Hányán költöztek új lakásba, mennyien vettek gépkocsit vagy más járművet, minden tanyai iskola villanyt kapott, új tanyai kollégiumok születtek szinte szemmel követhetetlen gyorsasággal, miként birkóztunk meg az őszi betakarítást kísérő kellemetlen időjárással, milyen sok vonatkozásban modernizálódott az élet; és amire nagyon érzékeny a közvélemény: miként gazdagodott a szocialista humanizmus. Tehát ebben az esztendőben is egy, más több mint másfél évtizede kipróbált politikának vagyunk a tanúi és egyben az igenlői is. Mindenki észrevehette, hogy a politika nem változott és nem is fog változni. Hogy időnként bizonyos korrekciókat kell foganatosítani, az teljesen természetes, hiszen az élet nem láttat meg magából mindent előre. A politika állandósága tulajdonképpen az emberek bizalmának a talpköve. Nem kell holnap vagy holnapután fordulatokra, meglepetésekre számítani, hanem egy „kitaposott” úton megyünk, az egész társadalommal együtt tovább új céljaink felé; s ha úgy tetszik, ez a lényege a párt és a pár- tonkívüliek szoros testvériségének; a párt és a tömegek jó kapcsolatának. [Je ahogyan az év végén 1973-as ** jövőnkbe nézünk, sok-sok mindent kell vállalnunk, elsősorban nekünk, kommunistáknak. Előre kell látnunk, hogy a gazdasági irányítási reform további kibontakoztatása nem jósol semmiféle idillikus állapotot, hanem mindenekelőtt harcot a szocializmus magasabb szinten való építéséért. Ennek középpontjában áll a politikai vonal állandósága mellett a helyenkénti korrekciók elvégzése, a munkások érdekébeni állandó és sokoldalú cselekvés, de az arra való figyelmeztetés is, hogy az előbbrejutás nem megy zökkenőmentesen; akadályokat kell legyőzni érdekében. Ehhez mindjárt hozzá kell fűzni, hogy az, aki még ezután megvalósítandó történelmünket valamiféle sima úton elérhetőnek képzeli el, a naivitás betegségében szenved. Soha semmi nem született még meg a vajúdás fájdalma nélkül. Most minden munkahelyen előtérbe kell kerüljön az elmúlt év értékelése és a jövő évi tennivalók helyes, konstruktív meghatározása, a munkafegyelemmel ás az üzemi munkaszervezéssel való figyelmesebb foglalkozás, a gazdaságosság, a beruházások nyitottabb szemmel tartása, differenciált bárfelhasználás és ezzel együtt küzdelem az eléggé begyepesedett egyenlősdi ellen, a helyi önállóság lehetőségeivel való jobbanélés és az ezzel járd nagyobb felelősség vállalása, valamint a szociális kérdésekkel való szüntelen foglalkozás. Támogatni mindent ami jó és hasznos, felkarolni a kezdeményezéseket buzdítani az alkotókészséget! Egyáltalán közhangulatot teremteni, illetve ezt erősíteni a jó munka mellett S okat kell tehát tennünk, hogy a jövő esztendőben is előbbre jussunk. Ehhez igyekszünk mi is, a megyei párt- sajtó, még több segítséget adni azzal, hogy január 3-án nagyobb terjedelemben, vonzóbb kivitelben és szándékainál szerint színvonalasabban jelenünk meg. W. D. Minden kedves olvasónknak boldog új esztendőt kívánunk! Városavatás és Pelofi-smlékíinnep EisirisÉ
