Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-20 / 299. szám
W7S. december !t)., szerda 5. oldal Színes kiadványok, könyvek a Szovjetunióról December 31-ig sok érdekes, színes képekkel illusztrált kiadványt és könyvet bocsát ki az MSZBT a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulója alkalmából. A Kossuth Könyvkiadóval közösen a napokban például minikönvvet jelentetetett meg. Az „ötvenéves a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége” című kiskönyvből a jövő héten 5000 kerül a könyvboltok polcaira. Ugyancsak a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg dr. Berecz Jánosnak, az MSZMP KB külügyi osztálya helyettes vezetőjének a „Baráti szövetségben” című könyve. A 20 000 példányban kibocsátott, eredeti képekkel illusztrált mű áttekintést nyújt a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság politikai, állami, gazdasági és kulturális kapcsolatainak több évtizedes fejlődéséről. alakulásáról. A jelentős mű kiadásának külön aktualitást ad 1973. február 28-a. a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között 25 évvel ezelőtt létrejött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés dátuma. Ezenkívül ötkötetes reprezentatív sorozat készült a Szovjetunió 15 köztársaságának megismertetésére. Az első kötet a legnagyobb szovjet köztársaság, az OSZSZSZK földrajzát, gazdasági életét, történetét és művészetét mutatja be, A második Ukrajnáról, Belorussziáról és Moldaváról szól. A további három kötet 1973-ban készül eL (MTI) A halasi könyvesboltban Jogos panasz — halvány remény Tíz évvel ezelőtt szűk, eladásra, raktározásra alkalmatlan helyiségbe költöztették őket a főtérről — ideiglenesen. Azóta is ott vannak, távol a városközponttól, s reményük alig van helyzetük változtatására. A vezető — és a három eladó — kesereg, panaszkodik, mérgelődik; hiába. A bolt nemcsak zsúfolt, kicsi, hanem kopott is, elhanyagolt külsejű — méltatlan a benne kapható „árucikkekhez” — a szép könyvekhez. Benkovits Antal boltvezetővel és helyettesével Keszler Ilonával beszélgetünk. Mindketten kipróbált, régi szakemberek. — Mekkora az évi forgalmuk? — Az utóbbi időben — beleértve a járás területén dolgozó bizományosainkat is — kétmillió forinton felül forgalmaztunk. Jelenleg — a városban és a járásban összesen — negyven helyen kínálják könyveinket. örülünk, hogy az idei első félévben 300 ezer forinttal többet árultunk, mint az előző évek hasonló időszakában. Ebben gyakorlott bizományosaink is közreműködtek. Például Ónodi József a MÁV-nál, aki átlagosan évi 50—60 ezer forint értékű könyvet ad el. De ilyen — többek között — Balotaszálláson Balázs Lászlóné is, aki nagyon nehéz körülmények között végzi ezt a munkát, lelkesen, hozzáértéssel. — Milyen könyvek iránt mutatkozik a legnagyobb érdeklődés? — Miért tagadjuk: Ber- kesi. Szilvást. Rejtő; ők „hozzák a pénzt”. Egy-egy regényükből négyszáz-ötszáz, sőt: nyolcszáz példány is elfogy. Ám mondjuk egy Szabó Pál-műből esetleg nyolc, tíz. Németh László már inkább: az életmű sorozatát hatvanan gyűjtik. — Jó lenne hallani valamit a könyvbeszerzésről, a könyvellátásról is; miből, mennyit kapnak? — Sok a panaszunk. Példákat mondjunk? A Nyomorultakból nyolcvanat kaptunk, s legalább háromszáz kellett volna. A Magyar Nyelv Értelmező Szótárát százan megrendelték. S mindössze húsz jutott nekünk. Sorolhatnánk a példákat. Nagy baj, hogy a könyvkiadás „nincs szinkronban” az iskolai kötelező olvasmányokkal. Jó példa Fejes Endre Rozsdatemető című műve: nem jelentetik meg újra, pedig nagyon sokan keresik; gondolom, másutt is. Emlékszem arra az időre, amikor a kötelező olvasmányok sose fogytak ki, a boltokból. Még két példa: a Légy jó mindhalálig és a Pál utcai fiúk egyáltalán nem szerezhető be. Ez érthetetlen. Közben jönnek-mennek a vásárlók: egy idős néni — állandó vevő — az Olcsó könyvtár új kötetét nézi, egy fiatal szovjet katona hanglemezeket keresgél, egy férfi a Művezetők zsebkönyve iránt érdeklődik; megint más valaki az egyik barátságos eladó segítségét kéri: válasszon egy szép, jó könyvet ajándéknak. Közben hozzák az újdonságokat; a szűk boltNépművelés a szövetkezetekben ban a vevők máris „láb alatt vannak”: a nagy csomagok szinte kiszorítják őket az üzletből. Nincs külön raktáruk, s a bizományosok, megrendelők részére a heti 100—150 csomagot is itt állítják ösz- sze, a tenyérnyi pulton. Érthető hát a panaszuk: így nehéz új vevőket toborozni. s nehéz megtartani a régieket •— Mi a legszebb a munkájukban? — A eladás; beszélgetés a vásárlókkal, tanácsadás. Hogy segíthetünk javaslatokkal, felhívhatjuk a figyelmet egy-egy értékes, szép könyvre. Mindez együtt. — És a legrosszabb, legnehezebb? — A bolti körülmények mellett még az, hogy nehéz eldönteni: mit rendeljünk. Nincs visszaáruzás; ha a bolt olyan köyveket rendel, amit azután nem tud eladni: saját zsebe ellen dolgozik. Bárhogyan is igyekszünk, bizony néha melléfogunk. Mivel ez nagy gond. állandóan figyeljük az Igényeket; igyekszünk megismerni vevőinket. Ugyanezt teszik a bizományosok Is. Szerencsére, egyre több azoknak a száma, akik tervszerűen, vásárolnak. akik előre eldöntik, mit kérnek. • A halasi könyvesbolt — a szövetkezeti könyvterjesztő hálózat egyik tagjaként —, az illetékes irányitó szervek véleménye szerint jól dolgozik. A bolt vezetője, s az eladók — egy elcsépelt kifejezéssel élve — „legyűrik” a nehézségeket. S — ha már nagyon nem is — még bíznak abban, hogy a város vezetői előbb utóbb megtalálják majd a módját, hogy segítsenek égető helyiség-gondjukon. Varga Mihály Színházi notesz A nehéz műfaj BEVALLOM, már az évadnyitó előadáson sajnáltam a Kecskeméti Katona József Színház művészeit. Calderon: Az élet álom című költői szépségű darabját igazán mély művészi átéléssel játszották, s különösen Úri István lírai he- vületü játéka tetszett, mégis... A darab nem hozott átütő sikert. A jelenlevő közönséget megfogta, hatalmába kerítette, ezt a pisszenés nélküli csend, és csak az előadás végén felhangzó vastaps is igazolta. De akik nem jöttek el... A bérletesek közül is sokan, akik úgy válogatnak, hogy majd ha valami jó kis bolondság megy! A színház vezetősége örül, ha ilyenkor a bérletesekkel megtelnek a széksorok, több előadással nem is kísérletezik. Nekem is tetszett a Cigányprímás, igazán jól szórakoztam, de tán a színházat is meglepte, hogy valósággal sorban álltak a jegyekért, olyannyira, hogy még decemberben is felújítják párszor az előadást — bérletszünetben. Ekkor arra gondoltam, mennyivel hálásabb dolog vidéken zenés műfajban játszó színésznek lenni. Micsoda fergeteges tapsok hangzanak itt fel a fináléban. Ilyet prózai színész sohasem tapasztalhat. Pedig az ő munkája sem volt kisebb, sőt... ES A DOLGOK ismétlődnek. Mivel a színháznak népnevelő funkciója is van a szórakoztatás mellett, nem lehet elvitatni azt a jogát, hogy pédául Millert műsorára tűzze. Az ügynök halála — merész vállalkozás volt, valamikor Tímár József játszotta, feledhetetlenül, aki valósággal ott halt meg a szemünk láttára a színpadon. (Már tudatában volt, hogy gyógyíthatatlan betegség gyötri, de játszott, s azt a közönség is érezte, hogy ez igazai halál...) Ilyet még egy színész nem vihet végbe, t ezt tudták a kecskeméti színházban is. És vállalták a kockázatot. Nem kivagyiságból, hanem a népnevelés szándékával, hadd ismerje meg a közönség ezt a remekművet. JÓL CSÍN Alt AK-E vagy sem? Ezen lehet vitatkozni. Biztos, hogy nem úgy, ahogy a Nemzetiben Tímár és a többiek. Másként csinálták, más volt az alkatuk, kisebb a tapasztalatuk. De az átélés hőfoka nem volt kisebb, s a kiváló darab szárnyakat adott a színészeknek. A premieren még lehettek döccenők, de mire lefutott a széria — vidéken ez tíz-tizenkét előadás, a fővárosban ennyi a kezdet — már peregtek a dialógusok, semmi sem zavarta a teljes összhangot. A színészek jórészt fiatalabbak de el tudták hitetni hangjukkal, játékukkal a színpadon lezajló mélységes emberi tragédiát. A közönség itt sem tapsolt közbe — mint ahogy nem zavarja a hangversenyt sem a hangulatot rontó tetszésnyilvánítás —, de a végén vastaps jutalmazta a művészek játékát. Izzadton, fáradtan, nehezen feloldódva a nagy testi-lelki feszültség alól, és most már mosolyogva néztek le a széksorokra. Tán azt sem vették észre, hogy néhány sor üresen tátongott — pedig szombat lévén ... Most megint egy zenés játék következik. Biztosan kasszasiker lesz. Rá is fér a színházra biztosan. S ne irigyeljük a darab szereplőitől sem a forró sikert. Megérdemlik. DE AZÉRT fogadjuk máskor nagyobb szeretettel — és lendületesebb szervezéssel is támogatott telt házakkal — a színház prózai társulatát is, akik teljes idegrendszerüket teszik a mi kedvünkért és hivatásuknak áldozva próbára. F. Tóth Pál A termelőszövetkezet nem csupán gazdasági társulás, keretébe nemcsak a földek, hanem az emberfők műveltetése is beletartozik. S ennek, legyünk őszinték, nincs gazdája. A növénytermesztésnek, a növényvédelemnek, az állattenyésztésnek, a gépesítésnek van, szakképzett emberek, többnyire mérnökök irányítják az ágazatokat. Ne tagadjuk, nem is tagadhatjuk, a mérnökök, a technikusok, ha idejük engedi, olykor népművelők is, de mikor engedi az idejük? Ritkán, vagy soha. Ilyenformán kifejezetten a népművelésnek valóban nincs gazdája, nincs aki csak azzal foglalkozzék. Bezzeg a tennivaló rengeteg. Árnyaltan és differenciáltan sok. Magyarán, itt most arról van szó, hogy a mindenhová egyformán érvényes feladatok mellett rendszerint más a népművelés helyi legfontosabb feladata az egyik termelőszövetkezetben és egészen különböző a másikban. Az Sz.-i közös gazdaságban a vezetők és részben a tagok panaszkodnak: téried az italozás, s vele esvütt a túlzott alkoholfogyasztás. Főleg a ..eépes” emberek körében. Ebben a termelőszövetkezetben jelenleg a helyzetet figyelembe véve a valősáaisme- ret birtokában, kétségkívül elsősorban ezen a területen akadna legtöbb tennivalója a népművelésnek. Jó néhány községben viszont nem ez a legfontosabb feladat. De még a kis közösségeken belül is mutatkozhatnak jól kitapintható, szembetűnő eltérések, különbségek. Gondoljunk — egyszerűen fogalmazva — a pénzköltésre. Vannak akik tudják, megtanulják a beosztást, az előrelátó családi gazdálkodást, olyan múlt áll mögöttük, hogy megtanulhatták. Mások jól dolgoznak, szépen keresnek, de munkájuknak nincs, vagy alig van látszatja, mert a forint ahogy jön, úgy elmegy. Szétfolyik nincs nyoma. Élő és valóságos probléma ez, s bizony a fellegekben járnánk, ha nem tekintenénk népművelésnek azt, hogy a beosztás tudományára is tanítani kell az embereket. Okosan, tapintatosan, lépésről lépésre. Kiátkozhatjuk százszor, ezerszer a falusi búcsúk hátán meggazdagodó bazárost. Ettől a „szemét” változatlanul aranybánya. Veszik viszik, pénzt adnak érte, számolatlanul. Menynyi itt is a tennivaló, annak érdekében, hogy a tsz- tag a művirágkosarat, a mflgyümölcsöt rútnak érezze, s megvetően elforduljon tőle! Érdemes megnézni a falusi otthonokat. A régi bútordarabokat kihajították, de az új. a drá<?a „elrendezése” még elég ritkán szolgálta az emberek kényelmét. Ügy például még ritkábban hogy legyen holkényelmesen újságot, könyvet olvasni. Erre „kísértő”, meghitt sarok nincs, ágy mellé helyezett olvasólámpa nincs. Pedig valahol itt a „földszinten” kezdődik a betű megszerettetése, a legegyszerűbb dolgoknál, mondjuk ott, hogy a berendezett lakás is kedvezzen az Olvasó népért mozgalomnak. Minden ember számára értelemtágftó, világot, belső világot gazdagító élmény az utazás. A termelőszövetkezetekben felismerték és rendszerint minden évben szerveznek egyszer, vagy többször társasutazásokat. Van rá pénz, a szociális és kulturális alap terhére. De álljunk meg itt is néhány szóra. Azt az élményt nyújtja az örvendetes honos országjárás, kirándulás, amit nyújthatna? Nem mindig. Valami még hiányzik. Az élményt az tenné teljessé, ha a táj, a város múltját, jelenét a kikapcsolódó szövetkezeti gazdák ott vagy előtte megismernék. Napjainkban a népművelés fogalomköre kitágul. Idetartozik a felnőtt- oktatás, a szakmai tovább- kénzés. a balesetvédelem, a technika iránti érzékenység. a szabad idő. a világlátás. a lakáskultúra, a viselkedés. az em'f'ttélés. a közi »kedés, az ízlés, sorolhatnánk ... Vajon hány termelőszövetkezet fordít gondot mindenrre? Sí. P. Az oktatáspolitikai határozat szellemében Három tanteremmel több w Agasegyházán December eleiétől az ágasegyházi alsó tagozatosok is állandóan délelőtt járnak Iskolába. A Központi Bizottság júniusi határozata és az ennek alapján készült megyei feladatterv nyomán az ágasegyházi nevelőtestület kijelölte a legfontosabb tennivalókat annak érdekében, hogy a falusi, tanyai iskolások is megfelelő, az eddiginél jobb körülmények közt tanulhassanak. A kedvezőbb feltételek megteremtésének első lépését a délelőtti tanítás bevezetésében látták. Javaslatukat a községi tanács november eleji ülése elfogadta, s rögtön az ügy mellé állt A terv megvalósításához az eddigi hat tanteremhez még újabb háromra volt szükség. A pedagógusok kezdeményezését az egész község határozott segítőkészséggel fogadta, s így jutott három, tanteremnek alkalmas helyiséghez az iskola. A KISZ és az önkéntes tűzoltók klubhelyiségüket ajánlották fel, hiszen többnyire csak az esti órákban használták ezeket, a tanács pedig a könyvtári termet bocsátotta az iskola rendelkezésére. A könyveknek találtak más. megfelelő helyet. Az új termek felszerelésében. berendezésében is segítették az iskolát A me99 Kodály min Emlékünnepséget rendezett kedden a Kecskeméti Óvónőképző Intézet és a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium KISZ-szervezete. A műsorban S2ereneltek az intézet hallgatói és énekkara. Róbert Gábor vezetésével, Valamint a gimnázium hangszeres és énekszólistái. Az ünnepségen Heltai Nándor, a Petőfi Népe rovatvezetője tartott előadást a zeneszerző és Kecskemét kapcsolatáról. gyei tanácstól bútorokat, a műszaki főiskolától két kályhát kaptak, a helyi Mathiász János Szakszövetkezet és a Helvéciái Állami Gazdaság gépkocsival, rakodóbrigáddal és kőműves szakmunkásokkal segített, sok szülő pedig a takarításban. festésben. A községi tanács vállalta, hogy fedezi a megnövekedett fűtési, világítási és takarítási költségeket. Az iskola igazgatója szerint a társadalmi segítség mintegy 18 ezer forintra becsülhető. A kétszáztizennvolc ágasegyházi iskolás most már délelőtt tanulhat. Mindany- nyian frissen, kipihenten kezdhetik meg a munkát, s időben hazérnek. Nem kell már aggódniuk a szülőknek, vajon nem esik-e bajuk a sokszor sötétben hazafelé igyekvő kicsinyeknek. A délutáni úttörő-, szakköri, sportköri foglalkozásokhoz is van már szabad terem. Az oktatáspolitikai határozat szellemében cselekedtek Ágasegyhá^n. K. Gy.
