Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

lßODff\LQ/W%

Petőfi Sándor:

Kereszt- * ,

Kereszt jutalma a fáradságoknak,

Mindenfelé keresztet osztogatnak. , .

Aranykeresztet tűznek a fejedelmek. Jobbágyaik mellére; a földmivesnek Oszt a természet búzakereszteket...

Fakereszt illet, megváltók, titeket!

E gazdag úr...

E gazdag úr miként / ,

Gőgösködik, mint nézi le a szegénytí

Ne gögösködjél, jó barát

Azért, hogy most olyan jó dolgod van;

Majd e szegény magasabbról néz le rád,

Ha ő a mennybe lesz s te a pokolban.

Szülei sorsa, saját nyomorúságai és tanulmányai hatására Petőfi mind jobban fölfigyel a társadalmi egyenlőtlenségekre, a javak elosztásának igazságtalan rendszerére. Foglalkozik az utópista szocialisták munkásságával, tanaival. Feltehető, hogy e Szalk- szentmárton, 1846 márciusában írt verseket ottani élmények sugallták.

Csanády János:

Virággal — Grúziába

Milyen virággal menjünk Grúziába?,

Batumi zöld babérja mellé szemünknek melyik virág kedveséből. Legyen talán a szőlő levele7 Ez nem virág. Legyen jegenyei Cseresznyeág? Szilvavirág?

Ez sem virág, az sem virág, ahogy a babér is fényes örökzöld.

Mégis tudok egyet, ősszel nyílik, s nem is a virág, hanem a szép gyümölcs, vad hegyek, dombok oldalában szelíd, piros, hivogatóan ég; tüskés galagonya bokra, piros - gyümölcs-zuhatag, gyerekkéz- felsebző galagonya, csemeték lehelgetik dérmart levelét

Antalfy István:

Alkonyaf

Alkonyat. Csöndes szürkeségi Félig kész ház a parton. Gondolatban futok eléd, de vágyam visszatartom.

Hold jár már fenn az égen, én egyre várlak Téged, de most percekben mérést a világmindenséget

1 '

Dr. Gosztonyi János

Festmények a két haza szépségeiről*

EZEN A TÁRLATON, Csorba Tibor festőművész kiállításán lengyel és magyar tájak, városképek sorakoznak egymás mellett, s úgy vélem, ez az a momentum, amelyből ki kell indulnunk, ha Csorba Tibor emberi és művészi karakterét, munkásságát méltatni akarjuk.

Amikor ezt a két szót: Lengyelország és Magyar- ország — egymás mellett ejtjük ki, bizonyára mindenkinek eszébe jut az annyiszor elhangzott, s immár legendássá vált „lengyel—magyar barátság” jelmondata. Méltán legendás hírű ez a barátság, mert a messze múltba visszanyúló, mindannyiunk által jól ismert, szoros történelmi kapcsolatok alapozták meg, a két nép sok tekintetben közös sorsa,, szenvedései és harcai edzették az évszázadok folyamán, s korunkban még szorosabban összekapcsol bennünket a két ország testvéri barátsága, a szocialista társadalom építésének közös eredményei, gondjai és célkitűzései.

ÜGY ÉREZZÜK azonban, hogy a múlt és a jelen hasonló, vagy azonos történelmi, politikai, társadalmi momentumain is túl két nép különleges vonzódásáról, érzelmi-indulati affinitásáról is beszélhetnénk. Ezt látszik igazolni Csorba Tibor alkotó tevékenysége is, sőt szívesebben fogalmaznám így: ez az affinitás testesül meg személyében és munkásságában, abban a tényben, hogy van egy alkotó — művész és tudós —, aki bízvást mondhatjuk, egyszerre magyar is meg lengyel is, s aki minden tehetségét és erejét, közéleti tevékenységét, történelmi, irodalmi, nyelvészeti kutatásait, s nem utolsósorban művészi alkotó munkáját egyaránt a lengyel—magyar kapcsolatok feltárásának, tudatosításának, elményítésének szentelte és ma is ezen fáradozik.

CSORBA TIBOR 1906-ban született Szepesváralján, gyermekéveit és a tanulmányok, a felkészülés korszakát a felszabadulás előtti Magyarország mostoha körülményei között élte le. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte művészeti tanulmányait, de mivel az irodalom is vonzotta, 1944-ben bölcsész doktorátust is szerzett. Már egyetemi disszertációja is magyar—lengyel vonatkozású volt: „A humanista Báthori István” témáját dolgozta fel, miközben alapvető munkát végzett a két ország történelmi kapcsolatainak feltárásában.

1936-ban járt először Lengyelországban, majd a felszabadulás után nem sokkal végleg ott telepedett le, hogy közéleti tevékenységével, művészi, esztétikai, pedagógiai munkásságával; irodalomtörténeti, néprajzi, nyelvészeti kutatásaival régi és új hazája kultúrájának ügyét egyaránt szolgálja. Az elmúlt két

• A kiskunhalasi Thorma Já nos Múzeumban, az elmúlt vasárnap Csorba Tibor fes lő művész kiállításának megnyitásán elmondott beszéd.

évtizedben mindezeken a területekert'^jelentős eredményeket ért el, amelyek közül mint kiemelkedőket kell megemlítenünk lengyel és magyar vonatkozású irodalomtörténeti tanulmányait, Petőfi hagyományainak gondozását, szép József Attila-fordításait, melyekkel a lengyel olvasók számára is megközelíthetővé, élővé varázsolta a magyar költészetnek ezt az óriását, nyelvkönyveit és szótárait, s amit külön is ki szeretnék emelni — hiszen ez alkalommal Csorba Tibort, a képzőművészt üdvözöljük körünkben — a világ számos országában rendezett képzőművészeti kiállításait.

MA MÁR valóban ritkaságszámba megy az ilyen sokoldalú, s minden területen egyforma jelentősséggel s eredményekkel bíró tevékenység, mint ahogyan ritka az olyan festő is, aki történeti érdeklődését, irodalmi ihletését ilyen harmónikus egységbe tudja ötvözni művészetével. Csorba Tibor aKvarelljei ennek a történelmi-irodalmi és festői ihletésnek az egységét példázzák. Anélkül, hogy festményei illusztratív jellegűvé válnának, nagy emberek és események emlékét, atmoszféráját tudja felidézni."

Híres munkája, a „Lenin nyomdokain Lengyelországban” című akvarellsorozat. Megfestette a neves magyar világjáró, Szepesi Csombor Márton lengyel- országi útvonalát is. Legtöbb művében azonban lengyel és magyar tájak, városok karakterisztikumát, hangulatát kutatja és fejezi ki az akvarell mesterien alkalmazott eszközeivel. Budapest és Varsó látképei, a Balaton napsütötte partja és zordabb északi tájak, alföldi tanyák és a Lengyel-Tátra pásztorkunyhója sorakoznak egymás mellé ezeken a festményeken, s úgy érezzük, a művész azzal a szeretetteljes pillantással öleli át valamennyi témáját, ahogyan a hazai tájat szoktuk szemlélni.

Realista művész Csorba Tibor. Ecsetjét minden esetben a valóság irányítja, azt is mondhatnánk, szinte tárgyias hűséggel követi a látvány útmutatásait. Festményei mégis sokkal többet mondanak a puszta látvány megismétlésénél, mert mindegyikből gazdag érzelmi, hangulati telítettség sugárzik, jgy töltik be azt a feladatot, ami alkotójuk festői programjának látszik, hogy a mély vonzódás lírai hangján beszéljenek a két haza szépségeiről.

Csorba Tibort; a művészt, a humanista tudóst sokfelé és sokan ismerik, elismerik és becsülik. De sokan és sokfelé ismerik és szeretik őt mint pedagógust, .nevelőt,' mint embert.

AMERRE JÁRT életében, ott maradt munkája nyoma. Példa erre az a tisztelet és szeretet, ahogyan Halas város ma körülveszi őt — s talán kicsit példa rá az a tény is —, hogy én, az egykori celldö- mölki polgáriiskolai tanuló — ma művelődésügyi miniszterhelyettesi minőségben nyithatom meg egykori tanárom, osztályfőnököm kiállítását.

Móricz Lili és a Viktor-díj

Móricz Lili joggal érzi, mondja Kecskemétet a szívéhez talán legközelebb álló vidéki városnak. Idekötik színészi pályájának sikerei, s néhány szép emlék.

Móricz Zsigmond 1936. február 24-én kelt levelében javasolta, kérte, hogy mutassák be a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” című művét új, átdolgozott formában.

Három hét múlva már műsorra is tűzték a vígjátékot. A sajtó osztatlan elismeréssel számolt be az eseményről: „A különleges alkalom felfokozott figyelme díszes külsőségű és rendkívül meleg színházi estet eredményezett tegnap. Csupa mosolygós arcot láttunk. Nem szűnő érdeklődés kísérte elsősorban a városi páholyt, ahol az illusztris szerző ült. ... A női főszereplő felé fordult a nagyfokú érdeklődés másik iránya. Móricz Lili lépett fel: rendkívül bájos, kedves, szép Pólika sugározta maga körül a diadalmas ifjúság ragyogását, s már belépésével megkapta az általános tetszés tapsát, amit a felvonás végén számtalan függöny előtti megjelenés is követett.” (Kecskémé« Közlöny, 1936. március 14.) i ü

■

Lili a felszabadulás után visszatért Kecskemétre. 1953-ban az itteni színtársulathoz szerződött. Sokan emlékeznek kiváló alaKítá- saira. Az Ármány és szerelemben ő Lady Milford. Seribe; Egy pohár víz cíés formálta meg a királyné jellemét.., nagyszerű, magával ragadó, nemcsak szemmel-füllel, hanem idegekkel is fölfogható alakítás”.

«

A jeles színművészt szerződése később máshová szólította. A kecskeméti színházzal azonban nem szakította meg kapcsolatait.

Jól emlékezünk még arra az ünnepélyes jelenetre, amikor a 75 éves kőszínházban, a tavalyi évadnyitó társulati ülésen bejelentette: Viktor-díjat alapít. Elmondta, hogy ama bizonyos kecskeméti Nem élhetek muzsikaszó nélkül bemutatójára mindössze 3 —4 próbával álltak ki a művészek. Csak a Viktor szerepét alakító színész ötletessége, felkészültsége mentette meg a közönséget

a kínos Helyzetektől. Ez a művész máskor is lelki > meretesen dolgozott, pélöá ja volt társainak.

Az elmélyült munkának, az oly fontos karakterszerepeket alakító művészek iránti megbecsülésének ad kifejezést — mondotta — ezzel a szerény díjjal.

Megírtuk, hogy az elmúlt évi teljesítményeivel Major Pál érdemelte ki első alkalommal a megtisztelő elsimerést. Reméljük, hogy a most kezdődő évad végén is több pályázó közül kell majd kiválasztani a legszorgalmasabb epizódistát, a kisebb szerepekben is feltűnő színészt: az új Vik tor-díj gst.

Örülünk a Móricz Lili által alapított díjnak, de ezért szívesen látnánk egv- szer-kétszer neki meí?fele1ő szerepben a színpadon is. A közönség szavazaté" múlna: bizonyára ő kapné a díjat.

Heltai Nánd”

mű remeke felejthetetlen sikert hoz számára. Így ír róla a Bács-Kiskun megyei Népújság kritikusa: „A Masham hadnagyba szerelmes három nő közül a Marlborough hercegnőt játszó Móricz Lili nyújtja — egyébként az egész darabban — legjobban megformált, legegyenletesebb alakítást. (1955. I. 4.)

A Bánk bán Gertrudisa- ként is bizonyította tehetségét. Dr. Orosz László hosszan méltatja teljesítményét: „Móricz Lili Gert- rudisában a fenség, a nagyraVágyás, a parancsolás beidegződöttsége és a félelem keveredtek: teljes összetettségében fogta föl

Három Gertrudis Móricz Lili, Demeter Hedvig Mojzes Mária

Bodor Miklós: Portod -