Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-29 / 281. szám

4. oldal 1972. november 29„ szerda Épülő lakások Százötven lakást épít Kiskunfélegyházán a Móra téren a helybeli építőipari szövetkezet. . Az alapok már majdnem elkészültek és remélhetőleg december elején a szövetkezet dolgo­zói helyet adhatnak a Bács megyei Építőipari Vállalat munkásainak, akik össze­szerelik az épületeket, s majd a belső munkákat is­mét a szövetkezetiek vég­zik. Baja díszpolgára Baja felszabadulásának 28. évfordulóján tartott ünnepi tanácsülésen láttam először Ternai Máriát. Megilletődve vette át a díszpolgári okiratot. Alig tudott szóhoz jutni, amikor kérdeztem ... Csak ennyit mondott: — Alig hiszem el..; Most itt beszélgetünk a Az egyedi bútorok műhelyében Főleg különleges igényű, egyedi megrendeléseket elé. gít ki a Kecskeméti Szolgáltató Vállalat asztalosüzeme. Egy-egy ilyen munka értéke milliókra rúg. Itt■ készülnek például a pécsi tv-torony reprezentatív, úgynevezett finombútorai, köztük a fotelek, amelyeket tarka borjúbőrrel borítanak a kárpitosok. A Csepel Vas- és Fémmű számítástechnikai labora­tóriumának berendezésénél pedig olyan követelmények­nek is meg kell felelni, mint a színek összhangja, vagy a zaj csökkentése, ami a precíz, zavartalan munkához szükséges. A nagy, egyedi megrendelések mellett lakossági igé­nyeket ugyancsak kielégítenek. A cél az, hogy az eddi­ginél nagyobb értéket termeljenek meg, s csökkenjen az átfutási idő. Ennek érdekében csiszoló- és enyvezö- gépekkel bővítik a gépparkot. A faipari részleg szocialista brigádjának két tagja fa­burkolatot csiszol. Kálvária utcai szülői ház egyik szobájában. Az asz­talon doboz, benne a dísz­polgári oklevél, a pecsét­nyomó és a kék-sárga színű vállszalag. Az ablak előtt sok szobanövény üde zöld színe tiszta nyugalmat áraszt az ízlésesen beren­dezett szobában. A vitrin­ben kisebb-nagyobb em­léktárgyak, ajándékok munkatársaitól. És a köny­vek. .. a kedves olvasmá­nyok: a Nap szerelmese, Petőfi-versek és a többiek. Az e’s5 találkozásunk emlékét őrző elfogódottsá­ga már tovatűnt arcáról. Szemében lelkesedés, öröm csillog. Vékonykás, mun­kában megfáradt kezét ölé­be ejtve beszél életéről. — öten vagyunk testvé­rek. Nekem mint a leg­idősebbnek, korán munká­ba kellett mennem, hogy segítsem a családot. Tizen­négy éves voltam. Emlék­szem, hogy ott álltunk a Finomposztónál sokan, munkások, idősek-fiatalok, kérve-várva, hogy dolgoz­hassunk, munkahelyünk le­gyen. Nekem sikerült. Egy nyírógéphez oltottak be. Megtanultam a kezelését, elsajátítottam a szakmát. Harmincöt éve dolgozom már a Finomposztóban. Két éve kerültem új munka­körbe. most meós, félkész­átnéző vagyok. — Néha-néha visszagon­dolok fiatal éveimre és összehasonlítom magamban az „akkori” és a mai fia­talok körülményeit. Tudja, mi kislányok együtt az idősebbekkel reggel hat­tól este hatig egyfolytá­ban dolgoztunk, egy órás ebédszünet kivételével. Hányszor előfordult, hogy túlóráznunk kellett majd éjfélig is. Fürdő, meleg ebéd nem volt. Senki sem kérdezte: bírjuk-e? Egyik napról a másikra elküldték azokat, akikről azt látták, erejét veszítette a nagy megterhelés alatt. Nem na­gyon tudják ezt a mai fia­talok. Talán jobb is. Ke­serves évek voltak... sen­kinek sem kívánom. Aki át­élte az akkori időket tudja, mennyit változott azóta minden! Nekem is csak a felszabadulás után volt le­hetőségem tanulni. To­vábbképzésekre, szakszer­vezeti iskolába jártam. Bizalmi. nemrég pedig műhelytitkár lettem. Mun­kámért többször részesül­tem elismerésben, jutalom­ban, kitüntetésben, tavaly arany nyakláncot kaptam. Szeretem a fiatalokat. Tár­sadalmunk megbecsülésé­re, munkaszeretetre taní­tottam eddig és ezután is őket. Egy pillanatra elnézést kér, átmegy a másik szo­bába, ahol édesanyja más­fél éve fekvőbeteg. Visz- szatérve mondja: — Itthon édesanyámat ápolgatom. Munkaidőben a szomszédasszonyunk, An- nuska néni (aki egyébként a Finomposztó nyugdíjasa) segít a gondozásban. Tud­ja, mindig a közösnek, az itthoninak és a vállalati­nak éltem. Búcsúzom már Ternai Máriától, a munkásnőtől, a példamutató dolgozótól, Baja díszpolgárától. Ma­gamban ismételgetem még utolsó szavait: „Én min­den jót a felszabadulástól, és a vállalatomtól kaptam. Minden erőmmel igyekez­tem a közösségért tevé­kenykedni. Nagyon boldog vagyok, hogy munkásnő létemre a város vezetői díszpolgári címmel jutal­maztak, amelyet együtt vehettem át dr. Molnár Frigves és dr. Ortutay Gyula elvtársakkal...” Csabai István Megerősítették a mezőőri szolgálatot A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendelete A MÉM .felmérése sze­rint jelenleg 6300 mezőőr tevékenykedik az ország­ban; mellettük a nagyüze­mi gazdaságok még mint­egy 400 halQrt is foglalkoz­tatnak. A mező- és a halőrökről most rendeletet adott ki a mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter. A szol­gálati lőfegyverrel rendel­kező őrök egyrészt a tár­sadalmi tulajdont védik, másrészt pedig — meghatá­rozott feltételek mellett — a személyi és a magántu­lajdont is óvják. A rende­letben meghatározták, hogy milyen kiterjedésű terület tartozik egy-egy mezőőr­höz, illetve azt, hogy a mezőőrök alkalmazásában érdekelt gazdaságok mi­képpen viselik a közösen foglalkoztatott mezőőrszol­gálat költségeit. A sze­mélyi és magántulajdon védelmére alkalmazott me­zőőrök a községi tanácsok végrehajtó bizottságához tartoznak és azok, akik ér­Galambkiállítás lesz Budapesten A Magyar Galambte­nyésztők Országos Szövet­sége szervezésében nagy­szabású galambkiállítás nyílik december 2-án, szombaton Budapesten, a IV. kerületi úttörőházban. Megyei galambászok szár­nyasai is részt vesznek a kiállításon, amelyen többi között megtekinthetők a bő húshozamú Texan és a francia importból származó Mondain galambok. A tur­békolók sorában bizonyára osztatlan sikert aratnak majd a fehér és színes kin- gek, a rómaiak, a strasz- szerek, a máltaiak, a len­gyel hiúzok. valamint a hazai tenyésztésből szár­mazó és külföldön is elis­mert díszgalambok, mint például a debreceni per­gők, a szegedi keringök és a komáromi bukók. dekeltek a terület védel­mében, mezőőri járulékot kötelesek fizetni. Meghatározták a mező-, illetve a halőrök jogait is. Egyebek között megaka­dályozzák a mező- és erdő- gazdasági terményeket, az állat-, vad- és halállo­mányt, a gépeket, felszere­léseket, eszközöket, a me­ző- és erdőgazdasági, vala­mint geodéziai építménye­ket, utakat károsító vagy veszélyeztető cselekménye­ket. Az őrök kötelesek a károsító cselekményt el­követő személyt igazoltatni és az őrzött, területről el­távolítani. Leállíthatják azt a jármüvet, amelyen fel­tehetően jogellenesen szer­zett szállítmány van, és a jármű vezetőjét, kísérőjét igazoltathatják. Azt a sze­mélyt, aki a járművön levő szállítmány, vagy a nála levő érték megszerzésének jogosságát nem tudja iga­zolni, a legközelebbi rend­őri szervhez vagy a közsé­gi szakigazgatási szervhez kell bekísérniük. A káro­sító cselekmény elkövetésé­ben tetten ért személy­től a jogellenesen szerzett terményt, állatot stb. és az elkövetéshez használt esz­közöket a mezőőr köteles elvenni. A mezőőr behajtat­hatja a jogtalanul legelte­tett állatot és az észlelt ’kárt a terület kezelőjének, illetve a megfelelő szervek­nek köteles bejelenteni. A MÉM szakemberei sze­rint a mezőőrök az idén is jól dolgoztak. Például egyetlen járásban, a kiskő­rösiben, a mezőőrök 1972- ben eddig több száz beje­lentést tettek. A mező- és a halőrök együttműködnek a rendőrséggel, közös ellen­őrzéseket is szerveznek. (MTI) Hová menjen az igazáért? Készülnek a pécsi tv-torony berendezéséhez megrendelt fotelek. (.Pásztor Zoltán felvételei) MÁJUSBAN felszólítást kapott Tóth István gépszedő, a kecskeméti Petőfi Nyom­da dolgozója. Hunyadiváros, Tinódi utca 29. szám alatti lakos, hogy fizessen be a Hazafias Népfront II. szá­mú építőközösségének ki- lencszáz forintot Csodálkozott hogy mi­nek. Elment érdeklődni. Nem a népfronthoz, mert az az építőközösségnek csak az indulásánál bábáskodott, hanem a szövetkezetek központjába, amely átvette az építők gondjait Közölték vele. hogy ez az összeg a lakásépítésben foglalkoztatott segédmun­kások SZTK-járuléka. Tóth István megint cso­dálkozott Most még job­ban. Hiszen ő nem foglal­koztatott segédmunkásokat. ö NEM IS tehette volna — felelték — hanem csak a lakásépítő szövetkezet, amely úgy állapodott meg a tagokkal, hogy 2200 óra segédmunkát kell adniuk a tervezett költségekhez la­kásonként. A tagoknak jo­guk van ledolgozni vagy az egészet, vagy a 2200 órá­nak egy részét, vagy sem­mit. Ki mennyit dolgozik, aszerint fizet. Tóth István most már azt se tudta, hova legyen I csodálkozásában. Szerényen megjegyezte, hogy ő mind fa 2200 órát ledolgozta be­csülettel, mert csak így juthatott lakáshoz. Nem is tudja, hogy spórolta volna másképp össze a havi 2600 forintos fizetéséből. Miért követelnek akkor tőle most mégis 900 forin­tot? ÉRTSE MEG végre —is­mételték türelmesen —, hogy ez nem munkabér, hanem az elmaradt SZTK- járulék a segédmunkások után. A lakásszövetkezet volt elnöke a hibás, akinél más visszaéléseket is talál­tak. hiszen biztosan hallott róla Tóth István is, és köz­ben elszaladt az idő, most aztán sürgőssé vált a befi­zetés. Ezért gondolták úgy, hogy legjobb lesz elosztani a tagok között az összeget, akkor mindenki könnyeb­ben kifizeti hirtelenében. Könnyebben? Neki bi­zony nagyon nagy pénz az a havi 2600-ból. amikor ott vannak a részletek is. De másfelől micsoda igaz­ságtalanság, hogy az is' fi­zet 900 forintot aki sem­mit sem dolgozott az épít­kezésen, meg az is, aki dol­gozgatott valamit, s az is, aki több mint kétezer órán át törte magát esőben, tű­ző napon, munka után, meg szabadságot vett ki rá. Ez munkanapban majd­nem egy teljes esztendő... Igazságtalanság, ő nem fi­zet Illetve, csendes, béketű­rő ember lévén, hangosan csak azt mondta Tóth Ist­ván, hogy kéri, vizsgálják ki ezt a dolgot és tőle ne kérjenek pénzt. Hát nehéz ez most. Kö­zel a határidő. Jó lenne, ha mégis befizetné, mert az rosszabb, ha még a per­költség is, vagy a büntetés, amit a késésért az SZTK kiszab... Majd később rendbehozzák a dolgot és akinek visszajár a pénz, visszakapja, amint a többi befizette. Töprengett Tóth István. De közeledett a határidő. Megint bement, érdeklő­dött. hivatkozott a méltá­nyosságra. Jó, jó de most fizessen. Kisember hol keresse az igazát? — gondolta. Az is­merősök ugyan biztatták, háborogtak és a lelkére kö tötték, hogy ne hagyja ma­gát De könnyű az ismerő­söknek. nem ők járnak a hivatalokba. Azután az utolsó napon, június elsején sajnálkozva és nehezen, mégiscsak pos­tára adta a kilencszázat. Abból baj nem lehet. AZ ÜGY most is ebben a stádiumban van. A pén­zét, a jogos pénzét jó vol­na visszakapni, ezer helye van. De hová menjen ér­te? A szövetkezettől ugyan­is mindeddig egy árva sor sem jött, nemhogy pénz. M. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom