Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-17 / 245. szám

e. oldal 197t. október H, kedd Nincs már „lucaszék Pirtón ff A kora délutáni szürkü­let belengi a pirtói tanács­irodát is. Két nő valami főkönyv- félébe böngészget. Az író­asztal két oldalán ülnek, s a lapokat úgy hajtották szét, hogy mindketten lát­hassák, meg az ablak fe­löl érkező fukar fény is ráessék. A halkan dünnyögő olajkályha, s a fal közti kis szögletben zöldesbarna öltözetű férfi ül. Hallgat szerényen. Azt hiszem, ügyfél. Aztán látom a dí­szes jelvényt: mezőőr. Tanácselnök, titkár oda­van. Ha azonban két nő együtt van, nem kell fél­ni, hogy nem tudja meg az ember, mi újság a fa­luban. Vértessy Vilmosné gaz­dálkodási előadó már mondja is a nagykönyv mellől. — Átadták az új posta­hivatalt. — Az a csinos, fehér kockaépület, ott az or­szágút mellett, ugye? — Az az. Mindenkinek tetszik. örülünk, hogy végre ... Csak könnyel­műség, hogy akkora abla­kokra nem tettek rácsot. — Pedig, úgy tudom, előírás — szólal meg Szalma András mezőőr is. — Országút mentén. Amellett elég ritkán be­épült részen. Megnéztem. Csakugyan nincs rács. Ami késik, ne múljék Odabent világos, tiszta, szakmailag jól berende­zett. Derűs hangulatú kis építmény. Ilyenek vannak a balatoni fürdőhelyeken. — Nekem is tetszik itt, — néz körül a fiatal Né­meth Katalin, aki most Kiskunmajsáról van itt helyettesíteni. — Még csak függöny hiányzik — int a falnyi nagyságú ablakok­ra. Meg majd valamivel szebb szőnyeg. Ez régi már — néz a lába alá. A betonúton jobbra- balra zúgnak el a gépjár­művek. A kerékpárosok is megreszkíroznak egy-egy hosszú bepillantást, míg elkarikáznak. Értéknyomtatványok, — pénz, telefonközpont. No de bizonyára: ami késik, nem múlik. A rács sem. A nehezén már túlva­gyunk. Fontos, hogy áll az új posta, és működik a hivatal. Ez az a létesítmény, amelynek jöttét 1971 ja­nuárjában úgy harangoz­tuk be, hogy az év de­cember 31-re készül el. Amelyet 1,971. december 29-i lapunkban „Pirtó lu- caszéke”-nek tituláltunk, mivel két héttel azelőtt még alig térdmagasságig értek a falai, s az építke­zés színhelyén őrizetlenül hevert a sok tégla, beton- gerenda. Az örömbe azért vegyít­jük most ezt az utóürmöt, mert az építkezés elhúzó­dása miatti hangulatban olyasféle „pletyi” kelt szárnyra, hogy — „az új­ság már azelőtt „átadta”, mielőtt felépült volna”. Épülnek a házak — születnek a gyerekek A főkönyv másik sarká­ról Práger Jánosné isko­laigazgató másfajta örö­möket említ. — Örvendetes, hogy nem mennek el a fiatalok... Volt, aki beköltözött Ha­lasra, de egy hét múlva jött is vissza. — Ifjú Kelemen And­rás, az asztalos is Halas­ról tért haza. Épülnek az új családi­házak. Űj utcának is ne­vezik az egyiket, ahol 3— 4 éve még a puszta föld volt, ma pedig 16—18 ház áll már. Sorra veszik: Cser- nák Lajos, Eke István, Nánási Károly, Vajda Já­nos, Vajda József, — s mások új otthonai. — Több olyan van, mint Csernákék, akik kül­sőbb határrészekről tele­pedtek be a faluba. — Igen, a villany, a tv, a háztartási gépek, a víz nagy vonzóerő. — Meg a kitűnő közle­kedés! A mezőőr szerint a dol­gozó lakosság 70 százalé­ka Halasra jár be dolgoz­ni. Nagy előny, hogy a Ganz-MÁVAG, a Barne- vál, az építők üzemi autó­busszal viszik-hozzák az embereket. Épülnek a házak — születnek a gyerekek. — Három éve alig tu­catnyi járt az óvodába; most a duplája — jellem­zi a helyzetet Práger Já­nosné. — Mennyi az idős ember Pirtón? —r Százhetven meghívó ment ki öregek napjára — vágja rá Vértessy Vil­mosné. — A szakszövet­kezetben elég sok a ko­ros. Füredi Magdolna. „Min­dent felhajt”, amivel a vá­sárlók kedvébe járhat. Kora reggel már alaposan felpakolva jön a városból, hozza a friss élelmiszer- cikkeket, kolbászfélét. — Mi nincs? — Fűtőolaj még nem volt az őszi szezonban. Pe­dig egyre több az olajkály­ha. Eddig Halasra, Solt- vadkertre kellett menni olajért... A gázcseretelep ügye is rendeződik nem­sokára. A lakosság is hoz­zájárul, a fejlesztési alap­ból is adunk rá. Már pontot tettem a be­jegyzések végére, de az igazgatónő a lelkemre köti. — Még tessék beírni, hogy a népművelési szezon is megkezdődik. Felváltva diktálják a programot, a pesti színé­szekkel sorra kerülő színi előadások címét. Mikor a KRESZ-tanfalyamot emlí­tik, a mezőőr is megtoldja. — Meg kell tanulni ezt is. Mellettünk halad el az országút, s olyan a forga­lom, hogy... Nem lehet csak úgy egyszerűen kijut­ni a falubó’ T.I. Mi van a „pult mögött '? Naponta tíz és százezer embernek van közvetlen, vagy közvetett kapcsolata a kereskedelemmel. Leg­többjük élelmiszerboltok­ban fordul meg. Hívogató kirakatok, tele polcok kí­nálják a választékos enni­valót, s ahogyan nő az élel­miszerek választéka, úgy emelkedik a vásárlók igé­nye is. Nem egy üzletvezetővel beszélgettem, aki panasz­kodott arra, hogy ma na­gyon igényes a vevő. Olyannal is találkoztam — szép számmal — aki vi­szont örült ennek az igé­nyességnek, és ennek ki­elégítéséért nem sajnálta a fáradságot. Nem mindenki tudja, hogy az üzletekben a pa­naszkönyvön kívül van egy másik könyv is, amelybe nem a vásárló, hanem az ellenőr írja be észrevéte­leit. Sok hibára, tévedés­re, mulasztásra, vagy szán­dékos kártételre hívja fel a figyelmet. A napokban egyik né­pi ellenőrrel jártuk Kecs­kemét utcáit, miközben három boltegységet láto­gattunk meg. Söprögetés a széchenyivárosi élelmiszerboltban A Széchenyiváros egyik élelmiszerboltjának Mol­nár István a vezetője. Ép­pen pénzt adott fel a pos­tán, amikor a boltba láto­gattunk. Szemünk körül­járta a polcokat, a pultot, de egyelőre nem kértünk semmit. A két elárusítónő valamit mondott egymás­nak. Egyikük söprűt raga­dott és sürgősen söprö- getni kezdett. (Volt is mit.) A másik megkérdez­te, mit parancsolunk. Csakhamar előkerült a pi­ros-kék sávos népi ellen­őri megbízólevél. A pult sarkán egy tál­cán nagy halom szalámi­vég — egy nénike szokott érte jönni — szabadkozott az elárúsítólány. A pult alatt tejeskanna, tejben állva. A pulton műanyag kosárban citrom, jó né­hány a rothadás útján. Mire a raktárba értünk, már ott is buzgón söprö- gettek. A mérleg egy de­kát csal — még jó, hogy a vásárló oldaláról. Egyik dolgozó kötelező egészségügyi vizsgálatának határideje lejárt. Némelyik árun nem található árcé­dula. A népi ellenőr figyelme sok mindenre kiterjed. A vevőnek sokszor csak ar­ra van gondja, hogy mi­előbb megvásárolja a szükséges élelmiszert, háztartási cikket, aztán siet haza a második műszak­ba. Az említett hibákat pedig őértük kell, mielőbb kijavítani. Tisztaság a MEZÓTERMÉK-ben Következő utunk a Rá­kóczi úti MEZÖTERMÉK- hez vezetett. Délután há­rom óra. A boltban jó né­hány vásárló. A kövezet ragyogott a tisztaságtól, a polcokon friss áru, a rak­tárban hasonlóképpen. Szőlőt vásároltunk. Utá­na ellenőrző próbamérés, egy dekával több volt. Visszavetettük, mert csak próbaként vásároltunk. Ekkor tudták meg, hogy a vevő népi ellenőr. Autótolvajok Ügyes boltos — Milyen a kereskedel­mi ellátottság? Szinte egyszerre vála­szol a két asszony. — Ügyes boltosunk van, AZ EGYKORI lótolvajo­kat felváltották az autó­tolvajok — éppen úgy, mint a hajdani fő közle­kedési eszközt, a lovat a gépjárművek. Nem ritka­ság ma már, hogy — első­sorban fiatalemberek — „elkötnek” egy autót, mo­torkerékpárt, s azzal szá­guldoznak széltében-hostz- szában az országban, amíg ki nem fogy az üzemanyag, vagy el nem romlik a motor. S hiába hangzik el minden fóru­mon, hogy a tulajdonosok jobban vigyázzanak jár­műveikre. az autótolvajok mégis válogathatnak ab­ban, hogy milyen márká­val induljanak neki az or- szá gutáknak. Kallós Kont József és Szabó Kálmán kalocsai fia­talembereket éppen azért ítélte el nemrégiben, a bíróság, mert összesen ti­zenhét alkalommal loptak járművet, illetve kísérel­ték megautók, motorok el­lopását. A Kallós—Szabó együttes bűnét súlyosbí­totta, hogy cselekményeik elkövetése előtt alig egy­két hónappal szabadultak a börtönből — feltétele­sen. Alig töltötték be a 18. Nálunk gyártják a monoszkopát Együttműködési megál­lapodást írt alá a TESCO és a Híradástechnika ktsz a szovjet Vnyezstechnika külkereskedelmi vállalattal. Eszerint előreláthatólag 1974-re már sorozatban gyártják azt a magyar— szovjet kooperációban ké­szülő erendezést, mely a színes televíziók beállító áb­ráját fogja sugározni. Az úgynevezett monosz- kopa színes televíziózásban hatványozottan fontos, mert csak a helyesen beállított készüléken lehet az ere­deti színeknek megfelelő képet fogni. A KGST rádiótechnikai és elektronikai ipari állan­dó bizottságának televíziós szekciója tavalyi drezdai ülésén a magyar és a szov­jet szakembereket bízta meg a színes televíziózás­hoz elengedhetetlen beren­dezés megtervezésével és kivitelezésével. Szovjet szakemberek már ídolgozták a beállító ábrát és sugárzásai) ak számos technikai részleteit. A most aláírt megegyezés értelmé­ben legkésőbb a jövő év elejére elküldik a kutatá­sok összes eredményét tar­talmazó dokumentációt. A magyar partner, a Híradás­technika ktsz a dokumen­tációk alapján jövőre elké­szíti a prototípust, 1974-re pedig készen áll majd a sorozatgyártásra. A tervek szerint a következő évek­ben a magyar ktsz elégíti ki ebből a berendezésből a KGST országok teljes szükségletét. (MTI) életévüket, amikor külön- külön ítélte el őket a bí­róság, Kallóst közel más­fél évre. Szabó Kálmánt pedig kilenc hónapra. Az egyik a múlt év novem­berében, a másik decem­ber elején szabadult, amint említettük feltétele­sen. Januárban azonban, amikor találkoztak, már autó után néztek Kalocsa főutcáján. Mindketten enyhén it­tasak voltak, de a lopott személyautóval Homok- mégyre mentek, majd visszafelé jövet az árokba kötöttek ki. AZUTÁN Kecelen loptak egy motorkerékpárt, de ez felmondta a szolgálatot, s az útmenti árokban hagy­ták. Aztán Szegeden lop­tak autókat, motorkerék­párokat, s ezekkel Bács­almásra, Kalocsára, a Sze- lidi tóhoz hajtottak. De mert Szegeden a tpvábbi kísérleteknél nem sikerült egyetlen autót sem el­indítani, újra visszatér tek a motorkerékpárhoz. Egy ilyen „szerzeménnyel” Hajósra utaztak, ahol újabb motort lopták, hogy külön-külön vezessenek. Bácsalmásra akartak men­ni. de Szabó Kálmán it­tasága miatt az egyik ka­nyart „kiegyenesítette”, a motort tönkretette, ma­ga viszont alig sérült meg. Most már egy motorral folytatták útjukat, s Bács­almáson meglátogatták egyik ismerősüket, aki megvendégelte őket — aztán Szegedre hajtottak. ITT ŰJABB gépkocsik feltörését kísérelték meg, eredménytelenül. Végül is maradtak a motorkerék­párnál. Egy 250 köbcentis MZ motorral sikerük volt, s ezzel Dabasra hajtottak, de útközben Kalocsára kanyarodtak, s végül Kecs­keméten kötöttek ki. A megyeszékhelyről ismét Szeged felé yették az irányt, ahol — mert tíz napot dolgoztak az építő­iparban — felvették mun­kabérüket. A lopott mo­torkerékpár jól szolgált, mert azzal még vissza­mentek Kecskemétre, 6 innen Kalocsa felé már csak Kallós Kont ment motoron, Szabó Kálmán pedig autóstoppal. Mind­kettőjüket Kalocsán tar­tóztatták le. A nyomozás során azon­ban kiderült, hogy a fia­talemberek mást is lop­tak: aktatáskát. tyúkot, tejet, bukósisakot, kerék­párt, s ezenkívül közleke­dési vétséget is elkövet­tek, mivel több alkalom­mal ittasan vezették a lo­pott járműveket, nem be­szélve a karambolok során keletkezett károkról. A KALOCSAI Járásbí­róság Kallós Kont Józse­fet halmazati büntetésül három és fél évi szigorí­tott börtönre ítélte, Szabó Kálmán pedig három év szigorított börtönt kapott. Mindkettőjüket két-két év­re eltiltották a közügyek­től, s kimondta a bíróság, hogy feltételes szabadság­ra nem bocsáthatók. Ugyanakkor elrendelte a büntftőtanács, hogy a ko­rábbi büntetésből még le nem töltött időt is töltsék le. Kallós Kontnál ez négy hónap és 12 nap, Szabó Kálmánnál pedig öt hónap és 22 nap. Súlyosbító körülmény­ként vette figyelembe a bíróság a büntetés kisza­básánál, hogy többszörös halmazairól van szó, to­vábbá, hogy cselekményei­ket kitartó módon követ­ték el. noha ilyen bűntet­tek miatt korábban már elítélték őket. Enyhítő té­nyezőként értékelte vi­szont a büntetőtanács a vádlottak megbánását, be­ismerő vallomását. Az íté­let még nem jogerős. G. S. Kértük a panaszköny­vet. Az 1972. augusztus 26-i bejegyzés így szól: Sajnos, öreg vagyok, de inkább eljárok a Nagykő­rösi utcai MEZÖTERMÉK- be, és onnan cipelem a ne­héz árut, mert itt olyan durvák és gorombák a fia­talok, hogy az egész könyv nem lenne elég, hogy le­írjam. Dr. Volni Gyuláné. A következő oldalon vi- szonít ez áll: Értesíteni szeretném a vállalatveze­tőséget, vajon miért van az, hogy lassan tíz éve ebbe a boltba járok, és még soha nem merült fel a bolt ellen panaszom. Ta­lán ebben a boltban ki­válogatják az eladókat? Aláírás: Horváth János. Sok hibát kijavítottak a „Szölőskert” Vendéglőben, de... Kora hajnalban nyitnak, hogy a piacra érkező el­adók ne nélkülözzék a féldecit. Nem lennénk igazságosak, ha csak ezen mérnénk a „Szőlőskert” figyelmességét. Tény, hogy az étterem­ben fehér abroszok, tisz­taság fogadja a vendéget. A panaszkönyv inkább a dicséretektől telik meg. Ízletes az étel. udvarias a kiszolgálás. A hálás — olykor külföldi — vendé­gek nem fukarkodnak a dicsérő jelzőkkel. A ré­gebben itt járt ellenőrök egy-két észrevételt tettek ugyan, de ezeket kijaví­totta a bolt személyzete. Ha mégis szót emelünk a meglevő hibák miatt, azt csupán további jó munká­juk érdekében tesszük. Két dolgozójuk egész­ségügyi vizsgálatának ha­tárideje lejárt. Egyik augusztusban, másik má­jusban. A büffében a pult alatt fedetlen vödörben áll a bor, mellette vágják a kenyeret. Az evőeszkö­zök tele kény érd arabok­kal és morzsával. A bolt vezetőjét dicsérni lehet az eddigi hibák kijavításáért, s ha még a meglevőkkel is ezt teszik, az igényes vendégeket is szívesen oda küldjük. Csupán három kereske­delmi egységben jártunk. A hibák — amit a népi ellenőr szemével néztünk — nem olyanok, amelyeket kevés munkával ne lehet­ne kijavítani. A tanulság viszont az. hogy nemcsak a pult fölött, hanem a pult mögött is a vásárlók érdekét kell szem előtt tartani. Szabó Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom