Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-09 / 264. szám

972. november 9., csütörtök 5. oldal Gondolatok az iskolai fegyelemről* Sok szülő lazának artja a mai iskola fe- yeimét. Hellyel-közzel lyanok is, akik alkalom- dtán segítik gyereküket z iskolai szabályok meg­kerülésében. A szakírók pilegették már, hogy a sülő, aki az osztályozás­án szívesen veszi a libe- iliz-must, szeretne a fe- yelt.nezésben több szigort Itni, esetleg kemény esz- özöket is, A középnemzedék, az lősebibek közül sokan a Égi iskola fegyelmét tart- tk jobbnak. Az a fajta ügyelem egy más struk- irájú világ céljait szól­alta. Szélsőséges esetek­en: öncélúvá vált. Fenn­irtani aligha lehetett vol- L Le kellett hántani a Ck külsőséget, avultat; rtelmesebbé, tudatosabbá, umánusabbá kellett ten- i. Természetes például, ogy az ötvenes években legszűnt a mozielőadások itogatásának osztálvfőnö­1 engedélyhez kötése, hi- :en az ellenőrzés gyakor- itilag lehetetlen. V ■ ■ ■ Nem vitatok el minden ■ényt a régi fegyelemtől, 2 az sem volt mindig legbízható. Hatodik gim- azista koromban történt, jy szigorú iskolában, né- letórán. Padszomszédom öltő volt. A névsorban ötté—utána szereplők gymás után feleltek és aptak elégtelent. Ö ren- fthetetlen nyugalommal ^rset irt. „Megúszta”: a már nem szólította fel, étségét' sem vette észre, ajon megtehetné-e bará- Lmí ugyanezt ma, korsze- ji, gépek segítségével tar- itt nyelvi órán, ahol nem Sztályt, hanem csoportot mítanak? Képzeljük el századunk tolsó évtizedének iskolá­it. Leírására nincs he- •em. De szükség sincs ró; bámos cikk, tanulmány iglalkozott már a korsze- x iskola modelljével. Mi- -en fegyelem kell az yen iskolában? Ügy vá­rni: nem lehet laza. El- mkezőleg — hiszen igé- yes és intenzív munka jlvik. Csakhogy ez a íe- yelem mégis nagyon kü- ínbözik a hagyományos­ul. Mégpedig abban, hogy icionális, semmi öncélú incs benne; minden, amit övetel, logikusan követ- ezik a munka és a neve- is igényeiből. Lássunk egy-két példát, ía egy tanuló elkésik az ráról, pillanatnyi zavart koz. De mennyivel sá­vosabb a késés következ- íénye, ha a tanulók fizi- ai vagy kémiai laborató- iumban dolgoznak! Vala- íikor a legrettegettebb iitintanár óráján is eló- brdulhatott, hogy a fáradt múló féj.- vagy egy perc- fyi időre, m'sfelé fordí- btta a figyelmét, „lazí- btt”. A korszerű orosz-, lágy angolórán együtt kell oigozni a tanárral, a gép­el. Fáradtság itt is van, e lazítani csak akkor lé­ét, amikor a tanár meg- ngedi, egyszerre az egész soportnak, addig minden- énpen összpontosítani :ell. Még tudatosabb fe- yelmet kíván a nyelvi la- loratórium. ahol a tanuló öbbé-kevé^bé elszigetel- en dolgozik. A hagyományos rend zerint a tanuló óra alatt iem szólhatott osztálv'tár- ához. A tanulók ezt a zabOyt ■ hasrvománvosan negszegték: többnyire nem borult fel miatta a tanítás rendje. A szabály és indo­kolása egyértelmű volt. A korszerű tanításban bo­nyolultabb a helyzet. Van­nak a tanításnak olyan mozzanatai, amikor a ta­nuló semmiképpea nem szólhat szomszédjához, eset­leg a tanárhoz sem, de vannak olyanok is, ame­lyek megkövetelik sí tanu­lók szóbeli érintkezését, kooperációját. A „mikor, hogyan” kérdésben a neve­lőtől útmutatást kapnak, de a helyzetek megkülön­böztetése, a helyes maga­tartás fegyelmezett tudatos­ságot kíván. A szülők azt mondhat­ják: a jövő iskolájáról beszélek, mindez nem reá­lis a jelen szempontjából. A gyanú nem egészen alaptalan. Nemcsak a szü­lők látják a kettősséget, hanem a szakemberek is. Kiszorítottuk a réígit az iskolából, mielőtt iffiég az új gyökeret vert volna. Az eredmény: veszély bs bi­zonytalanság. Az iskolák berendezésé­ben nagyon sok van még a tegnapból, a tegiftapelőt- tiből. Lehet-e ilyen tárgyi és szervezeti feltételek között a ma meg a holnap ésszerű és korszerű rend­jét követelni? Ugyanúgy, mint régeb­ben: az órákon többnyire 30—40 tanuló ül a tante­remben (csak a mammut- osztályofcat szüntettük meg), a tanítási óra 45 perc a hétéves kisiskolás­nak csakúgy, mint a főis­kolásnak, az órák közötti felfrissülésre sok diáknak alig van lehetősége — so­roljam tovább? Ilyen kö­rülmények között az isko­la kénytelen a fegyelem normái között a hagyo­mányosaknak is helyt ad­ni. Ezek konfliktusokat okozhatnak, mert nem kor­szerűek, gyakran csak lát­szatra szolgálják a ren­det. Ebben az ellentmon­dásban látom annak a fe­szültségnek az okát, ame­lyet a felnőtt társadalom egy része — sok szülő és pedagógus is — fegyelme­zetlenségként regisztrál. Ne feledjük, hogy az is­kola falai között itt ki­sebb, ott nagyobb mérték­ben a régi mellett ott van már az új is. Elsősorban a tanuló, aki másként nő fel (akceleráció) és más körülmények között, mint szülei. Akár a jelenlegi, átme­neti helyzetre gondolunk, akár a közeli jövő iskolá­jára, annyi bizonyos, hogy csak az iskola, csak a tes­tület nem tudja a fegyel­met megteremteni, fenn­tartani! Szocialista és ész­szerű fegyelemhez szüksé­ges a szülők és a tanulók segítsége, tudatos együtt­működése. Mit tegyenek a szülők? Az otthonnak is azt kell követelnie, amit a peda­gógusnak. Ha a szülő az iskola valamelyik intézke­dését értelmetlen megszo­rításnak, vagy ellenkező­leg: a lazaság jelének te­kinti, akkor se hozzon ve­le ellentétes intézkedést, ne veszélyeztesse az isko­la hitelét. Komolyabb két­ség esetén az iskolához fordulhat, rendszerint át lehet hidalni a nézetelté­rést. Szokjon hozzá a ta­nuló otthon is ahhoz, hogy amit tesz, azt hol több, hol kevesebb önállósággal teheti, de vállalnia kell érte a felelősséget. A legfontosabb szü­lői feladat a példamutatás. A jó példa nélkül legfel­jebb látszatsikereket lehet elérni, azt is nyers módsze­rekkel. Ha a gyerek, a serdülő fiú. lány szabályo­zatlannak látja szülei éle­tét, munkáját; hiába az iskola minden igyekezete. A tantermekben esetleg fegyelemre tudja szoríta­ni, de ez egészen „isko­lás” lesz, a tanuló nem vi­szi magával az életbe, a munkahelyére, mint mun­kafegyelmet, mint a kö­zösségi élet normáját. Dr. Bán Ervin • Szerkesztőségünk szívesen közölne e cikkhez érkező hoz­zászólásokat. Esőn Friedell: Vulpius sógora (Történik Jénában, 1791. szeptember 18-án, Dőbereiner- nek „A zöld fához” címzett vendéglője előtt. Rosstock báró és doktor Kiefer.) Báró: Ki volt az a testes úr, aki az imént bement a házba? Doktor: Von Gőthe titkos tanácsos. Báró: Gőthe? Nem ismerem. Címzetes vagy hivatalban levő? Doktor: Az országos tudományos és művészeti intéze­tek főfelügyelője. Báró: Ah, akkor mégis ismerem. Nehéz ember. Volt vele egy háromhetes levelezésem. De miért hívja magát Gőthének? Doktor: Mindig ez volt a neve. * > Báró: Annak idején Go-ethének irta alá magát. Doktor: Gőthének ejtik. Régi írásmód. Báró: Vagy inkább újmódi Gothománia. Felvett név? Doktor: Nem. Ugyanazon a néven ír, és visel hivatalt. Báró: Miket ír? Doktor: Főleg tudományos dolgokat. Nagyon szép kí­sérleteket végzett a színekkel. Növénytannal is fog­lalkozott. Amint hallom, most könyvet ír a kémiai rokonságokról, affinitásokról. Különben a szép- irodalmat is művelte. Báró: Az inkább érdekel. A végén még regényeket is ír? Ezt szeretem a legjobban. Doktor: Igen. Egy regény is szerepel a művei között. De vr.r. annak már vagy tlzevöt éve, hogv a könyv sA Ciqém$$ti>ímá8 Csucsuj, a klarinétos a | Cigányprímás második fel- j vonásában szomorkáson tekintgetett a zsinórpadlá­son is túl levő magassá­gokba : „Az operettet nem szeretik odafönt.” Óriási derültség, együtt­érző taps; a közönség ér­tette a célzást. Valóban mostohagyerek lenne a múzsák nevetlen­j egyik másik dala 60 esz- j tendővel a “bemutató után is népszerű. A történet, a mese — enyhén szólva — együgyű, butácska. Sok­szor érzi az ember azt, hogy „a szívnek meg kell hasadni”. A vidám részek ma is hatnak, időnként majd szétvetette a színhá­zat a nevetés, de a mű ol­csó szentimentalizmusa so­darabból és a társulatból. „Csak akkor üt belénk a melankólia” — hogy mi is a darab hangulatában ma­radjunk —, amikor a má­sodik felvonás túlságosan is komolyan vett „drámai fordulataira” gondolunk. Legalább negyedórával meg lehetett volna kurtí­tani a végeérhetetlen dia­lógusokat. Lári-fári... Magyar Mária, Györgyfi József, Ribár Éva, ifJ. Tatár Endre. len gyereke? Tiltott gyü­mölcs? Azoknak van iga­zuk, akik a műveltség és a csiszoltabb ízlés nevé­ben kiszorítanák az ope­retteket a színpadról, akik értetlenül nézik a Lehár-, Jacobi-, Kálman-operettek mai népszerűségét? Ne bonyolódjunk most a szinte minden évadkezdés­nél felparázsló vitába. Én — lényegében — a ma­gam részéről Offenbach mesterrel értek egyet: „Az operett név is, a műfaj is, maradandó.” Persze az idő, a mind műveltebb és igényesebb közönség egy­re szigorúbban rostál. A műfaj klasszikus ér­tékei közé sorolható a most bemutatott Kálmán Imre-operett, a Cigányprí­más? A zenéje minden­esetre maradandó értékű, Doktor: A nővérével. kákát elkedvetlenít. (Az érzelgősség romlandó áru, ha nem vigyáznak szinte az egész ételt élvezhetet­lenné teszi.) Orosz György, a Miskol­ci Nemzeti Színház rokon­szenves, nagytudású fő­rendezője többször átdol­gozott szövegkönyvön is igazított, kihagyott néhány, a könnyzacskókat megcélo­zó jelenetet. Legnagyobb érdeme, hogy vidáman, él­vezettel, a „stílusban ma­radva” játszanak a színe­szek. Ripizésnek indoko­latlan rájátszásnak, öncé­lú hatásvadászatnak — há­la szigorának — nyoma sincs. Főként az első és a harmadik felvonást szór­ta tele kitűnő ötletpetár­dákkal. Ami a színház je­lenlegi körülményei között lehetséges, azt ő kihozta a Sas József kapta vitatha. tatlanul a legtöbb tapsot. Kitűnően felépített, fe-; gyelmezett, minden moz­zanatában kidolgozott ala­kítást nyújtott az urizáló cigány-klarinétos szerepé­ben. Sári — Ribár Éva — temperamentumosán szá­guldozik három felvoná­son keresztül, rendet csi­nál, táncol, pompásan éne­kel. Nagy buzgalommal játszott Súrosi Gábor, a cigányprímás. Ügyesen ka­matoztatta a műfajban szerzett tapasztalatait Gi­rardi egykori híres szere­pében. Magyar Máriát és Györgyit Józsefet szeretet­tel fogadta a közönség. Teljesítményük azokat iga­zolja, akik bíztak bennük. Juliska alakítója vidéken ritkán hallható hanganyag­gal rendelkezik, igényes zenei feladatok megoldá­sára is alkalmas. Sugárzik róla az optimizmus, a fia­talság lelkesedése, s ez át­segítette az időnkénti prob­lémákon. Györgyfi József szépen énekelt, de még nem rendelkezik kellő ru­tinnal. Tetszett az ütődött király figuráját megfor­máló Torma István, a szép grófnő: Balogh Rózsa. Az operettekben oly fontos karakterszereDekben Bu­dai László, Torma István és Szalma Sándor egyaránt jó teljesítményt nyújtott. Ifjú Tatár Endre nem tu­dott mit hozzátenni Gas­ton gróf eléggé sematikus figurájához. Varga Mátyás, Kossuth-dfjas • díszletterve­ző, Somoss Zsuzsa m. v. koreográfus és Poós Éva, jelmeztervező jól segítették a rendezői elképzeléseket. Németh László karmester irányításával dolgozó ze­nekart régen hallottuk ennyire frissnek, a szó legjobb értelmében véve, színesnek. Jól sikerültek a látvá­nyos tömegjelenetek — csak a gálaest műsorát éreztük kicsit szegényes­nek — és ebben nagy ré­szük van a táncosoknak Is a kulturáltan daloló karnak. HeUai Nándor megjelent. Mit beszélek. Legalább tizenhét, ha nem több, mert akkor még nem voltam kandidátus. Báró: Mi volt a címe? Doktor: Werther keservei. Az ifjú Werther keservei. Báró: Mi? Werther keservei Georg Goethétől? Hiszen azt ismerem. De még mennyire! Egy egész télen át ez volt a beszéd tárgya minden összejövetelen. Még falun is. Emlékszem, mintha csak ma vol­na: Neckarg'mündben előadták vásári ballada formájában. És unokafivérem, a hosszú Einsiedel nem akarta magát agyonnevetni, hanem agyon­lőni! Mert ugyanolyan halálosan szerelmes volt, mint Werther a kis Philine Radziwillbe, aki Becs­be ment férjhez. Mikor titkos megbízatással ott jártam a császári udvarban, elmeséltem neki az egész történetet. Azt felelte, hogy az egy ragyogó könyv lehet, szerezzem meg. De az nem is volt olyan könnyű, mivel Ausztriában be volt tiltva. Végül mégis megismerkedett vele. És tudja hol? A Práterban, mint bábjátékkal. Doktor: És mi lett a hosszú Einsiedel sorsa? Báró: Természetesen nem lőtte magát agyon. De von Goethe úr sem tette ezt, hanem a végén elvette a Lottóját. Doktor: Nem is nős. Azaz csak balkézről. Báró: Ez érdekes. Tehát nem osztálybelivel? Doktor: Nem. Egy Vulpius kisasszonnyal. Báró: Vulpius? Csak nem Christian Vulpius valami­lyen rokonával? Báró: No de ilyet! A nagy Vulpius, a Rinaldo Rin •!- dini halhatatlan szerzőjének nővérével? Akkor fel tétlenül meg kell ismerkednem ezzel a von Goethe úrral. Micsoda bámulatos szerencse! Jöjjön gyor san! (Boldog Balázs fordítása)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom