Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-14 / 294. szám

A textilipari rekonstrukció megfiatalítja A FINOMPOSZTÓ VÁLLALATOT Közeledik az ötvenéves jubileum Fennállásának fél év­százados jubileumára ké­szül Baján a Finomposztó Vállalat, amely Bács-Kis- kun és a Duna-parti vá­ros legrégibb munkásha­gyományokkal rendelkező üzeme. Erre az alkalomra újabb brigádok alakultak, amelyek szép vállalásokat tűztek maguk elé a meg­tisztelő szocialista cím el­nyeréséért. Az ötvenedik évfordulót további munka­sikerekkel kívánja emlé­kezetessé tenni a vállalat kollektívája. Jövőre már a textilipari rekonstrukció is érezteti hatását a központi bajai gyárban és a bácsalmási telepen. A vállalat 190 millió fo­rintot kitevő beruházási lehetőséghez jutott a nagy­szabású program kereté­ben. Az állami támogatás­ért folyó üzemek közötti versenyben nagy előnnyel indultak. A szükséges épü­letek ugyanis készen áll­nak, csupán minimális át­alakításokra van szükség A kapott összeg . zömét gépek beszerzésére fordít­ják, ami — a megtérülési időt tekintve — gyorsab­ban kamatozik. Az új be­rendezésekkel termeléke­nyebb gyártási technológi­ára térhetnek át. Jelen­tősen emelkedik a műszaki színvonal, amivel együtt megteremtődnek annak a feltételei, hogy a változó piaci igényeknek megfele­lő, korszerű termékeket állítsanak elő. Ez végered­ményben az áruellátás ja­vulását, a . Finomposztó közel feküdt a harcok folytán kialakult határok­hoz és így célszerűnek bi­zonyult a leszerelésük és a gépek elszállítása az or­szág belgő területére. A proletárdiktatúra leverése után a Magyar Országos Vállalat versenyképessé­gének fokozódásét ered­ményezi. 1923 elején indult a termelés Elkészült a Finomposztó 1923 és 1973 közötti tör­ténetét feldolgozó kiad­vány. A korabeli doku­mentumokkal, fotókkal a munkások életét ábrázoló Készül a fonal. fejlődését napjainkig. A levéltári és egyéb kutatá­sok újabb adatokkal vilá­gítják meg az indulás kö­rülményeit. A gyár alapítása szoro­san összefügg az 1919-es Tanácsköztársaság törté­netével. A fiatal magyar Vörös Hadsereg hősies har­cokban visszafoglalta Gá- csot és Losoncot is, ahol két posztógyár működött. Mindkét üzem viszonylag Részlet a bftcsalroáal «övödébfflL Takarékpénztár (MOK- TÁR) érdekeltségében ala­kult meg 1922-ben a mai Finomposztó Vállalat előd­je, Baján, a Duna déli sza­kaszának legjelentősebb magyar városában. A tele­pülés gazdaságföldrajzi kö­rülményei egyébként már korán lehetővé tették, hogy számottevő helyi ipar ala­kuljon ki. A közelebbi előzmények­hez tartozik, hogy Baja vá­ros törvényhatósági bizott­sága 1921. október 2S-én ünnepélyes közgyűlést tar­tott, amelynek a harmadik napirendjén szerepelt: „A Magyar Országos Központi Takarékpénztár ajánlata Baján gyapjúfonógyár léte­sítése tárgyában”. A szer­ződést november 29-én ír­ták alá. A város átadta az egykori zabpréselde kon­zervgyárat, illetve a Duna- parton levő vattagyár telkét és épületeit a MOKTÁR budapesti részvénytársaság­nak, mint a Bajai Posztó- és Takarógyár Részvény- társaság alapítójának. A tárgyalásokat és a szerződés megkötését nagy érdeklődés kísérte. A helyi lapok 1922. január 21-én pályázati felhívást közöltek az építési, átalakítási, vala­mint bővítési munkák el­végzésére. A vállalkozók márciusban láttak hozzá a munkához. A termelés elő­készítésére és a folyamatos munka érdekében a MOK­TÁR 1922-ben fonodát is vásárolt. A vállalat történetét fel­dolgozó kutatók megtalál­ták a szekszárdi cégbíróság 1922. június 26-án készített cégjegyzéki „kivonatát”, amely az alakulással kap­csolatban a következő fon­tosabb adatokat tartalmaz­„A cég hivatalos neve: Bajai Posztó- és Takaró­gyár Részvénytársaság. A főtelep és fióktelep helye: Baja, A vállalat tárgya: gyap- júáruknak, vagy más tex­tiláruknak gyártásával fog­lalkozó ipartelepek meg­szerzése, bérbevétele, vagy építése, ezekben textilárud­nak gyártása, úgy saját számlára, mint kész- és fél­készgyártmányoknak a há­zi, kis- és középipar részé­re bérért való elkészítése, általában textiliparnak üzé- se, posztók, pokrócok és a posztógyártás körébe eső, vagy azzal rokoncikkeknek gyártása, posztóáruk, pok­rócok és azok gyártásához szükséges nyersanyagok vé­tele és eladása, egyenruhák készítése és szállítása, va­lamint ezekkel kapcsolatos mindennemű kereskedelmi Ügylet kötése. Tartalma: 90 év”. (A hivatalos fogalma­zás félévszázad elteltével, ma már nagyon furcsán cseng. S eltűnt a korabeli újságok, a kortársak, részt­vevők visszaemlékezései alapján kibontakozott kép is, hiszen a munkanélküli­kásosztály kialakulása, amely jelentős hatással volt és van — mint a város leg­számottevőbb üzemének munkássága — Baja társa­dalmi-politikai arculatára. A Duna-parti város a gyap­júfonás egyik legjelentő­sebb vidéki székhelyévé vált. Ezt bizonyítja egyebek között az is, hogy Magyar- ország gyapjúfonó gyárai itt tartották meg ülésüket 1922. végén, s Baján ala­kult meg a Fonógyárak Or­szágos Szövetsége. Az 1920-as, 30-as években mégis nemegyszer alapjai­ban rendítette meg a tőkés profit hajszolása, és a gaz­dasági világválság a bajai gyárat. 20 ország ismeri A felszabadulást követő alapvető gazdasági változá­sok a vállalat történetében is új korszakot nyitottak. Jelentősen emelkedett a termelés és a létszám, az előállított cikkek ismertté és keresetté váltak a hazai és külföldi piacokon. 1958- ban kezdődött meg az ex­porttakarók készítése. A számottevő beruházások eredményeként a 60-as években kialakultak a kor­szerű nagyüzem épületei, amelynek a sorában 1969- ben adták át a 40,7 millió forintba került új szövő­előkészítő és szövöde- üzemcsarnokot. Ezzel kor­szerű és egészséges munka­helyek jöttek létre. Négy éve létesítettek te­lephelyet Bácsalmáson, ahol egy szövődé és a hoz­zá tartozó előkészítő üzem működik, s csomózó: részlet is dolgozik. Több mint há­romszáz ember — főleg nők — talált itt magának mun­kalehetőséget. A vállalat dolgozói elér­ték a termelési és műszaki Munkában a műszövők. ség fenyegető réme, a ve­zetők önkénye, a szociális ellátottság teljes hiánya is­meretlenné vált a felszaba­dulás után.) A gyapjúfonó üzemben 1923. január 8-án kezdte meg a munkát 130—140 ember. A napi termelés 900 —1000 kilogramm fonalat tett ki. A Posztó- és Takarógyár termelése lépcsőzetesen in­dul meg. Az üzem 1923. ta­vaszának a végén már tel­jes kapacitással dolgozott. A két gyár jelentős sze­repet játszott Baja törté­netében is. Lényeges, új fo­lyamatok indultak el. Meg­kezdődött az üzemi, szak­képzett és szervezett mun­kultúra fejlesztésével, hogy ma már több mint 20 or­szág ismeri a bajai taka­rók divatos mintázatát és jó minőségét. Kulturált munkahelyen Az értékesítési lehetősé­gek — jól szervezett piac­kutatással — szinte korlát­lanok. A változó igények­hez való alkalmazkodás fel­tételei létrejönnek a terve­zett rekonstrukcióval, a géppark felújításával. A vállalat ugyanakkor arra törekszik, hogy minél jobb munkahelyi közérzet ala­kuljon ki. Ezt részben a festményekkel — reproduk­ciókkal szemléletessé tett könyvecske — a történel­mi eseményekbe ágyazva — nyomon követi a gyár

Next

/
Oldalképek
Tartalom