Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-12 / 267. szám

2. oldal tVJZ. november Ti., vasárnap Események sorokban Haig—Thieu találkozó? Támadnak a hazafiak Budapestre érkezett az osztrák kereskedelmi és iparügyi miniszter A Magyar Kereskedelmi Kamara és a Dunaeurópai Intézet (Donaueurepáisches Institut) képviselői szom­baton a Duna Interconti­nental szállóban sajtóérte­kezletet tartottak a két in­tézmény szervezésében hét­főn kezdődő kooperációs tanácskozás programjáról. A sajtótájékoztatón részt vett dr. Josef Staribacher osztrák kereskedelmi és iparügyi miniszter is, aki Magyarország és Ausztria új, hosszúlejáratú kereske­delmi megállapodásának aláírása alkalmából szom­baton délelőtt érkezett Bu­dapestre. Kanadai búza Kínának Ottavában bejelentették, hogy Kanada 150 millió dollár értékű, 62,7 millió bushel búzát adott el a Kínai Népköztársaságnak. A búza szállítása 1973 áp­rilisában kezdődik. Sztrájk Máltán Dom Mintoff 17 hónapos „országlása” óta első ízben szerveztek sztrájkot Mál­tán. Több ezer kormány- nivatalnok — főosztályve­zetők épp úgy, mint gép­írónők és közalkalmazot­tak szüntették be a mun­kát pénteken, hogy tilta­kozzanak tizennégy állami sofőr jogtalan elbocsátása miatt. A sofőröket azért bocsátották el, mert nem voltak hajlandók munka­körüket meghaladó felada­tokat elvégezni. Málta leg­nagyobb szakszervezete, az általános munkásszövetség — amelyre Mintoff kormá­nya támaszkodik —bojkot- tálta a sztrájkot. Űj lengyel—bolgár konzuli egyezmény Szombaton délután befe­jeződött a lengyel párt- és kormányküldöttség három napja tartó hivatalos bul­gáriai látogatása. Ivan Po­pov bolgár és Zdislaw Tornai lengyel miniszter­elnök-helyettes pénteken hosszúlejáratú kormányközi megállapodást írt alá 1972/1982. között 100 000 tonnás tartályhajók gyár­tásában való együttműkö­désről. Pénteken új kon­zuli egyezmény is született a két ország között. Apollo-keresztelő Az utolsó Apollo-expedí- ció résztvevői pénteken megkeresztelék a parancs­noki kabint és a Holdra szálló egységet. Az előbbi az „America” az utóbbi a „Challanger” (kihívó) el­nevezést kapta. SAIGON, PHNOM PENH Alexander Haig tábor­nok, Nixon amerikai el­nök különmegbízottja, Kissinger nemzetbiztonsá­gi főtanácsadó helyettese — aki pénteken hajnalban érkezett a dél-vietnami fővárosba — szombaton -reggel, a saigoni amerikai hadvezetés felelős vezetői­vel tárgyalt. Tájékoztatták őt az indokínai helyzetről. A tájékoztató érdemi ré­széről hivatalosan semmit sem közöltek, s nem fed­tek fel részleteket arról az eszmecseréről sem, ame­lyet Haig tábornok előző­leg a Saigonban akkredi­tált magas rangú amerikai tisztviselőkkel folytatott. Thiéu saigoni elnök szombaton reggel összehív­ta nemzetbiztonsági taná­csát, Haig tábornok saigo­ni látogatásának bejelenté­se óta most második alka­lommal tárgyalt a rend­szer legfőbb miniszterei­vel. Az indokínai frontokon változatlan erővel dúlt a háború. B—52-es amerikai óriásbombázók a déli or­szágrész északi frontján és Saigon főváros negyven— nyolcvan kilométeres kör­zetében több hullámban támadták a felszabadító erőket és a felszabadított térségeket. A dél-vietnami forradalmi erők az elmúlt huszonnégy órában nyolc­vannégy összehangolt gya­logsági és tüzérségi táma­dást intéztek ellenséges állások és katonai után­pótlási vonalak ellen. A legfrissebb hadijelentések szerint légvédelmi ütegeik Saigontól 432 kilométerrel északra, Binh Dinh tarto­mány légiterében lelőtték a Thieu-rezsim egyik CH— 47 típusú csapatszállító he­likopterét. Huszonhét sai­goni katona meghalt, tíz megsebesült. Két héten be­lül ez volt a második heli­kopteróriás, amelyet a népi felszabadító erők megsemmisítettek. A kambodzsai hadszín­térről érkezett jelentések szerint a khmer hazafiak szombaton reggel heves tüzérségi támadást intéz­tek a Phnom Penh fővá­rostól mindössze negyven kilométerrel északra levő Oudong tartományi szék­hely katonai célpontjai ellen, a főváros környékén elfoglaltak több ellenséges állást, s elvágták a Oudong városába vezető 5. számú főútvonalat. Trudeau mandátumot vesztett Pierre Trudeau minisz­terelnök pártja, a Liberális Párt nem sokáig örülhe­tett annak, hogy a nemrég lezajlott kanadai választá­sok során a nagy ellenfél, a konzervatív párt elveszí­tett egy, már javában el­könyvelt képviselői man­dátumot, s így a 109— 109-es arány a két vezető párt között 109—108-ra alakult Trudeauék javára. Most azonban a liberáli­sok és a konzervatívok is­mét döntetlenre állnak Pénteken ugyanis Quebec tartomány. egyik választó- kerületében a szavazatok újraszámlálása során kide­rült, hogy Trudeau keres­kedelemügyi minisztere, Jean-Luc Pepn nem nyert, hanem veszített a Társa­dalmi Hitelpárt jelöltjével szemben. A megfigyelők szerint a mandátumvesz­tés nem téríti el Trudeaut attól a szándékától, hogy kisebbségi kormányt ala­kítson. Ullende felszólal az ENSZ-ben SANTIAGO Santiagóban ülést tartott a Chilei Kommunista Párt Politikai Bizottsága. A tanácskozás nagyra ér­tékelte azt a tényt, hogy a munkásosztály és a né­pi mozgalom meghiúsított ta az ország megbénításá­ra szőtt összeesküvést. A politikai bizottság tagjai egyhangúlag jóváhagyták a párt politikai irányvo­nalát, és úgy döntöttek, hogy még ebben a hónap­ban összehívják a közpon­ti bizottság plénumát, amelyen Volodia Teitel- boim szenátor tart majd beszámolót. Hivatalos körökben meg­erősítették a hírt, hogy Allende elnök december j 4—5-én látogatást tesz az I ENSZ-ben. Előreláthatólag felszólal a közgyűlésen, majd sajtóértekezletet tart. Egyes források szerint Allende útiprogramja a következő módon alakul: a New York-i két napon kívül két vagy három na­pot tölt Mexikóvárosban, négyet Moszkvában és hármat Havannában. Váltságdíjrekord DETROIT Tíz felfegyverzett néger férfi pénteken este hatal­mába kerítette a Southern Airways amerikai légitár­saság egyik belföldi jára­tát, amely az Alabama ál­lambeli Birminghamből Montgomery felé tartott. A légikalózok közvetlenül a felszállás után léptek akcióba, s miután Jackson- ban a DC-9-es kapitányá­val üzemanyagot vétettek fel, Detroit felé parancsol­ták a gépet. A légikalózok eközben nem változtattak eredeti I követeléseiken, csupán „fi­nomítottak” rajta: azt ki- j vánják, hogy a 23 túszért kért 10 miUió dollárt és a 10 ejtőernyőt egy fürdő- nadrágos férfi vigye a j géphez, ezenfelül adjanak; nekik annyi üzemanyagot, amennyi „egy hosszú útra elegendő”. E követeléseknek csu­pán egyikét — az üzem­anyag kiszogáltatását — teljesítették a clevelandi repülőtéren, majd a DC— 9-es felszállt, majd szom­baton — helyi idő szerint a kora reggeli órákban — a kanadai Toronto repülő­terén kötött ki. A torontói repülőtéren leszálló DC— 9-est a Southern Airlines két hasonló gépe követte, fedélzetén a légitársaság vezető tisztviselőivel. Mint kiderült, az egyik gép fél­millió dollárt is magával hozott készpénzben, ennél többet nem sikerült hirte­lenjében összeszedni. A legutolsó jelentések szerint a torontói repülőtéren megkezdődött az alkudo­zás a követelésekről. TOKIÓ Tokiói politikai megfi­gyelők szerint a japán— kínai kézfogás megkondí- totta a halálharangot a kilenc ázsiai és csendes­óceáni országot tömörítő ázsiai és csendes-óceáni tanács, az ASPAC felett. A japán—kínai diplomáciai kapcsolatok felvétele után nehéz elképzelni, hogy Tokió képviselői egy asz­talhoz üljenek az ASPAC- ban részt vevő tajvaniak­kal — mutatnak rá japán politikai körökben. Ohira külügyminiszter és Tanaka miniszterelnök a japán parlamentben nyíltan cél­zott az ASPAC felszámolá­sának lehetőségére, termé­szetesen valamiféle közös megállapodás és nem egy­oldalú japán kilépés alap­ján. Hasonló sors vár Ázsiá­ban a japánok szerint mind­azokra a politikai és kato­nai szervezetekre, ame­lyek Kína elszigetelése cél­jából jöttek létre. Kivétel­nek számít a japán—ame­rikai katonai szövetség, amely ellen Kínának nine* kifogása, függetlenül attól, hogy ez a szövetség is a hidegháború terméke, be­vallott célja pedig Kína elszigetelése és nem utol­sósorban Tajvan katonai védelme. A japán sajtó leleplezé­se szerint az okinawai amerikai katonai támasz­pontokon gyártják azokat a hamis vietnami bankje­gyeket, amelyeket az Egye­sült Államok légiereje a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe fölött szór le. A gyártásért és a „forgalmazásért” az ame­rikai hadsereg Okinawán állomásozó 7. lélektani hadviselő csoportja a fele­lős. A Japán Kommunista Párt képviselője a parla­ment külügyi bizottságá­ban a Tanaka-kormányt tette felelőssé a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen japán területről ki­induló lélektani hadviselé­sért és követelte a kor­mánytól azonnal tegye meg szükséges intézkedéseket a japán törvényeket és a nemzetközi jogot sértő amerikai tevékenység meg­szüntetése érdekében. A kommunista képviselő be­mutatta a parlamentben az amerikai gyártmányú ha­mis bankjegy egy példá­nyát. Ohira külügyminisz­ter válaszul kijelentette: ..ha a Japán Kommunista Párt állítása valósnak bi­zonyul, a kormány tudatni fogja az amerikai féllel, hogy sajnálatosnak tartja a dolgot” AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Chilében a kormányátalakítás után befeje­ződött a szállítási sztrájk. Angliában 90 napos ar­es béroelagyasztást határozott el a konzervatív kormány. KEDD: Az angol alsóház elvetette a Munkáspárt kor­mányellenes javaslatát. Ítélet a marokkói perben, 11 tisztet halálra ítéltek. SZERDA: Az amerikai elnökválasztás eredményeként Nixon további négy évre elnök marad, a kong­resszusban viszont demokrata többség van. Pakisz­tán bejelentette kilépését a SEATO-ból. CSÜTÖRTÖK: Nyilvánosságra került az NDK és az NSZK alapszerződésének szövege. A négy nagy­hatalom támogatja a két német állam t egyidejű felvételét az ENSZ-be. PÉNTEK: Haig tábornok ismét Saigonban Thieu el­nöknél. Vita az ENSZ-ben a politikai terrorizmus­ról. SZOMBAT: A lengyel párt- és kormányküldöttség be- fejeze bulgáriai tárgyalásait. így látta a hetet hírmagyarázónk: Pálfy fózsef A hét eseményének az amerikai elnökválasztás ígérkezett, de igazság sze­rint túlnőtt ennek jelentő­ségén a két német állam közötti alapszerződés meg­szövegezése, a szerződés parafálása, majd pedig ehhez kapcsolódva a négy nagyhatalom nyilatkozata. Gondoljuk csak el: három­négy évvel ezelőtt még szinte elképzelhetetlennek látszott, hogy az NDK és az NSZK viszonyának alap­elveit nemzetközi jogi szer­ződés fogalmazza meg... Akkoriban még azt sem lehetett volna megjósolni, hogy a négy nagyhatalom egyszer úgy nyilatkozik majd: „támogatja az NDK és az NSZK tagfelvételi kérelmét, ha benyújtják az ENSZ-nél. ..” Az NDK és az NSZK alapszerződését a két kor­mány képviselői, Kohl és Bahr államtitkárok, még csupán parafálták. Ez a nemzetközi jogi fogalom annyit jelent, hogy a tár­gyalás véget ért, a megál­lapodást formába öntötték, ezen már változtatni nem lehet, csak elfogadni, vagy nem ... Azaz a többi már a kormányok dolga, illetve a parlamenteké: ra­tifikálni kell a két német állam közti alapszerződést, hogy az valóban érvényes­sé váljék. Ugyanolyan éles ratifiká­ciós vitára lehet számítani ez ügyben is, mint ez év májusában a szovjet—nyu­gatnémet és a lengyel— nyugatnémet szerződés megerősítése kapcsán tör­tént a Bundestagban. Ak­kor szinte egy hajszálon múlt a két szerződés rati­fikálása. Hogy az alapszer­ződésnek mi lesz a sorsa, az november 19-én, a nyu­gat-németországi választá­sokon dől el. Ha a Brandt és Scheel vezette jelenlegi kormánykoalíció pártjai győznek, a két német ál­lam viszonyát szabályozó szerződés viszonylag köny- nyen és gyorsan juthat el a megerősítésig és az érvé- vénybe lépéséig. Ha Barzel és Strauss jobboldali ellen­zéke szerezné meg a több­séget —, amire ugyan ma már kevesen tippelnek, de amit azért kizártnak nem' lehet mondani — akkor a CDU—CSU-lcormány min­den bizonnyal félretenné az alapszerződést... Az is nyilvánvaló, hogy a két német állam egyide­jű felvétele az ENSZ-be szintén az NSZK belső helyzetének tisztázódásától függ. A CDU—CSU esetle­ges kormánya minden bi­zonnyal halogató taktiká­ra rendezkednék be. Ter­mészetesen a négy nagyha­talom állásfoglalása inkább azt jelzi, hogy Washington­ban, Londonban, Párizsban és Moszkvában az utóbbi években Bonnban kialakí­tott „új keleti politikát” tartják reálisabbnak és hasznosabbnak, mind a két német állam, mind pedig Európa vagy az egész világ szempontjából. Érdemes talán megje­gyezni még, mi is a négy nagyhatalom „felelőssége”, mik is a „jogaik”, ame­lyekről az említett négy­hatalmi nyilatkozatban szó van. Nos, ezeket a jogo­kat, ezt a felelősséget még a második világháború, kö­zös, Hitler-ellenes harca teremtette meg. A háború alatt kötött szerződések, majd a potsdami szerződés nyomán vállalt a Szovjet­unió, az USA, Nagy-Bri- tannia és Franciaország fe­lelősséget azért, hogy Né­metországban a háború után demokratikus fejlődés indul meg, jogokat is szer­zett mind a négy nagy­hatalom a fejlődés ellenőr­zésére — akár még a ka­tonai jelenlét formájában Yokahama japán kikötővárosban rohamrendőrök ron­tanak egy buddhista szerzetesre, aki — számos tün­tető élén — amerikai katonai járművek kirakodása ellen tiltakozik. Feloszlik az ASPAC? Hamis pénz Okinawáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom