Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-26 / 279. szám

ÜW. november M, va»Érnap 5. oldal János vitéz a rajzasztalon Á falu orvosa Vegyszer- és festékszag fogad a Pannónia Filmstú­dió kecskeméti rajz- es animációs műtermében. Ismerkedem a rajzfilmké- szités alapelemeivel, kala­uzom Törőcsik Jolán, a ki­festő vezetője. — A rajzok Pesten ké­szülnek, átlátszó celluloid­lapokra. A mi munkánk a színezés. Nyugatnémet fes­téket használunk. Marabu a neve. Mivel egyszerre csak egy színt festünk a műanyag lemezekre, a tel­jes száradásig szárítóreke­szekbe helyezzük őket. Ha megszáradnak, jöhet a kö­vetkező szín, és így to­vább, amíg a rajz minden része színes lesz. Kezembe veszek egy kész lapot. „Farkas bána­tos pofával magyaráz, ösz- szecsapja a kezét.” — ol­vasom az alján. A jelenet­nek 130 része van: két kulcsrajz, a többi az úgy­nevezett fázisrajz. — Ez a farkas A három nyulak című készülő rajz­film egyik figurája — mondta Törőcsik Jolán. * * * Néhány szemelvény a „rajzfilmes” szókincsből. Cell: a celluloid-lapok ne­ve. Stiftek: a lap tetején levő 5 nyílás, ezek a haj­szálpontos illesztést szol­gálják, hogy a rajzok tö­kéletesen fedjék egymást. Képes forgatókönyv: bal oldalán a jelenet, mellette a szöveg, például: „Nyí­lik az előszobaajtó, belép Mézga, fütyörészve”. Itt jegyzem meg, hogy az új Mézga-sorozatot január I- től láthatjuk a TV-ben. • * * A kecskeméti műterem­ben festik a gyermekek egészségügyi felvilágosí­tását szolgáló Hurrá! filmsorozat és a televízió számára készülő Illik, nem illik című film raj­zait. A legnagyobb munká­juk a János vitéz című rajzfilm. Ennek rajzo­Kukorica Jancsi János vitéz lását tavasszal kezdték el a stúdió budapesti mű­termeiben, a festést itt, Kecskeméten, november elsején. Ez az alkotás minden tekintetben úttörő munka. Az első, egész estét betöl­tő — pontosan 77 perces — rajzfilm Magyarorszá­gon. A film egyharmad részének kifestési munkái a kecskeméti rajzfilmstú­dióban készülnek. Ez mintegy 17 ezer rajz színezését jelenti. Ha egy­más mellé raknánk a celluloid-lemezeket, bebo­ríthatnánk velük a Városi Mozi előtti teret. A filmben a költemény­ből ismert összes szereplő figurája megjelenik. A színes ecsetvonások nyo­mán testet öltenek az ala­kok: Kukorica Jancsi, Iluska, a francia király, és a többiek, népviseletre emlékeztető, hangulatos ruházatban. A betyárok feje a mohácsi busó-masz­kokhoz hasonló, a huszá­rok mentéje lobog, röpül a szélben, a vágtató tatár lovaknak lángol a söré­nyük ... Kecses, hajlé­kony vonalak, élénk szín­tónusok. Nagyon fontos szerepe van a színeknek. A rendezői utasítások pon­tosan előírják, mikor mi­lyen árnyalatot kell használni. „Laza, söpört- fehérrel csináljátok” — ol­vasom az egyik lemezen. A népszerű Mézga család figuráihoz öt-hatezer féle színárnyalat kellett. — Ha a kifestés elké­szül, a trükk-asztalon le­fényképezik a celluloid-la­pokat. A vetítéskor a filmkockák egymásutánja folyamatos mozgásnak tű­nik — magyarázza kísé­rőm. • * * A János vitéz című raizfilm forgatókon vvet Gyermekkori emlé­keim csokrában őrzöm a jóságos doktor bácsi képét, akinek szinte már a belépése szüntette a lá­zat. Soványka hátamhoz illesztette borostás, a szün­telen útonlevéstől hideg arcát; sóhajtást kért, ko­pogtatott s azután megírta a bajt oszlató szer recept­jét. Napjaink „doktor bácsi­jainak” jó része is szinte lényében hordozza a nyűg- tatást már a jelenléte is záloga a gyógyulásnak. Még akkor is, ha olyany- nyira fiatal, mint dr. Ju- dák József tázlári körzeti orvos, aki 38 éve ellenére nevezetes jubileumot ün­nepel majd májusban: ak­kor lesz egy évtizede, hogy rábízták a község és a környék egészségügyi ellátását. — A mintegy két és félezer lakosból másfél­ezer a külterületen élők száma — sorolja, amikor munkájáról érdeklődünk. Épp ezért a személyautó itt nem luxuscikk, hanem az orvos nélkülözhetetlen munkaeszköze. Éppígy a megfelelő évszakokban a motorkerékpár. De gyak­ran a szánra is sor kerüi nagy télben, távoli határ­részekre igyekezve. Tegyük ehhez hozzá, hogy Tázlár legtávolabbi része tíz kilométerre van a faluközéptől, s szinte vé­gig földút visz oda. Emellett az orvos Bócsán is gyak- i ran helyettesít, ott pedig a legkiesőbb lakott terü­ennek a dupláját-tripláját adták, csakhogy maguk is ott legyenek. És hajnalig szólt a nóta. — Mert ez olyan nép — mondja az Alsómégyen la­kó tanácstitkár, Lőrincz István —. hogy szeret együtt lenni. Kedveli a kö­zösséget. Nem bánja ez, csak ünnep legyen, ha ál­lami, ha egyházi. Volt az úttörőavatás, több mint kétszázan szorongtak az is­kolában. Meg karácsony­kor fenyőünnepet csinált a tsz. akkor is. Aztán volt most ősszel a szüreti mu­latság. Itt többen voltak, mint azon amit bent a fa­luba1' rendeztünk, a közsé­gi keznonn-an. a felsősök néhány év fi* a bejárnak Homokmégy - re. ti» csak az alsó tagozat rr -adt eay tanteremben. A másik tantermet barom­ié- • osztották, e-vikben van az orvosi rendelő, a másik két. kis helyiséget megkap­ta o KTSÉ. Turcsik Margit, az alsó- méevi KIS7,-titkár filigrán, barna arcú lány. Adóügyi előadó a tanácsnál, nésv éve érettségizett. védőnő szeretet* volna lenni, de nem vették fel. — Már lemondtam ar­ról, . hogy továbbtanuljak — mondja egykedvűen. Homokmégyen van ösz- szesen ötven KISZ-es fia­tal. Ennek fele alsómégyi. Igaz, hogy a tsz-ben 6—7- en dolgoznak összesen. A többi diák is ingázó. Az iskola —, s vele együtt a kultúrterem — renoválására 200 ezret köl­tött a tanács. A KISZ ré­szére a tsz, a tanács, meg a járás 24 ezer forint ér­tékű berendezést vásárolt. Amíg nem avatták fel az új templomot, a misét is a kultúrteremben tartot­ták. Egyik végében, ahol a kiszögellés van, két oldalt a magasban színes abla­kokkal, zajlott a szertar­tás. Most, hogy a terem bálozásra is alkalmas, az oltár helyén rendezkedik be majd a beat-zenekar. A terem széleit pedig kö­rülülik az öregasszonyok, mert szertartás ez is, ősi és mindeddig pusztíthatat- lan. Az utcakép csak este fél hat körül elevenedik meg valamelvest, amikor a busz befut Kalocsa felől, s le- szálinak róla az Ingázó fia­talok. A nagy kérdés az: sike­rül-e átmenteni a jövőbe a hajdani faluközösség leg; nemesebb hagyományait, vonásait. Mert Alsómégy sorsa alighanem ezen áll, vagy bukik. Nem túl biztatóak a je­lek. Tíz évvel ezelőtt itt még öt pedagógus tanított. Ma csak egy, Romsics János-, né... Gyerek is csak fele annyi születik, mint ak­kor. Óvoda nyáron műkö­dik, néhányan újabban ki­csinyeiket beviszik Ho- mokmégyre. Egy ideig szó volt arról, hogy állandó óvoda kellene. De úgysem lesz lassan kikkel „bené­pesíteni”, ezért is maradt abba a követelőzés. Tornya az új templom­nak nincs. Kútgémen csüng a kis, érces hangú harang, közvetlenül az iskola osz- loptornácos bejáratánál. Hosszú kötél csüng le ró­la. Romsicsné többszőr szólt már a tanácsnál, hogy vi­gyék el innen az egészet az új templom mellé, vaev akárhová akarják: zavarja a tanítást, amikor meg­húzzák az ágasfa tövénél. Mert itt legtöbbször las­sú. kimért konffatással ha- raneoznak. Mint ahogy te­metésre szokás... —ni —cl Iluska Petőfi elbeszélő költemé­nyéből Jankovics Marcell, Szabó Sipos Tamás és Szoboszlay Péter írta, a képes forgatókönyv Janko­vics Marcell munkája, a grafikai terveket Janko­vics Marcell és Richly Zsolt készítette el, az animációs terveket pedig Jankovics Marcell, Nepp József és Ternovszky Bé­la. A film tavasszal kerül a közönség elé, a bemuta­tó a Petőfi jubileumi év egyik kiemelkedő esemé­nye lesz. Kontra György | let jó párszor ennyire fek­szik. A járási székhely rendelőintézete sem épp a szobszédban van, és az utolsó busz már reggel 8 előtt elmegy. Gyakorlati­lag tehát az esetek leg­többje a körzeti orvosi rendelőben nyer elsődle­ges ellátást. Ha valakinek univerzális orvosnak kell lennie, úgy az itteninek hatványozottan... — Hány beteget lát el, és milyen esetekkel talál­kozik a leggyakrabban ? — Naponta 40—50 az átlagos beteglétszám. A kezdeti évekhez képest a statisztika legalábbis meg­kétszereződött, s ha a számokat vesszük alapul, a község mindegyik lakosa évente négyszer megfordul a rendelőben. Ez arra is bi­zonyság, hogy nőttek az igé­nyek, illetve, hogy az álta­lános társadalombiztosítás előnyeivel egyre jobban él a nép. Napjainkra elértük azt, hogy az krómkus be tegségben szenvedők egy től-egyig rendszeres gyógy kezelést kapnak. Sok a ke­ringési, az érrendsze megbetegedés. Örvendeto azonban, hogy a dagan- tos eseteket leszámítva szinte alig akad 70 éve aluli haláleset. Tázlár sportéleténe’ egyik leglelkesebb élharcos volt annak idején Judá doktor. Ebből ma sem en ged, s ha bármilyen kévé időt tud is szakítani, részi vesz a sportolók — főként az asztaliteniszezők — irá­nyításában, szervezésében. Mindez amennyire kikap­csolódást jelent a gondok­ból, ugyanolyan tiszta, ön­zetlen öröm is a számára. A tudományos tevékeny­ség nem kevésbé a szív­ügye. A Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének megyei tit­kára. A körzeti orvosok elméleti szakirodalmi munkásságát fogja össze ebben a minőségében. Májusban Gyulára tervez­nek kongresszust, három szomszédos megye orvo­sainak részvételével. Mint mondja: az érdeklődés előterében jelenleg az in­farktussal kapcsolatos ku­tatómunka áll. Rövidesen megfelelő kulturált környezetet te­remt majd a betegeknek és az egészségügyi sze­mélyzetnek a befejezés előtt álló egészségház, amelyben a körzeti orvosi rendelőn kívül anya- és csecsemővédelmi szolgálat is helyet kap. — Feltétlenül szóljunk arról — figyelmeztet a búcsúzás előtt —, hogy a véradásban Tázlár a me­gyében is egyike az elsők­nek. Csaknem négyszáz a rendszeres véradók száma. Miközben kikísér, sze­rény mosollyal' mutat a jelenlegi rendelő szép új kerítésére: — Munkaidő után „barkácsoltam”... Elgondolom: eddigi éle­tének a félét szentelte a betegek ügy ének-bajának, százrétű gondjaiknak. Cso­da, ha mindenki becsüli, szereti?. Jóba Tibor Van megoldás! Kovács szaki ala­posan Jelöntött a garatra. Tehette, mert a gyógyszer- gyárban, ahol dol­gozott, hektószámra állt a tiszta szesz, s zab taposó lónak a legéberebb ren­dész sem kötheti be a száját. A mű­vezető azonban ki­szúrta: — Kovács! Azon­nal jöjjön az iro­dába! Bementek, a művezető folytatta: — Az istenit magának! Minden­áron le akar buk­tatni? Most haza kellene küldenem magát! És egyszer bizonyisten megte­szem! Akkor pedig lőttek a prémiu­mának. Én elhi­szem, hogy szereti a tintát. Igyon amennyi belefér. De a szentségit! Csak a gyárkapun kívül. Én nem ve­szem észre, ha ki is viszi azt a nya­valyás szeszt. De itt meg ne lássam részegen! Megértet­te? Kovács szófogadó ember volt. A kö­vetkező napon gondosan megtöl­tött egy csatos üve­get. De csak a ka­puig vihette. — Gyere csak be a motozóba, Ko­ma elvtárs! *— mondta az egyik portás. — Ejnye, ejnye.. hát sza­bad ezt? Most mit csináljak veled? Húsz éve dolgo­zunk együtt, csak nem adlak át a rendészetnek? Mi­ért csinálod ezt velem? Jó, jó sze­reted az italt. Tu­dom, hogy van ez. De miért viszed ki a kapun? Bent annyit ihatsz, amennyi belédfér, ott van előtted. Pont velem akarsz kitolni? Meg ne lássam mégegyszer, hogy szeszt viszel ki a kapun! Kovács szaki megvakarta a feje- búbját. Most mité­vő legyenl Beái sem ihat — kint sem ihat... Másnap ismét te- letöltötte a csatos üveget. „JVa, jól van”, mondta a művezető. „Meg­fogadta áz öreg, amit mondtam ne­ki.” De Kovács csak az öltözőig vitte az üveget. Ott beült egy sötét zugba, és szépen elszopogatta az italt. Kissé tán­torgott, amikor ki­ment a gyárkapun. „Mégiscsak derék ember ez a Ko­vács”, mormogta a portás. „Inkáb'' bent issza meg az adagját, semhogy bajba hozzon min­ket.” , ____(3őz József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom