Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-09 / 264. szám
Z. oldal 1972. november 9., csütörtök Események sorokban H. Jablonski beszámolója A LEMP Politikai Bizottsága november 7-i ülésén meghallgatta Henryk Jablonski. a Lengyel' Államtanács elnöke beszámolóját magyarországi látogatásáról. A PB megállapította, hogy az államelnök látogatása erősítette a Lengyel és a Magyar Népköz- társaság testvéri barátságát és sokoldalú együttműködését. Allende külföldi körútra indul Salvador Allende chilei köztársasági elnök november 17-én kéthetes külföldi körútra indul, amelynek során ellátogat New Yorkba, Mexico City-be és Havannába' — jelentették be kedden a chilei fővárosban. Az elnökhöz közelálló források közlése szerint Al- lende Chiléből először az ENSZ közgyűlésének ülésére utazik. Egyelőre nincsenek értesülések arról, hogy találkozik-e majd az amerikai kormány képviselőivel. Nem siettek jelenteni Buenos Airestől negyven kilométerre, pontevedral otthona közeléből városi gerillák elraboltak egy Enrico Barella nevű, 45 éves olasz származású gyárost, akinek több üzeme van Argentínában és Venezuelában. Az emberrablók 500 ezer dollárnak megfelelő összegű váltságdíjat kérnek foglyukért. A furcsa a dologban az, hogy Barellát vasárnap fogták el, de a család csak 48 óra múltán közölte a történteket a rendőrséggel. Arra hivatkoztak, hogy a rablók elvágták a telefont, és használhatatlanná tették a család gépkocsiját. Barella gyermekei, akik apjukkal sárkányt eregettek a mezőn. amikor a rablók akcióba léptek, elmondták, hogy az apát utoljára egy nő és három férfi társaságában látták. Támadásban a dél-vietnami hazafiak A saigoni amerikai parancsnokság jelentése szerint az elmúlt 24 órában a dél-vietnami hazafiak összesen 81 támadást hajtottak végre a saigoni csapatok ellen. Harcok folytak a Központi Fennsíkon, a Saigontól északra levő főútvonalak mentén és a fővárostól 24 kilométerre északnyugatra fekvő Long Binh amerikai katonai támaszpont környékén. A hazafiak először rakétatámadást indítottak a támaszpont ellen, 10 rakétát lőttek ki, majd egy előőrsük betört a támaszpont területére, s ott aknákat helyeztek el. A robbanás súlyos anyagi kárt okozott. Az amerikai B—52-es légierődök szerdán a vietnami háború kezdete óta a legnagyobb szabású támadást intézték a demili- tarizált övezet mindkét oldala ellen, és bombázták a hazafiak feltételezett állásait. Az akcióban több mint 75 B—52-es vett részt, s összesen több mint 2000 tonna bombát szórt le Észak-Vietnam déli részére, a demilitarizált övezetre és a Quang Tri tartományi székhely környékére. A hanoi Nhan Dán szerdai szerkesztőségi cikke követeli a dél-vietnami börtönökben és koncentrációs táborokban sínylődő foglyok azonnali szabadon bocsátását. A dél-vietnami bábrezsim törvénytelenül, letartóztatási parancs és bírósági eljárás nélkül a hazafiak ezreit vetette börtönökbe — írja a lap. A VDK-küldöttség nyilatkozata Már béke lehetne A Vietnami Demokratikus Köztársaság Párizsban tárgyaló küldöttsége szerdán nem kommentálta közvetlenül Nixon elnökké történt újraválasztását, de egy nyilatkozatban felelőssé tette az amerikai elnököt a VDK—amerikai megállapodástervezet aláírásának elodázásáért. „Ha Nixon október 31-én aláírta volna a háború felfüggesztéséről és a béke helyreállításáról létrejött megállapodást, már egy hete béke uralkodna Vietnamban, nem ömlene a vietnami és az amerikai nép vére, s mindkét fél katonai és polgári foglyai — köztük az amerikaiak is — visszatérhettek volna otthonukba” — hangsúlyozza a VDK-küldöttség nyilatkozata. Áz alapszerződés Tito beszéde az ország helyzetéről BELGRAD Joszip Broz Tito államfő, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke rövid látogatásra az ország déli köztársaságába, Macedóniába utazott. Itt mondott beszédében hangsúlyozta: „Függetlenül attól, hogy egyesek külföldön mit mondanak, Jugoszlávia egységes ország amelyben a munkásosztály határozza meg a fejlődés irányát és a munkásosztálynak továbbra is döntő tényezőnek kell maradnia”. A jugoszláv államfő beszédében sürgette a társadalomban keletkezett egyenlőtlenségek megszüntetését, amelynek biztosítására — mint mondotta — intézkedéseket hagynak jóvá. Ugyanakkor óvott a túlzásoktól is. Hangsúlyozta1, hogy csak azokkal szemben kell fellépni, akik mások munkájából, harácsolásból, vagy spekulációból jutottak illetéktelen vagyonhoz. Mint ismeretes a jugoszláviai Nis város egyik nagyüzemének munkásai szombaton munkabeszüntetéssel tiltakoztak vállalatuk vezetésének rossz munkája miatt, amelynek következtében csökkent a jövedelmük. A dolgozók tiltakozását követően az üzem 18 igazgatója, köztük a vezérigazgató és helyettesei is benyújtották lemondásukat. A személyes felelősség megállapításáig azonban továbbra is kötelesek munkájukat ellátni. A nisi képviselő testület megállapította az üzem vezetőinek súlyos erkölcsi és politikai felelősségét is és így egyesekkel szemben esetleg bűnvádi eljárást is indítanak. Egyidejűleg javasolták a dolgozók részleges kártalanítását. Az elmúlt napokban egyébként több személyi változás történt a jugoszláv sajtó élén. Lemondott tisztségéről Alekszander Nena- dovics, a Politika című belgrádi napilap fő- és felelős szerkesztője, akinek utódjává most Vojiszlav Gyukicsot, a lap eddigi szerkesztőjét nevezték ki. A belgrádi tv éléről távozott Dragoljub Ilics igazga- gató és Veroszlava Tadics, a tájékoztatási műsor felelős szerkesztője. Az új igazgató Ljubomir Zecsevics lett, a belgrádi 2. műsor fő- szerkesztője. Jugoszlávia Vajdaság tartományának kormánya az Újvidéki Rádió és Televízió vezérigazgatójává Raj- csan Istvánt, az Üjvidéki Rádió eddigi igazgatóját nevezte ki. Fontos mérföldkőhöz érkezett el egész Európa: a két német állam képviselői kézjegyükkel látták el az NDK és az NSZK viszonyát szabályozó alapszerződést. Az ilyenkor szokásos, „szövegelemzések” még hátra vannak, a szakértők nyilván elmondják majd véleményüket az egyes cikkelyekről, amelyek érthetően magukban hordozzák egy kemény, öthónapos tárgyalási szakasz kompromisszum-keresésének eredményeit. A lényeg mégis az, amit az alapszerződés elnevezés is kifejez, hogy sikerült egyezségre jutni az NDK és az NSZK békés egymás mellett élésének alapjait illetően. Ez pedig nem lehetséges másként, csak olyan keretek között, ahogyan a koegzisztencia és együttműködés a szuverén, egymástól független, különböző társadalmi rendszerű államok között megvalósul. Aligha kell hangsúlyoznunk. miért annyira fontos ezeknek az elveknek érvényesülése. Emlékezzünk az Adenauer által megfogalmazott „egyedüli képviseleti elvre”, amely arra a tarthatatlan állításra épült, hogy Bonn hivatott a „németeket” képviselni, függetlenül attól, hogy valójában melyik állam polgárai. Azután következett a Hallstein-doktrina, amely előírta a harmadik országokkal történő szakítást, amennyiben azok diplomáciai viszonyt létesítenek az NDK-val. Így sem tudták megakadályozni, hogy ne terebélyesedjenek “ Berlin kapcsolatai. Nem kevés következetlenség és megtorpanás után azonban változott a helyzet. Ennek voltak útjelzői az erfurti, majd a kasseli találkozó, a közlekedési és forgalmi szerződés, az általános európai enyhülésen belül a kapcsolatok újra- felvétele. s az alapszerződés megtárgyalása. Mindez nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy a két német állam viszonyában nem adódhatnak problémák: különböző a társadalmi berendezkedésük —. más politikai irányvonalat követnek, más szövetséges elkötelezettséggel rendelkeznek. De kétségkívül lefa- raghatóak azok a többlet feszültségkeltő elemek, amelyek — nem az NDK hibájából — eddig fennálltak. Két ország alapszerződését parafálták, de ez kihat tágabb pátriánkra, Európára is. A Helsinkibe november 22-re összehívott multilaterális konferencia előkészítő ülése mindenképpen létrejött volna, de ezáltal, hogy a két német állam megállapodása megelőzte ezt, jelentős tehertől szabadulhat meg az európai biztonsági konferencia. Nem lenne teljes azonban a kép, ha nem hívnánk fel a figyelmet egy másik közelgő dátumra és eseményre. November 19-én kerül sor az NSZK- ban az általános választásokra, amelyeknek esélyei változatlanul nyíltak. A jobboldali ellenzék ugyan tanácstalan és nem tud semmit szembeállítani az alapszerződéssel, de győzelem estére máris a megállapodások felülvizsgálatával fenyegetőzik. Ez a fellépés bizonyára befolyásolja majd a választási harc finisét, jóllehet a szavazást számos más, bizonyos fokig kiszámíthatatlan belpolitikai tényező is meghatározza. Mégis bizonyos, hogy az NSZK megváltozott nemzetközi állásfoglalásában nerncsäk5 egyes vezetők jószándéka játszik közre, hanem az objektív szükségszerűségek kényszerítő hatása, amelyek mindenképpen fennállnak majd, november 19-ét követően is. Az alapszerződés találó neve arra is int. hogy megfelelő alapok nélkül semmit nem lehet csinálni... ,Soká éljen az uralkodó" Golyó végez tizenegy merénylővel RABAT II. Hasszán hadbírói kedden éjszaka tizenegy halálos ítéletet hirdettek ki az uralkodó merénylőinek perében. Az ítélet szerint golyó által kell meghalnia Amokran alezredesnek, a kenitrai légitámaszpont egykori parancsnokának, a marokkói légierő volt parancsnokhelyettesének és Kuera őrnagynak, a kenitrai támaszpont volt parancsnokának. A kenitrai garnizonban, ahonnan a király életére törő gépek augusztus 16- án felszálltak, 220 embert állítottak bíróság elé — a támaszpontnak szinte valamennyi tisztjét és katonáját. A bíróság azokat a vádlottakat sújtotta halálbüntetéssel, akik mint parancsnokok és pilóták közvetlenül részt vettek a merényletben : lőtték Hasszán Franciaországból hazafelé tartó különgépét, majd a rabati repülőteret. II. Hasz- szán, mint ismeretes, sér-. tétlenül került ki a merényletből, közvetlen környezetéből viszont kilencen meghaltak, nyolcvanan megsebesültek. A két főbűnös főtiszt — Amokran és Kuera — a tárgyaláson bűnösnek vallotta magát. Mindketten az öngyilkossá lett Ufkir hadügyminisztert, a puccskísérlet állítólagos értelmi szerzőjét minősítették az összeesküvés .lelkének” önmagukat pedig a fő-fő becsapottnak. A hadbíróság ítéletével szemben nincs fellebbezés. Az egyetlen, ami az elítélteket megmentheti, a királyi kegyelem. A kenitrai tömegperben a halálos ítéleteken kívül harminckét, hosszabb-rö- videbb időtartamra szóló börtönbüntetést hirdettek ki. Az ítélethirdetés után elítéltek és felmentettek egyöntetűen „soká éljen az uralkodó !”-t kiáltottak, s a háromhetes per ezzel végétért Nixon ígéretei Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Nixon elnök a közvéleménykutatói és szakértői becsléseknél is nagyobb arányú győzelemmel érte el újraválasztását a következő négy évre. George McGovern szenátor, magyar idő szerint, szerdán reggel fél 6 órakor mondta el a vereséget elismerő beszédét. Ekkor, a szavazatok 36 százalékának megoszlásából következtetve, már 42 államban biztosítottnak látszott Nixon, elnök többsége, míg McGovernnek csupán a 3 elektort szavazattal rendelkező Washingtonban és a Kennedy-csailád szűkebb hazájában, a 14 elektori szavazattal rendelkező Massachussetts államban sikerült többséget kapnia. A dél-dakotai szenátor saját államát sem tudta tartani a Nixon javára történt „földcsuszamlással" szemben. A választás egyetlen meglepetése az volt, hogy Nixon elnök politikai „uszálya” túlságosan rövidnek bizonyult a remélt kongresszusi többség megszerzéséhez. A helyi idő szerint éjfélkor befutott eredmények szerint az elnök Republikánus Pártja 5 új szenátusi mandátumot szerzett, de ugyanannyi régit elvesztett, s így a szenátusban lényegében változatlan maradt a Demokrata Párt többsége. A képviselőházban a Republikánus Párt már csak legfeljebb 16—17 mandátum elhódítását remélheti, ami korántsem elegendő a többség megszerzéséhez. Ily módon Nixon lesz az Egyesült Államok első olyan elnöke, akinek mindkét mandátuma során a kongresszus mindkét házában ellenzéki többséggel kell számolnia. McGovern a vereségét elismerő beszédében, a hagyományoknak megfelelően gratulált Nixon elnöknek, s azt a reményét fejezte ki, hogy „külföldön a béke irányában, idehaza pedig a társadalmi igazságosság felé kormányozza az országot”. Végezetül a szenátor azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a választási kampányát támogató erők „a béke irányába szorították az USA politikáját” és „erőfeszítéseik a jövőben megter- mik gyümölcseiket” Röviddel ezután Nixon elnök fehér házi hivatalából nyugtázta a választók túlnyomó többségének támogatását és „tiszteletét fejezte ki McGovern szenátor támogatói iránt is. Ez volt az első alkalom egyébként, hogy a választási kampány kezdete óta Nixon elnök nevén nevezte ellenfelét. Nixon elnök hangoztatta, a választók túlnyomó többségének támogatását felhatalmazásnak tekinti arra, hogy folytassa „a béke építésének politikáját”. Kiemelte az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolatainak javítása terén elért haladás történelmi jelentőségét, és megígérte, hogy kormánya „tovább halad a tisztességes béke felé Vietnamban és világszerte”. A külpolitika mellett a döntő belpolitikai tényező — a■ szakértők egybehangzó véleménye szerint — Nixon elnök déli stratégiája volt, amelynek eredményeként a hagyományos demokrata többségű, konzervatív déli államok ezúttal egységes tömbként 70—80 százalékos többséggel szavaztak a republikánus elnökre. Pórul járt a géprabló TOKIÓ Hétfőn ismeretlen személy eltérítette a japán légitársaság Boeing 727-es típusú utasszállító repülőgépét, amely úton volt Tokióból Osakába. Az eltérítés pillanatában a személyzettel együtt százhuszonhét utas tartózkodott a gépen. Az ötven év körüli géprabló közölte, hogy végső úticélja Kuba, de előbb leszállította a gépet Tokióban, hogy felvegyen kétmillió dollár váltságdíjat az utasokért a légitársaságtól. A rendőrség hétfőn délelőtt Tokió repülőterén elfogta a Boeing 727-es mintájú gép eltérítőjét. Az AFP és a Reuter ügynökség egy Henry Wong nevű amerikai állampolgárt említ géprablóként, a DPA viszont egy Ingenhoff nevű, esseni lakosról beszél. A tokiói rendőrség a japán főváros repülőterén vette őrizetbe az álarcos fegyveres géprablót, miközben az egy DC—3 mintájú géprd készült átszállni.
