Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-24 / 251. szám

197Í. október 24, kedd S. oldal Olvasás Idegem nyelven Az olvasásnál?, mint a nyelvtudás fejlesztését szol- gáló eszköznek nagy ha­gyománya van. Sőt, sokan állították már, hogy olva­sás útján tanulták meg ezt vagy azt az idegen nyelvet. A sorrend fontossága Bizonyos, hogy a szorgal­mas olvasás, különösen ha tervszerű, segíti nyelvtudá­sunk megtartásét, még bő­vítését is. Az illúzióktól azonban óvakodjunk. Ki­vételesen megtörténhet, hogy valaki alaposabb elő­zetes nyelvtanulás nélkül megbirkózik az idegen szö­veggel. Általában azonban nem lehet erre számítani. Az idegen, nyelvet akuszti­kai formájában kell meg­ismerni, s csak azután ke­rülhet sor az olvasásra. Hogy mikor érkezik el a pillanat, amikor az olvasás már hasznos lehet, mód­szertani kérdés, és itt nem tárgyalhatom. Olyan idegen nyelvet, amelyet a fülünk­kel nem ismerünk, írott alakjában sem tudunk jól áttekinteni. Olvasás helyett fordítgatunk, szótárazga- tunk, elakadunk — szó­val, lecke lesz belőle, amely nem vezet, vagy csak na­gyon lassan és keservesen vezet jobb nyelvtudáshoz. Valamennyire tehát jut­ni kell az iskolában, vagy a nyelvtanfolyamon a módszeres nyelvtanulással, csak azután jöhet a könyv. Igaz, elvileg akkor sem le­het az önképzés egyetlen eszköze. Hiszen a pépek hi­teles idegen nyelvű beszé­det tárolnak és közvetíte­nek. Gyakorlatilag azon­ban az emberek többsége alig jut máshoz, ha nyel­vi önkéozésre vállalkozik, mint könyvhöz. A választás szempontjai Milyen könyveket ajánl­hatunk az idegen nyelven olvasni akaró dolgozóknak, diákoknak? Nem szabad sűrű szótározásra kénysze­ríteni őket, mert akkor elvész az olvasás öröme, sőt termékenysége is. De olyan könyvekre van szük­ség. amelvek nemcsak az Irodalmi igényt elégítik ki hanem nyelvi szempontból is hasznosak. Háromféle könyv áll rendelkezésünkre. Nagyon jók voltak azok a könyvek, amelyek a mű teljes ide­gen szövegét magyar for­dítás nélkül, de magyar nyelvű előszóval, jegyze­tekkel adták. Sajnos, ez a falta könyv: hiánycikk. Szerencsének tarthatjuk, ha ilyen könyvekre akadunk a könyvtárban, vagy ilyenek vannak birtokunk­ban, s elsősorban ezeket ér- r'ames az olvasni vágyók fi''veimébe ajánlani. Tíz, tizenöt évvel ezelőtt sorozatban adtak ki orosz, angol, francia, német nyel­vű novellákat párhuzamo­san közölt magyar fordítás­sal. Bizonyára sok iskolai és közkönyvtárban meg­vannak még. Hasonló jel­legű kiadványok korábban és szórványosan azóta is megjelentek. Olvasásuk in­kább az irodalmi érdeklő­dést szolgálja. Kétségtelen, hogy nemes élvezet Pus­kint, Musset-t eredetiben olvasni, bár mintegy súgó­ként ott van a magyar szö­veg is. De éppen emiatt kevéssé értékes a nyelvi önképzés szempontjából: a magyar szöveg jelenléte kö­vetkeztében csökken az idegen szöveg fegyelmező ereje. Nagyobb tömegben, a szé­les választék igényével csak olyan idegen nyelvű köny­veket szerezhetnek be a könyvtárak és az olvasók, amelyekben nem találnak j semmiféle segítséget a meg- i értéshez (vagy, ami leg- j többjük számára ugyanaz: j a magyarázatokat egy har­madik nyelven írták). Mondjunk le róluk? Ne, mert akkor megfosztjuk a ! nyelvi önképzés egyik le­hetőségétől éppen azokat, j akik érdeklődnek az ide- ! gén nyelvek iránt, de akik- | nek a könyv szinte az | egyetlen elérhető önképző [ eszköz (köztük az igyekvő, hátrányos helyzetű tanuló- j kát). Csak válogatnunk kell. I Nyilvánvaló, hogy regényt, J több felvonásos színdara­bot csak a legszorgalmasab­bak, az iskolából viszony- j lag jó nyelvtudással távo- j zók olvasnak. Novellákra, I rövid történetekre, esyfel- I vonásosokra van szükség, ezekkel a dolgozó ember és — főleg a szünidőben — a diák is meg tud birkóz­ni. Gyakorlati tanácsok Az idegen nyelvek tanu­lásában legjobb eredményt elérő diákoknak különö­sen ott kell ajánlani, ahol nem járhatnak nyelvi ta­gozatú osztályba, mert nincs a lakóhelyük közelé­ben. Elsősorban az orosz nyelv gyakorlására készült, vagy azt segítő könyvek ke­rülhetnek szóba; ilyenek újra és újra érkeznek az idegen nyelvű műveket árusító könyvesboltokba és célszerű, ha a könyvtá­rosok, nyelvtanárok figye­lemmel kisérik őket. Az angol, francia stb. nyelvű szovjet és NDK kiadványok olcsók, nagy mennyiségben is beszerezhetők és általá­ban igen jók. A szövegek a legkülönbözőbb nehézsé­gi fokozatokat képviselik — a bonyolult nyelvezetű- ek kivételével — a csak egyszerű középiskolai tu­dással rendelkezők részére olyan könyvek jelentek meg, mint az Alice Mese­országban teljes angol szö­vege. Kapható néhány nyugati kiadvány is. Irodalrailag hiteles szövegeket A tanulási célra szerkesz­tett idegen nyelvű köny­vek egy része nem az iro­dalmi mű teljes szövege, hanem átdolgozás. Meg­győződésem, hogy az iro­dalmi szöveg csak úgy le­het igazán a tanítás és ne­velés eszköze, ahogyan al­kotója megírta. Ez talán egyoldalúan irodalmi igény, egy műfordító magánvéle­ménye. De nem rejthetem véka alá azt a meggyőző­désemet. hogy az irodalmi- lag hiteles szöveg nyelta- nítási és nevelési célokra is a legjobb, éppen a hitelessége miatt, és annak ellenére, hogy a szerző nem gondol módszertanra, amikor novelláját, színda­rabját írja. Befejezésül a nyelvtanítás szempontjából legfontosabb kérdés: milyen irodalmi szövegek felelnek meg a cél­nak. Mindenesetre a próea. Ha bő a választék: a XX. századnak azokat a realis­táit iavasolhatluk, akikn°k a stílusa felszívta a beszélt nvélvet is. Mégpedig azt a fajta köznyelvet, amrívet az iskolában, a tanfolva- mokon tanítanak. Nem fe­lel meg a táinyelvi sajátos­ságokat. vanv furcsaságo­kat felhasználó szprző. Irodalmi művekről be­széltem. Da a tárgyalt cé1 szemoontiából nagyon b^rznosak a nyelvkönyvek is. F-gv-e«v új nvelvkönvv tanv.Tmánvozása is frissíti az iskolában, tanfolyamon szerzett nyelvtudást. Clsak- hopv ez már nem telleseo a könyv ügve. Korszerű ♦ankönw nincs hanganyag frorrmetof on szalag, lemez) nélkül. Dr. Bán Ervin Vendégségben a komszomolistáknál I. Moszkvai pillanatképek fl"ap.dü írásai kiáll tás Egy nagy pedagógusnő emléke A bajai Türr István Mú­zeum ez évben összesen 200 000 forintot kapott a megyei tanácstól, hogy a hazai és külföldi szakmai körökben nagy figyelem­mel kísért madarasi roxo- lán temető feltárását to­vább gyorsítsa. Az idén is a késő őszi fagyokig foly­tatják a munkát. A bajai múzeumban egyidejűleg hozzákezdtek az új állan­dó bácskai kiállítás rende­zéséhez. A nagyszabású tárlat bemutatja majd az eddig feltárt mintegy 650 roxolán sírlelet legjellem­zőbb, legérdekesebb da­rabjait. Teleki Blanka 110 évvel ezelőtt halt meg hazájától távol, Párizsban, 1862. ok­tóber 23-án. Pedagógus volt, a ma­gyar nőnevelés egyik út­törője. Az idők során a nő esz­ményképe sokféle alak­ban tűnik fel. Teleki Blan­ka nagy szellemével emel­kedett ki, a honszeretet magas légkörében élt egész életén át. Erdélyben, Hosszúfalván született, mint egy nagy kultúrájú család sarja. Már leánykorában túl­szárnyalja szellemével ta­nítóit. A legkomolyabb tudományok érdeklik: a rr Ősz a szigeten A legifjabbak ösztönös mohósággal csapnak 1© az ősz ne­mes ajándékára, a valószínűleg utolsó, szép idei napokra. Ba­ján, a Pandúr-szigeten egymis hegvén-hátán vetik rá magu­kat a esúzrtákra, mászókák a, hintákra. Nem kell csak pan- dúrosdit játszaniuk — a Pandúr-sz'geten. (Tóth Sándor felvétele.) történettudományok, a ma­tematika, de rajzolásban és festészetben is túltett mesterein. Nagynénje, Brunswik Teréz házában belekerül Pest-Buda frissü­lő forradalmi levegőjűbe. A polgári nőemancipá­ció hatott Teleki Blankára már ifjú korában. Mint a nép nevelője, a hazának akarta szentelni életét. El­sőrangú feladatának te­kintette a nők művelődési jogainak kiszélesítését. Te­leki Blanka jól ismerte kora előítéleteit, ezzel szá­molnia kellett. 1846-ban mégis meg tudta nyitni leányneveló intézetének kapuit, a külföldi intéze­tek mintájára. Hazafias demokratikus szellemben nevelte a magyar polgár­ság leányait. Szakoktatást vezetett be. Előadóit nagy gonddal válogatta. A ké­sőbbi hős szabadságharcos, Vasvári Pál tanította a történelmet, a jeles Hanak professzor a természettu­dományokat, a számtant a neves Argai professzor. Nem feledkezett meg a nyelvek tanításáról sem. Az intézet kitűnő munká­jával országos hírű lett. A szabadságharc bukása után vád alá helyezik Te­leki Blankát és munkatár­sát: Lőwei Klárát. Kuf­stein borzalmas falai közé zárják őket. öt évig raboskodik ott, a hatodik évben könnyebb zárkába helyezik. Az első évben a börtön Bács megyei szár­mazású vezetője, Nehiba könnyített szörnyű sorsán. Az új bécsi igazgató, Kämpf kapitány azonban még levegőre sem enge­di. Tüdejét, szemevilágát tönkreteszik ezek az évek. Amikor hat év után ki­szabadul, már nem tudja élvezni a szabadságát. Pesten titkosrendőrök figyelik ... „szertenézett, s nem leié honját e hazá- h®71” • • •, Pranciaországban, nővérénél keres megnyug­vást. Ott is halt meg 1862- ben, egy ragyogó őszi dél­után kisérték ki a mont- parnassei temetőbe. A ..kétfejű sas” megölte a legnagyobb magyar peda­gógusnőt, de szelleme ma is él, utat mutat. Fenyvessi Jenőnc érkezik, melynek majdnem annyi a lakosa, mint ha­zánknak, igyekszik mindent valami „kézzel fogható” tényhez viszonyítani. Nem akarok abba a hibába es­ni, hogy erőltetett össze­hasonlításokkal próbáljam kifejezni a 60 kilométer hosszú és 40 kilométer szé­les fővárosról szerzett első benyomásaimat, illetve így érzékeltetni, utcáinak, te­reinek, épületeinek monu­mentalitását. Ez lehetet­len. Mert például még az sem fejezné ki pon­tosan a valóságot, ha tör­ténetesen a Gorkij utca, a Kalinyin sugárút,' vagy a szovjet fiatalok által épített Komszomol sugárút mére­teit viszonyítással próbá­lom érzékeltetni: a pesti nagykörutat gondolatban szorozzuk meg tízzel... Nyolc, tfzsávos utak, tíz­tizenöt emeletes épületek, hatalmas forgalom. (Majd nézd csak meg délután 5 óra felé, ez ahhoz képest semmi.). De az la lehetetlen, hogy a Moszkvába érkezett turista az utcák, terek, épü­letek, a kőmederbe szorí­tott Moszkva folyó láttán ne álljon meg egy-egy pil­lanatra: ez csodálatos, ez gyönyörű. Mert itthon, a babátoktól, ismerősöktől hallottak csak úgy képzel­hetők el, ha valaki saját szemével is meggyőződik a szovjet főváros szépségei­ről. A Vörös-tér felé veze­tett utunk, megpillantot­tuk a Kreml tornyait, s a Mauzóleumot. De ez a más­napi; program lesz. Elég csupán egy nap? Azt hi­szem, erre a Moszkvában eltöltött öt napunk is ke­vés lenne. Közben Laczy József, szovjet idegenvezetőnk, aki Csapnál szállt fel a külön- vonatra, megállította az au­tóbuszt. „Ott látható a vá­rosháza”. Hatalmas, vörös­re festett épület. „Érdekes­sége, hogy nemrég kicsit arrébb tették a városházát”. Ránézünk az idégenvezető- re, talán viccel? Nem. Egé­szen komolyan mondja, hogy az utca szélesítése miatt a városháza alá gör­gőket helyeztek, s 12 mé­terrel szabályszerűen bel­jebb gurították az épületet. Délután folytattuk a vá­rosnézést, s egy szussza- násnyi szabad program után, este, elmentünk a Kongresszusi Palotába, s a Moszkvai Nagyszínház mű­vészeinek előadásában meg­néztük a Faust című négy- felvonásos. operát. Az ive1 >>-,n épült Kong­resszusi Palota építészet* remekmű. Annak ellenére,' hogy modern stílusban építették, kiválóan beleillik a Kreml lenyűgözően szép, keleti stílusú épületeinek sorába. Ennek érdekében a szovjet építészmérnökök­nek nagyon sok körülményt figyelembe kellett venni, például azt, hogy a Kong­resszusi Palota nem lehet magasabb a Kreml tornyá­nál. A szovjet mérnökök ezt úgy oldották meg, hogy a hatezer-ötszáz személyt befogadó kongresszusi ter­met — legalább is egy ré­szét — a föld felszíne alatt alakították ki. A palotában egyéb­ként rendszeresen színházi előadásokat is tartanak. Ki­tűnő a program: szeptem­berben Verdi Rigoletto cí­mű operáját és Rossini Szevülai borbély című operáját mutatták be. Ok­tóberben pedig, ugyancsak a Moszkvai Nagyszínház művészei Verdi Don Car­los című operáját adták elő. Gyönvörű előadást láttunk. Különösen a már nálunk is jól ismert, ez­úttal Fauríot ale’:pó V. V. Kravcov és T. A. Szo’-oki- na, mint Margareta alakí­tása tetszett. (Folytatás következik.) Tárnái László Azok jártak jól, akik szeptember 25-én, hétfőn délután a tavaszias Idő el­lenére télikabátban és kucs­mában érkeztek a Nyugati- Pályaudvar egyik váróter­mébe, ahol a Szovjetunióba induló Béke-barátság kü­lönvonat résztvevői gyüle­keztek. Még Záhonyba sem értünk, amikor a rádió be­mondta: Moszkvában ha­vazik ... Mire szerdán reg­gel, a csaknem 50 órás utazás után megérkeztünk a moszkvai pályaudvarra, a hó ugyan elolvadt, de a ballonkabátok alá felvett pulóverektől no meg a bő­röndök súlyától sem mele­gedtünk ki. A pályaudvaron a Kom- szomol Moszkvai Bizottsá­ga és a Szputnyik Utazási iroda vezetői köszöntötték a magyar ifjúmunkásokat, akik a KISZ VIII. kong­resszusára indított szocia­lista munkaverseny-mozga- lomban végzett eredmé­nyes munkájukért kapták ezt a szovjetunióbeli utat. Moszkvában első utunk a népgazdasági kiállítás mellett levő Turiszt Szálló­ba vezetett. A vöröstéglás épületeket az 50-es évek elején létesítették. Eredeti­leg munkásszállás volt, a népgazdasági kiállításon dolgozó munkások laktak itt. Később, a 60-as évek elején a Szputnyik Utazási Iroda megvásárolta az épü­leteket. Először négy-öt, illetve hatágyas szobák­ban helyezték el a turis­tákat, s a fürdőszoba egy közös folyosóról nyílt. Je­lenleg háromágyasok a szobák, s mindegyikhez kü­lön fürdőszoba van. A hálókocsik „örökmoz­gó” fekhelyei után ellen­állhatatlanul csábítottak a kényelmes rekamiék. a Szputnyik munkatársai azonban megérkezésünk után csupán negyedórát engedélyeztek, g máris irány: moszkvai városné­zés. Pa valaki a világ egyik legnagyobb városába

Next

/
Oldalképek
Tartalom