Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
4. oldal ttm. november lt, vasárnap — Csak arra lenne szükség, hogy egy szakember beszintezze a terepet, az elegyengetést elvégezzük. A mi utcánkban különben öten összefogtunk, meg is csináltuk már — „szűrtem ki” újabb témát a? igazgatói lakást betöltő zsongásból. I nnen jóízű nevetés hallatszott, alighanem egy legújabb viccen derültek, anionnal) szenvedélyes felidézése, boncolgatása a gyűlésen vitatott valamely témának. Aztán valaki megnyitotta a sort, szedelőz- ködött a pótgyűlés népe. Dr. Szegedi Sándor, a kísérleti intézet igazgatója, s a helyi néplron lesöpört elnöke már távozóban jegyezte rreg a házigazdának: — Utána nézünk, hogy a mi trafónk elbírná-e még Szabó Pista bátyámék tanyájának rákapcsolását. És az utcák elnevezésére vonatkozó javaslatot is összeállítjuk, aztán kitűzzük az iskola bejáratában. Ott mindenki hozzájegyezheti a saját elképzelését. Legyen majd tárgyalási alapja a végrehajtó bizottságnak... • ITgy tűnik, a szépért, jóért való lelkesedés raga- U dós, mert íme, jómagam is vallom: Katona i lééből előbb-utóbb igazi kertváros lesz — akárki meglátja! Ezt óhajtják ugyanis lakosai, a családiul' pilok, s ez az óhajuk nemcsak a szüntelen tervezget : oü , hanem kézzelfogható tettekben nyilvánul meg. — Társadalmi munkát éppúgy, mint minden barátom, jómagam is örömest vállalok. Bár lenne az le gelőbb az óvoda, hisz két rászoruló gyermekein van. De jöhet a fásítás, vagy bármi más! Csak egy a kérésem: hangoljuk össze az időt. Ne úgy legyen esetleg, hogy ma délután szólnak: Imre, gyere, planírozni kellene, hiszen legtöbben Kecskeméten dolgozunk — fogalmazott a gyűlésen Kiss Imre, a Tejioari Szállítási Vállalat dolgozója. De ugyanígy Fokti János, Nagy István, Kovács Ferenc és a többiek. Megkapó volt hallani a szép terveket, közöttük például az 50 méter széles és 400 méter hosszú zöld sáv telepítéséről szólót, s tanulságos volt tapasztalni, amilyen meg'Méssel a tanácsi segítség lehetőségeit ille tőén dr. Mező Mijjály tanácselnök-helyettes magyarázatát fogadták Keceli körkép Kecelt a szőlő nem tette hírneves, csak kiterjedt, népes helységgé. Másképpen fogalmazva: Kecelnek van szőlője, de máig sincs messze földön jegyzett bora. Mintha csak a múlt századi állapotban rekedt volna meg a borászkodás. Olyannyira, hogy a szőlősgazdák legtöbbje a fogalmat sem ismeri. Utal erre egy jellegzetes keceli mondás is, amely szerint a szőlő akkor érett, akkor szüretelhető, amikor a kocsikerékkel is kipréselhető. Azt a „nagy korszakot”, amelyben Soltszentimrének, Csengődnek, Kiskőrösnek, Soltvadkertnek — érdekes módon mindegyik a vasúti főútvonal mellett van * — hosszú évtizedeken át része volt, s amelynek puszta hagyományától is meg- fényesedik az ottaniak bora. Kecel már valószínűleg soha nem éri el. A régi parcellákon majd minden tőke más-más fajtát terem, s ebből az egyvelegből a leggondosabb manipulálással is csak jellegtelen. kommersz bor nverhető. Minőségi kategorizálásra (nem tarthat jgénvt. Mintegy 800 holdon már odahagvták a parcellákat, veszendőbe mentek a tőkék. Háromezer holdon még tengődnek valahogyan. Önmagában nem csekély terület, de hát a három szakszövetkezet összes taglétszáma a négyezret is megközelíti. Egy gazdára átlagosan ma már nem jut egy hold szőlő. S az is milyen? Jó esetben terem 15—20 mázsát. Oly kevés ez, hogy a dologi kiadásokat is alig fedezi. Akkor nedig elkoWilh»tétlen a kérdés: miből él a keceli szakszövetkezeti parasztság. Abból, hogy áttért a jószágtartásra. Egy adat erre vonatkozóan: három éve az értékesített hízott sertések száma nyolcezer alatt volt. Ma már, éves viszonylatban, meghaladja a 14 ezret. Ez az „áth angol ó- dás” korántsem csak a nagyobb jövedelmezőséggel magyarázható. Inkább azzal, hogy a munkából kiöregedett szakszövetkezeti tagság könnyebben elbajlódik a jószággal, mint a szőlővel. De ne legyünk igazságtalanok a szőlőhöz sem! A közös területeken 800 holdnvi, táblánként egységes fajtajellegű szőlő található, s ezek hozama maldnem annvi. mint a tagsági parcelláké! Nagyrészt ez a forrása a közösben dolgozó mintegy négyszáz személy rendszeres keresetének is. A helyi iparban — fa- feldolgozó, gépműhely, tőzegtelep, téglagyár, sütőüzem — nem egészen 700-an dolgoznak. Nagyjából ennyi az eljárók száma is! Az ipari foglalkoztatottság hiánya egyre nyomasztóbb. Négy évvel ezelőtt a község vezetői, egy felmérés során, 850 személyt írtak össze, akik munkát vállalnának helyben, ha lenne hol. A felsorolt üzemek akkor is léteztek már, s azóta csak minimális mértékben fejlődtek. A fafeldolgozó készülődik jelentősebb üzembővítésre, s ennek során a munkaalkalom újabb 100 —120 fő számára nyílik meg. De ez miríd nagyon kevés. Időszaki munkaalkalom, nők részére, inkább csak télen adódik, s ez is kimerül a konzervgyári al- mahámozásban. Pedig nincs hiány életképes kezdeményezésből, a baj csak az, hogy ezek megmaradnak egy-egy gazdaság többnyire szűkös keretében. Az együttműködés hiányzik. A kicsiny Vörös Zászló Tsz például sikerrel honosította meg a gyógynövény-termesztést. A Kinizsi nagy, modern borpincét épített, egyedül kihasználni nem tudja, de a másik két szakszövetkezet sem jelentkezik társulásra. A Béke Szakszövetkezetnek nagy kapacitású, jól felszerelt gépműhelye van, s más helységek gazdaságaitól vállalnak bérmunkát. A meddő rivalizálás mesterséges gátjait csak a most létesülő közös üzemi konyha töri át, kezdetnek ez is valami, de az igazi össze-: fogás — például — egy szakosított szarvasmarhatelepben teljesedhetne ki. Annái is inkább, mert akkora telepet, amelyhez jelentős állami támogatást kapnának, csakis összefogással hozhatnának létre. A meggy sokban kárpótolja a kecel ieket, úgy a jövedelemben, mint a hírnévben. Különösen 4—5 év óta, miután stabil, jó ára van a meggynek, mind kisebb zökkenőkkel bonyolódik le az átvétel, s a 120 ezer termő fa — amelv közül 98 ezer van a szőlők között — csaknem annyi bevételhez juttatta tulaidonosnit, mint a szőlő. Csak énnen a ráfordítás és a munka sokkalta kevesebb. Repülőről történik a oemWQ7ás. a «zűrét is lehopvolódik 2—3 hé* alnt* ’gaz, hogy ilyenkor a falu aomlg-na^vig pz ágak között található, sőt még más vidékről is fogadunk fel napszámosokét Tjy mádon a rneeevfaállományt sikerült ..stablA jóval több mint tízezer lelket számláló nagyközség urbanizációs szintje messzemenően nem egyenletes. Van már néhány jó út, betonlábakra helyezett strand, kellemes kultúrpark, neonvilágítás; ám van egyetlen fűtőolaj- kút — minimum három kellene —, a ktsz-nél megszűnt a rádió, a tévé, a háztartási gépek javító szolgálata, ez tehát már visszafejlődés, épül a vízmű, de kevés a szakember a vízvezeték szereléséhez, s a későbbiek során a karbantartáshoz is, a kereskedelemben ismeretlen fogalom a házhoz szállítás. A szolgáltatásban — finoman szólva — Kecel ir\&r1 nem lépett a városiasodás -’’fiára. A paraszti szorgalom it teni hagyományos világában npm könnvű dolog a helyi értelmiség szerepét megrajzolni. Milyen híd építésére képes a darabokra hulló szándékok, a las- súdan változó életforma fölött? Vagy csak a bezárkózás, az elkülönülés az egyetlen lehetséges értelmiségi létezési mód? Kívánkozik a tagadó válasz, de csekély a bizonyosság erejével ható érv. Hacsak nem az agrárklubot látjuk olyan kezdeménynek, ahol a nagyközség szellemi energiája összpontosulni tud. —- Szerettünk volna értelmiségi klubot is létrehozni — mondja Nagy Sándor iskolaigazgató —, s erre nálunk roppant nagy szükség volna, mert kvalifikáltság dolgában korántsem állunk olyan jól, mint a kisebb Solt- vadkert. Jómagam az ösz- szehozásra felkértem öthat embert, ám erre a többiek halálosan megsértődtek, hogy miért nem ők lehetnek a kezdeményezők. Ilyesmin fenekük meg a dolog. Két osztály „kifutása” után itt is megszűnt a gimnázium. Ezt is sérelmezi az igazgató. Ha megmaradt volna — vélekedik —, ma már párhuzamos osztályokkal működhetne. A batikfestő szakköréről hírneves iskola a töpörödött falusi házak tengerében ennek ellenére is a távlatok szigete. Nagy udvar, folyton terjeszkedő gyakorlókért veszi körül, ahol van melegház, zöldséges, meggyes, gyógynö- vényes parcella, ahol évente vastagodnak bőven termővé a kordonossá alakított hagyományos szőlő vesszői, s ahol azok a tanulók bizonyulnak a legszorgalmasabbnak, akik a batikfestésben is a legügyesebbek. Talán nem is kell olyan sok idő ahhoz, hogy ez a kis sziget Kecel-méretűvé növekedjék. Hatvani Dániel Felhős jövő Amíg a stílbútor piacot talál stílbútorok előállításával. A munka a legjobb szakemberek tudását igényli. A tölgyfát egy évig kell tárolni, csak a természetes száradáson átirjent, „nyugodt” fa használható fel, a ráfordítási költségek magasak, s ezért mind kevésbé jövedelmező a gyártás. j A stílbútor készítésének jövője egyáltalán nem felhőtlen a kecskeméti szövetkezetben. A gazdaságosságot egyebek közt az exporttételek növelése eredményezhetné, amihez a kereskedelem megértőbb, az eddiginél kölcsönösen hasznot hozóbb együttműködésének kellene társulnia. Az idén még viszonylag kis mennyiségű, 600 ezer forint értékű áru utazott külföldre, ami mégis kezdetéül ígérkezik az országhatárokon túli piacok meghódításának is. Felső képünkön: Farkas Jolán faszobrász szakmunkás a koloniálbútor faragása közben. Az alsó képen: Berényl János összeszerel egy szekrényt. H. N. (Pásztor Zoltán felvételei) Üjra bútor. föltámadt a stilA faragott díszítésű, középdió színűre pácolt tölgyfaszekrények, asztalok, sublótok, állványok ismét reneszánszukat élik. Az egyes darabok sem tartoznak éppen az olcsó mulatságok közé, a garnitúrákról nem is beszélve. Itt ugyanis szinte minden kézi munkát igényel, még egy rózsadíszt sem lehet másolómaróval elkészíteni. A neves Kecskeméti Asztalosipari Szövetkezetben harmincán foglalkoznak a Katonatelepi este Akiket őszinte, tartalmas barátság, azonos célok ** fűznek össze — kifogyhatatlanok a közös témákban. Az egymásnál tett látogatás, kiadós beszélgetés után, búcsúzáskor a kapuban is kínálkozik az újabb és újabb elmondani vagy éppen megvitatni való... Valahogy így volt ez a minap Katonatelepen is, a helyi népfrontcsoport ama összejövetele után, ahol a városi népfrontelnökség részvételével zajlott az igaz barátok eszmecseréje, öreg este volt már, amikor a gyűlés véget ért az iskola — tanteremnek és kultúr- otthonnak egyaránt használatos — helyiségében. S bár a tanácskozás résztvevői sok közös, fontos témát meghánytak-vetettek, maradt mondanivalójuk egymásnak az iskolakapuban való búcsúzás perceire is. Pedig akadtak — mint a meglett korú Szabó István bácsi is —, akik előtt nagy volt még a távolság tanyai otthonukig. Került itt azonban egy képletes kiskapu is. Nevezetesen az iskolaigazgató egyben népfront-csoportvezető Fazekas Ferenc lakása, ahol újabb gyűlésnyi időre folytatódott az eszmecsere. Tovább gyűrűztek a gyűlésen elhangzott gondolatok, megoldásra váró problémák és születtek újabb ötletek. — Mi lenne, ha társulással oldanánk meg az óvodagondot?! — vonta magára a körötte állók figyelmét egy rokonszenves, barna fiatalember és máris fejtegette: — Érdekes volt, amit Mező elvtárs, a tanácselnök-helyettes mondott: mivel 1975-ig a mi kertvárosunk vízellátására nincs a tanácsnak pénze, hozzunk létre vízműtársulást... Fúrott kútjaink egyelőre megteszik valahogy, de az óvodára már tegnap szükség lett volna .., A beszélgetők egv más!k csoportja azt számolta, mennyibe kerül az itüikóknak — a buszköltséget is beszámítva — egy kiló hús, vagy éopen netröleumillat- mentes kenyér, amiért a városba kell beutazni. lizálni”, ami kipusztul, azt általában pótolják. Felfigyeltek a közösben is a jövedelmező kultúrára, a Kinizsi Szakszövetkezet megpróbálkozott az üzemi telepítéssel, amelynek sikere azonban kétes kimenetelű, mert csak egy fajtát ültettek, s az éppen nem önbeporzó. Most újabb szisztémát próbálnak ki: különböző fajtákat ültetnek, váltakozva.
