Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-08 / 238. szám
197*. október 8., vasárnap S. oldal Aki fát ültetett... Duna-partí tájak, erdők ... Ahhoz képest, hogy a folyam majd másfélszáz kilométeren át egyben megyehatár is, keveset tudunk róluk. Ez előttem is csak akkor világosodik meg, amikor Bátyán a sors —, s kicsit a tervezett témake- rerés is — összehoz Haszán Jánossal. A Duna menti erdősítés megszállott szorgalmazói ával. Nem hivatalból, de hivatásból megszállott. Igaz, pár éve ő a Piros Paprika Tsz erdészeti üzemágának a vezetője. Csakhogy tevékenységi köre messze nem fér el a munkaköri meghatározásban. Hogyan kezdődött? — Már fiatal koromban megbarátkoztam az erdővel. A Zátony nevű terület, az ártéren belül, akkor a Magyar Tudományos Akadémiáé volt. Az Akadémia kiadta idevalósi embereknek, hogy a fák közeit tisztítsák meg a nádastól, gizgaztól, mifenétől, s ennek fejében hasznosíthatják. Én is vállaltam egy jókora darabot. Rengeteg vesződség volt a tisztábatétellel, de megérte, mert két éven át igen jó termés volt. A harmadik évben kiöntött rá a víz. Aztán csak a 40-es évek végén fonódott össze újból az erdő és Haszán János életútja. Mezőőr lett és megbízást kapott az akkori községi bírótól, hogy lássa el az erdő őrzését és gondozását. De egy év múlva már ő a tanácstitkár, s nyomban hozzá is lát a fásításhoz. Ez pedig történt a következőképpen. Tudvalevő, hogy azidőtájt az engedély nélküli fakivágás szinte főbenjáró bűnnek számított. Holott a bátyai gazdáknak égetően szükségük volt építőanyagra, tüzelőre és fából készíthető szerszámokra. Haszán János, látva a helyzetet, hatáskörét jócskán túllépve minden jelentkezőnek öt fára adott kivágási engedélyt, aki vállalta, hogy ennek fejében 500 dugványt kitermel és elültet. így ültettek el akkor a határban majd nyolc hektárnyi új erdőt: kanadai és robuszta nyárfákat. sítás egy évtizedig szünetelt — Hatvannégyben a Piros Arany Tsz elnöke lettem. Az emberek addig csak díbolták az erdőt. Láttam, itt nem elég csak elejét venni a további romlásnak, de sürgősen hozzá kell látni a telepítéshez is. A főagronómussal együtt elmentünk a bajai erdő- gazdasághoz, hogy segítséget kérjünk. Nem fogadtak valami szívesen, már úgy látszott, köszönés nélkül kell távoznunk, amikor éppen összefutottunk dr. Simon Miklóssal, aki most az Erdészeti Tudományos Intézet megyei kirendeltségének munkatársa, s aki akkor megígérte, hogy kijön hozzánk. Szavát betartotta, s miután szétnézett, megállapodás született közöttünk. Húsz hektár területet előkészítettünk, hogy majd 65 tavaszán beültetjük négyezer új fajta olasz nyárral. Csakhogy kijött ám a nagy víz, s egész nyáron rajta állt a területen. A csemeték meg már itt voltak, nem akartuk, hogy veszendőbe menjen, s így nagy részét kiültettük a dűlőutak mellé, 17 kilométer hosszan. Itt dolgoztak akkor a környékbeli gépállomások lánctalpasai, rábeszéltük őket, hogy húzzák ki a 90 centi mély árkot, én harmadmagam- mal elraktam a csemetéket, a gépek pedig egy másik menetben visszaforgatták a földet. Meg is eredtek a fák, mind egy szálig. Ma már 30 centi átmérőjű a derekuk. — Még van húsz hektárnyi terület, amely mezőgazdasági hasznosításra nem alkalmas. Itt majd nagyön ki kell használni a kedvező időjárást, mert a legmélyebb fekvésű földekről van szó, s mindjárt megáll rajtuk a csapadék. S az áldozatos munka gyümölcse immár kezd beérni: az elmúlt évtized második felében, ritkítás során, 500 köbméter fát termeltek ki, s az idén is lesz ugyanennyi. Legutóbb a szövetkezetben meghonosították a ládagyártó üzemágat, működtetnek hét szalag- és két körfűrészt, s évente a MEZÖTERMÉK megrendelésére elkészítenek 100—150 ezer ládát. A tagság ezen kívül is jól jár, mert a hulladékot olcsón kapja meg A 314 hektárnyi ártéri erdőség 7 kilométer hosz- szan díszíti a folyam partját, jelenlegi fakészlete 40 ezer köbméter, amely minden évben 3—4 ezer köbméternyit „hízik”. Egyre több a hazai és a külföldi látogatója, voltak itt többször a MÉM-től, s egyszer már a FAO-tól is. A lelkiismeret parancsa szerint Egyik, nem Is olyan túl régi jegyzetfüzetemben lapozgatva a következő idézetre bukkanok: „A hatalmas tanyavilággal rendelkező város iskoláinak egészségügyi felügyeletével külön orvost kell megbízni. A gyerekek egészséges ellátásának és nevelésének biztosítására pedig gyermekotthont kell létesíteni”. Ezután zárójelben, emlékeztetőül ez áll: A kiskunhalasi munkástanács intéző bizottságának 1919. mm április 22-i jegyzőkönyvéből. És újra egy idézet következik: „Ránk, a proletárdiktatúra örököseire vár a több mint fél évszázad előtti álmok megvalósítása.” Nem elés; a határozat ötvennégyben elkerült a tanácstól és a bátyai fáAz ár levonult, de siralmas terület maradt utána, újból elő kellett készíteni. De még akkor ősszel, valamint 66 tavaszán beültettek nem húsz, hanem negyven hektárt. Hozták a csemetéket Pörbölyről, Ér- sekcsanádról, Karapancsá- ról, meg a Pandúr-szigetről. A szakmai irányítást az az ember vállalta — a bajai erdőgazdaságtól, — aki egy évvel korábban még elzárkózott a segítségnyújtás elől. 67-ben 15, 69-ben 10, 71- ben és 72-ben 10—10 hektárt erdősítettek. Az idei terület hét holdjára már argentin, brazil és magyar füzeket ültettek ki. Ezek szálegyenes és gyorsan növő fajták, 15 éves korukban már vágásérettek lesznek. — Van-e még szűz terület”? Most 58 éves. Kissé zömök, erős testalkatú ember, szénfekete bajusszal. Hangja szenvedélyessé, szinte indulatossá válik, amikor az erdősítés gondjairól beszél: — A vízügyiekkel van konfliktusunk. Arra hivatkozva, hogy az erdők akadályozzák az árvíz és a jég levonulását, a parti erdők letárolását szorgalmazzák. Elképzelésükön legutóbb enyhítettek, s ez esetben már csak 30 hektár erdőt kellene felszámolnunk, de ez is elég ahhoz, hogy vérezzen az ember szíve. Miért nem a zátonyokat, a szigetlerakódásokat kotorják el a folyam közepéről? Mert az sokkal jobban a víz útjában áll, mint az erdő. ... Feloldandó a nehéz témát, nevének eredete felől érdeklődöm. Mivelhogy az törökös hangzású. — Anyám tót, az apám rác. így lettem én színtiszta magyar. Hangjában csak annyi irónia van, amennyi a kijelentés nagy-nagy igazságát nem kérdőjelezi meg. Különben az öt felnőtt fia közül három a tsz-ben dolgozik. Hatvani Dániel Egyetlen noteszlap, s lám, hogy felfrissül az emlékezet! Igen, Kiskunhalason, egy szenvedélyes hangulatú eseményen, a városi pártbizottság és a helyi tanács tanyai gondokat tárgyaló együttes ülésén ez év április 20-án készült jegyzeteim. Nyomban az is eszembe jut: a megye pártós állami vezető testületének múlt év decemberi közös tanácskozása után legelsőként Kiskunhalason követték a példát, néztek szembe nagvon őszintén a tanyai gondokkal, s határoztak a teendőkről. De vajon mi történt azóta? — tudakoltam a napokban Juhász Dezsőtől, a városi tanács elnökhelyettesétől. — Erre az üzemekben vagy például a szövetkezetekben bizonyára sok konkrét példa, említésével felelnének. Annyi bizonyos, hogy folyamatban van az áprilisban hozott határozatok végrehajtása. Van mégis egy szerény javaslatom: a szeptember 1-e óta működő 301 ezer forintból létrehozott, ötven személyes diákotthonukba érdemes legalább bepillantani. Ennek az intézménynek a létrehozása közben, de azóta is szinte kézzelfoghatóan érzékelhető a közös testületi ülésen hozott határozat uralkodó gondolata. Mégpedig az, hogy a tanyai problémák megoldására egyetlen határozat sem Dótolhatja a lelkiismeret követelményeit! Nem varázslat, példamutatás Déli egy óra. Éppen befejeződött a tanítás — vélem az önfeledt zsibongás hallatán, a vidám gyereksereg jövésmenése, tülekedése láttán az alsóvárosi iskola kapuján belépve. — Gyerekek, a kollégiumot merre találom? — fordulok az emeletre igyekvő kisdiákok csoportjától. — Erre, fel, az emeletre! — hangzik kórusban, s egy szőke, felcsillanó szemű legényke szegődik a segítségemre: — Tessék csak jönni, majd én megmutatom. Mi, itt mindannyian kollégisták vagyunk! — mondja büszkén és máris kalauzol a házigazda udvariasságával. — íj. ez itt a tanulószobánk. Ugye, milyen szép, fényes a padló, vagyis a parketta? ... Ez a fiúk hálószobája. Olyan fehér a párnánk, meg minden! — magyarázza, de máris vezet tovább. — Tessék csak nézni, ez a társalgó, így hívják. Ide szoktak bejönni a szüléink... Ott, a folyosó végén van a lányok mosdósora és a tusolójuk, a miénk meg a másik végiben. Ja, itt is vagyunk, ide tessék bemenni. Ez a vezetőnk szobája, ő mindent tud!... — Öröm, bizony nagy öröm, hogy ezt elértük! — ezzel fogad Bolvári Gergely, a kollégium vezetője, akit megnyerő, ízig-vérig pedagógus egyénisége miatt — úgy érzem — joggal jellemezhetek így is: fél száz tanyai kisiskolás hétközi atyja. Hogyan is kezdődött, miként sikerült ilyen varázslatos gyorsasággal az otthon létrehozása, mit szóltak hozzá a szülők, meg- szokták-e már az új életet, hogy érzik magukat itt a távoli tanyákról bekerült gyerekek? — ontom a kérdéseket és Bolvári elvtárs jólesően magyarázza: — Iskolaigazgatónknak Mácsai János elvtársnak jutott a megbízatás, hogy a kollégium létrehozása érdekében tevékenykedjen. A múlt tanévet még itt zártuk, a kollégium helyén, ahol hat tanterem volt. A felépült új, 12 tantermes iskolánkhoz közelebb lakó növendékeinket oda csoportosítottuk át, a tantermekben pedig megkezdődött az átalakítás. Csakugyan példaadó munka volt. amit a Fa- és Építőipari Szövetkezet dolgozói pár hét alatt elvégeztek! Képzelje el: június 20-a után kezdtek az átalakításhoz, a célt értő és érző olvan lelkiismeretességgel, hogy nehéz rá szavakat találni. Naponta más kép fogadta itt az embert. A kőművesek, a vízvezetékszerelők, festők és mázolok. parkettázók és így tovább, közöttük iskolánk hajdan volt növendékei és tanulóink édesaDái olyan összehangolt munkájának voltunk tanúi, ami bizony, ritkaságnak számít. Tény, hogy a tanévkezdéskor benépesült az otthon a rekettyéi, a Tajó I. és a felsőszállási külterületi iskolákból ide körzetesített, felsőtagozatos gyerkekkel. magyarázzuk, miért vagyunk ilyen ridegen tárgyilagosak. Elvégre fontosabb, hogy ennyi meg annyi ember új lakáshoz jusson, mint néhány „rongyos” fa miatt komplikálni a tervezést. Meg hát a leendő háztömbbe park, virágágy, fasor kialakítását is betervezték. (De mire megnőnek, mennyivel szennyezettebb lesz a levegő.) N álunk, ahol közel sincs annyi erdő, zöldövezet, mint mondjuk a finneknél, ilyen „olcsó” a fa, ame.y lombjával a levegőt s — betonba érdeseden — köz. .etünket is frissíti. Ott északon, ahol bővében i / .i,; ,.i. egyetlen szép, életerős fa megtartásáért is sí résén áldoznak egy kis pluszfejtörést a tervezők. Igaz, mostanában nálunk is mind több emberben üt- ne>c meg szívhangokat is a füvek, fák, virágok, vizek védelmében tett intézkedések. Bizonyára sok-sok termékenyítő gondolatot hagytak itt Európa fővárosainak polgármesterei is. amelyek még inkább közüggyé teszik környezetünk féltő óvását, szebbé, egészségesebbé változtatását. Miután ennek jegyében bontakoznak mind sikeresebben megyénkben is a „tiszta, virágos” városokért, falvakért indult mozgalmak, kamatoztassunk minden „nagy és kis” tanácsot, amelyet mások kezdeményezéseiből is leszűrhetünk. Bács-Kiskun megye községeiben. városaiban is szárba szökkenthető például ahhoz hasonló kedves mozgalom, amely újabban az ukrajnai városok levegőjének tisztaságáért kezdődött. „Gyermeked született? Ültess egy fát!” — ez a jelszó. Hogy már is tömegeket hódít, csupán egyetlen helységből, Drogobicsból érkezett hír is igazolja. Itt az ifjú apák az idén már több mint ezer csemete ültetésével örökítették meg csemetéjük születését. TT a jón „szolgai utánzás” lenne, ha nálunk is kiír használnánk ilyen „apropót”, gyermekünk születését — a fásítási akciók minél változatosabbá tételére? „Utánzás” az, hogy sportnemzet voltunkra is büszkén igyekszünk ellesni edzési, szívet, tüdőt fejlesztő módszereket más népektől? Az sem lenne utánzás, ha szülőhelyünk „tüdejének”, zöldterületének tágításához ilyen igazi „családfák” ültetésével járulnánk hozzá, M ilyen kedves lenne, ha mondjuk Baja vagy Kiskunfélegyháza, Dunaegyháza vagy Tompa egy szögletét arra jelölnék ki, hogy aki emlékezetessé akarja tenni gyermeke születését, oda ültessen egy — vagy ikrek esetén több — csemetét. Esetleg a család legkedvesebb fafajtáját, mint ahogy a fővárosok polgármesterei tették, Budán — az Európa- ligetben. Akár ilyen nevet is lehetne adni az új erdőcskének: Babaliget. Tóth István Hogy mit szóltak a szülők? Csak egyetlen példát: a szombatonként hazalátogató diákjaink többsége már vasárnap délután visz- szatér. Sokukkal a szülők is eljönnek és késő estig itt élvezik, amire a tanyán nincs módjuk: nézik a tv műsorát annak árán is, hogy éjszaka térnek haza, a távoli tanyára. Mondhatom, általános az öröm, a megelégedés. A gyerekek pedig? Kérdezze meg őket, vagy olvassa el faliújságon a spontán vallomásokat a kollégiumi közérzetükről — mindent megtud. Feloldódtak, mohón szívják magukba az új ismereteket, élvezik új életüket. Erre sajnos, van egy szomorúan beszédes példám. Egyik fiúnkat sajnálatos baleset érte szombaton, miután hazatért. Szülei munkában voltak, Sanyi pedig örömet akart szerezni, mire haza térnek. Szecskavágáshoz fogott és három ujját csonkította meg eközben ... Pár napja történt, s ma pólyás kezűen beállít hozzám a gyerek, hogy ugye itt maradhat. Nem akar lemaradni a többiektől, ha írni nem is tud egyelőre, legalább hallgatja az órákat, ott lehet a tanulószobai foglalkozásokon... Nagyon jó a kapcsolatunk a kollegákkal. Délutánonként öten-hatan váltják egymást a tanulószobában, korrepetálnak a gyerekekkel. Tudja, csodálatos ez! Mindenki igyekszik megtenni a tőle telhetőt, hogy ezek a kis emberkék áthidalhassák a hátrányt, amit a tanyán élés jelent. A nap huszonnégv órából áll. Mi itt. a kolleganőmmel igencsak húsz órát talpon vagyunk, hiszen a kezdet elég sok tennivalóval jár. Túloznék, ha azt mondanám, hogy nem esne jól már egy szabad délután. És mégis inkább amolvan kellemes fáradsáefélének érzem. Talán azért, mert á magam ideién én is a kis tarisznvások közé tartoztam a Kalocsa körnvéki szállásokon ... Aki próbálta, nem tudja elfelejteni! # Üjra előveszem a nem is olyan régen betelt noteszt. Böngészem az áprilisi együttes ülés vitája közben feljegyzett gondolatokat. íme, közöttük Mácsai János iskolaigazgató, tanácstag szavai: „Mit jelent a hátránvos h°ivz°t? Egyebek között ezt is: 9600 kilométert kell gyalogolnia a nyolcadik osztály elvégzéséig annak a tanulónak. aki például csak három kilóméternyire lakik az iskolától...” Aztán a vitaindítóból feljegyzettek közül erre a mondatra téved a tekintetem: „Hiába áldozunk Jármüven nagy Összegeket a tanvavilágra. ha nem találjuk meg azokat az embereket. akik az anya "leket kamatoztatni tudják ... ” Ki-'-unhalason megtalálták őket! Perny Ircp Minden gyerek otthon érzi magát
