Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-20 / 248. szám

6. oldat ITS. október tO, péntek ’ Cigarettaszünet és fájront „Kihelyezett” járási nép­front elnökségi ülés Kis­kunma jsán. Szünet. Barátságos zson­gás, szőlőszemecskélés, al- masercegtetés, cigaretta- füst. A gyümölcs helybeli finomság. Az alma minden bizonnyal a Jonatán Szak- szövetkezet termése s a tréfa kedvéért nem jona­tán, hanem starking. Olyan gusztusos a hamvasbordó héja s elevenfehér húsa egyaránt, hogy akik csak szőlőt kóstolgattak, azok is bicskáért kiáltanak. Nemhiába békés, okos gyülekezet tanácskozik, egyetlen bicska akad csak, s jár kézről kézre. Az asztalsor egyik vé­gén Papp István, a majsai tanácselnök tartja vidám szóval kis társaságát. — Fehérvár ezer éves, Esztergom ezer esztendős, Budapest centenáriumát üli, Kecskemét a minap volt 600 éves ... — Halántékára bök és szélesen bazsalyog. — Erre aztán minden köz­ségben elkezdik firtatni: hány esztendősök is va­gyunk? Azt mindjárt meg lehet ünnepelni. Eszünk, iszunk, vigadunk, örülünk, hogy megvan rá az „ok”.^ Jót harapunk a levehúsú almából, és vidám rág- csálással kísérjük egyetér­tő bólogatásunkat. ■ ■ ■ ■ Idébb a két „Horváth”, az idős és ifjú tanár van nagy beszédben. Tisztsé­gükben is „rokonok”: Hor­váth Józsi bácsi a népfront elnöke, Horváth János pe­dig a titkára. — Jól halad a tanyai kollégium építése, — így egyikük — már a második emeletnél tartanak. — A televízió is kint volt a múlt héten. — Mutatták a Hét-ben? — Nem. A híradóban vettek fel képeket... Ha így megy jövő szeptember­ben csakugyan beköltözhet- tő lesz. — Melyik vállalat építi? — Melyik is?... Ahol Tánczos József az egyik vezető ember... Ö is ta­nítványom volt — súgja úgy mellékesen Józsi bácsi. Aztán további nyomaték­ként: — Meg Bodor Jenő is. a megyei művelődési főnök. Jegyezhetném — fejből — a többi volt tanítvány nevét is, de már Horváth János szavait kapja el a fülem. — Már most el lehet kez­deni a munkát, hogv be is teljen akkor a kollégium. Gyönyörű lesz: kétszázti­zenhat tanvai kisdiák szá­mára nyílik új világ. De az azt is jelenti, hogy ennyivel több gyereknek kell tanterem. Józsi bácsi régi emléket idéz. — Tudod, hogy „szervez­tem” diákokat az egykori polgári iskolába? Mert kez­detben oda se akaróztak je­lentkezni. S elmeséli. Még nyáron kilátogatott a tanyákra, ahol tudta, életrevaló a gverek. Na. hogy megy a tanulás? Jól — dicseked­tek a szülők. Hadd lám. milyen volt a bizonyítvány? Megmutatták. ö nézte, elismerően bólogatott, majd ,.vé’etl“nül” zsebre tette az értesítőt, ahelvett, hogy visszaadta volna. ősszel íratnák a gyereket a továb­bi elemi iskolai osztályba, hát nincs bizonyítvány. Mi­re kitalálták, hová is tűn­hetett, a jó képességű gye­rek már „beírattatott” a polgáriba. Nem volt mit tenni, be­letörődtek. Később örültek. Kellett bizonyos létszám­minimum, hogy a polgári iskolát megkaphassa Kis- kunmajsa. A kezdő pár tu­catból aztán kétszáz tanuló is lett.,. No, ez nem amolyan „fi­amnak mondom; menyem is értsen belőle” példázat A tanyai kollégiumokba ko­rántsem kell már ilyen trükkökkel lakókat toboroz­ni. Egy-két heti tapaszta­latszerzés után, — ha egy­két szülő vonakodik is be­adni gyerekét eleinte — rendszerint sértődések so-1 ra következik, mikor aztán I valakinek a kisfia, kislá­nya nem jut be. Hamarabb teltház van már a hétközi diákotthonokban, mintsem hogy idő jutna hosszas rá­beszélésre azoknál, akik túl későn értik meg: gyer­mekük érdekéről van szó. ■ ■ ■ ■ — Iskola? — figyel oda Forczek Ernő, a szanki nép­frontelnök, s már is mond egy meglepőt. — Szánkon kilenc órakor kezdődik a tanítás az iskolában. Több száz tanuló „órarendje” to­lódik el valamiképpen, mert nincs autóbuszjárat, amely idejébe behozná a külsőbb területeken lakó gyerekeket a községbe. Kér­tük itt, ott, amott, segítse­nek. Egyelőre: nincs busz. Pedig itt a tél s délután öreg setéiben indulnak ha­za a gyerekek. A szünetnek vége. hár finom mozdításával. — Fogadtunk a pincemester­rel, hogy október tízre lesz újbor. Nem hittem ... Ne­ki lett igaza. Vehetem a birkát. Persze, az ő kol­lektívájuk eszi meg. Akik­nek mindez érdeme. Egész­ségükre! ... Érkeztünk. De most ostorozzuk farizeus képpel a befejezést? Mikor olyan szívesen adták, s nekünk is jól esett az az egy deci bor... Igazán nem több. T. I. Hol kapható permetezőgép? Hónapok óta látogatom megyénk műszaki cikke­ket árusító üzleteit, de se­hol nem kapok motorral működő háti permetezőgé­pet Pedig nagyon szük­séges lenne számomra ilyen masina. Van ugyanis 1200 négyszögölnyi szőlőm, s annak gondozása megany- nyi problémát okoz. Fér­jem hosszú évek óta be­teg, így csak keveset dol­gozhat a háztájiban. A munka zömét gyermekeim­nek kell elvégezniük, akik semmitől nem rettegnek annyira, mint a permete­zéstől. Az általam keresett, s a szőlősgazdáknak korábban ajánlott motoros per­metező igen praktikus, könnyen kezelhető, nagy­teljesítményű és olcsó. Mindössze egy hibája van: hiánycikk. De meddig? Berta Józsefné Tázlár Olajra várva Amikor a tanácskozásnak is fájront, nem lehet elu­tasítani a szintén résztve­vő Gáspár Benjámin, min­denki Béni bácsija meghí­vását. ö a Jonatán Szak- szövetkezet elnöke és fe­lejthetetlen sértés lenne a vendégek részéről, ha nem látogatnánk meg új pincé­jüket. Ki merné vállalni a következményeket ? Ragyogó fehér csempés a pince. Törpék vagyunk az óriáshordók katonás glé- dája mentén. A hordók eleje, feneke „elvágólag” esik egymással és gömböly- ded hasuk barna hullámai valahol a magasban tükrö­ződnek a csempéken. Oldalt s lent kazánajtó- szerű, alaposan „lakatra zárt nyílászáró szerkezetek”. Végig, végig. Mindegyik mellett csap, amit csak ak­kor veszünk észre, midőn Szekeres Zoltán, a fiatal pincemester az elsőt meg­csapolja. Halványsárga, kristálytiszta bor csobog ha­marosan a decis poharakba. Míg koccintásra várunk, Béni bácsi a rutinbemuta­tást intézi. Szemét büsz­kén futtatja körül a tük­rös birodalomban. 1970-ben készült el. 4 millióba ke­rült, amiből másfél milliót az állam adott. 6000 hekto­liter bort tárolnak benne. Két év alatt behozza az árát, már amennyibe a szö­vetkezetnek van. Isten, isten! Nyalogatjuk az újbort s lessük egymás oislogóit. Ez igen! Az elnök úgy a pohár széle mellől. — Tudják, ez egy bir­kámba került. _ ? M árminthogy ekkorra ilyen tiszta újborunk van — csillantja az italt a po­Ncm mondhatjuk a fenti felvételre, hogy „pillanatkép”, hiszen akik Kecske­méten fűtőolajat akarnak vásárolni, órákig állnak sorban a kimérőhelyeken. Egy ilyen sort örökített meg a fényképész a kecskeméti Katona József téri kút- náL A felvételt az ÁFOR figyelmébe ajánljuk. (Pásztor Zoltán felvétele) r Életveszélyes motorozás... VASÁRNAP délután 1 óra tájban Ballószög és Kecskemét között a járó­kelők az út árkában egy felborult motorkerékpárt, s tőle nem messze egy esz­méletlen férfit fedeztek fel. Baleset történt — állapí­tották meg —, s kerékpár­ra pattantak, hogy a men­tőket. illetve a rendőrséget értesítsék. Nem sokkal ké­sőbb a mentők már a hely­színen voltak, óvatosan há­tára fordították, majd a hordágyra emelték Hor­váth István 20 éves, Kecs­kemét, Árpádváros 10/a. szám alatti lakost, a vá­rosi tanács költségvetési üzemének segédmunkását. A mentők némi alkohol­szagot éreztek a nehezen lélegző fiatalemberen, de ennek ellenére beszállítot­ták a kórházba. A kórházban az ügyele­tes orvos megpróbálta le­vetkőztetni a nyöszörgő Horváthot, aki — miután rádöbbent, hol van —, mocskos szidalmak özönét zúdította az orvosokra, le­ugrott a műtőasztalról, s ököllel támadt a segítsé­get nyújtókra. A mentő­söknek. orvosoknak, ápo­lóknak nem kis erőfeszíté­sükbe került, míg Hor­váthot sikerült lefogniok, s vért venniök. Egy injek­ció. s némi pihentetés után a rendőrjárőr érkezett meg Horváthért. akit a közle­kedési alosztályra előállí­tottak. ^ A RENDŐRSÉGEN nagy­jából sikerült rekonstruál­ni, mi is történt a fiatal­emberrel. Horváth annyira lelttasodott, hogy alig bírt a motorkerékpár nyergébe ülni, az egyik útkanyarban kisodródott, az árokba bo­rult, a motorkerékpárról Horváth messzire repült, de az őszi falevelek puha szőnyegén nem ütötte meg magát. Fel sem tudott kel­ni. ám nem a repüléstől, hanem az elfogyasztott szeszmennyiségtől vesztette el eszméletét A rendőrsé­gen a jogosítványa felől érdeklődtek. Horváth kissé akadozva elmondta, hogy szombaton az esti órákban a rendőrök elvették jogo­sítványát ugyanis akkor is ittas állapotban volt. ÜGY VÉLJÜK, aligha kell kommentár a fenti esethez, ám ennek ellené­re tennénk néhány meg­jegyzést. Horváth ellen el­járást indítanak ittas ve­zetésért s feltehetően né­hány hónapra, esetleg egy­két évre bevonják vezetői igazolványát. Nyilván el­gondolkodtatja majd a fia­talembert, s feltehető, hogy ezután nem ül részegen motorkerékpárra. Szerin­tünk azonban — s ezt a közúton szabályosan köz­lekedők nevében mondjuk — ez a büntetés nem túl­ságosan visszatartó erejű. Ez a részeg motoros, aki 24 órán belül két bűncse­lekményt is elkövetett — mert mi másnak nevezhe­tő részeg száguldása ' —, megérdemelné, hogy örök­re eltiltsák a vezetéstől! Az ilyen és ehhez hasonló emberek már számos al­kalommal okoztak szörnyű tragédiákat, tettek örökre nyomorékká szabályosan közlekedőket. fosztottak meg munkaképességüktől családapákat A részeg jár­művezetők nem érdemel­nek kíméletet megértést, ugyanis tudatosan szegik meg az előírásokat tesz­nek ki másokat veszély­nek. MEGYÉNKBEN nagyon sok az olyan baleseteknek a száma, amelyeket ittas vezetők követnek el. Vég­re egyszer példát kellene statuálni, hogy elvegyék a részegeskedők kedvét az italtól, vagy a gépjármű- vezetéstől. Gémes Gábor Gond a szénraktározás j Legnagyobb szénszállító­ink, Csehszlovákia, Len­gyelország, a Szovjetunió és az NDK, 1 millió 635 ezer tonna kőszenet és 500 ezer tona brikettet küldenek az idén Magyar- országra. A pontos szállí­tások eredményeként a teljes évi import szén­mennyiségnek már 75 szá­zaléka a hazai raktárak­ban van. A Lignimpex külkereskedelmi vállalat legnagyobb gondja most az, hogy az utóbbi két év enyhe tele után raktáro­zási nehézségekkel küzdő hazai tüzelűkereskedelem­nek megfelelő ütemezés­ben, szinte napra ponto­san s csak a kért meny- nyiséget szállítsa. Jelentősen enyhítené a raktározási gondokat, ha a fogyasztók még az igazi téli hidegek beállta előtt megvásárolnák tüzelőjük nagyobbik hányadát, an­nál is inkább, mert pél­dául a közkedvelt, hamu nélkül égő német brikett­ből előreláthatólag az idén sem tudják teljes egészében kielégíteni az igényeket. Ugyanez vonat kozik a magas fűtőértékű import szénre is. ■: i Bokáig sárban A probléma, melyet szó­vá teszek, több mint nyolc­van akasztói családot érint Ennyien lakunk ugyanis a Szabadság ut­cában, ahol régóta nem le­het normális módon köz­lekedni. mivel kátyús, göd­rös, hepehupás e terület. Nyáron a bűzlő pocsolyán át, máskor pedig a bokáig érő sárban vagyunk kény­telenek járni. Jónéhányszor kértük már a helyi tanácsot, hogy javíttassa meg ezt az utat de a mai napig nem tör tént intézkedés ügyünkben Érthetetlen, miért fogl koznak kérésünkkel sok'' rendű feladatként az iV tékesek. Mi is fizetjük községfejlesztési adót, í elvárjuk, hogy pénzünkké a közösség érdekeinél: megfelelően gazdálkodja­nak. Melkvi Mátyásné és 37 aláírás, Akasztó Villanyt kérünk! Két éve lakunk Izsá­kon, a Gárdonyi Géza ut­cában. ahol hosszan sora­koznak már a modern csa­ládi házak. Az új otthonok lakói általában örülni szoktak, mi azonban szo­morúak vagyunk. Szomo­rúak, mert még nincs vil­lanyunk. Igénylésünket már régen elküldtük a nagyközségi tanácshoz, amely csak az ígéretek erejéig támogat bennün­ket. Ez pedig kevés. Négy, vagy öt oszlop felállításé-a és a villanyvezeték kiépít’ sére is szükség lenne n- Közeledik a tél, koré" ban sötétedik, s egyre.ho szabbak az éjszakák. Kr lágítatlan utcánkon ne lesz éppen biztonságos közlekedés. Bosszús-’"”' kát csak fokozhatja le'-' sunk petróleum-lámpái amelynek sápadt fénve gyermekeinket sem ösztön­zi a tanulásra. Ha már benn élünk a nagyközségben, szeretnénk részesülni a technika eme áldásából, s jól kivilágí­tott szobában olvasni, hall­gatni a rádiót, esetleg té­vézni, vagy háztartási gé­pekkel dolgozni. Ezúton kérjük az illetékeseket, hogy mielőbb villamosít­sák a Gárdonvi utcát is. Csuzi Lászlóné, Izsák Hiányos szolgáltatás Egyedülálló idős, nyug­díjas vagyok. Nem köny- nyű már a házimunka. Ha­mar fáradok, így csak a legszükségesebbeket vég­zem el. Sajnos, ezek sorá­ba tartozik a fehérnemű­mosás is. Kiskunhalason tudniillik nincs olyan szol­gáltató egység, amely vál­lalni az alsóneműk, lepe­dők stb. tisztítását. A ros egyik kisipari szövet­kezetének van úgy n vegytisztító részlege, az viszont csupán a felsőru­hákra spezializálta magát. Nemcsak a magam, v^gv hasonló korú és helrzet^en levő társaim, de mások vé­leményét is tóim á nsoi om. amikor arra kérem az illetékeseket, hogy szoj- gáltató tevékenységüket terjesszék ki a fehérneműk mosására is. K. E. Kiskunhalas

Next

/
Oldalképek
Tartalom