Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-26 / 279. szám
1 OtflSl 1972. november vasárnap Útépítés - védnökséggel SZARAZ AG Megyeszerte folyik az úthálózat korszerűsítése. A kivitelező munkaoa bekapcsolódott a tíacs-Kiskuii megyei Építési és Szerelőipari Vállalat is. Nyilas Gábor, az EESZER főmér nőké elmondta, hogy a Budapest—Baj a—Herceg- szántó 51-es fő közlekedési út átépítési munkálataiba kapcsolódtak be, mint alvállalkozók. A fővállalkozó a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat, amelytől október közepén vették át a munkaterületet. Megbízást kaptak arra, hogy a bajaszentistváni mozitol Jeiki András szobráig — 1,7 kilométer hosszúságú — az út tengelyében haladó — csapadékvíz-elvezető csatornát építsenek. Újdonság a vállalat dolgozói számára, hogy a csatornát a svéd Tryckrőr cég által szabadalmazott,' s nemzetközileg is a legkorszerűbbnek elismert, úgynevezett SENTAB rendszerű vasbeton csövekkel építik, amelyet vibro-pré- seléses eljárással gyártanak. A vasbetoncsövek teherbírását és vízzáróságál a gyártó üzem szavatolja. Az összeillesztéseknél a tömörítésre gördülő gumiKét hazán gaidát keres Furcsa dolgokat tapasztal az újságíró, ha nyitott szemmel járkál országban- világban. Így például észre kellett vennünk azt is, hogy amíg az egész megye összefog, s minden „felesleges” forintot a tanyai gyerekek, az őket naponta befogadó iskolák jobb sági és egyéb okok miatt azokat nem lehet beépíteni az iskola épületébe. Mondom, ennek két esztendeje, s azóta a két kazán — átfordítva a pénz nyelvére: egymillió forint — ott hever a bejárati kapu alatt, nagy örömére a gyerekeknek, akik nyaktörő ellátására fordít, addig Kecskemét városa a bőség zavarával küzd. Két évvel ezelőtt ugyanis megvásárolt a városi tanács két darab, egyenként csaknem félmillió forint értékű kazánt abból a célból, hogy azokkal majd a Jókai utca 2. szám alatti iskola termeit fogja fűteni. A kazánok gáztüzelésre alkalmasak, egyetlen hiba csupán az volt, hogy a vásárlást meg^lŐTŐen a tanács illetékesei nem készítette1’ tervet a gé” fűt ősre történő átállásra, illetve a kazánokra. Mikor azután megérkeztek a kazánok v,amaro- san kiderült, hogy biztonmutatyányokat produkálnak a nem éppen olcsó „játékszereken”. A tanács úgy látszik nem törődik velük, pedig tudomásunk szerint Kecskemét mégsem olyan gazdag, hogy egymillió forintot veszni hagyhatna, hiszen a kazánok napról- napra veszítenek értékükből, romlanak, esetleg rozsdásodnak is. Nagyon ajánlatos volna, ha mielőtt végleg megenné őket az idő vasfoga. intézkedne a "árn-í t-np- c vggv arról hogy másik iskolába építsék -be a kazánokat vagv pedig arról, hogy eladják azokat. G. S. A legnagyobb feladatot azonban a csatornának a baja-bátaszéki vasútvonal alatt való átvezetése jelenti. Ezt úgy végzik majd el, hogy egy 28 méter hosszú védőcsövet sajtolnak át a vasúti töltés alatt, s ezen keresztül vezetik a csapadékvíz-elvezető csövet. A gerincvezetékhez 105 víznyelő aknát építenek, illetve kötnek rá. Ehhez összesen újabb 656 méter csőhálózat beépítésére van szükség. Az EPSZER vállalat ezenkívül még 250 méter, 80 centiméteres átmérőjű csövet épít, amely a csatornahálózatból a Du- navölgyi Főcsatornába vezeti majd a csapadékvizet. A csatornaépítés felett — amelynek befejezési határideje 1973. június 30. — az ÉPSZER III. számú főépítésvezetőségén működő Vásárhelyi Pál kétszeres szocialista brigád védnökséget vállalt. Tárgyalások folynak egyébként arról, hogy az 51-es számú fő- közlekedési út kalocsai átkelési szakaszának építésénél az ÉPSZER hasonló jellegű munkát vállal. N. O. Néha megállók egy pillanatra: uramisten, de más volt itt annak idején az élet... j Még alig pirkadt, fogtam a fejszét, mentem az udvarra fát vágni. S mire duruzsolt a tűz a kemencében. már készen volt a reggeli. Feleségem az iskolába indította a gyerekeket: „Tiszta a cipőd? Megmostad a kezed? Mutasd csak, bepakoltál mindent a táskádba?” Sose felejtem el, ahogy a kapuból minőig ucánaruszólt: „Aztán siess hazafelé...” És azok az esték. A konyhában gő- zölgött a vacsora, heten ültük körül az asztalt... Amikor feleségem megbetegedett, anyám állt a tűzhely, a teknő mellé. Főzött, mosott ránk, pedig már a hátát akkor is meghajlította az idő. Ilyen esős, ködös nap volt, amikor anyámmal meg az öt fiammal kikísértük a feleségem a temetőbe. Ennek már tizenegy éve. Azóta felnőttek a gyerekek, megnősültek, kiröpültek a családi fészekből. Sokáig azt hittem, nem tudom megszokni az egyedüllétet. A nappal még csak valahogy eltelt. Tizenhárom éve a dunapata- ji Petőfi Termelőszövetkezetben hivatalsegéd vagyok. Jövök, megyek a levelekkel, üzenetekkel, kiviszem a közgyűlési meghívókat. ezt-azt csinálok mindig akad valami munka. Olyan a természetem mint szegény apámé volt aki mindig azt mondta, r. munka a legjobb búfelejtó Sokszor este tíz óra is elmúlt, amikor a konyhában anyám lesegítette a csizmáját. A környéket járta az apám, s egy nagy könyvbe írta be, hogy kinek mennyi téglára van szüksége. Akkoriban téglagazdának hívták ezt a foglalkozást. Ennek a mesterségnek én már csak a nevét örököltem, s ezért hívnak Téglás Kovács Jánosnak. Csak a hosszú téli estékkel nem tudtam mit kezdeni. Magamfajta öregembernek nem jön egyköny- nyen álom a szemére, gyakran ébren talál az éjfél, talpon a kora hajnal. Így aztán nem sokat gondolkoztam a dolgon, amikor a Horák-tanyára éjjeliőrt kerestek. Itt van, négy kilométerre ez a tanya. Ilyenkor még biciklivel megyek ki. de ha leesik a hó, a tsz-tői kapok egy lovat. Hatszáz birkára vigyázok. Hajnaltájt alszom egy keveset, aztán hétre bemegyek a tsz-központba. Vasárnaponként meglátogatom a fiaimat, meg az unokákat. A legidősebb, János fiam, buszvezető, Laci meg kalauz. Egy járaton vannak Gabi és Jóska nemrég kerültek haza, Patajra. Azelőtt a pusztavámi bányában dolgoztak. S már a legkisebb, Jenő fiam is 31 éves. Mindegyik, nek szép, összkomfortos lakása van. Gyakran ők is eljönnek hozzám, j Képzelje csak el, amikor egyszerre mind a nyolc unokám itt, az udvarban játszik, han- curozik. Ilyenkor olyan mozgalmas a ház, mint annak ideién, amikor még együtt volt a család. Ezek a legszebb óráim. A legnagyobb unokám egyszer azt mondja nekem: „Nézd csak nagyapa, ott. azok a fák, amiket a múltkor kivágtál, most kirügyeztek.” És tényleg, a már szinte száraz ágak puha, zöldes- barna kis rügyeket hajtottak. Milyen különös, nem... ? lejegyezte: Tárnál László A kunp eszéri példa Az utóbbi években gyakran láthat a falura látogató egy-egy házon, kapun ilyen, vagy hasonló szövegű táblát: „Tiszta udvar, rendes ház.” Nős, ez dicséretes törekvés. Az, hogy egyes helyeken a helyi vezetés ilyen formában, módon is kifejezésre juttatja elismerését azoknak, akik lelkiismeretes munkájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy falujuk, községük, városuk külsőre is szebb legyen. Ennek örülni lehet. Hát még annak, ha egyes községekben, városokban szinte tömegmozgalommá válik az utcaK, terek szépítése. Mint . például a mindössze hétszáz lákósú Kunpeszé- ren. Ebben az aprócska faluban az utóbbi időben ösz- szesen ötezer méter hosszúságú járda készült el, többnyire társadalmi munkában, s így a falu kilenc utcájának mindkét oldalán „tiszta csizmával” közlekedhetnek a járókelők. A főteret parkosították, háromszáz gömbakácot is rendeltek (17 ezer forint értékben), s a sportpályát is társadalmi összefogással épitették-szépítették a kun- peszériek. ».Virágokat, bokrokat, fákat ültéinek, hogy ott, ahol eddig sokan nem érezték jól magukat, a szép környezetet kedvelők is jó hangulatban, örömmel dolgozzanak. „Fogtuk a lapátot, ásót, a falu apraja- nagyja” — így jellemezte az ottani lakosság példamutató, szép összefogását az egyik helybeli vezető. Elég körülnézni Kunpe- széren — akár csak egy röpke órára, hogy ennek hasznosságáról meggyőződjünk. V. M. Alsómégyi harangszó Itt, Alsómégyen talán még tetten érhetem a múltba süllyedt falusi mozdulatlanságot, amikor a gyérülő novemberi fényben feltűnik Homokmégy aprócska szállása... Fejkendős, sokszoknyás öregasszonyok tipegnek az utcán. Kukorica aránylik a tornácokon, a paprika- füzérek csaknem lángot vetnek az eresz alatt, s , csak itt-ott engedik elő- ! villanni a kalocsai pingá- j lás megfakult virágmintáit, egy-egy udvaron nagy halomban terpeszkedik a ! töktermés. Különben csend , van. Mindaddig, amíg egy- egy rejtett közből elő nem bújik a lármás, pótkocsis vontató. Akad még egy néhány a több mint száz évvel ezelőtt épült házakból. De azok sem a régiek már. Úi alaoot raktak alóluk az ámbiúv 'zar’-aV’bas faoszlopait légi aplll érekk el cserélték ki, s a hajdani i *nves l'onyhnban — ilyesmire is van példa — most fénycső ser- ceg, világol delejesen. Falu volt itt már a tűrök hódoltság előtt is, akkor Sármégy volt a neve. Rajta túl folydogált a Duna egyik keskenyebb ága; hatalmas sziget volt itt. Idők folyamán a lakosság legnagyobb része elszegényedett. Pár száz holdas gazdaságokba, esetleg a távolabb eső érseki uradalomba jártak el dolgozni. Csakis mint napszámosok. — Ez nem cselédnek való fajta — mondja Papp Ferenc, a homokrriégyi Aranykalász Tsz elnöke. — De a legtöbbje egyéni gazdaként is csak úgy ahogy állta meg a helyét. Pász • torkodni, jószágot őrizni, legeltetni, azt igen! Azt szeretik! — Igen, a közösben is inkább az állatgondozást vállalták — teszi hozzá Romsics Mátyás olr.a'-'-o. ’ — a t-s-r-rv’-U V lányaik a baromfitelepet kedvelik leginkább. — Károm, ez a réo búj— veszi át a szót a párttitkár, a szintén alsómégyi Györgyi István. — Az is, akinek nem volt földje. Hogy mit féltettek? A lezser függetlenségüket, azt! Mert mi volt a helyzet régen? Az ányaközséggel együtt négy település alkotja a közigazgatás szerinti Homokmégyet. Itt bent. de Alsómégyen is a legények vittek maguknak menyecskének valót. Mindig olyat, akinek aitó mögött a helye... A férfiak, mivel nem volt asszonyi kontroll, kicsit elkénvesed- tek, Csak annyit dolgoztak. amennvi feltétlenül kellett a megélhetéshez, s inkább a szórakozásnak éltek. Da máskénn alakfűt ám Hülyén és Halmon1 Oda vőnek mentek a legények. s az asszonyok a sarkukra álltak. temnót diktáltak. Ott gyarapodtak is... A rrilmr beköszönfn*Aatr az őszí e-Ők —.még a ta- woivu is ideértve —. nem akadt jármű, harsak nem n ión-1 rvinas traktor, amely Alsómégyre bemerészkedett volna. A kövesút a falucska szélénél véget ért. a busz üggyel-bajjal meg tudott fordulni, s néhány utasával már indult is vissza, mintha ménekülne. Megjelentek mégis a várva várt földégyengető gépek. Aztán hozták a követ, a kohósalakot. Az utóbbiból előkerült selejt- vas egy méternyi átmérő- iü kelyhei még most is ott hevernek a frissen ásott vízelvezető csatorna szélein. Mert az út elkészült. Egy kilométer hósszúság- ban. végig a főutcán. Amely jóformán az egyetlen is, csak közénk it van róla egy-két kisebb leágazás. — ötven év óta minden választáskor megígérték — mondja a tsz-elnök — ne kellett most is (aloalnl utána. Megyéhez, minisztériumba. mindenüvé. Az illetékeseket lehívtuk vadászatra. Nem érdek nélkül. Mire az árkokat is kiásták a qmf'ltri^lvp két V. Ó7r»ti" r>f)— ftÖ — tek -'0^7^ :a tanéo^t^^ok, h'o^v iííőpri fri^v^n désf^l- iék zz útétvft“ A vá^e az lett, hogy a legtöbben gy űrűket alkalmaznak. A SENTAB csövek nagyobb belső nyomást bírnak el és a földmozgásnak is jobban ellenállnak.
