Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

Cselekvőképes egységet Az MSZMP Központi Bizottsága ez év júniusában elemezte az oktatásügy helyzetét és meghatározta a további feladatokat. Melyek a legfontosabb teendőink a párthatározat végrehajtása érdekében; ezt vizsgálta legutóbbi ülésén a megyei pártbizottság, erről lesz szó a holnapi közoktatási aktíván is. A feladatok igen sokrétűek és hosszú időre vonat­koznak. Az általános iskola színvonalának emelése, a szakközépiskolai és a szakmunkástanuló-képzés összehangolása a népgazdasági igényekkel, a gimná­ziumi oktatás korszerűsítése, a diákotthonok befogadó- képességének bővítése külön-külön is nagy feladat. Mindez mit jelent; arról a legutóbbi napokban kö­zölt írásokból tájékozódhattak a Petőfi Népe olvasói. A legfontosabb kérdések most már kirajzolódnak előt­tünk. Alapvető feladat a Központi Bizottság határo­zatának egységes értelmezése, ennek alapján a helyi tennivalók egyeztetése és a részfeladatok jó végre­hajtása. Egyelőre e munka kezdetén tartunk, és bár ma még több kérdés tisztázatlan, eldöntetlen, de egy tény: nem nyugodhatunk bele abba, hogy az általános iskola első osztályában évről évre 10 százalék körül legyen a bukottak aránya. Hasonlóképpen meg kell vizsgálnunk, hogy miért nem fejezi be eredményesen tanulmányait az általános iskolai diákok 12, a középiskolások 25 százaléka. * Amikor a párthatározatnak a túlterhelést csökkentő céljaiért dolgozunk, senki sem gondolhat tehát valami mechanikus és látványos intézkedésre. Nyilvánvaló, hogy nem egyszerűen a tankönyveket kell rövidíteni, hanem keresni kell a tanulók kötelező, vagy kötött el­foglaltságának csökkentésében, a tanítási módszerek korszerűsítésében, vagy éppen a szabadon választott szakkörök, különórák, s egyéb időigényes és néha károsan túlterhelő időtöltésében rejlő okokat is. Látszólag távol eső problémának látszik, de a túl­terheli fokozódásának gyakran az is az előidézője, hogy az iskolák egy része hiányos felszeretésű. Ez je­lenti egyrészt a hiányos vagy hiányzó szertárakat, másrészt a különböző iskolák közti különbséget. A megyében több mint 400 iskolában folyik általános iskolai oktatás. Ebből 267 külterületi vagy tanyai is­kola. Amikor már arról adhatunk számot, hogy rövi­desen a megye minden iskoláját villamosítjuk, akkor a legfontosabb lépést megtettük. Az iskolák korszerű eszközökkel való felszerelése (pl. fizikai, kémiai, sporteszközök, könyvtárak) azonban még hosszú időt vesz igénybe. Bár általános iskolai tanulóink 80 százaléka már osztott iskolába jár, a fennmaradó 20 százalék azonban még mindig több mint 10 ezer. Ezért foglalt úgy állást a Központi Bizottság, hogy: „iskolarendszerünk fejlesztésében minden további lé­pés attól függ, mennyire sikerül az általános iskolai színvonalat emelni”. Az eddigieken túlmenően Bács- Kiskun megyében magában foglalja ez az igény még a körzetesítés és a tanyai diákotthon-építés fontossá­gát, a szakrendszerű oktatás fejlesztését, vagy éppen a képesítés nélküli pedagógusok számának csökkenté­sét és sok más oktatáspolitikai feladat megvalósítását. A párthatározatból adódóan másik fontos felada­tunk: a szakmunkásképzés korszerűsítése és feltételei­nek javítása. Ennek jelentőségét a munkásosztály utánpótlásával kapcsolatos feladatunk még csak nö­veli. Báes-Kiskun megyében a szakmunkástanulók száma az elmúlt 15 év alatt háromszorosára növeke­dett és jelenleg több, mint 12 ezer. Lényeges a szak­munkásképzés és a szakmunkáspálya nagyobb anyagi és társadalmi megbecsülése. Ahhoz, hogy gyorsabban haladjunk előre ebben a vonatkozásban, az eddiginél nagyobb mértékben kell a szakképzésben érdekeltté tenni a vállalatokat. Megyénk speciális adottsága, hogy az iparban fog­lalkoztatottak közül kevés a szakmunkás. Iparosodá­sunk pedig egyre több szakembert igényel. A legtöbb energiát tehát az általános iskolai és a szakmunkásképző intézetekre kell fordítani. Ez azon­ban n^m jelenti azt, hogy a középiskolákban —: pél­dául — nem lesznek lényeges változások. Elég csak utalnunk a fakultatív rendszerű gimnáziumi oktatás fokozatos bevezetésére, vagy a szakközépiskola és szakmunkásképzés összehangolására, az irányítás és a felügyelet decentralizációjára és az ezekkel kap­csolatos teendőkre. Természetes, hogy az oktatásügy fejlesztését, az ifjúság nevelését a Központi Bizottság fontos társa­dalmi feladatnak tartja. A határozat azonban csak a végrehajtás során kelhet életre. Ennek érdekében tehát minden szinten meg kell teremtenünk az egy­séges értelmezést, a határozott és rugalmas megvaló­sítás feltételeit. A megyei pártbizottság kidolgozta és határozattá emelte a tennivalókat. Rajtunk is áll annak megvalósítása. Bodor Jenő a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője HEINRICH BÖLL*: Kelj fel, ember Már nem lehetett kibe­tűzni a nevét az úgy-ahogy összerótt kereszten; a ke­ménypapír koporsó szétmá- lott, s ahol néhány hete még hant emelkedett, ott most csak mélyedés volt, és Denne rothadt virágok, esőmosta fűcsomók — fe­nyőtűkkel és kopár ágakkal vegyest — halmozódtak szörnyű púppá. — Kelj fel — mondtam halkan —, kelj fel hát — és a könnyem összekevere­dett az esővel, ezzel az egyhangúan zakatoló eső­vel, amely hetek óta öm­lött az égből. Aztán becsuktam a sze- r m: féltem, hátha telje- -oö;k kívánságom. Csukott * Fm'rtrich Böli kanta az 1972, évi irodalmi Nóbel- díjat. 1917-ben született. Bátor tollú nv z i'n :me' író. Itt közölt ielképes no­vellájában a háború bor­zalmai ellen emeli fel sza­vát — és a szeretetért, amely erősebb a gyűlölet­nél. a bombáknál. szemhéjam alatt pontosan láttam a hajtogatott ke­ménypapírt, amely most a mellén fekszik, a mohón köréje tapadó, vizes, hideg földmassza alatt. Előrehajoltam, hogy le­kaparjam a ragadós sarat a sírdíszekről, s ekkor hir­telen úgy éreztem: a föld­ből egy árny libben ki vá­ratlanul és haragosan, mint ahogyan lefedett tűzből szokott néha kicsapni a láng. Sietve keresztet vetettem, odadobtam a virágot, és igyekeztem a kijárat felé. A szűk, bokrok közé szorí­tott átjáróban sűrűsödött a kövér homály, s amikor a főútvonalra kiértem, hal­lottam valahonnan egy ha­rang csilingelősét, amely hívta vissza a látogatókat a temetőből. Semerről nem hallatszottak lépések, se­hol egy embert nem láttam, de éreztem, hogy egy alak nélküli, mégis való árny iár a nyomomban... Meggyorsítottam lépései­met. Becsaptam magam mögött a rozsdás, nyikorgó kiskaput, átvágtam a ron­dellán, ahol egy felborult villamoskocsi tartotta püf­fedt hasát az esőnek, az eső pedig megátalkodott szelídséggel dobolt a bádog­skatulyán... Már jó ideje folyt a víz a cipőmbe, de nem érez­tem sem a hidegét, sem a nedvességét. Vad láz haj­totta a véremet a végtag­jaim hegyéig, és a félelem, amely a hátam mögül nyúlt értem, a betegség és a gyász különös kéjét ger­jesztette bennem. Utam a külváros végte­lennek látszó szegénységén vezetett át, korhadó távíró- oszlopok mentén, melyek mintha bólogattak volna; nyomorúságos kunyhók kö­zött, melyeknek kéményé­ből sovány füst szállt, s melyeket össze-vissza fol­tozott kerítések és feketéllő szántóföldek vettek körül. Szórakozottan belegázoltam a tócsákba, s egyre szapo­rábban lépkedtem a város távoli, töredezett sziluettje felé, amely a horizonton lógó mocskos alkony! fel­hők mögé rejtőzött. Hatalmas fekete romok tornyozódtak jobbról is, balról is; különös tompa lárma vetődött hozzám a gyenge fényt átbocsátó ab­lakok mögül. Megint f°k®*e szántóföldek, megint házak. félrom villák. Egyre mé­lyebben mart belém a ré­mület. Majd valami kísér­teties jelenséget vettem ész­re: mögöttem besötétedett, miközben a szemem előtt erősödött a derengés. Feke­teség támadt mögöttem; há­tamon vittem az éjt, von­szoltam a látóhatár távoli pereme felé, és ahová a lá­bam tettem, ott sötét lett. Semerre nem láttam sem­mit, de éreztem: amióta elindultam kedvesem sírjá. tői. ahonnan az árnyat fel­idéztem. lebegtetem ma­gam mögött az éjszaka vi­torláját. Embertől elhagyatott­nak látszott a világ: a külváros szeméttel teli, fé­lelmes síknak, a város ala­csony romhegynak, amely az imént még nagyon messzi­nek tűnt. most azonban ijesztő gyorsasággal jött közelebb. Egyszer megáll­tam, és éreztem, hogyan torpan meg mögöttem a sötétség, gyűrűzik, tétová­zást színlel, aztán szelíd szigorral továbblök. Ekkor vettem észre elő­ször, hogy izzadság patak­zik végig a testemen; fá­rasztó volt az utam, nehéz a teher, melvet hordoznom kellett: a világ terhe. Lát­hatatlan kőt»,A,'hel voltam hoezákötvc m ő énhozzám; Gondolatok a kirakatban Könyvkiadásunkról A könyvkiadás azok kö­zé a művelődésügyi — és sok tekintetben gazdasági — tevékenységek közé tar­tozik, amelyek szinte nap­ról napra kirakatba teszik önmagukat; eredményeik mindenki által számbave- hetők, mulasztásaik elle­nőrizhetők. S nem kell hozzá még a budapesti ut­cákon sem végigsétálni: bármelyik megyeszékhely, nagyobb város könyvüzle­teinek kirakatai tájékozta­tást nyújtanak arról, mi­ként működik a magyar könyvkiadás. MOSTANÁBAN olykor azt tapasztalhatjuk: szegényebb a választék, kevesebb a szó nemes értelmében vett iz­galom. Ne szaporítsuk a szót: nincs annyi jó könyv a megrakott polcokon, mint amennyi kellene. Szó sincs arról, hogy vészharangot szándékoz­nánk kongatni. Témánk komolysága kötelez arra, hogy ne az eredmények — megengedjük, sőt bizonyít­hatjuk is: látványos és imponáló eredmények — felsorolásával kezdjük mondanivalónkat, hanem egy alánjában nem rosz- szul működő kulturális te- vékenvsé''terület nem egé­szen helyénvaló jelenségei­nek megemlítésével. Neve­zetesen a felhígulás tüne­teivel: azzal, hogy tucat­számra jelennek meg ér­dektelen, selejtes, pillanat­nyi és szűk olvasói igények kielégítésére szánt művek, alacsony szórakozást nyúj­tó olvasmányok. ANNYIT ÁLLAPÍTHA­TUNK MEG, hogy eaves kiadók engedtek a nilla- natnvi haszon csábításá- nak-kísértésének és jelen­téktelen — olykor kimon­dottan haszontalan, az ese­tek kisebb részében káros — könyveket jelentettek meg. Az olvasók nagy többsé­ge igényes, jó művekhez szokott, s ba olykor-olykor a kikapcsolódás, a könnyű szórakozás jogos és érthe­tő óhatával krimik és a szellemét túlságosan Igény­be nem vevő olvasmányok után nvúl is. Plánjában véve nemes élményt, is­húzott-ráncigált, ahogyan' a lecsúszó teher rántja ma­gával a mélybe a kimerült málhásállatot. Minden erőmmel neki­feszültem a láthatatlan kö­télnek. s mint kétségbe- j esett állat próbáltam sza- j kítani a fojtogató hámot: a lábam szinte belenőtt a földbe, közben összeszed­tem minden erőmet, hogy a felsőtestemet egyenesen tarthassam — míg egyszer csak rádöbbentem, hogy nem bírok tovább kitarta­ni, összeesem; olyan erős a teher, hogy kivet a he­lyemből. S már szinte éreztem, hogy felbukom; nagyot kiáltottam, imég egyszer nekifeszültem a láthatat­lan hámnak — arcra zu­hantam. szakadt a kötél, a szabadság szóba nem fog­ható, nagyszerű öröme mö­göttem, szemem előtt fény­lő síkság, melyen egyedül ő állt, a Nő. aki imént még ott feküdt a silány sírban, amelytől jöttem, mocskos virágok között—, s most ő mondta nekem mosolygó arccal: „Kelj fel. ember, kelj fel...” — de ekkor már talpon voltam, és siettem feléje... Bán Ervin fordítása. mereteket, felemelő időtöl­tést vár a könyvektől. A Kritika szeptemberi szá­mában dr. Molnár Ferenc, az MSZMP KB osztályve­zető helyettese így fogal­mazott cikkében: „...a ki­adás némely esetben túl­haladt a helyes célokon: a világirodalom kiemelke­dő értékeivel, indult soro­zatok mára kifulladtak, fel­hígultak. MEGJELENTEK perifé­rikus — hazájukban is csak divatosnak tartott tiszavirágéletű — polgári­kispolgári szemléletet köz­vetítő művek is, melyek a rosszul értelmezett várható tömegsikernek, esetleg kl- adói-fordítói érdeknek kö­szönhették a megjelenésü­ket. Ma már kevesebb rossz ízlést konzerváló krimi, lektűr jelenik meg, mint néhány éve, a pél­dányszám azonban még mindig megengedhetetlenül magas. E kedvezőtlen tünetek fellett, azokkal egyidőben, igen nagy eredményekkel és vívmányokkal dicseked­het a szocialista magyar könyvkiadás. Tegyük mindehhez hoz­zá, hogy könyvkiadásunk­nak lényegében sikerült megvalósítania az egyik nagyon fontos célkitűzését: hogy a magyar és a kül­földi klasszikusok művei állandóan kaphatók legye­nek. A magyar könyvkiadás —, s ez másik, ugyancsak említésre érdemes nagy eredménye — sikerrel áll­ta ki a próbát olyan vélt „fenyegetéssel” szemben, mint amilyen a televízió elterjedésekor elhangzott. A magyar könyvkiadás­nak, leginkább csak a szakértők körében emlege­tett és méltányolt nagy vívmánya a tudományos művek gyors, gondos meg­jelentetése. Ezekre joggal lehetünk büszkék. A világ­könyvvásárok (legutóbb Varsó, Frankfurt, Jeruzsá­lem) egyik leginkább ke­resett cikke a magyar tu­dományos könyv, idegen nyelveken elsősorban, s ez a kiadóknak tekintélyt, rangot, s nem csekély anyagi hasznot hoz. Ezt csak a teljesség kedvéért említettük meg, mint a legjobb eredmények egyi- két UGYANILYEN JOGGAL beszélhetnénk részleteseb­ben a felszabadulás óta kiadott népszerű tudomá­nyos-ismeretterjesztő mun­kák ezre’ről is; ezek ki­adásában ugyancsak a vi­lágelsők között van a he­lyünk. Itt a könnyen ke­zelhető tömegkiadványokat hiányoljuk, afféle nagyha­tású ismeretterjesztő —, s nem utolsósorban: olcsó! — tömegsorozatokat, mint az Olcsó Könyvtár, az Európa Zsebkönyvek. # A kiadóválala toknak — ez a legutóbbi felmérések­ből, vizsgálatokból és érté­kelésekből egyaránt kitű­nik — összehangoltabb te­vékenységét kell folytatni- ok. Ne a haszonszerzésben és a jelenleg itt-ott fellel­hető elvi engedményekben — amelyeknek kétes értékű „eredménye” a nívótlan könyvek sokasága — le­gyen összhang, hanem az olvasók céltudatos nevelé­sében művelésében. A szocialista művelődés- politika alapelvei közé tar­tozik, hogv a kultúra köz­ügy; a könvv nem válhat puszta árucikké, a gazda­sági szemlélet nem lépet a művelődéspolitikai célok elé, nem keresztezheti, nem gáncsolhatja el azokat T. I. Klossy Irén raji-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom