Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-22 / 250. szám
tVn. október vasárnap S. oldal Felnőttek az iskolapadban Kezemben egy statisztikai lap: Kecskemét tizenhárom üzemében 13 872-en dolgoznak. Közülük 8282-ben végezték el az általános iskolát, 1442 azoknak a száma, akik középiskolai bizonyítvánnyal rendelkeznek, 386- an végeztek egyetemet. A tizenhárom üzemben 3376 szakmunkásra lenne szükA számokból nem lehet megállapítani, hogy ki miért nem fejezte be az iskolát. Ezernyi oka lehet. Családi körülmények gátolhatták— kellett a kenyérkereső —, vagy éppen nem törődtek a szülők az iskolával túlkoros lett a gyerek, elmaradt a végbizonyítvány stb. Kétkezi munkát enél- kül is kapott. A gondok a társadalom fejlődésével párhuzamosan, egyenes arányban jelentkeztek. Emlékszem egy beszélgetésre, mikor a termelőszövetkezet elnöke megemlítette, hogy a korszerű, drága mezőgazdasági gépek náluk gyorsan elromlanák, mivel kezelésükhöz nincs elegendő szakember. Érdekünk a gépesítés, meg a legnagyobb gondunk is — mondta az elnök. Ideiglenesen megtanítunk néhány embert a géoek kezelésére, de nincs, aki gondozza, ja1945 után a történelmi helyzet követelte, hogy akik előbb nem tehették, minél hamarabb elsajátítsák a társadalom követelte •'lapfökú ismereteket. A f-lszabadulás óta Kecskeméten az iskolarendszerű felnőttoktatásban 3000 dol- ■‘ozö kapott általános isko- ’•’í végbizonyítványt, 5000- •n pedig gimnáziumi "'ttséui bizonyítványt, illetve technikusi oklevelet szereztek. Ma sem csökken az érdeklődés az esti iskola iránt, s nem kisebb a felnőttoktatás jelentősége sem. Sajnos, Kecskeméten ség, jelenleg azonban csak 2729 szakmunkás dolgozik ezeknél a vállalatoknál. A többiek betanított és segédmunkások, 3376 dolgozó nem végezte el az általános iskolát, s közülük 1655-en vannak, akik még nem töltötték be negyvenedik életévüket. vítsa a bonyolult szerkezeteket. A példa egyedi — a jelenség általános. Éppen ezért mondotta Aczél György az MSZMP KB júniusi ülésén: „Meg kell szervezni az iskolarendszerű továbbképzés mellett a nem iskolarendszerű továbbképzést, s ennek keretében a technikusi szint megszerzésének feltételeit is. Mindannyiunknak megérné, ha üzemeink úgy gondolkodnának, hogy saját utánpótlásuk egy részét a szakemberek továbbképzésével maguk biztosítanák." A felnőttoktatás azonban nemcsak gazdasági szükség- szerűség, de alapja a munkásosztály és a parasztság felemelkedésének is. Akik ma negyven éven aluliak, még legkevesebb húsz évep át vesznek részt a termelésben, ennél js tovább a közéletben. S nekünk mind több kulturált emberi közösségre van szükségünk. — csakúgy, mint az országban — még mindig nem végzi el az általános iskolát a tanköteles gyermekek 8—9 százaléka. Sokan vannak olyanok is, akik később szánják rá magukat a magasabb szintű tanulásra. Az elmúlt tanévben 621 munkás tanult a dolgozók önálló gimnáziumában, a közgazdasági szakközépiskola osztályaiba 513-an jártak, míg az ipari technikumoknak, szakközépiskoláknak 103 hallgatója volt. A továbbtanulásra nyilván a belső igények, a munkahelyen támasztott követelmények, vagy éppen a lehetőségek sarkallják a dolgozókat. Nagyon j sokan belátják, hogy a I műveltség nemcsak — s j nem elsősorban — az J anyagi boldogulás, de a jó i közérzet alapja is. A gimnáziumba jelentkezettek többsége 15—20 év közötti fiatal, ám gyakran előfordul, hogy közü- í lük sokan félbehagyják a tanulást. Ennek oka rész-1 ben a hiányos alapképzett- j ségük, részben pedig, j hogy nem szívesen vállal- j ják az iskolába járás fáradalmait. Arra is akadt azonban példa, hogy munkahelyükön nem támogatták a tanulni szándékozó- , kát. Javításra váró arányok A vállalatok többnyire a szakmunkásképzést tartják a legfontosabb feladatnak, ezért a középfokú oktatással, annak szorgalmazásával foglalkoznak gyakrabban. Elhanyagoliák viszont sok helyen az általános iskolát. A Kecskeméti Baromfi- feldolgozó Vállalatnál 521 negyven éven aluli dolgozónak nincs meg az általános iskolai végzettsége, közülük az idén hárman jelentkeztek az esti iskolába. Az Alföldi Cipőgyárban kilencvenből egy, a 9. sz. Volánnál százhuszonkilenc- ből egy, a Habselyem és Kötöttárugyárban százharminc dolgozó közül három vállalkozott az általános iskola elvégzésére A ME- ZÖCíÉP-től senki sem jelentkezett. Jók viszont a jelentkezési arányok a Fémioari Szövetkezetnél, a Fémmunkás Vállalatnál, a Vörös Csillag és a Törekvés Termelőszövetkezetnél. Vezetőik belátták, hogy csak akkor valósíthatlak meg dolgozóik továbbképzését ha többségük rendelkezik a szakma tanulásához szükséges alaoismeretek- kel. Lakatos Attila Egyedi példa — jellemző tünetek Nyolcezer bizonyítvány ezért nem véletlen, hogy már az alakuló ülésen éppen Pfeifferék politikai befolyásának megtörése volt az elsőrendű feladat. Szerencsére ebben az időben már megalakult — három heti huzá-vona után — az új kormány, amelynek lényegét az MKP Központi Bizottsága határozatának ama része alkotta, amely kimondta, hogy: „A Magyar Kommunista Párt csakis őszinte demokratákkal hajlandó kormánykoalíciót alkotni és nem hajlandó a kormányban együttműködni koalíciós mezben fellépő, valójában jobboldali elemekkel.” S akik erre a munkára megbízatást kaotak, az alakuló ülésekről felvett jegyzőkönyv bevezető része így szól: ..készült 1947. október 22-én az MKP bajai szervezetének társalgójában. az MKP Bács-Bodrog megyei Bizottságának első ülésén. Jelen vannak And- rásfi Gyula, Peágity Mihály, Weither Dániel, Réti Sár*a or (előző nevén Róth I-eó. A szerk) és Urba- novszky András a megyei bizottság részéről, és Ho- ván András Kiss Jenőné, a helyi szervezet részéről.” Andrásfi elvtárs az első napirend keretében javasolta, hogy a megyei bizottsági üléseken (a mai végrehajtó bizottságnak felelt meg) meghívottként vegyenek részt Borbély Sándor, az UFOSZ megyei jogvédő iroda vezetője, Léhmann István, a szakszervezet titkára. Az említettek közül Réti, Urbanovszky és Kissné már meghaltak. n z első napirendi pont keretében Andrásfi elvtárs adott tájékoztatót, amelynek alapvető mondandója, a legutóbbi választásokon jelentős eredményt elért Pfeiffer párt, illetve helyi képviselője Hódi és környezete elleni harc volt. Ehhez a munkához elsősorban a politikai feltételek általános megjavítását javasolta. Melyek voltak ezek? A pártoktatás és a tömegszervezeti oktatás azonnali megindítása; rendszeres házi agitáció; a négy demokratikus párttal a tárgyalások azonnali megindítása, közös akcióprogram kidolgozása, amelynek alapját az új kormányprogram képezi; erősíteni a koalíciós pártok baloldalát és leleplezni a jobboldalt. A második napirendi pont arról szólt, hogy sürgősen meg kell szervezni egy állandó és háromhetes vándor pártiskolát. A megyei bizottság a háromhetes pártiskola előadóinak a következőket jelölte: „Andrásfi Gyuláné, Török János, Almási Károly, Kelebiáról Krausz elvt., Keszthelyi Máté, Oláh Lajos, Kricsko- vics Istvánná, Babinecz Gyula és felesége, valamint Breinik Antal.” Szükséges megjegyezni, hogy Baján már korábban is működött pártiskola. Előbb Safrankó Emánuelné, később Meruk Vilmos vezetésével, aki vándortanfolyamokat is szervezett. A legutolsó ilyen tanfolyam 1946 elején volt Mélykúton. a z ülés későbbi témája a járási bizottságok munkájának rendbehozatala volt. A jegyzőkönyv tanúsága szerint „a legközelebbi megyebizottsági ülésen két napirendi pont lesz: Csanyik József és Babinecz Gyula 15-20 perces beszámolója a bajai járásról.” A határozat szerint két hét múlva valamennyi járási bizottságnak meg kell alakulnia. (Ez esetben inkább kiegészítés? Piros arany az er«isz alatt A műanyag térhódításával újmódi népszokás honosodott meg a hagyományos fűszerpaprika-termesztő vidékeken, így Kalocsa környékén is. Egy idő óta nem fonálra fűzve, hanem nylonzsákba ömlesztve szárítják az eresz alatt a termést. Bátyán — ahol egész épületeket burkolnak be ilymódon — szintén ez a módszer járja. Lehet, hogy így nem olyan mutatós a dolog, mint apáink idejében, de sokkal hasznosabb — vélekednek a gazdák. Tóth Sándor felvétele Amihez nem kell pénz... Ilyenkor, október táján évente visszatérően megszaporodnak szerkesztőségi postánkban azok a levelek, amelyek a megye minden tájáról hírül hozzák : itt, meg ott, fehér asztal mellett ebéden, uzsonnán látták vendégül a tsz idős tagjait, vagy éppen a község öregeit. A tisztelet, figyelmesség megnyilvánulása ez a szerve- zők-rendezők részéről. * * * — Látja, ezeket az alkalmakat lehetne és kellene is szaporítani, sőt mi több: folyamatossá, rendszeressé tenni! Annál is inkább, mert a törődéshez az esetek töotwégében mégcsak pénzre sincs szükség, bőven elegendő az emberség — csatlakozik a fenti gondolathoz Nagykovácsi János, Balló- szög tanácselnöke, és szinte kimeríthetetlennek tűről, illetve megerősítésről volt szó, hiszen a járási pártbizottságok már 1945 óta dolgoztak.) „A bácsalmási j. bizottság megalakulásáért felelős: Urbanovszky. A jánoshal- mai j. bizottságért felelős: Weither elvtárs. A bajai j. bizottságért felelős: Andrásfi elvtárs.” Qzükségtelen volna fel** sorolni, hogy menynyi mindennel foglalkozott az alakuló ülés, hiszen temérdek volt a gond, és ehhez képest soraink csak rendeződőben voltak. Sokat kellett dolgozni, de negyedszázad távlatából is azt mondja valamennyi, már akkor is tevékenykedő pártmunkás: megérte! Mondom: sok volt a küzdelem, de a küzdést vállalni és megvívni, jelen volt a pártmunkás sohasem nélkülözhető sajátja: a lelkesedés és az optimizmus. Ezt politikai ellenfeleink is megcsodálták. Adózzunk hát tisztelettel ezeknek az időknek, ami tulajdonképpen nem tett mást, „csupán” azt a legtöbbet, hogy segítette győzelemre juttatni a magyar munkás- osztály ügyét. W. D. nő példatárából máris sorolja a bizonyító eseteket. • * * A 78 esztendős E. Pali bácsi gondterhelten és szégyenlősen kopogtat a tanácsházán: — Tessék már kisegíteni egy kis kenyérre, meg sóra valóval. Sajnos, elfogyott az utolsó krajcárom is... — Hát a fia, Pali bácsi? — Tetszik tudni, ő Ágason é1 ... — nunk neki, jó? — Jaj, megtetszik tenni? De mit szól majd .. .megharagszik ám, szegény ... A tanácselnök még aznap elküldte a levelet. Az édesapja hiányolja a látogatását és nélkülözik is — tartalmazta a levél. Egy héttel később ismét eljött Pali bácsi, örömmel újságolva: — Tetszik tudni, milyen jóravaló ember az én fiam? Megszidott ám, hogy miért nem hozzá mentem előbb ... • • * A Kunszentmártonban élő lánya örvendeztette meg látogatásával a 88 éves N. Elek bácsit. És milyen derék gyermek! Adott a papának 100 forintot, meg a következő jótanácsot is: — Tudja, kedves apám, maga a földet az államnak adta, onnan kell hát segélyt is kérnie! A „felokosított” bácsi másnap elkocogott a tanácshoz — segélyért. — Rendben van, Elek bácsi, nincs ennek semmi akadálya — fogadta az elnök, majd így folytatta: — Ugye, megér a tanyája vagy harmincezret? Nos, ennek terhére minden hónapban tudunk 443 forintot folyósítani. De ezt meg kell ám beszélnie a két fiával is. Az idős ember bizonyára megbeszélte, mert pár nappal később az egyik fia jött el a tanácsházára szabadkozni: — Nem is tudom, hogy jutott apámnak ilyesmi eszébe! Méghogy segély... Hiszen amit csak kell, megadunk neki, gondoskodunk róla... * • * özvegy F. L-né öt gyermeket nevelt fel sok gonddal-bajjal. Amikor az idős , édesanya magára maradt, a gyermekei egymás között megegyezve felkínálták neki: töltsön, felváltva két-két hónapot mindegyiküknél. Ilymódon a mama kis tanyájából, s a mellette lévő szőlőből egyforma részt tussolhatnak. Így is történt, mígnem egyszer össze nem találkozott a néni a tanácselnökkel, s él nem panaszolta: Megvagyok én, kedveském, csak nem valami jól. Nagyon nehezemre esik, hogy egyszer itt, másszor ott. Nem szeretek én már vándorolni... — Ezen könnyű segíteni, édes mamikám! Akinél a legjobban érzi magát, azzal a gyermekével kössön eltartási szerződést — tanácsolta az elnök. Mire F. néni: , — Hát, ahol most vagyok, ott nagyon jó! A kecskeméti lányomnál szeretnék maradni... Nem telt bele sok idő, megkötötték az eltartási szerződést, s közös akarattal lakót engedtek a néni mintegy 20 ezer forintot érő tanyájába. Lett is erre felszissze- nés! Szinte beletüzesedett a négy gyerek, úgy vitatkozott: mit szól anyjuk és testvérük merészségéhez a tanácselnök? És csaknem egy napjába telt, mire megértette velük: tegyék félre a gyermeki mivoltukhoz méltatlan, kicsinyes önzésüket, hisz’ nem kolduló barát az édesanya, hogy kéthavon- ként vándoroljon! » * * — Es még valami, amihez nem kel] pénz: a figyelmesség és a jó szó. Talán nincs is benne túlzás. ha azt mondom: községünk idős lakosainak házassági évfordulóját, ne- ve- vagy születésnapját mi, itt a tanácsnál jobban tudjuk, mint tulajdon gyermekeik. Pedig ' van legalább százötven nagy - anyánk, nagyapánk. És olyan hálásak azért a pár-pár percnyi örömért, jó szóért! — kerekíti le a mindennapi gyakorlatából vett, okulásul szolgáló történeteket Nagykovácsi János. P. L
