Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-31 / 257. szám
4. oldal 1972. október SÍ., kedd Szalámiszeletelő és sorban állás Még mindig túlságosan sok időt, sok energiát rabol el a második műszak és az azt megelőző bevásárlás. Nem a ruházati vagy tartós fogyasztási cikkek megvételéhez szükséges időt sokallom, hanem a mindennapi vagy legalábbis minden másnapi éielmiszer beszerzését. El kell ismerni, sokat korszerűsödött a kereskedelem az elmúlt évek során, de sajnos, nem eléggé. Sorra épültek az ABC- árucsarnokok, amelyekben sokféle cikket meg lehet kapni egy helyen. Ahol csak lehetséges volt, bevezették az önkiszolgáló rendszert, egyre több az előrecsomagolt élelmiszer. Néhány áruféleséghez azonban változatlanul és mindenütt csak a hagyományos módon lehet hozzájutni: kérni kell az eladótól, aki kiméri, ráírja, az árát, átadja. És általában ezeknél a cikkeknél kígyózik hosszú sor; a hentesárunál, a kenyérnél, a péksüteménynél, a zöldség-gyümölcsnél, a kannás tejnél. Ez utóbbinál ugyan egyre kevésbé, mert lassan elfogadjuk és elegendő is lesz a tasakokba töltött tej. Néhány boltban alkalomszerűen vagy állandóan kapható már a fóliába, vagy hálóba csomagolt leveszöldség, gyümölcs, burgonya, hagyma. Több kellene belőle! A péksütemény, a kenyér és a hentesáru előtt napról napra sorban állunk, Az eladók szelik a kért szalámit, sonkát, kolbászt. Birkóznak a nagy kenyerekkel, vágják, csomagolják. Mindezt — tiszta vagy kevésbé tiszta — kézzel. Mi pedig várunk türelmesen sorunkra, az árura. És közben sokunknak eszébe jut: miért nem látni sehol a munkát könnyítő, gyorsabbá, hi- giénikusabbá tevő kisgépeket. Mert kávé-, dió-, mákdaráló csaknem mindenütt van már, egyre több a hűtőpult is. Szalámiszeletelő, sonka-, kenyérvágó viszont nincs. A kereskedelmi szakemberek véleménye változó. Nem fogadom el, hogy azért nincs szalámiszeletelő, mert „amit eladnak, azt fel tudják szelni kézzel is” — azt nem, hogy késsel jobban szeretik, mint géppel” — de mindenképpen el kell ismernem: 48 ezer forint egy kicsit sok az ilyen gépért. Nem volt szerencsém megnézni az említett szeletelőt, mert a megyében nincs belőle. Az illetékesek esküsznek rá, hogy lassabbá tenné a kiszolgálást, mivel minden egyes szalámifélénél szerelni, állítani kellene az áru átmérője és a vevő kívánsága szerint. Mindenesetre — magas ára ellenére — meglepően „fogyatékos” ez az importgép. Valamikor volt magyar gyártmányú is — mondják, de egy fél pultot elfoglalt. A boltokban viszont kicsi a hely, ráadásul lassúsága miatt nem is használták — hát sorra kiselejtezték őket. A kenyérvágó, sonkaszeletelő (az utóbbiból kettőt még nyilvántartanak az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál) is sorra eltűnik. Mert a vágóéi, azaz a pe- ge, aminek ragvogó fánvesen villanva el kellene szelni az említett ár’kat. nem ragvog, hanem előbb-utóbb rozsdásodik. és nem szel, de szabdal, forgácsol. A szikkadt kenyérnél még csak beválik, a frissnél nem. A sonka pedig — ha a húsipar nem préselte eléggé össze — a vágó nyomán forgáccsá lesz szelet helyett. Így aztán mindkét szelőszerszám előbb- utóbb a raktárba kerül, újra előveszik a kést. Eddig a tények, s mindezeket ismerik a kereskedelmi szakemberek is. Bár nem az ő hibájuk, csupán a kisgépek hiánya (mérnökeink tervezhetnének az eddig ismerteknél használhatóbbakat, és az ipar is gyárthatna kifogástalanodat), mégis mint a lakosság ellátásával foglalkozó vállalatoknak feladatuk lenne mielőbb megoldást találni. És lenne szerkesztőségünknek rögtön egy javaslata — ami külföldön egyébként már kitűnően bevált ■— szeleteljék és csomagolják előre a hentesárukat. (Adagolás közben pedig ne az ujjaikkal, hanem a húsvillával rakják mérlegre az árut.) Dénes Éva Erfurtban ezüstérmet kapott néjy paradicsom- készítmény Elnökváltás után Dunapatajon //. Szavazás kétszer Megválasztották a kilenctagú jelölő bizottságot, hogy tájékozódjék a tagság körében, kit javasolnának elnöknek. A bizottság tájékozódott. Szilasi, aki akkor már betegszabadságon volt, bejelentette, hogy nem jelölteti magát. Többek részéről felvetődött Vincze Károly neve, hogy vissza kellene csalogatni Kecskemétről. A bizottság fel is kereste az egykori tanácselnököt, aki eleinte kézzel-lábbal tiltakozott, később, másodszori-harmadszori felkeresésre — volt úgy, hogy két egymást követő csoportban érkezett a lakására a bizottság — már nagyobb hajlandóságot mutatott. De kikötése volt, hogy csak az esetben jelölteti magát, ha Szilasi nem indul. Biztatták, hogy így lesz. No és — került szóba — mi ott a baj, a pataji Petőfi-ben? Mondották, hogy nincs ottan túl nagy baj. Ez az év egy kicsit nehéz lesz, de aztán minden rendbe jön. (Vincze Károly később így summázta a diskurzust: „Ha tudtam volna, hogy a tízszerese van annak, amit elmondtak, dehogyis hagytam volna én ott a jó kecskeméti állásomat!”) ' Július 22-én, az elnökválasztó közgyűlésen furcsa helyzetbe került Vincze Károly. Kiderült, hogy Szilasi mégiscsak indul a választáson, sőt ő a levezető elnök. Tétovázott, hogy sarkon fordul és visz- szamegy Kecskemétre. De túlságosan szem előtt volt ahhoz, hogy ezt botrány nélkül megtehesse. A főkönyvelő felszólal Sikeresen zárult a datolyacukor-előállítási kísérlet a konzervtechnológiai laboratóriumban, amelyet a Zöldségtermesztési, a Cukoripari Kutató Intézet a Láng Gépgyárral közösen végzett Kecskeméten. Képünkön Sólyom Ágnes laboránsnő a sűritőt kezeli. öt paradicsomkészítményt küldött az idei kertészeti és virágkiállításra, az NDK-beli Erfurtba, a Zöldségtermesztő és Kutató Intézet. A közelmúltban kapták meg az értesítést, hogy az öt gyártmányból négyet ezüstéremmel jutalmozott a nemzetközi zsűri. A kecskeméti intézet konzervtechnológiai laboratóriuma évek óta rendszeresen jelentkezik új készítményeivel az erfurti nemzetközi kiállításon. A múlt évben szerzett három díj és az idei négy ezüstérem a laboratórium munkatársainak kezdeményező készségét, szakmai felkészültségét dicséri. Sajnos, a hazai tartósítóipar nem sok érdeklődést tanúsít az intézet európai színvonalú paradicsomkészítményeinek receptjei iránt. Holott azok nagyüzemi előállítása, — amelyre a kísérleti laboratórium nem vállalkozhat — bővítené a hazai konzervválasztékot, s új exportlehetőséget tárna fel a Konzervipari Tröszt üzemei előtt. A most díjazott, különlegesen fűszerezett ivóié, r pizzamártás, az ételízesítőnek használt kecsöp, va lamint a zöldparadicsom- dzsem alapanyaga az a köztermesztésben levő néhány paradicsomfajta, amelyet az intézet tudományos kutatói nemesítettek. A zöldparadicsom-dzsem nagyüzemi gyártásával például olyan nyersanyagot lehetne megmenteni az enyészettől, amelyet eddig legfeljebb csak savanyított zöldségként értékesítettek. K. A. Miután megállapították, hogy a közgyűlés határozatképes, sor került a titkos szavazásra. Vincze Károly 102, Szilasi László 93, s egy harmadik személy 2 szavazatot kapott. Mivel hiányzott a kétharmados többség, elkerülhetetlenné vált a szavazás megismétlése ... Közben többen felszólaltak, egyebek között Kovács Sándor elnökhelyettes is, aki szintén bejelentette lemondását, az okok között arra hivatkozván, hogy őt mindig „kinézték” a könyvelői irodából, s leginkább a főkönyvelőnő ... Botykai Józsefné felszólalásra jelentkezett, hogy nyomban válaszoljon, de Szilasi, mint levezető elnök, ekkor már elrendelte a szünetet. Így a főkönyvelőnő a szünet után szólalt fel, elsőként. Felszólalásának egy részét érdemes szó szerint idézni: „1968 közepén jöttem vissza a tsz-be, főkönyvelőnek, az elnök, a helyettese és a párttitkár hívására. Többször jártak nálam személyesen a vezetőség nevében. Kilenchóna- pos gyermekemet hagytam otthon, megszakítva a minden szülőnőnek járó hároméves gyermekgondozási szabadságot. Ügy éreztem, a tsz vezetősége bizalommal fogadott. Elvégeztem a hároméves mérlegképes könyvelői tanfolyamot is. S csak lassanként értettem meg, miért kellett az előző főkönyvelőnek távozni. Mert itt senki nem a gazdálkodással, a fejlődéssel törődött... A legmagasabb hitelekkel gazdálkodtunk... Ez év második felében is hat és fél millió hitelt kell visszafizetni... A nyugdíjkiegészítésekről is le kell mondanunk.” Az óvás elmarad Felszólalását a főkönyvelőnő már előző nap papírra vetette, amikor az autóbuszra várt Kalocsán. A tagság megbolydult. Legtöbben most hallottak első ízben azokról a gondokról, amelyek lidércként nehezednek rá a Petőfi Tsz gazdálkodására. Egymás szavába vágva kiabáltak a tagok, kudarcot vallott minden rendteremtési kísérlet. Szilasi magába roskadva ült az elnökségi asztalnál, miután kijelentette, hogy a másodszori fordulón nem kíván indulni. Ennek ellenére a neve felkerült a szavazó cédulára. A másodszori szavazás 128 vokssal meghozta a győzelmet Vincze Károly számára. Szilasi mindössze 17-et kapott, míg ketten ugyanarra a harmadik személyre szavaztak, mint az előbb. (Jó néhány an már el is mentek a szünetben.) Az eredmény kihirdetése után egymást követően felszólalt három ember — Simon István, Vörös Imre és Nagy István —, s mindegyikük azt hangoztatta: látták, amint egyesek két szavazatot adnak le Vincze Károlyra. Szűcs Kálmán, a kalocsai járási hivatal mezőgazdasági osztályvezetője nyomban felszólította őket, hogy nevezzék meg név szerint kikről van szó. Személyeket nem neveztek meg, s egyikük meg is mondta, hogy miért: „Akkor nekünk itt végünk van, sorsunk meg lenne pecsételve.” Így aztán óvásra kerülhetett sor. (Az anyaggyűjtés során nyugtalanított, mi lehetett a kétszeri szavazás körül. Az egyik felszólalóval, Nagy Istvánnal sikerül beszélnem. Ezt mondja: — A művelődési ház előterében osztották a cédulákat. Némelyek kétszer- háromszor is odamentek. Csada Pista bácsi is látta ezt, aki azért állt ott az ajtónak támaszkodva, hogy figyelje, kik kapnak. — Mégis, milyen munka- területen dolgoznak azok, akik kétszer vagy többször is szavaztak? — Na jó, hát megmondom. Mindannyian a gépcsoporthoz tartoznak.) nem A kilátástalanság tetőpontján paradicsomsűrítmény színét vizsgálja Bontovit Lajosné, a laboratórium munkatársa. (Tóth Sándor felvételei.) A részletezett történet minden mozzanatából kiderül, hogy a közgyűlést tartalmilag nem készítették elő, formailag is csak úgy- ahogy. A súlyos helyzetről a tagság csak a főkönyvelőnő tétova helyzetjelentéséből értesült, s a hallottakat megemészteni nem volt ideje, máris állást kellett foglalnia. A három tag bejelentése nyomán, a személyeket firtató aggályoskodás nélkül, meg kellett volna ismételni a szavazást, szigorúan ügyelve a cédulák kiosztásának rendjére. Kellett volna ezt tenni épp Vincze Károly érdekében! Hogy megválasztása körül ne keringhessenek hónapok múltán is susmusok. És persze az egész gazdaság érdekében is. Az új elnöknek, azonkívül, hogy az első hetekben megvásárolt 15 vagon műtrágyát, s azt, valamint a korábbról fel nem használtat is kiszóratta, csak elképzelései vannak. Az, hogy 4—5 féle gépesíthető növényt kell csupán termeszteni, a százalékos művelés egyidejű megszüntetésével, vagy minimálisra csökkentésével, hogy csatlakoznak a Bajai Állami Gazdaság kukoricatermesztő programjához hogy további gépeket vásárolnak. Mert a 400 körüli tagból 200 a nyugdíjas, s aki rendszeres munkát végez, alig több száznál. De a fiatalok, s a gépcsoport tagjai máris új helyet keresnek maguknak. Alig van remény arra is, hogy év végéig a részesedés 80 százalékát kifizessék, a gépeken dolgozók viszont 100 százalékot akarnak. Tetőponton a kilátástalanság, amikor az alapszabály-módosítás és az állami óvadék kérése ügyében október 16-ára összehívják a közgyűlést. Hatvani Dániel (Folytatjuk) Információk a kutatáshoz A tudományos kuta* munka segítése, a legújabb szakirodalom beszerzése az elsőrendű feladata a Kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet könyvtárának. A 16 ezer kötetes állományt évente átlagban 1000—1500 könyvvel gyarapítják. Legértékesebb ..adatbank” a különböző folyóiratok gyűjteménye. A tudományos kutatás információszükségletét 300 külföldi lap és az összes Magyarországon megjelenő periódika elégíti ki.
