Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-16 / 296. szám

2. oldal 1972. december 16. szombat Események sorokban Üdvözlet a sikerekért Az SZKP Központi Bi­zottsága üdvözlő üzenetet küldött a Japán Kommu­nista Párt Központi Bi­zottságához és a Japán Szocialista Párt Központi Végrehajtó Bizottságához a japán parlamenti választá­sokon aratott sikerük al­kalmából. Hazaért a chilei elnök Kéthetes külföldi kőrút­jának befejeztével péntek­re virradóan megérkezett Santiagóba Allende elnök A Padahuel nemzetközi re­pülőtéren több tízezer em­ber fogadta Chile szocialis­ta párti elnökét A főváros központjába vezető sugár­úton ezrek és ezrek várták, hogv feltűnjék végre az ál­lamfői autókaraván. Segélyszállítmány a VDK-nak Pénteken útnak indult Japánból a Kobe Maru ne­vű hajó, amely hetvenhét­millió jen értékű orvossá­got és orvosi felszerelést szállít a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságba. A nyolcvan tonnás segélyszál­lítmányt Japán és amerikai társadalmi szervezetek gyűjtéséből vásárolták. Nyugatnémet—lengyel vállalat Bremerhavenben aláír­ták a „LIMINEX” elneve­zésű nyugatnémet—lengyel kereskedelmi társaság ala­pítására vonatkozó szerző­dést. A működésének első évében a tervek szerint 20 millió nyugatnémet márka értékű forgalmat lebonyo­lító vállalat üveg- és kerá­miaáruval, nyersanyagok­kal és építőanyagokkal ke­reskedik majd. Kenya a központ Az ENSZ közgyűlésének ülésszaka jóváhagyta azt a javaslatot, hogy a környe­zetvédelmi ENSZ-közpon- tot Nairobiban. Kenya fő­városában állítsák fel. A központ vezetője Maurice Strong lesz. aki a stock­holmi környezetvédelmi konferenciát is megszer­vezte. Le Dúc Tho hazautazott Támadnak a felszabadító erők Le Due Tho. a Vietnam­mal foglalkozó párizsi tár­gyalásokon részt vevő VDK-küldöttség tanácsadó­ja pénteken Párizsból visz- szautazott Hanoiba. Elutazása előtt a követ­kező nyilatkozatot tette: „Ma visszatérek Hanoiba, hogy tájékoztassam kormá­nyomat azoknak a tárgya­lásoknak a tartalmáról, amelyeket legutóbb folytat­tam Henry Kissingerrel. Hanoi tartózkodásom ide­jén fenntartom a kapcso­latot Kissingerrel. Megálla­podtunk abban, hogy sem dr. Kissinger, sem én nem teszünk semmiféle nyilat­kozatot bizalmas tárgyalá­sainkról’*. Az egyik újságíró kér­désére válaszolva Le Dúc Tho közölte, hogy Párizsba való visszatérésének idő­pontját még nem határoz­ták meg. SAIGON A dél-vietnami népi fel­szabadító erők az utóbbi 24 órában fokozták harci tevékenységüket Dél-Viet- namban. s különösen a fő­város környékén ostromol­ták a saigoni csapatok ál­lásait. A hazafiak aknavetőkkel lőtték a főváros peremén levő egyik üzemanyagrak­tárai. és megsemmisítettek 30 tartályt. Magában Sai­gonban is robbant egy bomba, amely egy lakta­nya parkolóján megölt egy katonát, megrongált három teherautót és lángba borí­tott egy üzemanyagszállító tartálykocsit. Az amerikaiak saigoni pa­rancsnoksága bejelentette, hogy csütörtökön és pénte­ken a légierő B—52-es ne­hézbombázói minden eddi­ginél nagyobb számú beve­tésben bombázták a Viet­nami Demokratikus Köz­társaság területét. A légi­erődök 16 hullámban több mint 1500 tonna bombát szórtak le a VDK déli ré­szére. két kötelék pedig a fegyvermentes övezetet bombázta. Az amerikai szó­vivő természetesen „ellen­séges utánpótlási raktárak” támadását emlegette. (Reu­ter, AP) Megalakult az NSZK kormánya Karácsonyi szünet Helsinkiben Pénteken Helsinkiben a Dipoli nevű kongresszusi központban megnyílt az európai biztonsági és együttműködési értekezle­tet előkészítő sokoldalú helsinki tanácskozásnak a karácsonyi szünet előtti utolsó ülése. Az utolsó plenáris ülésen csaknem valamennyi nagy­követ röviden értékelte az eddig eltelt időszak mun­káját. Felszólaltak a szo­cialista országok képviselői, köztük Rónai Rudolf, a Magyar Népköztársaság nagykövete is. Mint megál­lapították, bár a jelenlegi szakaszban még nem jött létre megegyezés a bizton­sági konferenciával kap­csolatos kérdésekről, a Vég­zett munka hasznos és eredményes volt. Az előkészítő tanácsko­zás a karácsonyi ünnepek után, 1973. januárjában folytatja majd a munkáját. A legközelebbi plenáris ülésig azonban még több kétoldalú konzultációt tar­tanak. Hóid körüli pályán az ftpollo HOUSTON (MTI) Csütörtökön este, néhány perccel éjfél előtt az Apollo—17 űrhajósai búcsút vettek a Holdtól. Alig két órával később — 2 óra 04 perckor — megtörtént a dokkolás. A manőverben ezúttal is volt némi fenn­akadás, az „America” fe­délzetén hajózó Evansnak a kezdetben is makacskodó rugós zárszerkezetek miatt első kísérletre nem sikerült a két egységet egymáshoz illesztenie. Másodszorra azonban már nemcsak az „Americát” és a „Challen­gert” Összekötő gyűrű, ha­nem a rajta levő rugós zárszerkezetek is „fogtak”. Amint ismét együtt vol­tak, az űrhajósok meghall­gatták Nixon üzenetét. Az elnök hangoztatta, hogy bár föltehetően ók a Hold utol­só földi látogatói ebben az évszázadban, a kutatás folytatódik. A percek ezután sem tel­tek munkátlanul. Cérnán és Schmitt kiürítette a „Challengert”; átvitték az „America” fedélzetére kin­cseiket, a kőzet- és talaj­mintákat — közöttük a legérdekesebbnek Játszót, a narancsszínű port — vala­mint' a - műszereket és a még szükségen berendezé­seket. -ö; Három órán át— hajnali kettőtől ötig — serényked­tek a két egység között, valahányszor át-átbújva a holdkompot és az anyaűr­hajót összekötő kicsiny és szűk folyosón. Végül a hi­vatását betöltött „Challen­gert” elválasztották az „Americatól” és visszaindí­tották a Hold felé. Cérnán, Schmitt és Evans a tervek szerint vasárnap hajnalban, 32 perccel éj­fél után tér le Hold körüli pályájáról, hogy elinduljon majd félmillió kilométeres útjára a Föld, pontosabban a Csendes-óceán vizei felé. A földi irányítóközpont pénteken reggel rádiópa­ranccsal begyújtotta a Hold felé tartó „Challen­ger'’ fékező rakétáit, s így a holdkomp körülbelül 60 kiló tnt-robbanóanyag rob­banásának megfelelő erő­vel, a Taurus-Littrow völgy térségében, az Apollo—17 leszálló helyéhez közel csa­pódott be a holdfelszínbe. Houstonban eleinte azt re­mélték, hogy a becsapódás a Holdon hagyott kame­rák „szeme előtt”, zajlik majd le, ám ezt a pontos­ságot nem tudták elérni, s a „Challenger” látószö­gükön kívül érte el a fel­színt. Pénteken délelőtt meg­alakult az új nyugatnémet kormány és a kabinet tag­jai le is tették hivatali es­küjüket. A korábbi kabinethez képest nagy változások nincsenek, csak néhány személycsere illetve egyes minisztériumok kettévá­lasztása az újdonság. Az NSZK külügyminisztere Walter Scheel, hadügymi­nisztere Georg Leber, bel­ügyminisztere Hans-Diet­rich Genscher, igazság­ügyminisztere Gerhard Jahn maradt. A gazdasági csúcsminisz­tériumot kettéválasztották, Helmut Schmidt kapta a pénzügyi tárcát és dr. Hans Friderichs lett a gaz­daságügyi miniszter. Meg­maradt posztján több más miniszter is, köztük Egon Franke, a belr>/~,et kap­csolatok minisztere. Új jövevény a kormány­ban Katharina Pocke asz- szony, az ifjúsági család- védelmi és egészségügyi miniszter, aki a nyugdíjba vonult Käthe Strobel utó­da lett. A postaügyi tárca dr. Horst Ehmkének jutott, aki egyben gazdája lett a felsőoktatási minisztéri­umból leválasztott kutatá­si és technológiai tárcá­nak. A felsőoktatási és tu­dományos ügyek most mái szűkebb feladatkört ellátó minisztériumát változatla­nul dr. Klaus von Dohna- nyi vezeti. A két új tárcanélkült minisztert is kineveztek; dr. Werner Maihofer pro­fesszor és Egon Bahr kan­cellári államtitkárt. Bahr a jövőben „a kancellár mellé beosztott, különleges ügyek minisztere” lesz. A miniszterek feleske­tése után Bran t kancellár rövid nyilatkozatban vá­zolta a soron következő feladatokat. Brandt állást foglalt az eddigi politika következetes folytatása mellett. Közölte: a két né­met állam alapszerződésé­nek december 21-én törté­nő aláírása után a kor­mány a szükséges ratifi­kációs törvénytervezetét még karácsony előtt a szö­vetségi tanács elé terjeszti a gazdaságpolitikáról szól­va Brandt szorgalmazta, hogy a bértárgyalásokon az elkövetkező hónapokban a munkáltatók és munka- vállalók tanúsítsanak „fo­kozott felelősségérzetet” ne veszélyeztessék a stabi­lizációs törekvéseket. Eh­hez az is szükséges — mondta —, hogy a vállal­kozók árpolitikájukat ért­nek megfelelően alakítsák ki. Angol sajtókacsa LONDON Az angol propaganda tel­jes gőzzel terjesztette az utóbbi napokban azt a — nem tudni ki által — bedo­bott sajtókacsát, amely sze­rint a Szovjetunió fegyve­reket szállít Észak-íror- szágba. A Sunday Telegraph és a News of World a múlt vasárnap „szenzációs” híre­ket közölt erről a témáról. A News of World, az angol hírszerzésre hivatkozva még azt is hozzáfűzte, hogy a Szovjetunió nem egyszerű fegyvereket szállít, hanem írd és mond „rakétakilövő berendezéseket”. A „szen­zációt” átvette a Daily Te­legraph, a Daily Mail, sőt a Times is. A szovjetellenes kampányba egyes hivatalos személyek is bekapcsolód­tak. Egyebek között inter­pellációk hangzottak - el a parlamentben ezekkel a sajtóközleményekkel kap­csolatban és egyes hivata­los személyek „kimerítő vá­laszokat” adtak a kérdések­re. ‘ Ji ,.1-v L" Az egyes angol lapokban megjelent állítások képte­lensége azonban annyira nyilvánvaló volt. hogy a külügyminisztérium végül is cáfolni volt kénytelen. Nagy-Britannia külügymi­nisztériumának szóvivője kijelentette: „A Szovjet­unió észak-írországi beavat­kozásáról szenzációs beállí­tásban napvilágot látott sajtójelentések alantűa- nok”. (TASZSZ) WILLY BRANDT ESKÜTÉTELE '" -i, ' A rózsaszínű ház lakói Willy Brandt, kancellárrá történt megválasztása után a Bundestagban letette az esküt. (Telefoto — AP — MTI — KS) Érdekes hírt repítettek világgá Argentínából a hírügynökségek: Juan Do­mingo Perón, áz ország egykori diktátora kijelen­tette: nem jelölteti magát a márciusi elnökválasztá­sokon és hamarosan el­hagyja az országot. Már­cius persze még messze van, addig még nagyon sok víz folyik le a Rio de la Platán. A délceg aggas­tyán, a 77 esztendős ex- elnök nyilatkozata mégis figyelemreméltó fejle­ménynek tekinthető. Ha nem pusztán taktikai manőverről van szó, akkor az történt, hogy a híres száműzött vagy ideiglene­sen, vagy végleg lemon­dott másfél évtizede nyíl­tan táplált vágyáról, a ha­talom látványos vissza­szerzéséről. Perón kétség­telenül nemcsak az argen­tin, hanem a la*in—ame- I rikai politikai élet egyik legkülönösebb alakja. Alig­ha van ember Argentíná­ban, akinek annyi halálos ellensége és annyi fanati­kus híve van. 7.043 június 4-én az akkor fiatal, am­biciózus katonatiszt részt vett Castillo elnök, rend­szerének megdöntésében. Ugyanannak az évnek a decemberében már a kor­mány tagja. 1944 február 26-án megszerzi a kulcs- pozíciónak számító had* ügyminiszteri tárcát, köz­ben munkaügyi miniszter is, így kezében Van a két legszervezettebb erő, a hadsereg és a szakszerve­zeti mozgalom. Ennek a kettőnek a se­gítségével kapaszkodott még magasabbra: 1946 feb­ruár 26-án, tehát napra két évvel a hadügyminiszr térség elnyerése után Juan Perón ezredes beköltözhet a Rózsaszín Házba, az ar­gentin elnöki palotába. Ha talmát 1955-ben döntötte meg a haditengerészet zen­dülése. Azóta Madridban élt. luxus-száműzetésben és politikai aktivitását egy percre sem hagyta abba. Villája valóságos főhadi­szállás veit. ahol rendre megfordultak otthoni hívei sőt nem egyszer olyan el­lenfelei is akik szerettek volna manőverezni szemé­lyével és táborával. Ez utóbbi csoport legne­vesebb alakja a jelenlegi elnök, Lanusse tábornok. Lanusse csillantotta meg Perón előtt a visszatérés, a Retorno lehetőségét. Azt remélte, hogy a hazatérő száműzött személye lecsil­lapíthatja az argentin tár­sadalom gyakran robbanó feszültségeit, ugyanakkor a valóságos Perón előbb- utóbb önmagát fosztja meg mitikus glóriájától. Lehet, hogy a hazatérő azt remélte, Lanusse szá- mitásait keresztülhúzza az 6 híveinek ellen állhatatlan megmozdulása. Ez nem kő. vetkezett be, az viszont igen, hogy a világ — alig­hanem éppen a Rózsaszí­nű Ház jelenlegi lakójá­nak jóvoltából — új ada­tokat tudott meg Perón és a Dél-Amerikába emigrált náci vezetők furcsa együtt­működéséről. Tavaszra kiderülhet, hogy á mérkőzésnek még nincs vége. De a jelek arra mu­tatnak, hogy az első játsz­mát Lanusse megnyerte. japán nasyiíive'séi Pekinübän TOKIÓ ( A japán kormány pénteki ülésén határozatot hozott a pekingi japán nagykövet­ség felállításáról. A döntés szerint január elején nyit­ják meg Pekingben a japán nagykövetséget, amelynek kezdeti létszáma húsz fő lesz. A kormányülés után Ohira külügyminiszter kö­zölte újságírókkal, hogy a kormány pénteken utasítot­ta a Tajvanon tartózkodó japán diplomatákat, a nagy- követség és a konzulátus tagjait, térjenek vissza Ja­pánba. Megfigyelők szerint Kína közölte Japánnal, hogy mindaddig nem lehet szó a nagykövetségek meg­nyitásáról, amíg el nem tá­voli tják Tokióból a tajvani diplomatákat és haza nem rendelik Tajvanról a japán diplomatákat. .(MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom