Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-24 / 277. szám
9. oldal ' 1972. november 24, pénteK A gyorsabb, kényelmesebb utazásért Autóbusz-közlekedés Szegeden Lapunk november 9-i számában elemző cikk jelent meg Kecskemét helyi autóbusz-közlekedéséről, a KSH megyei igazgatóságának összefoglaló jelentésében közölt tanulmány alapján. Néhány hete pedig a Dél_ magyarországban bukkantunk egy közleményre, amely Szeged autóbusz-közlekedésével foglalkozott. A cikk nyomán indultunk el, megnézni: milyen a helyi közlekedés az Alföld e másik nagyvárosában, s az ott követett — bár a kecskemétitől lényegesen eltérő — megoldások nekünk milyen ösztönzést adhatnának. A 10. számú Volán központjában Balogh Imrével, a helyi járati osztály vezetőjével volt alkalmunk beszélgetni. Mindenekelőtt ő is a két város eltérő közlekedési szerkezetére hivatko. zott. És e tekintetben Szeged bizonyul a korszerűbbnek. — Az annyi kárt okozó, emlékezetes nagy árvíz előnyökkel is járt, legalább is a városkép kialakításában. Ezt követően ugyanis szinte körzővel rajzolták meg Szeged közlekedési hálózatát, sugárútjait, a két-kör- út rendszert. Központosítás helyett decentralizálás Ami a város autóbuszközlekedését illeti, jó darabig itt is a jelenlegi kecskemétihez hasonló megoldás volt érvényben. — Bizonyos fokig a köz- pontosításnak is megvannak az előnyei — mondja informátorunk. — Lényegében a felügyeletet ez esetben egy forgalmi szolgálattevő látja el, egyszemélyi feladat az irányítás munkája. Jóval több azonban e módszernek a hátulütője. Az igényekkel párhuzamosan a kocsipark növekedése Szegeden zsúfoltságot okozott. Nehezítette a központi autóbusz-pályaudvar megközelítését az E—5-ös nemzetközi főútvonal közelsége is. Mindez állandó balesetveszéllyel járt együtt. Az országos szintű felmérés végül is, igen helyesen, nem az általunk eredetileg elképzelt megoldást — vagyis a Marx tér egészének autóbusz-pályaudvar céljaira történő átengedését — hagyta jóvá, hanem a napjainkban követett decentralizáció mellett döntött. Az utazási igények növekedésével párhuzamosan a 10. számú Szegedi Volán részt kért az úgynevezett csuklósítási programból. Jelenleg a helyi járatok kocsiparkjának pontosan az egyharmadát (66-ból 22-t) csuklós autóbuszok teszik ki. — Szinte külön irodalma van már városunkban a helyi buszközlekedésnek — folytatja Balogh Imre. (Ezt úgy hisszük, Kecskeméten Is elmondhatjuk.) — A korszerűség érdekében eltérő szempontokat kellett egyeztetnünk. Egyrészt a tanács igényét: legyünk nagyvárosiasak — másrészről pedig a gazdaságosság, a kocsik jobb kihasználásának korántsem elhanyagolható követelményét. A decentralizációt célzó tárgyalások után született meg a helyi közlekedésnek ez az újszerű formája. Annyi máris bizonyos, hogy bár költséges volt az áttérés, az új módszer előnyös és gazdaságos: egy-egy járatra nem zsúfol össze any. nyi járművet, illetve utast. — Persze, előzőleg körültekintően fel kellett mérni az utazási igényt, s ennek figyelembe vételével kialakítani a decentrumok, a végállomások helyét, gondosan megállapítani a járatok sűrűségét, a fordulók időpontját. Szegeden hét ilyen decentrumra épültek a távlati elképzelések. Ezek közül hat már üzemben is van. Kisegítő és párhuzamos járatok Jelentős utastömeget ad az új, Tarján városrész (amely talán a kecskeméti Széchenyíváros ottani megfelelője). Három éve, amikor még alig néhány ház állott, a forgalmat két kocsi bonyolította le. Ma, amikor 12 ezren laknak itt, Tarjánt 15 busz kapcsolja a közlekedésbe, sőt aszom- ! szédos Petőfi-telep öt kocsija is jócskán segít. A túlzsúfolt útvonalakon kisegítő járatok közlekednek. A főjáratok hajnaltól késő estig, csúcsidőben 10, egyébként pedig 20 percenként. Az úgynevezett Y-járatok bizonyos ponton eltérnek a főjáratok útvonalától: közben egyéb területek utasait is felveszik, majd később visszatérnek az eredeti útvonalra. A fő törekvések . egyike: a lehetőséghez képest Ha belépünk az I. Stúdió ajtaján, egy vidéki kisváros utcájába jutunk, amit nappal a férfiak elkerülnek, de alighogy elérkezett a napnyugta homálya, csoportosan lepik el a környéket. Kis mellékutca ez a város szélén. A vörös lámpással díszített szürke ház csukott kapujával, elfüggönyözött ablakaival — legalábbis kívülről — nem látszik olyannak, mintha mágnesként vonzaná a város ifjú és kevésbé fiatal fér- fiait. Inkább valami rideg ódonság árad belőle. Ám ha belépsz, vidámabb látványban lesz részed. Rikító vörös, arany színek, szecessziós vonalak, sárga kacskaringók, zöld mintás plüss fotelek, puffok. Kissé hervadt pálma a sarokban és a híres fekete zongora helyett egy kis barna pianínó. Garay Gábor, a Nyugalmas ház című komédia írója nem kötötte korhoz a cselekmény időpontját, maximális döntési szabadságot adni az utasnak. Így egy és ugyanazon útvonalon is több járat közt választhat attól függően, hogy siet, vagy ráér; munkába vagy bevásárolni igyekszik-e; esetleg csatlakozó vagy távolsági buszon kíván továbbutazni. Biztonsági tartalék A kifejezetten ipari körzetekbe induló kocsiknál biztonsági rátartás is van: ha üzemzavar áll elő, vagy az utas orra előtt ment el a kocsi — 10—12 perc múlva ott a következő járat. A sorompók, bár kisebb mértékben ugyan. Szegeden is gátolják a gyors utazást. Ezt úgy igyekeznek áthidalni, hogy a sorompót kapott busz vezetője nem veszi igénybe a végállomáson rendelkezésére álló tartózkodási időt, hanem amint szabad utat kap, nyomban indít S ezzel a módszerrel élni — nem lelkiismereti kérdés, hanem kötelesség. Végül — s ezzel a lehetőséggel Kecskeméten is jobban élhetnénk — lényegében azonos, bizonyos távon párhuzamosan haladó járatok útvonalán a más „felségjelzésű” kocsi is igénybe vehető. („Hazai” példával élve: a 12-es jobb kihasználása lényegesen tehermentesítené a 4-est.) • Megkíséreltük vázolni azokat a tapasztalatokat, amelyeket a néhány órás beszélgetés során a 10-es Volán központjában leszűrhettünk. Biztos receptet, „egyedül üdvözítő csodaszert” adni — már csak az eltérő városkép, a másmás közlekedési hálózat miatt sem lehet De talán elgondolkoztat. ötleteket sugall, új megoldásokra ösztönözhet a néhány megjegyzés, amelyet a „déli szomszéd” közlekedési szakembere oly készségesen megfogalmazott. de az ember akarva-akaratlanul beleéli magát az 1900-as évek hangulatába. Ezért elsősorban Kézdy Lóránt felelős, aki korhű átérzéssel alkotta meg a kisváros eme házának külsejét, belsejét és Scháffer Judit, aki stílusos kosztümjeivel átvarázsolt bennünket az úgynevezett „békeidők” ferencjózsefi hangulatába. A madám lányai És ami ebben a piros lámpás házban, a rikító, giccses szalonban és a „nyugalmas ház” előtt a piros lámpa fényében történik csak még jobban elmélyíti bennünk az érzést, — hogy az egész történet csakis a múlté, amely lezárult véglegesen. Már nincsenek szürke urak és hölgyek, lila gavallérok és örömlányok, fekete selyemruhás madámok és naponta 11 férfit fogyasztó polgármesternék. ; A darab mégis érdekes J. T. A nyugalmas ház Pikáns komédia szecessziós stílusban Az egység legjobb szakasza A napokban meghívást kaptam, hogy vegyek részt Kiskunhalason a Brinkus Lajos nevét viselő mun- kásőregység egyik szakaszának gyűlésén. Igazi munkaértekezlet volt ez, hiszen a munkásőrök a kiképzési év befejezése után nemcsak az eredményeket, de azokat a tényezőket is elemezték, amelyek bizonyos vonatkozásban rontották a szakasz szocialista versenyben megszerzett pontszámait Gaál József szakaszparancsnok, a városi pártbizottság politikai munkatársa nyíltan és őszintén tárta fel az egyéves munka valamennyi részletét. Annák ellenére, hogy a szakasz tagjai zömében a Kiskunhalasi Állami Gaz-. daság kunfehértói kerületében mezőgazdasági munkásként dolgozik, a kiképzésben, a szolgálatellátásban 95—98 százalékos volt a megjelenési arány. Hogyan sikerült ezt elérniük? Azon túl, hogy a munkásőrök valóban pártfeladatnak tekintik a szolgálat ellátását, javult a raj- parancsnokok parancsnoki munkája, de segítségükre volt a naptári terv is, amelyből jó előre tudták, mikor kerül sor a foglalkozásokra. ösztönző erőt jelentett ebben, de a kiképzés eredményes végrehajtásában is a munkásőrség és a munkahely szorosabb kapcsolata. A pártszervezetek nemcsak értékelték az egyes munkásőrök tevékenységét, de segítették gondjaik megoldását, s ellenőrizték, hogyan hajtják végre a rájuk bízott pártfeladatot. A gazdasági vezetők egyértelműen elmondották, hogy a munkásőrökre a munkában, a feladatok végrehajtásában mindig lehet számítani, s a legnehezebb posztokon is helytállnak. Nem lehet csodálkozni tehát, hogy ebben a szakaszban jó a közösségi szellem. Igaz, a szakaszban huszonegy párttag teljesít szolgálatot, s tizenkilencen több mint öt évet töltöttek el a testületben, s tizenegyen rendelkeznek Kiváló dolgozó jelvénnyel. A harckiképzési feladatok végrehajtásában kimagasló eredményeket értek el, hiszen a vizsgákon a munkásőrök nemcsak az ellenség harceljárásaival voltak tisztában, de pontosan ismerték a felderítő, diverzáns csapatok bekerítésének, megsemmisítésének módjait is. A lőkiképzés előkészítésében különösen a rajparancsnokokat illeti elismerés, mert nemcsak a lövészet elméletével ismertették meg a munkásőröket. de a lőereö- mények is őket igazolták. Pisztollyal, géppisztollyal, golyószóróval a szakasz valamennyi lőgyakorlatát kiválóan hajtotta végre, de ugyanezt az eredményt érték el a kézigránátdobásban is. Akadtak természetesen hibák is. s erről főleg a munkásőrök beszéltek. Több éve gondot jelent a szakasznál az alparancsno- ki továbbképzés, a néhány igazolatlan hiányzás olykor a késés. Nem kirívó, de mégis fegyelemsértésnek számított a terepfoglalkozásokon — főleg mostoha időjárási körülmények között — a műszaki munkálatoknál tapasztalható elégedetlenség, idegesség. Ezzel kapcsolatosan említette meg az egyik munkásőr, hogy időnként szükségtelen elnyújtani a foglalkozásokat, mert az a munkásőrök szabad idejét rövidíti meg, s a népgazdaságnak is pénzbe kerül. Hosszan és sokat lehetne még beszélni arról, amely ezt a kis, de nagyon összeforrott kollektívát foglalkoztatta. A munkásőrök és parancsnokaik jól tudják, az általuk elért eredmények — minden egységből csupán egy szakasz szerzi meg évente a kiváló címet — jelentősek, ám a követelmények egyre nőnek, amelyhez mindig újabb és újabb tudást, gyakorlatot kell szerezniök. Gémes Gábor Gaál József szakaszparancsnok az éves munkát értékeli. számunkra. A kitűnő színészek játéka egyszerű és áttekinthető, világos és érthető lesz a rendező Major Tamás értelmezésében. Egy rövid jelenet készül. A jupiterlámpák fehér fényében tündököl a „ház” szalonja, amelyben a „Madám” és a ház két fiatal lakónője diskurál. Az idős házvezetőnő (Sulyok Mária) fekete selyemruháját kacér vörös csipkemellény díszíti, a lányok „szolgálati ruhája” pedig csak egy csipkés kombiné. r’i«i CTörőcsik Mari) piros kombinéjára fekete sálat te ‘ Tt, amely a nagy figyelésben néha lecsúszik a válláról. Kokó (Ronyec Mária) kedvenc színe a sárga; ez kis ingének színe, s hatalmas sárga műrózsa díszíti kacér haris- ny akötő j ét. A két lény áhítattal hallgatja a Ma- dámot. Velence a tenger királynője Czabarka György vezető operatőr utasítást ad a világosítónak, Fehér György asszisztens a hangmérnökkel vált néhány szót. Major Tamás megfelelő pózba ülteti Kokót, hogy a harisnyakötője jobban érvényesüljön. Megszólal a ív- felvételeknél megszokott égi szózat: „Csendet! Felvétel indul!” Némaság. A kamerák optikái a három nőre, de elsősorban Sulyok Máriára szegeződnek, aki felsóhajt: „Haj, Veleence!” Ronyec: „Madám járt Velencében?” „Velence a tenger királynője” — szögezi le a Madám. A bátrabb Kokó megkérdezi: „Meddig tartott a nászút?” „Míg a férjem beugrott a lagúnába. Mint özvegy tértem haza a nászútról. Szegény férjem elmenekült a boldogság elől — oh, szépséges Velence!” Majd hirtelen álvált prózára: „A káposzta? Nem égett le a káposzta, Kokó?” Törőcsik tágranvílt szemmel nézi a Madámot és egv utolérhetetlen „törő- csikes” grimasszal elfordítja az arcát. Hat monitor — hat kép „Eddig” ;— szól a ren- dezöasszisztens. ami a leivételre kerülő jelenet végét jelzi. A vezérkar (amely közben a szerzővel megszaporodott) a stúdióból felmegy egy meredek csigalépcsőn a központi kapcsolóterembe, hogy a felvételt „visszajátsszák”. A kapcsolóasztal előtt Major Tamás, Garay Gábor, Fehér György, és a hang- technikus. A műszerfalat nézi mindenki, a hat monitort. A színes képernyőkön újra megelevenedik a vörös szalon, a Madám a két tündérkével. És úira felhangzik az előbbi dialóg, a színes képeken a színes alakok közeli és távoli beállításban, totálban, secondban és premier- planban elmondják újra a nászút tragikomikus történetét. Pár perc szünet. Az egyik monitort nagy fehér folt takarja el: a sminkelő háta. Űj színeket kell rakni a művésznők arcára. Már újra ott van mindenki a helyén. Kezdődik a következő jelenet. Szól a mennyei hang: „Felvétel indul”. Sényi Imre
