Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-10 / 265. szám

lim. november 10., p«ntes S. oldal Kenyér három községnek Épül a sütöde Soltvadkerten Soltvadkerten. ha a köz­ellátás kerül szóba, min­denütt a pékárura panasz­kodnak. Most Soltvadkert, Bocsa és Tázlár mintegy 13 ezer lakója naponta 40—45 mázsa kenyeret visz haza, péksüteményből 7—8 ezer darab fogy el. Az em­lített kenyérmennyiségnek a vadkerti pékség csupán 60—70 százalékát képes megsütni, a többit, vala­mint a kiflit és zsemlét Kiskunhalasról szállítják a községekbe. Az utazás ter­mészetesen nem tesz jót az árunak, szárad, törődik. A jelenlegi rendszer a leg­kedvezőtlenebb a nyolc külterületi bolt vásárlóinak, ők csak minden második nap jutnak friss kenyérhez. A leírtakkal kapcsolatos kifogások többször elhang­zottak a Soltvadkert és Vi­déke ÁFÉSZ közgyűlésén is, ezért a vezetőség úgy határozott, magára vállalja az új sütöde létesítését. Ezt időszerűvé tette, hogy a ré­gi üzem már meglehetősen elavult. A fogyasztási szövetkezet a beruházásra több mint 4 millió forintot fordít. Kétmillió forintot saját for­rásokból teremtenek elő, a MÉSZÖV kölcsönös fejlesz­tési alapjából 700 ezer fo­rintot kaptak, míg a me­gyei tanács másfél millió­val támogatja az építke­zést. A kivitelező a szövet­kezet kőművesbrigádja, amely most a falazást vég­zi. Az épület, ha valami közbe nem jön, a tervezett 1974. helyett már jövőre el­készül. A tervek szerint de­cemberben a termelést is megkezdi a sütöde, a gyár­tó vállalatok ígéretei sze­rint ugyanis az év utolsó negyedére minden berende­zés megérkezik. Az üzem még a távolab­bi jövőben is megbirkózik az igényekkel, hiszen teljes kapacitása napi 6—8 tonna pékáru. A cél azonban el­sősorban az, hogy ízletes, friss pékárut vehessenek a fogyasztók, ezért két ha­gyományos gőzkemencét vásároltak, amelyek a leg­jobb kenyeret sütik. A be­rendezések termelékenysé­gét fokozza az automatikus vezérlés, a hőmérséklet és a sütési idő önműködő be­állítása. Gépesítik a da- gasztást, a zsemleformá­zást és kiflisodrást. Az üzem mellett minta­boltot is nyitnak, ahol az átutazók reggeltől estig kaphatnák friss kenyeret, süteményt. A gépkocsik be­szerzésével pedig lényege­sen javul a már említett külterületi boltok ellátása: ezután naponta kapnak árut. A KISZ leiadatai a káros munkaerőmozgás csökkentésében Válaszolt az illetékes Kié lesz a megüresedő helyiség? Lapunk szeptember 29-i számában „Melyik a fon­tosabb?” címmel megjegy­zést közöltünk, melyben szóvátettük az Állategész­ségügyi Állomás megüre­sedett helyiségeinek sorsát. Hangot adtunk annak a vé­leményünknek, hogy a he­lyiségekre a szomszédos szociális otthon lenne a legilletékesebb, mivel je­lenleg is mintegy 120 idős ember vár a megüresedő helyekre. Mint cikkünkből is kide­rült, a helyiségek odaítélé­sét illetően vita keletkezett, a döntés — fellebbezés folytán — a megyei tanács igazgatási osztályára há­rult, s az a helyiségeket a Mesterséges Megterméke­nyítő Főállomásnak utalta ki. Dr. Csenki Ferenc, a megyei tanács titkára, a másodfokú hatósági dön­téssel kapcsolatban a kö­vetkezőkről tájékoztatott bennünket: A körülményeket, az igazgatási osztályok intéz­kedéseit — a panaszok alapján — a megyei tanács Fiatal agrárszakemberek tanácskozása A Duna menti és Kis­kunsági Termelőszövetkeze­tek Területi Szövetsége és a KISZ járási bizottsága tegnap összehívta a körzet mezőgazdasági szövetkeze­téiben az utóbbi három év során elhelyezkedett szak­embereket. A tanácskozáson megje­lent dr. Szűcs Kálmán, a MÉM főosztályvezetője, dr. Glied Károly, a megyei tanács elnökhelyettese, Se­tényi Jánosné, a TOT ifjú­ságpolitikai munkatársa, Molnár István, a megyei pártbizottság munkatársa, Túri István, a járási párt- bizottság titkára, Komáro­mi Attila, a KISZ megyei bizottságának titkára, Mát­rai Károly, a járási hiva­tal és Jánosi István a vá­rosi tanács elnökhelyettesei. Perczel János, a tsz-szö- vetség titkára megnyitó szavai után, dr. Szűcs Kálmán, mondta el vitain­dítóját. Többek között rá­mutatott arra, hogy fon­tos feladat vár a mezőgaz­daságban dolgozó fiatal szakemberekre. Ahhoz, hogy a lakosságot élelem­mel elláthassuk, évente legalább 4 százalékkal kell növelni a termelési ered­ményeket,. Ez pedig komoly munkát igényel a szakem­berektől. Ismertette, hogy 1970—71-ben ezernyolcszáz. —ezerkilencszáz fiatal fejez­te be tanulmányait és 3 ezer helyre pályázhattak. Szólt a fiatalok anyagi megbecsüléséről, vázolta feladataikat. Hangsúlyozta, hogy minden fiatal szak­embernek „napra kész” ál­lapotban kell tartania is­mereteit, ahhoz, hogy a követelményeknek megfe­lelhessenek. K. Gy. jogi- és államigazgatási bi­zottsága is megvizsgálta. A bizottság javaslata lényegé­ben a másodfokú igazgatá­si osztály döntését tartja reálisnak, azzal a kitétellel, hogy a megyei vezetés te­gyen intézkedést, hogy új beruházások keretében a főállomás a város más te­rületére e körzetből kitele­pítve nyerjen elhelyezést. Ennek előkészítése nagyobb koordinációs tevékenységet igénylő feladatot hárít a városi tanács végrehajtó bizottságára. A szociális otthon pilla­natnyi helyzetének megol­dása érdekében a felvétel­re váró öregek elhelyezé­sére intézkedés történt. A most épülő lajosmizsei szo­ciális otthonba, illetve, ha elmés férőhelyre van szük­ség, akkor az ugyancsak most kialakítandó solti ott­honban. A legsürgősebb beutalásokat tehát átmene­tileg a város vezetése meg tudja oldani, sokkal meg­felelőbb módon, mintha az említett helyiségekben he­lyezné el őket. A megyei vezetés éppen úgy, mint a városi vezetés, tudatában van annak, hogy a megyeszékhelyen idősze­rű a szociális otthon fej­lesztése, illetve férőhelyé­nek bővítése, és amikor panaszeljárás során hely­ben hagyjuk az igazgatási hatóságok intézkedését, ak­kor azt nem azért tesszük, mert előbbrevalónak tart­juk az állati érdekeket az emberi érdekeknél, hanem azért, mert a két intéz­mény problémája — meg­ítélésünk szerint — az anyagi erőket és lehetősé­geket is figyelembe véve, így juthat el gyorsabban a végleges és megnyugtató elintézéshez. A dolgozó fiatalok 35— 40 százaléka változtatott munkahelyet az elmúlt há­rom esztendő alatt, ez csaknem kétszerese a fel­nőttek között tapasztalt aránynak — állapította meg a közelmúltban ia KISZ KB Intéző Bizott­sága. Az ifjú nemzedék pályakezdői között a mun­kaerőmozgás érthető mó­don magasabb, mint a fel­nőtteknél, a túlzott „ván­dorkedv” azonban kedve­zőtlenül hat a társadalmi termelésre, nem utolsósor­ban az ifjúsági szövetség munkájára is. A meggon­dolatlan munkahelyváltoz­tatás nem szolgálja sem a közösség, sem a fiatal ér­dekeit. A fiatalok munkaerő- mozgása szükséges — fog­lalt állást az intéző bizott­ság —, ha a népgazdasá- gilag hatékonyabb, na­gyobb fejlődés előtt álló ágazatokban helyezkednek el, az egyes rétegek társa­dalmilag egészséges átcso­portosítását eredményezik, s ha a fiatal dolgozó kép­zettségének jobban megfe­lelő helyen, kedvezőbb munkakörülmények között tevékenykedhet. Károsak viszont azok az álláscse­rék, amelyeket a társadal­mi igényekkel és lehető­ségekkel ellentétbe került fiatalok irreális és jogta­lan követelőzése jellemez, illetve meggondolatlanok, elhamarkodottak. A KISZ területi és mun­kahelyi szervezeteinek ha­tékonyabban kell közremű- ködnük a pályaválasztás és a pályairányítás segítésé­ben, sajátos eszközeivel se­gítenie a fiatalok munka­helyi beilleszkedésének megkönnyítését, felhasznál­nia a munkahelyi kötődés segítésére az üzemi-szö­vetkezeti demokrácia lehe­tőségeit. El kell érni, hogy munkajogi konzekvenciák nélkül kerülhessenek új munkahelyre azok a mun­kás, paraszt és értelmiségi fiatalok, akik jogos igé­nyeik kielégítetlensége mi­att kérik ki munkaköny­vüket, ugyanakkor fel kell lépni a fiatalok egy részé­nél tapasztalható irreális és jogtalan követelőzések­kel szemben. Törekedniük kell az ifjúsági törzsgárda kialakítására. Az ifjúsági szövetség feladata, hogy a pályakezdő fiatalokat be­kapcsolja a szocialista munkaverseny-mozgalom- ba s követhető módszer az is, ha a KlSZ-szerveze- tek olyan termelési moz­galmakat szerveznek szá­mukra, amelyek alkalma­sak arra, hogy a pályakez­dők bebizonyíthassák ké­pességeiket. Ki a felelős a „későit” motorokért? A nyomok a benzinkúthoz vezetnek Október 18-án délután Kecskeméten, a Szabadság téri benzinkútnál vásárolt keveréket Wartburg sze­mélygépkocsijába Kovács Ferenc. Mint annyian, ő sem vizsgálta meg a kútosz­lopot, a benzin és az olaj keverésének arányát. Kér­te a 33-as üzemanyagot, fi­zetett, majd távozott. Nem messzire jutott el, ugyanis Miklóstelepnél — Kecske­méttől alig 10 kilométerre — gépkocsijának motorja leállt, s nem indult be. Két nap múlva, amikor szakértő szerelő vizsgálta meg a mo­torját, derült ki, hogy a vá­sárolt keverék nem tartal­mazott kellő mennyiségű olajat, emiatt a motor haj­tókarjai, a dugattyúk besül­tek. Mit mond a szerelő? A szóban forgó szerelő­höz — aki egyébként meste­re a kétütemű motorok ja­vításának — Kovács Feren­cen kívül Domián István és Faragó József hasonló hi­bával vontatta be Wartburg személygépkocsiját, s ezen kívül Kócsó Ferenc és Sz. Varga Sándor Pannónia motorkerékpárja jutott ha­sonló sorsra. A szerelő mindhárom Wartburg sze­mélygépkocsinál a követke­zőket állapította meg: A dugattyúk beszorulása, be- égése, a főtengelyek elde- formálódása abból szárma­zott, hogy szegény volt olaj_ ban az üzemanyag, nem biz­tosította a motor kenését. A három Wartburg sze­mélygépkocsinál új főten­Háromszázmilliós megtakarítás - színdinamikával A magyar színbizottság 50 ezer személlyel végzett tesztvizsgálataiból kitűnt: a gyerekek a piros, a 20 és 30 év közöttiek a kék, az 50 év körüliek a zöld, az idős emberek pedig ismét a piros színt szeretik. A szí­nek kedveltsége összefügg a biológiai és a szellemi érettséggel. Ezeket a felis­meréseket egyebek között az árucikkek színének meg­választásánál vehetik figye- 'ernbe a ruhaipartól egé­szen a játékgyártásig. A két éve alakult magyar színbizottság vizsgálatainak célja többek között, hogy a színdinamika mint új tu­dományág elterjedésének útját egyengesse a művé­szet, a tudomány és az ipar területén egyaránt. Jelen­tőségét az utóbbiban az országos műszaki fejlesztési bizottságnak az a tanul­mánya is jelzi, amelynek kidolgozásában a színbi­zottság kutatói is részt vet­tek. A tanulmány megálla­pítja: évente több mint 300 millió forintot takarít­hatna meg a népgazda­ság, ha az üzemek foko­zott gondot fordítanának a színes munkatér kialakí­tására. Ezzel ugyanis nö­vekedne a munka intenzi­tása, kevesebb lenne a bal­eset és jobb a dolgozók közérzete is. Színdinamikai szakembe­rek tanácsai alapján festet­ték ki már egyebek között a rekonstruált Kelenföldi Textilgyár üzemeit, a Kő­bányai Gyógyszerárugyár nagyüzemét és a Magyar Posztógyár dunaújvárosi fésűsfonóját. A munka mindegyik gyárban terme­lékenyebbé vált, s a mun­kások is szívesebben dol­goznak. (MTI) gelyeket, dugattyúkat kell beszerelni, vagy ki kell cse­rélni az egész motort. A Pannónia motorkerékpárok­nál hasonló nagyságrendű javításokra van szükség. A motorok átvizsgálásakor az autók üzemanyagtartá­lyából — tanúk előtt — mintát vettek. A Pannónia motorkerékpároknál még jelenleg is megvan az a fél marmonkannányi „keverék” amelytől a motorok tönkre­mentek. A három Wartburg személygépkocsi tulajdono­sának kára összesen mint­egy 24 ezer forint. Hol lehet a hiba? Köztudomású, hogy az ÁFOR üzemanyagtöltő ál­lomásoknál olyan kútoszlo­pok is üzemelnek, amelyek két tartályosak. Egy kar át- billentésével normálbenzint, vagy különböző arányú ke­veréket lehet kiszolgálni. A Csehszlovákéból importált kútoszlopok esetében, amennyiben a kart keve­rékre állítják, s az olajtar­tályban nincs olaj, a szi­vattyú nem indul el, sem benzint, sem pedig keveré­ket nem nyom a töltőcsőbe. Más rendszerű kutaknál — s így a Szabadság téren le­vőknél is — ez nem így tör­ténik. Feltehetően ezért is kell kifüggeszteni azt a táblát, amely felhívja a gépkocsivezetők figyelmét a keverék arányának ellenőr­zésére. Erre azonban olykor sem idő, sem pedig lehetőség nem kínálkozik. Miként történhetett, hogy a már említett Wartburg személy- gépkocsikba nem keverék, hanem benzin került? Két variáció lehetséges. Az egyik: a kút kezelője nem állította át keverékre az automatát, a másik: kifo­gyott az olaj a tartályból. Akármelyik esetet is vizs­gáljuk, a kútkezelő felelős­sége nyilvánvaló, ugyanis a vásárolt üzemanyag mi­nőségét neki kell elsősor­ban ellenőriznie. Polgári per és méj valami A tönkrement személy- gépkocsik és motorkerékpá­rok gazdái természetesen felkeresték az üzemanyag- töltő állomást, s kérdőre vonták a kútkezelőt. Domi­án István, Kócsó Ferenc és Sz. Varga Sándor írás­ban kérte az ÁFOR szolno­ki központját a járművek, illetve az üzemanyag felül­vizsgálatára. Mondani sem kell, hogy elutasító választ, illetve a levélre még ezt sem kaptak. Kétségtelen tény, hogy a járműtulajdo­nosoknak az ÁFOR kútke­zelője jelentős anyagi kárt okozott, s ezért polgári per útján kívánják megtéríttet­ni kárukat. A dolognak azonban ez csak az egyik oldala, erköl­csi része sokkal súlyosabb. Az ÁFOR kútkezelője —; tudatosan vagy hanyagság­ból — olyan üzemanyagot szolgált ki, amely a gépko­csik, motorkerékpárok mo­torjainak teljes rongálódá­sát idézte elő. Jóhiszemű embereket csapott be azzal,' hogy nem azt a minőségű üzemanyagot adta, amelyet kértek és kifizettek. A kút­kezelő ezzel nemcsak a jár­műtulajdonosoknak okozott kárt. de rontotta az ÁFOR hitelét is. Tudomásunk van1 arról, hogy az ÁFOR-nál létszámhiánnyal, anyagi gondokkal küzdenek, ez azonban nem jelentheti az ilyen jelentős anyagi kárt előidéző hanyagság eltűré­sét, az ellenőrzés lazaságát. Miután a megyében — ki-' sebb falvak kivételével egyedül az ÁFOR árusít üzemanyagot, alapvető kö­vetelmény, hogy olyan árut hozzanak forgalomba, szol­gáljanak ki, amelynek mi-) nősége megfelel az előírá­soknak ! Ellenkező esetben — mint ez a fentiekből is kitűnik — a nem kellő mi­nőségű árut forgalomba ho­zónak kell vállalni az anyagi és természetesen az erkölcsi felelősséget is. Gcmcs Gábor Beszélgetés az ifjúságról Hatvani Dániel költőt, lapunk főmunkatársát lát­ják vendégül holnap, szom­baton este 7 órakor Kis­kunfélegyházán, a Móra Ferenc Művelődési Köz­pontban. A klubesten az ifjúság szabad idejének kul­túrált eltöltéséről és az if­júság kulturális igényeinek és lehetőségeinek helyzeté­ről beszélgetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom